Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-07 / 288. szám

1983. DECEM3ER 7., SZERDA 5 Ha elmegy a busz, a v^nat«*« ingázók két település között Tizenöt Eriíoifiéte két éra alatt ! Bár a főváros vonzás- ! körzetében levő települé- S sek lakói zömmel Budapes- \ ten helyezkednek el, mégis ! szép számmal vannak Pest í megyében olyan városok és £ települések, ahol a helyi \ üzemek nagyobb létszámú ! munkaerőt foglalkoztatnak. ; Ez a belső ingázás sok te- ; kintetben eltér attól, ami a > köztudatban ismertté váit. Szomszédos falvakból Dabason — a nagyközségi tanács adatai szerint — a leg­több ingázót a helyi intézmé­nyek foglalkoztatják. Ez után következik a termelőszövet­kezet melléküzemága, majd a kereskedelmi egységek sora. Az ipar területén a Dabasi Nyomda áll az élen. A fiatal nyomdaüzem, amely alig ti­zenegy éves múltra tekinthet vissza, több mint 350 ember­nek kínál állandó munkaalkal­mat. A dolgozói létszámnak csaknem az egyharmada a kö­zeli községekből jár be napon- ta. t Indulatok nélkül? — Örkényből, Táborfalváról, Inárctról, Hernáclról, Tatár- szentgyörgyról jönnek a leg­többen — mondja Kondi cs Istvánná, a nyomda munka­ügyi osztályvezetője. — Saj­nos, az említett települések és D&bias között nem a legjobb a tömegközlekedés, s ez szám­talan probléma forrása. Hogy ne legyen túl gyakori a ké­sés, a munkaidő-beosztáson változtattunk, s ez tapasztala­taink szerint szerencsés döntés volt. Ma már kevesebb a ké­sés, az is inkább télen fordul elő, amikor lassúak a vonatok, a buszok. A Dabasi Nyomdában jelen­leg csaknem 90 olyan személy dolgozik, akinek lakóhelye nem a nagyközségben van. Persze, nemcsak a szomszé­dos falvaikból való bejárás okoz időnként fejfájást, de a helyi közlekedés is, mivel Da- bas hatalmas kiterjedésű te­lepülés, s bizony, az egyik végéről eljutni a másikra leg­inkább csak kerékpárral vagy gyalogosan lehet. Busz ritkán jár, autója pedig nincs min­denkinek. Dóri Istvánná berakónő Ka- kucs községben lakik. Amikor a reggeli és a délutáni utazá­sáról kérdezzük, kissé indula­tosan válaszol. A reggel fél hatos busz lakóhelyéről csak Dabas első kerületéig visz. Ott ismét várakoznia kell, amíg megérkezik a másik jármű, amivel tovább utazhat. Dél­után ismétlődik a dolog, csak most fordítva. — Kilence éve dolgozom a nyomdában — mondja. — Szeretem a munkámat, de a közlekedés csapnivaló ... So­kan kiléptek már innen, mert beleuntak abba, hogy tíz-ti­zenöt kilométereket másfél, két óra alatt tudnak csak meg­tenni. Fokk Gizella könyvkötő még rosszabb helyzetben van. Táborfalván lakik, s bizony, ha délutános, nem ritka do­log, hogy éjszaka fél egy kö­rül ér haza. A műszak tizenegyig tart — fejtegeti. — Vonattal eljutok ugyan a községbe, de az állo­mástól öt kilométerre lakunk. Éjszaka nincs más lehetőség, mint az, hogy gyalogosan vagy kerékpárral induljak tovább. Eleinte még féltem is. Egy­szer megtámadtak, de szeren­csém volt. Ma már különö­sebben nem zavar a késői ha­zajárás. Mivel az idén végez­tem el a szakmunkásképzőt, még nem hosszú ideje ingá­zom. De ha férjhez megyek és gyerekeim lesznek, biztos, hogy megváltozik a helyze­tem. Csakhogy; az én szak­mámmal nincs arra lehetőség, hogy bárhol elhelyezkedjek. Csorba Gyula gépmester Űjhartyánban lakik, ö sem tud minden indulat nélkül beszélni, amikor a buszközle­kedés kerül szóba. Vannak lehetőségek — Éveken át naponta stop­poltam, esetleg kerékpárral, gyáiogosan jöttem be dolgoz­ni. Hat esztendeig tartott ez, két éve sikerült annyi pénzt összegyűjtenem, hogy vásá­roljak egy motorkerékpárt. Ezzel csaik az a baj, hogy té­len hideg van a motoron ... — teszi még hózzá. — A busz- közlekedés nálunk sem a leg­jobb. A tavasszal megszüntet­tek egy járatot azzal az in­dokkal, hogy kevés az utas, s ez még rontott a helyzetün­kön, JMiyel, a feleségem is itt dolgozik, velem egy műszak­ban, odahaza inkább csak hét­végén tudunk bármibe is fog­ni. Budapesten már nagyon régen jártam. Nem is emlék­szem, hogy mikor jutottam el színházba, szórakozóhelyre legutoljára. Igaz, idén épít­kezni kezdtünk, s ez szinte minden időnket lekötötte. — Arra nincs módunk, hogy mindenkinek ynegoldjuk a közlekedési gondjait — foly­tatja később Kondics István- né. — Elsősorban azért, mert egy-egy nehezebben megköze­líthető településről csak két- három dolgozó jár be. Ott, ahol több személyt érint a közlekedés, próbálunk segíte­ni. Vagy a helyi tanácsnak, vagy a Volán 20. számú Vállalatnak jelezzük a prob­lémát, s eddig még minden­kor megfelelő partnerekre ta­láltunk. — Más lehetőségeket is megpróbáltunk kihasználni, nemcsak a közlekedés javítá­sát — folytatja Bálint Csaba igazgató. — De eddigi tapasz­talataink szerint egyik sem hozott olyan eredményt, ami­Nagy értékű és nagy teljesítményű papírgyártó gépsorokhoz, korszerű félautomata és automata gépeinkhez ieS&eszöLsak lakatos, villanyszerelő, műszerész és forgácsoló szakmunkásokat, (okikét papírgyártó szakmára átképezünk), férfi betanított és segédmunkásokat gépmunkára betanítunk. Szociá'is és kulturális juttatások. Utazási hozzáiáru'ás, kedvezményes étkezés (ebéd). férfiaknak munkásszállás. Albérletben lakóknak havonként 370 Ft hozzájárulási díjat fizetünk. Munkaidő: folyamatos munkarendben, 40 órás Jelentkezni lehel munkahét, minden hat nap után két szabad nap, ezen felül évenként személyesen: o PAPÍRIPARI vallalat 13 tö.bblet szabad nap. BUDAFOKI J6 kereseti 'ehetőség, szakmunkásoknak havonként PAPIRGYARANAK 6000-8000 Ft, betanított munkaügyi osztályán és segédmunkásoknak Budapest XXII , havonként 5200—6000 Ft. Gyár u. 15. 1222 lyenre számítottunk. A nyom­dában hetven százalék feletti a fiatal dolgozók aránya. Ezek között sok az olyan, aki la­kásépítkezésre vállalkozik. Csakhogy a legtöbben ott kez­denek el építkezni, ahol lak­nék, s nem itt, Dabason. Arra, hogy saját busszal szállítsuk az embereket, nincsen mó­dunk. Tapasztalataink szerint a lépcsőzetes munkakezdés bevezetése vált be a legjobban, még akkor is, ha itt-ott a köz­lekedés nem a legszerencsé­sebb. Az ingázás életforma, amin nehezen változtathatnak azok az emberek, akik naponta buszra, vonatra szállnak. S hogy nem olyan könnyű ne­kik, mint azoknak, akik Lakóhelyükön keresik a meg­élhetésük forrását, az vitatha­tatlan. Hiszen zömmel szom­batra, vasárnapra marad, hogy a bejáró dolgozók otthoni teendőiket is elvégezzék, fog­lalkozzanak a szülők a gyere­kekkel, időt szakítsanak a művelődésre, szórakozásra. De vajon a hét vége mindenre elegendő ? Csitári János SzUISpárkési! értékesítik A hernádi gesztorságban működő Huhniahibrid GT központi keltetőüzemében évente mintegy 2,5 millió na­poscsibét keltetnek. Ebből szü­lőpárként egymillió darabot értékesítenek. A japán Akihi- sa Hiroe válogatja a naposcsi­béket nemek szerint. Szakszó­val: szckszái­Párnáiról, négy színben Újdonság az essetím Ecsetirónnal bővíti termékei­nek választékát a pomázi író­szerszövetkezet. Az újdonság külsőleg a filctollhoz hasonlít, ám írócsúcsa nem kemény, ha­nem az ecsethez hasonlóan lágy. Emiatt írás helyett be­tűrajzolásra, dekorálásra lehet majd jól használni. S mivel az ecsetirón nem kaparja a pa­pírt, négyféle színű változata várhatóan népszerű lesz a gye­rekek körében is: rajzok, ki­festőkönyvek színezéséhez. Az ecsetirónból, valamint az írószerszövetkezet hagyomá­nyos termékeiből, a rostirónok- ből, a golyóstollakból, a kihú­zókból, valamint az egyes iro­daszerekből jövőre összesen 250 millió forint értékben lát­ják el a hazai boltokat. Növekszik a vetőmsgkivitel Jobban is kamatozhatna Sikeres évet zárhat a Hungaroseed Gazdasági Társa­ság, az elmúlt évihez képest 15 százalékkal növeli tőkés kivitelét, s a vetőmagvakból származó bevétele eléri a 32 millió dollárt. A forgalom döntő többsége az úgyne­vezett ccltermcltetésből adódik; a nyugat-európai or­szágok és az Egyesült Államok cégei szaporításra átad­ják korszerű vetőmagvaikat magyar partnereiknek, s a termeléshez szükséges szakmai tudásért, a gépek, a tech­nológiai és a föld használatáért fizetnek. Ily módon el­sősorban gabonát, kukoricát, búzát, fűféléket, mustárt, vörösherét és borsót termelnek a külföldi megrendelők­nek a gazdasági társaság közvetítésével az állami gaz­daságok, termelőszövetkezetek. A külföldi érdeklődők szí­vesen termeltetnek hazunkban magvakat. A Kárpát-medence éghajlata, talajadottságai, nem utolsósorban a hazai szakemberek hozzáértésé ugyanis egyfajta garanciát je­lent a jó minőségre. Mindezt azonban még jobban lehetne kamatoztatni, ha az itthon ki­nemesített növények szaporí­tóanyagát maguk az üzemek termelnék meg, és adnák el exportra, magasabb áron. A magyar növénynemesítés ered­ményességét gátolja az új faj­ták nemesítéséhez szükséges jelentős szellemi, anyagi rá­fordítás — o megfelelő érde­keltség híján — rendszerint nem térül meg. Néhány nö­vénynél azonban ennék elle­nére is világszínvonalú fajtá­kat nemesítettek ki a kutatók. Csakhogy ezeket be is kell vezetni a nemzetközi magke­reskedelem köztudatába; erre vállalkozik a Hungaroseed. A szegedi, a martonvásári és más kutatóhelyekről összegyűjtötte azokat a búza-, kukorica- és napraforgó-fajtákat, amelyek kiállják a nemzetközi összeha­sonlítás magas próbáit. A min­tákat elküldték a többi között Kanadába, Portugáliába és né­hány fejlődő országba, ahol a piackutatás szerint van keres­let e növényekre. A minták­ból ezekben az országokban próbavetést végeztek, s két- három évig vizsgáztatják az új fajtákat. Amennyiben tu­lajdonságaikban — nagyobb hozam, a betegségekkel szem­beni ellenállóképesség — fe­lülmúlják az ottani fajtákat, úgy a későbbiekben számítani lehet jelentősebb megrendelé­sekre. A gazdaságosabb termesz­tést, s az export fokozását szol­gálják a termelési együttmű­ködések. Jelenleg ötféle koope­ráció van érvényben hazai üzemek és külföldi cégek kö­zött kukorica, hagyma, borsó és más növények közös neme­sítésére. A közös munka már ered­ményt is hozott. Holland ku­tatókkal együtt a magyar szrkemberek bőven termő új babfajtát nemesítettek ki, s most harmadik piacon kíván­ják együtt értékesíteni a nö­vény szaporítóanyagát. A szo­rosabb együttműködés érdeké­ben a Hungaroseed a Vető­magtermeltető és Értékesítő Vállalat, az Ágker és a hol­land Royal Sluis cég hamaro­san megállapodást köt Ma­gyar-Holland Vetőmagter­meltető Közös Vállalat létre­hozására magyarországi szék­hellyel. A jövő évtől induló új vállalkozás azért is előnyös lesz a hazai fél számára, mert a közös munkához a hollandok adják a pontosan működő, korszerű technikai felszerelést, amely egyik biztosítéka az eredményes magtermesztés­nek. Bába Mihály: ^Uendé^járás w/iklós-nap hajnala puha hótakaróval F*“ borította be a gazverte, rendetlen udvart. Eltüntette a nyomokat. Messze hessentette a gyanút, hogy a gazdája régen megfeledkezett róla. Az öregasz- szony. A Boriska néni. Miklós-nap reggelén korán ébredt. Félrehúzta a lomha függönyt, hogy beszű­rődjön a fény. A hó tiszta fénye. És ak­kor szomorú lett. Közeledik az ünnep, kezdődik a vendégjárás. Boriska néni keresztet vetett: milyen gonosz lettem, gondolta, nyár óta vá­rok az újabb vendégjárásukra és most egy cseppnyi munka miatt szomorko- dom jöttükön. Még november közepén, amikor ko­ra ősziesen sütött a nap, elhatározta, hogy az ünnep előtti takarítást a hideg beállta előtt elvégzi. De egy gyenge influenza hetekre az ágyba parancsol­ta. Főzni 6em tudott. Árva Erzsi, a szomszédasszonya jött mindennap, fő- zögetett neki, kitakarított és néha a szennyest is kimosta. Amikor magas láza volt, vele éjszakázott, máskor meg rázárta az ajtót. Erzsi rimánkodott ne­ki. hogy adjon hírt a gyermekeinek, de nem akarta fárasztani őket. — Majdcsak lábra állok már — mondta Erzsinek —, az orvos is bizako­dik, hogy mólóban a tüdőgyulladásom. — Nem értem én magát, Boriska né­ni. András bátyámmal, míg élt sze­gény, szépen felnevelték azt az öt köly­kök Tudom mennyit szaladt a piacra árulni, hogy csak a gyerekeinek meg­szerezzen mindent, ami kell. Jó, jó, azt is tudom, hogy nem volt hiábavaló a fáradozásuk, szépen boldogulnak már. De azt igazán megtehetnék, hogy ha az anyjuk beteg, akkor hagyjanak ott csa- pot-papot és meglátogassák. — Jönnének, ha tudnák. Egy kis be­tegség miatt minek szaladgáljanak. Kö­zeledik az ünnep, jönnek majd hívás nélkül is. Mert nálam már esztendők óta csak'nyáron, meg hóhullás után, ka­rácsony előtt van vendégj árás. Akkor jönnek unokástól. vejestől, menyestől. — Jönnek — csattogott a szomszéd­asszony —, úgy mint az enyémek. Üres kosárral, üres demizsonnal. Körülsza­ladnak a kerten, bekukkantanak az ól­ba, a színbe, a pincébe, a padlásra, se­gítenek levágni a malackát, lehozni a diót, a felkötözött szőlőt, teleszívni a demizsonokat, aztán ripsz-ropsz már csomagolnak is, ée, elszáguldanak. - Mi meg az urammal kettesben árválko­dunk az ünnepek alatt. Boriska néném meg egyedül. Ha rászánja magát, hogy most majd átjön, akkor hármasban ár­válkodunk. Meggyötörték ezek a szavak, de nem ha­ragudhatott Erzsire, mert igaza volt. Az ágyat feltornyozta, begyújtott a kály­hába, pirítóst sütött, teát főzött. Las­san, sokáig reggelizett. Ilyenkor töp­rengett a napi teendőjén: mihez is. kezdjen előbb, mit hagyhat ebéd után­ra, amikor az asztal melletti szender- géséből felriad. A raszos volt a hó, lapát sem kellett, csak úgy seprűvel járta körül a házat, aztán a lugas alatt sepert utat egészen a kapuig. Mire a járdát is le­tisztította, jócskán elfáradt. Hiába, még bennem bujkál a betegség, gondolta. A meleg szobában kibontotta magát az ura bundabéléses nagykabátjából. Leült hogy kifújja magát. Akkor ijedt meg, hogy a jószágokról megfeledkezett. Ep- pencsak megmelegedett, már öltözött is. ment a kamrába, kapta a hóna alá a kosarat, vitte a kukoricát a tyúkoknak, meg a régi ólba zárt kacsáknak. A két hízócskának moslékot csinált, a kecben levő vályúból kikaparta a havat, tele- öntötte a moslékkal és az ólból kien­gedte a hosszú testű, szőke süldőket. Na, egyetek csak, simogatta meg a há­tukat, hogy örömüket leljék bennetek a gyerekek. A tisztaszobában kezdte a takarítást. Szétbontotta az ágyakat, a párnákban felrázta a tollat, új huzatot tett mind­egyikre. A kredeneről leszedte a poha­rakat, tányérokat, amelyeket nyár óta nem érintett senki, meleg vízben leöb­lítette valamennyit, eltörölgette, vissza­tette a helyükre. A szekrénnyel volt mindig a legtöbb gondja. Ha négyen, öten futnak be egyszerre, nincs hova rakni a téli holmijaikat. Székre, kana­péra dobálják. Most hát megint kirá­molta a szekrényt, a ruháit, az ura után maradt néhány holmit a ruháskosárba tette és becipelte a kamrába. Vizes ru­hával törölte le belül a szekrényt. És kinyitotta az ablak egyik szárnyát, hogy a bentrekedt nyári, őszi levegőt kisö­pörje a téli hideg. ' Ha most ebédet főzök, akkor estig sem leszek kész a takarítással, zökkent le a kanapéra pihenni. Pedig már hol­nap sütni kellene. Tepertős pogácsái meg kalácsot, sok, sok madárkát, amit úgy szeretnek az unokák. Mazsolát nem kapott, így aszalt szőlőszemet dug a csőrük mellé. Madárszemnek jó lesz az is. ha mazsola nincs- Amikor a pítart is rendbe tette, ügy átfázott, hogy megkívánt egy csésze for­ró teát. Amíg a víz felforrt meg szür­csölgette a teát, az járt az eszében, hogy lehozza a diót meg a szőlőt a padlásról, de nem hagyja úgy a kamrá­ban. Abból csak baj lesz, mint tavaly, amikor a Feriék jöttek le elsőként. A fele diót, a fele szőlőt besöpörték a szatyrukba, neki meg nem volt szive, hogy megmondja: fiaim, gondoljatok a testvéreitekre is. Most majd szépen el­osztja ötfelé. küiön-külön elrejti a cso­magocskákat, aztán szépen, sorban, ahogy jönnek, úgy adja oda a gyerme­keinek. A kacsával nem lesz probléma, egyet kap mindegyik meg egy pár tyú­kot, a többi neki is kell. És kell az egyik malacka fele is. A maradékon osztozkodjanak. B eesteledett, mire a csomagocskák el­készültek. Szaladt megint jószágot etetni. A konyha-szobában egy pillanat­ra sem aludt ki a tűz. A kanapéra tek­nő került, lisztet hozott, szitálta bele. Készült a hajnali sütőihez. A tüzelőt, a csutkaszárat, a szalmát majd behord­ja reggel, ha világosodik. Töprengett, számolgatott. Rendben van-e minden? Persze még tüzelőt is kell készíteni a tisztaszobába. És terem tőm, most hogy is van? Hány kiskalács kell, hány kis­madár? Inkább kettővel több legyen. hogy a harag elkerülje a küszöbömet, mintsem egy falatkával kevesebb. A kopogást, nem hallotta, csak az ajtó rozsdás nyikorgását. Erzsi asszony jött. kóstolót hozott. Egy tál meleg, foszlós kalácsot, egy kis pogácsát meg mákos és diós kiflit. — Na, Boriska néném. én már felké­szültem a vendégvárásra. — Én is lelkem, én is — mondta Bo­riska néni pihegve a fáradtságtól. — Csak a sütést hagytam reggelre. De mi­vel itt a te kóstolód, akár most is be­toppanhatna valamelyik gyerekem az unokával.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents