Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-07 / 5. szám
1984. JANUAR 7., SZOMBAT 3 Párttestületek ülései A Központi Bizottság 1983. október 12-i határozata alapján az MSZMP ráckevei járási bizottsága tegnap záróülést tartott. A tanácskozáson részt vett Komáromi János a megyei pártbizottság tagja, osztályvezető, aki méltatta a járás sokoldalú fejlődését, a pártszervek, a kommunisták, a lakosság aktív tevékenységét, közéleti szerepét. Jónás Zoltán, a járási párt- bizottság első titkára meleg szavakkal köszönte meg a testületi tagok, a vállalatok és szövetkezetek önzetlen segítségét. amit a politikai munkához és a terület fejlődéséhez nyújtottak. A Központi Bizottság határozatának megfelelően a testület tagjai tudomásul vették a járási pártbizottság megszűnéséről szóló előterjesztést. Ugyancsak összeült tegnap a ráckevei nagyközségi pártbizottság, melynek munkájában részt vett Komáromi János, a megyei pártbizottság tagja, osztályvezető. A Központi Bizottság 1983. október 12-i határozata értelmében Ráckevén 57 tagú városi jogú nagyközségi pártbizottság alakult. A megyei pártvégrehajtóbizottság javaslata alapján megválasztották a helyi párt-végrehajtóbizottság tagjait és a tisztségviselőket. A pártbizottság első titkára Jónás Zoltán, titkárai Klamó József és Nagy Domokos lettek. Szigetszentmiklóson tegnap városi jogú nagyközségi párt- bizottság alakult. A testület ülésén kooptálta tagjai sorába a volt ráckevei járási pártbizottság több tagját, valamint megválasztotta a pártvégrehajtóbizottságot és a tisztségviselőket. Az ülésen részt vett és felszólalt Simon János, a megyei pártbizottság osztályvezetője. A megyei párt-végrehajtóbizottság javaslatára a sziget- szentmiklósi városi jogú nagyközségi pártbizottság első titkárának Nagy Józsefnét, titkárainak Maczkó Józsefet és Szilágyi Zoltánt választották meg. £ Január elsejétől 12 település kapott városi státust, 34 | pedig városi jogú nagyközség lett. Az utóbbiak közé tar- í tozik a megyében Monor, amelynek vonzáskörzetében 113 y í ezer ember él. y — Hogyan, miképp érintik őket a változások? — er- ^ ről beszélgettünk Szászik Károllyal — az altkor még já- rási pártbizottság első titkárával. — Bár előttem már többen is elmondták, szükségesnek érzem ismét kijelenteni, hogy nem valamiféle kampányszerű vagy új feladatról van most szó — szögezte le Szászik Károly. — Egy széles körű, párt, állami és gazdasági fórumokon folyt társaadalmi vita végére került pont. A közigazgatás legutóbbi bő évtizede, az 1971- es tanácstörvény megalkotása óta eltelt időszak megérlelte a változásokat országos méretekben és szűkebb pátriánkban is. Ügy érzem, kiérdemeltük a korszerűbb, az élet követelményeivel jobban szinkronban lévő városi, jogú nagyközség címet, a körzetközpont státust. • Milyen gyakorlati értéke van az új elnevezésnek? — Nemcsak gyakorlati, az elvi jelentősége is nagy ennek. Egyrészt a perspektíváját tekintve: azt ígéri, hogy belátható időn belül város lehetünk, ennek a pozíciónak összes előnyével. Még fontosabb azonban, hogy már most megkaptuk mindazokat a jog- és hatásköröket, amelyek a városokat megilletik. • • • Ez valóban biztató, de vajon mennyire felkészült maga Monor, illetve az érintett apparátus a változásokra? — A közigazgatás korszerűsítésével kapcsolatban nálunk is fölvetődtek mindazok a gondok és feladatok, mint a megye más területein. Akadnak azonban sajátosságaink. Mo- nornak máris nagy vonzás- körzete alakult ki. (Ez egyébként megegyezik a megszűnt járás területével.) Földrajzi elhelyezése, gazdasági szerepe, történelmi — mezővárosi — múltja egyformán predesztinálja a körzetközponti szerepre. Hatósugarában 17 település — tizenegy tanácsba szervezetten — alkot egy szilárd köz- igazgatási egységet. Ezen a területen 1971-ben még több mint húsz téesz működött, mára — az optimális üzemi méretek kialakulása következtében — hat termelőszövetkezetben, egy-egy szakszövetkezetben, illetve állami gazdaságban koncentrálódott a mezőgazdaság ereje. Ezek az egységek nyolc és félezer embernek adnak munkát. A környék iparát a kis- és középüzemek jellemzik. Legjelentősebb közülük a monori Mezőgép és az ISG maglódi járműgyára. A tizennégy ipari jellegű vállalatnál és szövetkezetben, a kihelyezett részlegekben és két áfésznél összesen 9 ezer környékbeli dolgozik. — Ami az ipartelepítést illeti: voltak előrelépések, de vannak és adódnak további lehetőségek is. Az újévi első pártbizottsági ülésen éppen azt kívánjuk megvizsgálni, milyenek a kilátásaink a helybeni foglalkoztatás növelésére. © A kérdés másik része az igazgatási apparátus felkészült ségére vonatkozott... — Elégedettek vagyunk, s örülünk, hogy a megszűnt járási hivatal és a monori tanács dolgozói közül sikerült kiválasztani azt a hatvanhárom embert, akik öt osztályba szervezetten, véleményünk szerint képesek lesznek a feladatoknak színvonalasan eleget tenni. © Ki lehet-e jelenteni, hogy minden érintett dolgozó sorsa, helyzete megnyugtatóan elrendeződött? — Ezt tiszta lelkiismerettel elmondhatjuk. Mindenkivel, aki most más munkaterületre került, elbeszélgettünk. Képzettségüket és az alkalmasságot figyelembe véve két-három munkahelyet, illetve munkakört is felajánlottunk. Ügy éreztük, megértéssel és jóindulatúan fogadták érveinket. Egyébként valamennyien a volt járás területén maradtaik, így továbbra is számíthatunk gazdag tapasztalataikra. © Aki a tanácsnál mindig ügyfélként fordul meg, azt érthetően az érdekli, az ő javát hogyan szolgálja az új közigazgatási rendszer'. — Erről az utóbbi hetekben sok tájékoztatás jelent meg. Nem szeretnék ismétlésekbe bocsátkozni, de hadd mondjam el: meggyőződésem, mindenki jól jár azzal, hogy csaknem kiteljesedik a helyi tanácsoknál elintézhető ügyek köre. Megszűnt az alá- és fölérendeltségi viszony. Jobban érvényesülhet az úgynevezett térségi szemlélet: két-három-négy község is összefoghat egy-egy feladat végrehajtására. A rendelkezésre álló pénz elköltéséről ott határozhatnak, ahol a legjobban ismerik a gondokat, igényeket. ® Eretnekségnek tartja, ha megkérdezem, nem kell-e eleinte kapkodástól, netalán anarchiától tartani? — A kérdés mindkét részére az a válaszom: nem! Az államigazgatás területén, de másutt sem lehet elvárni, hogy egyik napról a másikra helyére kerüljön minden. A tanács- törvényt, a pénzügyi szabályNapircnden: Az éves munkaferv Tegnap délelőtt Budapesten a SZOT székházában tartott ülést Pataki Mártonnak, az SZMT elnökének vezetésével a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának elnöksége. Elsőként Vágvölgyi József, a Pest megyei Tanács általános elnökhelyettese adott tájékoztatást Pest megye ez évi fejlesztési tervéről. A vitában Major Péter, a MEDOSZ Pest megyei Bizottságának titkára hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek településfejlesztését segítő munkáját javítaná, ha a helyi tanácsok illetékesei rendszeresen részt vennének a szakszervezeti testületi üléseken. Fodor László, az SZMT titkára kiemelte, hogy a vállalati gazdálkodást és a települések gyarapítását nem lehet különválasztani. A napirenden szerepelt még az SZMT elnökségének ez évi munkaterve és ülésrendje, amelyet a testület elfogadott. zókat minden szinten az új követelményekhez kell igazítani. Ez most van folyamatban, s körülbelül az év első felében fejeződik be. A koncentráltabb és egységesebb politikai irányításnak kell még jellemzőbbé válnia a 3 ezer 700 párttagot tömörítő több mint száz alapszervezetünkbe is. A pártirányítás elsősorban a településekre és a gazdasági egységekre épül. Erősödik tehát a helyi pártbizottságok, pártvezetőségek szerepe, felelőssége. Segítjük őket. de úgy, hogy ne érezzék gyámkodásnak, s növekedjék az önállóság igénye, tudata. Az apparátus tizenegy tagja remélhetőleg gyakrabban kerül majd az első vonalba. ® Mi az első jelszó, a legfontosabb teendő január elseje után Monoron és környékén? — Bármennyire alaposan előkészített volt is a közigazgatás átszervezésére vonatkozó döntés, elhangzik a közvéleményben, hogy az információk nem elég részletesek, s színvonaluk sem a legmegfelelőbb. Ezt a hiányosságot — az országos szintű állásfoglalások értelmezése, adaptálása után — ki kell küszöbölni. Vonzásicör- zetükbe~ 113 ezer ember közérzete, froütikai hangulata múlik a jó vagy rossz tájékozottságon. S ezen felül természetesen a munkára kell fordítani minden energiát — hangsúlyozta beszélgetésünk végén Szászik Károly. — Monor eddig is megfelelt, ezután mégin- kább meg akar felelni a középfokú ellátási feladatnak, hogy növelje a térség népességmegtartó erejét, erősítse azokat a szálakat, amelyek idekötik a helyieket és a környékbelieket. Ha Monor gyarapodik, vonzás- körzete is gazdagodik. Vercszki János Csendesülő vihar Kicsinek kicsi, nagynsk nagy Rugalmas, a szükségletekhez gyorsan igazodó terep Meglehetősen botrányos körülmények, mert nagy hangoskodások közepette feloszlott egy vállalati gazdasági munkaközösség. Ki-ki a maga igazát látta ebben, a tagok azt, hogy vezetőik eleve ódzkodva fogadták próbálkozásukat, a vezetők viszont úgy kommentálták a dolgot, ők megmondták előre, e közösségnek nem sok babér teremhet, hiszen a tagokat nem a több munka hozta össze, hanem pusztán a több pénz, ám ez utóbbi az előbbi nélkül nincsen. Nálunk nincsen — nyomta meg a szót az igazgató, amikor az újságírónak felelt a miérteket, a hogyanokat feszegető kérdésekre. Tény: a cégnél hét másik munkaközösség változatlanul tevékenykedik. Szélsőségek Amennyire újdonságnak számított az addig nem ismert vállalkozási formák megjelenése a megyében, napjainkban már annyira nem szokatlan az sem, hogy az e formákat hasznosító közösségek némelyike bedobja a törölközőt, azaz megbukik, hiszen tizenkét hónap alatt a megyében harminchárom ilyen, új formában dolgozó közösségnek kellett belátnia, nem megy tovább, a számítások nem váltak be, sem aranytojás, sem tyúk... Szinte jelképezve a közvélemény biztonytalankodásait, a tagadhatatlanul meglevő szélsőségeket a megítélésben, már az elnevezés körül — és még inkább a fogalom tartalma esetében — sok a vita. Vannak akik második gazdaságról, azután kiegészítő gazdaságról, majd árnyék-, megint mások háttér gazdaságról beszélnek, a hivatalos fogalmazás, az új típusú gazdálkodó szervezetek szűkebb kört von meg, mint amit a közvélemény, közvélekedés ért mindazon, amit napjainkban már nem szenvedélyektől fűtötten, azaz csendesebben, de mérlegel, elemez, vitat. Egy valami bizonyos: van, létezik, hat a különféle tevékenységeknek e tág terepű csoportja, hiszen a megyében van munkaközösség magas színvonalú számítástechnikai szellemi alkotások létrehozására, s van olyasmire, amire munkaidőben már szinte nem akad vállalkozó, öntvénytisztításra, van mezőgazdasági szakcsoport, különleges genetikai tulajdonságú növények előállítására és elöregedett erő-munkagépek még használható alkatrészeinek összegyűjtésére, felújítására. A termelés és az elosztás egy sajátos — létezésében sok ellentmondást hordó, jellemzőiben visszatetsző vonásokat is felmutató —, céljaiban hasznos terepéről van sző, a Kerekeken gurulhat majd szocialista szektor kiegészítőjéről, köznapian fogalmazva, a szocialista szektor együttműködési réseinek betöltőjéről. Hiba lenne azonban mindent ide sorolni, ami nem illik bele a nagyüzemi tevékenységbe — holott ezzel az egy kalap alá vevéssel gyakran találkozhatunk a megyében, olykor testületi üléseken is —, ami furcsa, ami szokat- lanságával ellenérzést kelt, azaz: a második gazdaságnak — értelmezésünk szerint — semmi köze a borravalóhoz, a hálapénzhez, az üzérkedéshez, olyasmihez, amit jogtalan előnyöknek, munka nélkül szerzett jövedelmeknek, vagy éppen törvényszegésnek nevezünk, nevezhetünk. Igaz, az említettek belejátszhatnak, bele is játszanak a második gazdaság némely terepének, tevékenységi körének létezésébe, ám ez nem gazdasági kérdés, hanem az ellenőrzés, a bűnüldözés, az igazságszolgáltatás hatáskörébe tartozik. Beletartozónak tekinthetjük viszont a második gazdaságba a magántevékenység olyan, a megyeben jelentős súlyú féllegális, ieliliegális részeit, mint a hatósági engedely nélküli szolgáltatások — kontárkodás, főként az agglomerációs övezet településein, szobakiadás az üdüiónelyeken, taxizás a fővárosi piacokra a zöldség- és gyümölcstermelő községekből — viszonylag kiterjedt köret. Természetesen elsősorban azt tekinthetjük ide tartozónak, ami valóban szabályozott jogi keretek között zajlik: o háztáji és kisegítő gazdálkodást, ami a megyeben minden második családot érint (!), a magánkereskedést, a magánkisipart, ebbe a magánépítő-mestert is beleértve, a fizetővendéglátást, az új típusú gazdálkodó szervezeteket, a kisvállalatoktól a szakcsoportokon át a munka- közösségekig, ez utóbbiak száma már félezer körül van. S olyan, meglehetősen áttekinthetetlen cselekvési kör szintén beletartozik a második gazdaságba — áttekinthetetlen, mert jó néhány mozzanatában a szabályost, a majdnem szabályost, majdnem törvénytelent keverő, elegyítő kör ez —, mint az ún. házilagos építkezés. Hibás azonosítás * I A Pevdi budakeszi bordíszműüzemében készülő görgős szatyrok jelentősen megkönnyítik a bevásárlást. Havonta négyezer darabot varrnak, szegeinek a bedolgozók közreműködésével. Sebestyén Sándorné a húzózárat varrja fel. Trencsény! Zoltán felvétele Más nem lehet a megítélés alapja, mint az: valós szükségletek kielégítője-e egy-egy tevékenység? Ha tárgyilagosak vagyunk, azt kell felelnünk: igen. Ráadásul a szocialista szervezetek item képesek — nem alkalmasak — e feladatok többségének az ellátására, illetve csak rendkívül gazdaságtalanul hajthatnák végre azokat. Ilyen és hasonlqf tényezőkre figyelemmel kell mérlegelnünk, akkor kiderül: jelenünknek természetes kiegészítője a gazdaságnak ez a szelete. Természetes és szükségszerű kiegészítőről van szó, hiszen — példával élve — a háztáji, kisegítő és egyéni gazdaságok adják a megyében bizonyos áruknak a felét, a kétharmadát — a sertéseknek több, mint a fele nevelkedik s kerül vágóhídra innét — de a hízott libáknak — a májnak! —, különféle bogyós gyümölcsöknek majdnem a teljes i egészét. A mezőgazdasági szöI vetkezeteknek ma már a dön- \ tő része segíti ezt a tevékenységet, a nagyüzemi munka egyik — különleges, de szervesen illeszkedő — részterepeként kezelve. Folytathatjuk a szerepkör illusztrálását: a magánépítés a megyében az ösz- szes új lakásnak több, mint a kilencven százalékát segíti tető alá egy-egy esztendőben, s ezeknek az otthonoknak a döntő része a második gazdaság formáiban jön létre. Veszélyes tehát a kizárólagosság alapján történő ítélkezés, s ezért hibás gondolati út a szocializmust a nagy méretekkel — a közepes és nagy vállalatokkal, a sok ezer hektáron gazdálkodó szövetkezetekkel — azonosítani. Éppen a formák — a lehetőségek — szűkössége volt az égjük oka a tényleges szükségletek egy része kielégítetlenségének. S még nagyobb hiba, ha mindenkor és mindent csak szabályok közé gyömöszölten, központi rendelkezésektől egyenesre nyírtan tudunk elképzelni, s ami csak kicsit is szokatlan, nem illik a hagyományos képbe, azt elutasítjuk, sőt gyanúsnak, kiátkozásra érettnek tartjuk. Ez utóbbival már csak azért is vigyázni kell, mert becslések és számítások szerint a megyében a családok kétharmadának van valamilyen, a második gazdaságba tartozó jövedelemforrása. S itt ne gondoljunk rögtön a kiugró bevételi összegekre — ez egyébként, a szakemberek véleménye szerint, a második gazdaságban résztvevők csoportjának töredékére, nem több, mint öt-hét százalékára jellemző —, hanem sokkal inkább azokra gondoljunk, akik alacsony nyugdíjukat, szerény egy főre jutó családi jövedelmüket így egészítik ki, így érik el az átlagos életszínvonalat. Ennek fontosságát érzékelteti, ha leírjuk: a megyében a népességnek a tíz százaléka olyan családokban él, ahol az egy főre jutó jövedelem csupán a létminimumot éri el...! Az előbbi bekezdésben leírtakkal már azt is kimondtuk, hogy a szóban forgó tevékenységek bővítik a •munhgr időalapot, illetve a társadalmi termelésben addig részt nem vevő, de hasznos munkaerőt mozgósítanak, gondoljunk csak a háztáji és kisegítő gazdaságokban dolgozó családtagokra. A megyében az így dolgozó hozzátartozók számát a tapasztalt szakemberek nagyobbnak Ítélik, mint ameny- nyien főfoglalkozásként az állami és a szövetkezeti mező- gazdaságban tevékenykednek! S ez az arány nem csupán súlyt jelez, hanem egyben ér- zékeltetője annak is, miként festenének a piaci árcédulák e szorgos sereg, e „fizetetlen” családi segédhad nélkül. Ami hasznos a társadalomnak — azaz ha a tevékenység formája, tartalma nem sérti a közérdeket —, az hasznos a családnak, az egyénnek is, mert hozzájárul a családi életszínvonal megtartásához vagy növeléséhez; többletjövedelem forrása, az életkörülmények javításának egyik lehetséges eszköze, azaz harmonizál az össztársadalmi célokkal. Nélkülözhetetlen Rugalmas, a szükségletekhez gyorsan igazodó terepe ez a gazdaságnak, azaz tekintélyes nagyságú tartalékok rejlenek benne, s ezek a tartalékok, hasznosítva, nagyon is valós igények kielégítői lehetnek, olyanoké, amelyek máskülönben kielégítetlenül maradnának, s akár társadalmi feszültségeket is kelthetnének. Becslések, különféle számítások azt mutatják, hogy a társadalmi terméknek a 18-20 százaléka itt jön létre, a második gazdaságban. Ami nem csak le nem becsülhető, hanem egyenesen nélkülözhetetlen rész, s mert az, a második gazdaság sokféle — gyakran: jogos — vitára okot adó létezési terepét nem felszámolni, elsorvasztani kell, hanem segíteni, ösztönözni, jogilag, gazdaságilag szabályozott, ellenőrizhető, s mégis tág, rugalmas keretek között tartani, fejleszteni. Mészáros Ottó Vonzáskörzetében 113 ezren élnek Helyben születnek a döntések
