Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-11 / 8. szám
1984. JANUÁR 11., SZERDA Országos tanácskozás Ifjúságvédelem Távlati terv készül a gyermek- és ifjúságvédelem fejlesztésére. A Minisztertanács elé kerülő koncepció lényege az, hogy a gyermekvédelmei egy átfogó szociálpolitikai rendszer keretébe kell illeszteni. Az irányelvek kidolgozására, illetve megvitatására Országos tanácskozást hívott össze az Állami Ifjúsági Bizottság, valamint a gyermekes ifjúságvédelmi tárcaközi koordinációs munkabizottság. A kétnapos konferencia kedden kezdődött Pécsett, munkájában több mint kétszáz elméleti és gyakorlati szakember vesz részt: pedagógusok, jogászok, orvosok, szociológusok államigazgatási szakemberek. Vitaindítót Köpeczi Béla művelődési miniszter mondott. Párttestület ülése Kedden ülést tartott az MSZMP Nagykőrösi Bizottsága, s Pásztor István első titkár előterjesztésében ismertetést hallgatott meg a folyamatban levő átszervezésekről, a járások megszüntetéséről. A járások az eddigiekben eredményes tevékenységet fejtettek ki, de a változó körülmények között, mikor a városok szerepe megnövekedett, s ezzel egyidejűleg a községek is megerősödtek, lépést kellett tenni az igazgatási szervezet korszerűsítése felé. Ezáltal erősödik a demokratizmus, növekedhet az öntevékenység, s az ügyek túlnyomó többségét helyben lehet intézni. Nagykőrös város sem felettes szervként, hanem koordinációs központként fog feladatokat megoldani a községekkel együtt, s ellátja a politikai irányító szerepet is. A pártbizottság testületé dr. Tóth Albertnak, a Pest megyei Pártbizottság osztályvezetőjének előterjesztése alapján kooptálta tagjai sorába Tóth Rózát, a ko- cséri Petőfi Tsz elnökét, akit a városi végrehajtó bizottság tagjának is megválasztott, Kovács Gizellát, a nyársapáti iskola igazgatónőjét, G. Nagy Antalnét, a kocséri Petőfi Tsz anyagraktárosát, s Bodrogi Istvánt, a nagykőrösi Mészáros János Termelőszövetkezet pértitkárát. Nem újkeletű gond a vízhiány örbotíyánban. Előfordult már máskor is, hogy egy-egy szárazabb nyári időszakban lajtos kocsikból pótolták a kutak apadó vizét. Az idei tél azonban bebizonyította, hogy a fagy még komolyabb fennakadást okozhat a vízellátásban, mint a perzselő, aszályos forróság. Csak kimérve ' Cserepka András, a nagyközségi tanács vb titkára precízen sorbarakja asztalán a KÖJÁL-tói érkezett felszólításokat, figyelmeztetéseket. Majd tehetetlenül széttárja a karját: — Ügy látszik, a varázslók és csodatevők ideje már lejárt. Nekünk legalábbis nem sikerült a kiapadt kutakba ismét vizet fakasztani. Sajnos, ha elvétvt valahol még csörgedez is, abban sem sok örömet találunk. A KÖJÁL múlt évi vizsgálatai kimutatták, hogy kútjaink nitráttartalma magas,' és káli bacilussal is fertőzöttek. Akkor a falu széli Epületkerámiaipari Vállalat vezetékes vizét jelölték ki a lakosság számára mint egyedül fogyaszthatót. — Az ivóvíz pótlását valahogy még csak sikerült megoldanunk. A váci kommunális és költségvetési üzem megrendelésünkre Vácról lajtos kocsival, a Gamesz pedig helyből kannákkal szállította az egészséges ivóvizet intézményeinkhez. Most a szárazság nyomán a fertőzött vizeink is elapadtak, s ezért a legalapvetőbb kommunális igények kielégítése is súlyos problémákat okoz. A dombtetőre épült központi általános iskola . igazgató-helyettese, Peja Győző sem gyönyörködik mostanában gondtalanul a völgyre nyíló festői kilátásban. Több, mint háromszáz gyerek tisztálkodásáról, a tantermek takarításáról, s nem utolsósorban a mosdók vízellátásáról kell gondoskodniuk. A KÖJÁL ellenőrzések szigorúak, a fertőzésveszély nagy — de ettől még víz persze nem lesz. — Ha a váci kommunális üzem lajtkocsija megérkezik, akkor pár napra megszabadulunk a gondoktól. Ha nem, akkor az óvodától kanunk néhány kanna vizet, az ő kúpjukban még csörgedezik valami. A gyerekek lavórban mosnak kezet, s ha elfogy az öblítésére szánt mennyiség, a hivatal- segédek kannákkal indulnak vízszerző körútra... Fuvarja ezer A kommunális üzem lajtkocsija pedig mostanában bizony sokat váratott magára. December eleje óta a Gamesz első számú feladata az óvoda, a napközi konyhájának ivó- vízellátása. A kannák azonban hamar kiürülnek, s űrtartalmuk amúgy sem elegendő ahhoz, hogy a szükségleteknek megfelelő mennyiséget szállíthassanak. A múlt hét végén azonban úgy látszik, az őrbottyániakra ragyogott a szerencse. Az általános iskolában uralkodó sanyarú állapotok megtekintésé után a kapuban éopen a lajtos kocsi sofőrjével találkoztunk. A község fogorvos- nője fürgén szalad haza. ma megtarthatja végre a rendelést, van mivel hűteni a fúrógépet, öblíteni, kezet mosni a betegek után, talán még mosakodhat is a család. Útközben beszól a szomszédba, nem kell Vácra vinni a szennyest, megérkezett a víz... — Egy fuvar ára ezer forint — mondja nem teljesen felhőtlen örömmel a vb-titkár. — A tartalék alapból és az elmúlt évi pénzmaradványokból fizetjük, a költségvetésünkbe ilyen tételt nem terveztünk. Reméljük, hogy egy év múlva már könnyebb lesz a helyzetünk. Idén építik a Vác—Gödöllő regionális vízmű Itteni szakaszát, s mivel a kiviteli terveink már elkészültek, valószínű, hogy néhány közkút üzembe helyezésére lehetőség nyílik majd. A tervek alapján ezerötszáz egyéni fogyasztó és az összes Intézmény rákapcsolódik 1988-ig a hálózatra. Fagyban nem Addig azonban nehéz időket kell még átvészelniük az őr- bottyániaknak. a váci kommunális és költségvetési üzem ugyanis a legjobb szándéka ellenére sem vállalhatja a téli időszakban a folyamatos vízszállítást! — Szívesen fogadjuk a megrendeléseket. hiszen a locsolo- autóinik gyakran kihasználatlanok — mondja Toldi Sándor, a köztisztasági ágazat vezetője. — A vízszállítás egyébként is a jövedelmező ténykedéseink közé tartozik. Télen azonban az egyik lajtos kocsink tolólapáttal felszerelve hóügyeletet tart. A másikkal kell eleget tennünk a szállítási, mosási kötelezettségeinknek. Ha viszont az időjárás hidegre fordul, — fagypont alatt egy-két fokkal talán még tudunk szállítani — akkor nem használhatjuk a kocsit, mert a drága és nehezen beszerezhető szivattyúrendszer szétfagy. Ezért nem vállalhattunk ds-ember elejétől fuvart Örbottyánba. Az idő enyhülése utánra viszont már korábbi megrendelőink kötötték le a kocsi kapacitását. Ha forró, száraz nyár van — akkor nincs víz. Ha viszont beköszönt a hideg, fagyos tél — akkor nem is hoz- nak. Körülbelül ezek között a feltételek között kell az őr- bottyániaknak megtalálniuk a vezetékes ivóvízhá’ózat megépítéséig hátralevő időszakra az optimális megoldást. S úgy látszik, van is már elfogadhatónak látszó elképzelésük: — Igaz, más ügyben, de kapcsolatot teremtettünk a Fővárosi Közterület Fenntartó Vállalattat!. Egy leselejtezett kukás autót és egy ekét jegyeztettünk elő. Sajnos nem mi vagyunk az egyet’enek, akik Ilyen kiszuperáít, régi masinák vásárlásával kívánják megoldani gondjaikat. Ügyhogy meg kell várni, míg sorra kerülünk. Ha vehetnénk egy selejtezett locsolóikocsit, akkor innen helyből az Épületkerámiaipari Vállalattól szállíthatnánk jóval olcsóbban, saját magunk a vizet intézményeinkhez és az igények szerint a lakosságnak is. Talán ilyen kis távolságon még a fagyás veszélyétől sem kellere annyira tartanunk, a vízhálózat elkészültéig minden esetre ez tűnik a legbiztosabb és leggazdaságosabb megoldásnak — fejezi be bizakodva Cserepika András. Lajt kellene Most már csak az a kérdés, milyen sűrűn selejteznek lajtos kocsikat a Fővárosi Közterület Fenntartó Vállalatnál, s hogy hányán jelentették már be igényüket hasonló eszköz vásárlására. Persze, ha valahol akadna egy kallódó. felesleges locsolóautó, melyet tulajdonosa pénzzé akarna tenni, nem hiszem, hogy az őrbottyániak elutasítanák az ajánlatot, ök nem az eladóhoz — a vízhez ragaszkodnak. Márványi Ágnes A leghatásosabb érv A rossz példa is jó a jónak A gyakorlat királyvize megmutatja, mi a hamisítvány Cégen belül Magyarázkodnak, mentegetőznek még a legjobbak is, nemhogy a közepesek, a gyengék, azaz — tisztelet a kivételnek — majdnem mindenütt ezt tették, teszik a legutóbbi hónapokban. A magyarázat, a mentegetés annak szól, miért nehezebb, kevésbé gazdag ígéretekkel teli a vállalat jelege, mint volt tegnapja, miért várható biztonsággal a nyereség apadása, a fejlesztési források szűkülése, mivei a szabályozók, az elvonások... tokkal mutogatnak kifelé, másokra, azokban keresve az eredményromlás magyarázatai. A megyében teve^euyse- do építőipari szervezetednek több mint a felénél peidául nincs szoros anyagelszamolta- tás; következményeit járókelőként könnyen szemügyre vehetjük, ám e következmények ott vannak a vállalati mérlegben is...! Az anyagok értéke ugyanis a megyében levő nagyobb építőipari szervezeteknél a teljes termelési költségnek a 48—52 százalékát teszi ki, azaz aránya kétszer, háromszor akkora, mint a bérköltségé, mégis, utóbbira — takarékosság, gazdálkodás címén — sokkal több figyelem jut, mint az előbbire, s a felügyeleti ellenőrzés is ötször számon kéri a bárgazdálkodást addig, míg egyszer azt. mi, hogyan történik az anyagokkal. Az érv persze jól hangzik mind a vállalati, mind a felügyeleti érintettek szájából: a kiáramló bérre ügyelni kell. mert csak így tartható meg a lakossági ellátás egyensúlya. Igaz". Meggyőződésünk szerint viszont az ellátásban a kiadott vagy visszatartott béreknél sokkal nagyobb a súlya — csak éppen nem annyira szembetűnő és nem annyira megfogható adminisztratív eszközökkel — az elpocsékolt, a fölösen felhasznált anyagoknak, időszakos hiányok miatti készletezésnek. Ez a hosszú ideje makacsul rendítettem gyakorlat természetesen átformálja a vállalati magatartást, mert azt tolja előtérbe, amit számon kérnek, s marad a háttérben az ugyan sokkal fontosabb, de számon nem kért. Ilyenkor hosszú lista következik. mi minden változott, módosult, s legtöbbször — ismét tisztelet a kivételnek — ez a mi minden kizárólag olyan tényezőket foglal magába, amik a vállalaton kívül találhatók. A szabályozás, az irányítás sokféle eleme telitekre kerül az ilyen beszélgetések alkalmával, s bár a magatartás érthető — mert valóban megváltozott az a környezet, amelyben a gazdálkodó egységek tevékenykednek, ráadásul a szabályozás sok eleme, így a bárszabályozásé, valóban elavult, gyorsan átlépett felette a valóság —, tehát érthető ugyan a magatartás, de el nem fogadható. Nem elvi feltételezés, nem elvont igazság, hanem gyakorlati tapasztalatok igazolta fény ugyanis: a vállalat eredménye az adott korlátok között elsősorban önmaga teljesítményétől — tehetőségei hasznosítá- tól — függ. Hivatkozási tény erre: különféle vizsgálatok, így egyebek. között a Pénzügyminisztérium ellenőrzési főigazgatóságának a megyére vonatkozó elemzései egybehangzóan azt mutatják, hogy a jelentős eredményromlással dolgozó vállalatok kétharmadánál belső okokra vezethető vissza — megalapozatlan fejlesztésekre, könnyedén felvett, de törleszteni nem tudott hitetekre, szervezetlenségből fakadó költségnövekedésre stb. — a kedvezőtlen változás. A magunk mindennapos tapasztalatai is arra intenek, hogy míg erős a kritikai hajlam a környezeti elemek módosítása miatt, a gazdálkodás cégen belüli elemei alig kapnak figyelmet, törődést. Gyakran az egyszerű rend, az alapvető szervezettség is hiányzik olt, ahol természetesnek látszó mozdulaTitkolt tartalék Nem árt emlékezten! rá: 1968 óta a szabályozók változtatását mindenkor sopánko- dás fogadta, egy-két esztendő Taksonyiak furcsa rekordja Minden munkásra számítanak Furcsa rekordot állított fel tavaly a Taksonyi Háziipari Szövetkezet: már az első félévben több mint 33 százalékkal csökkent náluk a létszám, tehát minden három emberből egy felmondott. E nem várt elvándorlás miatt az előző évihez képest gyorsan csökkent a nyereségük, s ez pénzügyi gondokat okozott. » túlléptük volna a számunkra engeaéiyezett bérszínvonalat, s fizethettük volna a progresszív adót. Szerény számítások szerint is legalább 13—15 millió forinttal kevesébb a szövetkezet árbevétele, mint tervezték. — Tudja, az a furcsa, hogy üzemeinkben viszonylag alacsony a fluktuáció — mondja az elnök. — Ha pontos a statisztikánk, akkor ez nem haladja meg a 3 százalékot. A legtöbb gondot o bedolgozók jelentik. Velük nem sikerül olyan kontaktust kialakítani, amely erősítené kötődésüket szövetkezetünkhöz. Ezért már néhány száz forintos többlet- jövedelemért is odébbállnak. A helyzet kialakulásának okait elemezve hadd szóljak a mi hibáinkról is. Az elmúlt hónapokban bizony nemegyszer megtörtént, hogy késve kaptak alapanyagot s ezért kevesebbet is kerestek, mint ameny- nyit kereshettek-volna. Ezért a jövőre szóló legfontosabb teendőink között a munkael- látöttság zavartalan megszervezését tartjuk a legfontosabbnak. Kell az önkritika is — Nem álljuk a versenyt a környező termelőszövetkezetek melléküzemágaival — mondja Szalay Ervin elnök. — Jellemző, hogy rugógyártó részlegünk, amely árbe véts Tünk nagy részét termelte meg, az utolsó emberig átvándorolt egy táeszhez, ahol jóval többet fizetnek nekik, mint mi. De folytathatnám a felsorolást: szövetkezetünk konfekcionáló és vegyesipari részleggel, valamint népművészeti hímzéssel és kosárfonással foglalkozó bedolgozói hálózattal rendelkezik, s ez azt jelenti, hogy meglehetősen nehéz a zavartalan termelés megszervezése. Könnyű tehát elcsábítani tőlünk az embereket. Ha kilép egv varrónőnk, akinek mi 2200—2400 forintot fizettünk havonta, máshol esetleg meg- kaphaja a 3 ezer forintos bárt. Pedig normáink a többi hasonló üzemhez képest nem a legszorosabbak... Nagy Lajos műszaki vezető veszi át a szót: — A bérszínvonal-szabályozás Damoklész kardjaként lebeg a fejünk felett — mondja. — Akadt olyan nap a múlt évben, hogy ha akkor kilépett volna még valaki, máris Hálóingek exportra A taksonyiak emellett megpróbáltak új munkaerőt is toborozni. Több kisiparossal tárgyaltak, akik közül nem egy hajlandó volt bedolgozást vállalni a szövetkezetnél. Létrehoztak egy új részleget is, amely tekercsgyártással foglalkozik, megrendelőjük a gödöllői Ganz Árammérőgyár. Erre azért nyílt tehetőség, mert régebbi tervüket feladva, nem fejlesztették konfekcióüzemüket, hanem a korszerű épület egy részének átalakításával az új részlegnek adtak helyet Ha még egyszer... — Bizalommal tekintünk az újabb erőpróbák elé — jegyzi meg a műszaki vezető. — Ez évben a Pest megyéi KISZÖV támogatásával szeretnénk a központi bérszínvonal szabályozásra áttérni. Emellett biztató az is, hogy varrodánk fennállása óta először készítünk önálló exportra ruházati termékeket: a Szovjetunióba küldünk 40 ezer hálóinget. Szeretnénk megtartani. sőt, ha lehet növelni angol bérmunkánkat is, s valamelyest előbbre lépni a kosárexportban. Taksonyban tudják, hogy a néhány hónappal ezelőtti nép- vándorlás még egyszer nem ismétlődhet meg. Mert tervezni, bizakodni ugyan tehet, de ahhoz, hogy a szövetkezet pénzügyi egyensúlya megmaradjon, minden mu ikáskézre szükség van. F. Z. múlva viszont kiderült, a vállalatok, a szövetkezetek — némelyek nem is túlzott erőfeszítésekkel — növelték bevételeiket, nyereségüket. Már- már drámai kiáltványokkal ért fel némely termelőhely — főként gépipari, textilipari vállalat — panasza a munkaerő fogyása miatt, ám cégek soránál az egynegyedével, egy- haimadávai kisebb létszámmá harminc-öt ven százalékkal nagyobb termelési értékét állít elő. mint fél évtizede.,.! A magyarázat ezekre a furcsaságokra nemcsak abban kereshető, hogy a szabályozás sem volt következetes — széles körben létezett a fölmentések megadása, az egyedi elbírálások alkalmazása, indokolatlan. de kisírt preferenciák megszerzése stb. —, hanem abban is telhető magyarázat, hogy a termelőegységek hozzányúltak a titkolt, a féltve őrzött — meg: az addig fel sem tárt — tartalékaik egy részéhez. Ebben a folyamatban kóstoltak bele közösségek — és örvendetesen: egyre bővült a megyében az ilven kollektívák száma — annak ízébe, amit a képességek és a lehetősének összehangolásának. nevezhetünk. s ami az olykor szűk szabályozási keretek között is, az esetenkénti ellenérdekeltség megléte mellett is tisztes eredményeket hozott. Ismét, a már említett, pénzügyi taoasztalatokra utalunk: a hatékonyságukat az átlagosnál jobban javító vállalatoknál az eredmények fő forrásának a lehetőségek időbeni fölismerése, hasznosításuk feltételeinek gvors megteremtése bizonyult. Ez a módszertan hozta fel a mélypontról például a Váci Kötöttárugyárat, a Lenfonó és Szövőipari Vállalatot. az Ipari Szerelvény és Gépgyárat, az Ikladi Ipari Műszergyárat. ez tette lehetővé a legnehezebb időszak átvészelését a Csepel Autógyárban, a Forte Fotokémiai Iparnál. Az a módszertan tehát, inelvet az önerő bátor alkalmazásának tartunk, persze, s hangsúlyozottan. nem függetlenül a szabályozás, az irányítás alkotta általános gazdálkodási feltétetektől. Tapasz, falatokra alapozott meggyőződésünk: a legjobb érv. a lenhatásosabh bizomiték a szabályozás várni az irányítás némely eleme tökéletlen séaénck. visszahúzó erejének igazolására a lehető- séneket maradéktalanul, a~ai marimál’san hasznosító vállalati munka! Nem a panaszkodás. nem a dühöngés, hanem annak bizonyítása, hogy ezek a tehetőségek — a már elért eredmények! — még inkább gyarapodhatnának, ha az irányítás, a szabályozás egyes elemei nem fognák vissza a tempót, nem állítanának oda akadályokat, ahová tárt kapuk keltenének, nem kötnék gúzsba a szokatlan kezdeményezéseket, nem igyekeznének azt is korlátok közé szorítani, ami a helyi sajátosságok körébe tartozik. Nincs tökéletes A legjobb érv soha nem a panaszszó, hanem a cselekedet, a feltételekkel szembesített tett Tökéletes szabályozás. irányítás nem létezik, nem teremthető meg — bár élnek ilyen illúziók széles körben —, de _folyamatosan tökéletesíthető az, ami van, finomítható, ehhez azonban nélkülözhetetlen a gyakorlat királyvize. ami megmutatja, mi a nemesfém az irányítási, szabályozási elemek között, mi a réz. s mi a gyatra hamisítvány-csinál- mány. A gyakorlat ki tápvizét elsősorban a vállalatok vermelik: áruik mellet ezt 13 megtermelik. S ezeket, királyvizet ..és árut, nem pedig panaszokat, egyrészt-másrészt, rínosú okoskodásokat kell előállítaniuk ahhoz, hogv léphessen ek. léphessünk, mind a s-mhályozás. az irányítás javításában, továbbfejlesztésében, mind — és elsősorban — a gazdálkodás eredményeiben. Mészáros Ottó f Ho sojaf lajtkocsiifk lehetne... Orbottyánból megszökött a víz
