Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-28 / 49. szám

1984. FEBRUAR 28., KEDD A jövő mesterszakácsa? Elkészül majd az igazi szobor Meghitt, szünetekben kel­lemes kikapcsolódást, idő­töltést biztosító sarokban áll az úgynevezett pálya- választási szabadpolc. Az ablakban virágok, a ková­csoltvas tartókból tarka díszként meredeznek elő az őrsi és rajzászlók. Odébb, a szabadpolc fölött, faliúj­ság, rajta színes, ötletes, házikészítésű plakátok csá­bítanak olvasásra és cse­lekvésre Tippeket adnak, érdekes kirándulásokra in­vitálnak, amelyek segítsé­gével irányítani lehet a gyerekek további sorsát, pályaválasztását. Kicsik és nagyok egyaránt érdeklő­déssel forgatják a kitett prospektusokat, ismerked­nek a továbbtanulási lehe­tőségekkel, a szakmákkal. A kis társalgónak is beillő folyosódarabkán látszik, hogy a szigetszentmiklósi 3-as számú iskolában ko­molyan veszik a pályavá­lasztás gondját, felelősség­gel foglalkoznak a rájuk bízott végzős növendékek­kel. A végső szó Lajos József né, matematika­fizika szakos tanár, egy nyol­cadik osztályfőnöke, pályavá­lasztási felelős, ötödik éve végzi ezt a nem kevés gond­dal járó munkát. Az iskolá­ban a harmadik-nyolcadikos korosztállyal külön munka­terv alapján foglalkoznak, s a lefektetett elveket fokozato­san valósítják meg. — Most mar túlestünk a ne­hezén — mondja mosolyogva a lelkes, fiatal tanárnő. — A jelentkezési lapokat elküldtük az iskoláknak. Jelenleg az iz- gulásii korszakban vagyunk: sikerülnek-e a felvételi vizs­gák, teljesül-e valamennyi ta­nítványuk vágya, elképzelése. Az idén hatvanegy végzősünk van. Közülük tízen jelentkez­tek gimnáziumba, tizenkilen­cen szakközépiskolába, ketten dolgozni mennek, a többiek pedig szakmunkásképző inté­zetbe. Aztán sorolja, mt minden előzte mag a végső szó ki­mondását. A diákokkal együtt Budapestre utaztak, ahol megnézték a Munkásmozgalmi Múzeum pályaválasztási kiál­lítását, közösen fölkeresték a csetpeli egészségügyi szakkö­zépiskolát, megtekintették a 203-as szakmunkásképző inté­zetei; itt gyárlátogatáson is voltak, elmentek a Dunaha- rasztin levő Baktay gimnázi­um és vízügyi szakközépisko­lába, voltak a Csepel Autó­gyárban és a Pestvidéki Gép­gyárban is. Ez utóbbit félna­pos gyárlátogatással kötötték össze. A vállalat KISZ-esei a község lakótelepén pinceklu­bot hoztak létre, ahol időről időre vendégül látják a nyol. cadikosokat. Az úttörőklubban azonban nemcsak kulturális műsorral kedveskednek nekik, hanem színes, érdekes pálya­választási előad ásókkal is. A nyáron a Szigetfő Tsz-ben dol­goztak a gyerekek, s most olyan is akad közöttük, aki tanulmányai befejeztével a termelőszövetkezetet kívánja munkahelyéül választani. Szomszédvár — A már említett múzeum- látogatásnak igen nagy sikere volt, de ügyesen is szervezték — folytatja. — Láthattak a lányainak divatbemutatókat, kipróbálhatták a szakmai fo­gásokat, és végül valamennyi­en kaptak egy-egy méretükre készült pelerin szabásmintát a Május 1. Ruhagyár ottlevő dolgozóitól. Ügy megtetszett a diákoknak, amit láttak, hogy hárman a ruhaipari szakkö­zépiskolába jelentkeztek. Az elmondottakon túl az is kiderült a beszélgetésből, hogy a pedagógusok rendsze­resen tartották a szülőkkel a kapcsolatot, sőt volt egy nap, amikor szinte az éjszakába nyúló pályaválasztási délutánt rendeztek. Erre az alkalomra eljöttek a környező üzemek, középfokú oktatási intézmé. nyék képviselői, akiktől a he­tedik-nyolcadikosok bármiről kérdezősködhettek, majd ezt követően a szülők kaphattak választ a felvetődő gondokra. Ezen a délutánon számos ta­nulmányi és társadalmi szer­ződés született. — Ilyen alkalommal mindig jelen van az iskolaorvosunk is, akt szabályosan készül a választható szakmák egészség, ügyi követehnényeiből. A szü­lőknek megmutatjuk gyerme­kük továbbtanulási lapját és a jellemzéseket. Még a másik két iskolából is érkeznek ilyenkor érdeklődők — egé­szíti ki az eddig hallottakat Lajos Józsefné. — Egyébként jó kapcsolatunk van a helybe­li kollégákkal. A másik nyol. cadik osztályfőnöke, aki ma­tematika-rajz szakos, jelenleg beteg. A képzőművészeti gim­náziumba jelentkezett gyere­keinket a szomszédvár rajzta. nára készíti elő a felvételire. Persze, azért nem minden szép és jó. Gond nálunk is akad. Hasznos lenne, ha a pá­lyaválasztási felelősöknek to. vábbképzést tartanának, s rendszeresen ismertetnék ve­lünk, milyen pálya felé orien­táljuk a diákokat. Az sem ár. tana, ha jobban megbecsülnék a munkánkat és tájékoztatná­nak arról, mely budapesti is­kolák tiltakoznak vidéki gye­rek felvételi kérelmével szem­ben — mert ilyenek is akad­nak. A tanítványért Körülöttem érdeklődő gyer­mekarcok. A továbbtanulás, ról, a pályaválasztásról fag­gattam őket. Donka Kriszti a dunaharaszti vízügyi szakkö­zépiskolába készül. Építész, mérnök szeretne lenni, s ami­kor Dunaharasztihan jártak, annyira megtetszett ott neki, hogy hamar el tudta dönteni íi kérdést Bíró Ildikó kitűnő tanuló. Ruhaipari szakközépiskolába jelentkezett. — Szeretek varrni, kézi­munkázni — magyarázza a komoly arcú, szemüveges kis­lány. — Már varrtam magam­nak blúzt, sporttáskát, meg terveztem ruhákat, blúzokat. — Nem is akármilyeneket! Szívesen hordanám bármelyi­ket — fűzik hozzá lelkesen osztálytársnői. — A számítástechnika érde­kel, ezért Dunaharasztlba me. gyek, gimnáziumba — indo­kolja meg döntését Pesuth Ju­dit. Érdekes foglalkozást talált magának Becz Erika. Arany, művesnek menne, ha fölve­szik a szakmunkásképzőbe. Isfeolatársa, Kiss József a Cse­pel Művek tanulója lesz. Édesapja szakmáját folytatja; A szünetekben mindig akad érdek­lődő szobai es tő-mázoiónak tanul. Büszkén meséd, hogy nyaranta már segít a papának. Szóke Il­dikó a Csepel Autógyárba je­lentkezik. Kézbesítőként fog doigozni. Sok testveire van, s édesanyjuk egyedül neveli őket Talán később ő is tanul valamilyen szakmát... IrigyiésTeméitóan lelkes fia­talember Navracsics Zoltán. Minden álma az, hogy szakács legyen. Már több mint negy­ven saját receptje van, s ta­núsíthatom — legalábbis el­mondás alapján — kitűnőek. Talán ő a jövő mesterszaká­csa — ki tudja ... A pedagógusnak néha még a jóindulatú szülővel is har­colnia kell: a tanítvány érdé. kében. Lajos Józsefné is meg­vívta már a maga harcait. Sa­nyira a legbüszkébb. Fölfi­gyelt rendkívüli kézügyessé­gébe és faragásaira. A szülők azonban hallani sem akarlak a művészpályáról. Egyetlen lehetőségiét kért tőlük: hall­gassanak meg egy szakem­bert. Erre egy közös vacsorát megelőző bemutatón került sor. Utána a pedagógus ismer­tette a szakember pozitív vé­leményét az édesanyával. Sanyi ma még tanuló. A múltkor összetalálkozott az utcán volt osztályfőnökével. A beszélgetés közben egyszerre elhallgatott, majd megilletődve mondta: — Tanárnő! Az első igaz szobromat önnek fara­gom ki!... Körmendi Zsuzsa Társulás-film ígéretes tervek Második alkalommal vett részt a magyar játékfilm­szemlén az 1981-ben alapított Társulás Filmstúdió, s bemu­tatott filmjei jelentős szakmai és közönségsikert arattak. A Jób lázadása, az Átváltozás, valamint A reformgondolatok című alkotások a kritikai fo­gadtatások szerint ismételten igazolták, a legfiatalabb film­készítő műhelyben önkéntesen társult rendezők elképzelései­nek helyességét. A stúdió az idén a nehezebb gazdasági körülmények között is több jelentősnek ígérkező produkcióval lép a közönség elé. Elkészül például az inno­vációs sorozat második része, Szalay Györgyi rendezésében. Izgalmas vállalkozásnak ígér­kezik Gulyás János és Gulyás Gyula produkciója, az Én is jártam Isonzónál című doku­mentumfilm. amelyben meg­szólalnak az első világháború ma még élő tanúi. Interkoncert Zenekultúránk rangja A Nemzetközi Koncertigaz­gatóság mintegy 50 ország több mint félezer ügynökségé­vel. rendezőszervével, művé­szeti műhelyével tart kapcso­latot. Ennek is köszönhető, hogy 1983-ban 48 országban szerepeltek magyar művészek, elsősorban a zene- és táncmű­vészet kiemelkedő együttesei, szólistái, s csaknem ugyan­ennyi ország jeles művészei léptek fel hazánkban — hang­zott el a Nemzetközi Kon­certigazgatóság tegnapi tájé­koztatóján. Tavaly a komoly zene kép­viselői csaknem 3000 alkalom­mal léptek külföldön közönség elé, a színház és filmszakma kiválóságai 129 alkalommal szerepeltek más országokban, a tartós szerződéssel külföl­dön — elsősorban német nyelvterületen — dolgozó mű­vészek és zenepedagógusok száma 277 volt. A legnagyobb sikereket a múlt esztendőben is a magyar zenekultúra ran­gos művészei aratták. Az utóbbi esztendők ered- ’ ménye, hogy az Interkoncert elmélyítette kapcsolatait a tő­kés országok impresszáriós képviseleti rendszerével. Az idén számos kiváló együttesünk és szólistánk vendégszerepei az európai, az ázsiai és az amerikai konti­nensen. és főként a szocialista országokból érkeznek hpzzánk jeles művészek és zenekarok. A nemzetközi zenei rendezvé­nyek sorából kiemelkedik az lnterfórum ’84, amelyet május végén Ismét Keszthelyen ren­deznek. A cseh zene évének rangos eseményei a csehszlo­vák kulturális napok kereté­ben zajlanak majd hazánk­ban. Pezsdülő közművelődés a Tápió mentén Játszva tanulhat mindenki Az államigazgatás szerve­zeti rendszerének megválto­zása személyi gondokkal is járt. Számtalan státus neig- szünt, új, összetettebb feladat­körök keletkeztek. Gyakorta a rutinná vált tevékenységet cserélték fel a mozgalmasab­bal. Otthonosan Ügy tűnik, Nagykátán ép­pen az átszervezések hatásá­ra oldódott meg a művelődé­si ház esztendők óta húzódó gondja. Egymást érték itt a népművelők, mígnem egy ide­je gazdátlanul maradt a ház. Szegedi Pál számára teljesen egyértelmű volt, hogy a járá­si közművelődési hivatal meg­szűntekor jelentkezzen a gon­dok rendbehozatalára. Idesto­va két évtizede az ország má­sik részéről pedagógus diplo­mával a zsebében Nagykátára érkezett. S most alig négy hó­napja a művelődési ház igaz­gatója. — Ez a néhány hónap mindössze arra volt jó, hogy fölvázolhattam a tevékenység alapját — mondja Szegedi Páll. — Szerencsére a tárgyi adottságok elfogadhatóak. Nemrég fejezték be az épület korszerűsítését: elkészült az új szárny, ahol öltözők és klubszoba kapott helyet. Be­vezették a központi fűtést. Még az előteret kellene ott­honosabbá, esztétikusabbá va­rázsolni. — Milyen érzéssel kezd munkához, aki eddig másoktól kérte számon elképzeléseit? — Itt csaknem mindent elölről kezdhettem. Az évek során felhalmozott tapasztala­taimat igazán kipróbálhatom a gyakorlatban. A körülmé­nyekhez képest annyit teszek, amit másoktól is elvárnék. — Nem érzi magát tudat­hasadásos helyzetben? — Rossz éjszakáim lenné­nek, ha egészen más terület­re kerültem volna, mint ami­hez értek. így nem győzöm rangsorolni a tennivalókat. Szeretnék mindenütt ott len­ni. Véleményem szerint rég elavult az az elképzelés, hogy a népművelő csupán kultúrát közvetít. Részese kell hogy le­gyek az eseményeknek, így tudhatok mindenről. Arról, mire van igény, mit várnak tőlünk a környékbeliek. A népművelőnek fogódzók adá­sával kell elkezdenie az igé­nyes szórakozásra nevelést. Megkeressük azokat a mód­szereket, amelyek segítségé­vel játszva tanulhat vala­mennyi korosztály. A támogatók A művelődési ház igazgató­ja előtt tervek. A főbb ese­No, nézzük csak! Erdős! Agnes (elvételei Desodora. Amióta a Szom­bat esti filmkoktél mozgóké­pes főcímét — ezt a grafikai borzalmat, amelyben a torznál is torzabb figurák vigyorog­tak a megfélemlített nézőre — a sutba dobták, mintha az a kínálat is javult volna vala­melyest, ami az új, kedvesen egyszerű bevezető után követ­kezik. Idézzük csak fel az elmúlt szombatot, amikor ismét a föntebb emlegetett adáscsokor volt műsoron! Jöttek afféle telekommuni­kációs előételként legelőbb Brekiék. Noha a díszvendég — nevezetesen a gülü szemű Marty Feldman — sem isme­rősnek nem tűnt, sem olyan valakinek, akiért a publikum tűzbe menne, azért ezek a szörnyen kedves horzadálvok most is elkápráztatták az elő­fizetőket. Ezt a manó- és em- beriesült állatseregletet egy­szerűen nem lehet nem sze­retni. E jó nyitány után pedig egy egészen csodálatos valami következett. Mégpedig honi termék: a La Desodora című animációs kisopera. Tűnjön bár felelőtlen jósolgatásnak, biztosak lehetünk benne, hogy Nepp József szövegkönyvíró, Tóth János operatőr és Foky Ottó rendező eme vállalko­zása díjat díjra fog halmozni, ha a nemzetközi filmfesztivá­lokra kikerül. Hosszan lehetne és kellene sorolni ennek az alig negyed órás parádénak az értékeit, de hely híján elégedjünk meg itt azzal, hogy egy fürdőszoba mindennapos tárgyait így meglelkesíteni (az anirna görö­gül ugyanis annyit tesz mint lélek), és lelket lehelve belé­jük ilyen tragikomikus hősök­ké tenni, nos, ez nem minden­napi tehetségre vall. Pethő Zsolt zenéjére Deso­dora, e bájos leányka, Fa szap­pan, mint tragikus hős meg a többi pipere holmi úgy áriá­zott. úgy szenvedett és vívott végül valóságos (borotva) pen­ge csatát, hogy egy nagy­operában sem különben. Könnyeink záporoztak — persze a nevetéstől — amint a két szerelmes idillje drámá­ba torkollott és amíg zseb­kendők után kutattunk, bizo­nyára sok agyban fordult meg az a gondolat, hogy bár­ha a televízió az eddigiek­nél többet foglalkoztatná eze­ket a ritka tehetséges animá- torokat. Igazán megérdemel­nék mind a bizalmat, mind pedig azokat az anyagokat és munkakörülményeket, amelyek egy-egy ilyen mindenki ked­vére való fricska elkészítésé­hez szükségesek. Szálka, hal nélkül. Azt per­sze tudván tudja minden ké­szüléktulajdonos, hogy csupa remeklésből nem állhat össze egy egész estére való látvány­koktél. Kell abba olyasmi is, aminek társaságában még jobbnak tetszik, ami különben mutatós. Ezen a bizonyos szombaton egy szintén új és magyar gyárt­mányú filmsorozat, a Szálka, hal nélkül című jelenetsor el­ső traktusa kényszerült fel­vállalni az arányítás szerepét. Lehet, hogyha nem Desodo- ráék mellé kerül Bodrogi Gyu­la és kis csapata, akkor masze­kolásuk üdébbnek, szóra,kozta- tóbbnak mutatkozik, ám így, egy ilyen ötletparádé után bi­zony igen szegényesnek tet­szett ez a mai mese. Szegé­nyesnek, kimódoltnak, unom- munkának, izzadságszagú tá­kolmánynak. Látta, aki látta, így nem kell különösebben bizonygatni, hogy azon kívül a formás hát­són kívül, amely a hi-fi torony javítását megrendelő házikis­asszonyhoz tartozott, nem sok szórakoztató látványosság tűnt fel a képernyőn. Ezt a bizo­nyos testrészt kerülgették töb­ben is lelkesen, és — jobb hí­ján — a rendező, Dobray György is ezt fényképeztette. nyilván abban a tudatban, hogy más. érdekesebb nézni­valót nemigen tud a kame­rák elé terelni. Hogy miről szól majd a második, a harmadik és a végső, hatodik folytatás, egye­lőre nem tudni. Abban viszont biztosak lehetünk, miszerint rosszabb már aligha, csak jobb lehet a folytatás. Akácz László mények — gyermekműsorok, bábszínházi előadások, videó- diszkó — mellett működnek a tanfolyamok, szakkörök. Egyre több a közös rendez­vény a könyvtárral, az isko­lákkal. A rendhagyó iroda­lomórákat ezentúl a könyvtár a művelődési házban tartja. Ügy mond családban marad mindez, hiszen a könyvtár vezetője az igazgató felesége. A könyvtárban pedig még kevesebb a hely, mint a ház­ban. Mindezek mellett már most készülődnek a Tápió menti napokra, ami évek óta e tájegység kulturális szemlé­je. Ügy érzik, itt sem értana újítani, gazdagabb tartalom­mal jelentkezni. — Nem feledkezhetünk el a kapcsolatainkról sem •*-_ folytatja Szegedi Pál. — A kör­nyék gazdaságai, termelőszö­vetkezetei támogatják a házát. Tulajdonképpen tanácsi költ­ségvetésből gazdálkodunk, aminek előnye, hátránya egy­aránt van. Jó lenne idővel legalább fél önállóságot sze­rezni, hogy magunk gazdál­kodhassunk. Miközben beszélgetünk, zeng a ház. A Tápiómente néptánc- • együttes próbál a nagyterem­ben. A próbákat mindig itt tartják, a házhoz tartoznak, de külön költségvetésből gaz­dálkodnak. — Nem is tudnánk fenntar­tani egy ilyen együttest —. mondja Szegedi Pál. — Ezért különítették el már évek óta i a költségvetést. Mégis a mi 1 büszkeségünk, ha akár kül­földön sikert aratnak. — Sokszor esik arról szó, mennyibe kerül az együttes — kapcsolódik a beszélgetéshez Dómján Lajos művészeti ve­zető. — Arról már kevesebb, hogy milyen a Tápiómente közművelődési szerepe. A külföldi utakról hamar elter­jed a hír. De mi elsősorban ezt a tájat járjuk. S ahogyan- ez a néprajzi egység segítet­te létrehívni a csoportot, ugyanúgy műsorainkkal szí­nesítjük e vidék közművelődé­sét. Ä legfiatalabbak jobbára itt tanulják meg nagyanyáink szokásait, táncait, énekeit. Ötletek — A Tápiómente együttes egyre népszerűbb — veszi át a szót az igazgató. — Ma már nem gond az utánpótlás. Akad jelentkező éppen elég. De ez' nem jelenti azt, hogy a ha­gyományőrzés témakörében’ nincs több tennivaló. A falu­múzeum létesítése még min­dig csak vágyálom, a Nagy- káta Baráti Kör is alábbha­gyott a lelkesedéssel. Jó len­ne, ha a ház társadalmi veze­tőségének munkája is Kitelje­sedne. Sorolhatnánk a művelődési, ház igazgatójának ötleteit. Van, ami rövid időn belül megoldható, van, amire éve­kig várni kell. Mindenesetre a hozzáértő szakember hosszú távra tervezi ottani tevékeny­ségét. s megpezsdül a közmű­velődés a Tápió menti falvak­ban. Erdősi Katalin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents