Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-03 / 285. szám

8

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN

1983. DECEMBER 3., SZOMBAT

Egyszer csak sí

Vör&SMüFty-mpdk Érden

Levegősnek aligha nevezhető az érdi Vörösmarty Gimnázium folyosója (különösen akkor, ha az iskola teljes tanulóifjúsága összegyűl benne), ám arra mégis kiválóan alkalmas, hogy évfordulóknak, ünnepségeknek helyet adjon. Így volt ez csütörtökön is, amikor a Vörösmarty-napok nyitányaként a névadó emléke előtt tisztelegtek. Különös varázsa volt az alma maternek: belengte a régi, szép emlékű iskolák láza, izgalma, hiszen" négy és félszai"társ‘üknák a harmadik cések olyan műsort állítottak össze — meghajtván fejüket a magyar nyelvet legszebben művelők között is fejedelemnek számító Vörösmarty előtt —, hogy szavaik elgondolkodtatták mindmáig ható üzenetükkel a diáksereget.

Az együvé tartozás, a helytállás, a népben, nemzetben gondolkodás hatotta át a tizenévesek valamennyi megmozdulását. Tehették, mert — mint már tanúj elét adták az országos diáknapokon is —■< ők nem csomagolnak semmit sztaniolpapírba, s a kérdéseikre adandó válaszokban eines helye a mellébeszélésnek. Miként korosztályuk, általában ők is kedvelik az egyenes megnyilvánulást, s hogy Érden, ebben az iskoláhagyományt Is teremtenek. Volt már itt Ady, Arany, József Attila szavalóverseny, s a Vörösmarty-napok arra is jók, hogy ne csak érzelmileg éljék át a ma éppúgy időszerű reformkori gondolatokat, hanem lelkűk olyan csücskét is megmutassák, ami nálunk a hétköznapokban nem vagy alig szokás.

A krónikás hűen jegyezte véleményüket, mert úgy tűnik, az elégedetlenség napjainkban sem szül jó vért, csak az hat építőleg, ha tevőlegesen veszünk részt szűkebb pátriánk és hétköznapjaink életének alakításában. Akad, aki a gép mellett, más könyvet ír, a diákok tanulással, s azzal, hogy ragaszkodnak iskolájukhoz. Úgy fonnak láthatatlan érzelmekből alma materhez kötődő szálakat, amelyben a megemlékezéstől a természettudományi vetélkedőkön át a klubdélutánokig mindig és mindenben önmagukat ad'ják. Ezt teszik most is, a költő születésének 183. évfordulóján, mert Vörösmarty nemcsak iskolájuk névadóját jelenti, hanem személyes példát is ad gondolkodásával és munkásságával.

M. Zs.

Mondják, a fiatal műszakiak és a ■; humán értelmiség pályakezdését nem lehet azonos mércével mérni.

Egy mérnök vagy közgazdász több kellékkel rendelkezik az egzisztencia, az otthonteremtés bűvészmutatványához, mint például egy pedagógus, hiszen könnyebben jut plusz munkához, kiegészítő jövedelemhez. De létezik-e tényleg ez az előny és egyáltalán, milyen gondokkal küzd a megnövekedett fontosságú réteg? Erről szólnak a MÁV dunakeszi járműjavító üzemének ifjú szakemberei: Diószegi Anna és Csabai László közgazdász, Nyizsik József üzemgazdász, Horváth Lajos szervező, 'Csdtó György rendszerszervező, Pete Ferenc és Gőgös Péter energetikus.

Érdekeltségi rendszerek

Cs. Gy.: — Na, azért a pedagógusok között is akad olyan, aki fizetése kétszeresét viszi haza. Helyettesítést, külön órákat vállal, még aerobic-tanfolyamot is vezet. Viszont az is igaz, hogy tízkilós füzetcsomagokat hurcol magával és nagy szellemi befektetéssel viszonylag keveset keres. Lehet, hogy tényleg jobbak a műszakiak feltételei, de ez a munkamegosztásban elfoglalt helyből is fakad. A mi helyzetünk sem könnyű, s ha van is némi különbség a javunkra, azt nem ezerforintosokkal mérik.

G. P.: — A nagyobb anyagiak reményében sokan elhagyják a pályát. Kapásból öt ilyet is fel tudok sorolni ismeretségi körömből. De nincs értelme elmenni, mert mi a biztosíték arra, hogy tényleg beválik a számítás.

Cs. L.: — Az alapvető problémák mindenütt ugyanazok, óhatatlanul szembe kell nézni velük. Ezért inkább az érdekeltségi rendszeren kellene változtatni és megszüntetni a fölösleges feszültségforrásokat. Sajnos, az utóbbiról rögtön egy példával is szolgálhatok: a SZET- esek hasonló munkáért négyezer forint alatti, a rögtön egyetemre kerülők ötezer forint feletti bért kapnak. Amikor néhányan nekivágtunk, világosabb volt minden, mint most Nagyjából azt látjuk, hogy a munkapad mellől is felsőfokú végzettséget szerezhetnek azok, akik a mindennapok során már bizonyítottak. De utána jöttek a gondok, hiszen kevesebbet keresünk értelmiségiként, mint valaha szakmunkásként. Én például tíz éve dolgozom és már annak is két esztendeje, hogy elvégeztem az egyetemet Ak-/ kor most kezdő vagyok, vagy sem?

'ii

í

Kamatmentesen

P. F.: — Ügy fest a dolog, mintha a vállalatok a beosztást és a munkában eltöltött időt fizetnék meg és

nem a teljesítményt. Tökéletlen a bérrendszer, de talán januárban megindul valami, hiszen megváltoznak a besorolási határok.

D. A.: — Igen, de ez nem kötelező béremelés, hanem csak lehetőség a vállalati vezetők kezében. Az az érzésem, hogy kevés helyen tudnak élni vele, mert igaz, hogy van igény a differenciálásra, csak a pénz kevés hozzá. Ezt már korábban kellett volna bevezetni, amikor még nagyobb alap állt rendelkezésre.

N. J.: — Az igazsághoz tartozik, hogy a járműjavítóban egyáltalán nem feledkeznek meg a fiatalokról. Nemrégiben rendkívüli béremelést juttattak mindazoknak, akik öt évnél nem régebben dolgoznak itt. Néhányan lakást, mások kamatmentes kölcsönt kaptak, hogy rendezhessék életüket. Ilyen lehetőségekről a fővárosban csak álmodozhatnak. A nagyobb jövedelem eléréséhez pedig utat nyitott a gmk-k megszervezése.

A tanulás igénye

H. J.: — Ez tényleg nagy segítség a vállalatnak is, nekünk is, viszont feszültségeket okozt hiszen nem mindenki lehet munkaközösségi tag, pedig valamennyien szeretnének többet keresni. Sokat tehetne azért az üzem vezetősége és a KISZ-szervezet is, hogy mind több ilyen lehetőség legyen. Ehhez először az információ gyors átadására van. szükség, mert aki nem tudja mit kell, mit érdemes csinálni, az sosem alakíthat gmk-t. Ma már a vállalaton belüli információnak pénzben kifejezhető értéke van.

Cs. Gy.: — Arra is gondolni kell, ha ennyire koncentrálunk az anyagi boldogulásra, nem szenved-e kárt a szakmai tudás elmélyítése vagy esetleg a magánélet? Sarkosan fogalmazva, így is felmerülhet a probléma: leüljek olvasni, vagy inkább maszekoljak? Mivel a dolgok csak egymás rovására érvényesülhetnek, nagyon meg kell fontolni a döntést, hiszen most vagyunk abban az életkorban, amikor az ember a legfogél onyabb az újdonságok, a tanulás iránt.

D. A.: — Bizony, kevés idő marad szórakozásra, pihenésre, tanulásra. Sokan már családosak közülünk, mire munka után összeszedik a gyerekeket, ellátják őket, végére érnek a háztartási munkának, már csak a tévé előtti szendergésre marad energia. Hét végén esetleg átnézik az összegyűlt újságokat, de a könyvolvasás rendszerint elmarad. Nálam például több mint egy hónapig tartott egy regény, mert csak a buszon hazafelé zötykölődve tudtam forgatni. És akkor még hol van a szakirodalom?

— Pedig van mit tanulnunk, mert az egyetemről kikerülve, érezzük csak igazán, hogy mennyi mindent nem tudunk. A saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy valóban nincs olyan elméleti rendszer, amely tisztán érvényesülne. Ráadásul éppen azokra a tárgyakra van szükség, amelyek megbújtak a szeretett és látványos világgazdaságtan árnyékában, mint például a statisztika vagy a könyvelés. Hiába, nincs tapasztalat. Aki itt van húsz éve, az már kívülről fújja a dolgokat, tudja, hová kell nyúlni. Én viszont még nem. Be is verem néha a fejemet!

Mindenhez idő keli

H. J.: — Az ember a gyakorlatban csak ismereteinek kis részét használja, de hamar kiderül, hogy azt sem tudja eléggé. Mire belerázódik, addigra meg a másik fele hullik ki emlékezetéből.

P. F.: — Mint mindenhez, ehhez is idő kell, aztán kezd megtérülni, amit belefektettünk. Nekem például megvannak a lehetőségeim. Az energetika egyre fontosabb lesz, és egy csomó olyan dolgot viszünk véghez, amiről korábban nem . is gondoltuk, hogy haszon lehet belőle. Igaz, a kitekintésem is nagyobb, mióta kineveztek osztályvezetőnek.

G. P.: — Be kell illeszkedni, sok szemponthoz idomulni, de az önállóságot sem szabad feladni. Ahelyett, hogy várunk és sopánkodunk, magunknak kell meglátni, felfedezni és megoldani a problémákat.

H. J.: Persze, azért világmegváltó tervek, feladatok nincsenek, erre rá kellett jönnünk. Az is öröm, ha a napi gondokon sikeresen túljutunk. Én fél esztendeje kezdtem, nem is várhatok egyelőre többet, * társaim sem régi bútordarabok. De egyszer csak sínre kerülünk...

KÖVESS LÁSZLÖ

ban nem lehet másként, példa erre tavaszi Büchner-értelmezésük, s mostani Vörösmarty-szemléltelésük.

Meglehet, ők tisztán látóak, ám milyenek társaik, akikhez szólni kíván .ak? összességüket tekintve ők sem lehetnek mások, mert ritkán látni annyi nyílt tekintetet, a diákcsínyekre kész megnyilvánulások mellett annyi szomjúhozó rá érzést az értelmes, új dolgok iránt. S ha ez így van immár évtizede, mióta Vörösmarty-napokat tartanak, úgy nemcsak egymásra hatnak, hanem

Ma Magyarországon mintegy százezer veszélyeztett gyereket, fiatalt tartanak számon a szakemberek, ez a 18 éven aluli korosztálynak 3,7 százaléka. E tények késztették a KISZ-t, hogy foglalkozzon ezekkel a fiatalokkal. Idén márciusban a KISZ Központi Bizottsága határozatban jelölte meg a feladatokat. Legutóbbi ülésén a KISZ Pest megyei Bizottsága is meghatározta — előzetes fölmérés, tájékozódás után — a tennivalókat, a legcélravezetőbb eszközöket.

A FŐVÁROS UTÄN megyénkben

cl a legtöbb veszélyeztetett gyerek és fiatal: a 280 ezer 18 éven aluli 2,7 százaléka. Legalábbis ennyit tartanak nyilván a szakemberek, de számukat a valóságban ennek többszörösére teszik. A fiataloknak ez a csoportja eddig gyakorlatilag kívül- esett a KISZ hatáskörén. Az ifjúsági szövetség most keresi helyét ebben a rendkívül fontos munkában. De még valóban csak a kezdeti lépéseknél tartanak, ami nem jelent azonban sötétben való tapogatódzást, hiszen az intézmények, szakemberek minden segítséget megadnak a mozgalomnak. Kétségtelen tény, hogy a KISZ nincsen fölkészülve erre a feladatra, nincsenek megfelelő hagyományok, munkamódszerek.

Döntő tehát, hogy a kezdeti lépéseket 'milyen irányba teszi meg a KISZ. Mert nem biztos, hogy a legkézenfekvőbb módszerek a legjobbak.. Bármennyire fontos is például a különböző nevelőotthonok, intéze- ek patronáiása — s ennek már hiányos hagyományai is vannak —, z ott élő gyerekekkel való törődés; tz még nem jelenti a probléma gyökerének megközelítését. Félreértés ne essék, ezt a munkát sem szabad

lebecsülni, sőt jelentősége óriási, hiszen a patronáló KISZ-szervezet az intézeten kívüli világgal való kapcsolatot jelentheti ezeknek a kicsinyeknek. De az otthonokban élőkről gondoskodik az állam, nagy anyagi áldozatokkal próbál belőlük a társadalomba beilleszkedni tudó embereket nevelni.

HASONLÓ A HELYZET a különböző gyűjtési akciókkal. Az ilyen felhívások mindig meghallgatásra találnak, könnyen lehet velük látványos sikereket elérni. Ugyanakkor azonban könnyen válhatnak kampánnyá, kipipálható vállalássá is. S ha valamit, akkor ezt a zsákutcát feltétlenül el kell kerülnie a KISZ- nek. A veszélyeztetett gyerekeknek elsősorban nem pénzre van szükségük; még akkor sem, ha jelentős számuk épp családjuk anyagi helyzete miatt soroltatott ebbe a kategóriába. Az ő nevelésükhöz szükséges pénzről szintén az állam gondosTanóra az Örkényi kisegítő iskolában. Ezeknek a gyerekeknek mintegy hetven százaléka egyben veszélyeztetett is.

Erdőst Agnes felvétele

kodik. Pest megyében évente 11 millió forint rendszeres nevelési segélyt fizetnek ki az arra rászorulóknak.

Fölmerül hát a kérdés: végül is mit tehet az ifjúsági szövetség, mit nyújthat a veszélyeztetett gyerekeknek? Éppen azt, ami a mozgalom lényege: közösséget; nevelő, formáló, az emberi kapcsolatokat erősítő közösséget. Az ifjúság körében ugyanis meghatározó szerepe van a kortársi csoportoknak. Sokszor éppen ez a kötődési vágy sodorja a fiatalt olyan társaságba, amely aztán félreviszi, kisiklatja életét. Ebben rejlik a KISZ óriási lehetősége: olyan pozitív hatású csoportokba bevonni a veszélyeztetett fiatalokat, amelyek pótolni tudják valamelyest a különböző okok miatt együttélésre képtelen, alkalmatlan családot.

De a probléma korántsem csak a gyerekek, a fiatalok felől közelíthető meg. Mód nyílik kimondottan családvédelmi tevékenységre is. Munkahelyi beszélgetéseken, fórumokon lehet a fiatal szülőkkel megvitatni a család, a nevelés problémáit. S nem pusztán azt kell számon tartani, mennyire megbízható valaki a munkájában, figyelmet érdemel az emberek magánélete, családi háttere is. .

Az elmondottak természetesen nem merítik ki a veszélyeztetett fiatalokkal való törődés módszereit. Hiszen szó sem esett még a pedagógusok szerepéről, vagy arról, milyen sokat segíthet az ifjúsági mozgalom a társadalmi pártfogói hálózat munkájában. S még számtalan lehetőség kínálkozik a konkrét, helyi adottságoktól függően.

M. NAGY PETER

A közösség körébe vonva