Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-19 / 15. szám

XI. ÉVFOLYAM, 15. SZÄM 1981. JANUAR 19., CSÜTÖRTÖK Kétszeres feliesífmésiy Magasabb kategóriájú áfa műszer Tengtem Befejezéshez közeledik Do- monyban a tornatermi öltöző építése. A község lakosai ed­dig több mint ezer társadalmi munkaórát dolgoztak. Jelenleg a központi fűtés szerelése fo­lyik. Növendék­hangverseny A Gödöllői Állami Körzeti Zeneiskola aszódi tagozata ja­nuár 20-án, pénteken délután hat órakor tartja félévzáró növendékhangversenyét a Pe­tőfi Sándor Művelődési Ház nagytermében. A műsorban húsz kisdiák lép fel. Kliehdélisfón Klubdélutánt tart a városi könyvtár olvasótermében a GSC természetjáró szakosztá­lya csütörtökön délután 5 órai kezdettel, amelyen színes dia­képeken mutatják be az NDK Szász-Svájcnak neveztt terüle­tének egy részét, A belépés díjtalan. A nap gwogramia Gödöllő, művelődési köz­pont: Kulturális kisvállalkozások, kiállítás, megtekinthető 15—20 óráig. Gödöllő, városi könyvtár: A könyvtáros nem ajánlja — az olvasók imádják! — bűnügyi regények irodalmi ér­téke, a giccs, a lektűr. Meg­hívott vendég: Falvay Mihály, 16 órakor. Vácszenílászló, művelődési ház: Vers- és prózamondó ver­seny az általános iskola tanu­lói részére, 15 órakor. BbMozTBI A hótündér. Színes, szinkro­nizált szovjet mesefílm. Csak 4 órakor! Könnyű testi sértés. Színes magyar film. 6 és 8 órakor. Aligha akad gépkocsitulaj- donos, aki ne találna magá­nak érdekeset vagy haszno­sat a Magyar Autóklub Fest megyei szervezete gödöllői csoportjának első félévi prog­ramjában. Persze csak aikkor, ha tagja a klubnak. A klub­nak könnyen és gycysan tag­ja lehet, ha január 23-án el­megy a városi művelődési központba, ahol délután 4 órától tanácsadó szolgálat működik, s elintézhető a tag­díjbefizetés, valamint a még nem tagoknak a belépés. S ha belépett, a következő hónapban, februárban részt vehet a ladásoknak rendezen­dő kérdezz-jelelek játékban, ugyancsak a művelődési ház­ban. Néhány hét múlva, már­ciusban régi és új klubtag igényt tarthat a Gödöllői Autójavító Kisvállalat díjta­lan szolgálataira, a fényszóró­beállításra, futómű-ellenőrzés­re, fékhatás- és CO-mérésre. A községi KISZ-bizottság rendezésében falusi pingpong­verseny volt a dányi torna­teremben. A szervezők szán­déka szerint valamennyi ver­senyszámban szerettek volna bajnokot avatni. Sajnálatos módon azonban mindössze egy női versenyző jelezte in­dulási szándékát. Nagy kár, hiszen így a verseny a szeb­bik nem távolmaradása miatt veszített látványosságából. A férfi egyesek versenyét kimagaslóan jó játékkal Bene István nyerte. Lázár Pálnak jutott a második. Lázár Jó­zsefnek a harmadik helyezés. A férfi párosok versenyére nyolc duó nevezett. A koráb­bi harmadik helyezett Lázár József, Gádor Andrással az oldalán háromjátszmás mérkő­zésen 2-1-re győzött a Litkey öt éve sajátos helyzetben van a gödöllői Lati Közös Vállalat. A neve is különös, annak betűszavában megma­radt az egykori elnevezés, La­boratóriumi Törzsállattenyész­tő Intézet, ehhez csapták oda a közös vállalat pótnevet. Szóval önállóan gazdálkodó cég a Lati, pénzeszközeivel maga rendelkezik, a bevételei megfelelő részéből képzett alapokból pótolhatja, felújít­hatja berendezéseit, eszközeit. Kórokozóban szegény Munkájának, terveinek, mér­legeinek jóváhagyása azon­ban a két alapító vállalat, a Chinoin és a Kőbányai Gyógyszerárugyár képviselői­ből, illetve a Lati vezetőjéből álló igazgató tanács feladata. Az igazgató tanács évente há- romszor-négyszer ülésezik, eb­ből sejthető, hogy csak a leg­fontosabb kérdésekre összpon­tosítanak ekkor. Az iméntieket inkább érde­kességként mondtuk el. Sok­kal figyelemre méltóbb a vál­lalat tevékenysége, gazdálko­dása. Mivel a tudomány, ezen belül az orvosbiológia, a ke- mizálás gyors ütemben fejlő­dik, folyamatosan növekszik az igény a laboratóriumi ál­latok iránt. Ezeket élő műszer­nek is nevezik. S nem csupán a megszokott egér. patkány, tengerimalac iránt mutatkozik A biztonság mindenekelőtt, az autós sohasem lehet elég okos — ez lehetne a jelmon­data az áprilisi eseménynek, szintén a művelődés házában. Először a közlekedés biztonsá­gáról hallhatnak előadást a részvevők, majd KRESZ-totót tölthetnek ki a vállalkozó szelleműek. Miskolctapolca, Szilvásvá­rad, Eger: ezekre a helyekre vezet az útja a májusi autós túrának. S végül az első hat hónap tevékenységét és ered­ményeit összegzik júniusban, egybekötve az autójavító kis­vállalat vezetőivel tartandó ankéttal. Még annyit az autóklub gö­döllői csoportjának program­jával kapcsolatban, hogy a második félévre szívesen fo­gadnak javaslatokat, amelye­ket a művelődési központba kérnek küldeni. Miklós—Bene István kettős el­len. Harmadik lett a Lázár Pál—Kovács András páros, megelőzve a Nagy István— Szödi Sándor párt. Az első három helyezett asztalitenisz-ütőket és -labdá­kat kapott ajándékba. Január 22-én ismét zajos lesz a tornaterem. A Dányi Tsz SK szervezésében falusi kispályás labdarúgó-teremtor­nát rendeznek hatfős csapatok számára. Igazolt versenyzők nem nevezhetnek! A játékidő kétszer ötperces és a leg­jobb csapatokat díjazzák. A szervezők arra számítanak, hogy nemcsak falubéli együt­tesek indulnak! A mérkőzé­sek 13.30-kor kezdődnek. Ne­vezni a helyszínen lehet 13—13.30-ig. szükség, hanem újabb fajokra, például macskára, majomra úgyszintén. S ami ennél is fontosabb, hogy szigorodnak a minőségi követelmények. Gödöllőn is lényegében megszüntették a konvencionális, hagyományos kategóriába sorolt egerek, pat­kányok tenyésztését, helyettük a kórokozóban szegény, avagy azoktól mentes egyedeket állí­tanak elő. Az arány egyre in­kább az utóbbiak javára to­lódik el. Jelenleg az értéke­sített állatoknak csupán két százaléka tartozik a konven­cionális kategóriába, a túlnyo­mó többség, több mint 95 szá­zalék a kórokozószegény, a többi a legmagasabb minősé­get jelentő kórokozó- és csí­ramentes osztályba tartozik. Kutatási eredmény A fokozódó hazai és külhoni igényeket kielégítendő, a Lati Közös Vállalat egykor terve­zett teljesítményének a hét­szeresét érte el, s 1980-hoz vi­szonyítva is húsz százalékkal növelte termelését. Ugyanezen időben történt a minőségi for­dulat, amiből nem nehéz arra következtetni, a kis kollektí­vának akadt feladata bőven az átszervezés óta eltelt alig valamivel több mint öt esz­tendőben. Nem volna megle­pő, ha még ez sem volna ele­gendő. Időközben kapacitás bő­vítő beruházásba fogtak. Elő­fordulhat, hogy annak befeje­zéséig nem tudnak minden igényt kielégíteni. Nemcsak arról van szó, hogy nincsenek értékesítési gondjaik. Ha kapacitásuk le­hetővé tenné, a minőségi elő­írások szigorú betartásával itt­hon és külföldön egyaránt nö­velhetnék eladásaikat. De még többről van szó. Ma már lehetőség mutatkozik arra, hogy a laborállatok felhaszná­lásával kutatási eredményeket értékesítsenek külföldön. A Lati termelésének másik területe a keveréktakarmány gyártása. Itt is hasonló irány­zatot figyelhetünk meg, mint Az étterem alatti részen ta­lálható a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem mosodája. Az örökmozgó Csikós László ver­senyfelelőst ott találtam meg. Szeretett szakma A szoba, ahová benyitottam, eléggé zsúfolt, tornyosuló lepe­dők, párnahuzatok és sok egyéb textíliát halmoztak fel. Üdvözöltük egymást és megje­gyeztem, soha nem gondoltam, hogy ennyi ágyneműje van Csikós elvtársnak. Dehogy az enyém válaszolta, hova rak­nám e sok ágyneműt és egye­bet. Munkámhoz tartozik a kollégiumok és az egyetem tu­lajdonát képező szabóság kö­rébe tartozó holmik javítása, alakítása, továbbá függönyök és szőnyegek szabása és szegé­lyezése. — Húsz éve dolgozom az egyetemen, a gondnokságon mint szállítási ügyintéző kezd­tem. Naponta jártam a MÁV- állomásra, a pénztárhoz és a raktárba. Bútor, tüzelő és trá­gya is érkezett, a kiváltás, a vagonügyek az én reszortom­ba tartoztak. Egy napon lehe­tőség adódott, megragadtam az alkalmat, ide kerültem Reich Oszkár mellé, a mosodai sza­bóműhelybe. Őszi bácsi nyug­díjba ment, magam maradtam. A mosoda tisztán adja a ja­a laborállatoknál. Lényegesen megváltozott a termékösszeté­tel, az értékesebb, a hatékony­ságot növelő keverékek ja­vára. Bevételük nagyobb hánya­dát, 55 százalékát a takar­mánykeverék értékesítéséből szerzik. A laborállatok előadá­sából származó bevétel 43 szá­zalék. Érdemes megemlíteni, hogy az állatok a szabadáras kategóriába, a takarmányke­verékek a kötöttbe tartoznak. Az állatok árát 1979-ben, vagyis a vállalattá válás évé­ben rendezték, azóta nem nyúltak hozzá, s így a nemzet­közi árak 80-85 százalékáért értékesítik ezeket. A takar­mánynál csak az alapanyagok hatósági árának emelkedése­kor módosítottak. Ezek tudatában nyilvánvaló, hogy nagy gondot kell fordíta­niuk a költséggazdálkodásra. Az eszközök, anyagok, ener­gia ésszerű felhasználása tette lehetővé, hogy míg 1980-ban az árbevétel 84, tavaly már csak 75 százaléka volt a ráfor­dítás. Az állattenyésztésben belső átszervezéssel, technoló­giai változtatással tetemesen csökkentették a felhasznált víz és gázolaj mennyiségét. Kisebb ráfordítás Jelentősen mérsékelték az állatpéldányra eső önköltséget is. Egy-egy egeret a korábbi­nál több mint tíz, patkányt éppen tíz, tengerimalacot kö­rülbelül egy százalékkal ki­sebb ráfordítással állítanak elő. Mint már szó volt róla, a gödöllői Lati Közös Vállalat teljesítőképességének végső határához érkezett. A beruhá­zás eredményeképpen ez a helyzet várhatóan jövőre, eset­leg 1986-ra változik meg. Ad­dig lényeges termelésemelke­désre nincs lehetőség. Céljuk éppen ezért, belső intézkedés­sel, a mennyiségi eredmények tartása, esetleg egy-két száza­lékos növelése, a minőség fo­kozatos javítása. vitásra szoruló holmit, én pe­dig dolgozom. Valaha szülőfa­lumban, Jászszentandráson ta­nultam, ott jártam iskolába és ott lettem szabóinas. Mesterem még él, tisztelettel gondolok rá, mert nem megutáltatta a szakmát, hanem megszeretette velem. • — Itt a mennyiség nem za­var, hozzászoktam a sok mun­kához. Kisiparosoknál, Szent- andráson, majd Jászberény­ben és később Budapesten jó gyakorlatot szereztem. A fel- szabadulás után Pesten a Má­jus 1. Ruhagyárban nemcsak a gép mellett dolgoztam, ott már kamatoztattam 1943-tól szer­zett szakszervezeti tapasztala­tomat. Volt más is — Negyvenháromban kap­csolódtam be a munkásmozga­lomba, azóta vagyok szakszer­vezeti tag. A ruhagyárban szo­cialista brigádvezető lettem. Feleségem Gödöllőn dolgozott, az egyetemen, rábeszélt jöjjek én is ide. Az egyetem gond­nokságára kerültem, mint azt már mondottam, a gazdasági munka mellett szakszervezeti bizalmi lettem, a kilépő Szar­ka László utóda. Szarka az építőiparba ment és ma is a PÁÉV-nél dolgozik mint párt­titkár és rendészeti vezető. Autóklub Tanácsadás, túra, ankét Részletes program az első félévre Asztalitenisz, foci Hiányoztak a hölgyek K. P. áz egyetem sssiliémüStelyébesi Nyugdíjba készül a szószóló G azdasági riport kora reg­gel a rádióban. A bér- gazdálkodásról van szó, a tel­jesítményekről. De mit lehet tenni, így a riporter, amikor azon a bizonyos gépen több darabot nem lehet legyártani. Vannak ilyen gépek, válaszolt az igazgató, de nem is itt, ha­nem a termelésben, annak fo­lyamatában lehet és kell meg­keresni azt, amit jobban, gyorsabban, takarékosabban, kisebb veszteséggel készíthe­tünk. A termelőfolyamatban sosem érünk a lehetőségek vé­gére, az újításnak, változtatás­nak, ésszerűsítésnek a határa a csillagos ég. Nagyapám jutott eszembe. Az első világháború katoná­ja, lassan folydogáló idő em­bere, mint megannyi társa, akikkel együtt dolgozott a föl­deken. a maival összehasonlít­va őstörténeti eszközökkel. Ő tanított kapálni. Szépen, nyu­godtan, akkurátusán. A szár tövében felserkent gazt gon­dosan kézzel szedtük ki, meg ne sérüljön a növény. Kapál­tunk, ráérősen, ő öreg volt, én gyerek, senki se tartotta szá­mon, mennyi ideig bíbelődünk egy-egy sorral, valamely föld­darabbal. A lényeg persze nem a kora volt, alig hiszem, hogy fiatalabb sokkal gyor­sabban haladt volna. Legfel­jebb annyival, amennyivel ak­kor erősebb karral mozgatta a kapát. Ez a szabály, így kell ka­pálni, véltem. Mások, láttam, ugyanúgy csinálták. Hanem volt a faluban egy igen törek­vő család, amelynek tagjai hajtották a munkát és a pénzt. Rengeteget dolgoztak, de az eszüket is használták. Azok kitaláltak egy másfajta kapá- lási módot. Annak az volt a lényege, hogy nem kell sokat piszmogni, az ekekapa után egy csapás jobbra, egy balra, a tőben ágaskodó gazra rá egy kapányi homokot, had fulla­dozzon, s gyerünk tovább. Szinte futva kapáltak. Később a gyárban eltöltött évtizedek minden napja azt bizonyította, nincs olyan mun­ka, amit ne lehetne gyorsab­ban, ügyesebben, kevesebb erőfeszítéssel elvégezni. S az ilyesmit nem lehet előre kita­lálni, mármint hogyan csinál­juk, hogy gyorsabban menjen. Csakis gyakorlat, munka köz­ben, szinte észrevétlenül jön rá az ember. A harmadik-ne­gyedik, pláne a századik dara­bot már másképp vesszük kézbe, mint az elsőt. A mű­helyben, a munkapad mellett mindenki újító, ha öntudatla­nul is. A legbutább esztergályos, marós, lakatos is változtat az állásán, lábtartásán, karmoz­gásán, addig-addig próbálko­zik, míg nem érzi jobban ma­gát, ami azt is jelenti egyút­tal, hogy gyorsabban halad a munkával. Az értelmesebbje persze ésszel is dolgozik, a munkafolyamat beidegződésé­vel párhuzamosan végiggon­dolja a folyamatot, észreveszi, mit lehet másképpen csinálni, S a rengeteg apró-cseprő megfigyelés, módosítás összeg-* ződve egy műhelyben, üzem­ben, gyáregységben sok-sok percnyi, órányi időmegtakarí­tásban mutatkozik meg. Ha tudják, ha nem. Mármint a kalkulátorok, időelemzők, technológusok, műveletterve- szők, szerszám- és készülék­szerkesztők. Jobb helyen per­sze figyelnek az ilyesmire. Különösen akkor, ha gazda­sági késztetés, sőt kényszer is elősegíti a figyelem élénkíté­sét. Nálunk most van ilyesfaj­ta késztetés, kényszer. Meg is van a hatása. Legutóbb a gödöllői Diana Ruházati Szövetkezet elnök­nője mondott egy érdekes kez­deményezést, aminek lényege, hogy a bedolgozókra is jobban építenek, kihelyezve egy-egy komplikáltabb gépet, amely köré néhány egyszerűbbet cso­portosítanak. A késztetés? A negyvenórás munkahét, ami­nek ellentétele a korábban több idő alatt elvégzett ugyanannyi munka, pontosab­ban termék. Folytathatnánk a sort az Ik- ladi Ipari Műszergyárral, ahol egy ideje elsőrangú kérdésnek tekintik a szervezet korszerű­sítését, a rugalmasabb vállal­kozói magatartás kialakítását, aminek egyik lénveges mozza­nata az a törekvés, hogy min­den felesleges közbülső elemet kikapcsoljanak, ami a válla­lat vezetősége a közvetlen ter­melők között fölöslegesen las­sította például az információ útját. Hasonló folyamat kez­dődött el a Ganz Árammérő- gvárban. De említhetjük a gö­döllői Vegyesipari Szövetkeze­tét is. akinek a vezetője évek óta újabb és újabb elgondo­lással íeoi meg az embert, az­zal a visszatérő indokolással, ma már nem lehet vnv, ahogy a nyugalmasabb időkben. K özben panaszkodnak Is, persze, de nincs olyan termelőhely, ahol valamit ki ne találtak volna, ahol ne kí­sérleteznének, legalábbis azo­kon a helyeken, ahol becsvá­gyó és értelmes vezetők igye­keznek úgy irányítani a rájuk bízott közösséget, hogy mun­kájának ne csak a fáradalma, hanem a haszna is jelentkez­zék. S ha nehezen, ha gondok közepette is, de rájönnek va­lamire. Bizonyítva, hogy való­ban a csillagos ég a határa az emberi leleménynek, tudás­nak, akaratnak, amit a ter­melésben érvényesíthet. Kör Pál Az egyetemen a szakszerve­zeti bizalmi munka mellett rám várt a szocialista brigádok szervezése is. Az első brigád bölcsőjétől kezdve vala­mennyihez közöm van. Szer­veztem, agitáltam szószólója voltam a versenymozgalom­nak. Nem voltak könnyű éveim, hiszen a szakmai mun­kán kívül mindig várt rám a mozgalmi tevékenység. Olyan ember voltam és vagyok, aki amit vállal, azt teljesíti. Kevesebb brigád Volt időszak, például 1974— 76 között, amikor 21 szocialista brigád dolgozott az egyetem gazdasági főigazgatóság terü­letén. Ma már zsugorodik a brigádok száma, és ez több okra vezethető vissza. Sokan elmentek nyugdíjba, mások új munkahelyet választottak, így szűnik meg egv-egy brigád. A brigád akkor brigád, ha válla­lásait teljesíti, sőt többet tesz az asztalra. Az új munkarend, a szabad szombatok előre le­dolgozásával jár, hogy később járnak haza a dolgozók. Nincs nagy ambíciójuk szabad ide­jükben részt venni a közösségi munkában, vetélkedőkre ké­szülni. Ebből adódott, hogy 1983-ban már csak 13 szocia­lista brigád munkáját tudtuk értékelni. Ez a tizenhárom derekasan helytállt és megérdemelték az elismerést. Segítőim nagysze­rű emberek, csak néhányat említek, Csáki Antalt, az egye­tem szakszervezeti bizottságá­nak titkárát, Tóth Árpád gaz­dasági főigazgatót, Morvái At­tila szakszervezeti alapszerve­zeti titkárt és Mandola Vik- torné elnököt. Jó volt velük együtt dolgozni, igen, volt, mert lassan a múlthoz tarto­zik, az egyetemi két évtized. A háborúban Májusban nyugdíjba me­gyek és őszintén megvallva vá­rom a pihenést. Mindig kis fi­zetésű ember voltam, de mun­kám mellett sok barátot és elismerést szereztem. Csak né­hányat említek meg, a mező­gaz laság kiváló dolgozója ki­tüntetés tulajdonosa vagyok, továbbá kétszer nyertem el a SZOT oklevelét, a MEDOSZ pedig ugyancsak éremmel tün­tetett ki. Az elmúlt esztendő számára újabb meglepetést hozott, már­cius 1-én megkapta a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szö­vetsége tagsági könyvét. Büsz­ke rá és jogosan, mert a hábo­rú azon időszakában is ember volt, amikor sokan leállatia- sodtak. A mosodai szabóság­ban eltöltött idő tanulságos volt. Egyszerű munkásember életéből jegyezhettem fel nagyszerű tetteket. Csiba József ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Megosztott gondok Határtalan a Identity

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents