Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-05 / 30. szám

1984. FEBRUÁR 5., VASÁRNAP Szávníhra a hafrcagiafáitra Példa l isirnikáksi, a közéSetken Fokosat! köKSelÉéayán3Si kel! me § felelni Üj körülmények között dol­goznak mindenütt a január el­sején megalakult városi jogú nagyközségi pártbizottságok. Ráckevén és körzetében a gaz­dasági-termelési szerkezetet alapvetően és döntően a me­zőgazdasági termelés határoz­za meg. Jellemző adat, hogy a földterület 47 ezer 600 hek­tár, és ebből 39 ezer hektár mezőgazdasági művelésű. Öt­venezer ember él a körzetben, és a keresőképes korú lakos­ságnak maidnem a fele a me­zőgazdaságban dolgozik. Ki­lenc nagy termelőszövetkezet van itt, és két állami gazda­ság, az ipari üzemek száma jóval kisebb. Tervszerűen, síapocan Jónás Zoltánnal, az MSZMP városi jogú nagyközségi bizott­ságának első titkárával, és Kiamó József titkárral arról beszélgettünk, milyen a kör­zetben a párttaggá nevelés? Elmondták, hogy az alap­szervezetekben értik a felada­tokat, és törekednek azok vég­rehajtására. Folyamatos fejlő­dést tapasztalnak-abban, hogy igyekeznek kizárni a kam­pányszerűséget, általában tervszerűen, átgondoltan fog­lalkoznak azokkal, akiket ar­ra méltónak tartanak. Szélese­dett a nevelő munkában részt vevők, s azért felelősséget ér­zők tábora. A vezetőségek, az idősebb párttagok, a társadal­mi szervezetekben tevékeny­kedő kommunisták egyre több és konkrét feladatot vállalnak a leendő párttagok felkészíté­sében. Jó dolog, hogy tavaly a közvetlen termelésben tevé­kenykedő alapszervezetek fo­gadták soraikba az új pártta­gok több mint hetven százalé­kát, a nők aránya az új belé­pők között elérte a negyven százalékot, a fiataloké pedig meghaladta a hetven százalé­kot. Ez utóbbiaknál csaknem minden esetben a KlSZ-szer- vezet volt az ajánló, Figyelni a fiatalokra — Elégedettek azért még­sem lehetünk — szögezte le Jónás Zoltán —, mert a so­rainkba kerülő fiatalok általá­ban harminc felé közelítenek, s csak elvétve találunk közöt­tük húszéveseket. Nekünk pe­dig nemcsak a holnapra, ha­nem a holnaputánra is gon­dolnunk kell. Sokan a tizen­nyolc-húsz éveseket éretlennek tartják a párttagságra, még akkor is, ha kiválóan dolgoz­nak, aktív közéleti tevékeny­séget folytatnak. Egyik így gondolkodó barátomtól meg­kérdeztem, hogy te mikor kap­tad meg annak idején a tagsá­gi könyvedet? Elgondolkodva mondta, hogy még alig múlt tizennyolc esztendős. Már a középiskolában aktívabbnak kellene lenni a tudatos párt­taggá nevelő munkának. Ko­rábban a dunaharaszti gim­názium igazgatója voltam, és jól emlékszem, hogy négy év alatt csak két fiatalt vettünk fel az alapszervezetbe. Azóta is figyelemmel kísérem a sor­sukat, állíthatom, hogy mind­ketten kiválóan ellátják fel­adataikat a gazdasági és a pártmunkában egyaránt. De bizonyára több ilyen diákra lehetett volna már akkor fel­figyelni. Tavaly két érettségi­zőt vettünk fel a dunaharasz­ti gimnáziumból. Kiamó József arról beszélt, hogy a ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezetben a kom- bájnosok munkáját figyelte, s látta, hogy huszonhárom-hu- szonnégy évesnél idősebb nincs is közöttük. Elmondták, ez ko­rántsem véletlen, abból adó­dik, hogy az idősebbek ezt a tempót már nehezebben bír­nák. Ekkor megkérdezte a helyi kommunista vezetőket, hogy hány párt- és KISZ-tag van a kombájnosok között, de nem tudtak erre választ adni. Ez a példa pedig azt mutat- ia, hogy nem figyelnek kellő­en a fiatalokra, holott akik a legnagyobb munkában intenzí­ven, eredményesen részt vesz­nek, azokat be kell vonni a közéletbe, és foglalkozni ve­lük akkor is, ha önmaguktól nem „csöngetnek”. Külterületen Szóba került, hogy előfor­dulnak ellenkező előjelű jelen­ségek is. Találkoznak befelé forduló, közömbösnek tűnő, vagy a családalapítás, építke­zés gondjaival teljesen elfog­lalt fiúkkal és lányokkal, de természetesen az ő közéleti nevelésükkel is kell törődni. A valóban törekvő, jól előké­szített közeledés ilyenkor is többnyire eredményes. Felfigyeltek arra, hogy töb­ben kerülnek a párt taglalnak «órába azok, akik központi helyeken dolgoznak, mint a távol eső, külső területekről. VASÁÉMAPI GOND01ÁTOK AZ ÉPillSIET HUMÁNUMA p árizsban hirtelen magyar káromkodás ütötte meg fü- lem. Középkorú, éltes úr botlott óriásit — megúszta esés nélkül, valahogy visszaszerezte egyensúlyát. A bű­nös, egy rejtett fél-lépcső volt a „platzon” — melyre nem számíthatott, -s a tervezés még barokk időkben ezt a siető tempót számon kívül hagyta. Bizony, szépség ide, kellem oda, e bajuszos hazánkfia mexikói kalapjában karját, bokáját törhette volna. Mondhatná valaki — fi­gyeljünk lábunk elé, ne rohanjunk. Igaza van. Csakhogy mégis figyelmetlenek vagyunk és öregedők, rossz pillana­tainkban váratlan tér-meglepetés súlyos esést okozhat, mint Krakkóban is. ahol lelkes, lelkiismeretes idegenve­zetőnk oly hévvel magyarázott: nagyott bukott a várat­lan macskakő-kihagyáson, ujját törte. Szerencsére nem a lábát, így másnap sínbe tett kézzel bár, de továbbra is velünk tartott, tarthatott OLsztyn irányába. Wright számbavette az athéni akropolisz rámpáját, több helyen alkalmazta a lépcső nélküli, szerpentines kapaszkodót, mely az előrehaladás kiszámítható ritmu­sát jelenti, nem okoz váratlan buktatót. Hazánkban is egyre több építészünk alkalmazza, így Szrogh György is a Budapest Szállóban. Abból indul ki, hogy feledékenyek és felületesek vagyunk mozgásunkban, így az építészet­nek erre a tényre is gondolnia kell. Váratlan lépcső: be­kalkulálható az építmény százéves időtartamára leg­alább öt bokatörés. Legalább. Fgijik kórház előtt a bejá­ratnál sárga csíkok színdinamikája jelölte meg jelen idő­ben a furcsa lépcsőalakzatokat. Biztos vagyok benne, hogy a szín ezúttal sikolyokat, kék foltokat, idős nénik katasztrofális töréseit küszöböli ki. Mi más ez, mint tervezéssel megvalósított harmónia, melyről József At­tila álmodott egykor A város peremén. Ügy is mond­hatnánk: az építészet humanizmusa. Losonci Miklós Tudatosan törekednek most már, arra, hogy többet foglal­kozzanak a mezőgazdasági üzemekben az alaptevékenysé­get végzőkkel, azokkal, akik­nek körében legalacsonyabb a szervezettség. Az sjénlók felelőssége Előrelépés tapasztalható Ráckevén és környékén abban, hogy a nők a korábbinál aktí­vabban részt vesznek, s a társadalmi és tömegszerveze­teken keresztül bekapcsolód­nak a közéletbe. A család, a gyermeknevelés, a közélet gondjai mellett is tanulnak, és tavaly az új párttagok között már negyvenszázalékos volt az arányuk. Jelentős dolog, hogy jó az új párttagok általános mű­veltsége, politikai felkészült­sége. Az érettségizettek és a diplomások száma növekedett. Többen szereztek közép-, illet­ve felsőfokú politikai képesí­tést. Üjra és újra hangsúlyt kap: rendkívül fontos az ajánlók felelőssége, akiknek alapos, sokoldalú tájékozódásán, neve­lő munkáján múlik, hogy olyan emberek kerüljenek a párt tagjai közé, akik példát mu­tatnak a munkában, a közélet­ben. Törekedjenek arra, hogy a kapcsolat akkor se szűnjön meg, ha már sor került a tagsági könyv ünnepélyes át­vételére. A tervszerű nevelő munka folytatása segítőtárs, támasz a poLitikai tisztánlátás­ban, s az aktív kiállás a párt politikája mellett olyan köve­telmény, melynek a további­akban még fokozottabban meg kell felelni. Sok idős kommunista él a körzetben, akiktől pártmegbí­zatásként azt várják: nevel­jék a környezetükben élő fia­talokat, elsősorban a saját gyermekeiket, unokáikat olyan emberekké, akikre a munká­ban, a közéletben mindig le­het számítani. Gál Judit Flakonok freon nélkül Széndioxiddal Importált freongáz helyett hazai termelésű széndioxid hajtja ki a flakonokból a sze­gedi Medikémia Ipari Szövet­kezetben készült autóápoló vegyszereket. E megoldást — két éven át — a motorok hi­degindítására szolgáló folya­déknál próbálták ki — teljes sikerrel. Ennek alapján tértek rá most a módszer általános bevezetésére. Ez azt jelenti, hogy húszféle gyármányukkal évente több mint 3 millió ön­kiszóró flakont töltenek ilyen módon. Az újítás körülbelül évi 10 millió forint értékű importmegtakarítást jelent. Az áttérésnek a gazdasági mellett környezetvédelmi oka és hasz­na is van: a palackokból ki­szabaduló széndioxid ugyanis, a freongázzal ellentétben nem szennyezi a levegőt. Eredeti leírások nyomén „Old Timer”-ek születnek újjá a MÉM Repülőgépes Szolgálat oktatási osztályánál a „kőbölcsőben”, a farkashegyi hangárban. Eredeti leírások alapján építik meg a régi vitorlázógépeket. Tálas Annamária (elvétele Majd a Fed bácsi Az Örkényi tanács mindenese Vannak emberek, akik úgy dolgoznak körülöttünk, hogy ténykedésük szinte észrevétlen marad. Hiszen, ki­nek tűnik fel, hogy nem törött a szék lába, hogy hi­bátlan a zár, rendezett, tiszta a környezet. Mindezeknek csak a hiányát vesszük észre, — rendszerint akkor, ami­kor megbetegszik, nyugdíjba megy, végérvényesen megbántódik a mindenes. Sokan vannak ma is, annak ellenére, hogy az élet fejlődése a szakosodást — nem a magukfajtákat iga­zolja. — Mégis mire mennének a bölcsődék, az óvodák) az iskolák, a közintézmények, az ügyes kezű ezermesterek nélkül, aki a vízveztékszereléstől a favágásig minden, a ház körül jelentkező munkát képesek elvégezni. Ezermester Fiatal embert nem találni ■közöttük. A sok szakmát mű­velő kezek általában egyetlen mesterséget sem tanultak is­kolában, tudásukban mégis bízni lehet, évtizedes tapaszta­latok birtokosai. Abban is megegyeznek ezek a mindenesek, hogy nem be­csüljük őket eléggé, nélkülöz­hetetlenségükre rendszerint akkor döbbenünk rá, amikor az ezermester helyett már százfejű szolgáltató appará­tusnak vagyunk kiszolgáltatva. Persze kivételek is vannak. Közéjük tartozik Daricsák Fe­renc, az Örkényi közös tanács mindenese. Hivatalosan ter­mészetesen nem ezt írták nyolc Keveset készéinek — telket tesznek Egy év az nagyon sok napból áll v Már Pesten a központban £ is többször hallottam di­fi csérni őket. Nagykátán pe- | dig, a Pest megyei Viliany- ^ szerelő Vállalat üzemében í az igazgató ezekkel a sza­rvakkal mutatja be az Elekt- r ron ifjúsági szocialista bri- í gád tagjait: f Az egyik legjobb brigá- ^ dunk. Keveset beszélnek, r de mindig sokat tesznek, r Nem olyan sablonos brigád r ez, valóban összetartozó r társaság. Nem a brigádnap- r ló kedvéért csinálják, amit '/ csinálnak. De inkább beszéljenek ők — mondja és magunkra hagy. Eredményjelzők Ahogy az ajtó becsukódik, kérdőn nézek a brigád tagjai­ra, vajon mit szólnak ehhez a bemutatáshoz? — Kicsit sok ez a dicséret — kezdi Oldal István brigádveze­tő —, de azért jól is esik, rit­kán mondják ezt így a sze­münkbe. Na, nem mintha el­maradna a munkánk elismeré­se, hiszen 1976 óta van együtt a csapat és azóta háromszor nyertük el a vállalat kiváló ifjúsági brigádja címet. Emlékszem még egy másik alkalomra is, amikor szóba ke­rült a brigád neve, a telepü­lés tanácselnöke említette őket azok között, akiknek a legtöbb része volt abban, hogy Nagy- káta is díjat nyert a település- fejlesztési versenyben. Részt vettek a sportpálya átalakítá­sában, ők korszerűsítették a világítását. A mai napig is ők üzemeltetik a pálya elektromos eredményjelzőjét. De elmentek Tarhosra is 1980-ban az árvíz után és ott egy családi házban elvégeztek minden villanysze­relési munkát. A családdal az­óta is tartják a kapcsolatot. Nagyon szívesen emlékeznek arra a munkára, amit Mátra- füreden végeztek a járás úttö­rőtáborában, egymás után több hétvégét áldoztak erre. Sokszor gondolkodtam már azon, vajon egy ilyen brigád mindig szívesen vállal-e újabb és újabb feladatot? Nem ér- zik-e, hogy esetleg visszaélnek segítőkészségükkel ? — Valóban volt már olyan érzésünk, hogy elvárják ezt tőlünk — mondja az egyik brigádtag, Pljesovszki György. Ha valami komolyabb dolog­ról van szó, mindig jönnek a Pityuhoz, hogy ezt, meg ezt kellene megcsinálni. Mem mondanak nemet — Néha tényleg sok egy ki­csit — veszi át a szót a brigád­vezető —, de visszalépni már nem lehet. Megszokták, hogy mi mindent megcsinálunk. Még eddig nem mondtunk ne­met. — Ez a sok társadalmi mun­ka nem megy időnként a mun­kahelyi feladatok rovására — fordulok Czakó György műve­zetőhöz, aki amolyan tisztelet­beli brigádtagnak számít. — Semmi esetre sem. Sőt nem egyszer vállalnak plusz munkát az üzemben is minden külön juttatás nélkül, ha a feladatok azt úgy kívánják. Év vé^én, amikor sokan má­sok már „lazítanak”, ők len­dülettel dolgoznak, mivel az övék az utolsó munkafázis. Ezt zokszó nélkül csinálják. A tár­sadalmi munka csak ezek után következik, többnyire a hétvé­geken. A pihenés vagy a ma­szekolás helyett. Az ő szak­májukban pedig nem kevés pénzt kereshetnének egy szom­bat-vasárnap. ilyenek vagyunk Miért vállalják mégis inkább a társadalmi munkákat? Tu­dom, nem könnyű ezt magya­rázni, megokolni. Gondolkod­nak is hosszan a válaszon. Vé­gül a brigádvezető szólal meg elsőnek. — Nehéz ezt megmondani. Tényleg sokat vállalunk. De egy év az sok nap és minden­nap lehet valamit csinálni. Ilyenek vagyunk. — Meg talán azért is tesz- szük, hogy együtt örülhessünk azokkal, akiknek segítettünk — folytatja Pljesovszki György. Nagyszerű hétvégét töltöttünk például Mátrafüre- den az úttörőtáborban. A mun­ka befejezése után meghívtak minket oda pihenni. Ezek na­gyon jólesnek. — Persze előfordul az ellen­kezője is — szól közbe ismét Oldal István —, volt már, hogy az elkészült munka után min­denkit meghívtak ünnepelni, csak minket nem. Ilyenkor bi­zony eszünkbe jut, hogy mi értelme van az egésznek ? Ettől kicsit keserű lesz az ember szája íze. — De mire legközelebb hív­ják őket, ezt már elfelejtik — mondja nevetve Czakó György. Elfelejtik? Inkább csak nem gondolnak rá. szívesebben em­lékeznek a mátrafüredi hétvé­gére. Szerencsére — ahogy mondták — ők ilyenek. M. Nagy Péter esztendővel ezelőtt a munka­könyvébe, hanem: parkgondo­zó. Viszont amit tesz, azt röviden úgy lehetne megfogal­mazni, hogy; majd a Feri bá­csi. .. A megszólítás inkább a tisztelet, mint a hajlott kor jele, hiszen Daricsák Ferenc csak ötvenkét éves. Maga sem gondolta, annak idején, ami­kor tsz-tagból — a jobb nyug­díj reményében — tanácsi dolgozó lett, hogy valaha min­denesként emlegetik majd. Akár a vandálok Láthatóan zavarban van, amikor a munkájáról kér-, dezem, Váltig állítja, hogy, semmi különlegest, újságba kívánkozót nem tett. Pedig elég végigmenni Örkény vagy a társközségek utcáin, gon­dozott parkocskáin, tiszta, rendezett temetőkertjén. Mind az ő keze munkáját dicséri. Az sem általános dolog, hogy a parkgondozóval a ta­nácselnök beszéli meg a teen­dőket. Örkényben sem tartozik hivatalos feladatai közé So- mogyvári László tanácselnök­nek. Mégis az évek során így alakult ki. Mit csinál a parkgondozó? Rendben tartja, őrzi a közte­rületet. Fuv-arozza a szemetet, tisztán tartja a temetőt. Meg­javítja a közintézmények kerí­téseit, szállítja a tüzelőt. S mert a parkgondozónak nem­csak ültetni, hanem vágni is kell a fát, tavaly vizsgázott a motorfűrész kezeléséből is. Ha kell, brigádot szervez és irányít a nagyobb munkák el­végzésére. Ezerkétszázméter- nyi betonalapú kerítést építet­tek a szeméttelep körül. Va­lóságos kis hadsereget diri­gált Pusztavacson a bákefesz- tivál idején. Az ország köze­pére egész évben figyelnie kell, annak a területnek a rendben tartása is éppen elég munkát ad. Akárcsak a vandálok. Olyan indulattal beszél, úgy számol Daricsák Ferenc, mintha a saját kárát venné lajstromba. Megint tönkretettek vagy 15 méternyi kerítést — mondja. — Pedig már 1800 forint egy tekercs drótháló, de ennyiből ki se jövünk... A növények szeretete Mutatja a göröngyös beton­járdát, amelyet még a készí­tés éjszakáján a zsaluzatban rugdaltak szét. Minden fát, bokrot számon tart. Tanácsi mindenesként is megmaradt földművelő em­bernek a növények szeretette, a törődés tudománya már a vérében van. Nem is akar sza­badulni a földtől. A hétvége­ket és minden szabad idejét a szőlőtőkék között, vagy az almáskertben tölti. De, amíg kiér a tanyára és útban hazafelé is, az utcákat, a parkokat figyeli. A szeme fényképez, a gondolata már a másnapon jár. M. K. á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents