Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-08 / 6. szám
Szombati jegyzet Fogadalomlséten Az új év első hete, a szilveszteri pezsgős koccintásoktól kezdve, a fogadalmaké. Ki ezt akarja megváltoztatni, ki azt, ki a dohányzást próbálja leadni, ki arról próbál leszokni, hogy a kocsival járjon a boltba, s még sorolhatnánk. Nem tudom, tesznek-e arra is fogadalmat, hogy ezentúl, s nem a fogadalom kedvéért, valamivel figyelmesebbek lesznek — például a szülők — gyerekükhöz. Hogy mire gondolok? Nem egetverő dolgokra, csak afféle apróságokra, amik persze éppen elegendőek ahhoz, hogy elrontsák egy-egy nap egyébként jól induló hangulatát. Csak olyan kis apróságokra, hogy mi lenne, ha ezentúl, a szilveszteri fogadalom jegyében, mi, gyerekeinket bölcsődébe, óvodába, iskolába hurcolók-kiil- dők kelnénk pár perccel hamarább ... Mert ugye ismerős a szituáció, hogy hadd aludjék még az a kis csöppség, hiszen olyan rövid volt az éj szaka, holott mi fektettük le őket később, s éppen “nekünk kellene az a kis alvás, amiről tudjuk nagyon jól, hogy nem ér semmit sem, csak hát jó a gyerek, hogy rá lehet fogni... Aztán ennek jegyében gyere lányom (fiam), gyorsan öltözködj, mert anyád (apád) elkésik, mi a fenét kell annyit vacakolni azzal a harisnya- nadrággal, ezerszer megmondtam már, hogy ahol a két varrás van, ott a hátulja, te pedig mégis úgy megtekered a lábadon, mint valami kígyót... Most meg persze teát kérnél, tegnap meg a kakaó nem kellett, s világos, hogy elfelejtettél szólni, hogy elszakadt a cipőfűződ, hogy téli képet kell vinni (színeset, mert azt mondta a tanító néni), ho'gy mi van már a csekkel, hogy az Ernő tegnap azt mondta, hogy igenis az ő bátyja a legerősebb a világon, pedig már ezerszer megmondtuk azt is, hogy legerősebb nincs is, vagy ha van, hát azt is le lehet győzni, csak éppen siess már, fiam!... Aztán, hova lett a sál, pedig tegnap este még biztosan megvolt, a kesztyűre ebben a meleg télben bizony semmi szükség, csak elvesztenéd azt a hegót vedd ki szépen a zsebedből, mert a múltkor is elvittél valamit, s ki tudja, hol van, pedig ha tudnád, hogy apád, •anyád mennyit dolgozik egy vacak match- boxért, ráadásul a mi időnkben hírét sem hallottuk efféléknek... Aztán az esték ... Mikor az ember hullafáradtan vonszolja fel a lépcsőkön a gyerekeket, akik csak úgy öntenék az óvodai, iskolai híreket, de mikor az ember felér velük a lakásba, legszívesebben újságot olvasó, sarokba húzódó mini- felnőttekként látná őket. Pedig éppenséggel nem a gyerek tehet arról, hogy az embernek szinte kötelező penzuma lett a túlóra, a maszekolás, hogy ha már előbbre nem megy, de legalább szinten tartsa a családi élet nívóját. S éppen a gyerekek isszák meg a levét leginkább, hogy ostoba a főnök, dilettáns a szaktárs, már megint a leg- dörgölőzőbb kapott fizetés- emelést ... Bizony, a mi időnkben — pedig az se volt valami régen — ennek a nagy rohanásnak hírét se hallottuk. Akkoriban nem volt múló divat a reggelizés. sőt. uram bocsá’, még a reggeli tanulásra vagy leckekikérdezésre is jutott idő. Hogy miként? Hát bizony ez az, aminek ellesésére érdemes fogadalmat tenni. Nem hinném, hogy különösebb titkok lehetnek ezek, talán csak nagyobb szervezettséget, önfegyelmet követelnének — iőlünk, magunkért. Már csak azért is, mert előbb-utóbb gyerekeink is felnőnek, s ha mi levertük, ők sem teszik magasabbra a mércét — például a gyermeknevelésben. Ballal Ottó NAGYKŐRÖSI Kj/víwia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM 19S4. JANUÄR 7., SZOMBAT Új jelenségek, meg omi hiányzik Különlegességek kerestetnek A nagyobb ünnepeket megelőző vásárlási dömping próbatétel elé állítja a kereskedelmet. A porcelánboltba a legjobban várt áruk szinte az utolsó pillanatban érkeztek. Mit lehetett volna tenni, ha mégsem jönnek a francia kompótoskészletek, angol tálak, a máskor ritkán látott, ízléses dísz- és használati edények, csészék? Mondhatnánk, semmit, de a szerencse úgy hozta, végül is bőséges választék alakult ki, mind a hazai és egy-két kivétel híján — az importáruk köréből. Több vevő szerint e téren még a kecskeméti üzleteket is megelőzte a körösi bolt. Olcsó zoknik A kereslet tartalmában új jelenséggel találkoztak az eladók, ami régebben kevésbé volt jellemző. A vevők igényei nőttek, gyakran a drága készleteket vitték ajándékba, kevésbé törődve az árakkal, de a drágább importcikkekből több is elfogyott volna. Aki nem adta 'fel, és ezután is várakozik, annak Hernáczki Pálné üzletvezető megint csak kevés biztatást tud adni. Mint elmondotta, üzletükbe legközelebb talán csak fél év múlva várható a gyorsan népszerűvé^ vált külföldi különlegességek érkezése. Más cikkekből ugyancsak bőven van pótolnivaló. Igazságtalanok lennénk, ha elhallgatnánk, hogy az üzletvezető és két munkatársa —- Csabai Ká- rolyné és Csombai Rezsőné — nem kevés fáradsága kellett ahhoz, hogy a forgalmas napok alatt igencsak megüresedjenek a polcok. Gondolhatnánk, a kis üzletekben kevésbé érződik az ünnepek „szele”. Az olcsó áruk boltjában Pasker Andor üzletvezető mégis a decembert dicséri. Nem alaptalanul, üzlete mintegy húsz százalékkal többet forgalmazott, mint más évek hasonló időszakaiban. Éves számvetésének eredménye pedig tized résszel mutat túl a tavalyi forgalmon. — A kereskedő ritkán elégedett. Mégsem tagadhatjuk el, megfelelően el voltunk látva áruval. A készletkorlátozások feloldása eredményeként eleve nagyobb árumennyiséget fogadhattunk. Férfi és női alsónadrágokból nagy mennyiséggel szolgálhattunk, harisnyából, harisnyanadrágokból most is van bőven. Az olcsóbb férfizoknikat, gyermekcsizmákat változatlanul sokan keresték, sajnos ezekből idén sem jutott hozzánk annyi, mint kellett volna. Függönyök „Az emberek általában nem szűkölködnek ruhaneműben, a választék szélesítésére lenne égetően szükség" — hallom a régi tűzoltólaktanya mögötti 14-es számú áfész-bolt vezetőjétől. Máté Ferencnek nagyon is helyénvaló a megállapítása, s mint tapasztalt kereskedő, azt is rögtön észreveszi — ami mostanában gyakran előfordul — egyes ruházati cikkek minősége változik, általában rosszabb irányban. Országos gond ez, pedig — s ez itteni tapasztalat is — éppen a jó minőségű és szép árunak van legnagyobb vevőfedezete, még ha drágábbak is a szokottnál. Máté Ferenc átlagosnak ítéli meg az üzlet karácsonyi forgalmát. Szőnyegeket, szövetárut bőséggel talált mindenki nála, csehszlovák takarók, a nylonpaplanok még mostanára sem fogyatak le a polcokról. Függönyökből máskor kevés érkezik, ünnepekre azonban sikerült pótolni a hiányokat. A kereslet igazolta lakástextíliából, egynéhány olcsóbb áruból sem volt hiábavaló a bolt feltöltése. Mi hiányzott? Csupán apróbb cikkek, a frottírtörülközők, portörlők most is eredmény • híján kerestették magukat. Fürdőhab A PIK Kecskeméti úti boltja eredetileg mezőgazdasági cikkek árusítására rendezkedett be, a májusi megnyitás óta háztartási-vegyipari anyagokkal is bővült választéka, úgy fele-fele formán. Németh Zoltánná eladótól megtudom, a jövőben további változások várhatók az áruféleségek kialakítását illetően. A tapasztalatok mindenesetre mutatják, a környéknek szüksége volt az üzletre, amely most igazodik hozzá. A tavasz még odább van, de a kerti kisgépek, műtrágyák, vetőmagok után máris megnőtt az érdeklődés. Híre ment, hogy egynéhány hiánycikknek ismert áru — permetező-alkatrészek, bő választékú szerszámnyelek — itt fellelhetők. Januárban a növényvédő szereket is folyamatosan várják. A háztartási cikkek polcain nem hiányoznak a festékek, hígítók, autóápoló vegyszerek, műanyagáruik, sőt a Hypó sem. 1935-ben törlésit Midin rivalizált véresünk Sok a kecskeméti Valami nagy ünnepség alkalmából sokadalom volt egyszer Nagykőrösön. A tolongásban egy Kecskemétről átrán- dult hölgy ijedten konstatálta> hogy eltűnt a tárcája. Rendőrhöz fordult, s izgatottan, sírva panaszolta, hogy tárcáját vagy elvesztette vagy ellopták. Mire a körösi rendőr teljes meggyőződéssel jelentette ki: — Hát. azt biztosan ellopták. mert most nagyon sok kecskeméti van ideát. Midőn az ország csodáidra kisült, hogy Kecskeméten milyen nagyszerű halastó van. a nagykőrösi szomszédok, hogy Kecskemét le ne főzze őket. deputációt küldtek Herman Ottóhoz, hogy csináljon nekik halastavat. — Szívesen, uraim — mondta az öreg tudós —, de hát van-e vizük? Mire a deputáció vezetője csalódva felelt: — Vizünk? Hészen ha vizünk lenne, akkor mi magunk is meg tudnák csinálni, és nem jöttünk volna az úrhoz. ★ A nagykőrösiek beszélik a kecskeméti új Széktóról: Amikor a kecskemétiek ki akarták sütni, hogy a Széktónak gyógyvize van, felküldték Budapestre, az orvosi vegyvizsgáló intézetbe. Türelmetlenül várták az eredményt, s pár hét múlva ez a válasz érkezett: „Az illető nem cukorbeteg.” melyből a legutóbbi két hónapban akadozott az ellátás. A bolt jellegéből eredően a karácsonyi forgalom itt kevésbé érződött, de a fürdőhabból, szappanokból, testápoló szerekből összeállított díszes ajándékkollekciók jelezték, az ünnep itt is ünnep volt. Miklay Jenő Válasz cikkünkre Felsáfífják az emlékművei A pénz rendelkezésre áll Lapunk múlt év november 22-i számában újságcikkben foglalkoztunk a Hősök terén álló Zala György-alkotással. Ebben megírtuk, hogy az emlékmű igen rossz állapotban van, többek között bronztáblái elgörbültek, a lánctartó oszlop kidőlve hever. Cikkünkre a Nagykőrösi Városi Tanács végrehajtó bizottságának titkára, Pintérné dr. Torma Mária, az alábbiakban válaszolt. Megállapították — szakvélemények alapján —, hogy a táblák rögzítéséhez és a szobor állóképességéhez az alapot át kell építeni. Ezenkívül szükségessé vált a bronztáblák alsó-felső peremének újraöntése, a bronz domborművet pedig restaurálni kell. A szobor felújítását a Képzőművészeti Kivitelező Vállalatnál rendelik meg, a szükséges pénzösszeg rendelkezésre áll. Előrendelés is Taxi — délután Jó ideje már, hogy taxi nélkül maradt a város, s ha valakinek sürgős dolga akadt, kereshette a megoldást. Most Rosta István magántaxisként áll a közönség rendelkezésére. Mivel azt a foglalkozás); másodállásban műveli, így elsősorban délután két órától a buszállomás előtt lévő állandó helyétől lehet igénybe venni. Skodával jár, egyszerre négy személyt tud vinni, és csomagtartót is szerelt a kocsira. Előzetes megbeszélés alapján délelőtti fuvar is megoldható, sőt, előrendelés is lehetséges, a 704-es telefonon. Az is a hírhez tartozik, hogy a tarifa a Volán által alkalmazottal egyez'k meg, s a magántaxi a közületeknek is rendelkezésére áll. Tunya Sic csér és Kőrös között Ahogy az omber magának alakítja A tanya nem sok híján éppen a juristánál fekszik, de még az árbozi részen. Rögtön kérdezem is Bűz Ambrust, most aztán kocsérinak . vagy körösinek tartja-e magát? Ambrus bátyám körbetekint egyszer, aztán másodszor is, majd mosollyal üti el a választ: — A föld, az még körösi. Aztán, ha boltba kell menni, hát Kocsér van közelebb, de se itt, se ott nem kell azt mondanom, hogy így tessék szíves, meg úgy, ismernek, adják anélkül is. És ez a lényeg. Csak a hírükért Aztán beljebb kerülünk. Juliska néni, a felesége, persze szabadkozik, de hogy miért, én bíz nem tudom megfejteni, aztán folytatjuk a disputát. — Csak az egészség meglenne. Nekem is, a feleségemnek is, hét éve leszázalékolás jutott, most meg a szememmel is bajlódom. Azt mondja a doktor úr, valószínűleg a cukrommal van összefüggésben, de nem jó már a szívem se, a vérnyomásom is magas, és az ízületeim is szaggatnak. — Télidőben, mi munkát talál fel magának? — Munkát, akad az mindég, bőviben! Most éppen pár kassal készültem el. A kosarak mutatósak. — Eltart ez sokáig, ha mi szaggatjuk, s nem más, ha ott csak lökd odébb a neve. Jó fűzfavesszőből készülnek, úgy hozza az illető, hogy kapja a kosarat, meg már tudja, maradjon annyi, hogy abból nekünk is kerítek egyet. — Látom, dohánnyal foglalkoznak. — Ezt éri meg csinálni. Meg könnyebb is, mint más. Azelőtt voltak állataink, de a dohány jobb, mert egy évben csak egyszer kell trágyázni, akkor se alóla, hanem alá. Aztán akad pár baromfi, csirke, kacsa az udvarban, de inkább csak a hírükért. Ami tápot azok megesznek, azt el győzzük tolni akár biciklivel is. Aztán a japán kacsa, úgy látom, még emennél is igénytelenebb, több zöldet legel, alig kell neki valami. Milyen a pömye? — S van-e keletje a szűzdohánynak? — Nemigen. Pár éve jött egy komám, hogy majd segít a szedésinéi, ha adok neki egy kötéllel. Adok én, hogyne adnék, ennyit még akár barátságból is. Aztán fog a koma egy levelet, megvizsgálja, jónak találja. Sodor belőle egy cigarettát, leül a kisszék- re, rágyújt. Szív egyet, látom, nézi, hogy tartja magát a pörnye, meg milyen a színe. — Jó lesz, mondta, jófajta dohány. Aztán szívott belőle másodszor is. Nyelt is egy nagyot utána. Megint vizsgálta a pörnyét, megint csak tartotta még magát. Aztán szívott még egyet, harmadjára, s kinyitotta a sparheltet, azt bedobta a csikket. Nem vitte el. — Nehéz vele foglalkozni? — Az benne a jó, hogy olyan, amilyennek az ember magának alakítja. Ha akarom, öt levéllel megyek ki a sor végére, ha meg nem, hát nyalábotok. Be lehet osztani, úgy, hogy jobb legyen. Jóformán csak öntözni, meg szedni kell, meg az a kis pajtaféle. Aztán meg szárítani, de a fiam csinálta ezt a csavarógépet, ezzel könnyű. Aztán, hogy látják mások is a szerkezetet, rendeltek belőle, s Kécskétől Lászlófalváig meg Szolnokig is szolgál már. A fiam, Ambrus, különben a TRAKISZ- ban dolgozik, osztályvezető. A Kossuthba járt, majd Vácra, a gépipariba, s Miskolcon végezte az egyetemet. Két fiuk van, de azok aztán csudapofák. A nagyobbik, a Péter, az idén megy iskolába, külsőre, akár az anyja. De alig volt egyéves, már szerelt, egyszerre indult el, kezdett beszélni. Mondja, hozzam be neki a csöves vödröt — abban tartottam egy csomó szerelvényt, kiöntötte maga elé, aztán ad- dig-addig, hogy összeszedte a meneteket egymáshoz. Meg a legóból is mindenféle ravasz építményeket, gépeket, szdr- kezeteket rak össze, mondom, akár az apja. Pirítóson a zsír — De a kisebbik, a Csaba, az meg nagy huncut — szól közbe Juliska néni. — Azt meg az állatok izgatják, pedig csak most volt novemberiben kétéves. Legutóbb is, hogy idekinn voltak, hoz valahonnan egy venyigét, aztán elmondta, hogy ő elviszi a ka1- csákat legelni ide a rozsföldre. Ott aztán körbe-körbe hajtotta őket. Aztán valósággal elvárja, hogy megdögönyözze az ember, a Péter az nem. — Hanem ahogy látom a földeket, elgondolkodom egykét dolgon —, veszi át a szót ismét Ambrus bácsi. — Itt van például az energiatakarékosság. Hát az erdőkben mennyi tüsköt benne hagynak a földben? Senki nem tudná megmondani. Aztán meg a szalma. Régen a parasztember összeszedte, szálanként is, hogy ha másra nem, hát alomnak jó lesz, s onnan meg megy a trágyába. Most meg? Volt, ahol elégették! Aztán trágya helyett a műtrágya, de az meg már csak olyan, mint a pirítós kenyéren a zsír. önmagában nem számít, csak akkor, ha van alatta kenyér is. Tenni ezt-azt — Mi lesz később, ha még kevesebb lesz az egészség? — Bemegyünk a házba, Körösre. Jó helyen van, közel a buszmegállóhoz, most is sokszor bemegyünk tenni ezt- azt. De itt 1978 óta villanyunk is van, míg bírjuk, csináljuk. B. O. Hatvan vagonnal készült el ;%V ,,>V' ' Vv •** ; 'Sv- * * '-Ki.: Nehéz az idei esztendő a termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak, az aszályos nyár feladta a leckét a takarmányellátás biztosításában. Amiből tudtak, silót készítettek, s fotósunk éppen a tömörítés közben kapta lencsevégre a Kovács József vezette lánctalpas traktort. Hancsovszki János felvétele ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap)
