Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-22 / 44. szám

iwa A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 44. SZÁM 1984. FEBRUÁR 22., SZERDA Lámpással keresek a váüaSkozókaf A kis illetik nagy gondjai A Forrás Áruház még be sem lépett Monor kereskedel­mének keringésébe, amikor már elhangzottak az aggódó sóhajok, mi lesz a területi, ki­sebb üzletek sorsa vajon? Ki figyel majd oda rájuk, ha a nagy áruházra koncentrálódik a figyelem? Krónikus baj El is hangzott a megnyug­tató válasz: a Ceglédi Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat vezetői, a helyi tanács vezetői tisztában vannak azzal, hogy a kis élelmiszer- és vegyesbol­tokra ugyanúgy nagy szükség van és lesz, mint az áruház át­adása előtt, következésképpen nem is hanyagolják el a velük kapcsolatos gondokat. Igaz, - a legégetőbbeken segíteni szinté lehetetlen egyelőre: a többnyi­re bérleményekbeh üzemelő üzletek állagán javítani nem lehet, s az eladóhiány is kró­nikus bajnak számít. Utóbbit panaszolta levelében olvasónk, Olasz Józsefné is. Azt írja: a telepi lakókat na­gyon érzékenyen érinti, hogy tudomásuk szerint március el­ső hetéig zárva lesz a 69-es népbolt. Tudják, hogy szemé­lyi változások várhatók — ez azonban nem elégséges ma­gyarázat. Sok az idős, beteges ember a környéken, akik kény­telenek reggelenként hosszú utat végiggyaloigolni a kis * Szombatok, vasárnapok Szombat dél van, lazább „népsűrűség” a Forrás Áruház élelmiszerosztályán. Ezúttal senki sem lökdös, akadálytala­nul el tudom, olvasni a pénz­tárgép mellé tett, kézzel írt al­kalmi táblát: „Kérjük, hogy táskáját szíveskedjék a pénz­tárosnak megmutatni!” Ott dí­szeleg ez a vadonatúj felhívás minden gépnél. Oka van, biz­tosan. Meg is kérdezem: — Nagyon lopnak a kedves vevők? — Az nem kifejezés! L-' mondja kétségbeesett fintorral az egyik pénztáros. — Néha úgy tűnik, ide száz szem is ke­vés lenne. Hátramennek, s ami a szatyor aljára meg a zsebbe fét?... Hordják a hatvanfo­rintos cigarettákat, a kozme­tikai cikkeket. S tudja, mit mondott épp tegnap az a vá­sárló, akinél hétdecis konya­kot találtunk, mielőtt fizetés nélkül angolosan távozott vol­na? Azt, hogy van ennek az áruháznak annyi tartaléka, ‘ hogy ezt az egy üveg konyakot Tovább sétálunk. Mi például az Ady utcai so­rompón át igyekeznénk, de megállít — nem, ezúttal nem a piros lámpa —, hanem a látvány. A buszmegálló mö­gött, a gabonaforgalmi nagy épületek mellett kerékpárok serege áll. Mellettük őrsze­mek, akik kinyújtott nyakkal lesik a terepet, néha intenek, hogy lehet, ilyenkor a tizen­egyes rakodóvágány mögül zsákok lódulnak ki, utánuk, li­hegve az élelmes gazdák. Po­tyog az állami gazdaság ku­koricája. Meredt szemmel bámulom ezt a körmönfont ügyességgel bonyolított programot. A zsá­kokat nem számolom, csak a kerékpárokat: tizennégyet raknak meg, de úgy, hogy egyre három-négy tömött zsák, batyu jut. Megy a „szállítás", mint a karikacsapás. Az Ady úton, előttem lohol végig két fiatalasszony, viszik ők is a potya kukoricát. Bemennek a Luxemburg utca egyik friss téglás épületébe, ahol „szezon­ban” ki szokták írni, hogy ‘peesényekácsa kapható — majd elégedetten, üres zsákok­kal jönnek kifelé. A fiatalember, aki széles mosollyal kikíséri őket, még utánuk szól: hozzátok csak, aztán majd elintézzük!. El is intézik, ebben biztos vagyok, és hát istenem, a rendőrség majd megint gya­rapszik egy feljelentéssel, me­lyet az állami gazdaság tesz ismeretlen elkövetők ellen ... Gondolom — kedvetlenül, lespj tottan — e séta végezté­vel már nem ér több megle­petés. De ér. Az benne a kel­lemes, hogy bentről, a szobá­ból hallom, s nem állok ép­pen a kaputelefon mellett, ahová lezuhan a lépcsőház harmadik szintjéről a világító­ablak, amely 6 milliméteres vastag üveg. — Már októberben szóltam, hogy repedt, hogy életveszé­lyes! — mondja a gondnok. — Azt válaszolták az üzemben, hogy jó az még ... És ezek után jön a hétfő. Vége a békességes pihenőna­poknak. Épületlakatos-ipari szerkezetek javítására, szervizmunkáira FElVESZOlllK JÓL KÉPZETT elsősorban hegesztőket, lakatosokat, festő-mázolókat j forgácsolókat, és üvegeseket Foglalkoztatás: megegyezés szerinti teljesítménybérben. Jelentkezni lehet: Épüteisxerviz Ledrsyvdllcl©« Budapest XIII., Mauthner Sáridor u. 11 Telefon: 290-850, 490-507. ABC-ig, ráadásul kétszer is, hiszen ha korábban mennek, még nincs kenyér, később pe­dig már elfogy a tej. A Lu­xemburg utcai bolt is zárva tart, betegség miatt. Várha­tó-e vajon változás? Nehéz a pótlás Gróf Sándornénak, a Ceglé­di Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat területi ellenőrének papír sem kell hozzá, hogy adatokat hívjon segítségül be­szélgetésünkhöz. Naponta kint van „területen”, alaposain is­meri, fejben tartja a gondo­kat, s mint mondja, nagyon igyekezne segíteni. A telepi kis üzletekkel kapcsolatban már találtak is megoldást: az áru­ház konfekeiőosztályának egy dolgozója vállalta az egyik bolt vezetői tisztét, s megy is nyit­ni, amint felmondási ideje le­telik, (Ámbár ez viszont azt eredményezi, hogy a konfek­ció-méteráru osztályon hiá­nyozni fog, pedig a tábla amúgy is kint függ- a kirakat­ban:- gyakorlott pénztárosokat keresnek, sürgősen.) A másik telepi üzlet azóta már ki is nyitott. — A nyári szabadságok alatti helyettesítéseket sikerrel megoldottuk, mi is örültünk, hogy nem volt zökkenő, nem akadt zárva tartás miatt kieső bolt. Most azonban olyan idő­szakot élünk, amikor több a betegség,' s az egyszemélyes üzletekből, kiesőket szinte le­hetetlen pótolnunk. Zárva van például az egyik Ságvári utcai boltunk is, s nincs gazdája megint, már hosszabb ideje, a Bocskai utcai élelmiszer-egy­ségünknek sem. Lámpással ke­ressük a vállalkozókat, de — annak ellenére, hogy nem is kis forgalmú boltokról van szó — nincs ember. Megérné kitalálni Tudja ezt a vásárló is, ám joggal várja a megoldást, ame­lyet azért mindenképpen meg kellene találni. Esetleg úgy, hogy, az utánpótlás biztosításá­ra szorosabb kapcsolatot kel­lene kiépíteni az iskolákkal, hiszen ä pályairányítás már ötödik osztályban megkezdő­dik. Megérné kitalálni: mi az, ami a kereskedelmi pályára vonzza, s ott is tartja majd a vállalkozókat...? Koblencz Zsuzsa *0 Qszinte számadás Túl kell jutniuk a buktatókon A varroda és a zöldségfeldolgozó telje sít ette a tervét jí A monori Kossuth Termelőszövetkezet zárszámadá- $ sainak hagyományos színhelye a mozi. Az elmúlt héi $ végén is ott jöttek össze, hogy ünnepélyes keretek kö- % zött zárják a gazdasági esztendőt. Patronált iskolájuk, a 0 Munkásőr utcai piros nyakkendősei színes műsorral kö- % szöntötték a jelenlévőket. A hangulat nem volt borús, £ az adatokat a munkahelyi értekezleteken már meg- ^ ismerhették a tagok, alkalmazottak, tudták, hogy ez- í úttal nem zártak sikeres évet. Objektív éá szubjektív j okok is közrejátszottak abban, hogy 23,6 milliós üzemi 1 eredmény, 11 millióval kevesebb a tervezettnél. — Csak ahhoz voltunk még erősek — mondta dr. Farkas Sándor, a termelődő vetkezet elnöke —, hogy talpon marad­junk, visszafizessük hitelün­kéit. Nyereséget az idén nem tudunk fizetni, hiszen sem ár­bevételi sem nyereségtervün­ket nemj teljesítettük, az el­múlt tíz év leggyengébb esz­tendejét éltük át. A gyenge mérlegeredmény­hez hozzájárult az új pénzügyi szabályozó rendszer, s az Is. hotgy az aszály nem kerülte a monori földeket sem. Kettőszázkiléncven millimé­ter csapadék esett az előző év 460 milliméteres átlagával szemben, a hozamcsökkenés a növénytermesztés minden ágában érezhető volt, s nőttek a ráfordítási kötelezőségek is. Sok volt a kiesés Tavasszal még úgy tűnt, csak a napraforgó okoz gon­dot, vihar és homokverés miatt kétszáz hektárnyit újra kellett vetni, a többi növény szép termést ígért. Jött azon- pan a szárazság — s a kiesést nem tudták ellensúlyozni. Állattenyésztésük eredmé­nyei is kedvezőtlenek az el­avult tartási viszonyok miatt. Az 1962-ben létesített sertés­telep rekonstrukciójára nincs mód, gondot okozott a fajtaki- választás is. S bár a takar­mányt elhasználásban sikerült előbbre lépniük, ez önmagá­ban nem volt elegendő a jő eredményhez. Igaz viszont az Is, hogy a szövetkezet két húsboltja, amelyek a tsz telepéről és vágóhídjéról kapják rendsze­resen a friss árut, olyan szép forgalmat eredményezett, hogv a tervbe már be is építették egy húsfeldolgozó üzem léte­sítését két éven belüli meg­valósítással. A kiegészítő tevékenység segíthetett volna abban, hogy helyrebillentse a mezőgazda­ságban elszenvedett káro­kat — de a Kossuth Tsz-ben az idén ez sem „jött be”. Csupán a budapesti szolgál­tató ágazat, a fémipari be­dolgozók, a szerelők gazdasági munkaközössége s a Sótároló- és kiszerelő részleg dicseked­het' sikeres tevékenységgel; a többi év közben sorvadt el. Megszűnt a hypó-üzem, a hűtőtáskaösszeállítás, csekély eredményt ért el a hegesztő üzemág, csakúgy mint a var­roda, s a zöldségfeldolgozó sem birkózott meg a tervvel. Nyereséget is akarnak , Az eredményekről is szó esett, ám ezúttal — érthetően — arra került nagyobb hang­súly, hogyan tudnak túljutni a buktatókon. A következő év terve nem csupán azt irá­Eltüntek a játékautomaták A* közelmúltban írtunk a monori Vigadó étterem sön- tésében uralkodó állapotokról, az automata játékasztallal és a pénzbedobós hazárdjátékkal szórakozó, kiskorú fiatalok randalirozásáról — a vendé­geket zavaró — magyar nyel­vet sértő hangoskodásukról. Viselkedésüket, magatartá­sukat bíráltuk, s arra az er­kölcsi kárra mutattunk rá, amely, ha hagyjuk, beleivódik a fiatalok magatartásába, s mindennapos igényükké válik a pénzzel való játszás, a drá­ga időtöltés. Az utóbbi időben változott a kép a Vigadó étterem sön- tésében. Eltűntek a játékauto­maták, csak a falakon látsza­nak az elektromos csatlakozók helyei. A másodosztályú (?) — hadd mondjam úgy, hogy — borozóba több szék és asz­tal került, és csend lett. (Re­mélem, nem kiabálom el!) A beszélgetés és a kellemes idő­töltés színtere. Lehet pole­mizálni, újságot olvasni, nem ordítanak a vendég fülébe, nem kell hallgatni azt a sok trágárságot, amit játék köz­ben — egy-egy sikertelen játszma után —> a fiatalok kiadtak magukból. Ha ehhez még hozzáteszem, hogy az étteremben olcsóbban lehet étkezni, mert harmad- osztályúra minősítették át, ak­kor már lényeges, előnyös vál­tozásról beszélhetünk. Volt értelme a rendőrhatóságok észrevételének, a cikkünkkel egyetértő lakossági vélemé­nyeknek, amelynek végsőfokon meg is lett az eredménye. Felfigyeltek rá, akiket il­nyozza elő, hogy az alaphiányt elkerüljék, de tisztes nyere­séggel is számol. Egyetlen forrás — Biztosak vágyunk abban — fejezte be beszámolóját dr. Farkas Sándor —, hogy na­gyobb körültekintéssel, foko­zottabb munkával teljesíteni tudja ezt a tervet a közös gaz­daság, s nem kell szégyenkez­niük a következő zárszámadá­sukon egymás előtt a rossz szervezés, a tesfék-lássék te­vékenység miatt. Szégyenkezniük most sem kellett, ám az előbhrelépés- nek valóban egyetlen' forrása — a munka. let, és cselekedtek. Ez így okos és tisztességes! Most már csak egy „kisördög" mo­toszkál bennem: miért nem lehetett a söntést, a „borozót” is átminősíteni. Berendezése, pókhálós falai, a hűtőszekrény zúgása, a választékosság hiá­nya (nincs tejszín a kávéhoz, nem lehet egy-egy koktélt rendelni, stb.) — nem indo­kolja másodosztályú minősíté­sét. ao; Bízunk benne, üzemeltető­je megtalálja módját, hogy továbblépjen a már elkezdett helyes, lakossági és üzleti ér­deket Is szem előtt tartó elő­nyős változtatásban. Akkor elismerésünk teljes lesz. Hörötnpő Jenő A nap kulturális programja Gyömrőn, 15 órától: az ifjú­sági természetkutató filmklub vetítése, Hortobágy és környé­ke, 17-től: német nyelvtanfo­lyam, az úttörőházban, 15-től: a tornász; 16-tól: az ügyes ke­zek szakkör foglalkozása. Monoron, 14.30-tól: az orosz levelező szakkör; 15-től; á nyolcadikosok klubjának; 16- tól: az ifjúsági bélyeggyűjtő szakkör összejövetele, 17-től: francia nyelvtanfolyam. Pilisen, 10-től és 14-től: fu­rulya szakköri foglalkozás, 18- tól: ifjúsági klubfoglalkozás. 16-tól: ismeretterjesztő elő­adás, Játék a szavakkal cím­mel, 19-től: a sakkirodalom- ról hangzik el előadás. Előnyös változás Várjuk a folytatást is Jegyzet Keringető nélkül keringő hideg sen az ott élő férfiak, s nem az üzem szakemberei —, de a tömítés sem jó, ömlik a víz, az újabb és újabb motorok leég­nek. Lent már csak gumicsiz­mában lehet közlekedni. Hétfőn este újabb akció ir­ánit; a monori Szervomecha- nika Kisszövetkezet elnökétől kértek — ugyancsak a lakók — egy keringető szivattyút. Ott le is szerellek saját pótszivaty- tyújukat, a helyszínen aztán kiderült, hogy mérete miatt beépíthetetlen. Egy háromhe­tes kisbaba édesapja felhívta a Tv'-híradó szerkesztőségét, csodát várva, miközben a tel­jesen áthűlt lakásokban köl­csönkért hősugárzók pislogják a meleget — ezt viszont az elektromos hálózat nem bírja, sorra csapódnak le az automa­ták. Hétfőn este az ügyeletes fű­tő az összeverődő „lakógyű­lésnek” nem adhatott semmi reményt, ö megmondta már ősszel — amikor mi ezeken a hasábokon közöltük a költ­ségvetési üzem gazdasági veze­tőjének, dr. Vecserek Lajosné- nak nyilatkozatát, miszerint oly alaposan rendbehozták a fűtésrendszert, hogy a tavalyi fagyoskodás csak egy elképzel­hetetlen balszerencse miatt is­métlődhetne meg — szóval a fűtő már akkor tudta hogy a rendszer korántsem tökéletes, sőt! ogy ne finomkodjunk; az ott levő szerkezeteknek lóg a bele, elemi hiányosságok­kal indult a szezon, csoda, hogy kitartott. A két szivattyú közül egy már három hete felmondta a szolgálatot, s meg kellett várni, míg a másik is hasonló sorsra jut — pótszi- vattyú pedig miért is lenne? Kedden reggel egy újabb át- didergett és remény nélküli éjszaka után Klics Gyula, a költségvetési üzem vezetője ezt mondta: — Minden anyagbeszerzőnk m.egkapta az utasítást, hogy a föld ától is szerezzen keringe- töket. Még ma kimennek a sze­relőink. víztelenítik a kazánt, szigetelik, átnézik az elektro­mos berendezéseket, holnaprí lesz fűtés. Ehhez, igazán vagdalkozc szándék nélkül, egy megjegy zés: kizuhant a hét végén a harmadik szintről a lépcsőhöz ablaka, egy darabja ott fityeg­ve a levegőben. Hétfőn délben a helyszínre érkezett az üzem öt embere. Hoztak létrát, kö­telet. meg ami kell. Ott voltak közel egy óra hosszait, várták a gondnokot, hogy lapátot ad­jon, $ rásöpörhessék a kettes lépcsőház előtti millió üveg­cserepet. Aztán elmentek. Az üvegtörmelék a fal mellé ko­torva vár. az ablak üres, be­fúj rajta á szél. s ott fityeg tombbra is a törött darab, ért még az ilyesmit is kell szervezni, hogy ered­mény legyen! Úgyhogy, a két­száz lakó alighanem joggal tart a megismétlődő — ne adj’ is­ten. a folytatódó — fagyosko­dástól. S mert állítólag a kö­zös örömnél már csak a közös nélkülözés hozza egymáshoz legközelebb az embereket, hadd tegyük hozzá: a Németh Ágoston utcai lakótele ven is leégett ám két keringető! S jó ideje csak az az egy árva mű­ködik ... K. Zs. (ISSN 0133—2651 (Monori HlrtLspT ) A minap még humorosan ^ szóltam a témáról, lévén egy olyan információ birtoká­ban, hogy estére minden rend­ben lesz. Ki tudhatta, hogy er­ről szó sincs, s hogy a mono­rí Deák Ferenc utcai lakótöm­bökben, ahol csaknem kétszáz ember él, közöttük is majd’ hatvan gyerek — mindenki to­vább fagyoskodik. Ma éppen egy hete annak, hogy a keringető szivattyúk komi halála miatt kikerült a tábla a kazánház ajtajára — mintha csak egy élelmiszerbolt leltározásáról lenne szó: a fű­tés szünetel. A kisebb gyere­keket most már kezdik elhe­lyezni rokonoknál, ismerősök­nél. ahol meleg van, a felnőtt lakók pedig megpróbálnak tenni valamit, miután az üze­meltető költségvetés i üzem szinte néma csendben figyel­te eddig az eseményeket. Esténként a kazánházban so- kadalom van. Az egyik lakó a munkahelyéről hozott egy szi­vattyút, azt próbálták besze­relni — mármint természete-

Next

/
Thumbnails
Contents