Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-25 / 47. szám

1984. FEBRUAR 25., SZOMBAT ^ßgfinp Akkumulátorgyárban Hulladékhasznosítás Az akkumulátorgyártás so­rán évente mintegy 200 tonna hulladék ólomiszap és csak­nem 50 tonna selejtes akku­mulátorlemez keletkezik az Akkumulátor- és Szárazelem­gyárban. Megfelelő berendezé!- sek hiányában eddig csak az ólomiszap negyed részét tud­ták újrahasznosítani, a többit kilogrammonként néhány fo­rintos hulladékáron értékesí­tették. Az újbóli felhasználás­ból adódó megtakarítás tavaly így is 42 millió forint volt. Most olyan gépeket vásároltak, melyek segítségével megtisztít­hatják, regenerálhatják az ólomiszapot — amit aztán is­mét felhasználhatnak a gyár­táshoz —, a selejtes akkumu- látor-ólomlemezeket pedig- be­olvaszthatják, s azokból ismét lemezeket készíthetnek. Erre kidolgozták a megfelelő tech­nológiát, így a termékek jó minőségét a jövőben is garan­tálják. Ezzel az akkumulátor- gyártás gazdaságosságát is ja­vítják, mert jelentős mennyi­ségű import nyersanyagot — ólmot — takaríthatnak meg. A gépsort még az idén munkába állítják. Repülők a földeken A MÉM Repülőgépes Növényvédő Szolgálat brigádjai ország­szerte megkezdték a tavaszi munkák előkészítését. Képünkön: az egyik gépet műtrágyával töltik fel A fanifcsfag benyújtja a számlát Hosszú nyomozás Csincsi4§yb©i A hangosbemondó minden alkalommal hírül adja Szentmártonkátán, hogy mikor tartanak tanácsülést, de a testületi tagokon kívül csak a helyi üzemek, intézmé­nyek vezetői szoktak ezen a fórumon megjelenni. Annál népesebbek az összevont tanácstagi beszámolók, ahol ott van és véleményt mond a falu apraja-nagyja. Már ez is mutatja, hogy a tanácstagoknak nagy szerepük van a helyi közélet alakításában. Amilyen aktívan képvisel­nek valamely sokakat érintő ügyet, ahogy tájékoztatják az embereket, úgy lesznek tevékeny résztvevői vagy csak passzív szemlélői a helyi eseményeknek. Közéleti gyakorlat Hájas Kálmánná egyike a község legaktívabb tanácstag­jainak. Amiért pedig különö­sen sokan keresik az utóbbi időben, az az, hogy ő foglal­kozik a Csincsa-üggyel. Első hallásra nem értettem, hogy miről van szó. Azután a községi tanács egyik vezetője felvilágosított, hogy a Csinosa csekély vizű patak, amely ke­resztülfolyik Szentmártonká­tán, sok bajt és bosszúságot okozva az ott lakóknak. Hájas Kálmánná, aki hely­beli születésű, gyerekkori em­lékeket is őriz róla: — Nem volt mindig ilyen alacsony a víz, mint mostaná­ban. Tavaszi áradáskor előfor­dult, hogy kiöntött a patak, és tönkrementek körülötte a házak. Azóta kikövezték a medrét, ilyesmitől nem kell tartani, de mostanában más bajok vannak. A Csincsa vizét benőtte a nád, büdös és mocsaras, mivel hosszú ideje nem tisztították. Mióta is? És kinek lenne kö­telessége a karbantartás? Har­mincnégy ház lakóinak a kí­vánságára éppen ezt kellett ki­nyomozni. A községi tanács vezetői, akik rövid ideje élnek Szent­mártonkátán, nem ismerték pontosan az előzményeket, de megadtak minden szükséges segítséget, s így végül kiderült, hogy a Tápióhajta Vízgazdál­kodási Vállalat letéteményese a vízjogi engedélynek. Leg­utóbb 1974-ben végezték el a szükséges munkákat a Csincsa medrében, és az esedékes kar­bantartásban is ők az illetéke­sek. ki áthelyezett megálló Itt tart most az ügy, mely­nek rendezése pillanatnyilag a legfontosabb, de korántsem egyetlen feladata a 11-es kör­zet tanácstagjának. Hát a töb­bi? Mint kiderült, van még bőven tennivaló. A környezetvédelemnél ma­radva, ott van például egy na­gyon elhanyagolt telek, melyet a gaz ellep, sőt tovább-burján- zik az utcára is. Évek óta nem gondozzák, mert meghalt a tu­lajdonos, az örökösök pedig nem törődnek vele. Építeni nem lehet a telekre, olyan ki­csi a területe, így pedig csúfít­ja a környéket. Hátha meg­venné valamelyik szomszéd? A kérdésre egyelőre nincs vá­lasz, ez az egy olyan ügy amit még nem sikerült elintézni. A közlekedéssel kapcsolatos panaszokra viszont már ked­vező választ tud adni Hájas Kálmánné, aki részt vett és fel is szólalt a legutóbbi tanács vb-n, ahol a helyi járatokról is a buszmegállókról volt szó. A helybeliek megkérdezése nélkül áthelyeztek egy busz­megállót, mégpedig úgy, hogy az emberek balesetveszélyes­nek ítélték az új helyzetet. Akadt olyan is, aki azt java­solta, hogy tegyék egyszerűen vissza a táblát az eredeti he­lyére, van erre máshol is pél­da. De győzött a józan meg­fontolás, és kivárták az intéz­kedést. A tanács vezetőinek jelzésére nemrég a KM és a Volán szakemberei újra bejár­ták a vonalat, és megfelelő helyre került a buszmegálló. Kikövezték a medrét Hájas Kálmánnénak nincs megszabott fogadóórája, estén­ként a lakásán keresi, aki be­szélni akar vele, de ha sürgős az ügy, napközben munkahe­lyén, a Kossuth Termelőszö­vetkezetben is megtalálja. Negyedik éve tanácstag, és azt mondja, azért esett rá a vá­lasztás, mert agilis fiatalt akartak, akinek már van némi közéleti gyakorlata, ö pedig szocialista brigádvezetőként szerzett e téren tapasztalatot. A tanulással nincs most dol­ga, mert leérettségizett a me­zőgazdasági szakközépiskola kihelyezett tagozatán, ami meg a családot illeti; a gyerekei egyre önállóbbak. Tizennégy éves a fia, tizenkettő a kislá­nya, és segítenek is az édes­anyjuknak. A legutóbbi beszá­moló előtt ők vitték el a kör­zet lakóinak a meghívókat. A „hátországhoz” még segítőkész férj is tartozik, aki büszke ar­ra, hogy a felesége milyen te­vékenyen dolgozik a köz érde­kében. Kérdezem, hogy mi lesz most a legfontosabb teendője. Há- jasné mutatja a kalkulációt, amit a járdaépítés anyagszük­ségletéről készített. Kétszáz métert akarnak az idén fel­újítani, ott, ahol a régi lesüly- lyedt. Egy lapát cementhez négy lapát sódert vesznek, ez a jól bevált recept, amin nem változtatnak. Csak az anyagot kérik a ta­nácstól — már benyújtották a számlát —, a többit megcsinál­ják társadalmi munkában, éppúgy, mint tavaly az útépí­tést. Gál Judit A demokrácia „túlsó” oldala A tisztesség törékeny dolog Egy levél olvasása váltotta ki a már-már elcsépelt, de igaz .mondást: a tisztesség törékeny dolog. Hát még a női tisztesség. Az egyenjogúság harcosai most csóvál­hatják a fejüket, hogy miért e megkülönböztetés. És igazuk van. Csak hát ma is élő, több évezredes hagyo­mány, hogy a társadalom a különböző neműek ügyeit eltérően ítéli meg. S ennek gyakorlati következményei is vannak az érintett szűkebb és tágabb környezetében. Az említett levelet egy fiatalasszony írta szerkesztősé­günknek: „... valaki feljelentett a tanácsnál. Nekem nem mondták meg a feljelentő nevét... ezek szerint én erkölcstelen életmódot folytatok... nem ápolom meg­felelően a hétéves kislányomat.” Németh Zoltánná, Gyál nagy­község tanácsának titkára már másodszor olvassa fejcsóválva K. J.-né sorait. Bárki, bármikor „A tanácsnál felvettek egy jegyzőkönyvet, amelyet alá is írattak velem, de nekem ebből nem adtak egy példányt sem. Az előadó azt mondta, hogy nem jönnek ki környezetta­nulmányra, hanem az iskolát kérik meg, hogy jöjjön ki. Azért, mert én külön élek a férjemtől... bárki és bármi­kor feljelenthet?" — Tudok arról a szóbeli pa­naszról is: munkatársunk ki akarta küldeni a szobából az édesanyát, hogy egyedül hal- gassa ki a gyereket, de ehhez a szülő nem járult hozzá — mondta a tanácstitkár. — Saj­nos a gyámügyi előadónknak még nincs elég gyakorlata Korszerű vakcinák Vírus-betegségek ellen A nagy értékű állatállomány egészségének megvédésére, korszerű vírusvakcinákat állí­tottak elő a Phylaxia Oltó­anyagtermelő Vállalatnál. A készítményeket üzemi mére­tekben már gyártják, és hozzá­férhetővé teszik az állattartók­nak, nagyüzemeknek és a kis­termelőknek egyaránt. Az oltóanyagok minden te­kintetben megfelelnek a nem­zetközi követelményeknek, a korábbiakkal ellentétben a kórokozókat nem élő állapotban — esetleg gyengítve — tartal­mazzák, hanem inaktivált, el­ölt formában. Ezzel is kivált­hatják ugyanis a szervezet vé­dekező reakcióját, éppen ezért ez a módszer terjed világszer­te. Egyre inkább az export­szállításoknál is megkövetelik az ilyen oltóanyag használatát, mivel félő, hogy a csak „szelí­dített” vírusok a folyamatos oltásnál netán járvány okozói lehetnek. ezen a területen, apró formai hibák előfordulhattak, de tör­vénysértés nem történt. Azt viszont meg kell érteni, hogy minden bejelentéssel foglalko­zunk, különösen, ha kiskorú gyermek veszélyeztetéséről szőj. Éppen a közelmúltban kellett állami gondozásba ven­ni egy gyereket a szülők iszá- kossága, gorombasága miatt. Mi hálásak vagyunk minden közérdekű bejelentésért. El­képzelhető, hogy ez is megala­pozott, bár az is előfordulhat, hogy alaptalan. Az viszont furcsa, hogy valaki egy újság­tól várja a tisztessége megvé­dését. Subaszőnyegek Így indult a K. J.-né ellen készült bejelentés igazságának kivizsgálása. Így végződött a vizsgálat, amelyet közvetlenül a tanács végrehajtó bizottságának tit­kára vezetett: — Megállapítottuk, hogy a bejelentés teljesen alaptalan volt. és az eljárást megszün­tettük — mondta Németh Zol­tánná. — Amikor munkatár­sunk kint járt K. J.-né laká­sán, tisztaságot és rendet ta­lált, a gyereknek még kis író­asztala is van, megfelelő játé­kokkal rendelkezik, és ruháza­ta kielégíti az igényeket. Az iskola véleménye szerint meg­látszik a tanulón, hogy otthon foglalkoznak vele, az édesany­ja minden szülői értekezleten megjelenik. A bejelentés to­vábbi részére vonatkozóan nincsenek információink. K. J.-né raktárvezető, körül­Kapunyitús áfán Mindennap öt órát nyertek Tatárszentgyörgy képéhez ma már hozzátartozik a domb tetején épült — így a hazaiak közül kiemelkedő — üzem, amely összeköti az új falut a régivel. Az épít­kezés gyors munka volt; az ötszáz négyzetméter alapte- J rületű, modern üzemcsar- jj nokot egy év alatt tető alá ^ hozták a dabasi Mezőváz és í az Agroép dolgozói. A Műszéntermelő Vállalat tatárszentgyörgyi üzemében múlt év októberében nyitot­ták meg a kaput, és kezdték el a munkát, egyelőre tizen­négy dolgozóval. Ez még csak az indulás, mert az új létesít­ményt nagyobb tervekre ala­pozva telepítették ebbe a fa­luba, ahonnan sokan ingáznak, bár távol esik a fővárostól. Elszigetelt község Czene István üzerpvezető jól ismeri az előzményeket, hi­szen ott volt a tervek születé­sénél. — Négy évvel ezelőtt a Mű­széntermelő Vállalat körkér­dést intézett a főváros környé­ki települések tanácsi vezetői­hez, hova lehetne üzemet tele­píteni? A dabasiak jelentkez­tek, és épületet is tudtak vol­na adni, mert rendelkezésre állt egy üres tanyasi iskola, végül azonban mégis másképp döntöttek. A helyi pártbizott­ság javaslatára kerültünk kap­csolatba a tatárszentgyörgyi községi vezetőkkel. Megtud­tuk, hogy ez egy meglehetősen elszigetelt kis község, éppen a megyehatáron, és viszonylag kevés a helyi munkaalkalom. Különösen fontosnak tartották azt, hogy az asszonyok számá­ra teremtsenek könnyű, kevés fizikai erőt kívánó munkale­hetőséget. így jött létre a meg­egyezés. Pesten tanulnak Az érem másik oldala pedig az, hogy a Műszéntermelő Vál­lalat termékei itthon és kül­földön is keresettek, tehát szükség volt a fejlesztésre. Az új üzemben különböző méretű bronzszűrőket készítenek, né­hány milliméteres apróságok­tól kezdve egészen méterese­kig. A felhasználási lehetősé­gük is sokféle, mert alkalmaz­ható az iparban gázok portala­nítására, alkatrészekbe építve hangtompításra, és egészség- ügyi berendezéseknek is kellé­kei. Mint már az eddigiekből is következik, a gyártási folya­mat bonyolult, sok figyelmet kíván. Hol és mikor tanulták meg a fogásokat az itt dolgozó, azelőtt más munkával foglal­kozó asszonyok? Kocsis Ferencné mondja: — Egy évig jártunk naponta Pestre, bérautóbusszal, és a vállalat kőbányai gyárában ta­nultunk. Eleinte átlagbérrel számoltak el minket, kérőbb már teljesítmény szerint. Éjszakai műszak A kereseti lehetőségek jók. és az éjszakai műszakért ötven százalék pótlékot is fizetnek. Három műszak van az új üzemben, ami szokatlan dolog Tatárszentgyörgyön, de a tech­nológia megköveteli a folya­matos, megszakítás nélküli munkát. Beszélgetés közben kiderült: az asszonyok reálisán számot vetettek a helyzettel, és arra a következtetésre jutot­tak, hogy jobban járnak így, mint az ingázással. Itt csak kesztyűs kézzel szabad dolgozni, mert forrók a kemencé­ből éppen kikerült darabok. Sápi Istvánné a zsugorítóba helyezi a munkadarabot. Tokics Péterné például, aki korábban a Csepel Vasműben dolgozott, hajnali háromkor kelt, hogy beérjen a hat órai műszakkezdésre. Most napon­ta öt órát nyer azzal, hogy helybe jött a munkalehetőség. Ami a további terveket ille­ti; a telepítés folyik, március­ra várják a második kemen­cét, és ezt követően kiteszik a kapura a táblát: Munkásnőket felveszünk. Gá. J. belül hárommillió forintért fe­lel Budapest egyik megkülön­böztetetten szigorú feltételek között működő vállalatánál. A szüleivel és a testvérével la­kik a nagy házhoz toldott kis épületben. Apró konyha és szoba, A falakon körben kéz­zel fűzött subaszőnyegek, az ablak mellett televízió, a szekr rény tetején akkurátusán sor­ba rakott játékok, a két ágy közé éppen befér egy dohány­zóasztal. A másodikos B. ügyeskedik a kávéspoharakkal. A háziasszony kérdezés nél­kül, de látható zavartsággal beszél házassága felbomlásá­ról, de ez már a múlté. Mi ta­gadás, most van egy partnere, de „harmincon innen (és hat­vanon túl is — a szerző) talán ez megérthető”. K. J.-né ak­kor kezd megnyugodni, mikor a 'férjével kialakult mostani kapcsolatról beszél. Az apa pontosan fizeti a gyerektartást, rendszeresen látogatja, és né­ha el is viszi a kislányt, ha jön, sohasem üres kézzel, s nemcsak a gyerekkel szemben figyelmes. „Nem, nincs harag, csak hát a házasság az nem jött össze. Nehéz az ilyesmit magyarázni.” A család tudja, hogy ki volt a feljelentő, biztosra veszik, hogy az egyik szomszéd. Ügy vélik, nem lehet más, mert évek óta haragban vannak. Sőt néhány per is lezajlott köztük. Ez az oka az acsarkodásnak. Védeni kell A feljelentő névtelen, nem adta aláírását a vádjaihoz. Személyét megvédi az inkog- nitó. Részlet K. J.-né leveléből: „... bárki, bármikor feljelent­het, és akkor a gyerekkel együtt meghurcolhatnak, szé­gyenbe hozhatnak. Mire bebi­zonyosodik az igazam, addig­ra számtalan kellemetlenség fog érni." És elindul a pletyka. Az em­berek egymástól kérdezgetik: miért érdeklődtek utána, nem tudod? Hozzátehetik: nem zö­rög a haraszt... A megrágal­mazott szégyenkezik, kelle­metlenül érzi magát, és meg­történik, hogy el is költözik. A rágalmazó rhosolyog, mert a hírbehozottat nem védi sem­mi. Nos, ez csak a névtelen bejelentésekre vonatkozik, mert ha ismert a rosszindulatú jelentgető, akkor a sértett bí­rósághoz fordulhat, s végig­járhatja a hivatalos ügyinté­zés útját. Védelem csak az lehet, ha a tanácsok a névtelen bejelen­tések kivizsgálásánál fokozott diszkrécióval intézkednek, és a lehető legrövidebb, leggyor­sabb módszerrel. (K. J.-né ügye több mint egy hónapig húzódott.) Hasznos volna rend­szeresen példát statuálni az­zal, hogy rendőrségi vizsgála­tot indítanának a névtelen rá­galmazó kézrekerítésére. Jó, hogy a szocialista de­mokrácia fejlesztésének egyik eszközeként ösztönzik a köz­érdekű bejelentéseket. És igaz, hogy lehet alapos oka a beje­lentés névtelenségének. De az ilyenek száma félelmetesen megszaporodott, s ezekkel ará­nyosan a rosszindulatú bajke­verések száma is. Védtelenek vagyunk? Éppen hogy nem! A becsület és a jó érzés talajáról közösen kell védelmeznünk a tisztességet. A tisztesség töré­keny dolog. Krlszt György Elektronikus orr Stugfámesfter Az angliai Warwick egye­tem egyik tudós csoportja elektronikus szaglószerkezet kifejlesztésén dolgozik. A szer­kezet á légkörben lévő mole­kuláris szerkezeteket elemzi, és már meg tud különböztetni olyan szagokat, mint a szeg­fűszegé, a zsályáé és a jázmi­né. Az elektronikus szagérzé­kelő kutatási programjának végcélja emberek azonosítása egyéni illatuk alapján.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents