Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-14 / 37. szám
1984. FEBRUÄR 14., KEDD Elhunyt Mekis József Az MSZMP Központi Bizottsága és a Szakszervezetek Országos Tanácsa mély fájdalommal tudatja, hogy Mekis József, a munkásmozgalom régi harcosa, nyugalmazott miniszterhelyettes, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának elnöke hosz- szan tartó betegség után elhunyt. Mekis József temetése február 21-én, kedden 14.00 órakor lesz a Mező Imre úti temetőben. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai, volt munkatársai 13.30 órakor róhatják le kegyeletüket a Mező Imre úti temető díszravatalozójában. Mekis József 1910.. március 10-én Budapesten született, édesapja szafrósegéd volt. Már 14 éves korában munkába állt, a Hofherr— Schrahtz Gépgyárban esztergályos szakmát tanult, s 1926-ban lett segéd. A gyárban 1946-ig dolgozott, * szakszervezeti aktivistaként tevékenykedett. 1932-től vett részt a munkásmozgalomban. A pártnak 1944-ben lett tagja. A második világháború idején bekapcsolódott a Vörös Segély-munkába. 1946-tól 1948-ig a Rimamurányi Részvénytársaság salgótarjáni acélgyárának vezérigazgatója volt, majd 1930-ig a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára. Ezt követően két évig a Csepel Vas- és Fémművek vezér- igazgatója. 1952 és 1954 között a Vas- és Fémipari Dolgozók Szak- szervezetének elnöki tisztét töltötte be. 1953-tól csaknem két éven át az országgyűlés alelnöke volt, s 1954—55-ben eUátta a SZOT elnöki tisztét. 1955-től 1956-ig a Miniszter- tanács elnökhelyetteseként, majd 1957-től nyugállományba vonulásáig, 1956-ig a munkaügyi miniszter első helyetteseként dolgozott. Haláláig a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa elnökeként tevékenykedett. Mekis Józsefet 1946-ban a Magyar Kommunista Párt Központi Ellenőrző Bizottságának póttagjává választották, 1918-tól 1956-ig a Magyar Dolgozók Pártja Körporti Vezetőségének tagja volt. 1954 májusában az MDP politikai Bizottságának póttagja, majd csaknem egy év múlva a Politikai Bizottság tagja lett. Mekis József munkásságát számos magas kitüntetéssel ismerték el. 1948-ban Kossuth-díjat kapott, s többek között a Szocialista Hazáért Érdemrend, a Munka Vörös Zászló Érdemrend és a Szocialista Magyarországért Érdemrend tulajdonosa volt. Budapest felszabadulása Koszorúzási ünnepségek Budapest felszabadulásának 39. évfordulója alkalmából hétfőn koszorúzási ünnepséget tartottak a gellérthegyi felszabadulási emlékműnél. A magyar zászlóval és a nemzetközi munkásmozgalom vörös lobogójával díszített emlékmű talapzata előtt a fegyveres erők tagjai álltak díszőrséget. A magyar és a szovjet himnusz hangjai után az emlékművön a tisztelet éj a hála koszorúját elsőként Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára és Borbély Gábor, a budapesti pártbizottság titkára helyezte el. A Fővárosi Tanács nevében Szépvölgyi Zoltán tanácselnök és Farkasinszky Lajos elnökhelyettes koszorúzott. Megkoszorúzták az emlékművet a Szovjetunió magyar- országi nagykövetsége, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport katonai tanácsa, a Budapest nevet viselő szovjet katonai egység, a budapesti fegyveres erőik és testületek, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa, a KTSZ Budapesti Bizottsága, a Magyar Honvédelmi Szövetség budapesti vezetősése. a Budapest felszabadulásában részt vett harcosok vezetői és képviselői. Elhozták a megemlékezés virágait a főváros dolgozói, ifjúságának küldöttei, a Magyar —^Szovjet Baráti Társaság tagcsoportjai. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Hétfőn kegyelettel emlékeztek a Budai Önkéntes Ezred katonáira, akik fegyvert . ragadtak, hogy a szovjet hadsereg oldalán részt vegyenek ha-, zánk felszabadításában. A Hazafias Népfront I. kerületi bizottságának és a Magyar Ellenállok, Antifasiszták Szövetségének budai önkéntes ezred tagozata koszorúzási ünnepséget rendezett a Vérmezőin levő emlékműnél, amelynek talpazatára a Hazafias Népfront I. kerületi bizottságának, a MEASZ Budai önkéntes Ezred tagozatának, az I. kerületi KISZ-bizottságnak és a Magyar Honvédelmi Szövetség I. kerületi szervezetének képviselői helyezték el a kegyelet virágait. Koszorúzási ünnepséget rendeztek hétfőn a Déli pályaudvarnál levő emléktáblánál is, amely árra emlékeztet, hogy a Budai önkéntes Ezred harcosai 1945. február 5—9. között ä pályaudvarért vívott harcban estek át á tűzkeresztségen. Tóth Sándor alezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa emlékeztetett arra, hogy a budai magyar önkéntesek harca szerves része Vált á házai antifasiszta mozgalomnak. Harcaikkal bekapcsolódtak a fasiszta Németország elleni felszabadító háborúba, s sokan közülük életükét áldozták. Az önkéntes ezred katonái méltók az utókor tiszteletére. Áz emléktáblánál a Hazafias Népfront I. kerületi bizottságának, a MEASZ Budai önkéntes Ezred tagozatának, a Déli pályaudvar mozgalmi szerveinek és dolgozóinak, valamint az MHSZ I. kerületi szervezetének képviselői helyezték el koszorúikat. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Magyar—lengyel Választékcsere Magyar—lengyel belkereskedelmi tárgyalások voltak Krakkóban, Juhár Zoltán, illetve Zygmunt Lakomiec miniszterek vezetésével. Megállapították, hogy a két ország belkereskedelmi választékcse- re-forgalma évről évre dinamikusan fejlődik. A tárgyalás eredményeként a két miniszter aláírta az 1984. évi belkereskedelmi választékcsere és műszaki-tudományos együttműködési megállapodásokat. Ezek alapján az idén a tavalyinál több árut: magyar részről konzerveket, italokat, édesvízi halat, lakás- és konyhafelszerelési cikkeket, kozmetikai árukat, ruházati termékeket: lengyel részről pedig a közkedvelt mopedeket, kemping kerékpárokat, továbbá tengerihalat, üveg- és kristályárut, bőr és műbőr cipőket szállítanak egymásnak. Eredményesein fejlesztik a kialakított termelési együttműködési kapcsolatokat az „ezer apró cikk” választékának bővítésében, a kereskedelmi gépek és berendezések gyártásában. Meghatározták a választékcsere együttműködés fő irányait, a forgalom bővítéséhez szükséges intézkedéseket az 1990-ig terjedő időszakra. Juhár Zoltán vasárnap hazaérkezett. Folytatódnak a zárszámadások Az előkelő ötödik helyen A nagykátal Magyar—Koreai Barátság Termelőszövetkezet 34 százalékkal jobb eredményt ért el 1983-ban, mint tervezte, nyereségük 57,1 százalékkal volt több, mint egy évvel korábban. Az aszályos időjárás ellenére a nö- véni/termesztési ágazat szép sikereket könyvelhetett el. Hektáronként 50 mázsa búzát, 66 mázsa kukoricát, 21 mázsa napraforgót és 108 mázsa szőlőt termeltek. Az állattenyésztési tevékenység is sokat javult. Az egy tehéntől kifejt tej meny- nyisége' egy esztendő alatt 4656-ról 6458-ra emelkedett, ezzel a megyében az ötödik helyre került fel a tejversenyben. Hatékonyabbá vált a közös gazdaság kiegészítő tevékenysége is. A termelőszövetkezet, amely az elmúlt években már bebizonyította, bizton számíthatnak a háztáji gazdaságok segítségükre, tavaly 85 millió forint értékű árut vásárolt fel, illetve segített az érintetteknek az előállításban. Egyebek között erről számolt be a szövetkezet tegnapi zárszámadó közgyűlésén Bánáti András, a gazdaság elnöke. A jelenlevők az 1983-as esztendő értékelését és az idei terveket egyaránt elfogadták. Az eseményen jelen volt Cső Bong Zun, a KNDK nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, Kovács An- talné, a Pest megyei pártbizottság tagja, a HNF megyei titkára és Farsang István, a nagykátai városi jogú nagyközségi pártbizottság titkára is. V. B. Már megkonduli a vészharang (5.) A végrehajtáshoz forint kellene ... A szippantott szennyvizek elhelyezésének ügyében ma a sok bába között elvész a gyerek. A KÖVIZIG álláspontja az — mondotta dr. Varga Pál, a vízminőség-védelmi osztály vezetője —, hogy legyen minél kevesebb a gazda, s minél nagyobb a szakértelem. Jó megoldás lenne, ha az összes ürítőhelynek a PVCSV lenne a kezelője, mert a tisztító művek zömét is ők kezelik. ... A PVCSV csak annyit vár a tanácsoktól, hogy jelöljék ki a lerakóhelynek alkalmas területet, a biztonságos elhelyezésről, a műszaki feltételekről, a kezelésről mi gondoskodnánk — így beszél Deli László, a vállalat településtisztasági osztályvezető helyettese. ... Az 54 lerakóhely kijelölésére fölkért tanács közül, csaik 14 tett eleget az óhajnak. Tíz pedig egyáltalán nem válaszolt a PVCSV levelére. Tehetetlenek talán? Amiért hallgattak A kérdésre így felel Cse- cserits lmréné, a Pest megyei Tanács építési és vízügyi osztályának csoportvezetője: — összességében nem érzem tehetetlennek a tanácsokat. Amelyek nem jelölték ki a lerakóhelyet, azok a problémát regionálisan oldották meg — azaz más falvak depóméit használják. Ahol a szakhatóságok nem engedélyezik a lerakóhely létesítését, ott érthető az elutasítás indoka, s a tanácsnak hasonlóan regionális megoldást kell keresnie. Persze a levélre kötelező válaszolni. Nézzük hát közelebbről, miért is nem feleltek a PVCSV kérésére — mondjuk Inárcson. Horváth Arpádné, a községi közös tanács vb-tit- kára tudomásunkra hozta, hogy a községben 1974-től tavalyig ideiglenes szennyvízürítőhely — egy szikkasztásra alkalmas árok —, volt csupán, kerítés, építmény, rendes út nélkül, a Március 21. Tsz kezelésében. További fenntartásához — mert közel volt a gazdasági vasút, s a lakott vidék —, nem járult hozzá a KÖJÁL. Ezért tavaly felszántották, rekultiválták a területet, de áprilisban már szerveztek egy bejárást az új dögkút és szennyvízszikkasztó kijelölésére. Ott voltak az illetékesek, csak a KÖVIZIG és a KPM autópálya-főnöksége (a kiszemelt terület 3—400 méterre esik az épülő M5-ös úttól), beleegyezése hiányzik. — S mi történt április 19. óta? — Nem is kértünk engedélyeket, mert nem volt' pénzünk. A dögkút és a szikkasztó terveit elfogadta a Pest megyei Tanács, de pénzügyi fedezetet nem kaptunk. Viszont javaslatot tettek, hogy a dögkút helyett vásároljunk 30 ezer forintért tárolókontánert. Idén ezt meg is vesszük a tsz-szel felesben. Szikkasztónk viszont még nincs, a PVCSV ócsai részlegével vitetjük el a kommunális szennyvizet. A pénzügyeink is tisztázódtak, a tavalyi ma radványból — amint megkapjuk a még hiányzó szak- hatósági engedélyeket —, legkésőbb május végéig elkészül a szikkasztó. — Hogy miért nem válaszoltunk a PVCSV levelére? Megmondom őszintén, az volt az aggályom, hogy a szakha' tósági engedélyek csak hosz- szú idő után érkeznek meg — mondja Füleki Géza műszaki előadó. — Addig nem üzemelhet a lerakótelep a községben. Én azért nem válaszoltam eddig a PVCSV- nek, mert semmi biztosat nem tudtam mondani... Háromra futja A PVCSV levelezéséből tudjuk, hogy sok településről azért adott elutasító választ a tanács, mert közegészségügyi vízvédelmi okok miatt nem létesíthet szennyvíztárolót, lerakóhelyet. Gyanítható, hogy a nem válaszolók zöme is hasonló okból hallgat. Azt is tudjuk, hogy a depómák ki jelölésére a helyi tanácsok hivatottak. Pontosabban így szól a rendelet: ... a rendezett folyékony hulladék elhelyező és kezelőtelepek beruházója az érintett település tanácsáAz otthon — snint haleseti forrás A megelőzés társadalmi érdek ÜZEMI, KÖZÜTI BALESET hallatán fölkapjuk a fejünket, mondván: lám, már megint valami fegyelmezetlenség, felelőtlenség, szabálytalanság beteggé, rokkanttá tett egy embert, több embert, ennyi meg ennyi kárt okozott, csakugyan nem tettünk még meg mindent, hogy ezeket a bajokat megakadályozzuk. A lakásban, kiskertben, barkácsműhelyben szerzett sérülések mellett jószerivel szó nélkül elmegyünk, azok csak úgy vannak, bárkivel megesnek, nagy dolog? Többnyire ' legyintünk az egészre, hiszen egy kis égés, vágás, szúrás, zúzódás nem a világ. Tényleg nem. De ha a Hazafias Népfront Balesetvédelmi Társadalmi Munkabizottságának tapasztalatait tekintjük, egészen másképp vélekedünk. Meglehetősen alapos vizsgálódások közepette szerzett adataik azt mutatják, hogy egyre több az ilyenfajta sérülések között a súlyos, a halálos is. Több figyelmet kell hát szentelni minden illetékes fórumon, illetve a társadalom egészében ezeknek a baleseteknek. Ezt állapították meg az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának legutóbbi ülésén is, ahol a képviselőkön kívül jelen volt a HNF, a Központi Statisztikai Hivatal, az Állami Biztosító és más szervezetek vezető munkatársai is. Húsz esztendővel ezelőtt az összes hazai balesetnek kétharmada üzemi körülmények között, munkahelyeken történt. Most ott tartunk, hogy a balesetek 73 százaléka otthon, a lakásban, a kertben, házi munka és szabadidős elfoglaltság közben fordul elő. Megállapította a fentebb említett társadalmi bizottság, hogy az aktív keresők közül száz dolgozóra 4,2 üzemi és 15,2 nem üzemi baleset jut. Azzal együtt, hogy hazánkban az otthoni balesetek nyilvántartására még nincs egységes adatszolgáltatás — így az arányokat jószerivel csak becsléssel állapíthatjuk meg egyes területeken — kimondhatjuk: a tényleges helyzet aggasztó, még akkor is, ha az otthon — mint baleseti forrás — halvá- nyabbah jelenik meg a társadalmi megítélésben. A Hazafias Népfront legutóbbi kongresszusán a szak- szervezetek javasolták, hogy az arra illetékesek — s maga a népfront — foglalkozzanak intenzívebben az otthoni balesetek okainak földerítésével s a megelőzés lehetőségeivel. A munkának az első szakaszában. járnak jelenleg — amint erről S. Hegedűs László (Pest m. 24. vk.), a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára tájékoztatta az ország- gyűlési bizottságot — s ennek hatásait még nem lehet kimutatni. A számottevően érzékelhető változások eléréséhez széles körű társadalmi összefogás és hatékonyabb kormányzati tevékenység szükséges. A HOZZASZÖLASOKBÖL KIDERÜLT, hogy a jelenlévők valamennyien érzik a téma fontosságát, gyakorlati tapasztalataikból tudják, milyen károkat okoz a társadalomnak az otthoni balesetek számának növekedése. A barkácsműhelyben elfűrészelt kézzel éppen úgy nem lehet munkába állni, mintha a sérülés az üzemben történt volna. Táppénz, beteg- állomány, hátrány az egyénnek, a közösségnek egyaránt. A házilagosan fabrikált kisgépek számos, súlyos, sőt, halálos balesetet okoztak már. De fölvetődött az üzletben vásárolható eszközök esetében a gyártó felelőssége, amennyiben a használati utasítások nem köz- érthetőek, vagy csak azt jelölik, mit nem szabad, arról nem szólnak, mit kell. A körzeti orvosok — kiváltképp a vidékiek — a megmondhatói, mi mindenféle sérülésekkel keresik fel őket az emberek, naponta. A baleset- védelmi társadalmi munkabizottság tagjaként vett részt a parlamenti tanácskozáson dr. Móczár István, maglódi körzeti orvos. Ö is egyetért azzal, hogy a nem üzemi balesetek előfordulásának okai között kell számon tartanunk a fáradtságot (a napi munka után kerül sor az otthoni barkácsolásra, háztartási tevékenységre), a figyelem föllazulását, s nem utolsósorban az alkohol- fogyasztást. Maglódon évente 5—700 embert kell ellátni ilyenfajta sérülésekkel. Megfigyelhető, hogy e balesetek száma ezen a településen is hétvégeken ugrásszerűen emelkedik. A reális kép kialakulásához elengedhetetlen volna — javasolta a maglódi orvos —, hogy az Egészségügyi Minisztérium kiadjon egy olyan formanyomtatványt, amelyen az otthoni balesetek minden válfaját rögzíteni, összesítés és" tanulságok levonása céljából jelenteni lehetne. A körzeti orvosok — a megelőzés érdekében — szívesen kitöltenék. Mint ahogyan szívesen tartanak előadásokat is a balesetek megelőzésének elősegítésére. Nem ártana, ha ehhez a tevékenységükhöz legalább annyi — hasznos információkat tartalmazó — segédanyagot kapnának, mint az alkoholizmus elleni küzdelemhez. ÉRDEMES MEGEMLÍTENI, hogy az egészségügyiek, a népfront' sürgette társadalmi ösz- szefogásban kiknek a részvétele volna egyenesen nélkülözhetetlen. Tekintve, hogy az otthoni baleseteknek legjobban kitett korosztály a 15—20 éves korú fiatalság, jelentős együttműködésre adódna lehetőség az ifjúsági mozgalmakkal, az oktatási intézményekkel, művelődési központokkal is. A másik legveszélyeztetettebb korosztály: az öregek: Az időskorúak gondozásához hozzá tartozna tehát a balesetvédelem is. B I. nak végrehajtó bizottsága, amely köteles a hulladék megfelelő elhelyezéséről gondoskodni, illetve a közműpótló településtisztasági tevékenységet megszervezni. Ám hogy miből, arról cs&k elvileg szól a rendelet. Forintokat nem ad. A pénzügyi háttérről Tóth Józsefet, a Pest megyei Tanács építési ét vízügyi osztályának csoport- vezetőjét kérdeztük. Elmondta, hogy a tervidőszakban 3,6 milliárdot fordít megyénk vízgazdálkodásra, s ebből 850 milliót a szennyvizek elhelyezésére, tisztítására, csatornázására szántak. A beruházások túlnyomó része a lakótelepek építéséhez kapcsolódik, 140 kilométer csatornát és 44 400 köbméter naponkénti tisztítókapacitást kell létrehozni. így csupán 9 millió forint jut a terv szerint új kommunális szennyvizelhelye- zési lehetőségek teremtésére. Ebből az összegből legfeljebb 2—3 új depóniát lehet kialakítani. A megnyugtató megoldáshoz pedig több mint 100 millió forint kellene.,. — So tanácsoknak van pénze? — Néhány kivétellel a- megyei fejlesztési alapból i kérnének a depóniána... Lassú folyamat A megyének tehát csak kilenc milliója jut a nyomasztó probléma enyhítésére. A tanácsok egy része — mert pénze, vagy objektív lehetősége nincs a szomszédra mutogat, elutasít, hallgat. Pedig mindannyiunk érdekéről ran szó. Ivóvizünk tisztaságáról, . környezetünk „védelméről, az élétü'n^jjŐL. Á helyzet’ évről évre rosszabbodik. Ezt felismerve határozott úgy január 11-i ülésén a Pest megyei tanács végrehajtó bizottsága, hogy kötelezi a helyi tanácsok elnökeit: záros határidőn belül döntsenek a szippantókocsik tartalmának ürítésére alkalmas helyek kijelöléséről. Ebben az ügyben legkésőbb decemberig rendet kell. teremteni. A végrehajtó bizottság ez évi utolsó ülésén visszatér a .témára, ellenőrizendő, hogy végrehajtották-e amiről határozott. Egyfelől tehát ott a megye 9 millió forintja, másfelől pedig a tanácsokra rótt feladat. Bizony elgondolkodtató, ellentmondásnak tűnik. Ezért kerestük fel Vágvölgyi Józsefet, a Pest megyei Tanács általános elnökhelyettesét, aki a kérdésre hogyan lehet ezt feloldani? — a következőket válaszolta: — Szó sincs arról, hogy száz, vagy még több településen kellene ürítőhelyeket létesíteni, elegendő lenne a PVCSV által szorgalmazott félszáz is. A területek kijelölése térségi rendszerben történik, a koordináció ez ügyben a Pest megyei Tanács építési osztályának feladata lesz. Nem hagyjuk tehát 'magukra a tanácsokat. Ugyanezt az elvet követjük a pénzügyi fedezet előteremtésénél is. Nemcsak a kijelölésben érintett helyi tanácsok, s nemcsak a megye gondja, hanem a térség többi tanácsáé is kell hogy legyen ez, így a terheket is közösen kell viselni, természetesen a fejlesztési alapokból. Arra törekszünk, hogy a leginkább fehér foltnak számító területeket fokozatosan lássuk el depóniák- kal, s ezzel csökkentsük a PVCSV szállítási úthosszáit, a környezet károsítását. A tanácsokon tehát a sor, miként döntenek, és hogyan szervezik meg ezt a munkát. Vasvári G. Pál. (Vége)
