Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-08 / 32. szám

1984. FEBRUAR 8., SZERDA

Chian

5

Igazgatási előadót keresünk

Jól vizsgáznak az életben

A községi tanácsok vezetői gyakran keresnek munkatársakat. Legutóbb Pátyon olvastam a hirdetőtáblán a szöveget, hogy igazgatási előadói munkakörbe várnak jelentkezőt, de hasonló igényekről gyakran lehet értesülni máshol is. Olykor az újságok apróhirdetés rovatában olvasható, hogy várják a jelentkezőket, máskor beszélgetés , közben hallani a panaszt, milyen gondokat okoz, hogy hosszabb-rö- videbb ideje betöltetlenek az álláshelyek.

Diákok a tanácsülésen

Kevés településen tartják viszont számon azt, hogy a pi- lisvörösvári gimnáziumban — a megyében egyetlen — államigazgatási fakultáció van, ahol a tanácsi munkához szükséges alapismereteket oktatják a tizenéveseknek.

Takács Ilona igazgatóval és Bokor Miklósáéval, az állam- igazgatási ismeretek szaktanárával a tapasztalatokról beszélgettünk.

Elmondták, hogy a kezdeti kísérleti oktatás után jelenleg a harmadik osztálytól heti öt órában tanítják az említett, szabadon választható tantárgyat Az oktatásnak szerves része az is, hogy szorosan együttműködnek a helyi nagyközségi tanáccsal, ahonnan két jogász jár meghívott előadóként az iskolába. A diákok is gyakori vendégek a hivatalban, néhány alkalommal még tanácsülésen is részt vettek.

Mindennapi gyakorlat

— A mindennapi élethez kell igazítani a tananyagot — mondja Takács Hona. — Most például a járások megszűnésével, illetve annak tapasztalataival foglalkozunk, és a témáról a többi osztályban is beszélgetünk, nem csak ott, ahol a tanácsi munka alapismereteit oktatjuk. Ezek az ismeretek mindenkinek fontosak, fogalmazhatunk úgy is, hogy nélkülözhetetlenek a hivatalos ügyintézésnél. A diákok szünidőben néhány hétig lakóhelyük községi tanácsánál dolgoznak, bár ez nem kötelező, de mindenki élni szokott a lehetőséggel, hogy szakmai gyakorlatot szerezzen.

Sajátos dolog, hogy míg kezdetben, mikor még csak kísérleti jeleggel tanították az államigazgatási ismereteket, a helyi tanácsok több diákot küldtek tanulni társadalmi ösztöndíjjal, most viszont erre nincs példa.

A beszélgetésből pedig kiderült, hogy az egykori tanítványok jól vizsgáznak a mindennapi munkában. A tavaly nyáron tartott ötéves érettségi találkozón a pedagógusok örömmel nyugtázták, hogy több vezető — így községi vb-titkár is — került már ki a nálunk végzett fiatalok közül.

Nem lehet mindenkiből rövid idő alatt vezető, de tény az, hogy a szakképzésben részesülő diákjaink mintegy 30 százaléka tanácsi dolgozó lesz, és érdekes módon többen azok közül, is, akik érettségi után először más pályát választanak.

A tanulók túlnyomó többsége Pilisvörösvárról és környékéről került ki, de vannak most is kollégistáink Kemencéről és Gödöllőről, őket már abból az elgondolásból küldték tanulni, hogy szükség lesz rájuk a helyi tanácsnál.

fiatalok többsége lakóhelyén vagy annak közelében akar elhelyezkedni, és csak kevesen költöznek távolabbi településre.

Érdemes lenne már az általános iskolások továbbtanulásánál az eddiginél szélesebb körben erre a fakultációra irányítani a figyelmet. Élhetnének a'lehetőséggel azokon a településeken, ahol visszatérő gondot okoz a tanácsi dolgozók utánpótlása.

G. J.

Érdeklődő hivatalok

Ami a jelenlegi érettségizőét illeti, elődeikhez hason- óan közülük is néhányan to- ább akarnak tanulni a jogi :aron vagy az Államigazgatási 'őiskolán. Az elhelyezkedési ehetőségek is kedvezőek. Még ó néhány hónap van hátra a anévből, de máris több hiva- alból keresték fel az iskolát, íogy tudnak-e számukra vala- cit ajánlani. Természetesen a

Koptatják a gabonát

Mosás helyeit

A vizek szennyezésének megelőzésére a Gabonatröszt vállalatainál korszerűsítenek egy hagyományos technológiai folyamatot, a gabonamosást. Az ezzel kapcsolatos kísérlet a budai malomban eredménnyel járt. Az iparban széles körben terjesztik majd el a búza úgynevezett száraztisztítási eljárását.

A technológia lényege: nagy teljesítményű berendezésekkel szinte lekoptatják a gabonamagvak felületéről a szennyeződést, és ugyanolyan tiszta terméket kapnak, mint korábban a vízzel való tisztítással.

Vissza a szülőföldre

He legyen társadalmi hátrány

^ Míg a 60-as években a népesség mozgására a városokig ba vándorlás volt jellemző, addig az elmúlt évtizedben í ez a tendencia megfordult.

A nagy munkaerőkínálatra alapított helyi ipartelepítés ugyanis megfelelő munkát adott a nem városiak nagy részének. A hetvenes években már a lakosságnak a falvak közti mozgása vált általánossá, és ehhez az is hozzájárult, hogy a településeket az évtized elején szerepkörük szerint csoportosították, így a ranglétra magasabb fokán álló falu

Egyre főbben vállalják

Az elhagyott házak új lakói

Nem nagy a távolság, mindössze két kilométer a betonútig, onnan már hamar beérni Nagykáta központjába. Ezt a két kilométert azonban elég keserves megtenni hajnalonként Erdőszőlőtől. Különösen, ha esik a hó, a behavazott úton csak tolni lehet a kerékpárt.

Azoknak, akiket Nagykátán vár a napi munka, nincs más választásuk, mint útra kelni a didergős téli hajnalokon. Akadnak azonban olyanok is, akik a kényelmes, nagyközségi otthonukat hagyják el reggelente, s ellenkező irányba teszik meg az ilyenkor meglehetősen nehezen járható utat. Visnyei Józsefnét, a tanyasi összevont iskola lelsőtagozatosai várják.

Alacsony a feszültség

— Bizony, itt kétszeresen érezzük a tél hátrányait. Nemcsak közlekedni pehéz, a gyerekek is szobába szorulnak tanítás után, s nem sok szórakozás vár rájuk. Napközi, tanulószoba sajnos nincs, pedig nagy szükség lenne rá. Azért igyekszünk közös programokkal színesebbé tenni a szürke téli hétköznapokat. Legtöbben távol dolgoznak, hosszú az út, s itthon még várja őket a jószág, a házi munka. Nem túl sok idejük marad arra, hogy a gyerekekkel foglalkozzanak.

Ennek ellenére egyre többen vállalják ezt a világtól elzárt, nehéz életet. A tanulók létszáma is nő, ősz óta négyöt gyerek érkezett; Budapestről költöztek szüleikkel Erdőszőlőre. Egyiküket éppen a település legfontosabb közintézményében, a vegyesboltban találom.

A délelőtti órákban itt zajlik a település közélete. Gyerekek, öreg bácsik érkeznek sorban, zsebükből előhúzzák a cédulát, melyre a gondos háziasz- szony feljegyezte a beszerezni- valókat. A tejre még várni kell, ilyenkor későn érkezik; leülnek, beszélgetnek az emberek. Az éjjel áramszünet volt, a szélvihar valahol megrongálta a vezetéket. Még nem hozhatták egészen helyre, nem működik a kávédaráló, pislog a lámpa, biztos alacsony a feszültség. Az üzletvezető, Balaska Antalné, a termelőszövetkezetet dicséri, gondosan kotorták az idén az utat, legfeljebb csak késett, de nem maradt el soha a szállítás. Egy termetes asszonyság azonban most sem elégedett, a kotró vezetője a saját portájáról mind elhányta a havat, bezzeg másokét nem vállalja.

A volánt cserélte vasvílíára

Dudaszegék házához a kisfiú vezet el, a kapuban hatalmas kutya ugat. Sem a gyerek, sem a kutya nem bánkódik Budapest után, nekik szabadabb itt az élet, a természet felfedezése mindig új élményekkel szolgál.

A szülők is elégedettek új életformájukkal. Dudaszeg Pál az autóbusz volánját cserélte vasvillára.

— Természetesen nem volt kockázatmentes a vállalkozásunk, hiszen egyikünk sem értett az állattenyésztéshez, de elegünk volt már a városi életből, régóta tervezgetjük, hogy vidékre költözünk. Beszereztük hát a szükséges szakkönyveket, s gondos számítások alapján úgy döntöttünk, a

szarvasmarhatartásból meg tud élni a család. A sertéshizlalás már nem jól jövedelmez, több volt budapesti próbálkozott ezzel itt a környéken, bele is buktak.

A házigazda büszkén mutogatja öt tehenét. Még a régi fészerben, istállóban tartják őket, de tavasszal felépül új szálláshelyük, ha beválik az üzlet, tizenöt állatot tarthatnak ott.

— Nem volt könnyű beleszokni az új szakmánkba — meséli a fiatalasszony. — A fejőssel is nehezen boldogultunk eleinte. Előfordult, hogy ügyetlenül nyúltam a jószághoz, s akkor repült a sajtár, s persze én is.

Férje inkább a gazdasági nehézségekről beszél. Több segítséget, támogatást remélt, ehelyett a tehenek, a takarmány beszerzésénél is csak saját talpraesettségére számíthatott.

— Az állatforgalminál nem tudtunk tehenet vásárolni, a tsz a szárazságra hivatkozva nem adott takarmányt. A szomszédok tyúkjai kiették a zabot, amit vetettünk. Mindent magángazdáktól, apránként kellett beszerezni. De szerencsénk volt, jó teheneket kaptunk. Kettőt fejünk, s nemsokára ellik a többi. A borjakat el kell adnunk, pedig nagyon alacsony az áruk, de szükségünk van a tejre, abból élünk.

Az új szakma buktatói

Talán, mert ő sem tehette meg, hogy a hetes autóbusz- szal eltérjen a megszabott útiránytól, vagy feketefuvarokat vállaljon. Hasonló elvárásokkal érkezett új környezetébe is. Eddig még nem hátrált meg a nehézségek elől, nem riasztotta vissza a tanyavilág zárkózott, téli élete sem.

— Nem érezzük mi unalmasnak, zártnak ezt az életet. Magnó, tv, lemezjátszó, könyvek szórakoztatnak télen, nyáron a kert, a pingpongasztal. S az állatok.

S Erdőszőlő elhagyott házaiban egyre gyakrabban bukkannak föl hozzájuk hasonló elszánt emberek. Erős akarattal vágnak neki vállalkozásuknak, pezsegést, életet hoznak magukkal a puszta lakói közé — s igényeket is.

Márvány! Ágnes

lett vonzó a kisebb szerepkörű településen élők számára. A technikai, szervezeti fejlődés — a szakosodás, a gépesítés, a melléküzemágak létesítése — révén a mezőgazdaság is egyre több munkahelyet kínált, így a városokból a munkaerő egy része visszaáramlott vidékre. Egyebek közt ezekről a jelenségekről ad képet az a jövő év elején lezáruló kutatás, amely a falvak átalakulásában szerepet játszó folyamatokat elemzi.

A vizsgálódások eddigi tapasztalatairól Vágvölgyi András, az MTA Szociológiai Intézetének főmunkatársa egyebek közt elmondotta:

— A rangsorolás igen érzékenyen érintette a kistelepüléseket. Ezek nagy része elvesztette közigazgatási intézményeit, iskoláját és sok esetben az értelmiség is hátat fordított az aprófalvaknak. Ez azért is súlyos veszteség volt, mert az értelmiségiek viselkedése, életmódja egyfajta követhető mintát is adott a falvakban élőknek. Az apróközségek száma különösen Zala, Vas, Baranya és Borsod- Abaúj-Zemplén megyében magas, 1970-ben az ilyen településeken 794 ezer, 1930-ban pedig 803 ezer ember élt. A növekedés azzal magyarázható, hogy az ezer-kétezer lelket számláló települések egy részéből is aprófalu lett az elvándorlások miatt.

A kistelepülések felkarolása halaszthatatlan feladat, mert nem kívánatos, hogy a nagyobb városokban felduzzadjon a népesség. A lakosság

számának növekedésével

ugyanis nem tudna lépést tartani a lakásépítés, az infrastruktúra fejlesztése.

A gondok ellenére a hetvenes évtized településhálózati fejlődése alapvető változásokat hozott. A kedvező tendenciák kialakulásához az is hozzájárult, hogy ebben az időszakban vidéken a szolgáltatások színvonala is jelentősen fejlődött. Az élet minőségét falun a modernizálódó mező- gazdaság is javította, mind nagyobb életteret adva az értelmiségieknek, főleg az agrár- szakembereknek. A faluhálózat fejlődése különösen az Alföldön szembetűnő. Itt, a 2—3 ezer lelket számláló településeken, az utóbbi évtizedben számottevően javult a lakosság ellátása, jelentősen szélesedett az infrastruktúra, új iskolák, orvosi rendelők, utak épültek. A vizsgálatok arról tanúskodnak, hogy a falvakban modern kialakítású, korszerűen berendezett, városias házakat emeltek.

A falvak életével, átalakulásával foglalkozó vizsgálatok megerősítették a településfejlesztési elgondolások helyességét. A kutatások ugyanakkor arra is felhívták a szakemberek figyelmét: az életkörülmények alakulását ma a lakóhely döntően befolyásolja. A kistelepüléseken élőket — mivel például a kívánt árucikkek megvásárlásáért legtöbbször vonatra vagy buszra kell szállniuk — többletköltség sújtja. Épp ezért legalább az alapellátásban célszerű lenne megközelítőleg azonos feltételeket kialakítani, hogy a térbeli távolság ne járjon együtt társadalmi hátrányokkal.

Komplikált árrendszerről, különböző címeken járó tízhúsz fillérekről beszél. Gyorsan kiismerte magát az új körülmények között, sőt, talán egy kicsit pontosabban is számol, mint ahogy itt szokás.

— Már eleinte is furcsállot- tam, hogy a tejbegyűjtő hitelesített kannáiba jóval több fér, mint huszonöt liter. Aztán azt sem értem, hogy lehet, hogy az én tejem zsírtartalma '‘mindig 3,4 százalék, akármit etetek az állatokkal. Gondoltam, veszek egy fokolót, s megnézem magam is, de nem lehet kapni. Érdeklődtem a helybelieknél az ilyen furcsaságok iránt, de őket nem zavarja, nem foglalkoznak vele. Aztán kicsit soknak találom a literenkénti egy forintos szállítási díjat. így nekünk hat forint marad, ugyanannyi, amennyiért a boltban kapható a lefölözött, 2,4 százalékos zsírtartalmú zacskós tej.

Dudaszeg Pált komolyan foglalkoztatják új szakmájának nehézségei, buktatói. Lehet, hogy lesz még némi nézeteltérése a tej átvevőivel. Mindenesetre nem az az ember, aki megijed attól, hogy holnaptól nem áll meg a háza előtt a „megsértett” átvevő.

Gombó Pál:

^J\özvstíléS ci jégről

y Tegyük fel, hogy a rendezés kiváló, ám azért •/ a tévériporter hol látja a jeget, hol nem, külön- y ben is fel van pumpálva információs papírokkal, y. amik segédeszközökből olykor főnökeszközökké 2 nőnek, foglalkozni kell velük, no és a riporter z tudja, hogy a néző akkor is ott ül a készülék fy előtt, amikor nem történik semmi. Ezekután íme ^ egy közvetítésrészlet az EB-ről, az olimpiáról, a r* VB-ről, akárhonnan.

A

kislány kűrruhája, milyen is a kislány kűrruhája? Zöld, amolyan cinóberbe hajló zöld, alul szoknyaszerűséggel, hátul kivágva, mint egy báliruha, elöl viszont dekoltázs és mindenütt flipperek, akarom monda-, ni flitterek, a flip, az egy pével egy ugrás, két pével egy ital, a flepper pedig felvilágosult nő a század első harmadából, de közben látom, már megy is a kűr, a kűr, a kűr- ruhában, amelyen a flitterek csillognak.

— Most, most, most, most egy nagyszerű dupla lutz (a nézők látják, hogy a kislány a földön fetreng), gyönyörűen egyszerre csinálták, egy fiú és egy lány, de máris készülnek az ugrássorozatra, ragyogó, dupla rittberger, mindjárt utána még , egyszer, aztán axel, ez igen, illetve most mondja a kollégám, hogy amíg én a forgatókönyvből utánanéztem, hogy mit is láttunk volna, önök nem azt látták, a kislány elcsúszott a csúszós jégen, nem axel volt, hanem vixel, mármint jeget vixel, így hangzik, ha a riporter viccel behebe. De máris magukra találtak, egy leszúrt libelle, kidobós kivitelben és vége.

— Amíg az eredményekre várunk, elmondom, hogy a kislány 17 éves, 40 kiló, kedvenc költője Picasso, kedvenc zeneszerzője Hemingway, kedves festője Honegger, illetve bocsánat, itt fordítva gépeltek két sort, a pár mosolyog, mert úgy látszik, elégedett a pontozással, a Picasso a festője, a Hemingway az író, akárhogy is gépelték.

— Most pedig felújítják a jeget, ilyenkor van rá idő, azt kihasználom, hogy elmondjak önöknek néhány érdekességet. Itt van mindjárt a jég. Önök is látják, ez a jég teljesen sima, szabályszerű, a rendező országot dicséri, hogy nem sajnálva hidegst-meleget, príma jeget biztosított, amely megfelel minden előírásiak, nem olyan, mint a Csud tó jege, ha még emlékeznek az erről szóló világhírű Eizenstadt-, helyesbítek. Eizenstein-filmre, a Jégmezők lovagjára, nos az a jégmező meghasadt, a német lovagok csak úgy fuldokoltak belé a nehéz páncéljukban, míg ez a jégmező nem törik dirib-darabokra, a németek, az NDK és az NSZK-páros egyaránt simán futottak rajta, persze nem páncélban, hanem könnyű kűrruhában, és az orosz, mármint a szovjet páros, ha utánuk futott is. nem kergette őket.

Persze azért ezt a jeget is fel kell újítani, most éppen látják, hogy újítják, megy a henger, megy a henger, de nem Kanizsára, csak úgy, a karcolásokat simítja, erre van húsz, nem, most már csak tizenhárom percünk, addig elmondok más érdekességeket is, hogy kielégítsem az önök kíváncsiságát. Például elmondom, hogy a kamerák most a közönséget pásztázzák, én is látom, mert van előttem egy képernyő, úgy pásztáznak, hogy hol ez látszik, hol meg az. De önök talán nem is tudják, hogy miért? Nos, elárulok egy kulisszatitkot: ilyenkor mindig igyekeznek kiválogatni néhány szép nőt, kedves jelenetet, érdekes párokat, most is egy ilyen pár takarja el az arcát, talán hogy otthon ne lássák őket, hogy együtt vannak, hehehe.

— Sokan felvetik azt a kérdést is nekünk, bennfenteseiknek, hogy a zsűri mennyiben elfogulatlan, illetve mennyiben mégsem az. Hát kérem ez úgy van... de látom, közben a stúdióban bekapcsolták a tegnap délelőtti női rövidprogramot, most a finn, nem is, a finnek szeme nem ferde, nem is sárga bőrűek, akkor ez mégis inkább a japán kislány lesz... Most egy beugrós bodicsek, persze, ez csak tréfa volt, mert a palánkhoz szorult, mint a bodicseknél a hokisok, de máris itt a beugrós libelle, most forogna, de közben mintha visszakapcsoltak volna a stadionba, mert nem egy kislányt látóik, hanem egy párt, együtt, a fiú átfogja a lány derekát, ez a Yekil és Hyde páros, félelmetesen tudnak, nézzék majd meg, mennyi leszúrt figura ma- rad-utánuk.

— Amíg most a közismert apacstánc dallamára — ha megölsz is imádlak én — lépéskombinációkat mutatnak be, hadd mondom el, hogy a korcsolyák szabása műprodukcióknál és táncprodukcióknál nem egyforma, hanem bár mindkét korcsolyatípus kétélű, a műnél más az orrszabás, mint a táncnál, közben a közönség valamiért tapsol, nem baj, hol is hagytam abba, nem tudom, de nem is érdekes, mert most nincs képem, innen pedig nem látni sem Yekilt, sem Hyde-ot, a látószög ugyanis kiesik a látómezőből, mindenesetre addig is elmondom, hogy Rose Yakill, most látom két ellel írja a nevét, otthon, magánemberként kozmetikusnő, 19 éves, az orvosi egyetemre jár, ha hazatér, vizsgázik bonctanból, partnere, a 26 éves Hyde foglalkozására nézve lelkész, most pedig, most ez a miszter Hyde felemeli a nőt a magasba, aztán szépen lassan kipottyan a kezéből, olyan, mint egy lassított felvétel, amint Yekill botladozik, majd elterül a jégen, persze, hogy olyan, mert önök is láthatják felül a jelet, ez bizony lassított ismétlés. Közben a valóságban ott ülnek a pádon.

M

ondom a pontokat, amiket önötc is látnak, 5,6, 5,5, 5,3 és megint 5.6 és a többi, minek mondjam, hiszen látják. Ez a csodás ebben a sportban, hogy kétszer dől el a verseny, egyszer a sportolóknál, egyszer a pontozóknál,- mindig akad tehát izgalom, de bízvást mondhatom, hogy a végén az kerül majd a dobogóra, aki vagy az első, vagy a második, vagy a harmadik helyezést éri el. A pontok persze megtévesztőek lehetnek, ugyanis nem a magas pont számít, hanem a helyezési sorrend, lebontva bírókra, azokat összeadják, persze beleszámítva a további helyezéseket' is, meg a döntnököt, és ha önök nem is értik meg rögtön ezt a világos rendszert, a komputer tudja, mert beletáplálták.