Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-10 / 34. szám
2 ^TEüian 1984. FEBRUAR 10., PÉNTEK Bírálják Reagan politikáiét A hazafiak támadásoktól tartanak A Nyugat-Bejrutban hatalomra került hazafias erők katonai vezérkara összehangolt erőfeszítéseket tesz a város védelmének megszervezésére, a megítélése szerint küszöbön álló amerikai—falangista támadás elhárítására. A közös akciókban a Haladó Szocialista Párt, a síita AMAL mozgalom, a „Független Nasszeristák” Mozgalma és más mohamedán, baloldali szervezetek vesznek részt Az amerikai flotta szerdai- csütörtök reggeli beavatkozása bejrúti elemzők szerint vilá- • gossá tette, hogy az Egyesült Államok bármi áron módosítani akarja a libanoni ellenzék javára billent belső erő- egyensúlyt. Valid Dzsumblatt az Egyesült Államok damaszkuszi nagykövete útján tiltakozott a barbár amerikai ágyúzás ellen. Az arab világon belül folytatódnak a diplomáciai érintkezések a libanoni válság rendezésének reményében. A politikai erőfeszítések központja a libanoni ellenzékkel szövetséges Szíria fővárosa, ahol Jean Obeid, Dzsemajel elnök megbízottja Valid Dzsumblatt- tal és Abdel Halim Haddam Szíriái külügyminiszterrel tárgyalt. Csütörtökön reggel Damaszkuszba érkezett az Ellenzéki Nemzeti Megmentési Front két tekintélyes vezetője. Szirmán Franzsije volt köztársasági elnök és R(isid Karami volt miniszterelnök is. és röviddel megérkezése után találkozott Asszad szíriai elnökkel. Szerdán és csütörtökön különböző felhívások hangzottak el, amelyek a libanoni helyzet sürgős rendezését követelték. A négy legfőbb libanoni vallási közösség vezetői közös felhívásukban a vérontás _ beszüntetését sürgették, és a nemzeti egyetértés alapjául .szolgáló párbeszéd megkezdését javasolták. Sedli Klibi. a?. Arab Liga főtitkára Tuniszban minden libanonit a harcok azonnali beszüntetésére szólított fel. II. János Pál pápa telefonon beszélt a helyzet megoldásáról Dzsemajel elnökkel. Kiutat igyekeznek találni a maguk számára a libanoni problémából az amerikai kormánykörök Reagan elnök keddi rendelkezései nyomán. A jobboldal nyomásának engedve a Fehér Ház tagadja, hogy ki akar vonulni Libanonból. Reagan elnök szerdán — miközben a New Jersey csatahajó ágyúi vaktában lőtték a bejrúti „ellenséget”, néhány közeli munkatársának tanácsa ellenére megkezdte ötnapos születésnapi szabadságát Kaliforniában. Közben azonban a demokrata párti elnökjelöltek bírálják a kormányt, amiért késlekedett a tengerészgyalogosok kivonásával, s nem szüntette be a háborúskodást. A jobboldali nyomás nyilvánvalóan a harciasabb fellépés irányába szorítja az elnököt. A kormány szóvivői szerdán igyekeztek csökkenteni az amerikai kivonulás jelentőségét és aláhúzni Washington libanoni politikájának folytonosságát. Larry Speakes, a Fehér Ház szóvivője Santa Barbarában kijelentette. hogy az amerikai haderő „küldetése nem változott”, sőt, „a célok sem változtak, csupán a hatékonyabb utat keressük azok megvalósítására”. „Van-e valami az amerikai külpolitika legújabbkori történetében, amely tömény ostobaságában Ronald Reagan libanoni szerepléséhez hasonlítható?” — ezt a kérdést teszi fel csütörtöki kommentárjában Anthony Lewis, a The New York Times kolumnistá- ja. A tekintélyes kommentátor azzal vádolja a Fehér Ház lakóját, hogy „közönnyel, értetlenséggel, önámítással és céltalan militarizmussal” járult hozzá az amúgy is bonyolult probléma további elmérgesítéséhez. „Az eredmény katasztrófa, s (az elnök) semmi jelét nem adja annak, hogy tanult volna belőle”. Szolét unió Választások előtt A legfelsőbb tanácsi választásokról szólt csütörtökön Moszkvában Alekszej Sityi- kov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Szövetségi Tanácsának elnöke. Az ország legfelsőbb államhatalmi szervébe március 4-én választják meg a képviselőket. Sityikov kijelentette: a választás fontos belpolitikai esemény lesz, ezen túlmenően azonban nemzetközi jelentősége is van. A választási kampány során a jelöltek és választók hozzászólásaiban sok szó esik a jelenlegi nemzetközi helyzetről. Mindezekből kitűnik: a szovjet emberek békét akarnak, teljes mértékben támogatják az SZKP-nak és a szovjet államnak a béke megóvására irányuló politikáját. A théni békakihívás Befejeződött a konferencia A világ haladó és békeszerető erői kövessenek el minden tőlük telhetőt, hogy megakadályozzák a nukleáris katasztrófát, legyen vége a fegyverkezési hajszának és javuljon a nemzetközi légkör — hangoztatja az a felhívás, amelyet csütörtökön fogadtak el Athénban, az országos há- borúellenes mozgalmak négynapos európai békekonferenciájának záróülésén. A nemzetközi békefórum, mint ismeretes. a nemzetközi függetlenségért. a nemzetközi békéért és leszerelésért folyó görög mozgalom kezdeményezésére ült össze. A részvevők egyetértettek abban, hogy a 29 európai ország, az Egyesült Államok és Kanada 64 háborúellenes szervezete képviselőinek találkozója hasznos és eredményes volt. Rámutattak, hogy meg kell szüntetni az új euro- rakéták telepítését, a már rendszerbe állított rakétákat ki kell vonni, mert ez fontos feltétele annak, hogy felújítsák az európai nukleáris fegyverzet csökkentéséről, majd teljes megsemmisítésükről folyó tárgyalásokat. Shultz közép-amerikai útja nyomán Fokozódik a beavatkozás Az amerikai és a hondura- si kormány szerdán megállapodást írt alá, amelynek értelmében átmeneti jelleggel Hondurasban marad a nemrég befejeződött „Nagy Fenyő II” fedőnevű hadgyakorlaton részt vett amerikai egységek egy része és az Egyesült Államok felderítő gépeket is küld az országba — jelentették be Tegucigalpában. A hondurasi hadsereg hivatalos közleménye szerint az országban maradó amerikai egységek további kisebb gyakorlatokon vesznek részt, számuk hetente változik, de mindvégig 1700 fő alatt marad. Az elsősorban az ország középső részén levő Paimerola támaszponton állomásozó egységek számát fokozatosan csökkentik, a nyáron sora kerülő újabb nagyszabású hondurasi—amerikai hadgyakorlatig. A Pentagon szóvivője Washingtonban megerősítette a megállapodás létrejöttét. Közben Shultz amerikai külügyminiszter Barbadoson befejezte kilencnapos körútját a karibi, illetve a közép- és latin-amerikai térségben, amelynek során ellátogatott Grenadába, Salvadorba, Venezuelába és Brazíliába is. Shultz külügyminiszter dél- és közép-amerikai kőrútjának az volt a célja — mutat rá a TASZSZ hírügynökség hírmagyarázata —, hogy fokozza az Egyesült Államok fegyveres beavatkozását a térség ügyeibe és a térség legreakciósabb erőit az ottani felszabadító mozgalmakkal szembeni leszámolásra ösztönözze. Az amerikai külügyminiszter. akinek személyében először látogatott magas rangú washingtoni személyiség Granadára az amerikai invázió után, hivatalosan is törvényesítette a szuverén ország megszállását. Martin Dzur cikke a nemzetközi helyeiről Fenntartjuk az egyensúlyt A nemzetközi helyzetet az imperializmus agresszív politikája nyomán a NATO és a Varsói Szerződés közötti viszony destabilizálódása, valaSzigcrú ellenőrzés a határon Zavargások Baszkföldön Baszkföld spanyol részének négy megyéjében csütörtökön több száz megmozdulásra, sztrájkra, tüntetésre került sor. A tiltakozó hullámot az :Háttér VÁLSÁG EGYENES ADÁSBAN úgy mennek, hogy jönnek és maradnak. A Pentagon szabadkezet adott az amerikai flottának és légierőnek Libanon egész területén a harci cselekményekre. Bombáznak és lőnek, s miközben magukat „békefenntartónak” tekintik, célponttá és lőtérré változtatják a közel-keleti országot. De vajon ezekkel a módszerekkel konzerválni tudják-e Dzsemajel hatalmát és saját helyzetüket Libanonban? Néhány figyelmeztetés máris eljuthatott Washingtonba. Megtört a libanoni jobboldal „lopakodó államcsínye”, a falan- gistákat visszaszorították. Azzal, hogy Nyugat-Bejrút ismét a mohamedán fegyveres osztagok ellenőrzése alá került, a fővárosban visszaállt az 1982 júniusa előtti állapot. Az arab világnak még a centrumtól jobbra elhelyezkedő része is bírálja az Egyesült Államokat, különösképpen Szaúd-Arábia. Izrael az új helyzetben Libanon területének mintegy negyedrészét szeretné leszakítani egy déli szakadár állam, egyfajta Haddadisztán formájában (Haddad ugyan január közepén elhunyt, de magánhadereje fennmaradt), ez viszont megint nem egyszerűsítené a képet. Szíriával kiéleződhet a viszony. S végül, de nem utolsósorban, vissza is lőhetnek, az amerikaiak újabb veszteségeket szenvedhetnek. A ZAVAROS HELYZETBEN egy biztos kiinduló pont lehet, vissza kell vonni az idegen csapatokat és biztosítani az ország belső békéjét. Ezek nélkül csak folytatódik az „élő adás” a háborúról — egyre több halálos áldozattal... Siita fegyveresek a kormányerőktől zsákmányolt hurckocsin Bejrut belvárosában. váltotta ki, hogy szerdán este — o francia oldalon — meggyilkolták az ETA baszk terrorszervezet két tagját. A magát „Terroristák Elleni Felszabadító Csoportnak” (GÁL) nevező szervezet közölte, hogy emberei hajtották végre az akciót. Az ETA-t éltető, a gyilkosságot elítélő fiatalok csoport- ja. egyebek között, öt órán át nem engedte tovább a Párizs —Madrid között közlekedő nemzetközi gyorsvonatot. Más helyeken francia autóbuszt és gépkocsikat gyújtottak fel. A határ mindkét oldalán megszigorították az ellenőrzést. A hatalmon levő Spanyol Szocialista Munkáspárt nyilatkozatban fejezte ki mélységes aggodalmát a gyilkosság miatt, s elítélte a terrorizmus mindenfajta megnyilvánulását. A Baszik Kommunista Párt arra hívta fel a figyelmet, hogy „a valakik által pénzelt szennyes háború újabb terrorhoz vezet, és késlelteti a baszkföldi béke megteremtését”. Csütörtökön bejelentették Madridban, hogy az állambiztonsági hivatal eddigi vezetőjét miniszterhelyettessé nevezték ki. Helyére, az a Julián Cristobal került, aki eddig a baszkföldi Vizcaya megye kormányzója volt. Ez a hivatal hangolja össze a terrorizmus elleni harcot. mint a katasztrofális következményekkel járó nukleáris háború veszélye jellemzi — állapította meg Martin Dzur hadseregtábomok, a CSKP KB tagja, csehszlovák nemzetvédelmi miniszter a Rudé Právo által csütörtökön közölt cikkében. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés kényszerű válaszintézkedéseiről írva Martin Dzur emlékeztetett a Csehszlovákia és az NDK területén elhelyezendő harcászati hadműveleti rakétákra, és rámutatott, hogy az óceánokon telepítendő szovjet eszközök olyan fenyegetettséget jelentenek majd az Egyesült Államok számára, mint amilyent az új amerikai fegyverek európai telepítése jelent a Szovjetunió és szövetségesei számára. A bejelentett válaszintézkedésekkel egyidejűleg világosan értésre adták, hogy azokat olyan mértékben és ütemben fogják végrehajtani, amely megfelel a NATO-akciók előrehaladásának. A Varsói Szerződés eddig sem törekedett katonai fölényre — most sem törekszik arra —, hanem kizárólag az erőegyensúly fenntartására. Coventry Téves atomríadó Harminc másodpercig szóltak tévedésből az atomriadót jelző szirénák csütörtökön reggel az angliai Coventrybeiu Egy rendőrfelügyelő, miközben egy őrmesterének a riasztóberendezés működését ma- gyarázgatta, megnyomta a riasztógombot. Balszerencséjére az a műszer, amely egy ilyen bemutató alkalmával megakadályozza, hogy a szirénák megszólaljanak, csütörtököt mondott. Felvételre keresünk külföldön gyakorlatot szerzett, minősíteti láng-, iv- és védőgázos hegesztőket, csőszerelőket, általános, szerkezeti és géplakatosokat, dizelmo tor-szerelőket. hidraulikaszerelőket, villanyszerelőket, gépszerelőket, forgácsoló szakmunkásokat, darukezelőket, valamint kőművest, ács szakmunkásokat és segédmunkásokat Jelentkezni lehet személyesen: Budapest XII., Dobsinai u. 10., (telefon: 857-432) vagy Budapest XII., Táltos u. 1., (telefon: 150-456). Boncx Gazdasági Társaság A BEJRÜTI TELEVÍZIÓ munkatársai nem panaszkodhatnak: egyenes adásban házhoz jött a háború. Néhány nap leforgása alatt először a televízió főszerkesztőjének otthonába törtek be fegyveres mi- licisták, s több órán ét megszállva tartották lakását. Utána a tv-központot foglalták el egy másik osztag tagjai, de jutott a különböző alakulatokból több rádióállomás, valamint a tájékoztatási minisztérium mégrohanására is. A libanoni háború február elején fellángolt újabb szakaszát napi átlagban száz halálos áldozat, több száz sebesült és ismét mérhetetlen anyagi kár jelzi. A helyzet egyre bonyolultabb, a szemlélőnek úgy tűnhet, hogy mindenki mindenkivel csatázik, s a kibontakozás szinte reménytelen. A libanoni válságnak is megvan azonban a maga logikája, s aligha véletlen, hogy éppen most robbantak ki a legsúlyosabb harcok az elmúlt év augusztus-szeptembere óta. Az idei év kezdetén egy bizonyos katonai és politikai patthelyzet álakult ki. Kezdeményezések történtek, elsősorban az ellenzék részéről, a nemzeti megbékélési konferencia második szakaszának összehívására — az első szakasz tavaly októberben megszakadt, két súlyos nézeteltérés' miatt. (A Nemzeti Meg- mentési Front az Izraellel kötött különszerződés érvénytelenítését, valamint a belső hatalom, a kormánypozíciók igazságos elosztását követelte a reális erőviszonyok alapján, de Dzsemajel elnök és a jobboldali támogatói ezt visszautasították.) Élénk szaúdi közvetítés is folyt olyan csapatszétválasztás érdekében, amely távolítja egymástól a szemben álló fegyveres alakulatokat, s ezzel csökkenti az összecsapások veszélyét. Ez a folyamat szakadt meg, amikor a hónap elején a Libanoni Erők elnevezésű szélső- jobboldali maronita hadsereg fegyveres alakulatai általános támadásba kezdtek. Az volt a céljuk, hogy az ellenzék három bázisterületét, a mohamedán Nyugat-Bejrútot, a síiták által lakott dél-bejrúti kerületeket és elővárosokat, valamint a Suf-hegységben levő drúz állásokat és településeket (ez a vonulat 15—20 kilométernyire a fővárostól keletre kezdődik) elszigeteljék egymástól és lehetetlenné tegyék a közös front kialakítását. A hazafias erők természetesen védekeztek, sőt heves ellentámadást indítottak. Ekkor bekapcsolódott a libanoni kormányhadsereg is, amely a korábbi polgárháborús összetűzésekben általában semleges álláspontot foglalt el. Csakhogy ez most egy más jellegű hadsereg: egyértelműen jobboldali kormányt szolgál; paritásos vezetését, amelyben eredetileg 50—50 százalékos volt a keresztények és muzulmánok aránya, egyoldalúan átalakították a keresztények javára, s az új főparancsnok a maronita milícia korábbi főtanácsadója lett; nagyarányú amerikai katonai segéllyel és fegyverszállításokkal fejlesztették fel, külön amerikai kiképző misszió működik mellette. (Csak megjegyezzük, s immár nem először, a vallási hovatartozás emlegetése Libanonban nem hitbéli vitákra vonatkozik, hanem a felekezeti burok mélyében politikai és társadalmi ellentétek feszülnek!) A jelek arra mutattak, hogy megismétlődik a tavaly kora őszi manőver. Akkor is jobboldali „magán”-akcióval kezdődött, a milicisták oldalán belépett a reguláris hadsereg, s annak szorult helyzetén a négyhatalmi erők segítettek. Főként az amerikai tengerész- gyalogosok, a hajóágyúk, a bombázásra induló repülőgépek. Ezúttal azonban hiba csúszott az előzetes forgatókönyvbe. A kormányhadsereg soraiból tömegesen dezertáltak, a legénységi állomány ugyanis többségében a síiták közül kerül ki, akik nem akartak társaikra lőni. A drúz katonák már korábban megtagadták a közösségük elleni tűzparancs végrehajtását. A NÉGYHATALMIAKNAK tehát nehéz lett volna a bomlás jegyeit mutató kormányhadsereg támogatását írni zászlajukra, közben állandó fenyegetésként újra meg újra feltűnt az öngyilkos merénylők által végrehajtott robbantási akciók rémképe. (Az amerikai tengerészgyalogosok veszteséglistáján máris 260 név szerepel.) Nőtt tehát az amerikai dilemmák sora, hiszen az Egyesült Államok volt az, amely a tartós rendezés lehetőségei helyett a katonai jelenlét veszélyes módját erőszakolta az országra. Az amerikai kormánykörök komolyan fontolgatni kezdték az egész Dzsemajelrendszer összeomlásának közeli eshetőségét s azt a tényt, hogy a romok maguk alá temethetnék a közel-keleti, illetve a libanoni amerikai politikát is. Eszkalálni, vagyis erőteljesen kiterjeszteni a háborút, illetve időben visszavonulni — így hangzott a kérdés, amit a világpolitikai és regionális tényezők mellett az amerikai belpolitikai szempont is árnyalhat: az elnökválasztási évben mind több a kritika a „libanoni ingovánnyal” kapcsolatban. Washington végül is ellentmondásos játékba bonyolódott. Hozzálátott a szárazföldi jelenlét felszámolásához, a tengerészgyalogosokat visszavonják a hatodik flotta hajóira, amelyek néhány kilométernyire a bejrúti partoktól állomásoznak. (Megint eltérő hírek: egy és öt hónap közé teszik a visz- szavonulás időtartamát.) Ám
