Pest Megyei Hírlap, 1984. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-19 / 15. szám
Pt'sr « ,Mf;t ul/] 1984. JANUÄR 19., CSÜTÖRTÖK 3 A dunakesziéit kísérleteinek eredménye Itt az ízesített tésztacsalád Meg kell küzdeni a kcnkurreiuijávaJ Találékony asszonyok Tápióság nem bővelkedik munkalehetőségekben, a találékony asszonyok tehát körülnéztek — és leltek is. A fóti Vörösmarty Tsz Uniszolg GT-je tizenkét személy részvételével, nagy borítékok hajtogatását és ragasztását vállalta cl. Erdősi Agnes felvétele Tessék bemenni a 902»esbe! Pályáznak a rangos címre Hogy miért a címben idézett felhívást? Majd kiderül. Ugyanis Üllőn jártunk a Mo- norvidéki Áfész 902-es számú ABC-jében. Amint nézelődtünk az árutól roskadozó gondolák között, odalépett egy idős asszony Hamanda Józsefné- hez, az üzlet helyettes vezetőjéhez. — Aranyoskám, csak egy fél kiló banánt... Az unokámnak. A szomszéd mondta, biztos van a pult alatt — suttogta halkan. Csak nehezen sikerült megmagyarázni, hogy jó egy hónappal ezelőtt kaptak egy igen kis mennyiséget. Piros betűs év — De hát kaptunk. És ez a lényeg. Ezzel is bővíthettük az áruválasztékot. A vásárlót mindenekelőtt ezzel lehet megnyerni — mondta a boltvezető-helyettes. Ami azt illeti, erre valóban nem lehet panasz. A megyei rangsorban a legjobbak közé tartozó Monorvidéki Aj ész elnöke, Nagy Géza, nem győzte dicsérni a Szigeti Jánosné vezette 902. ABC kollektíváját. Igaz, egy évvel ezelőtt is ezt tette, s nem ok nélkül: a Hámán Kató szocialista brigád eséllyel pályázott az országos elismerésre, az Ágazat kiváló brigádja cím elnyerésére. — Hogy végül is nem nekünk jutott a dicsőség « nemes versengésben, az még rendben van — fogalmaz , Pavlics Lászlóné brigádvezető. — De mi az, ami nincs rendben? — érdeklődtünk. — Miután a Fogyasztási Szövetkezetek Pest megyei Szövetsége továbbította a felsőbb, az országos szervekhez pályázatunkat, vártunk. Vártuk a választ. Mindhiába. Egy indoklást, hogy miért maradtunk alul ebben a vetélkedőben, gondolom megérdemeltünk volna. A lányokat érdekelte, mi lett pályázatunk sorsa, de még válaszra sem méltattak minket. Hát ennyit a múltról, fátylat rá ... No, azt azért nem! Hiszen éppen azért jöttünk ide Üllőre az ácsai útra, hogy a múltról beszélgessünk. Arról, hogyan dolgozott a brigád tavaly. Nagy Géza elnök szerint „letették a garast”. Igaz, a szövetkezet vezetősége minden segítséget igyekszik megadni számukra. A brigádtagokkal beszélgetve megtudtuk: tavaly sokkal többet dolgoztak, mint 1982- ben. Ennek pedig egyszerű a magyarázata: 1983. piros betűs év a brigád életében. A régi korszerűtlen épületből nyáron az áfész karbantartó brigád által készített 220 négyzetméteres ABC-be tették át működésük színterét. A régi épületben raktár lesz, olyan, ahol rendet lehet tartani, s köny- nyű áttekinteni a készletet. Az idén megnyitják a hentesárurészleget. A tőkehúsárusítás remélhetőleg tovább növeli a bolt forgalmát. Vásárlásra csábítanak Juhász Jánosné 27 éve dolgozik a kereskedelemben, 14 esztendeje a szövetkezetnél. Itt a boltban az egyáltalán nem irigylésre méltó munkát végzi, pénztáros. — A vásárlók öröme, bosz- szúsága többnyire itt csapódik le a pénztárnál — magyarázza. — A múltkor valaki kis híján patáliát csapott. A frissen és fagyottan érkezett virsliből vásárolt és itt nálam vette észre, egy darab jég is a zacskóba került. Tíz dekával kevesebbet ütöttem a gépbe, hálás volt és elégedetten távozott. Azt persze nem mondtam el a kedves vevőnek, hogy a húsipartól kapott 3 mázsa virsliben legalább 25 kilót nyomott a jég ... Ez már a mi gondunk. És a mi bosz- szúságunkat nem szabad megosztani a vásárlóval. — Nagyon oda kell figyelni az áruátvételnél. Nem mintha bizalmatlanok lennénk a szállítókkal szemben, de egyesek bizony „nagyon huncutok” — mondja Hamanda Jó- zsefné. Legutóbb például több száz darab hálószatyrot kaptunk. Á szállítók előtt számoltuk meg, kiderült, 52 darab hiányzik. Még bocsánatot sem kértek. Hogy miben tűnik ki a 902- es bolt közössége? Egyebek között abban, hogy szívesen foglalkoznak a vevőkkel, va- gyonvétfelmük egészen kiváló. Normalizált hiányuk rendkívül alacsony. E téren a legjobbak a megyében. Hatékony munkájuk bizonyítéka: az egy dolgozóra jutó havi forgalom túlszárnyalja a 190 ezer forintot. A bolt alapterületét azzal is kihasználják, hogy ízlésesen rakják ki az árut a polcokra. Ezzel is vásárlásra csábítanak. Január elején több mint kétmilliós készlettel kezdték az évet, s abban reménykedtek, hogy kevesebb lesz a vásárlói panasz a péksüteményre, Sajnos, nem így történt. De a kenyér minősége is gondot okoz néha, A jelek szerint e téren az idén semmi sem változik. Ha jogosan dohog a vásárló — mert ezt teszi —, a bolt dolgozói szégyenkeznek a sütőipar helyett, figyelmességgel, kedvességgel „ellensúlyoznak”. Többet igazán nem tehet az Ágazat kiváló brigádja címet ismét megpályázó közösség. A faluban mi vagyunk az utolsó bolt — mondják magukról. — Mégis sokan szívesen járnak ide. Nevét is adja Mint például Becz Pálné, aki félórát is gyalogol, míg az üzlethez ér. A vásárlók könyvébe ezt jegyezte be: „Szeretném köszönetemet kifejezni az üzlet dolgozóinak kedvességükért, a jó kiszolgálásért, a gazdag választékért’’. Az elmúlt évi eredmények, a boltban szerzett benyomásunk meg a vásárlók véleménye, mind-mind azt sugallta: a riportunk címe ez legyen: — Tessék bemenni a 902-esbe! Ez a brigád valóban nevét adja munkájához. Kovái Iván Mezőgazdaságunk fejlett színvonala megköveteli, hogy termékeinek feldolgozására nagyobb figyelmet fordítsunk. Bár a beruházások mértéke a tavalyihoz képest nem nő, új áruféleségekkel, nagyobb választékkal és a hagyományos termékeik minőségének javításával sokat tehetnek az ipar szakemberei és dolgozói a jobb élelmiszer-ellátásért. A Dunakeszi Konzervgyár tésztaüzeme is nehéz helyzetbe került az idén. Országosan megnőtt a kínálat, a vevők igényesebbek, fontosabb a csomagolás is. A nehézségek ellenére sikerült az egész évi termelést, a 840 vagon száraz- tésztát eladni. Ebben a meny- nyiségben csak az eddig gyártott és kedvelt tésztaféleségek szerepelnek. Hatféle ízesítéssel A gyárban jó előre felkészültek az eladási nehézségekre, a konkurrenciára, hogy más gyárak termékeivel is állják a versenyt, s már 1983 első felében kikísárletezték két új termék technológiáját. A fehérjével dúsított, fodros nagykockatésztát és a tésztarizst. Mindkettő tojásfehérjét is tartalmaz, ami a táperőt növeli. A fodros nagykocka előnye ezenkívül, hogy a cak- kos oldalai miatt a tészta főzés közben nem ragad össze. Az ebből készült túróscsuszát a kezdő háziasszony sem ronthatja el. — Az év második felében tovább folytattuk a kísérleteket, s az eredmény nem maradt el: itt az ízesített tésztacsalád — mondja Sági Lajos, a konzervgyár igazgatója. — Hatféle ízben készül ez a termékünk: szamóca, málna, dió, kakaó, sonka és sajt hozzáadásával. Ezek a tészták megcukrozva vagy sózva önmagukban is élvezhetők. Aki mégis tesz rá lekvárt, diót vagy sajtot, az a szokott mennyiség felénél is kevesebbel készítheti. Az ízesített fajta nem drágább a többinél, szerintünk ezért is nagyon gazdaságos. — Nem vártunk kiugró sikert az új gyártmányoktól, de az mégis meglepő — folytatta az igazgató —, hogy a kereskedelem szezontermékként tartja ezeket számon. Hogy az újdonságok ismertek legyenek, tudja a kereskedő, mit kínálunk, több árubemutatót rendeztünk. Vigasztaló, hogy Ellenőrzik a a gyermekélelmezés felelősei bíznak a sikerben. De eddig még nem kaptunk jelentősebb megrendelést. A kéz érintése nélkül Mint egy hajó parancsnoki hídja, olyan a tésztaüzem gyúrógépeinek állványa. A magasban két asszony dolgozik: Nagy József né és Arbo- gászt Andrásné. Innen végiglátni a hófehér üzemen. Minden ragyog a tisztaságtól. A kék-fehér kockás padlóból közelebbről enyhe klórszag árad. — Nálunk a Hypóból nagyon sok fogy — mondja Juhász János csoportvezető. — A higiéniai előírások betartása döntő — folytatja Wallner László üzemvezető. — Az üzem munkája teljesen automatizált, minden hónapban három napra leállunk. Ekkor van idő a nagytakarításra, a karbantartásra. De menet közben is alapvető a helyiségek, a gépek tisztán tartása. Épp olyan program ez, mint a gyártás. A gyúrógépből a massza egy matricán át kerül a szárítógépsorba. Az 1-es soron végtelen spagettiszálak futnak. Ha elérik az ideális 12—13 százalékos nedvességtartalmat — huszonnégy óra alatt —, akkor a vágó- és csomagológépekbe továbbítják. Emberi kéz csak akkor ér hozzá a tésztához, ha a folyam megszakad, vagy keresztbe áll egy szál, ilyenkor szükséges a beavatkozás. Bízzák ránk a választást Tizenhatnál több fajta tészta készül az üzemben, legtöbbje négy tojással. Csak hatósági, orvosi igazolvánnyal ellátott tojást használnak fel a gyárcsomagolást táshoz. A hűtőtárolóban levő lét először mikrobiológiai vizsgálatnak vetik alá. — Van egy, olyan lisztfajta, a durumb, melyből tojás nélkül is kitűnő sárga tésztát lehet gyúrni — mondja Sági Lajos. — Az olasz tésztagyárak ezzel a liszttel dolgoznak. Azokban az országokban, ahol az élelmiszer-behozatali tilalmak nagyon szigorúak, a romlott, fertőzött tojástól való félelmükben csak ilyen tésztát vásárolnak. A durumb búza meleg éghajlatot kíván és ezért kevés helyen termesztik hazánkban. Ez a körülmény is megnehezíti a magyar tésztagyárak termékeinek exportját. A mi gyárunk ebben az évben ötven vagon arany- lóan sárga durumb lisztből gyúrt tésztát szállít belföldi megrendelésre. Lenna még egy új szabadalom a tésztagyár tarsolyában: a diabetikus metélt, szénhidráttartalma 25 százalékkal kisebb a hagyományos metélt tésztánál. A liszt helyett használt szénhidrátszegény és fehérjedús alapanyag nagyon drága, a termék árát sokallja a kereskedelem. Nem a gyáron múlik, ha a megszokottól eltérő termékek nem kerülnek az üzletekbe, többször inkább a kereskedelmen, a néha felesleges aggályoskodáson. A vevőkre kellene bízni, szeretik-e, ha a tésztában már benne van a dió. Seress Eszter S ehol sem mérik rőffel az ember hasznosságát vagy semmire- kellőségét. Nem is lehet. A közösségben élő ember — akarva akaratlanul — formálódik, változik. Hogy miként zajlanak ezek a folyamatok, arról a lélektan kutatói mondhatnának érdekes és hasznosítható dolgokat, arról azonban, hogy az egyik leglassúbb és legnehezebben kibontakozó folyamat a szemlélet megújulása — talán furcsán hangzik — a gazdaságpolitika szakemberei nyilatkoznak manapság cseppet sem kedvezően. Mondják, állítják, hogy az elmúlt esztendők erőfeszítései ellenére a takarékosság nem eresztett mély gyökereket az emberek gondolkodásában. Igaz — teszik hozzá — általában eredményes az anyag, az energia és a költségek megtakarítására buzdító felhívás, azonban például a szocialista brigádok sokszor csak formális vállalásai, vagy éppen a dolgozók körében is tapasztalható ki- sebb-nagyobb pazarlás rontja az összképet. Pedig nem kis tétről van szó. A gazdaságos anyagfelhasználásra és a technológiák korszerűsítésére elfogadott kormányprogram legfrissebb elemzéseiből két adat vonja már első olvasásra is magára a figyelmet. Az egyik, amely szerint az iparban az anyag- költség három esztendő alatt csaknem ötven százalékkal nőtt, míg a másik adat egy ellenkező változást jelez: ugyanennyi idő alatt a felhasznált anyások mennyisége alig több mint Csigaszemlélet három százalékkal csökkent. Ez a folyamat immár évek óta tart és tavaly is éreztette hatását, s az előrejelzések szerint 1984-ben sem lehet lényeges változásra számítani. Sokszor a takarékosságban ott érnek el igazán említésre méltó eredményeket, ahol az erkölcsi megbecsülés mellett nem hiányzik a boríték vastagságát befolyásoló anyagi elismerés sem. Az érdekeltség megteremtése nem csodaszer, mint ahogy nem is tartják annak például a Magyar Selyemipari Vállalat váci gyárában sem. A dolgozz hibátlanul munkarendszer elterjesztésére alapozva igyekeznek az új szemléletet meggyökereztetni. Eredményeik közül most csak egyet említsünk: tavaly egyharmaddal kevesebb textilhulladék keletkezett gyártás közben, mint azt az egyébként szigorúra fogott normák engednék. Ezzel csaknem egymillió-ötszázezer forintot takarítottak meg, hiszen a hulladék kilójáért a Temaforg öt-hét forintot ad, míg a kész bélésszövetből ugyanennyi mennyiség legalább száz- nyolcvan forintot ér. Apróság? Talán annak tűn'k. de a gyáriaknak nem az. Tudják, ha a takarékosság nem hozna ennyi hasznot, sokuknak a zsebe is bánná, mert kevesebb lenne a negyedévi prémium. Hogy mennyire igaz az a megállapítás, miszerint a takarékosság folyamatos tevékenységet kíván, talán a Budaflax Lenfonó- és Szövőipari Vállalat tavalyi gazdálkodásának egyik sokat emlegetett gondján mutathatnánk be a legszemléletesebben. Szeptember végi mérlegük általában kedvező képet mutatott, de költségeik indokolatlanul gyors növekedése nem váltott ki elégedettséget a gazdasági vezetésben. Szándékaiktól függetlenül ugyanis alaposan megemelkedtek egyebek között az alapanyagok, az energiahordozók és a szállítások árai, ám ezzel még párosult, hogy — mirt elemzéseikben megállaoí- tották — nem voltak eléggé következetesek a költséggazdálkodási előírások teljesítésében, a tartalékok feltárásában is kihasználásában. Ezek kedvezőtlen hatását csak úgy tudták az esztendő még hátralevő hónapjaiban ellensúlyozni, hogy még nagyobb erőfeszítéseket tettek a takarékos- sák megszigorítására. A szemlélet oly sokat ostorozott lassú változása erős fékje gazdaságunk fejlődésének. Ha meggondoljuk, hogy két éve az iparban az anyagmegtakarítások változatlan áron számolva több mint ötmil- liárd forintot tettek ki, akkor láthatjuk: minden kis eredmény súllyal nyom a latban, az esztendő végén a mérleg serpenyőinek kiegyensúlyozásánál. Furucz Zoltán TojáskeverS a tésztaüzemben Erdősi Agnes felvételei
