Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-19 / 15. szám
4 PEST « MHi; YE! 1984. JANUÁR 19., CSÜTÖRTÖK Bár műsorunkat a Pesti Vigadóban már hetek óta szervezzük, azért meglepetésként bennünket is érnek örömök. Ekként fogadtuk a Vujicsics együttes hazaérkezését, akik éppoly lelkesedéssel vállalták fellépésüket a Táguló körök estjén, mint többi zenésztársuk. Hozzájuk csatlakoztak az országos zenei versenyek díjazottjai: Ábrahám Márta és Abraham Béka, valamint Cs. Nagy Ildikó — mindhárman Vácról. Tudásuk által alighanem mi is gyarapodni fogunk. ség a magyar zenebarátok asztalán. Hangszeres vendégeink a váci zeneiskola kiválóságai — voltak, hiszen már mindhárman elkerülnek az intézményből. Cs. Nagy Ildikó, Nádor György tanítványa a Zene- művészeti Főiskola előkészítőjébe, az Ábrahám testvérek pedig a Bartók szakközépiskola előkészítőjébe járnak, ök még általános iskolások, Ildikó másodikos gimnazista. Tehetségük révén okuk lenne arra, hogy ömöljön a szó belőlük, ha a krónikás feltesz két-három kérdést, ők azonban zavarban vannak, fészkelőknek a székükön és csak harapófogóval lehet kiszedni belőlük a kurta válaszokat. Leginkább azt, hogy Ildikó a romantikusokat kedveli, ezért is játszik január harmincadikán Brahmsot. Mártának eddig Kabalevszkij hegedűversenye jelentette a legnagyobb zenei élményt, Rékának Chopin művei. Ezúttal Bériot variációit tolmácsolják. Ahogy próbán hallottam, magabiztosan és meggyőzően. Bizonyára így lesz ez a Pesti Vigadó pódiumán is. Hiába no, a fellépést ezen a helyen nem árt minél hamarabb elkezdeni. M. Zs. A pódiumon Abrahám Márta és Abrahám Réka A Vujicsics együttes a nyáron nagy sikerrel szerepelt Szentendrén is, a Barcsaygyűjtemény udvarán A Sheratonból a Pesti Vigadóba runkat tekintve — a szó szoros értelmében profik lettünk, hiszen ennyi ideig és ilyen intenzitással együtt még soha nem játszottunk. — Csoda nem történt velünk, de igyekeztünk minden nap — folytatja Borbély Mihály. — Vittünk majd nyolcvan kilónyi könyvet és kottát magunkkal. Vujicsics Tihamér gyűjtését, saját anyagot, rádióból kölcsön kapottat. Nem volt baj akkor sem, amikor az emír fiának zenéltünk, s akkor is helytálltunk, amikor honfitársainknak vagy a szomszédos országok ott dolgozóinak adtunk ízelítőt zenénkből. Ederics Kálmán a diákat nézegeti szótlanul, s közben nagyokat nevet, mintha csiklandoznák. — Ügy tűnik, sok szegletét megismertük a fővárosnak. Pihentünk, muzsikáltunk, kirándultunk, elégedettek voltunk, s alighanem velünk is az volt a partnerünk. Ezt igazolja az újabb meghívás, a nyáron öt hónapra ismét Kuvaitba szerződünk. Reméljük, addig itthon is sokan és gyakran hallhatnak-láthat- nak bennünket. Ha valakinek netán hiányérzete támadna, elkaphatja a Vujicsics együttes korongját, amely 1981-ben az év hanglemeze lett. Ez a hosszabb kirándulás mellesleg arra is jó volt, hogy előkészítsék újabb lemezfelvételüket, ami remélhetőleg nemcsak álom lesz, hanem újból díjazott ínyencA főiskolás Cs. Nagy Ildikó — öt hónap alatt olyan állóképességet szereztünk, hogy ha holnap hajnalban felkeltenek, félálomban is eljátszom a programot •— mondja vidáman Szendrődi Ferenc, a Vujicsics együttes tagja. Kijelentése éppen aktuális, hiszen öt hónapos vendégszereplés után két hete érkeztek haza Kuvaitból. Budakalászon együtt az együttes Szendrődi Feriéknél (csak Győri Károly van távol): fényképeket mutatnak. Soksok homok mindegyiken, aztán formatervezett — hozzáteszik: légkondicionált —épületek. Üzletek kirakatai, a hét végi forgatag, autócsodák, burnuszos arabok, vendég- munkások és fehér öltönyben hat magyar. — A Sheraton szálló vadásztermében játszottunk esténként — taglalja Miroszlav Brczan. — Elsősorban délszláv zenét, így szerb, horvát, makedón lakodalmasokat, kólót, siratóhat és megannyi talp- alávalót. Műsorunkban szerepelt egy-két görög és rríagyar dal is. — Kemény munka volt — simogatja bajszát Ederics Gábor. — Este nyolckor kezdtünk, s másfél órán keresztül nem lehetett leereszteni, könyörtelenül hozni kellett a repertoárt. Mit repertoárt!? Ahogy Feri mondta, az álló- képességünket edzettük. Aztán fél óra szünet volt és újból másfél órás intenzív muzsikálás következett. Ismétlés nem volt. csak akkor, ha kívánták. így aztán — a műsoKiállítótermekből Nyitottság minden kor iránt •/ Luther Mártonra és korára I á emlékezik a Szépművészeti Mű- zzeum gazdag összeállítása, £ amely március 31-ig tekinthető f meg. Id. Benedek Jenő tárlata 4 az Ernst Múzeumban február £ 5-ig, Barabás Márton kiállítá- yt sa a Műcsarnokban január 23- '/■ ig várja a látogatókat. Tisztelgés és emlékezés Az országos közgyűjtemények rendkívül gazdag és választékos anyaggal emlékeznek meg a lutheri reformáció magyarországi időszakáról. A tárlat visszatekintés a XVI. és XVII. század művelődéstörténetére és egyben megemlékezés Luther születésének ötszázadik évfordulójáról. Huszonkilenc helyről szerveződött egységgé az anyag, amelyben páratlan értékeket láthatunk, nemcsak Luther több korabeli portréját, hanem okiratokat, bibliafordításokat, egykori röpiratokat. A tárlókban Luther levelei és végrendelete is látható; Me- lanchton, Erasmus és Kálvin képmása, sőt II. Lajos magyar király portréja is — egy német festő műve a XVI. század elejéről. Számos érem, metszet, illusztráció is egybegyűjtődött, közötte id. Lucas Cranach, Albrecht Dürer művei, összesen 584 mű és okirat. Teljességre törekvő az összeállítás, mely vizuális környezettel értelmezi azt az időszakot, amikor népünk vallási megosztottsága ellenére is sikerrel küzdött az oszmán hódításokkal szemben. A kollekciót a a Luther-emlékbizottság megbízásából dr. Fabiny Tibor, Papp Istvánná és Péter Márta szerkesztette, rendezte a hazai emlékanyagból — nemzetközi igénnyel és fontossággal. Ragyogó színözön Id. Benedek Jenő festő pályája akkor indult, amikor Európa ege tragikusan elborult: a harmincas évek elején. Képeinek barnaságával ő ezt a sötétséget enyhítette, színesítette. Művészetének állandó jelzői macskák, lovak, tehenek, időnként enteriőr és tájleírások, máskor jelképek. Fontos alkotása az 1946-ban festett Tehenek. Lovai is hol pántlikásak, felragyog fejükön a színözön, máskor, így az 1940-es Esti hangulatban a háború okozta emberi árvaságot jelölik. Eredeti tehetség Többször okozott sokkot műveivel Barabás Márton, pedig munkásságát a bátor kezdeményezés, az eredeti tehetség, a lendület jellemezte. Az a tisztesség, mely ismétlés helyett új alkotásra készül szüntelen. így jutott el a zongora elemzéséhez festői, szobrászi értelemben. Felaprózott zongoráját képpé fokozza, kiegészíti új színekkel, égetéssel. E formai lelemény gondolati tartalmú úgy, hogy e festészetté bővített tárgy az emberről szól, drámáját, küzdelmét idézve. A lépcsőként átlózódó zongorabillentyűk, a zongorafedélre preparált madarak ezt a heroizmust példázzák egyedi törvények szabatosságával. Losonci Miklós Luther Márton portríja gH r I I PILMIEGYZETB Hanyatt-homlok Kern András és Tarján Györgyi a Hanyatt-homlok című filmben Már Hamlet is „visszadöbbent” attól, hogy „nyugalomba küldhetné magát / egy puszta tőrrel”, mert attól félt, „mi álmok jőnek a halálban, / ha majd leráztuk mind e földi bajt.” Shakespeare-nek ugyan fogalma sem volt a freudizmusról (eléggé el nem ítélhető módon csaknem háromszáz évvel korábban talált ugyanis születni, mint a hírneves bécsi professzor), de azért tudott egyet és mást az emberi létekről meg az álmokról. Azt meg minden kalendárium és álmoskönyv tudja, hogy az álmok meg az élet között szoros, bár néha bonyolult összefüggések vannak. S az is közhely, hogy minden kor és minden társadalmi osztály vagy réteg álomlátói a maguk konkrét környezetéből és élményvilágából merítették még legkülönösebb álmaikat is. Ilyképpen azok az álmok is mélyen valóságtartalmúak, melyek a Hanyatt-homlok című új magyar film hősét, a rangos nemzetközi irodalmi díjjal kitüntetett fiatal írót, Deák Ferencet gyötrik. A patinás nevű tollforgató nem azonos persze az 1887-es kiegyezés nagy politikusával, és azt sem tudjuk meg a filmből, van-e valami köze a haza bölcséhez (rokona, ismerőse vagy boldog utóda), vagy csak a forgatókönyvíró Vámos Miklós ötlete ez a név. Azt azonban megtudjuk, hogy ez a fiatal író itt él kis hazánkban (a környezet képei, a külső helyszínek, de még a belső bútorzata, kellékei is ezt tanúsítják), és hogy mindaz, amit álmában végigél, vagy a közelmúltban, vagy a jelenben honi esemény, történet volt. És nemcsak azok a mozzanatok, melyek közvetlenül vele történnek, hanem azok is, amelyekről az anyja mesél, a nagyapja mesél, vagy az apja mesélt, míg élt. Üldözés, kivégzés, nyilasok, ávósok, akasztás. Dunába géppisztolyozás, bujkálás, kilakoltatás, indok nélküli letartóztatás, bűn nélküli büntetés, lázas nyomozás egy vád tisztázására — ezek, s még sok más motívum keverednek, örvénylenek ebben az álomban. Deák Ferenc, az Ovidon-díjas fiatal író (a díj egy fogamzásgátló szerről kapta a nevét) időnként biztat- gatja magát: — Most mindjárt fel fogok ébred i, most mindjárt felébredek, úgyis felébredek — de aztán mégsem ébred fel, vagy nem is tudjuk, felébred-e, illetve, hogy aludt-e egyáltalán. A film utolsó képsora különösen talányossá teszi ezt az álmot vagy álomsort, hiszen mikor Deák Ferencünk izzadtan, csapzottan, kimerültén felébred kényelmes kis ágyában, s rájön, hogy mindezt álmodta, vége a bolond kalandoknak, most már ébren van, át akar menni a szomszéd szobába, s a kinyitott ajtón át a semmibe, egy határtalan, parttalan tóba, óceánba vagy mibe zuhan. Álmodik tehát tovább? Vagy eddig sem álmodott? Vagy a valóság olyan bizarr, abszurd, groteszk, mint a leg- csapongóbb, legfantasztikusabb álmok? Netán nincs is valóság, csak álmok vannak, melyekből nem lehet és nem is érdemes felébredni, mert ha felébredünk, akkor is folytatódnak? A néző találgathat kedvére, — vagy éppen kedvetlenül, mert nincs ínyére ez az álomfejtés, ez a találósdi, mert nem szereti, hogy nem kap elegendő fogódzót, mát és hogyan értsen ebből a különben szellemesen, érdekesen, néhol kifejezetten frappánsan megcsinált filmből, mely ezekkel az erényeivel a rendezőt, Révész Györgyöt dicséri. Egy bizonyos irányban persze el lehetne indulni. Van ugyanis a filmben egy úgyszólván idézetnek tekinthető jelenetsor Örkény István utolsó műve, a Forgatókönyv című színmű vígszínházi előadásából. A helyszín, a díszlet azonos a színházi helyszínnel és díszlettel, még a szituációk is, és egyes szereplők is azonosak (például Bánki Zsuzsa a Forgatókönyvben is a hős anyját játssza, itt is, és Kern András, a filmbeli Deák Ferenc alakítója, fontos szerepet játszik a színpadi előadásban is). Talán arról lehetne szó, hogy miként Örkény színpadi hőse, Barabás Ádám is szembesül saját múltjával, s egyúttal a történelemmel is. úgy szembesülne a fiák nemzedékéhez tartozó Deák Ferenc is a maga s az apja múltjával és a közelmúlt történelmével. Izgalmas téma lenne, s itt-ott vadabb egy vad álomnál is. Nagy kár, hogy ez a film csak a felszíni jelzésekig megy el a téma kibontásában. Eljópofáskodja a drámát. Mi, büszke magyarok A mi iskolánk A legritkább eset, hogy rövidfilmek önállóan a moziműsorba kerüljenek. Különösen, ha nem is játékfilmek, hanem dokumentum- vagy riportfilmek, s annak js inkább sok- kolóak, elgondolkodtatóak, nem pedig a szórakoztatás igényével készültek. Most egy ilyen szokatlan esetnek vagyunk tanúi: a nem éppen illedelmesen jólnevelt filmjeiről ismeretes dokumentumfilmes Magyar József két munkáját vetítik egy műsorban. És okkal-joggal. Ez a két film nagyobb jelentőségű, mint akárhány silány vígjá- tékocska, melyről esetleg kritika és szerző is hozsannákat zeng, mondván, ez kell a magyarnak. Nos, hogy mi kell a magyarnak, és milyen is a büszke magyar, arról az első riportfilm gyilkosán leleplező képet fest. Pedig Magyar József nem is tesz egyebet, csak összegyűjti és egymás mellé rakja, úgyszólván csak a szerkesztési módszer s a vágás belső kommentálásától kísérve, mindazokat a közhelyeket vagy éppenséggel rémitő ostobaságokat, melyeket mi el szoktunk magunkról, mint magyarokról mondani, s melyeket rólunk elmondanak a nem magyarok. Az A mi iskolánkban pedig mintegy kinyomozza, mitől lehet olyan elkeserítően tájékozatlan. buta. szűk látókörű a mai ifjabb — és nem csak az ifjabb — nemzedék. Megdöbbentő tényeket tudunk meg az oktatás és a nevelés fehér foltjairól —. de a legmegdöbbentőbb az. hogy mindez a legjelenebb jelen. Mi lesz veled, büszke magyar? Takács István
