Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-05 / 30. szám

pkst MM VE, 1984. FEBRUAR 5., VASÁRNAP POSTABONTÁS VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PF: 311 - 1446 Intézkednek Á lap január 8-i számának Postabontás rovatában „Csil­lagda a hegyen” címmel Erdő­st Ágnes fotóját közölték, bí­ráló aláírással. Azzal kapcso­latban tájékoztatom a szer­kesztőséget, hogy az épület nem új keletű, így annak bon­tására vagy egyéb építés- rendészeti szankcionálására a jogszabályi lehetőség korláto­zott. Ennek ellenére megke­restük az érintett ingatlan tu­lajdonosát, s építési ügyének tisztázására 30 napon belül osztályunkra beidéztük. Bő- yebb, érdemi tájékoztatást az építtetővel történő személyes fnegbeszélé^ után tudunk adni. Szentendre Városi Tanács V. B. | Hatósági osztály Ingázógondok Ez év január 1-től bevezet­nék a 40 órás munkahetet szá­mos kisebb és nagyobb üzem­ben. Nem feltételeztük a MÁV-ról, hogy ennyire figyel­men kívül hagyja ezt a körül­ményt. Pedig ezzel nagyon sok ingázó dolgozónak okoz­nak bosszúságot. A munka­időnk rövidebb lett, előbb fe­jezzük be a munkát. Általá­ban 14 óra és 14.45 óra között, negyedóránként más-más idő­ben végeznek a délelőtti mű­szakba járók. Fót—Veresegy­ház felé azonban 14.22 órakor és az után egy óra múlva, 15.18 órakor indul Rákospalo­ta-Űjpest állomásról a vonat. A legkorábban végzők esetleg elérik az első vonatot, ha nem, a többiekkel együtt várnak egy órát a következőre. Hiába kaptunk tehát több szabad időt, hazajutni nem tudunk, tétlenül ácsorgunk az állomá­son. Külön bosszantó, hogy ugyanakkor Dunakeszi—Vác felé három vonat is megy. A mi szerelvényeink ráadásul zsúfoltak, állni is alig tudunk. Rákospalota-Kertvároson és Foton csak körülményesen tudják az ajtókat kinyitni. Mi lesz ezen a vonalon tavasszal, ha a víkendezők is csatlakoz­nak a munkából hazafelé tar­tókhoz? Régen, a 42 órás munkahét bevezetése idején elvették a korábban, 14.44 és 15.05 óra­kor is közlekedő vonatokat. Kérjük, hogy ezeket most ál­lítsák vissza a menetrendbe. G. J., a Fót—Veresegyház felé közlekedő vonat egyik utasa Ha becsületes Nagy bajban vagyok, kérem, ha tudnak, segítsenek. Szeret­ném megtalálni egy volt úti­társamat. Ugyanis január 16- án leszázalékóiás miatt Buda­pestre utaztam. Hazatértben összetalálkoztam barátnőm is­merősével, aki örült a találko­zásnak, mert így <velem el­küldheti tízezer forintos tarto­zását a barátnőmnek. A pénzt rámbízta, nálam is volt 1500 forint. Sajnos, lekéstem a vo­natot. A Kőbánya-Kispest ál­lomáson várakoztam, közben néhány szót váltottam egy ősz hajú, ötven-hatvan év közötti emberrel. Az mondta, Cegléd­re utazik. Jégkrémet vásárol­tam, elővettem a szemüvege­met is a táskámból, közben csúszhatott ki a piros műbőr cipzáras pénztárcám, minden­esetre otthon már nem talál­tam. Kétségbe vagyok esve, számomra ez rendkívül nagy összeg, szinte kilátástalan, ho­gyan pótolhatom. Abban bí­zom, talán megtalálta az a férfi, akivel beszélgettem, s miután nem tudja nevem és a címem, a legjobb akarat mel­lett sem tudja eljuttatni. Az összegből megtarthat kétezer forintot, de ha ez kevés, akár a felét is. Teljes név és cím a szerkesztőségben ★ Egy rokkant, nyugdíjazás előtt álló, családos asszonyon segít a megtaláló, ha becsületes, a 141-258 telefonszámon, vagy levélben szer­kesztőségünk címén jelentkezzen. Senki földje A Kamara-erdő irányába haladó 88-as autóbusznak a MÉM Repülőgépes Szolgálat előtti megállójában a többszö­ri útszőnyegezás „eltüntette” a kerékfogó járdaszegélyt. Ezt a lelépőt évekkel ezelőtt társa­dalmi munkában építették a szolgálat dolgozói, amikor ké­résükre itt megállót jelöltek ki. Másfél éve nincs emelt padka, de gazdája sem, kinek helyre kellene állítani. Ez idő alatt három, úgynevezett hely­színi bejárás történt ez ügy­ben. A közlekedés illetékesei megállapították, hogy szükség lenne rá, mert így balesetve­szélyes, ezért meg kellene csi­nálni. No, de kinek? Az út­szakasz Budapest és Budaörs határán van. A budaörsi ta­nács sem vallja magáénak. Tehát már nem és még nem Budaörs vagy főváros XI. ke­rület. De a közúti igazgatósá­gé sem, mert belterület. De hová tartozik? Horváth János Budaörs Reménykedjünk, hogy végül Is megkerül a „gazda”, hozzálát és megcsinálja. Másfél év után ... ? visz az útja. annak az ország­úton kell mennie, s ez nem túl biztonságos. Egy időben az or­szágút egyik oldalán volt jár­da. de azt az idők folyamán ennyira benőtte a gaz. hogy látni se lehet, meg van-e egy­általán. Rendezni kellene, il­letve valamilyen lehetőséget, utat teremteni errefelé a gya­logosoknak. hogy ne az autók közelségében közlekedjenek. Másik közlekedési gondun­kat a Hunyadi utca okozza, mert gyakran néz‘k verseny- pályának az autósok. Márpe­dig erre nagyon sok gyerek jár reggel és délben az iskolába. Figyelmeztetni, netán büntet­ni kellene a gyorshajtókat ad­dig. míg nem lesznek tragikus következményei a száguldozá­suknak. SoTvmosi László Dunakeszi Válaszol az illetékes Az utak sózásáról Üzenet A közelmúltban olvastam a „Zsámbéki recept” című ri­portot. Nagyra értékelem a ta­nácselnök szavait, örömmel ol­vastam a szép fekvésű, fejlődő­Második otthon Miért hosszúak a hét végék? A hóban hancúrozó gyerek­had hangos zsivaja biztos irányjelzője annak, akit úgy igazítottak el, nem kell meg­kerülnie a sarkot, átvághat az iskolaudvaron, s máris lát­hatja a keresett épületet. Egy­emeletes, modern lakóház. Csupán pillanatnyi a megtor­panás, mert ismét eligazít, ez­úttal a jobb oldali bejáratnál egy kis tábla. Az előtérben mély ráncokkal barázdált ar­cú néni és egy ráérősen do­hányzó idős férfi fogadja a kö­szönést. Berendezkedés — Az emeleten pedagógus­lakások vannak, itt a földszin­ten pedig az öregek napközi otthona kapott helyet. 1977 áp­rilisában. a várossá nyilvání-' tás alkalmából kaptuk ez a szép épületet — tájékoztat készséges kedvességgel a ve­zetőnő, Seressné Katona Gizel­la. — 1981. február 1-től mű­ködünk hetes napköziként. Ügy tudom, hogy megyénkben Nagykáta és Tököl után a mienk, a dunakeszi volt akkor a harmadik. Azóta is sok segítséget kap­nak a helyi üzemektől. Szinte dicsekvő örömmel sorolja; a Dunakeszi Mechanikai Labo­ratórium szocialista brigádjai a nyáron 90 ezer forint össíe- gű társadalmi munkát vállal­tak az ajtók, ablakok festésé­re. A Járműjavító autóbuszt ad a kirándulásokhoz, s az ott dolgozó szocialista kollektívák közül több brigád pénztára be­vételét adja az otthon csinosí­tásához. Abból került például a társalgó falára tengerpartot ábrázóló óriás poszter. A kon­zervgyár gyümölcsleveket, be­főtteket ad s olykor buszt is. Szerelőkre se kell várni, bár­melyik üzem azonnal küld, ha szólnak. A kérdésre elmesélté, ho­gyan is került sor az átalaku­lásra. Nagy tél volt, csúszósak az utak, hidegek az éjszakák. Idős, fáradt embereknek kü­lönösen kényelmetlen időszak. Ezért kérték — hallottak ha­sonlóról —, tegye lehetővé szá­mukra a dunakeszi tanács a bentlakást. A dolgozók vállal­ták, a megyei tanács egészség- ügyi osztályától egy plusz gon­dozó létszámot kaptak. A he­lyi tanács 60 ezer forintjából és a Pest megyei Tanács hoz­zájárulásából nekiláttak a sie­tős bevásárlásnak. Berendezé­sekre, ágyneműkre és egye­bekre lett szükség. Nos, így rendezkedtek be, s tették a napközit húsz idős ember szá­mára teljes értékű második otthonná. Ha egyáltalán he­lyénvaló e barátságos falak között a második otthon meg­határozás. Hétfőn reggel 6 órakor már meleg helyiségekkel és regge­livel várják a vissza ..., nem, a hazatérőket. Hazatérők Akiket nem hozzátartozó kí­sér, azok számára gondoskod­tak gépkocsiról. Hozzák-viszik az idős embereket biztonságuk érdekében. A húsz bennlakó és a 16 bejáró étkezést, orvosi el­látást kap csekély térítés el­lenében. A legmagasabb ősz- szeg, amit fizetniük kell mind­ezekért 540 forint havonta. S ezt sem kell mindenkinek fi­zetnie. Jelenleg huszonnyol­cán térítenek kisebb-nagyobb összegben. A többségük magányos nő. Nő írta azt a levelet is, amely­ben közbenjárásunkat kérte, hogy másfél napra se kelljen elhagyniuk a dunakeszi városi tanács által — az üzemek köz­reműködésével — létesített és fenntartott otthonukat. De szóljon a levél: „Nem lehet egyetérteni a jelenlegi helyzettel, mert csu­pán másfél nap az, amely ki­egészítené az egész heti bent­lakást. Nincs mindenkinek hozzátartozója, s ha van, lehet, már az is idős korú vagy be­tegeskedő, s magát ellátni is nehezen tudja, nemhogy még a hazatérő öreget is istápolja. Súlyos probléma, de meg lehetne oldani. A szép otthon adott, minden igényt kielégít, az ellátásra a gondoskodásra semmi panaszunk nem lehet. A tanács megértő intézkedésé­re várunk, hogy az idős em­berek elérjék boldogságukat, nyugodt, gondtalan életet él­hessenek a még hátralevő éveikben. Ha az anyagiak hiá­nyoznak, mi szívesen fizetünk többet is.” Státus Ismertettük a levél 'ártal­mát. Seressné Kj ona Gizella tekintetében mm Jent megértő szomorúsággal válaszol: — Beszélgessünk a bentla­kókkal, s aztán menjünk el a városi tanácsba. Megérti nyom­ban, miről is van szó. Nem az anyagiakról. Legalábbis a ta­nács részéről nem erről! In­tézményünk státusa szerint egyesített szociális intézmény, hozzánk tartozik a házi gon­dozás is. Pillanatnyilag 40 ilyen öregünk van, akiket egy hivatalos és 33 tiszteletdíjas gondozó lát el. Ez a tevékeny­ség nehezebb, problémásabb és semmivel sem kevésbé költ­séges, mint azokkal törődni, akik itt bent élnek. Külön- külön csupán a hét végi két napon keli otthonaikban ellát­ni. Éppen az idős, magányos emberek helyzetének mélysé­ges megértése vezette az ille­tékes tanácsi szervek vezetőit a hetes napközi létrehozására A teljes bentlakással — hoz­záteszem, volt erről is szó — már szociális otthon lennénk s mint ismeretes, annak a rendeletben pontosan megha­tározott feltételei, . előírásai mások. Működésben, fenntar­tásban, de az otthonba való felvétel, bejutás tekintetében is. Az utóbbihoz csupán kettőt említek: jövedelemtől függően magasabb lehet a térítés ősz- szege, és ami lényegesebb, le kell mondani a lakásról, saját házról. És ez az, amit itt né- hányan nem akarnak megér­teni. Pedig, de sokat beszél­gettünk velük erről! — feje­zi be sóhajtva a vezetőnő. Befolyásolás A társalgóban az egyik asz­talka körül a kényelmes fote­lekbe telepedve kis társasáig beszélget a dominókockák fö­lött. Bekapcsolódunk, s a leve­let említjük. Béla bácsi, akit társai választottak az otthon elnökévé, a fejét csóválja rosz- szallóan, nem ért egyet a levél írójával. Aki szociális otthon­ba kíván menni, csak kérnie kell. Abban a kedvezményben is részesülnek, hogy soron kí­vül intézik az elhelyezésüket. Béla bácsi jól érti a jelenlegi helyzetet, s mint a többségnek, neki is megfelel így. Kénye­lemben, biztonságban tudják magukat, s megmaradt a hát­terük, a kis otthonuk, fiinak a tudata, hogy Dármiksr visz- szatérhetnek oda, ha erősebb­nek érzik magukat, vagy egy­szerűen csak meggondolják a bennlakást. Mindenkinek van véleménye a levélben közölt kérdésről. Kimondják azt, amit mi nem mertünk magfogal­mazni. Nevezetesen, hogy a közelebbi, a távolabbi hozzá­tartozó befolyásolásáról van szó mindenekelőtt, aki szeret­ne hozzájutni a lakás vagy a ház teljes jogú birtoklásához úgy, hogy ne legyen tovább gondja a már teherré vált öregre. Ezért kénytelenek máshol kopogtatni „megértésért”, Pe­dig látnivaló, ebben nem volt és most sincs hiány. Mindeze­ket az érintettek érzik, ki­mondva, mondatlanul tudják. De ez nem kizárólag csak ne­kik okoz keserű szomorú gon­dolatokat. Meg gondot is. Kádár Edit Nagy volumenű exportterveink teljesítéséhez pályakezdő e's gyakorlott munkatársakat keresünk: esztergályos, marós, fúrós, gyalus, vasútijármű-szerelő, vasszerkezeti-lakatos, gépszerelő és géplakatos, csőszerelő, dízelmotor-szerelő, felvonószerelő, villanyszerelő, hegesztő, festő-mázoló, szerszámkészítő, asztalos, öntő, kovács és egyéb vasipari, építőipari és nyomdaipari szakmunkásokat, betanított munkásokat A vasipari szakmák elsajátíttatására betanító tanfolyamokat szervezünk, és lehetővé tesszük a vasipari szakmunkás-bizonyítvány megszerzését is. Keresünk továbbá: műszaki ellenőrt (meóst), daru- traktor- és targoncavezetőket, csomagolót, ládakészítőt, öntvénytisztítót, raktári és üzemi segédmunkásokat. Vasipari és építőipari szakmában lehetőség van vállalati gazdasági munkaközösségek létrehozására is. A kereseti lehetőség szákmunkásoknak 4000—9000 Ft, betanított munkásoknak 3500—6000 Ft, segédmunkásoknak 3000—5000 Ft, az alapbértől, a műszakszámtól, a teljesítményszázaiéktól és a túlóráktól függően. Juttatásaink: az első munkahelyes pályakezdő szakmunkások — a szakmájuktól függően — 2500 vagy 4000 Ft betanulási támogatásban részesülnek, továbbá a vállalat öt évig havonként 200 vagy 300 Ft-ot helyez el számukra, névreszóló ifjúsági takarékbetétként az üzemi OTP-fióknál, — kedvezményes vasúti utazásra jogosító igazolvány igényelhető, — a vidékről naponta bejáró dolgozóknak — ha igényjogosultak — bejárási pótlékot fizet a vállalat. — a vidéki dolgozóknak — ígénvjogosultság esetén — munkásszállás. IBUSZ-szállás vagy albérleti hozzájárulás adható, — továbbtanulási, továbbképzési, sportolási, szórakozási és művelődési lehetőség. Jelentkezés és felvétel: a fíjW %Z?nTG ' - -sí Vagon- és Gépgyár BUDAPEST mmmamcamamammmmm munkaerő-gazdálkodási osztályán, Budapest Vili., Vajda Péter u. 10. (Megközelíthető: a 23-as villamossal, a 75-ös trolibusszal, az 55 ös és a 99 es autóbusszal). Telefon: 343-370, 1770 es vagy 1761-es mellék. December 18-i Postabontás rovatunkban tették közzé F. J. szentmártonkátai olvasó leve­lét „Mit várhatunk?” címmel. A levélben foglaltakra az alábbiakat válaszoljuk: Mint már azt a téli tájékoz­tatáskor is elmondtuk, nem minden utat sózunk, mert er­re pénzügyi okokból nincs le­hetőség, de környezetvédelmi szempontból sem lehetséges. A főutak és a n„gy forgalmú utak sóval való szórása a kér­déses napon idejében megtör­tént. Az alsórendű utakon csgk a veszélyes íveket és emelkedőket szórjuk, azonban időrendben később. A kérdéses útszakaszon a lehullott kis mennyiségű havat a forgalom letaposta, annak eltávolításá­ra így nem volt lehetőség, A közúti igazgatóságnak nem feladata a községi belterületi szakaszon a hóeltakarítás és a síkosság elleni védekezés, ez az illetékes tanács kötelessége. A téli időszakban különösen kisebb forgalmi utakon várha­tó. hogy az utak csúszni fog­nak, ezért ekkor mindenkitől óvatosabb közlekedést kérünk. Budapesti Közúti Igazgatóság Roló nélkül Lehet, hogy furcsa a kéré­sem, amelyhez segítségüket kérem, de teljesen tanácstalan vagyok. Üzletajtó lezárását szolgáló, vasból készült rolót keresek. Régebben a Korányi­féle cégnél volt lehetőség a beszerzésére. Nem tudom, most hol árusítják, pedig nagy szükségem lenne rá, mert a meglevő réginek már alaposan lejárt az ideje, ösz- szerepedezett. Pásztor György Törtei, Kossuth u. 24. ★ A MÜART. a VASÉRT, a Vas- és Edényből! Vállalat vevőszolgálatá­nál érdeklődtünk. Nemleges vála­szokat kaptunk, és sajnos, még csak tanácsot sem tudtak adni. ho­vá forduljunk a továbbiakban. Boltjaikban nem árusítják, gyár­tót, forgalmazót sem ismernek, aki e termékkel foglalkozik. Miután mi nem tudunk segíteni régi előfize­tőnk gondján, olvasóinkhoz fordu­lunk, remélve, hogy közreműködé­sükkel mégis találunk megoldást. A zsámbékiaknak — ha már terveznek — egy javaslatot teszek. Figyelembe ajánlom a Kálvária mögötti volt diófás területet. Ennek olyan hírneve volt, mint a budaörsi ízes ba­racknak vagy a budakeszi meggynek. A zsámbéki dióbél- ből készült a budapesti cukrá­szoknál, de sok háztartásban is a diósbejgli, a dióspatkó. Érdemes lenne a terveikbe venni a diófás terület felújítá­sát, újratelepítését. Padányi Lajos Budakeszi Járda nincs Talán úgy gondolják, nem túl aktuális téivíz idején beto­nozást igénylő munkára fel­hívni a figyelmet, je legalább nem mondhatják, nem szóltunk idejében. A Felszabadulás úti gyalogjáróról van szó. Baleset, veszélyt szüntetnének meg az. zal, ha a fogyatékosok intéze­tén túl is építetének gyalog­utak Akinek ugyanis tovább képes község terveiről. Velem együtt az országban sokan gon­dolnak Zsámbékra szép emlé­kekkel és többször visszaláto­gatnak. Ki a tsz-vezetésben, ki az agrárismeretekben kapott itt útravalót, ki pedig a gyer­mekoktatásban, -nevelésben szerzi meg a szükséges tudást. Zsámbéknak nemcsak a régi, műemlék jellegű'épületei, épü-i letdíszei az érdekesek, hanem' török kori levegője, dimbes- dombos zegzugai, és egy olyan falurészlet, amely ma már Óbudán sem található meg, csak itt. Persze kicsiben, a rö­vidke utcákban, pincékben. Elég baj, hogy néhány épüle­tet úgy átépítettek, rá sem le­het ismerni. Nem vagyok zsámbéki. csupán szeretem ezt a valamikor mezővárosi ran­got viselt községet. Zsámbék csinos község, a környezetvédelem érdekében mindent megtesznek, pert magukénak tekintik mindazt, ami az övék. Ha egy kicsit többet vállalnak, akkor a sok úttal átszelt községet még in­kább a turistaforgalom von­záskörébe emelhetik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents