Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-07 / 5. szám

1384. JANUAR 1., SZOMBAT Színházi levél Honbéli krónikák ' Lehet véletlen j egybeesés is, hogy | csaknem egy idő- [ ben zajlott le két I új magyar darab I bemutatója a Ma­dách Színházban, illetve ka­maraszínházában. Az meg még inkább véletlennek tűnik, hogy ez a térben és időben egymástól oly távol eső témá­jú két dráma sok tekintet­ben mintha kiegészíteni akar­ná egymást; mintha az 1241- es tatárjárás utáni időkben játszódó mű, a Béla király, Szabó Magda drámatrilógiá­jának utolsó része, meg az 1951 júniúsában Budapesten lepergő történet, a Galopp a Vérmezőn, Görgey Gábor műve, hétszáztíz esztendős korkülönbségük dacára is kö­zeli rokonok lennének. Hogy miben rokoníthatók? Nézzük először a felületibb Jegyeket. Mindkét dráma egy nehéz, bonyolult és nemzetet s hon­polgárt egyaránt keményen próbára tevő időszakban ját­szódik. Szabó Magda a tatár pusztítás után a földig rom­bolt országot újjáépíteni aka­ró Béla királyról ír; arról a Béláról, aki a trilógia első két részében meglehetősen követ- kezetlen; nem eléggé kemény­kezű, vagy nem a jó pillana­tokban és helyzetekben szi­gorú; erélytelen, politikusnak is, katonának is majdhogy­nem tehetségtelen uralkodó­nak mutatkozott, de akit egy azóta második honalapítás­ként számon tartott nagy fel­adat úgyszólván önmaga fö­lé emelt. Köztudott, hogy Bé­la a mohi vereség után hiába próbált menedéket keresni a nyugati szomszédnál, Frigyes osztrák hercegnél, s hiába ír­ta sorozatban a drámai hangú segélykérő leveleket a pápá­hoz, az öreg IX. Gergelyhez, sem menedéket, sem segélyt nem kapott sehonnan sem. A pápa és Frigyes éppen egy­más ellen hadakoztak, kisebb gondjuk is nagyobb volt an­nál, minthogy a magyar ki­rályt megsegítsék. A Béla király ennek a szi­tuációnak a drámája. A to­vábbra is fenyegető újabb ta­tár betörés ellen Béla szövet­ségeseket keres, Nyugaton is, a pápaságban is, de a külön­böző, kisebb vagy nagyobb, szomszéd uralkodók között is. Családi kapcsolatok kiépíté­sével, diplomáciai fogásokkal, néha ravaszul, néha ridegen, de mindig egy céltól vezettet­ve: hogy megóvja, megerősít­se a nemzetet, hogy Árpád utódai ne vesszenek el a tör­ténelem viharaiban. S miköz­ben folynak a reálpolitikai csatározások, folyik a modus vivendi keresése a hatalmas erők teremtette veszélyhely­zetben, még arra is kell gon­dolnia Bélának, hogy megsze­lídítse a belső ellenzéket, le­szerelje a szűk látókörű, ma­radi, hatalomféltő főurakat, feledtesse a tatár betörés előtt megbántott kunokkal a sérel­meket — tehát egyfajta bel­ső egységet kell teremtenie, de ugyanezen időben minden eszközzel sürgetnie, támogat­nia, követelnie kell az erős­ségek, várak énítését is, hogy ellen tudjon állni egy esetle­ges újabb tatár támadásnak. Béla tehát — ma úgy monda­nánk — egy középkori vál­tozatú népirontpolítikát dolgoz ki, és valósít meg. Azt kere­si, ami az erőket egy jó cél érdekében összekötheti, nem pedig azt, ami ezeket az erő­ket megosztja, széttördeli. A Galopp a Vérme­zőn bizonyos ör- ley Dénes volt horthysta tábor­nokról szól, akit egy júniusi hajnalon, 1951 nyomasztó nyarán, teherautóra pakolnak és kitelepítenek Budapestről, noha annak idején Bajcsy- Zsilinszky Endre barátja volt, liberális gondolkodású ember, aki a vesztébe rohanó politi­kából idő előtti nyugdíjazta­tással kiszállt, s aki 1944—45- ben ellenállókat, zsidókat, menekülőket bújtatott. Érde­meit egy ideig még elismer­ték, a demokratikus államtól E még nyugdíjat is kapott, de aztán őt is elérte a kitelepíté­si hullám, melynek eltervezői és végrehajtói nemigen törőd­tek olyan csekélységekkel, mint az, hogy örley Dénes objektíve és személyesen mi­ként, miben, miért különbö­zött osztálya más tagjaitól. Súlyos történelmi időszak ez is; a túlkapások, az elhi­bázott politikai lépések, a koncepciós perek, a volunta- rizmus és a személyi kultusz évéi, melyekről mostanában kezd felelősséggel és elem­zőén beszélni film, irodalom. Görgey azzal járul hozzá a kor arcvonásainak hűbb, pon­tosabb, árnyaltabb megrajzo­lásához, hogy egy embernek és férfinak derék egyén sor­sában, sorsával tükrözteti a ma már történelmi félmúlt némely keserű mozzanatát. Béla király alakította a tör­ténelmet, örley Dénest a tör­ténelem alakította — ugyan­akkor Bélára is visszahatott a történelem, s örley, az ör- leyk is visszahatottak a törté­nelemre. Egy aktív és egy passzív hőst látunk tehát, akikben az a közös, hogy ne­héz időkben emberként és férfiként tudtak cselekedni, viselkedni. nnél mélyebb tanul­ságokkal is szolgál, mélyebben is egy­becseng a két drá­ma azonban. Tanulságuk pél­dául, hogy a történelem moz­gásai időről időre, ismétlő­dően, bár más és más konk­rét szituációkban, felvetik egy nemzetben a lét vagy nemlét, a megmaradás vagy elpusztulás, illetve a hogyan megmaradni kérdését, s ez a kérdésfelvetés mindig vá­laszra kényszeríti az egyént; válaszra, vagy döntésre, és erre tulajdonképpen mindig, minden körülmények között van lehetőség. Tanulságuk, hogy a nemzet sorsa szem­pontjából közömbös lehet még egy uralkodó személyes sor­sa is, nemhogy egy nyugdí­jas tábornoké. Ugyanakkor egyetlen egyén sorsa sem le­het közömbös, éppen a nem­zet sorsa, jelene, jövője szem­pontjából. Tanulságuk, hogy minden sorsdráma egyben a hit drámája is, a hit küzdve megóvásának és a hit tragi­kus Megcsúfolásának vagy el­vesztésének a drámája. Béla hite a Nyugat segítségében, majd csalatkozása e hitben, hite abban, hogy országa fon­tos a kereszténység számára, majd csalatkozása ebben a hitben is. csupán léptékében különbözik Örley Dénes meg- csalatkozásaitól, de még in­kább annak a tragikus csár­dásaitól, aki Görgey darabjá­nak talán az igazi főszerep­lője. Az örley bújtatta Er­zsiről, a zsidó volta és kom­munista volta miatt annak idején egyaránt életveszély­ben forgott orvosnőről van szó, aki a szerencsétlen kite­lepítési akciók láttán, a ma­ga legalapvetőbb kommunista hitélen, meggyőződésében rendül meg, hogy aztán, le­küzdve e csalódást, megértse, hogy az eszme azért még esz­me marad, ha néhányon sárba tiporják is. Takács István Kihívások, válaszok Rövidesen napvilágot lát az Akadémiai Kiadó gondozásá­ban Berecz János Kihívások, válaszok című tanulmányköte­te, amely tudományos tanács­zásokon elhangzott, illetve külföldi napilapokban megje­lent elemzéseket is tartalmaz. Egek az írások most első íz­ben kerülnak a szélesebb kö­zönség elé. A kötet napjaink történelme kérdéseinek, nem­zetközi kapcsolatok problema­tikájának széles körét öleli fel. Mélyreható elemzést ad arról, hogyan illeszkedik ha­zánk a bonyolult nemzetközi viszonyok rendszerébe. Szó van a műben az erőviszonyokról és ezek politikai hatásáról al­kotott egyes polgári rend­szerelméletekről; az erőegyen­súlyról és a megbontására tett kísérletekről; a modern tár­sadalom mozgástörvényeinek megnyilvánulásáról a nemzet­közi kapcsolatokban. Az olva­só hasznos eligazítást kap a nemzetközi munkásmozgalom aktuális kérdéseiről: az egyes pártok és irányzatok alkotó párbeszédéről; a világ hala­dó erőinek a politikai labili­tás csökkentése érdekében ki­fejtett tevékenységéről. Ladó János hamarosan — immár hatodik kiadásban — megjelenő magyar utónév­könyve az első olyan hazai munka, amely 1827 anyaköny­vezhető utónevével mintegy anyakönyvi és helyesírási nor­maként szolgál, a névkönyv az anyakönyvezhető utóneve­ket nemcsak felsorolja, hanem eredetükről és jelentésükről is tájékoztat. Ugyancsak ez év első ne­gyedében jut el a könyvesbol­tokba a magyar irodalom tör­ténete 1945—1975 című kiad­vány, az első olyan teljességre törekvő irodalomtörténeti ösz- szefoiglalás, amely az 1945 utá­ni magyar irodalom bemutatá­sára vállalkozik. Pest megyei irodalmi est január 30-án Táguló körök a Vigadóban ■ Évadkezdéskor második év­tizedébe ' lépett a Korona Pó­dium. Szinte hihetetlen, hogy a művészetkedvelő közönség szívét egyik napról a másikra meghódító vállalkozás immár ennyi ideje jelen van kulturá­lis életünkben. Az ajtótól a pódiumig — Örülök, hogy a jelenlétet hangsúlyozza — mondja Mi­kes Lilla színművész, a Koro­na Pódium művészeti vezető­je —, hiszen az volt a célunk, hogy kikísérletezzük a hajda­ni irodalmi szalonok mai meg­felelőjét. Szándékunk szerint csakis egy intim, meghitt, ott­honias környezetben lehet leg­inkább közelférkőzni a mű­veikhez. — S talán ebben a környe­zetben ismerhetjük meg leg­jobban az előadókat is. — Mindig is izgatott, hogy vajon miért kedvelik a Koro­nát? Számomra a lényeget diákok fogalmazták meg a legpregnánsabbah. Egy lány például társad nevében úgy ér­velt: szeretjük, mert ott nem lehet hazudni, ők meilesieg mezőgazdásznak készülnek. Egy másik iskolából egy fiú azt mondta: — Amíg a szí­nész eljut az ajtótól a pódiu­mig, tudom, hogy fogom-e sze­retni. Hát nem csodálatos? Az idézetek is érzékeltetik: nem­csak a színészek, hanem a kö­zönség is rendkívül fontosnak tartja a személyiség sugárzá­sát a pódiumon. S ez nálunk sokszorosabban érvényesül, mint a színpadon. Az elmúlt tíz esztendő alatt a Korona Pódium beleillesz­kedett a főváros művészeti éle­tébe. Bemutatóik, előadásaik hozzátartoznak a jeles művé­szeti eseményekhez, fesztivá­lokhoz. eseményszámba men­nek. Most például az irodal­mi presszók országos bienná- léjához adnak segítséget. A Korona Pódium katalizátor­nak bizonyult a saját műfajá­ban. Tíz év alatt 11 ország harminc városában is fellép­tek — négy nyelven előadott műsoraikkal. Az idén Becsbe és Berlinbe készülnek, de ven­dégül látják a Tavaszi Feszti­vál idejében a bécsi Freie Bühnét, kiváló direktorával és sztárjával, Topsy Küppers- szel az élen. A színészek fontosnak tart­ják a hazai jelenlétet is. Ma­gyarországon 170 játszási he­lyük van. ez majdhogynem ennyi pódiumot is jelent. Jó pár helyen, így a Kőbányai Sörgyárban, a jászberényi Le­hel Hűtőgépgyárban,' az érdi Benta-völgye Tsz-ben külön pódiumuk van, úgy is mond­hatnánk: hazajárnak. Szűkebb pátriánkban is rendszeres ven­dégek. Mikes Lilla első közre­működője volt Fábián Zoltán és Kardos György társaságá­ban a visegrádi Őrtorony presszó irodalmi műsorának, önálló estekkel szerepeltek Vácott. Szentendrén, Dunavar- sányban. Veresegyházán. Nagykőrösön, Cegléden. Sorozatok, egyéniségek Beszélgetésünket többször megszakítják, telefonon kollé­gák keresik Mikes Lillát, most is szervez, irányít. Egy nyu­galmasabb percben újabb kér­dés várja: — De hát ki is a tagja a Korona Pódiumnak? — Társulati "“tagként tar­tunk számon minden mű­vészt, aki rendszeresen fellép pódiumunkon. Számos színhá­zi és operai kiválóságot sike­rült megnyernünk, önálló est­re csábítottuk — néha nem kis győzködés árán — Darvas Tv-figyelő Emlékmúzeum. Ha a műsor­újság nem jelezte volna, hogy Valentyin Katajevnek Az em­lékmúzeum című víg játéka 1941-ben íródott, bizony két­ségek között hányódhatott vol­na a néző, hiszen azon az egyetlen Sztálin-szobron kívül, amely egy szekrény tetején fénylett, meg ama többször emlegetett lehetőség mellett, hogy netán Einstein is megér­kezik a konszki Lobacsevszkij- ünnepségekre, bizony egyéb fogódzó nemigen akadt a da- tálásra. (A relativitás elméle­tének kidolgozója a jelzett esz­tendőben tényleg javában élt: csak 1955-ben, hetvenhat éves korában ragadta el a halál.) Más jelzés a történés idejé­re? Nos, e két — tárgyi és személyi — mutatóhoz az egész, hetvenöt percig tartó játszadozás alatt nem társult semmi olyasmi, amiből a meg­rajzolt világ történelmi koor­dinátáira következtethettünk volna. S mivel a kor és a helyszín külső azonosítása elmaradt, a közreműködők sem tehettek egyebet, minthogy elmondták szövegüket, amely mondatok — hiába ismétlődtek bennük unos-untalan az elvtárs és elv­társnő titulusok — akármilyen más vigasságba is beleillettek volna. így aztán jobb híján egy eljellegtelenedett — eredeti savától, borsától megfosztott — jelenetsorral akadt talál­kozásunk, és annak, hogy a jeles és népszerű szerzőnek ez a színműve magyarországi ős­bemutatóként került képer­nyőre, nemigen tudtunk örven­deni. Színészek. Annál kevésbé, mert ebben a feldolgozásban is több olyan közreműködő akadt, aki — hogy úgy mond­juk — nem egészen érett a kamerák és a mikrofonok előtti szereplésre. Akárcsak a dicstelén véget ért özvegy és leánya című Kemény Zsigmond-á tiratban, ebben is szép számmal tűntek fel kevéssé vagy egyáltalán nem ismert arcok, amelyek gazdái bizony vagy úgy gesz­tikuláltak, mint például egy szilveszteri haknin szokás, vagy úgy préselték, rossz be­szédtechnikájuk miatt úgy sziszegtették a hangokat, hogy a készülékek illetékes továb­bító berendezései majd bele- repsdtek. Az ellen, hogy nemcsak bu­dapesti színpadjárókat foglal­koztat a televízió, természete­sen nem szabad és nem is le­het berzenkedni. De az ellen igen, hogy az egy-egy vidéki színház társulatára épített vál­lalkozásokban olyanokra is szerepet — alkalmasint fősze­repet — osztanak, akik a megszólalás legelemibb kívá­nalmainak sem tudnak eleget tenni. Mivel a televízió ren­dezői közül egyre többen vál­lalnak a fővároson túli társu­latokban művészeti vezetést, mind gyakoribbak a szóban forgó brigádmunkák, így hát az ellenőrző figyelemnek is nagyobbnak kellene lennie az alakítások minőségének dolgá­ban. Osváíh Júlia. Előfizetői em­lékezet óta nem iktattak be olyan zenés beszélgetést a hír­adó utáni főműsorba, mint most, szerdán, amikor Osváth Júlia, kiváló énekesnőnk kezd­te meg emlékeinek idézgeté- sét. Hogy mely okok késztet­ték a programgazdákat erre a szokatlan lépésre, nem tudni, de tény, hogy a sokszereplős tévéjátékok, mozidarabok adás­idejében egyetlen operaénekes­nő szólt, illetőleg dalolt a ré-, gi celluloid szalagokon. Aki persze szereti az operát, a mesterien iskolázott hangot — no meg a művészvilág pikan­tériáit —, az kétségkívül jól szórakozott, de egy ilyen pár­beszéd azért mégis olyan ré­tegműsor, amely vagy korábbi, vagy későbbi időpontba kíván­kozik. Ügy, mint az Osváth- interjú második része, amelyet csütörtök este tíz után élvez­hettek végig hívei. Akácz László Galgamácsa, Tápióság, Vác Studia Comitatensia Piros Ildikó (Erzsi) é3 Mansíros László (örley) Görgey Gábor Galopp a Vérmezőn című színművében Két új kiadvány jelent meg a Pest megyei Múzeumok Igazgatósága gondozásában. A Studia Comitatensia sorozat 12. köteteként Vankóné Dudás Juli Falum, Galgamácsa című könyvét adták ki. A reprezen­tatív kivitelű könyv lekottá- zott galgamácsai népdalokon, kézimunkák lerajzolt motívu­main, a festőa&szony élettörté­netén, valamint alkotásainak színes fotóin keresztül mutat­ja be a táj múltját és művé­szetét. Ebben a sorozatban adták ki 13. és 14. köteteként, tízéves munka eredményeként Vác monográfiáját. A sorozat kö­vetkező darabja Tápiómente néprajzáról szól. Most készítik elő a két év múlva megjelenő régészeti tanulmánykötetet, amely a Pest megyei ásatások­ról ad majd összefoglalót. Ivánt. Bessenyei Ferencet, Tolnay Klárit, Ruttkay Évát. Munkánkat az Országos Ren­dező Iroda es a Délbudai Vendéglátó Vállalat támogat­ja. segíti. A közönség körében nagy népszerűségnek örvendett a Kqrona Pódium több soroza­ta. így többek között a Kame- raszínház, amelynek vendégei szubjektiven beszéltek az ob­jektívról. A Tanár úr, kérem sorozatuk mestereket és tanít­ványaikat állította reflektor- fénybe. Napjainkban is nagy siker Mikes Lilla Előttem az élet című Ajar-adaptációja, Psota Irén Baker-estje, Pau­dits Béla műsora: Az úgyne­vezett régi jó világban. Maria Callas élete Pitti Katalin köz­reműködésével. Pécsi Ildikó Görögnek születtem című Me­lina Mercouri parafrázisa. A nemzet csalogánya. Blaha Luj­za életregénye — Tiboldi Má­ria és Farkas Bálint előadásá­ban. Mindezek eredeti ottho­na természetesen a Korona Pódium, de másutt is — a szí­nészek országjárása következ­tében — megtekinthetők. Né­ha bizony a Korona Cukrász­da szűknek bizonyul, és sor­ban állnak a jegyekért. Vajon nem találtak eddig nagyobb befogadóképességű teremre, vagy ragaszkodnak eredeti helyszínükhöz? — A Korona Pódium nem adja fel a helyét — folytatja Mikes Lilla. — Tíz év ottho­nát nem lehet pótolni, helyet­tesíteni egy nagyobbal. Per­sze, ez nem jelenti azt, hogy ne lépjünk fel egy reprezen­tatív teremben. A Pest megyei Hírlap irodalmi estjét is ezért tartjuk meg a Pesti Vigadó nagytermében, hogy még több emberhez szóljunk, minél több nézőt nyerjünk meg a pódium­művészetnek. Belelátni a műhelybe — Miért a Pest megyei Hír­lapnak rendeznek irodalmi es­tet? Hogyan figyelt fel a lap­ra? — A Táguló körök címet vi­selő irodalmi cseréjük más megyei lapokkal érdeklődést váltott ki az irodalmi berkek­ben, s így szereztem róla én is tudomást. Figyelni kezdtem az újságot, olvastam munkatár­sainak a cikkeit, a Pest me­gyei Hírlapban is publikáló írók, költők munkáit. Arra gondoltam, hogy megszer­keszthetnénk egy olyan mű­sort, amelyben a régmúltat összekötjük a jelennel. Ügy vé­lem, hogy egy jelentős ügyfo- gadatlan prókátorai vagyunk, amikor a vidéki irodalmi élet bemutatását szorgalmazzuk a fővárosban. Bepillantani, be­lelátni egy műhelybe mindig izgalmas pillanatokat jelent. S úgy is öröm dolgozni, ha a színész komoly és lelkes part­nerekre talál. — Kik lesznek a közremű­ködők? — Rangos gárda várja a Pest megyei közönséget a Vi­gadóban. Pécsi Ildikó, Jancsó Adrienne, Szemes Mari, Bánffy György, Koncz Gábor és jómagam tolmácsoljuk Vö­rösmarty, Petőfi, Arany, Kis­faludy, Illyés, Áprily, Jékely, Fábián Zoltán, Vas István, Ka­rinthy Ferenc, Szeberényi Le­hel, Puszta Sándor, Szakonyí Károly, Vészi Endre, Flamm János, Besze Imre, Törő Ist­ván és mások műveit. Hiszek abban, hogy jeles íróink szí­vük teljes melegével, fantáziá­juk mozgósításával felsorakoz­nak mellénk, bemutatkozá­sunk sikeres lesz. S más me­gyei lapok is követik a Pest megyei Hírlap kezdeményezé­sét, és így vidéki színészek is színre léphetnek a Korona Pódiumon. — A Táguló körök mikor mutatkozik be a Pesti Vigadó­ban? — Január 30-án, hétfőn este hét órai kezdettel. Bízom ben­ne, hogy telt ház előtt lépünk fel. S abban is reménykedem, hogy sor kerül ismétlésre, mert a műsor igényes, komoly szellemi élvezetet nyújt, nem beszélve arról, hogy kikapcso­lódásnak, szórakozásnak sem rossz részt venni nézőként egy műsoron a Vigadóban. M. Zs.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents