Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-28 / 49. szám
ItM. FEBRUÁR 28., KEDD Vizsgáznak a szigetelők A Villamosenergia-ipari Kutató Intézet nagyfeszültségű és nagy teljesítményű laboratóriumaiban a hazai villamosgyártóipar és külföldi megrendelők megbízása alapján a villamos- energia-ellátás berendezéseit vizsgálják. A képen az igen nagy feszültségű transzformátorok szigetelési rendszerét ellenőrzik. Gazdasági társulás Új Duna Az abonyi Üj Világ Termelő- szövetkezet és a budapesti Duna Csokoládégyár együttműködési szerződést kötött. Kooperációjuk keretében új termék készül a termelőszövetkezet üzemében. A Neg- Rolli néven forgalomba kerülő édesség, a cukrász- és az édesipari készítmények közötti átmenetet képviseli. Az Üj Duna néven született és működő társulás előnye, hogy a csokoládégyár géppel és félkész alapanyaggal járul hozzá a gyártáshoz, ami nagymértékben megkönnyíti a termelést. Márciusra tervezik a kibocsátását, egyelőre háromféle: puncs, kókusz és mentol ízesítéssel. A régi és keresett Négercsókból huszonötmillió darab készül egy évben, Tizenkét óriás habverőben készül a hab, a hernádi Március 15. Termelőszövetkezet tojásfeldolgozó üzeméből kapott tojásfehérjéből. A Szilas- menti Tsz aromáival, hat fajtát állítanak elő. S. E. Három év alatt teljesített tervek Buktatók között sikeresen A legjobb tíz Araikor egy esztendeje a KISZÖV küldöttgyűlése megfogalmazta az 1983-ra szóló terveket, sokan kételkedtek az elképzelések teljesíthetőségében. Tehettek, hiszen minden jel arra mutatott, hogy ez az év sem lesz könnyebb, ső-t, a világpiacon tovább erősödtek a protekcionista tendenciák. Több szövetkezetből érkeztek olyan hírek, hogy hagyományos belföldi partnereik szintén csökkentették megrendeléseiket. Mit lehetett ebben a helyzetben tenni? TaSán ismerősként csengenek vissza a szavak, de nem kerülhetjük el, hogy leírjuk: a szövetkezetekben felismerték, hogy a piaci igényekhez való rugalmas alkalmazkodás, a gazdálkodásban rejlő tartalékok mozgósítása segíthet €Sak! Nagy előnye, hogy sokkal gazdaságosabban tarthatók fenn az üzletek, mint régebben. Szűkebb pátriánkban a legkiemelkedőbb eredményeket a váci Dunakanyar Vegyesipari és Szolgáltató Szövetkezet értó eh . de. me.gsmlíthisitnépk . a Dél-budai Járási. Szolgáltató, a kát esztendeje még veszteséges Dél-Pest megyei Szolgáltató, valamint a Kiskun- lacházi Vegyesipari Szövetkezet. Ez utóbbi az autószerviz átalánydíjas működtetésével eddig egyedülálló kezdeményezést tett a megyében. Minden munka annyit ér, Tavaly különösen nagy súly- lyal vették ki részüket a megyei terv teljesítéséből a kisszövetkezetek, amelyek a teljes termelési értéknek mintegy-tíz százalékát adták. A jövőben, "úgy tűnik," még nagyobb lesz a részesedésük, mert számuk szűkebb pátriánkban is egyre nő. Ezek a közösségek többnyire olyan tevékenységet folytatnak, olyan termékeket állítanak elő, amelyekből nagy a hiány, ezért előfordul, hogy munkájuk jövedelmezősége az átlagosnál sokkal nagyobb. Bár a tegnapi értekezleten az export értékelésénél a kisszövetkezetek eredményei nem szerepeltek a beszámolóban, tény, hogy egyre több kollektíva kapcsolódik be a külföldi kiszállításokba. Közülük nem is egy — például a DATA- COOP Számítástechnikai Kisszövetkezet — tőkés partnerekkel is kapcsolatban áll. A „nagyszövetkezetek” szintén nagy erőfeszítéseket tettek a külföldi kiszállítások növelésére, azonban két kézen meg lehet számolni, hány közösség ért el számottevő eredményt. A tavalyi 150 milliós tőkés exportból tíz szövetkezet 122 millió forinttal részesedik. Köztük találjuk a Ceglédi Vas-, Elektromos és Műszerész Ipari Szövetkezeiét, amely egyebek között nyugati és harmadik világbeli országokban szerel, valamint a pomá- zi ICO írószer Szövetkezetét, amely az elmúlt években több újdonsággal je'ent meg a hazai és a külpiacokon. A szocialista exportban élenjárók között szintén a „tizeket” említhetnénk az első helyeken. Bevált a börze A KISZÖV számos akciót indított a szövetkezetek gazdálkodásának javítására. Ezek közül említésre méltó az anyagbörze, amelyen elsősorban a textilipari tevékenységgel foglalkozó közösségek vettek részt. Az alapvető célt, miszerint csökkentsék az elfekvő és a magas készleteket, teljes egészében sikerült teljesíteni. Újabban a vas- és az építőipari szövetkezetek körére is kiterjesztették ezt az akciót. Nehéz előrelépni viszont a szolgáltatásokban. A központi támogatás csökkenésével kezdett kibontakozni megyénkben is az átalánydíjas egységek hálózatának kiépítése, ame’y napjainkra általánossá vált. amennyi haszna van. Tavaly a közösségek nyeresége összesen 711 millió forint volt, hét százalékkal több, mint két éve. Ezzel már most teljesítették a VI. ötéves tervet. Minden harmadik Miként sikerült például az utóbbi három esztendőben átlagosan csaknem 50 százalékkal emelni a szövetkezeti jövedelmeket, arra már a fentiekben is megpróbáltunk válaszolni, ám befejezésül hadd említsünk meg még egy érdekes és jellemző adatot: 1981 óta olyan gyorsan változott a termékszerkezet, hogy napijainkban minden harmadik termék újdonságnak tekinthető. S mivel ez a folyamat az idén is tovább folytatódik, minden remény megvan arra, hogy a megye ipari szövetkezetei 1984-ben is teljesítik terveiket. Furucz Zoltán A demokratikus fórumokra támaszkodva Közös döntés, közös felelősség Mindenkit meg lehet nyerni a jó célnak Pártunk — kivéve azt a rariUnK rövid időszakot, amikor a lenini normák csorbát szenvedtek, aminek meg is lett a következménye —, mindenkor nagy figyelmet fordított és fordít a tömegkapcsolatokra. Magunk előtt tartva az intelmeket, amit a gyakorlat számtalanszor igazolt, hogy a párt ereje a tömegek támogatásában rejlik. Az elv ismert, az esetek többségében jól is alkalmazzuk. Nyíltan tárjuk a közvélemény elé elképzeléseinket, őszintén szólunk eredményeinkről. gondjainkról. Országos vitákat, lakó- és munkahelyi fórumokat szervezünk, adjuk az információkat és hallgatjuk a véleményeket. Igényeljük nemcsak az egységes cselekvést, de az együttes gondolkodását is. A párt belső életével szorosan összefüggő kérdéseken túl, a határozatok. a döntések előkészítését, széles körű konzultáció előzi meg, meghallgatva például a szakemberek — köztük nemcsak a párttagok — véleményét is. Mindezek eredményeként is kimondható az a megállapítás, hogy országunkban a gondok ellenére is megfelelő a politikai közérzet, hogy rendszerünk szilárd, s hogy magunk mögött tudhatjuk pártállásra való tekintet nélkül a lakosság döntő többségét, s e gyakorlatunk erősíti nemzetközi tekintélyünket is. Hiba lenne azonban, ha a pozitívumok mellett nem szólnánk a gondokról, azokról az esetekről, amikor feledésbe megy az a tény, hogy a tömegekkel kialakított kapcsolatainkért naponta tenni kell, s hogy a konkrét, egyedi, esetek azok, amelyek,,, erősítőié«, iHeiye lgyengítőleg hatnak pozícióinkra. Azok a .konkrét esetek, amelyekből nem egv- szer azt a megállapítást szűrik le: fent a jó politika, de lent a gyakorlati végrehajtás során eltorzul. „ , . , vannak torzuKetsegtelen lá*ok, ha nem is ez a jellemző. Vannak esetek, amikor mit sem törődünk a közvéleménnyel, demokratizmussal, amikor fórumokat csak a kipipálhatóság kedvéért tartunk, amikor mindenre megtaláljuk a megma- gyarázhatóságot. Sőt, az is előfordul, hogy a legilletékesebbeket sem vonjuk be döntéseink előkészítésébe, velük sem közöljük döntéseink indoklását. De nem ezek a jellemzők. Elvétve vannak ilyen esetek, s mivel előfordulnak, szólni kell róluk, pontosabban szót kell emelni ellenük. Szót kell emelni ellenük még akkor is, ha nem a rossz szándék vezérli a köz, a munkahelyi kollektívák véleményét előzetesen meg nem hallgatókat. Sőt, éppen a köz, a kollektíva érdekében tesznek, csak az a baj, éppen nélkülük! A közös gondolkodás, a közös tervezés, annak az érzete, hogy a mi véleményünk is benne van a döntésben ad erőt, mozgósít a megoldásra, míg ezek hiánya taszítólag hat, ellenállást vált ki. Csak néhány példa a fentiek alátámasztására. Amikor a város vezetése úgy határozott, hogy a korábban általános iskolának épülő objektumot a szorító igények miatt mégsem az általános iskolásoknak, hanem a gimnázium elhelyezésére adja át, megfontoltan, a valós igényeknek megfelelően döntött. Az elképzelést a vezető testületek is támogatták, s azt ma már a lakosság is helyesli, Mégis, micsoda port kavart fel annak idején az ügy. Tiltakozások, levelezések, s mindez abból a hibából gyökerezve, hogy a legilletéke- sebbekikel, a körzet lakosságával a tanács csak késlekedve, a döntések ' után közölte az elképzelést és az indoklást. Ugyanilyen hiba, a lakossággal való előzetes eszmecsere elmaradása miatt keletkezett ellenállás a tanáccsal szemben Gödön, a temető kérdésében. Ma is kritikai megjegyzéEgyre csökken az utánpótlás Veszélyességi pótlék nélkül Ma már a modern, központi fűtéses lakótelepeken élők nem is kerülnek kapcsolatba velük. Annyit talán még gyermekkori mondókáikból tudnak, hogy a kéményseprő látása szerencsét hoz, s talán a biztonság kedvéért kabátgombjukat is megcsavarják, ha netán találkoznak. De az óriási háztömb, vagy a távfűtőmű kémény- rendszerének karbantartása nem okoz gondot a lakóknak. A meleg hozzájuk már tiszta, fehérre festett csöveken érkezik. Tisztításra várva Pedig mostanában ismét kezd becsülete lenni a szakmának. Az. olajfűtés kiszorulása, a dráguló elektromos áram ismét a hagyományos fűtési rendszerek felé orientálja a lakosságot. Csak maga a Pest megyei Kéményseprő, Cserépkályhaépítő és Gázszerelő Vállalat több száz cserép- kályhát épített tavaly megye- szerte. De kérdés, munka nélkül marad-e a kéménytisztító részlege? Ettől azért nem tart a vállalat budaörsi kirendeltségének tizenöt dolgozója. Viseg- rád és Százhalombatta között 87 ezer kémény vár tisztításra. Trini István, a kirendeltség vezetője időnként ugyancsak törheti a fejét, hogyan tegyenek eleget kötelezettségeiknek: — A rendelet írja elő, hogy területünk összes kéményét évente kétszer kell tisztítani, koromszedésre pedig egyszer kerül sor. Ezenkívül ránk vár az új épületek kéményrendszerének ellenőrzése is a lakhatási engedély kiadása előtt. Esetenként kéményvizsgálatot, huzatmérést, füstnyomás próbát végzünk, s a mi feladatunk az állandó tartózkodásra nem használt nyaralók kéményeinek kotrása is, külön megrendelésre. Mindehhez nem elegendő a jelenlegi létszámunk, de sajnos nem számíthatunk utánpótlásra. A fiatalok érdeklődése a szakma iránt egyre csökken. Baltringer Antal még azok közé tartozik, akik fiatalon, önként választották a mesterséget, huszonöt éve járja a szentendrei körzetet. Korhadt lépcsőkön — Igaz-e még a szólás, hogy a kéményseprő szerencsét hoz? Valóban szerencsének érzik látogatásukat az emberek? — Nagyon különböző módon reagálnak érkezésünkre. Ma már kevesen tudják, hogy a szakmát egykor Mária Terézia „importálta” Olaszországból. Akkoriban, a nádfe- deles, szabadkéményes épületekben igen gyakori volt a kéménytűz, melyet a lerakodott kátrány, korom okozott. A kémény után a tető gyulladt ki, s gyakran tűzvészt okozott a faluban. Ebből az időből származik a mondás, hogy szerencsét hozunk. Hát azt hiszem, a kémény- vagy a lakástüzek megelőzésével, ha nem is hozunk szerencsét, mindenesetre, elhárítjuk a bajt. Ezzel azonban ma már nincsenek annyira tisztában az emberek, mint mondjuk, száz évvel ezelőtt. Ott, ahol hagyományos tüzelési módszereket használnak, ma is szükségét érzik a munkánknak. Gyakran előfordul, hogy kevés az évi kétszeri kötelező tisztítás, s harmadszor, negyedszer is kihívnak egy-egy házhoz. Másutt viszont legszívesebben egyszer sem engednének be a lakásba, féltik a szállongó koromtól a berendezést, a falakat. Pedig egy rendszeresen karbantartott kémény tisztítása szinte nyomtalanul elvégezhető, míg az elhanyagoltaiéban felhalmozódott korom bizony óhatatlanul piszkot hagy maga után. Papják Béla. a törökbálinti, budaörsi, budakeszi kéményeket ellenőrzi. Ilyenkor télen ő is korábban indul haza, hamar sötétedik, veszélyes már a félhomályos padlásokon, korhadt lépcsőkön sétálni. Mai utolsó állomására, a szomszéd utcába azért vele tartok. Ők viszik a szerencsét — Nekünk kell beszedni az évi kétszeri kotrás díját is. kéményenként tizennyolc forintot. Ezzel időnként többet vesződünk, mint a legnehezebb körülmények között végzett munkával. Egy-egy házhoz háromszor, négyszer is vissza kell mennünk, mire otthon találjuk a tulajdonost Az is előfordul, hogy egyszerűen megtagadják a fizetést. Ha gyakran akadunk össze ilyen ügyfelekkel, akkor ők viszik el a mi szerencsénket, nem kapunk prémiumot! A megrendelő háziasszony készségesen irányít a padlásfeljáróhoz bennünket. Vak sötétben tapogatózunk fölfelé a füstölt kolbász szagú tetőtérbe. — Ha valahol szabálytalan kéménybekötést fedezünk fel, vagy tűzrendészen szempontból veszélyes anyagokat tárolnak a kémény közelében, erre a célra szolgáló nyomtatványon figyelmeztetjük a háztulajdonost. Nemrég a csobán- kai tanács állíttatta le a falu mozijának fűtését egyik munkatársunk figyelmeztetése alapján — meséli Papják Béla, miközben a jól ismert, hosz- szú dróttal benyúl a kémény ajtaján. A háziasszony érkezésünk fölötti öröme némileg csökkent, mikor már a harmadik vödör korom zúdult a kürtőből a konyhába. A szállongó feketeségből krákogva menekülünk a friss levegőre. Szerencsére a ház felújítása még nem fejeződött be, a festés még hátra van, az majd eltünteti látogatásunk nyomait. — Erősen meghatározza a kormolódás mértékét, hogy megfelelő technikával tüzel- nek-e a tulajdonosok — tájékoztat útitársam, miközben a buszmegálló felé ballagunk. — De ellenőriznünk kell időnként a gázfűtéses lakásokat is. hiszen a kémény bedőlhet, eltömődhet — ennél a háznál is féltéglák kerültek bele, valószínűleg a tető felújításakor, az okozta a dugulást. S ne sajnálják a villannyal fűtők sem az évi tizennyolc forintot az ellenőrzésért, hiszen sosem lehet tudni, mikor kényszerülnek a kémény használatára. ' A sarkon elköszönünk egymástól, Azon gondolkodom, vajon miért nem kapnak a kéményseprők veszélyességi pótlékot? Ha a korhadt lépcsőkről. rozoga létrákról le is érkeznek épségben, még mindig ott a korom. Vagy az nem okozhat szilikózist? Márványi Ágnes sek sokaságát halljuk A Mechanikai Laboratóriumban végrehajtott — egyébként általunk is szükségesnek tartott — átszervezések miatt, amelyek fontosságát, célszerűségét nem úgy tárták az érintett kollektívák elé, hogy meg is értsék lényegét, szükségességét. _ , . az arra való hiGyakort vatkozás, hogy van néhány hangadó, aki állandóan ellenünk hecceli, feltüzeli a lakosságot, a kollektívákat. Vannak ilyenek. De ezeket a hangadókat meg lehet nyerni a jó célnak, csak ném ellenségként, akadékoskodóként, kell rájuk tekinteni, azért, mert véleményt mernek nyilvánítani, mert képesek mozgósítani. Vonjuk be őket elképzeléseink kialakításába, tárjuk fel előttük az elképzelt határozatok ok-okozati összefüggéseit, hallgassuk meg véleményüket, építsünk elfogadható tanácsaikra, s mindjárt nem a döntések ellen, hanem azok végrehajtásáért hallatják majd a hangjukat. Ha valaha, úgy ma, amikor a befelé fordulás, a közügyektől való elfordulás erősödő tendenciájáról beszélünk — s nemcsak beszélünk róla —, a tettre és mozgósításra képes, a közért felelősséget érző egyének közös gondolkodásba való bevonása elengedhetetlen szükségletként jelentkezik. Megszokottá vált, hogy ügyes-bajos dolgainkkal a pártszerveket, alapszervezeteket, azok vezetőit, a párttagokat keresik meg az emberek. Gyakorta itt mondják el javaslataikat, sérelmeiket, kritikai észrevételeiket. Tudják, hogy itt'segítséget,‘felvilágosítást kapnak. A pártszervek irányító, segítő, ellenőrző munkája, a tagság áldozat- készsége általában elismerést vált ki. Esetenként azonban itt is találunk ellenható példákat, amikor nemcsak a pár- tonkívüliekben, de még ■ párt tagjaiban is kérdés fogalmazódik meg az adott alapszervezet — ebből ítélve a párt — tevékenységével, az eseményekre való hatásával, a vezető szerep érvényesülésével kapcsolatban. Ilyen helyzet alakult ki például a fóti Vörösmarty Termelőszövetkezetben, amikor is az átszervezésről és a leépítésről elfeledkeztek konzultálni a párttagsággal, aminek következtében a kommunisták nem hogy felvilágosíthatták volna a hozzájuk forduló munkatársaikat, de a maguk sorsának várható alakulásáról sem tudtak. Igaz, akkor sem sokkal jobb a helyzet, ha akkor hívják össze már csak a tagságot, amikor a döntések megszülettek és a fórum csak a száraz tények közlésének megállapítására van kárhoztatva. De itt legalább lehet az indokok után érdeklődni. Feltéve, ha nem sietnek tovább az előadók, illetve, ha a hallgatóság mindezek után még érdemesnek tartja, hogy egyáltalán érdeklődjön. ' . a határozott, mégKetlenek felelő koncepcióval rendelkező vezetők, sőt, csakis ilyenek kellenek. Nem támogatjuk a felelősséget nem vállalókat, a hosszú és eredménytelen „áldemokratikus” tanácskozásokat, a „mindenkinek jót akarókat”, de nem támogatjuk az egyszemélyi vezetés túlhangoztatását, a kollektív bölcsesség és felelősségvállalás tagadását sem. A demokratizmus jól értelmezett gyakorlatának vagyunk a hívei. Csakis ez a gyakorlat biztosíthat számunkra kellő támogatást, megfelelő erőt. A közös gondolkodás a közös tervezés a végrehaitásért érzett felelősség egyik legfőbb záloga. RÓNAI ÁRPÁD, a dunakeszi városi pártbizottság első titkára
