Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-08 / 6. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM 1984. JANUÁR 8„ VASÄRNAP A gyűlés résztvevőinek egy csoportja A kihirdetett időpont előtt pár perccel még üres a terem, nem látszik az előkészületek nyoma. Csupán egy mikrofon jelzi a szőnyegezett dobogón, hogy valaki beszélni fog. A beszédet nagy várakozás előzi meg. Az Egyesült Izzó Váci Gyárában — azaz, ahogy ja­nuár 1-től nevezik a vállalatot, a Tungsram. RT Fénycső és Üveggyár, Vác — most minden vezetői szónak nagyobb a súlya, koncentrál­tabb iránta az emberek figyel­me. Véglfhdláflizott Az okok ismertek, cikksoro­zatunk után ezt nem szükséges részletezni. A múlt évben le­zajlott vezetői váltás, mely az egész vállalatnál végighul­lámzott, kezdete volt annak a törekvésnek, hogy a vállalatot kivezessék nem éppen kedvező helyzetéből A múlt évet már nyereséggel zárták a budapesti adatok szerint. Vácott ez még nem sikerült. Egyelőre csak távlati cél, s hosszú út vezet addig, amíg a gyáregység is nyereséget könyvelhet el ma­gának. A veszteségeket évről évre fokozatosan kell meg­szüntetni. Ezt Kiss László gyáregységi igazgató beszá­molójából tudtuk meg a hét egyik napján lezajlott mun­kásgyűlésen, melyet Marton Pál, az üzemi pártbizottság titkára nyitott meg, s a ven­dégnek kijáró tisztelettel üd­vözölte Pálmai Lászlót, a vá­rosi pártbizottság titkárát is. Nem tartott sokáig a beszá­moló, nem volt drapériás el­nökségi asztal, az emberek állva hallgatták meg a múlt évről szóló értékelést, az idei év feladatairól szóló tájékozta­tást. Az üzemi demokrácia e fon­tos fórumán azért így is lehet lényeges és fontos dolgokat mondani, képet adni a javíta­ni- és tennivalókról. Az Izzó­ban még nem egészen pontos képet. Mem véglegesek A gyűlés után ki akartam egészíteni a feljegyzéseimet, de Kiss László óva intett az adatok közlésétől, mondván: azok még nem véglegesek, te­hát nem is hivatalosak. Az igazgató szívesebben tudja a gyárkapukon belül a gondok­ról szóló információkat is, melyek miatt szerinte nem szégyenkeznie kell a közösség­nek, hanem megoldani azokat. A megoldáshoz pedig nyugodt munkahelyi légkör kell. Talán épp ezért sokallja is a sajtó­ban megjelent elemző' íráso­kat. Valameddig vitatkozom, s bizonygatom, hogy felelős államférfiak is odaállnak a tv képernyője elé, az ország színe előtt beszélve gond­jainkról. Hát nem jobb, ha szembe nézünk velük? Ámbár, ha meggondolom, érthető, ha egy idő után szívesebben ve­szik, ha ez belső ügy marad­hat, s igyekeznek megküzdeni a valóság kegyetlen törvényei­vel. Cssiskeshi kell Az utolsó négy hónap ered­ményei mindenesetre jobbak voltak tavaly, mint az év ele­miek. Az idén pedig vagy 26 százalékkal lesznek magasab bak a tervmutatók, mint ta­valy. Senki sem vitatkozott, nem volt hozzászólás. Leolvashat­tuk az arcokról: itt most in kább cselekedni kell. K. T. I. Az Érsekújváron megjelenő Heti Hírlap ismét közölt né­hány váci vonatkozású tudósí­tást. A HH több írása arról ad számot, hogy a Váctól és von­záskörzetétől északra fekvő, baráti szlovákiai járásban is a jól végzett mqnka örömet adó érzésével búcsúztatták az 1983- as esztendőt. JÓ MUNKÁÉRT — ELISME­RÉS. Az érsekújvári Járási Egészségügyi Intézmények kórházának mozitermében tar­tották a Szlovákiai Orvostár­saság, az Orvosegylet és a JEI igazgatóságának ünnepi tudo­mányos ülését. Itt köszöntöt­ték dr. Josef Kacinecet, a JEI igazgatóját ötvenedik szü­letésnapja alkalmából. A kö­szöntőbeszédek méltatták az egészségügy területén és a párttisztségekben is kifejtett sokoldalú munkáját. Mindezek elismeréséül átnyújtották az ünnepelinek az Érsekújvár) Járás Fejlesztéséért elnevezésű kitüntetést. KIRAKATRENDEZŐK VER­SENYE. Egész évben, de az év végi ünnepek alkalmával kü­lönösképpen arra törekedtek a kiskereskedelmi vállalatok ■ eklámrésziegeinek dolgozói, hogy ízléses kirakatokkal, bel­ső "üzleti dekorációkkal jelez­zék a bolt és a vásárlók kap­csolatát. A versenyhez számos érsekújvári és járásbeli üzlet csatlakozott. A HH fénykép ben mutatta be ak^pbrancov utca 10. szám alatt levő üzlet ünnepek előtti kirakatát, amiért méltán kaptak elisme­rést a bolt dolgozói és a deko­ratőrök. ŰJ KIADVÁNY, A Szlová­kiai Kommunista Párt Járási Bizottsága és a Nemzeti Bi­zottság új kiadványt bocsát ki 1984 elején Az Érsekújvári Járás Története címmel. A kis kötet magában foglalja a te­rület régmúlt történelmének egy részét. Felidézi a CSKP megalakulását, a munkásosz­tály küzdelmét. A kiadvány második fele Érsekújvár. Pár­kány és Surány fejlődését mu­tatja be a felszabadulás után. da ismerteti kisebb helységek krónikáját is. NÉPRAJZI GYÜJTÖTEVÉ- KENYSÉG. A CSEMADOK Járási Bizottsága mellett egy évvel ezelőtt néprajzi szakcso­port alakult, Liszka János mu­zeológus vezetésével. A cso­port létrehozásának célja volt az érsekújvári járás haladó hagyományainak feltárása és ápolása. Már az első hónapok eredményeként a kutatók sok értékes adatot gyűjtöttek a já­rásközpont környékéről. Ta­valy novemberben a Garam mentén folytatták a kutató­munkát. Mind többen kapcso­lódnak" e hasznos tevékenység­be. Összeállította: P. R. Minden szónak nagy a súlya, Beszámol az igazgató Papp László felvételei Az ágyban olvasó beteg eddigi ismereteim szerint a könnyű esetek közé tartozik. Gyötörjön akár téli inf­luenza, a hőemelkedést meghaladó láz, inkább alszom, mint olvasok, ha már nincs más hátra, mint ágynak dőlni. A kórházi könyvszolgálat, a fehér köpenyes könyvtáros hivatása nem régi, s ritka foglalkozás még az országban. Ezért sokszor eltűnődtem már azon, ho­gyan, miképpen végzi a dolgát, nincs-e ez a dolog kissé túl erőltetve, hogy még itt is a könyvet ajánlgatjuk. Bár ami igaz, az igaz, kedvező statisztikai adataink ellenére is ránk fér az agitáció, s az idő itt, ezen a színtéren nem ellenfelünk. különböző betegosztályokon létesítettek, s a múlt év de­cern,oere ora a városi könyv­tár adja hozzá a könyveket is. Könyvtári, vagyis tanácsi költségvetésből jutott a múlt év felében 100 ezer, forint ar­ra is, hogy a könyveknek megfelelő szekrényeket vásá­roljanak, s mintegy 3 ezer kö­tetből teremtsenek kínálatot. A „könyvesnővér”, aki a hét öt munkanapján a dél­utáni órákban járja végig a kórtermeket, eddig azt ta­pasztalta, hogy a férfiak töb­ben olvasnak, mint a nők. Sok krimit, s klasszikusokat is, amikből , most még kevesebb van a kelleténél. Több a mai magyar irodalom, de azt itt nem annyira keresik. Persze, a lábadozók, a műtét előtt ál­lók, s nem a súlyos esetek az olvasói. Ám mindannyian na­gyon hálásak a szolgáltatá­sért. — Iff főbb értelme van en­nek a munkának — jegyzi meg Lakati Kornélia, aki vég­leges pályának is el tudja képzelni ezt a szakmában is újszerű hivatást. A feladatkö­re is rokonterületen bővül majd. Mozgássérülteket Jteres fel havi egy alkalommal, s helybe viszi nekik az irodal­mat. Nemes versengés Azt mindenképpen nemes dolognak tartom, ha a könyv­tárosok, sőt könyvtárak ver­sengenek az olvasóért, azért, hogy melyik városrészben ki szolgáltassa az olvasnivalót, lehetőleg hatásosabban mint a másik, s ebbéli igyekeze­tében hajlandó többet áldozni anyagilag is. Mi járunk vele jól, akiknek szükségük van az olvasni valóra, a lexiko­nokkal, kézikönyvekkel be­rendezett olvasótermekre, ahol akár naponta utána néz­hetünk a modern . valóság ál­tal feladott kérdéseknek. No meg újabban a folyóiratokra is, amelyek jelentősen meg­drágultak, s ma már keveseb­bet vásárolunk belőlük, s jó ha a közkönyvtáraik segítenek már meglevő igényeink telL jesítésén. Akár annak árán is, hogy valamivel kevesebb könyvet vásárolnak. Node, ez már a művelődéspolitika mélyvize, s ennél közelebb akartam evezni ezzel a kór­házi riporttal, amely kivétele­sen nem a betegágyak, hanem a könyvek között kezdődik. Persze, itt is mindenki fehér köpenyt visel. Nemcsak a szakfolyóiratot böngésző or­vos, hanem például Kiss Gi­zella könyvtáros is, aki az érdekes könyvtári hierarchia legfontosabb posztján, az or­vosi könyvtár vezetői széké­ben ül, vitrines szekrények, hosszú olvasóasztalok díszle­tei között. Ez a kórház tulaj­dona. Ám ő a kezelője a dol­gozókat szolgáló vele szem­közti szabadpolcos közműve­lődési könyvtárnak is, melyet a Szakszervezetek Pest me­gyei Tanácsa körzeti könyv­tára irányít, gyarapít, cseréli időnként az állományt. Ezt az itt dolgozók közel 15-20 szá­zaléka látogatja rendszeresen. Nem nehéz összeadni az előb­bi 3 ezer 500-at, a közműve­lődési állomány 2 ezer 800 kötetét, hogy megkapjuk a végeredményt. Inkább a férfiak Lakati Kornélia pályakez­dő, fiatal könyvtáros, a Vá' rosi Könyvtár munkatársa, akit a legtöbbször nővérké­nek szólítanak a betegek. Bár ágyukhoz lépve ő is ér­deklődik az állapotuk felől, nem vérnyomást mér, az injekció beadásához sem ért, inkább az unalom, néha a szomorúság ellenszeréül vagy nyugtatás végett könyve­ket ajánl. A kívánságokat azokból a letéti könyvtárak­ból elégíti ki, amelyeket a El is veszhet A hierarchia áttekintése ez­zel még nem ért véget. Itt van még Oszaczky Jánosné orvosírnok külön, sajátos vi­lága az 1. sz. pszichiátriai osz­tályon, ahol közel egy évtize­de ingyen és bérmentve könyvtároskodik a fizetett munkaköre mellett. Ezen az osztályon nem hiba a könnyű siker, nem baj, ha a bestsel­ler, a lektűr hódít teret, csak olvassanak a könnyeob, nehe­zebb sérüléseket szenvedők, mert ez is egyfajta terápia. Legutóbb különböző lapokba írt cikket, könyveket kért, s megmozdultak az ország hu­manista személyiségei és kö­zösségei. Felhívására közel 3 ezer kötet könyv érkezett szo­cialista brigádoktól és mások­tól, s ezeknek már alig van helyük a társalgó szabadpol­cain. Jó szándékú, de külön akciónak tűnő intézkedései miatt most enyhe feszültség vibrál Nyéki László gazdasá­gi igazgató irodájában, mely­nek lakója kifejti, hogy erre az akcióra a kórháznak nem volt szüksége. Könyvet tud­nak adni oda is, polc, vagy szekrény is van amennyi keli, s ha már van függetlenített könyvtáros, kölcsönözzön az — utal a könyvtárban előbb elhangzott beszélgetésre. — Csakhogy a könyvtári könyveket leltárba kell venni, szakrendbe kell sorolni, meg kell várni, amíg a könyvtá­ros X időben érkezik — vi­tatkozik Oszaczkyné, s bebi­zonyítja: Ide olyan rendhagyó könyvtár kell, melynek sza­bad polcán a nap minden percében lehet turkálni, a könyveket bármikor el lehet vinni, s itt bizony megesik, hogy kitépik a kötet egy lap­ját, vagy éppen elveszítik, vagy később hazaviszik. Ezért hát a gyűjtés. Végül mégis megállapodás születik, melynek közös konk­lúziója az, hogy az ügyszere­tet dicséretes erény, csak hát nem intézkedhet mindenki a maga szakállára. A gyűjtöge­tésre nincs szükség. Oszaczky­né azt mondja: Jó, a polcok ügyében szaván fogja az igaz­gatót, méghozzá holnap. A könyvek meg már úgyis meg­érkeztek. így próbálnak gyógyítani azok, akik nem a sebészkés­hez, a diagnózis megállapítá­sához értenek, hanem az or­vosi munka sikeréhez járul­nak hozzá indirekt módon. Ne­mes versengés Soha rosszabb konfliktust ott, ahol az em­berért folyik a küzdelem. Kovács T. István Vácott, a Horváth Mihály utcai központban tettük fel a kérdést Szalai Róbertnek, a Magasépítő Közös Vállalat fő­mérnökének. — Mi a téli beosztást nyá­ron készítjük el. A munkaidőt is úgy szervezzük, hogy a melegben többet, a hidegben kevesebb órát teljesítenek a dolgozóink. A többi építőipa­ri vállalathoz hasonlóan, mi is igyekezünk a munkahelye­ket téliesíteni, hogy tető alatt, jobb körülmények között vé­gezhessük feladatainkat a hi­deg idő beálltakor. — A november alaposan T/r isszatérő vendégeink az ' eszperantó nyelvet beszé­lő külföldiek. Előfordul, hogy az egyik esz­tendő végén Szentendrére vagy más vidéki városba szervez­nek egynapos kirándulást a téli, nemzetközi szilveszter bu­dapesti résztvevőinek a rende­zők. Ám a következő évben biztos, hogy ismét Vác a ven­déglátó város. A vendégek kö­zül többeknek már nem mond újat az idegenvezető, ismerik szűkebb hazánkat. Ismerősen cseng Vác neve az itt járt kül­földiek baráti körében is, akik­nek ajánlják, s hazánkban járva fel is keresik, a balparti Dunakanyar központját. Sé­tálnak a nappal forgalmas ut­cákon, benéznek kiállítóter­meinkbe, boltjainkba, megkós­tolják a vendéglőkben felszol­gált ételeket, megpihennek a platánsoros Dunakorzón. Vagyis az idegenforgalom mérlegét javítják, pozitív szá­mokkal. Mint arról a napokban is hírt adtunk, kellemes benyo­másokat szereztek az ideláto­gatók az elmúlt év utolsó hó­napjának huszonkilencedik napján is. Szerencsére évről évre több, gazdagabb a prog­ram. Az elmúlt évben például a Bartók Béla Állami Zeneis­kola segített a város rangjá­hoz méltó művészeti program­mal. A múlt év májusában orgonahangversenyt, legutóbb ütőhangszeres bemutatót tar­tottak a falakon belül kerülők­nek. azok nem kis elismerését is megszerezve ezzel. A vátos kulturális életének ez a zöld színű foltja, a méltó fogadóképesség előfel­tétele sok évtizedes múlt és hagyományokra épülő fejlődés eredménye. Csak ismétlésekbe bocsátkoznánk, ha felsorol­nánk, hogy az évtizedek során hány Vácott készült eszperan­tó nyelvű kiadvány, irodalmi mű került el a világ sok-sok országába váci nyomdászok keze alól. A város klubjának, eszperantista személyiségeinek neve ismert a világmozgalom­hoz tartozó országokban. Épp úgy, mint a maguk körében ének-zene kultúránk képvise­lőinek neve, s az egyre több értéket teremtő képzőművé­szeti életünké. A megújulás és folyamatos­ság bizonyítéka az is, ami.\:k épp a napokban néztünk utá­na. Az oktatási évad elején még kissé hitetlenkedve fogad­tuk, hogy több értelmiségi, ve­zető pedagógus és idegenfor­galmi szakember és fiatal szer­vezett csoportot, s a Madách Imre Művelődési Központ tan­folyamán kívül a Sztáron Sán­dor Gimnáziumban, a szövet­kezeti dolgozók számára egy külön csoportban, a Hajós Alfréd Űttörőházban, de még a szomszédos Sződliget műve­lődési házában szervezkedő fiatalok is meg akarják tanul­ni a barátkozás nemzetközi nyelvét. — Átmeneti fellángolás volt, vagy kitartóan folytatják a tanulást? Az utóbbira igen a válasz mindenütt. Szellemi életünk egészébe ^ beletartozik az eszperan­tó. Zöld csillag színesíti a pa­lettát, viselői a város hírnevét öregbítik. Egyre inkább szá­molni kell alkotó jelenlétük­kel. megtréfált bennünket. Első felében jött a szokatlanul ke­mény hideg, így „naptárrefor­mot” hajtottunk végre és a külső munkákról belső mun­kákra irányítottuk át az em­bereket. Nem megy simán. Az egyik dünakeszi iskola te­tőfedéséhez fél éve megren­deltük a cserepet, s csak sze­mélyes utánjárásomra, a hu­szonnegyedik órában szállítot­ták le ezekben a napokban. — Dolgozunk Vácott is, a környéken is. A húsipari vál­lalat korszerűsítését , belső építésekkel segítjük elő. A tűzoltólaktanya toldalékrészét úgy kell megépítenünk, hogy ne zavarjuk az élet- és va- gyonmentő tevékenységüket. Ezt a munkát 1984-ben fejez­zük be. Sződön egy iskolaépí­tésnél dolgozunk. A váci. Szé­chenyi utcai háztömbépítésnél le kellett állnunk, de itt ere­detileg sem terveztünk téli munkát. Papp Rezső Január 9-től, hétfőtől az alábbi orvosok tartanak éjsza­kai ügyeletet a városban: hét­főn: dr. Áfra Tamás, kedden: dr. Péter Éva, szerdán: dr. Kiss Péter, csütörtökön: dr. Karádi Katalin, pénteken: dr. Bucsek Tibor, szombaton és vasárnap: dr. Tóth Mária. Gyermekorvosi ügyelet szombaton és vasárnap: dr. Dudás Éva. Az ügyelet a régi kórház épületében (Vác. Március 15. tér 9.), telefon: 11-525. A beosztás hét közben meg­változhat. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlapi Műszak elüt és műszak utcán Ä Tungsrambaii m a követshnésy ffoiuentrélfaM» ez emEserek figyelme önnek mit jelent a tél? JT ügy lesz, ahogy tervezték Verseny — kirakatrendezéssel Barátaink életéből Zöld színű csillag a paietuin Világszerte ismerős nevek injekció helyett egy jó történet Könyvtárosok a kórteremben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents