Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-14 / 37. szám
4 1984. FEBRUAR 14« KEDD A közművelődés ne legyen mostohagyerek ÉLJEN A BÁBJÁTÉK! Fent, balra: Összhang a paraván mögött. Munkában a Csuporka- csoport Fent, Jobbra: a pomázlak fináléja. A pótszékek is elkeltek " szombaton a szentendrei művelődési központ színház- termében. Kitűnő hétvégi szórakozásnak ígérkezett a Játszásunk bábszínházát! országos verseny megyei döntője, így különösebb hírverés nélkül is összegyűlt egy táblás házra való gyerek. A türelmesebb je nem is csalódott, amiért a színháztermet választotta kirándulás helyett. A megye minden részéből érkezett gyermekbábosok saját örömükre és a közönség szórakoztatására remek kis pro- dukciókat mutattak be. Szinte valamennyi bábtechnika felvonult a marionettől a kesztyűbábokig. Hogy a műsorszámokat egy idő után jövés-menés, motosz- kálás zavarta, az nem a lelkes kis előadók hibája volt. Mindegyik együttes saját paravánját, hangosító berendezését használta, így'a technikai szünetek gyakran- hosszabbra sikerültek, mint a produkciók. Elsősorban azok az előadások nyerték meg az ifjú nézők tetszését, amelyekbe maguk is bekapcsolódhattak, biztathatták, segíthették a mese- falakokat. Hangos szóval buzdították a szentendrei Bukjenc bábcsoport nyulacskáját, aki száz veszélyen át elvitte Télapónak az elhagyott kesztyűjét Jól nevelt, csendes maradt Viszont a nézőtér az egyik legszebb előadás alatt. A bia- torbágyi Nevenincs bábcsoport profi módon vitte színre a rút kiskacsa gyönyörű történetét. Szépek voltak a bábok, talán túl szépek is. Éppen a gyermekkezek munkája hiányzott a remek formájú és kidolgozású hattyúkról és a baromfi- udvar népéről. Figurám és életrekeltöili, a budaörsi Rozmaring együttes Pilisszentkeresztről két csoport is bemutatkozott, több kis mese előadásával. Bár műsoruk akadozott, s figuráik sem voltak tökéletesek, bemutatójukon mégis érződött, hogy örömet, gyönyörűséget okoz számukra az együtt játszás. A pomázi Kukkantó társulat tagjai körében óriási volt a riadalom, ugyanis otthon felejtették a boszorkánybábot. Ha babonásak lettek volna, bizonyára ennek a nehéz kezdetnek tulajdonítják a to- vábDjutást. Produkciójuk — amely akár fináléja is lehetett volna a megyei döntőnek — remekül megszerkesztett és előadott műsor volt. Pergő és leven, ugyanakkor nem hiányzott belőle az, ami a gyermekbábosokat megkülönbözteti a profiktól — figurák kedves sutasága. Kukkantóék gondoltak a paraván felállítása miatti holtidő kitöltésére is, közös énekléssel, mókázással melegítették be a közönséget, s alapozták meg a fergeteges hangulatot. Műsorukat végig, majd a szereplők felvonulását is ütemes taps kísérte, miközben sok száz torokból harsogott a dal: éljen a bábjáték! A szakértőkből álló zsűrinek A biatorbágyiak profi produkcióval érkeztek Erdős! Agnes képriportja. nem volt túl nehéz dolga, hiszen nem kellett sorrendet felállítaniuk. Hat csoportot találtak méltónak a területi döntőben való részvételre. A már említett szentendrei, pomázi és biatorbágyi együttesen kívül a gyáli Csuporka és két pilis- szentkereszti csoport képviseli a megye gyermekbábosait márciusban, a Csiliben. M. K. Az óra a gyárban is ketyeg f A közművelődési tör- ^ vényt követően csaknem ^ valamennyi nagyobb vál- ^ tolatnál közművelődési bi- zottságok alakultak. A tail gok listáját nézegetve, sze- £ repel közöttük a személy- ^ zeti vezetőtől a gazdasági ^ igazgatóig mindenki, aki- ^ nek irányító beleszólása í van a gyár életébe. A ha- i tározatok értelmében előbb- •j utóbb függetlenített nép- művelő is került az üze- '/ mekhez. Ahány hely, annyiféle kép fogad. Gyakorta csupán a személyzeti osztály létszámát gyarapítják azzal, hogy a népművelői státust betöltik. Máskor az elképzelések csupán vágyakként fogalmazódnak meg, de évek óta nem tudnak továbblépni. Akad olyan hely, ahol a legelemibb feltételek hiányoznak. Másutt az igyekezet ellenére érdektelenségbe fullad minden kezdeményezés. Hogyan kezdjük? Gödöllőn a Ganz Árammé. rögyárban a kezdeményezések, a kísérletezések egymást követték. Mindenesetre a gazdasági vezetők intézkedéseit lépten-nyomon követhetjük. Ott, ahol két esztendővel ezelőtt rövid idő alatt különálló épületet húztak fel, ott, ahol kérdőívekkel és egyéni beszélgetésekkel felmérték, mire lenne igény, megfelelő alapokról indulhat a munkahelyi közművelődés. A portán belépve, azonnal szembeütközik az előadásokra, tanfolyamokra, a Magas- Tátrába hívogató piakát. Az előcsarnok nagy tere még alkalmasabb arra, hogy minikiállítást rendezzenek és kiki tájékozódjon az eseményekről. (Naponta legalább egyszer mindenki megfordul itt, hiszen erre vezet az út az ebédlőbe is.) Szemben egy kihelyezett könyvesbolt, a legújabban megjelent művekkel kirakatában. — Az adottságainkra igazán nem panaszkodhatunk — mondja Madarászt László közművelődési előadó, miközben végignézzük a helyiségeket. — Ezért is jöttem szívesen vissza a gyárba, immár népművelőnek. Másfél évtizede ugyanitt, szerszámkészítőként dolgozott Madarászi László. Majd elvégezte az egyetemet. Gépészmérnökként is mindig érdekelték a közművelődés különböző területei: amatőr színjátszó volt, majd csoportot vezetett, szavalt és szervezett. Mígnem az ősszel elhatározta; megpróbálja az árammérőben a népművelést úgy, hogy közben ne nagyon szakadjon el tanult szakmájától sem. — Ügy érzem, nem mindegy, milyen közösségben kezdi az ember a munkahelyi közművelődésről való elképzeléseit megvalósítani — feleli, amikor elhatározásának okairól beszélgetünk. — Szin te mindenkit személyesen ismerek, nincsen olyan téma az üzemben, amiről ne tudnánk Meghalt Julio Cortázar Vasárnap Brüsszelben meghalt Julio Cortázar argentin író. Cortázar 1914-ben született Brüsszelben. Miután argentin szülei nem sokkal az első világháború után visszatértek hazájukba, 1952-ig ő is Buenos Airesben élt. Ekkor politikai okokból — szemben- állt a Peron-rendszerrel — áttelepült Párizsba és később, 1981-ben, a francia állampolgárságot is felvette. Halálát most fehérvérűség okozta. Írói példaképének az amerikai Poe-t, a francia Coc- teau-t és az argentin Borgest tekintette. Julio Cortázar műveit a valóságos és képzeletbeli események vegyítése, izgalom és feszült légkör jellemzi. Szerette történeteit váratlan, meghökkentő módon befejezni, sokszor természetfölötti, szorongást keltő eseményeket kevert írásaiba. Pontos, részletező lélekrajzot adott. Magyarul is megjelent művei közül talán a legjelentősebb „A nyertesek” című regénye, amelyben kafkai eszközökkel ír, egyebek közt a hatalom és az egyén viszonyáról. A Nagyítás című novellája alapul szolgált Antonioni vi lágsikert aratott filmjéhez. Is mértebb művei közül kiadták még nálunk a „Fantomas a vámpírok ellen" című írását is. Bár francia állampolgár lett, magánemberként sem fordított hátat Argentínának. Tevékenyen részt vett a jobboldali argentin katonai kormányzat elleni tüntetésekben, és nyilvánosan föllépett az emberi jogok védelmében. Tv-figyelő BUDAPEST. Fővárosunk felszabadulásának 39. évfordulójára emlékezünk ezekben a napokban, és a történelmi esemény megidézésére a televízió is vállalkozott. Egy szép gesztussal azt a klasszikus filmünket vetítette le, amelynél hűségesebben és emberibben aligha állított emléket a sorsváltásról más művészi alkotás. A Máriássy Félix által 1955- ben rendezett Budapesti tavaszról van szó. Az idősebb generációk tagjai jól ismerhetik ezt a remeket a mozikból, a fiatalabbak azonban nehezebben találkozhattak vele, hiszen csak nagy ritkán tűnik fel Karinthy Ferenc hasonló című regényének celluloidszalagra rögzített változata. A képernyő az elmúlt két évtizedben egyszer-kétszer ha mutatta, így aztán ez a mostani, rangos adásidőben — vasárnap délután — kitűzött repríze igazán a publikum kedvére való cselekedet volt. Akik először találkoztak a Gábor Miklós játszotta egyetemista alakja köré szövődött históriával, azokat bizonyára a sok-sok szereplőt — megannyi remekül eltalált korabeli jellemet — felsorakoztató cselekmény nyűgözte le. Akik viszont többedszerre figyelhették a tragikusan szép szerelem kibontakozását s véle együtt Budapest szintén tragédiát tragédiára halmozó lassú megtisztulását, nos, azok egy kicsit arra is ráérezhettek, hogy ez a képsor Szinte mindegyik kockájával a kis házi vetítők elülső oldalára termett. Máriássy, mintha csak tudta volna, hogy életművének legrangosabb darabja majd a televíziós készülékeken élhet és él is tovább, a jelenetek túlnyomó többségét kamara jel- legűre vette, intimre komponálta. Noha úgynevezett nagytotálok is fel-feltűntek a pá- rádzó szemek . előtt, inkább a személyes közvetlenségű cselekedetekre esett a fő hangsúly. A tapasztalat tehát: mind emlékeztetőként, mind képeshangos tananyagként bátran elő lehet venni a Budapesti tavaszt, hisz valóban annyira televíziószerű a feldolgozása. A DUNÄNÄL. Persze azért önálló összeállítás is készült az említett alkalomból a Szabadság téri stúdiókban. Ez a háromrészes sorozat A Dunánál címet viseli, és a messzi történelmi múltba visszatekintve irodalmi idézetek segítségével lapoz bele Pest-Buda históriájába. Történetírók, költők, regényszerzők, különösen jellegzetes mondatai követik tehát egymást, úgy, hogy a szavakhoz a mozgóképek stílusosan alkalmazkodó sora társul. Amennyit ebből a tudományos ismeretterjesztői vállalkozásnak is jó tisztelgésből eddig láthattunk, az tetszett. Egyrészt azért, mert jól fogott a szerkesztői ceruza és szintén jól a rendezői olló: a betétek egytől egyig hatásosan tömörek voltak. Másrészt meg azért örvendhettünk e literatúrai szöveggyűjteménynek mert a hozzájuk csatlakoztatott snittek sehol sem tévedtek bele a szépelgésbe. Nem éde- legtek, nem művészkedtek; rendeltetésük szerint a mondandók alátámasztását szolgálták. Annál örvendetesebb e visszafogottság, mert — tapasztalhattuk már eleget — nem mindig szokott ez így lenni. ÍRÁSOK A ZENÉRŐL. Ha más témakörben is. de szintén a muzsika meg a szépírás adott randevút Boldizsár Iván műsorában vasárnap délután. Ez a Miért írok a zenéről? című vallomássorozat néhány nagy szökkenéssel Velencébe. Prágába, Weimarba, de a csángók földjére és Somogyba is elvezette a szép dallamok kedvelőit. Nevezetesen azokba a városokba, településekre, ahol a jeles szerző valamilyen maradandóbb muzikális élményben részesült, és azt papírra fs vetette. Egy kis próza, néhány filmfelvétel, majd az a bizonyos dalolni-, játszanivaló, — szerkezete szerint így épült fel ez a háromnegyedórára, amely végül is kedves volt. hangulatos, egy-két részében pedig egészen megható. Akácz László elbeszélgetni. Az itteniek akarására jellemző: két esztendővel ezelőtt ezt az oktatásiművelődési komplexumot társadalmi munkában építették. Most már az kellene, hogy élet költözzék a falak közé. Sajnos, a kiscsoportok — amatőr színjátszó, képzőművész —, egyszercsak eltűntek a gyárból. Az okokat keresve és az igények jobb megismerése érdekében kérdőíveket küldtünk szét. Ezek mostanában érkeznek vissza. Verseny íz — Véleménye szerint hol akad el az üzemi közművelődés útja? — Nálunk a gazdasági vezetők nyitottak. Ha a pénzügyi lehetőséget nézzük; nem kevés, hiszen mintegy kétszázezer forint az évi közművelődési költségvetés. Úgy érzem, mintha elfeledkeztünk volna a középvezetők felelősségéről. Rájuk várna a feladat, hogy a gazdasági célkitűzésekkel párhuzamosan segítsék a kulturált szórakozást. A szocialista brigádok vállalásai is alkalmasint csupán üres szavak, ha muszájból és nem belső akarásból fakadnak. A közművelődést kellene igény- nyé formálni. Természetesen ez hosszú folyamat. Sok jó, hasznos programot kell nyújtani, s akkor megtelik a ház. Ennek érdekében nem is a szabad időre, hanem a várakozási időre szeretném a programokat alapozni. A közhasznú tanfolyamokon kívül a vetélkedő és a kirándulás az, ami manapság osztatlan sikert arat. Jenei István tmk-lakatos már évek óta szervezi a túrákat, sokfelé jártak már. — Az országjáró utaknak valóban nagy a sikere — mondja Jenei István. — Eddig .legalább három kirándulást szerveztünk évente, most éppen Baranyába készülünk. A környékünk is, szép, de sajnos nemigen' tudunk gyalogtúrát szervezni. Így aztán, ha ritkábban megyünk is, megismerjük az ország távolabbi vidékeit. — A kirándulásokra akár háromszor annyian is elmennének — folytatja Tarr Sán- dorné brigádvezető. — A különmunkák miatt egyre kevesebb az emberek szabad ideje. Így aztán a közös rendezvények helyett, inkább , a kis csoportosak sikeresek. A minap nagy meglepetés ért bennünket: elmentünk a helyi művelődési házba" társadalmi munkára. Köszönetül színházjegyeket kaptak a brigádtagok. Természetesen mindany- nyian örültünk, mindenki akkor megy el, amikor éppen ráér a család. — Igaz, egyre kevesebb az időnk — folytatja Juhász Ti- borné, a Várnai Zseni brigád tagja —, az érdekes programokra mégis eljövünk. Megmozdulni — A feltételek igazán jók nálunk — kapcsolódik a beszélgetéshez Sződi Sándor üzemmérnök — most már csak hasznos programok kellenének. Mostanában a legnagyobb sikere a vetélkedőnek van. — Mindenkit megmozdít á felkészülés a vetélkedőre — mondja Bihari Józsefné könyvtáros — A szakszervezeti könyvtárban a szükséges kézikönyveken kívül a legfrissebb szépirodalom is megtalálható. Kívánságfüzetet vezetünk, újakban a könyvek mellett lemezt kölcsönzőnk. A szakszervezeti könyvtár mellett ö '’ló műszaki működik, A szakemberek számára témafigyelés, szakfolyóiratok és a legújabb irodalom áll rendelkezésre. Gödöllőn, az árammérő- gyárban a közművelődés feltételei az évek során kialakultak. A közművelődési előadó a spontán közösségek felkutatásától a közhasznú tanfolyamok. szervezéséi«, sok mindent tervez. Néhány esztendőnek azért még el kell telni ahhoz, hogy pezsgő köz- művelődés alakulioh ki. Erdős! Katalin
