Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-28 / 23. szám

1984. JANUAR 28., SZOMBAT 3 Munkósőregység-gyülések a megyében Helytállás munkában, közéletben Valami újnak, frissnek, hasznosnak a kialakulása Üres erszénynél késéi a bánat Mint az első oldalor is kö­zöljük, tegnap folytatódtak Pest megyében a munkásőr- egység-gyűlések. Cegléden, Gö­döllőn és Vácott tartották meg évzáró-évnyitó összejöve­telüket a munkásőrök. Az MSZMP Központi Bi­zottságának és a kormánynak a jókívánságait, valamint a Pest megyei pártbizottság el­ismerését tolmácsolta Borbély Sándor, a munkásőrség orszá­gos parancsnoka, Vác és Du­nakeszi városok, valamint a vonzáskörzetükbe tartozó har­mincnégy község munkásőrei­nek a DCM kultúrtermében megtartott zászlóaljgyűlésén. Rónai Árpád, Dunakeszi vá­ros pártbizottságának első titkára elnökölt az eseményen, s külön is köszönötte a ven­dégek között Borbély Sándort, dr. Arató Andrást, a megyei pártbizottság titkárát, Fehér Béla megyei munkásőrpa- rancsnokot, Weisz Györgyöt, Vác város tanácselnökét. Mlatilik György egységpa­rancsnok adott számot az el­múlt évi munkáról, hangsú­lyozva annak jelentőségét, hogy a munkásőrök a külön­féle választott tisztségekben, a gazdasági munkában és a közéletben is példamutatóan helytálltak, s eredményesen vettek részt az ifjúság haza­fias honvédelmi nevelésében. Dr. Olajos Mihály, Vác vá­ros pártbizottságának első titkára ünnepi beszédében el­mondta: aki a munkásőri pártfeladatot teljesíti, az örök­re elkötelezett ember marad, ezért is tartják a városi és községi pártszervezetek fontos feladatuknak az állományépí­tés segítését, a munkásőrök tevékenységének értékelését. Az egységgyűlésen 19 fiatál munkásór tett esküt, majd a Forte gyár politikai és gazda­sági vezetése szalagot adomá­nyozott a zászlóalj csapat- zászlójára. ★ — A szocialista verseny na­gyon hatékony eszköz az egy­ség előtt álló feladatok meg­oldásában, új irányelveit a gyakorlatban kipróbáltuk. A sok kiváló eredmény közül ki­emelem híradó alegységünkét: a megyei versengésben ötödik alkalommal kerültek az első helyre — mondotta parancs­noki beszámolójában Kósa Sándor, a Mészáros János munkásőr zászlóaljnak a ceg­lédi sportcsarnokban tegnap megtartott egységgyűlésén. A meghívott vendégek so­rában jelen volt Kárpáti Fe­renc altábornagy, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsá­gának tagja, miniszterhelyet­tes, a város országgyűlési képviselője: Balogh László, a Pest megyei pártbizottság tit­kára. Ünnepi beszédet mon­dott Bállá János, a Cegléd városi pártbizottság első tit­kára. A gyűlés megható percei­nek sorába tartozott, amikor az abonyi úttörő munkásőrök köszöntötték a zászlóaljat, il­letve amikor néma felállással adóztak a tavaly elhunyt Mé­száros István nagykőrösi ala­pító munkásőr emlékének, s amikor a leszerelők és tarta­lékállományba vonulók nevé­ben Orosz Ferenc, a DÉTÉV személyzeti osztályvezetője át­adta fegyverét Bagi Sándor­nak, az ÉVIG ceglédi gyárá­ban dolgozó üzemmérnöknek, aki a most esküt tett munkás­őrök nevében fogadta meg: a fegyvert elődeikhez méltóan ők is a párt és a nép szol­gálatában használják. ★ Gödöllő és környékének munkásőrei, a Haza Szolgá­latáért Érdemérem arany fo­kozatával kitüntetett Kobzi János munkásőregvség évzá­ró gyűlését tegnap délután az Agrártudományi Egyetem A felnőtt és a gyermek kör­zeti orvosi ellátásról, mint ki­emelt egészségügyi program­ról tárgyalt pénteki ülésén az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága, vala­mint számos meghívott ven­dég, közöttük megyei főorvo­sok, körzeti orvosok, egész­ségügyi intézmények vezetői. Az Egészségügyi Miniszté­riumnak a tanácskozásra ké­szített előterjesztése szerint hazánkban a jelenlegi terv­időszakban — és később is — az alapellátás továbbfejleszté­se kap elsőbbséget. Ezt segíti az a körzeti orvosi hálózat, amelynek szervezeti keretei — a népesség számának és az emberek lakóhely szerinti megoszlásának megfelelően — aulájában tartották. Részt vett az eseményen Barinkai Oszkárné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára, Tóth József, a munkásőrség országos parancsnoksága alosz­tályvezetője és Kovács János, a megyei munkásőrparancsnok helyettese. Ott voltak a társ fegyveres testületek képviselői, valamint az ideiglenesen ha­zánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport küldöt­tei. Várnagy Attila, a Kobzi János munkásőregység pa­rancsnoka mondta el beszá­molóját, egyebek között azt, hogy kiváló eredménnyel zár­ták az esztendőt, az össze­vont kiképzési tervük meg­valósítása jól sikerült. Ezután a város nevében Herczenik Gyula, a gödöllői pártbizottság első titkára, majd Barinkai Oszkárné méltatta elismerő szavakkal a gödöllői munkás­őregység érdemeit, a szolgálat­ban tanúsított helytállását. Az évzáró és évnyitó mun- kásőrgyűlés szép mozzanata volt ezúttal is, amikor a le­szerelők és a tartalékállo­mányba vonulók nevében Ádám Mihály, az egyetem kommunális csoportjának részlegvezetője átadta fegyve­rét az esküt tett húsz ifjú társát képviselő Viczián La­josnak, a Humán Oltóanyag­termelő és Kutató Intézet vil­lanyszerelőjének. Befejezésül elismeréseket adtak át. már korábban kialakultak. A VI. ötéves terv célkitűzései szerint az egy körzetre jutó lakosságszámot nem szükséges csökkenteni, de a jelenlegi körzethatárokat felül kell vizsgálni. A városokban már az el­múlt tervidőszakban kiépült a körzeti gyermekorvosi hálózat, jelenleg az ellátás körébe be­vonják a város környéki köz­ségeket is. Mára minden óvo­dának és általános iskolának van kijelölt orvosa és védő­nője. Az írásos előterjesztéshez dr. Najzcr Alajos, az Egész­ségügyi Minisztérium főcso­portfőnöke fűzött szóbeli ki­egészítést, majd széles körű, tartalmas vita bontakozott ki. Egy új kötöttárugyár létre­hozása tetemes költségeinek a nagyobb hányadát — hozzáve­tőleg a hatvan százalékát — takaríttatta meg annak ide­jén a Minisztertanács azzal, hogy az érintett főhatóságok­kal, valamint a vállalatokkal fontolóra vétette: vajon nem kifizetődőbb-e — azaz: gazda­ságosabb — a meglevő üze­mek bővítésével, rekonstruk­ciójával létrehozni a kívánt termelőképességet, mint új be­ruházással? Hat a kényszer A számítások azt mutatták, jó volt az elgondolás — az el­gondolás külföldi tapasztala­tokra támaszkodott —, nem szükséges a képletes vagy szó szerinti kukoricaföldön gyárat emelni, a cél elérhető más módon is. Ezt a más módot választották, a többi között így került sor a Váci Kötött­árugyárban rekonstrukciós jel­legű korszerűsítésekre külön­böző technológiai területeken. Ha egyetlen ilyen eset lenne az említett ügy a könnyűipar körében, s még inkább az ipar egészében, akkor is figyelmet érdemelne, mert követhető a példa. Szerencsére azonban, nem szabályt erősítő kivételről van szó, ám szabályról sem! Esetek csoportjáról beszélhe­tünk, amikből módszer for­málható, bár igaz, ezt a mód­szert elsősorban a kényszer — a szűkebb beruházási lehető­ségek kialakítása — kívánja, s csak másodsorban alakítja a józan fölismerés, az ilyen, nem egyszerű tartalékok fel­tárásának szükségessége. Esetek csoportjáról beszélhe­tünk, ugyanis példák az el sem kezdett, azaz ismételten fontolóra vett beruházásokra éppúgy lelhetők a nehézipar, mint a gév- és gépi berende­zés g:iártása, a villamosgép- és -készülék-gyártás, a faipar területén. Ezek többsége ugyan az irányító politikai testületek, a felügyeletet gyakorló hatósá­gok ajánlása nyomán került újólag mérlegre a vállalatok­nál — mivel a vállalati kör­ben még mindig hat az a szemlélet, amely szerint a fej­lesztés, a fejlődés beruházás —. ez azonban magát az ered­ményt nem kisebbíti. A megye mezőgazdaságában is szapo­rodnak a külön-külön megva­lósított beruházások helyett a társulásos alapon létrehozot- i—wmr ii.r.'SMMaBwjKwciraiaagBM Pai Ismenti bizottság ülésen Körzeti orvosi ellátásról Évente 60-70 ezer ügyet in­téznek. A megyében mintegy 250 vidéki hivatallal — taná­csok, földhivatalok stb. — tartják a kapcsolatot: két és fél telefonvonal szolgálja az összeköttetést. így aligha le­het azon csodálkozni, hogy a legreményíelenebb vállalko­zások egyike, telefonon fel­hívni a Pest megyei Illeték­hivatalt. Egyébként sem könnyű megtalálni őket. Csak a fővárost jól ismerők tudják, hol is van a II. kerület Rét utca 3. Az a kissé romos, ala­posan megviselt külsejű épü­let, amely otthont adott két esztendeje az illetékhivatal­nak. Tréfálkozhatnánk azon, mi lenne, ha Ismernék az utat, hiszen a hétfői és szer­dai félfogadási napokon igen­csak sokan keresik fel őket ügyes-bajos dolgaikkal... Csúszik a határidő — Az igazgatási, hatósági munkának ez egy sajátos te­rülete — kezdi a beszélgetést dr. Vámosi Nagy Szabolcs, a hivatal helyettes vezetője. — Talán a büntetőjogot kivéve a jog valamennyi területén jártasnak kell lennie az érde­mi ügyintézőnek, az adózás, az illetékkiszabás, az illeték- jogszabály csínját-bínját is­mernie kell. Ami nem is min­dig könnyű, a jelenleg is ér­vényben levő 1966-os illeték­jogszabály már 33 alkalom­mal módosult. Itt házon belül tanfolyamokkal igyekszünk a naprakészséget elérni, azt, hogy egy szakmailag jó szín­vonalon álló gárda legyen az illetékügyek gazdája a me­gyében. — Gyakran éri a vád önö­Eififkalt jövedelmek, Beáztatott bélyegek á munkát a lakossá® iája két, hogy hosszadalmas az ügyintézés, több hónap is el­telik, míg pont kerül egy-egy eset végére ... — El kell ismernem, való­ban nem mindig 30 nap az ügyintézés ideje, legalábbis az ügyfél számára nem, mert azért itt a stáb szorgalmasan dolgozik, az objektív körül­mények azonban nem szolgál­ják az ügyintézés gyorsasá­gát. — Ezt hogy értsem? — Az elhelyezésre gondo­lok. A könyvelésen például tizenkeiten dolgoznak egy szo­bában. Ha ezen a kilátásta­lannak tűnő helyzeten változ­tatni tudnánk, csupán azzal, hogy kevesebben vannak egy- egy szobában, 20-30 százalék­kal növelhetnénk a munkain­tenzitást. A megoldást a me­gyei tanács végrehajtó bizott­ságának határozata is sürgeti, de ez ügyben csak a jószán­dék nem elég. Megfelelő he­lyiség pedig nincs a láthatá­ron! Letiltás tíz százalék — A kirótt illetéket idejé­ben fizetilc-e a Pest me­gyeiek? Vagy talán csak a felszólítás használ? — Vétel, ajándékozás, vagy öröklés után mintegy 340 mil­lió forint a bevételünk egy évben, csaknem 28 ezer tételt jelent. A döntő többség ren­desen fizet, de a figyelmezte­tett ügyfelek Is hamarosan rendezik az illetéket. Legfel­jebb az esetek 8-10 százaléká­nál kell letiltáshoz folyamod­nunk. — Az új jogszabályok gyakran a korábbinál kedve­zőbb feltételeket adnak az ál­lampolgároknak az illeték fizetésénél... — Nekünk pedig több mun­kát. A részletfizetések, a kedvezmények mind a nyil­vántartásunkat növelik, sza­porodik az akta. 1985 első fe­lében arra számítunk, hogy a megyéből mintegy 4-5 millió adat várható az adózással kapcsolatban. Feldolgozáshoz sajnos nincs gépünk. — Említene érdekes esete­ket a hivatal gyakorlatából? — Évente 10-12 kisiparost jelentünk fel adóeltitkolás — adócsalás — miatt, sajnos, ke­vés visszariasztó erővel. Egy érdi műszaki cikk kereskedő kettős könyvelést folytatott, valódi forgalmának csak 15 százalékát tüntette fel jöve­delemként, 1 millió forintos adóhiányt találtunk nála, Du- naharasztin pedig egy művi­rágkészítő tevékenységét vizs­gálták meg a szakértők, s ki­derült. akkora anyagköltséget könyvelt el. ami után jóval nagyobb bevételre kellett szert tennie, mint amit be­vallott ... — Találtak-e már hamis illetékbélyeget? — Nem, de olyat, amelyet újra fel akartak használni, igen. Elvileg ez is bélyegha­misítás. Egyébként nem ne­héz felismerni a leáztatott és újraragasztott bélyeget, vas­tagabb, mint az „eredeti”. Csak postán át — Miért nehézkes a fel nem használt illetékbélyegek visz- szaváltása? — A rendszer egy kicsit va­lóban nehézkes. Hozzánk kell benyújtani egy kérelmet, nem fizethetjük ki itt helyben, csak postán küldhetjük vissza a pénzt, jókora késéssel. Saj­nos, más megyékben akadt arra példa, hogy visszaélése­ket követtek el a bélyegek visszaváltásánál, ezért volt szükség a szigorúbb, időigé­nyesebb eljárásra... A tervgazdálkodás nem tar­tozik a hivatal erősségei közé, hiszen jószerével egyetlen dolgot, az adóellenőrzést tud­ják csak megtervezni. A töb­bi — nem kevés — feladattal a megye lakossága látja el őket. S még egy érdekesség: ezeket az aktákat nem selej­tezhetik, meg kell őrizniük, s tíz esztendő után átadhatnák a levéltárnak további megőr­zésre. Hely hiányában azon­ban ez az átadás megoldha­tatlan, így nem marad más hátra, minthogy saját maguk tárolják az aktahegyeket, amelyeket az idén is előrelát­hatólag több tízezerrel gyara- pít a megye lakossága. G. M. tak, megkezdettek, tervezettel?, azaz — fenntartva az óvatos­ságot, mert a jelek még nem vélhetők jellemző vonásoknak — bizakodhatunk valami ú'- nak, frissnek, hasznosnak, tár­sadalmilag szükségszerűnek a kialakulásában. Erre az újra — nagy hiba lenne hallgatni erről — nem általában fogalmazódik meg a szükségszerűség igénye, hanem égető sürgősséggel, a továbblé­pés elengedhetetlen elemévé téve ezt az ú’’t. Az eredendő ok ennek az új gyakorlatnak az alkalmazására ott húzódik meg, hogy a megye termelő- ágazataiban, de elsősorban az iparban és a mezőgazdaság­ban, évek óta mérséklődik — részben gazdálkodási okok, fő­ként azonban a szabályozóvál­tozások következtében — a fejlesztési források nagysága, s az ilyen célú pénzek mennyi­ségén az sem változtat, hogy a jelenlegi szabályozás nem kü- lönítteti el a régebbi, az ún. klasszikus fejlesztési alapot. A forintösszeg persze így sem csekély, kézenfekvő azonban: nemcsak a vélt, hanem az erőteljesen indokolt fejlesztési szükségletek fedezetére sem futja abból. Éppefi ezért — ezért is — szeléktálni, azaz rostálni, rangsorolni kell. S elkerülhetetlen ez azért is. mert a közben megváltozott világgazdasági körülmények — nem kevésbé a január óta ér­vényes szabályozók — kétsé­gessé tették, tehetik a koráb­ban, évekkel ezelőtt elhatáro­zott, s még el nem kezdett, vagy éppen az első szakasz­ban tartó — tehát megmásít­ható, átalakítható — fejleszté­sek érdemességét; gazdaságos­ságát, kifizetődő jellegét. Hozzászoktunk Van mit követni jó mód­szerként a megye gazdálkodá­si gyakorlatában! Rangsorolási megfontolásokra támaszkodva alakították ki például a Me­zőgép Trösztnél a kovácsolás fejlesztésének korábbiaktól el­térő — a szétaprózott beruhá­zásokkal szemben koncentrá­cióra törekvő — útját. A ne­héziparba tartozó vállalatok egy részénél — mint a Dunai Kőolajipari Vállalatnál, a Pest megyei Műanyagipari Válla­latnál — az élőmunka-szük­ségletet fogták kisebbre a meg­valósítandó, s majdan vagy rövidesen üzemszerű termelés­re fogandó fejlesztéseknél. A megye élelmiszeripari üzemei­nek javánál — így egyebek mellett a tartósítóiparban — a rekonstrukciós jellegű mű­szaki megoldások élveznek el­sőbbséget az új létesítmények ellenében. Bebizonyosodni lát­szik a szakemberek egy cso­portja által már hosszú ideje hangoztatott vélemény, ami szerint az esetek egy részében a leggazdaságosabb fejlesztés az el sem kezdett beruházás! Az el sem kezdett, klasszikus értelmű beruházás, hanem he­lyette a jól irányzott, egy-egy részletet korszerűsítő — az ún. szűk keresztmetszeteket célba vevő — fejlesztés hozhat iga­zi hasznot, bizonyulhat a leg­gazdaságosabbnak. Első hallásra természetesen meghökkentően hangzik, hi­szen ahhoz szoktunk hozzá, hogy a haladást üzem- és gyáravatásokkal mérjük —bár persze a mostani szűkös idők­ben is évente 3,5—4,8 milliár- dot ruháztak be a megye ipa­rában, 2,5 milliárd forintot a mezőgazdaságban —, az ipar, a mezőgazdaság korszerűsíté­sét, haladását beruházási számadatokkal is láthatóvá te­gyük. Ennek a maga idejé­ben nem is jogosulatlan gya­korlatnak vetett véget az az új értékrend, melyet a hazai munkateljesítmények megíté­lésében a cserearányok válto­zása elkerülhetetlenül kialakí­tott. Így már érthető — bár ne feledjük, rejlenek ebben ne­gatívumok is! —, hogy a me­gyében csökkent a kivitelezés alatt álló, termelő jellegű épít­mények száma a legutóbbi két évben. Ezzel párhuzamosan erőteljesen differenciálódik a vállalati fejlesztési körbe tar­tozó pénzek elköltésének mód­ja — a legutóbbi három-négy esztendőben például nagy in­gadozásokat mutat az építési igények alakulása —, a koráb­biaknál sokkal nagyobb anya­gi erők koncentrálódnak a vál­lalatoknál a folyamatban le­vő • beruházások kivitelezésé­nek meggyorsítására. Reáli­sabb tehát a fejlesztési maga­tartás, mint volt a hetvenes években, s ez akkor is igaz, ha persze a lépések lassúbbo­dását nem mindenütt tarthat­juk kívánatosnak. Vannak ugyanis a megyében olyan ter­melőhelyek, amelyeknél a fej­lesztés, a minél előbbi beruhá­zás egyszerre népgazdasági és vállalati érdek. Esetleg éppen olyan áron elérhető érdekér­vényesítés ez, amit a másutt el sem kezdett beruházások tesznek lehetővé. Jó példát kí­nálnak erre a megyében a konvertálható export áruala­pot növelő — hitelre támasz­kodó — fejlesztések. Szűküljön a kör Formálódik tehát egy űj be­ruházási. fejlesztési magatar­tás, némely tapasztalatok azon­ban változatlanul kérdőjelként magasodnak elénk, hiszen még mindig meglehetősen gyakran találkozunk irreális fejlesztési,, beruházási tervek dédelgetésé- vel, szinte csak egyetlen érv­vel támasztva alá azokat: egy­szer már elhatároztuk, akkor csináljuk ... Meggyőződésünk szerint a mai forrásszűke hely­zetben is a jó megoldásoknak, a gazdaságos termeléskorsze­rűsítésnek nyíljék tág terepe, ennek azonban az is feltétele, hogy szűküljön ott a kör, ahol a haszon kétséges, vagy éppen bizonyos — csak éppen ki­mondani nem mert — a ku­darc, a ráfizetés. Az el sem kezdett beruházás olykor való­ban megoldás, ám lemond a"' valamiről mindig egyszerűt’- mint meglelni azt, ami he!"- ben és általános értelemben i előbbre visz. Mészáros Ottó Pedagóguslakások Foton A gödi Dunamenti Termelőszövetkezet építői készítik a Fóti Gyermekvárosban a kecskeméti házgyár elemeiből kialakított pedagóguslakásokat. A tíz lakás tulajdonosai előreláthatólag tavasszal vehetik birtokukba új otthonukat. Barcza Zsolt felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents