Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-25 / 20. szám
1984. JANUÁR 25., SZERDA 5 SCóiház a falu szélén Innen a Sogar sem egy ugrás Az autósok türelmesen várakoznak perceken keresztül, aimíg a lakodalmas menet elvonul előttük. Idő kell ahhoz, hogy százötven-kétszáz ember zeneszóna, kényelmesen elsétáljon. A taksonyi esküvők az egész környéken híresek. Az emberek őrzik a régi, népi hagyományokat, melyek átörökítésében nagy szerepe van a helyi tanácsnak. és Gábler Jánosnak, akinek annak idején már az édesapja és a nagyapja is muzsikált a lakodalmakon Mindig egyéni Szombat délelőttönként az 51-es úton haladva többször is figyeltem ismeretlen szemlélőként a menetet, amint a tanácsháza felé haladtak. Az épületet erre az alkalomra virággal, szőnyegekkel feldíszítették, úgy fogadták az érkezőket. A tanácsháza most hétköznapi látványt nyújt. — Évente harmincöt-negyven esküvőt tartunk a községben — mondja Fodor Fe- rencné, a végrehajtó bizottság titkára, aki 1974-ben tette le az anyaikönyvvezetői vizsgát, és Csete Ferencnével meg Gavelda Házával felváltva vezeti a szertartást. Hogyan készülnek erre az eseményre? Minden alkalommal lámpalázasan, mert a nyilvános szereplés feszültségét, amikor méltán érzik úgy, hogy rajtuk a falu szeme, nem lehet megszokni. A legnehezebb a beszédet összeállítani, amihez ugyan megvannak a szabályok, de a szöveg mindig egyéni, a családi körülményekhez alkalmazott. A násznép délelőtt tíz órakor gyülekezik a művelődési központban, ahol elfogyasztják a disznótoros reggelit, majd együtt indulnak a menyasszonyért, és jönnek a tanácshoz. Héhány évvel ezelőtt még csak az ifjú pár érkezett a tanúkkal, mostanában már az egész rokonság. Az első pohár pezsgővel itt koccintanak. — Igyekszünk, hogy ez a nagy esemény valóban szép 'egyen és emlékezetes maradjon — mondja Csete Ferenc- né, aki helybeli születésű és jól ismeri a szokásokat. Igaz, hogy a saját esküvőjét Pesten tartotta, szűk körben, de sok személyes tapasztalata alap- ;án sorolja a taksonyi menü '■’agyományos fogásait: tyúkhúsleves, főtthús paradicsommártással, rántott hús, töltött '-áposzta, sütemény. Éjjel pe- ^’■g virslit és pacalt szolgálnak "el a társaságnak. Pöttyös ruhában Mennyibe kerül egy ilyen vendéglátás? Költségvetés nem készül róla, de tény bogy a szülők már egy évvel előre készülnek rá, és rendszerint háztájiból kerül ki a felhasznált nyersanyag. Witzing Mi- hályné, Rozika, a legjobb szakácsnő hírében áll a környéken, ő szokott segíteni a főzésnél és a tálalásnál. A menyasszonytánc pontosan éjfélkor kezdődik, és ekkor tréfás rigmusok mellett, papírpénzek kerülnek a vőfélyek által őrzött tálkába. A mennyaszony ezután öltözik pöttyös menyecskeruhába, és úgy ropja tovább a csárdást, polkát, tangót, keringet. Mindenki tudja Taksonyban, hogy hol lakik Gábler János, így könnyű a házát megtalálni. Barátságosan fogad, mint akinek a portáján gyakran megfordulnak idegenek. Mióta nyugdíjas, egyre több helyre hívják őt és az együttesét. Tavaly Kiskunlacházán, Makádon, Bugyin, Dunaharasztin, Halásztelken, Majosházán is játszottak. Igaz, manapság már „csak” huszonnégy órán keresztül tartanak a mulatságok, de annak idején három napig is együtt maradt a vendégsereg. Jobban mondva mindig újrakezdték, mert lovas kocsival szedték össze három délután a násznépet, hogy hajnalig együtt mulassanak. Az ö.ifmbe üröm Is vegyül Persze csak a vendégek, mert a zenészek dolgoznak, nekik egyetlen pohárral sem szabad felhajtani. — Ki tiltja meg? — kérdezem. — Én nem engedem, mert tudom, hogy hangulatot csak józanul lehet csinálni. Nem is bírnánk másképp tüdővel, szívvel, mert, kemény munka egész nap, szinte egyfolytában fújni a pisztont, trombitát, szaxofont. Rendelik a magyar, a cigány, a német számokat, régieket és újakat is. Kinek mihez van kedve. — Előfordul-e hogy olyan számot is kérnek, amit a zenekar nem ismer? — Ezen a környéken velünk ilyen nem történhet. Más vidéken talán megesne, de a megyehatáron túl nem megyünk. Táskában a műsor A házigazda hatalmas táskát vesz elő, hogy emeljem meg, lehet vagy tizenöt kiló. Ez a műsoruk, a leggyakrabban használt kották gyűjteménye. Gábler János annak idején állami zeneiskolát végzett, há-' rom esztendeje a Postás zenekartól ment nyugdíjba, öttagú együttesük sok helyen szokott szerepelni. Többször játszottak például az Intercontinentalban, a sváb bálokon. Filmforgatásokhoz is hívják őket, legutóbb a Wagner filmben szerepeitek, zuhogó esőben kellett fogadni a mestert. — A tűzoltók nyomták ránk fecskendőből a vizet — emlékszik vissza —, higgye el, nem volt valami nagy élvezet. Én az esküvőket sokkal jobban szeretem, akkor az sem baj, ha zuhog az eső. Ügyis jó a hangulat. — És ha később elromlik a házasság? — Arról már nem mi tehetünk, és a szép emlék akkor is egész életre szól. Lakodalmak mindig lesznek, segítünk megőrizni a szép, régi szokásokat. A tízéves kisfiú, aki eddig csöndben ült mellettünk, most dúdolni kezd: lakodalom van a mi utcánkban... Gál Judit ; Sűrű, vattaszerű ködben, j lépésben cammog a kocsi- sor Budapest határát el- ^ hagyva a sáros, csúszós ^ harmincas úton. Csak az 4 igazán jó szemű utasok fe- ' dezik fel az áthatolhatatlan ^ szürkeségben a Flór Ferenc ^ Kórház épületének körvo- f, nalait. Előtte, a hatalmas parkírozó szinte üres. A f bejáratnál utasra várva ^ ácsorog egy 176-os jelzésű autóbusz, úgy tűnik, nem 'f, sokan veszik igénybe szol- % gálatait. Csábító ajánlat Az igazgató főorvos szobájából szép időben tökéletes kilátás nyílik az alig száz méterre levő lakótelepre, s az épületeket övező pusztaságra. Dr. Pethő Ede azonban talán nem is veszi rossz néven, hogy a januári köd eltakarja most szeme elől a beton falakat. — Több mint kétszáz lakás készült el az ezerágyas kórház építésével egy időben. Elsősorban azok az egészségügyi dolgozók teremthettek itt otthont -naguknak, akiknek munkájára elengedhetetlenül szükség volt az intézményben. A fiatal, önálló lakással mág nem rendelkező szakorvosok és nővérek szívesen költöztek a lakótelepre, s így elértük, hogy még a hiányszakmákban is teljes létszámú orvosi gárda állhatott a betegek rendelkezésére. A kórház azonban több mint ezer, különböző képzettségű dolgozót foglalkoztat, s jó részük így is a fővárosból utazik naponta Kerepestar- csa határáig. Közülük sokan igyekeznek lakóhelyükhöz közelebb állást keresni, s ha találnak, könnyű szívvel mondanak búcsút az ingázásnak. — Sajnos, a távozók helyett egyre nehezebb új munkatársakat találni, hiszen a lakótelep rég tele, lakással már nem kecsegtethetjük a fiatalokat. S arra sincs sok reményünk, hogy a közlekedés javulásával biztathatjuk a jelentkezőket. Most ugyanis nincs közvetlen autóbuszjárat az Örs vezér térről a kórházhoz, csak a 176-os körjárat hosszú és lassú útvonala vagy a HÉV ritka s komótos döcögőse között válogathatnak a dolgozók, a betegek, s a lakótelepen élők egyaránt. Néhány évvel ezelőtt pedig még egyszerűnek és megoldhatónak tűnt a szakember- utánpótlás. Ha a tanácsi lakásokat bérlő dolgozók idővel olcsó tanácsi telkeken önálló lakásépítésbe fogtak volna, helyükbe ismét pályakezdő fiatalok költözhettek volna. Az építkezéshez azonban eddig keveseknek támadt kedvük, úgy látszik, a kezdő tőkét nem könnyű összegyűjteni. Az egészségügyi dolgozók pedig ne-n számíthatnak kedvezményes kölcsönre, munkahelyük anyagi segítségére. Az olcsó tanácsi lakást tehát kevesen hagyják el, míg munkahelyüket annál többen. — Eddig tizenhat esetben fordult elő, hogy olyan dolgozónk hagyta itt a kórházat, aki a telepen lakást kapott — mondja dr. Pethő Ede. — S mivel cserelakást nem tydunk felajánlani, bérleti jogviszonyuk továbbra is fönnmarad. s ennyivel Is csökken azoknak a lakásoknak a száma, amelyeket új munkatársainknak utalhatna ki a tanács. Jelenleg negyven igénylőt tartunk nyilván. A lakótelepen pedig az egészséges fluktuáció jóformán megszűnt. Egy kirakat sem Sokak számára tehát elérhetetlen álom egy békés otthon a puszta szélén álló pá- nelházakban. A már bent lakók élete azonban mégsem fenékig tejfel. Az első lépcsőházban sovány, ideges fiatal- asszony nyit ajtót. — Hogy milyen az élet a lakótelepen? Nézzen körül! Nincs itt az égvilágon semmi, meg lehet veszni az unalomtól, a bezártságtól. Délelőtt néhány kör a gyerekekkel a ház mellett, gyes-es sorstársakkal rövid beszélgetés a babák egészségi állapotáról, bevásárlás az ABC-ben. aztán a négy fal. A gyerek születése előtt rendszeresen jártunk színházba, moziba bérletem volt. Most hónapok óta nem láttam egy kirakatot, Ez a kinti szürke köd lassan rátelepszik az ember agyára is. Néhány ajtóval odébb valamivel nyugodtabb kismama fogad. Igaz, ő is csak azóta tartja elviselhetőnek a helyzetet, mióta a gyerekeket időnként édesanyjára hagyhatja, és beszaladhatnak a városba. — Ha másért nem, legalább vásárolni be kell menni időnként — bizonygatja. Ö is városi élethez szokott, Salgótarjánból költözött Kerepestar- csára. — A falu egyetlen butikjában nem tudjuk beszerezni a szükséges gyermekru- hákat, s ami kapható, az it drágább, mint a Sugárban. Pedig innen bizony nem egy ugrás a Sugár. Különösen annak nem, aki autó nélkül, a BKV-ra bízva magát kíván bejutni a városba. Nincs is más választásuk a helybeli, kisgyermekes családoknak, mint egymás társaságában tölteni a szabadidőt. — Nálunk nem igaz az, amit általában a lakótelepi elidegenedésről mondanak. Legalábbis a mi lépcsőházunkban mindenki jó viszonyban van egymással — meséli az apró gyerek édesanyja. — Persze, ennek az is oka, hogy a legtöbben munkatársak vagyunk, a kórházból már ismerjük egymást. Aztán összejárunk, hol mi vacsorázunk a szom- szédéknál, hol azok nálunk. Időnként könyveket, lemezeket kölcsönözünk egymásnak. Az átrium befedése Felfújják a földgömböt Naponta 250—300 földgömböt fújnak a műanyag granulátumból a dunaharaszti TEXGRÁF Ipari Szövetkezetben. A nélkülözhetetlen oktatási segédeszközre a szövetkézét dunavarsányi üzemében kerülnek rá a földrészek. Azt mondják, nem nehéz ez a földmunka... Trencsényi Zoltán felvétele Gombó Pál: N em mondhatnám, hogy az egész ország felfigyelt rá, mert a mai irodalmárokra inkább csak más irodalmárok ügyelnek, továbbá újságírók, akik erre szakosodtak, könyvtárosok, akiknek katalogizálni, és könyvkereskedők, akiknek leitárt vezetni kell, valamint szociológusok, akik előszeretettel állapítják meg novellákból és filmekből, hogy milyen is a mi életünk, tudatunk és persze közérzetünk. Mindazonáltal ez a néhány tízezres kör igenis felfigyelt rá, hogy újabb tehetségek egész sora robbant be irodalmi életünkbe. Szipók Arnold, aki egy kulturális hetilapban publikál novellákat, Dezső Kata-Imola, aki irodalmi riportsorozatot produkált a statisztikai hivatal jelentéseiből alkotott elképzelések alapján, továbbá Csombók Huba, ugyancsak novellista, de egyik folyóiratunk felfedezettje. örvendetes jelenség, újabb új hullám, legmodernebb érzelmi gondolatiság — lelkendeztek, akik lelkendezni szerettek. Megintcsak középszer, meg van írva, de minek? — fanyalogtak, akik tulajdonképpen Dickenst, Hemingwayt, Kairinthyt olvastak volna mindéten mindétig, de sanyarú sorsuk a kultúra élő vonulatának tanulmányozására, méltatására és bírálatára késztette hogy ne mondjuk kényszerítette őket. A kritikusok egyelőre lábhoz tett töltőtollal álltak, még nem jött el az ő idejük, egész kötetet még egyik új szerző sem produkált, hogy üdvözölni és fanyalogni, összevetni és tanácsokkal ellátni illet volna őket. Egy szociológus azonban megindult. Bodó Beáta, aki ifjúi hévvel kívánta látni a nevét — „dr. Bodó Beáta” — egy társadalomboncoló folyóiratban, írása meg is jelent, címe így hangzott: „Három új szerző — három új életérzés”. Szipók — írta — neodekadens, Dezső Kata-Imola női intuícióival és dacos szókimondásával (leírja a nem is oly régen tabunak számító szerelmi testrészeket és funkciókat jelölő köznyelvi szavakat, p... és p ..., f ... és f ... egyaránt megtalálhatók nála, sőt a b...meg! is), míg Csombók Huba nyomorérzékenységével tűnik ki. „Három alkat, három különböző személyiség, ám éppen ez a közös bennük a szabad önmegvalósítás egyre erősödő folyamata” — írta a szociológusnő. Mindazonáltal a következő értékelő lépés nem történt volna meg, ha nem jelentkezett volna ismét két új tehetség: Zitkovics Mór és B-né Kenekő Lili. Immár öten lettek — éppen alkalmasak arra, hogy a Nyelvtudományi Egyesület új számítógépébe betáplálják stílusjegyeiket. A Kertész Jenő docens által vezetett munkaközösség azonban meglepő eredményre jutott: egyfelől Szipók Arnold, Dezső Kata-Imola és Csombók Huba, másfelől Zitkovics Mór és N.-né Kenekő Lili stílusjegyei 80, illetve 91 százalékban azonosnak bizonyultak. Ez olyannyira szignifikáns és domináns arány, hogy felmerült a kérdés, valóban különálló írói személyiségek-e? Párhuzamosan ezzel a vizsgálattal egyik napilapunk irodalmi rovatának riportere portrét kívánt készíteni egy új íróról és ezért felkereste Dezső Kata- Imolát, a kiadóhivatal által megadott lakcímén Csöklödön. A riport szenzációt keltett: az írónő mindmáig főfoglalkozásban bejárónő, mosást és takarítást vállal, főzést nem. Szókincse mint privát emberé szegényes, ám mint önmaga hitelesen kijelentette: „mihelyt tollat veszek a kezembe, megszáll az ihlet szárnyalása.” Sajátos életút, sajátos lélektani jelenség, íme mit tesz kulturális felemelkedésünk, szemmelláthatóan mennnyiségből minőségbe csap át! Közben azonban a Nyelvtudományi Egyesület számítógépe tovább működött. Sorra táplálták be most már a régebben működő élő írókat is és egyszerre csak mit dobott ki a gép, mit nem? Azt, hogy Rekesi Gereben stílusjegyei — szóhasználata, mondatfűzése, szerkezeti szeszélyei — külön-külön, de ugyancsak 80 százalékban azonosak mind Szipók Arnold, mind Dezső Kata- Imola, mind Csombók Huba stílusjegyeivel. Kertész Jenő docens nem hitt a szemének, de mert hitt a gépnek, számos kérdőjellel és feltételes móddal, ám a vizsgálat eredményeit nyilvánosságra hozta ugyanabban a folyóiratban, amelyben a szociológus a három személyiség különbözőségét elemezte. A lap az írást vitacikk gyanánt közölte a következő címmel: „Különböző személyiségek egyformasága?” Ezt a közlést elolvasván egy hetilap riportere a fejéhez kapott: hopp, Dezső Kata-Imola bejárónő, kicsoda a többi és mi közük Rekesi Gerebenhez? Hátha ... És csakhamar megállapította, hogy segédmunkás, Csombók úgyszintén és akárcsak Dezső Kata-Imola Csöklödön laknak. Ezekután szinte gyerekjáték volt szóra bírni Rekesit, aki így magyarázott: — Uram, elvtársam értsen meg! Valóban én írtam mindhárom új szerző műveit, de hát miért? Az adózás miatt! Mikor kijött az új progresszív adórendelet, tanácsot kértem apósomtól, aki bádogos kisiparos, hogyan lehetne megkerülni ezt az érvágást. Ö azt mondta: fiam, egyszerűen. Tégy úgy, mint én, szerezz neveket, havi ötszázért felveszik és továbbítják a bevételeket neked. Amióta világ a világ, strómanokkal lehet átejteni az adóhivatalt! Ment is a dolog, míg az az átkozott Pepecs Gergely rá nem jött a trükkre, és nem kezdett el ő is dolgozni Zitkovics Mór és N.-né Kenekő Lili néven. Most mi lesz? N os, erre a kérdésre nehéz választ adni. De hogy mi van, azt tudjuk. Tegnap avatták Jászkaratobozon Rákóczi Ferenc gyalogszobrát, amelynek alkotói: Tiborc Mihály, Tiborc Mihályné és Tiborc Péter, a „Bánk bán szobrászati gmk” tagjai. A kórház Igazgató főorvosa is tudja, hogy a telepen élő felső- vagy középfokú végzettséggel rendelkező fiatalok szellemi, kulturális igényeit nem elégíti ki a téli puszta látványa, bármily elragadó is az Petőfi szerint. Azzal is tisztában van, hogy a kórházi folyosókon, átjárókban rendezett kiállítások nem pótolhatják a múzeumokat. De hogy dédelgetett tervét, a kórház főépülete által körülvett udvar befedését mikor valósíthatja meg, azt nemcsak ő nem tudja megmondani. — Az átrium befedésével óriási zárt teret nyernénk — ábrándozik dr. Pethő. — Ezt sportolásra, filmvetítésre, bármilyen közös program szervezésére fel lehetne használni. A betegeket nem zavarná, hiszen a kórtermek az épület külső homlokzatára nyílnak. Bizonyára örülnének a lakótelepen élő kórházi dolgozók, ha egyhangú hétköznapjaikat a közös helyiségben szervezett programokkal fűszerezhetnék. De nem valószínű, hogy ez alapvetően megváltoztatná a pusztai-lakótelepi életformáról vallott nézeteiket, s meggátolná őket abban, hogy, ha tehetik, nehezen szerzett tanácsi lakásukat — s munkahelyüket is — kényelmesebbre, városiasabb környezetűre cseréljék. A távozók helyébe érkező bérlőket pedig már nem válogathatja meg foglalkozásuk szerint a kórház. S dr. Pethő Ede még kevésbé örül majd a szürke betonfalak látványának, melyek idegeneknek nyújtanak otthont, s nem segítenek megoldani egyre égetőbb munkaerőgondjait. Márványt Ágnes Legyen szép, emlékezetes Lakodalom van a ml utcánkban ujj tehetségeit
