Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-10 / 34. szám

2 ^TEüian 1984. FEBRUAR 10., PÉNTEK Bírálják Reagan politikáiét A hazafiak támadásoktól tartanak A Nyugat-Bejrutban hatalomra került hazafias erők katonai vezérkara összehangolt erőfeszítéseket tesz a vá­ros védelmének megszervezésére, a megítélése szerint küszöbön álló amerikai—falangista támadás elhárításá­ra. A közös akciókban a Haladó Szocialista Párt, a síita AMAL mozgalom, a „Független Nasszeristák” Mozgal­ma és más mohamedán, baloldali szervezetek vesznek részt Az amerikai flotta szerdai- csütörtök reggeli beavatkozása bejrúti elemzők szerint vilá- • gossá tette, hogy az Egyesült Államok bármi áron módosí­tani akarja a libanoni ellen­zék javára billent belső erő- egyensúlyt. Valid Dzsumblatt az Egyesült Államok damasz­kuszi nagykövete útján tilta­kozott a barbár amerikai ágyú­zás ellen. Az arab világon belül foly­tatódnak a diplomáciai érint­kezések a libanoni válság ren­dezésének reményében. A po­litikai erőfeszítések központja a libanoni ellenzékkel szövet­séges Szíria fővárosa, ahol Jean Obeid, Dzsemajel elnök megbízottja Valid Dzsumblatt- tal és Abdel Halim Haddam Szíriái külügyminiszterrel tár­gyalt. Csütörtökön reggel Da­maszkuszba érkezett az Ellen­zéki Nemzeti Megmentési Front két tekintélyes vezetője. Szirmán Franzsije volt köztár­sasági elnök és R(isid Karami volt miniszterelnök is. és rö­viddel megérkezése után talál­kozott Asszad szíriai elnökkel. Szerdán és csütörtökön kü­lönböző felhívások hangzottak el, amelyek a libanoni helyzet sürgős rendezését követelték. A négy legfőbb libanoni vallá­si közösség vezetői közös fel­hívásukban a vérontás _ be­szüntetését sürgették, és a nemzeti egyetértés alapjául .szolgáló párbeszéd megkezdé­sét javasolták. Sedli Klibi. a?. Arab Liga főtitkára Tuniszban minden libanonit a harcok azonnali beszüntetésére szólí­tott fel. II. János Pál pápa telefonon beszélt a helyzet megoldásáról Dzsemajel elnök­kel. Kiutat igyekeznek találni a maguk számára a libanoni problémából az amerikai kor­mánykörök Reagan elnök ked­di rendelkezései nyomán. A jobboldal nyomásának enged­ve a Fehér Ház tagadja, hogy ki akar vonulni Libanonból. Reagan elnök szerdán — miközben a New Jersey csa­tahajó ágyúi vaktában lőtték a bejrúti „ellenséget”, néhány közeli munkatársának tanácsa ellenére megkezdte ötnapos születésnapi szabadságát Kali­forniában. Közben azonban a demokrata párti elnökjelöltek bírálják a kormányt, amiért késlekedett a tengerészgyalo­gosok kivonásával, s nem szüntette be a háborúskodást. A jobboldali nyomás nyil­vánvalóan a harciasabb fellé­pés irányába szorítja az el­nököt. A kormány szóvivői szerdán igyekeztek csökkente­ni az amerikai kivonulás je­lentőségét és aláhúzni Wa­shington libanoni politikájá­nak folytonosságát. Larry Speakes, a Fehér Ház szóvi­vője Santa Barbarában kije­lentette. hogy az amerikai had­erő „küldetése nem változott”, sőt, „a célok sem változtak, csupán a hatékonyabb utat keressük azok megvalósításá­ra”. „Van-e valami az amerikai külpolitika legújabbkori tör­ténetében, amely tömény os­tobaságában Ronald Reagan libanoni szerepléséhez hason­lítható?” — ezt a kérdést te­szi fel csütörtöki kommentár­jában Anthony Lewis, a The New York Times kolumnistá- ja. A tekintélyes kommentátor azzal vádolja a Fehér Ház la­kóját, hogy „közönnyel, értet­lenséggel, önámítással és célta­lan militarizmussal” járult hozzá az amúgy is bonyolult probléma további elmérgesíté­séhez. „Az eredmény kataszt­rófa, s (az elnök) semmi jelét nem adja annak, hogy tanult volna belőle”. Szolét unió Választások előtt A legfelsőbb tanácsi válasz­tásokról szólt csütörtökön Moszkvában Alekszej Sityi- kov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Szövetségi Tanácsá­nak elnöke. Az ország leg­felsőbb államhatalmi szervébe március 4-én választják meg a képviselőket. Sityikov kijelentette: a vá­lasztás fontos belpolitikai ese­mény lesz, ezen túlmenően azonban nemzetközi jelentősé­ge is van. A választási kam­pány során a jelöltek és vá­lasztók hozzászólásaiban sok szó esik a jelenlegi nemzet­közi helyzetről. Mindezekből kitűnik: a szovjet emberek békét akarnak, teljes mérték­ben támogatják az SZKP-nak és a szovjet államnak a béke megóvására irányuló politiká­ját. A théni békakihívás Befejeződött a konferencia A világ haladó és békesze­rető erői kövessenek el min­den tőlük telhetőt, hogy meg­akadályozzák a nukleáris ka­tasztrófát, legyen vége a fegy­verkezési hajszának és javul­jon a nemzetközi légkör — hangoztatja az a felhívás, amelyet csütörtökön fogadtak el Athénban, az országos há- borúellenes mozgalmak négy­napos európai békekonferen­ciájának záróülésén. A nem­zetközi békefórum, mint is­meretes. a nemzetközi függet­lenségért. a nemzetközi bé­kéért és leszerelésért folyó gö­rög mozgalom kezdeményezé­sére ült össze. A részvevők egyetértettek abban, hogy a 29 európai or­szág, az Egyesült Államok és Kanada 64 háborúellenes szervezete képviselőinek ta­lálkozója hasznos és eredmé­nyes volt. Rámutattak, hogy meg kell szüntetni az új euro- rakéták telepítését, a már rendszerbe állított rakétákat ki kell vonni, mert ez fontos feltétele annak, hogy felújít­sák az európai nukleáris fegy­verzet csökkentéséről, majd teljes megsemmisítésükről fo­lyó tárgyalásokat. Shultz közép-amerikai útja nyomán Fokozódik a beavatkozás Az amerikai és a hondura- si kormány szerdán megálla­podást írt alá, amelynek ér­telmében átmeneti jelleggel Hondurasban marad a nem­rég befejeződött „Nagy Fenyő II” fedőnevű hadgyakorlaton részt vett amerikai egységek egy része és az Egyesült Álla­mok felderítő gépeket is küld az országba — jelentették be Tegucigalpában. A hondurasi hadsereg hivatalos közleménye szerint az országban maradó amerikai egységek további ki­sebb gyakorlatokon vesznek részt, számuk hetente válto­zik, de mindvégig 1700 fő alatt marad. Az elsősorban az ország kö­zépső részén levő Paimerola támaszponton állomásozó egy­ségek számát fokozatosan csökkentik, a nyáron sora ke­rülő újabb nagyszabású hon­durasi—amerikai hadgyakor­latig. A Pentagon szóvivője Wa­shingtonban megerősítette a megállapodás létrejöttét. Közben Shultz amerikai külügyminiszter Barbadoson befejezte kilencnapos körútját a karibi, illetve a közép- és latin-amerikai térségben, amelynek során ellátogatott Grenadába, Salvadorba, Vene­zuelába és Brazíliába is. Shultz külügyminiszter dél- és közép-amerikai kőrútjának az volt a célja — mutat rá a TASZSZ hírügynökség hírma­gyarázata —, hogy fokozza az Egyesült Államok fegyveres beavatkozását a térség ügyei­be és a térség legreakciósabb erőit az ottani felszabadító mozgalmakkal szembeni leszá­molásra ösztönözze. Az amerikai külügyminisz­ter. akinek személyében elő­ször látogatott magas rangú washingtoni személyiség Gra­nadára az amerikai invázió után, hivatalosan is törvénye­sítette a szuverén ország meg­szállását. Martin Dzur cikke a nemzetközi helyeiről Fenntartjuk az egyensúlyt A nemzetközi helyzetet az imperializmus agresszív poli­tikája nyomán a NATO és a Varsói Szerződés közötti vi­szony destabilizálódása, vala­Szigcrú ellenőrzés a határon Zavargások Baszkföldön Baszkföld spanyol részének négy megyéjében csütörtökön több száz megmozdulásra, sztrájkra, tüntetésre került sor. A tiltakozó hullámot az :Háttér VÁLSÁG EGYENES ADÁSBAN úgy mennek, hogy jönnek és maradnak. A Pentagon szabad­kezet adott az amerikai flottá­nak és légierőnek Libanon egész területén a harci cselek­ményekre. Bombáznak és lő­nek, s miközben magukat „bé­kefenntartónak” tekintik, cél­ponttá és lőtérré változtatják a közel-keleti országot. De vajon ezekkel a módsze­rekkel konzerválni tudják-e Dzsemajel hatalmát és saját helyzetüket Libanonban? Né­hány figyelmeztetés máris el­juthatott Washingtonba. Meg­tört a libanoni jobboldal „lo­pakodó államcsínye”, a falan- gistákat visszaszorították. Az­zal, hogy Nyugat-Bejrút ismét a mohamedán fegyveres osz­tagok ellenőrzése alá került, a fővárosban visszaállt az 1982 júniusa előtti állapot. Az arab világnak még a centrumtól jobbra elhelyezkedő része is bírálja az Egyesült Államokat, különösképpen Szaúd-Arábia. Izrael az új helyzetben Liba­non területének mintegy ne­gyedrészét szeretné leszakíta­ni egy déli szakadár állam, egyfajta Haddadisztán formá­jában (Haddad ugyan január közepén elhunyt, de magán­hadereje fennmaradt), ez vi­szont megint nem egyszerűsí­tené a képet. Szíriával kiéle­ződhet a viszony. S végül, de nem utolsósorban, vissza is lőhetnek, az amerikaiak újabb veszteségeket szenvedhetnek. A ZAVAROS HELYZETBEN egy biztos kiinduló pont lehet, vissza kell vonni az idegen csapatokat és biztosítani az or­szág belső békéjét. Ezek nélkül csak folytatódik az „élő adás” a háborúról — egyre több ha­lálos áldozattal... Siita fegyveresek a kormányerőktől zsákmányolt hurckocsin Bejrut belvárosában. váltotta ki, hogy szerdán este — o francia oldalon — meg­gyilkolták az ETA baszk ter­rorszervezet két tagját. A ma­gát „Terroristák Elleni Fel­szabadító Csoportnak” (GÁL) nevező szervezet közölte, hogy emberei hajtották végre az akciót. Az ETA-t éltető, a gyilkos­ságot elítélő fiatalok csoport- ja. egyebek között, öt órán át nem engedte tovább a Párizs —Madrid között közlekedő nemzetközi gyorsvonatot. Más helyeken francia autóbuszt és gépkocsikat gyújtottak fel. A határ mindkét oldalán megszigorították az ellenőr­zést. A hatalmon levő Spanyol Szocialista Munkáspárt nyi­latkozatban fejezte ki mélysé­ges aggodalmát a gyilkosság miatt, s elítélte a terrorizmus mindenfajta megnyilvánulá­sát. A Baszik Kommunista Párt arra hívta fel a figyel­met, hogy „a valakik által pénzelt szennyes háború újabb terrorhoz vezet, és kés­lelteti a baszkföldi béke meg­teremtését”. Csütörtökön bejelentették Madridban, hogy az állambiz­tonsági hivatal eddigi vezető­jét miniszterhelyettessé ne­vezték ki. Helyére, az a Julián Cristobal került, aki eddig a baszkföldi Vizcaya megye kor­mányzója volt. Ez a hivatal hangolja össze a terrorizmus elleni harcot. mint a katasztrofális követ­kezményekkel járó nukleáris háború veszélye jellemzi — állapította meg Martin Dzur hadseregtábomok, a CSKP KB tagja, csehszlovák nem­zetvédelmi miniszter a Rudé Právo által csütörtökön közölt cikkében. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés kényszerű válaszin­tézkedéseiről írva Martin Dzur emlékeztetett a Cseh­szlovákia és az NDK terüle­tén elhelyezendő harcászati hadműveleti rakétákra, és rá­mutatott, hogy az óceánokon telepítendő szovjet eszközök olyan fenyegetettséget jelen­tenek majd az Egyesült Ál­lamok számára, mint amilyent az új amerikai fegyverek eu­rópai telepítése jelent a Szov­jetunió és szövetségesei szá­mára. A bejelentett válaszintéz­kedésekkel egyidejűleg világo­san értésre adták, hogy azo­kat olyan mértékben és ütem­ben fogják végrehajtani, amely megfelel a NATO-akciók elő­rehaladásának. A Varsói Szer­ződés eddig sem törekedett katonai fölényre — most sem törekszik arra —, hanem ki­zárólag az erőegyensúly fenntartására. Coventry Téves atomríadó Harminc másodpercig szól­tak tévedésből az atomriadót jelző szirénák csütörtökön reggel az angliai Coventrybeiu Egy rendőrfelügyelő, miköz­ben egy őrmesterének a riasz­tóberendezés működését ma- gyarázgatta, megnyomta a riasztógombot. Balszerencséjé­re az a műszer, amely egy ilyen bemutató alkalmával megakadályozza, hogy a szi­rénák megszólaljanak, csü­törtököt mondott. Felvételre keresünk külföldön gyakorlatot szerzett, minősíteti láng-, iv- és védőgázos hegesztőket, csőszerelőket, általános, szerkezeti és géplakatosokat, dizelmo tor-szerelőket. hidraulikaszerelőket, villanyszerelőket, gépszerelőket, forgácsoló szakmunkásokat, darukezelőket, valamint kőművest, ács szakmunkásokat és segédmunkásokat Jelentkezni lehet személyesen: Budapest XII., Dobsinai u. 10., (telefon: 857-432) vagy Budapest XII., Táltos u. 1., (telefon: 150-456). Boncx Gazdasági Társaság A BEJRÜTI TELEVÍZIÓ munkatársai nem panaszkod­hatnak: egyenes adásban ház­hoz jött a háború. Néhány nap leforgása alatt először a tele­vízió főszerkesztőjének ottho­nába törtek be fegyveres mi- licisták, s több órán ét meg­szállva tartották lakását. Utá­na a tv-központot foglalták el egy másik osztag tagjai, de ju­tott a különböző alakulatok­ból több rádióállomás, vala­mint a tájékoztatási minisz­térium mégrohanására is. A libanoni háború február elején fellángolt újabb szaka­szát napi átlagban száz halá­los áldozat, több száz sebesült és ismét mérhetetlen anyagi kár jelzi. A helyzet egyre bo­nyolultabb, a szemlélőnek úgy tűnhet, hogy mindenki min­denkivel csatázik, s a kibonta­kozás szinte reménytelen. A libanoni válságnak is megvan azonban a maga logikája, s aligha véletlen, hogy éppen most robbantak ki a legsúlyo­sabb harcok az elmúlt év au­gusztus-szeptembere óta. Az idei év kezdetén egy bi­zonyos katonai és politikai patthelyzet álakult ki. Kezde­ményezések történtek, elsősor­ban az ellenzék részéről, a nemzeti megbékélési konfe­rencia második szakaszának összehívására — az első sza­kasz tavaly októberben meg­szakadt, két súlyos nézetelté­rés' miatt. (A Nemzeti Meg- mentési Front az Izraellel kö­tött különszerződés érvényte­lenítését, valamint a belső ha­talom, a kormánypozíciók igazságos elosztását követelte a reális erőviszonyok alapján, de Dzsemajel elnök és a jobb­oldali támogatói ezt visszauta­sították.) Élénk szaúdi közve­títés is folyt olyan csapatszét­választás érdekében, amely távolítja egymástól a szemben álló fegyveres alakulatokat, s ezzel csökkenti az összecsapá­sok veszélyét. Ez a folyamat szakadt meg, amikor a hónap elején a Liba­noni Erők elnevezésű szélső- jobboldali maronita hadsereg fegyveres alakulatai általános támadásba kezdtek. Az volt a céljuk, hogy az ellenzék há­rom bázisterületét, a mohame­dán Nyugat-Bejrútot, a síiták által lakott dél-bejrúti kerüle­teket és elővárosokat, vala­mint a Suf-hegységben levő drúz állásokat és településeket (ez a vonulat 15—20 kilomé­ternyire a fővárostól keletre kezdődik) elszigeteljék egy­mástól és lehetetlenné tegyék a közös front kialakítását. A hazafias erők természetesen védekeztek, sőt heves ellentá­madást indítottak. Ekkor be­kapcsolódott a libanoni kor­mányhadsereg is, amely a ko­rábbi polgárháborús összetű­zésekben általában semleges álláspontot foglalt el. Csakhogy ez most egy más jellegű had­sereg: egyértelműen jobbolda­li kormányt szolgál; paritásos vezetését, amelyben eredetileg 50—50 százalékos volt a ke­resztények és muzulmánok aránya, egyoldalúan átalakí­tották a keresztények javára, s az új főparancsnok a maro­nita milícia korábbi főtanács­adója lett; nagyarányú ame­rikai katonai segéllyel és fegy­verszállításokkal fejlesztették fel, külön amerikai kiképző misszió működik mellette. (Csak megjegyezzük, s immár nem először, a vallási hova­tartozás emlegetése Libanon­ban nem hitbéli vitákra vo­natkozik, hanem a felekezeti burok mélyében politikai és társadalmi ellentétek feszül­nek!) A jelek arra mutattak, hogy megismétlődik a tavaly kora őszi manőver. Akkor is jobb­oldali „magán”-akcióval kez­dődött, a milicisták oldalán belépett a reguláris hadsereg, s annak szorult helyzetén a négyhatalmi erők segítettek. Főként az amerikai tengerész- gyalogosok, a hajóágyúk, a bombázásra induló repülőgé­pek. Ezúttal azonban hiba csú­szott az előzetes forgatókönyv­be. A kormányhadsereg sorai­ból tömegesen dezertáltak, a legénységi állomány ugyanis többségében a síiták közül ke­rül ki, akik nem akartak tár­saikra lőni. A drúz katonák már korábban megtagadták a közösségük elleni tűzparancs végrehajtását. A NÉGYHATALMIAKNAK tehát nehéz lett volna a bom­lás jegyeit mutató kormány­hadsereg támogatását írni zászlajukra, közben állandó fenyegetésként újra meg újra feltűnt az öngyilkos merény­lők által végrehajtott robban­tási akciók rémképe. (Az ame­rikai tengerészgyalogosok veszteséglistáján máris 260 név szerepel.) Nőtt tehát az amerikai di­lemmák sora, hiszen az Egye­sült Államok volt az, amely a tartós rendezés lehetőségei he­lyett a katonai jelenlét veszé­lyes módját erőszakolta az or­szágra. Az amerikai kormány­körök komolyan fontolgatni kezdték az egész Dzsemajel­rendszer összeomlásának köze­li eshetőségét s azt a tényt, hogy a romok maguk alá te­methetnék a közel-keleti, illet­ve a libanoni amerikai politi­kát is. Eszkalálni, vagyis erő­teljesen kiterjeszteni a hábo­rút, illetve időben visszavonul­ni — így hangzott a kérdés, amit a világpolitikai és regio­nális tényezők mellett az ame­rikai belpolitikai szempont is árnyalhat: az elnökválasztási évben mind több a kritika a „libanoni ingovánnyal” kap­csolatban. Washington végül is ellent­mondásos játékba bonyolódott. Hozzálátott a szárazföldi jelen­lét felszámolásához, a tenge­részgyalogosokat visszavonják a hatodik flotta hajóira, ame­lyek néhány kilométernyire a bejrúti partoktól állomásoz­nak. (Megint eltérő hírek: egy és öt hónap közé teszik a visz- szavonulás időtartamát.) Ám

Next

/
Thumbnails
Contents