Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-22 / 18. szám

w Fontos a pontos szerszám I $3ll A tömeggyártásban előforduló szerszámok mindegyikét gyárt­ják a Ganz Árammérőgyár szerszámüzemében. A termékek minőségét döntően meghatározó sajtoló-, hajlító-, öntő- és mű­anyag fröccsöntő szerszám készül a jól felszerelt üzemben, ahol megfelelő gépek állnak a szerszámkészítők rendelkezé­sére. A múlt évben 221 szerszámot készítettek el. Képünkön: Parti László szikraforgácsoló gépen munkálja meg a szer­számlapot, ezúttal a méretet ellenőrzi. Hancsovszki János felvétele Végre formaruhában Költöznének, de nincs hely A bontásra ítélt ház homlok­zatán néhány éve még neon­betűk hirdették, az Állami Biztosító irodája várja ott az ügyfeleket. Azóta változott az épület szolgáltatása: a Pest megyei Temetkezési Vállalat gödöllői kirendeltsége költö­zött oda. A Dózsa György úti ház nemcsak céljánál fogva hívja fel magára a figyelmet, hanem azzal is, hogy egy ideje mun­kagépek harapdossák körülötte a talajt. A Kossuth Lajos ut­ca felől megkezdték a leendő posta pincéjénak földmunkáit, a ház előtt pedig az út korsze­rűsítése folyik. Nem könnyű megközelíteni a bejáratot. Tatár István kirendeltségve­zetőt kicsiny irodájában talál­tuk. Meglepte a látogatás, hi­szen hozzájuk általában köny- nyes szemű emberek nyitnak be. Néhány éve még az Orszá­gos Villamos Távvezeték Épí­tési Vállalatnál volt főműveze­tő. Miért változtatott munka­helyet? — Már fárasztó volt az ott­hontól való örökös távoliét, ezért, amikor kínálkozott ez az állás, megpályáztam. A múlt év júniusától vagyok itt. — Hogyan kezdett a mun. kához? — Első teendőmnek tartot­tam a tanácsi és az egyházi vezetőkkel való kapcsolatfel­vételt. Felkerestem őket hiva­talukban, bemutatkozó látoga­tást tettem. — A fél év alatt több vál­tozás történt. Megjavult a munkafegyelem, a temetési szertartás alatt dolgozók vég­re formaruhában végzik fel­adatukat. A halottat szállító gépkocsinkra magnetofont sze­reltünk fel, így búcsúzene kí­séri az elhunytat. — A tanáccsal, az egyházi vezetőkkel, a rendezőirodával jó a kapcsolatunk, segítjük egymást. A nehézségek ott kez­dődnek, hogy alkalmazottaink mostoha körülmények közötjt dolgoznak. Nincs mosdó, zuha­nyozó, ahol tisztálkodni tudná­nak. Hiába hirdetjük, hogy munkavállalót felveszünk, ta­lán ezért is, senki sem jön — Ami a munkaterületet illeti, kilenc fiókunk és az ahhoz tar­tozó harminchat ravatalozónk van. Hatáskörünk a városra és a környékére terjed, mi vé­gezzük az elhunytak szállítá­sát is a péceli és a kerepestar- csai kórházakból. Sajnos sok a munkánk. Gödöllőn havonta 25—30 az elhunytak száma, de van hónap, amikor ez negy­venre nő. A kirendeltség hamarosan költözik, csak éppen a hely nincs még meg, hogy hová! Olyan épület kell, amelyben már javítani tudnánk dolgo­zóink szociális ellátásán, elhe­lyezhetnénk az anyagokat, jól megközelíthető lenne. A költözködés nem zavarhatja a munkájukat. Tatár Istvántól megkérdez­tük, meddig parkol még éjje­lente a volt tűzoltólaktanya udvarában a halottszállító gép kocsi és mikor vásárolnak a a feladathoz illőbb és alkal­masabb járművet a városnak, hiszen a jelenlegi szürke, mű­helykocsinak kinéző csak fo­kozza a gyászolók bánatát. Az első kérdésre az volt a válasz, hogy a másutt parkolást a tanács segítségével tudnák megoldani. A második pénzzel függ össze, a vállalat tud rá válaszolni. Várjuk mind a ket­tőt. Csiba József K^tíiia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM 1984. .TAXITAR 22., VASÄRNAP Pésel—lsaszég Áfész Nehéz kibogozni: ki ad többet? Ksmshnenfes termelési eleieget adnék Fogyasztási és értékesítési szövetkezeteink tevékenysége roppant szerteágazó. Az az igazság, hogy amikor a mező- gazdasági szektor — a terme­lőszövetkezetek, de különös­képpen az állami gazdaságok — még nem is segítették a kisárutermelést, az áfészek a kiskertekben termett zöldsé­get, gyümölcsöt, vagy például a tojást megvették. Ösztönöz­ve ezzel a gazdákat a több termelésre. Ma már viszont néhol nehéz kibogozni: a téesz segít jobban, ad többet a ház­tájinak vagy az áfész. Azt gondolhatjuk: így van ez jól, hiszen a fontos, hogy a ter­melés rejtett tartalékai mind­nyájunk javára feltáruljanak. A múltja nagyobb A mezőgazdasági kisáruter- melésnek a Péce.1—Isaszeg Áfész működési területén — a két nagyközségben — ugyan­csak régi hagyományai van­nak. Könnyű ezt így megfo­galmazni, hiszen a kisparaszti tevékenység múltja nagyobb, a nagyüzemé meg talán rango­sabb. A nemrégiben készült összeírás szerint Pécelen nyolcszázötven, Isaszegen mintegy ezerötszáz kisterme­lőt, háztáji, ház körüli gazda­ságot tartanak nyilván. Ennyi­vel számolnak az éfészben. Hozzávetőleg négyszázharminc hektár területen gazdálkod­nak, s ennek egyharmada sa­ját tulajdon, az összes terület több mint a felé kert, szőlő és gyümölcsös. A tsz is Ahogy azt nemrégiben Du­ka Gyula, a Pécel—Isaszeg Áfész elnöke megállapította: ők a termelésszervező és fel­vásárló munkájukban éppen azt vették figyelembe, hogy a legfontosabb a kertek hasz­nosításában a zöldség- és a gyümölcstermelés segítése, de jelentőségéhez mérten számol­niuk kellett tavaly is a méhé­szekkel és a kisállattenyész­tőkkel. Az utóbbi esetére azt is elhatározták, hogy — mivel a kistermelők területe kevés a takarmányok megtermeléséhez — a takarmányellátást az áfésznek magára kellett vál­lalnia. így aztán évente mint­egy háromezer tonna tápot és más takarmányt hozatnak számukra. Agrártudományi Egyetem Nemzetközi tanácskozás A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen^ a több éves ha­gyománynak megfelelően, az idén is megrendezik a mező- gazdasági tudományos napokat. A gödöllői agrárközpont más intézményeivel együtt a mező­gazdaságtudományi kar feb­ruár 2—3-án A genetikai po­tenciál javításának és jobb ki­használásának lehetőségei cím­mel tartja a konferenciát, amely néhány külföldi kutató és professzor részvételével nemzetközi jelleget ölt. Az első napon plenáris ülés­sel kezdődik a program, az egyetem aulájában dr. Bíró Ferenc rektor megnyitója után dr. Papócsy László mezőgazda- sági és élelmezésügyi minisz­terhelyettes tart előadást a nö­vényi és az állati produkció nö­velésének követelményeiről és feltételeiről, hazánkban. Öt kö­vetően dr. Stefanovits Pál egyetemi tanár és Láng István akadémikus, az MTA főtitkár- helyettese a biomassza terme­léséről szól. Kiss Albert, a KSH elnökhelyettese a bioló­giai erőforrások kihasználásá­ról, míg Emil Spaldon, a nyit- rai mezőgazdasági főiskola ta­nára a növények termőképessé­ge növelésének lehetőségei­ről és korlátáiról mondja el ta­pasztalatait. A konferenciával egyidejűleg számos kutatási eredményt a helyszínen bemutatnak, a ta­nácskozás további részében, a szekcióüléseken pedig több mint száz előadás hangzik el. NÄTHA VAN. Papírzseb­kendő nincs. Tényleg nincs? Árgus szemmel figyeljük az üzletekben azt a bizonyos he­lyet, a polcot, de hát nincs ott semmi. És mégis mindenütt látni az utcán eldobált, elhasz­nált zsebkendő nyomát. Ilyen takarékosak’ az utcán közle­kedő embertársaink, vagy tán külföldről, csomagban kapják ezt a megbecsült papírdarab­kát? Nyomozni kezdtem és kitar­tásom eredménnyel járt. Szil­veszter előtt a gödöllői ABC- áruházban kihoztak a raktár­ból egy kartondobozt. A hirte­len mozgástól egy kissé meg­billent a doboz teteje, és mi­vel az eladók mellett álltam, gyorsabban kezdett dobogni a szívem: mintha papírzsebken­dő lapulna a pult elé tett, de polcra ki nem pakolt doboz­ban. Félénken felnyitottam a fedelét... és az volt! Gyor­san kiszedtem három csomag­gal a frissen kitett, de már fáiig sem telt dobozból és ez­zel elindítottam a lavinát. Meglátták az eladó!ányok is a kincset. Gyorsan — csak a fő­nök néni észre ne vegye! — kivették ők is amennyi szá­mukra szükséges volt. Talányok, meglepetések két — nem is volt mindegyi­kük kosarában zsebkendő! Január. Vége nyomozói kar­rieremnek. A 20-as boltban teljesen nyíltan, a polcok elé téve, úgy, hogy belébotoljunk, hatalmas tele dobozból kínálta magát a kevés érdeklődőnek. A papírzsebkendő. Vettem már utasellátóban, büfében, sőt kocsmában is pár száz darabot, de ezeket a si­kereket mindig szemfülessé- gemnek könyveltem el. Most megint csalódhattam magam­ban ... ELŐRELÁTÓ ember már ősszel készül a télre. Ilyenkor gondoskodik a tüzelőről és természetesen a fűtés milyen­ségéről is. Van, aki az utóbbi­ból a komplikáltabbat választ­ja — központi fűtést szereltet. A mindennemű anyagbeszer­zési j nehézséget leszámítva végre beszerelik az összes al­katrészt, ami beszerelhető. Pedáns ember nem tűri la­kásában a rozsdás vasat, te­hát nekikezd festék után sza­ladgálni. Minium van, jó szá­raz, de hozzá két hónap múl- A pénztárnál visszafordul- Va Pesten, egy mezőgazdasági tam: vevőtársaim sokkal ke- boltban talál hígítót is. Ám a vésbé követték az eseménye- radiátorzománc az már kemé­/ nyebb dió. Nincs Aszódon, Gödöllőn, Vácon és a tudako­zó sem tud lelőhelyet aján­lani. Kell az idő másra is, le­mondunk a festésről, majd ta­vasszal ... És ezek után jön a megle­petés. Aszódon, a háztartási boltban más egyebet keresve, csak úgy szokásból megkérde­zem van-e radiátorzománc? Nincs. Távolodóban hallom, amint az utánam jövőnek mondja az eladó: Ilonka néni, szóljon a Kovácsnénak, jöjjön a tíz kiló radiátorzománcért! Van radiátorzománc vagy nincs? TÜZELNI KELL, még ha áz enyhe téli idő kíméli is ka­zánjainkat és pénztárcáinkat. Jó minőségű szenet — és egyáltalán szenet — beszerez­ni azonban nagyon nehéz. Sorban állhatunk a Tüzép- telepeken, megbízhatunk ál­lami, és maszek fuvarost, nincs német brikett és nincs len­gyel szén. Dehogy nincs, kolléganőim állandóan lengyel szenet ren­delnek — és kapnak is. Tit­kuk nyitja: tudnak egy bűvös telefonszámot. A budapesti tüzelőanyag-kereskedő két-há­rom napon belül szállítja a kívánt fajtájú és mennyiségű szenet. Lehet, hogy ő vállalkozói szerződését komolyan vette, és tényleg a lakosság szolgálatá­ban áll? Vagy az iskolában megtanulta a jó kereskedő is­mérveit, melyek között az áru beszerzése és a vevő kívánsá­gának maradéktalan teljesíté­se is szerepel? LEGSZÍVESEBBEN a hiány­cikkek közé sorolnám a kö­szönni tudó (fiatal?) embert is. A korombelieknél íratlan szabály: akivel egyszer be­széltem már, vagy többször találkoztunk, azzal köszönünk egymásnak. Falun különösen fontos a köszönés, még az ide­gent is üdvözlik, ha elhalad a ház előtt. Mostanában úgy vettem ész­re, nem divat a köszönés. Évek óta figyelem: befejezi a gyerek az általános iskolát, és ekkor egycsapásra elfelejti is­merni volt osztálytársai szü­leit is. Nekem apró gyerek­ként azért rángatták a kezem, hogy ne köszöngessek minden­kinek. Ma meglepődöm, ha végigmegyek az utcán és egy 15 éves fiatal köszönésre nyit­ja a száját. Biztos, hogy már nem di­vat? Nem az alapvető művelt­ség hiánya? Báskai Erzsébet Persze az egyéb támogatás sem marad el. Azt már Sas­vári József felvásárlási és ter­meltetési osztályvezetőtől tu­dom, hogy a tervidőszak eddig eltelt éveiben csaknem egy­millió forint kamatmentes ter­melési előleget adtak szakcso­portjaik tagjainak. A szövet­kezetben hat ilyen csoport van a két közjégben: két-két mé­hész, kisállattenyésztő és ker­tész szakcsoport. Természetesen a vetőmagva­kat, a növényvédő szereket es más a termeléshez szükséges anyagokat, eszközöket is be­szereznek számukra, s egyre több a kerti kisgép, ami már jól használható a talajműve­lésre, a gyomirtásra. Amire meg nem elég vagy nincs al­kalmas eszköz, abban — az egyre jobb kapcsolat révén — segít az áfész tagjainak a pé­celi Rákosvölgye Termelőszö­vetkezet. A fáradozás ára Ami pedig a termelés és az áruellátás összhangját illeti: a Pécel—Isaszeg Áfész is két igényt kell egyszerre kielégít­sen. Egyrészt elégedetté kell tegye a kisárutermelőket, hí szén azok a helyi zöldség-, gyümölcs-, apróállat- és tojás­ellátásban segítenek; és éppen úgy kell ezt megszervezni, hogy a boltba járó vevő is elé­gedett legyen. Az érdekek azt diktálják, hogy a termelő megkapja költségeit és fára dozása, munkája díját; aki pe­dig vásárol, az elfogadható áron tehesse. Nem könnyű en­nek megfelelni. Ám ha sike­rül, amint az ennél az áfész- nél is törekvés, akkor munká­juk nem hiábavaló. Fehér István A nyű A Cement- és Mészművek váci gyárában jártam a mi­nap. Cementet vásároltam, és mivel jó előre figyelmeztet­tek a hosszú sorban állás szép­ségeire, 30 perccel a hivatalos nyitás, vagyis hét óra előtt megjelentem diszpozícióval a kezemben. Előttem már tucat­nyian és főleg türelmesen vá­rakoztak. Hat óra negyvenöt­kor — nem akartam hinni a szememnek —, kinyílt a kis ablakocska, mindnyájunk nagy örömére. Ez igen! Bár­csak mindenhol így bánnának az ügyfelekkel, mint irt, Vá­cott. Örömöm azonban nem tartott soká. Közel kerülve az ablakhoz, ugyanis módomban állt az üveg mögött ülők be­szélgetését akarva, nem akar­va, meghallanom. Éles női hang figyelmeztette kolléga­nőjét, hogy kihűl a kávé: igya meg! Kár a feketézést halogatni, kint az előszobában hosszú sor áll, vagy ahogyan a bájos hölgy fogalmazott, annyian vannak, mint a nyű! Kérem, engem már sbkan és sokféleképpen tituláltak, de úgy emlékszem, nyűnek soha. Ha a jelzőnek nem is, annak örültem, hogy városunkban, Gödöllőn ilyen sohasem for­dulna elő. Sz. S. Önképzőkör A veresegyházi vezetői ön­képzőkör legközelebbi összejö­vetelét hétfőn, január 23-án, este 6 órakor a tanács vb-ter- mében tartják. Az előadó dr. Hellner Károly, a Magyar Ke­reskedelmi Kamara személyze­ti osztályának vezetője. Galgatej Újdonság Az idén mintegy hárommil­lió forintot költöttek beruhá­zásra a vácszentlásziói Galga­tej társaság üzemében. Egy új, zárt IFA-hűtőkocsit, len­gyel gyártmányú kannamosó gépet és két, egyenként száz­ezer kalóriás tejhűtő beren­dezést vásároltak. Mozi Vasárnap: A hótündér. Színes, szink­ronizált szovjet mesefilm. Csak 4 órakor! Könnyű testi sértés. Színes magyar film. 6 és 8 órakor. Hétfő: A csodálatos asztalos. Ma­gyar mesefilmsorozat. Csak 4 órakor! Kramer kontra Kramer. Szí­nes, szinkronizált amerikai film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott. 6 és 8 órakor. Kevés a pótlék? A fölösleges találka Tanulmányozom a MÁV hi­vatalos menetrendjéhez ki­adott 2. számú pótlékot. A hatvani vonalon újabb válto­zásokról nem ad számot, csu­pán azokat említi, amelyek az 1. számú pótlék megjelenése után léptek érvénybe. Van közöttük egy közvetve érdekes módosítás. A Buda­pestről 20 órakor induló mis­kolci gyors egy ideje mór csak pénteken és vasárnap közle­kedik. Nyilván gazdaságossági megfontolásból. Nem frtem viszont, hogy akkor miért nem változtattak annak a Túráig közlekedő sze­mélyvonatnak a menetrendjén is, amelyik 19 óra 35 perckor indul a Keleti pályaudvarról és nyolc percet időz a gödöl­lői állomáson. Amíg a gyors mindennap járt, azért tette ezt a személy, mert Gödöllőn előzte meg a később induló, de fürgébb szerelvény. Mióta változott a gyorsvonat közlekedési rendje, hetente csak egyszer, pántieken talál­kozik a két vonat. Hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön feleslegesen várnak a Galga völgyébe igyekvők nyolc per­cet az állomáson. Vajon miért? Nem azért, mert hiányzik a megfelelő menetrendi jelzés, azt már kimunkálták. Nemcsak az utasok nyerné­nek a következetesen végig­vitt változtatással, hanem ta­lán a vasút energiamérleg» is. Addig sem kellene fűten”vi- lágítani a vagonokat. A két­százötven utas összesen két­ezer percet, harminchárom órát takaríthatna meg egy-egy alkalommal. B. G. A nap programja Január 22-én. Gödöllő, művelődési köz­pont: Gyermekprogram. Adni, kapni jó! (kreatív foglalkozás gyerekeknek). Zenélő szerszá­mok (bambuszból pánsíp, pa­pírhengerből és disznóhólyag­ból dob készül), 15 órakor. A fele sem igaz. A játékot vezeti: Vágó István, a televí­zió munkatársa, 16 órakor. Kulturális kisvállalkozások, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Január 23-án. Gödöllő, művelődési köz­pont: Iskolai közművelődési prog­ram: Jálékfoglalkozás (mad­zagszövés), a kerepestarcsai III. sz/ általános iskolának, 10 órakor. Fólia alatti termesztés, elő­adás, tartja dr. Tóth István, 18 órakor. Kulturális kisvállalkozások, kiállítás, megtekinthető 15—19 óráig. ISSN 0133—IP' 'öi Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents