Pest Megyei Hírlap, 1984. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-10 / 34. szám

1984. FEBRUAR 10., PÉNTEK ßtrsr , WOVE/ 3 A Pest megyei pártbizottságon A nemzetiségi politikáról Megbeszélés a szlovák «szövetség vezetőivel Már megkondult a vészharang (4.) Ellentmondások szövevényében Választás Szentendrén Az MSZMP Szentendre vá­rosi Bizottsága e hónap 8-án .ülést tartott, amelyen részt vett Barinkai Oszkárné, az MSZMP Pest megyei Bizottsá­gának titkára is. A testület személyi kérdésben is döntött. A megyei párt-végrehajtóbi­zottság és a szentendrei vá­rosi párt-végrehajtóbizott­ság nevében Barinkai Osz­kárné javaslatot tett Rónai Sándor megválasztására. A pártbizottság Rónai Sándort, aki idén fejezi be tanulmá­nyait az MSZMP Politikai Fő­iskolán, beválasztotta tagjai sorába, majd megválasztotta a városi párt-végrehajtóbizott­ság tagjának, illetve a pártbi­zottság titkárának. Régóta tisztában vagyunk az­zal, hogy társadalmi méretű feladataink megoldása csak ab­ban az esetben lehetséges, ha politikai és gazdasági munkánk eredményesnek bizonyul. A párt — kiváltképp az utóbbi év­tizedben — fokozott valóságér­zékkel veszi sorfa a fejlődést meghatározó tényezőket, az adott s a megteremthető felté­teleket, a rendelkezésünkre ál­ló anyagi és szellemi erőforrá­sokat gazdaságpolitikánk irány­vonalának meghatározásakor. Ugyanakkor törekszik arra is, hogy közös céljaink szolgálat­ba állítsa, mozgósítsa az állam­polgárok alkotóerejét, szemé­lyes kezdeményezőkészségét, esetleges felhalmozódott anya­gi javait. Ezért is születtek meg azok a jogszabályok 1982-ben, ame­lyek lehetővé tették kicsi, messzemenően rugalmas, szin­te bármiféle igényre gyorsan reagáló egységek létrejöttét a gazdaság egészén belül, a na­gyobb szervezetek mellett, el­sősorban az életszínvonal ja­vításának eszközeiként. E kis szervezetek életre hívása egy­ként szolgál tehát gazdasági és társadalmi célokat. Érdemes volt A közben eltelt idő még nem olyan hosszú, ho-gy álta­lános következtetések levoná­sával valamiféle mérleget ké­szítsünk arról, teljesült-e ez a kettős cél. Azt azonban szemügyre vehetjük, hogy most ho' állunk. A Pest megyei Műanyagipa­ri Vállalat az utóbbi időben ötszörösére eme’te tőkés exportját. Azt mondja Osztás János vezérigazgató-helyettes, hogy ebben jelentős szerepük volt a vállalaton belül létre­jött gazdasági munkaközössé­geknek is. Jelenleg tizenhét működik, száztizenhét taggal. Tavaly 50 millió forintnyi ter­melési értéket állítottak elő, a vállalat terven felül elért tel­jesítményének mmtegy ötödét ők produkálták. Érdemes volt létrehozni a vállalati munka­Megbeszélést tartottak teg­nap a megyei pártszékházban a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége és Pest megye vezetői. A találko­zón részt vett Barinkai Osz­kárné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára, illetve dr. Jakab Róbertné, a szlovák szövetség főtitkára, valamint Alt Gyula titkár, Nagy Sán- dorné, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese, Kovács Antal- né, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának titkára közösségeket? A válasz egyér­telműen igen, hiszen általuk konvertálhatóvá vált az egész géppark. A műanyagfeldolgozó iparban ugyanis az a lényeg, hogy milyen szerszámba fröcs- csentik azt az anyagot. A vgmik-k a főfoglalkozású mű­szak után, illetve szombat- vasárnap elkészítik a szüksé­ges szerszámokat, a lehető legkisebb költséggel, a legrö­videbb idő alatt — s már ké­szülhet is a termék akár a világpiacra, akár belföldre. — Az érdek kettős — ma­gyarázza Osztás János. — A 'vállalatnak is jobb, ha nem külső megrendeléssel jut a kí­vánt szerszámokhoz, mert ak­kor lényegesen többe kerül a dolog, hiszen alkalmazkodni kell a vállalkozó cég által szabott határidőhöz, költsé­gekhez. Megfizetjük tisztessé­gesen a vállalati gazdasági munkaközösségeinknek is a tisztességes munkát. Így a ta­gok többletjövedelemhez jut­nak, olyan többletmunkával, amely szakmájukba vág, lé­nyegében hazai pályán. E munkaközössegekben párt­tagok is dolgoznak, mint az összes többi brigádban. Talán ez is egyik oka annak, hogy ezek a kis szervezetek bevál­tották a hozzájuk fűzött re­ményeket, s jól prosperálnak, amellett helytállnak a szocia­lista közösség életében is. Amit főfoglalkozású munkahelyük és dr. Tóth Albert, a megyei pártbizottság osztályvezetője. A beszélgetés során a me­gyei vezetők elmondták: Pest megyében fokozott figyelem kíséri a nemzetiségi lakosság élet- és munkakörülményeit, kulturálódásának alakulását. Erre utal, hogy a különböző párt, tanácsi, tömegszervezeti testületek rendszeresen napi­rendre tűzik a kérdést ellen­őrzik a korábbi határozatok végrehajtását. Mindennek kö­szönhetők azok az eredmények melyeket a szlovák szövetség legutóbbi kongresszusán is el­ismeréssel említettek mind a beszámolóban, mind a felszó­lalásokban. Fejlődött az óvo­dai, iskolai nyelvoktatás, szá­mos 'nagy hagyománnyal ren­delkező öntevékeny együttes működik, legismertebbek a nagytarcsaiak és a pilisszent- szentkeresztiek. Létrehozták a megyei TIT-szervezet kereté­ben a nemzetiségi előadócso­portot, s egyre népszerűbbek az anyanyelven tartott isme­retterjesztő rendezvényeik. So­kat segítenek a kishatármenti kapcsolatok, és az olvasótábo­rok is. A gondok között emlí­tették a fiatalok érdeklődésé­re számot tartó könyvek, kiad­ványok, a nyelvtanulás anyagi, erkölcsi ösztönzésének hiányát, A tervekről szólva többi kö­zött a zsámbéki tanítóképző égisze alatt megvalósítandó nemzetiségi óvónőképzést emelték ki. Hangsúlyozták, bogy a további kezdeményezé­sek felkarolásában is számít­hat a szövetség Pest megye ve­zető szerveire. A szlovák szövetség vezetői elismeréssel és köszönettel szóltak a nemzetiségi politika érvényesülésének Pest megyei eredményeiről, egyetértettek abban, hogy a kérdés alapve­tően ■ rendezett. Kifejtfették, hogy számítanak a továbbiak­ban is a megye cselekvő együttműködésére, a szövet­ség törekvéseinek támogatásá­ban. brigádjában elvállaltak, azt tartják a gazdasági munka- közösségben is. Rendre ott vannak az óvodánál, ha dol­gos kézre van szükség, vagy bármi más társadalmi meg­mozdulásban. A dolog kétoldalú — Nincs könnyű dolguk ezeknek a kommunistáknak, az biztos — szól a vezérigazgató- helyettes. — A vgmk-kban végzett munka minőségét, mennyiségét, szervezettségét szeretnék átültetni a főmű­szakba is? Ha nem ezt teszik, szembe kerülnek önmagukkal. Ha teszik, akkor egyes dol­gozótársaikkal, akik attól fél­nek, hogy ezután szigorúbbak lesznek a munkakövetelmé­nyek. Harc ez. De megéri, hogy végigvigyük, a társadalom hasznára. Törökbálinton a nagyköz­ségi pártbizottság titkárával, Papp Bélával, illetve a tanács elnökével, Gigler Józseffel a pillanatnyilag legnépszerűbb­nek tűnő magáiivállalkozási formával, a gazdasági mun­kaközösséggel kapcsolatban be­szélgettünk ugyanerről a té­máról, azaz a bennük részt ve­vő párttagok tevékenységéről. Megegyeztünk abban, hogy ennek a kérdéskörnek a meg­ítélése legalábbis kétoldalú. A kommunisták megfelelően képviselhetik ezekben a vál­lalkozásokban a párt gazda­Ahhoz, hogy csökkenjen a környezet szennyezése, a szippantókocsiknak a megle­vőnél több ürítőhely kell, s a PVCSV szeretné megszerezni a tanácsok, termelőszövetkeze­tek. s mások depón iáinak ke­zelői jogát. Deli László, a PVCSV településtisztasági osz­tályának vezetőhelyettese így fogalmazott: — A Duna melléke olyan terület, ahol nincs ürítőhely vagy csak . néhány akad. Ugyanakkor ezen a vidéken vannak depóniái a kisiparo­soknak, a tanácsoknak, a szö­vetkezeteknek. Ezeket — térí­tés ellenében — a mi szippan- tósaink is használják. Olyan verseny ez, amelyben azé a fölény, akinek lerakóhelye van. Éles konkurrenciaharcnak lennénk tanúi? Vizsgáljuk meg tüzetesebben! Konkurrenciaharc Elöljáróban tisztázzuk: va­jon nagy haszonnal jár-e a szippantás, a kommunális szennyvíz kezelése? Csecserits Imréné, a Pest megyei Tanács építési- és vízügyi osztálya kommunális és vállalatfel­ügyeleti csoportjának vezetője ezt mondja: — A szippantás részben gazdaságtalan. A la­kossági szolgáltatás ára maxi­mált (köbméterenként 55 fo­rint), s ehhez évi 900 ezer fo­rint árkiegészítést ad az ál­lam a tevékenységre kijelölt PVCSV-nek ebben a tervidő­szakban. A másik rész már megéri. Az 1,5 millió köbmé­ter szippantott szennyvíz túl­nyomó része ugyanis a taná­csi kezelésű intézményektől — az iskoláktól, óvodáktól, orvo­si rendelőktől, művelődési há­zaktól — ered, s ezt szabad­árért szállítják el. A megálla­podás - szerinti tisztességes ha­szon itt megengedett. — Tehát a konkurrencia­harc is? Mások kérhetnek ke­vesebbet a PVCSV árainál? — Igen. Érthető tehát, ha a vállalatnak vannak vetélytár- sai, hiszen a haszon a szolgál­ságpolitikai irányvonalát, a társadalmi célt, magyarán azt, hogy a gazdasági mun­kaközösségek valóban a lakos­ság életkörülményeinek javí­tását szolgálják, nem pedig a bennük részt vevő tagok egyé­ni haszonszerzését. A tapasz­talatok eddig azt mutatják, hogy a nagyközségben az utób­bi jelenségre nincs is példa. Akár az Angora, akár a No- vometal Gazdasági Munka- közösségről legyen szó, meg­állapítható, hogy tevékenysé­gük a népgazdaság malmára hajtja a vizet. Megfigyelhető Törökbálinton az is, hogy a nagyközségi pártalapszervezetben — éppen a gazdasági munkaközösségben dolgozó párttagok révén — va­lamelyest pezsgőbbé vált a po­litikai munka. Ám ami azt ille­ti, nem az elvárható mér­tékben. Megtörténik, hogy egy-két párttagnak éppen ak­kor akad halaszthatatlan vidé­ki munkája, amikor taggyű­lés van, holott meglehet, hogy arra a néhány órára szabaddá tehetné magát, mivel jóval előbb ismeri az időpontot. Ez természetesen nem jellemző, de hozzá tartozik a valóság­hoz. — Ugyanakkor elmondha­tom, hogy a gazdasági mun­kaközösség tagjai önzetlenül vállalnak feladatot a nagy­község fejlesztésében, ellen­szolgáltatás nélkül, éppenúgy, mint a területükön működő vállalatok, szövetkezetek szo­tatónál képződik. Végső soron kifizetődő a szippantás, a hosszú úttal együtt is megéri, az csak a lakossági szolgálta­tásnál hátrány. Az állampol­gár azonban ebből semmit sem érez, csak a népgazdaság, mert a szippantókocsik sok üzemanyagot fogyasztanak ... így fakadt ki Bendes Gábor, a PVCSV főmérnök-igazgató­helyettese, amikor az érdekek­ről kérdeztük: — Nem baj, ha van konkur- rencia, csak az, ha a feltéte­lei nem azonosak a mieink­kel ... Pest megyében egyedül a mi vállalatunkat jogszabály kötelezi (a 13/1975-ös ÉVM rendeletről van szó), hogy el­szállítsa a kommunális szenny­vizet a lakosságtól. Ezzel szem­ben a többi szippantással fog­lalkozó cég érdekeltségi ala­pon vállalja ezt a tevékenysé­get. Magyarán ott. ahol megéri nekik. így a PVCSV-nek ma­rad a depóniákkal ellátatlan terület. A magánszippantósok, a tanácsi költségvetési üze­mek és a tsz-ek a helyi taná­csok támogatását élvezik, az utóbbiaknak ráadásul a salát területükön van ürítőhelyük. Ahhoz, hogy vállalatunk a megye minden depóniáját át­vegye, a tanácsi kezelésűeknél pénz sem kell, ezeket térítés- mentesen átengedhetnék. Ám a tsz-ek művelési ág alóli ki­vonás címén a föld értékétől függő megváltási díjat kérhet­nek. Nem kis akadály ez. Tár­gyaltunk egv szövetkezettel, amely a földért 2,1 milliót kért. majdnem annyit, mint amennyibe egv korszerű de- pónia kialakítása kerül. Több bér és büntetés Elmentünk a konkurenciá­hoz is. nevezetesen a gödi Du- namenti Tsz-be. Podmaniczky Béla, .st szövetkez^t.szippantó- és csatornatisztító űzetnének Vezetője elmondta: 10 kocsi­val dolgoznak Budapesttől Vácig, s hogy gazdaságos le­gyen a munkájuk, naponta át­lagosan 10 fordulót tesznek a kocsik. A magánszemélyektől 45—55 forintot kérnek a fu­cialista brigádjai. Legutóbb éppen egy párttaggyűlésen je­lentkeztek arra, hogy elké­szítik az anya- és csecsemő- védelmi tanácsadó előtt a ba­bakocsi-tárolót. A gazdasági munkaközösségben foglalkoz­tatott párttagok ügyelnek a vállalkozás tisztaságára, hi­szen meggyőződésük ellen való volna, ha tisztességtelen já­tékba mennének bele — sorol­ja tapasztalatait a pártbizott­ság titkára. Szóval hol is tartunk most? Van egy sereg hasznosan működő kis szervezetünk. Volt egy sereg olyan, amely máir felszámolta önmagát, ép­pen azért, mert tagjainak egy része lelépett a tisztességes vonalról, vagy nem dolgozott olyan becsülettel, ahogyan a többiek elvárták. Az, hogy e szervezetekben párttagok is jelen vannak, garanciának tűnik arra, hogy a megmaradó vállalkozások jól szolgálják gazdaságpolitikai céljainkat. Fokozatosan Osztás János fgy fogalma­zott: forrongást keltettek a gmk-k, vgmk-k, puszta meg­jelenésükkel, majd működé­sükkel. Körülöttük és bennük viták vannak, de érdemes le­folytatni ezeket a vitákat. Ugyanúgy, amint a tartósan exportra dolgozó munkás tu­datában. ujjaiban átviszi a mi­nőséget a belföldi termékre, a szóban forgó szervezetek is áthozzák előbb-utóbb a gaz­daság egészére azt, amit most kicsiben jobban csinálnak. Itt is érvényes azonban a fokoza­tosság elve. Ebben a dolog­ban is csak a politikai mun­ka eszközeivel nyerhetünk csa­tát: meggyőzéssel, türelem­mel, személyes példamutatás­sal s a többivel. Bálint Ibolya var köbméteréért, a közületek- től 90—120-at — szabad áron. A legmagasabb a váci egység­ár: 186 forint. Megéri nekik, az üzem tiszta nyeresége 2.8 millió volt tavaly, igaz, az ürítésekért nem fizetnek. Öt, egyenként 15 ezer köbméteres medencét alakítottak ki a ho­moktalajon, ahol elszikkad a szennyvíz. A depónia azonban nincs ingyen. Wolf Lajos, a szövet­kezet környezetvédelmi meg­bízottja sorolja: — Csak egy­nél 15 ezer forintnyi a föld­munka ára. Veszteséggel jár a terület művelésből való át­meneti kivonása. Utat is kell építeni, s csak a próbafúrások 75 ezer forintot vittek el a legutolsó depóniánk létesítése előtt. — Miért kérnek a lerakó­hely használatáért köbméte­renként 50 forintot a PVCSV- tői? — A szövetkezet végzett egy számítást. Ahhoz, hogy ne fi­zessünk rá a depónia létesíté­sére. köbméterenként 101 fo­rintot kellene kapnunk. Ám csak ötvenet kértünk (ez is belefér a szabadárba), mert szeretnénk megelőzni, hogy idegen szippantósok szennyez­zék a földieinket. A saját ko­csink csak akkor üríti tartal­mát szórófejjel a termőterület­re. ha ezt az agronómia kéri. Ugyanis állatokat legeltetünk, s a szennwíz csiragátló hatá­sú. szuifidot tartalmaz, fgy késleltetheti a növények kelé­sét. Szeretnénk elérni, hogy más se ürítse illegálisan a szennyvizet a területünkre. — Tehát az önök szippantá­sai sohasem engedik a kocsik tartalmát az árokba, a földre? — Az utóbbi időben nem. Órabért kapnak a munkáju­kért, s a lakossági szolgálta­tásra (a feketefuvarok innen eredhetnek) külön szakcsoport alakult. Ennek tagjai munka­idő után, szombaton és vasár­nap dolgoznak, s erre 25 forint 75 az órabér. Az üzem vezető­je még hozzáteszi: ha bárkit rajtakapunk a tiltott ürítésen, a fuvardíj ötszörösét fizettet­jük vele büntetésként. Azt már mindenki meggondolja, hogy félhavi keresetét erre áldozza-e. (Lám, mégis el le­het érni, hogy ne legyen ér­dek a feketefuvar. A szerk.) Mindez azonban csak a szö­vetkezet tekintetében hozott megoldást. Nemkívánatos vendég Wolf Lajos búcsúzóul ezt mondja: — Mégsem örülnénk, ha a PVCSV szippantósai hozzánk járnának, mert nem tudjuk ellenőrizni, honnan és milyen szennyvizet hoznak. Ha ebből valami baj származik, a fele­lősség a miénk ... Bizony ellentmondásos a helyzet. Az 50 forintot — ok­kal — sokallja a PVCSV, amely vállalat itt nem szíve­sen látott vendég. Ezek után nincs csodálkoznivaló azon, hogy a Csatornamű Vállalat — mert rákényszerül — kísérle­tezik. Például azzal, hogy a levelezés során pozitív választ adó településeken a saját fej- lesztelési pénzeinek időleges s nem a legszabályosabb átcso­portosításával (ezt Bendes Gá­bortól tudjuk) idén Is 6—8 millió forintot fordít vállalati ürítőhelyek kialakítására pél­dául Verőcemaroson, Kiskun- lacházán. Tárnokon, Ecseren. Ezzel azonban baj Van. Ugyanis Csecserits Imréné szerint a PVCSV még ha vál­lalkozna is arra, hogy a taná­csok által kijelölt helyen de- póniákat alakít ki. nem tehe­ti ezt. ugyanis fejlesztési esz­közeit más célra kell fordíta­nia mindenekelőtt a szállító­hálózat bővítésére. Erre is ter­ven felül kapott 3 évre 25.6 miliiós megyei támogatást # vállalat. A feladat — a depö- niák kijelölése, létesítése — tanácsi. S hogy ez ügyben mit tesznek, mit tehetnek a taná­csok, arról szói a sorozat be­fejező része. Vasvári G. Pál (Folytatjuk.) Zárlatelhárító berendezés A Villamos Berendezés és Elektronikai Vállalat Transzvill Gyá­rában belga licensz alapján zárlatelhárító berendezéseket gyár­tanak, amelyekkel értékes ipari berendezéseket védnek meg az esetleges áramkimaradástól. M. J. A gazdasági munkaközösségekben i forrongás végül jó útra visz A mindennapi politika eszközeivel nyerünk csatát 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents