Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-28 / 304. szám
1983. DECEMBER 28., SZERDA Gazdag választék A sziselszenímiklósi ABC korszerű eladóterével és gazdag választékkal várja vásárlóit. Erdőst Agnes felvétele Megkönnyíti a szállítást, raktározást Zsugorfóliás csomagológép A fdnofié válás küszöbén Kötődnek az otthonhoz, üzemhez Szüleik helyett nevelik eket ^ Az, hogy egy gyermekből milyen felnőtt lesz, nagy- ^ mértékben függ a családtól. A rendezetlen otthoni vi- ^ szonyok között felnövő fiatalok — ha a körülmények ^ kedvezően nem változnak — támasz nélkül maradnak, ^ sokat szenvednek, kegyetlen gyermekkoruk egy életre í kitörölhetetlen marad emlékezetükből. Egy bíróság ele 4 került fiatalkorú így emlékezett vissza gyermekéveire: ^ „senkim nem volt, aki irányított volna, magamra hagy- ^ tak, tanulni sem tudtam... Ügy érzem, hogy megfelelő ^ gondoskodás mellett meg tudok változni. Több bűn- cselekményt nem követek el...” Zsugorfóliát használó csomagológépek gyártását kezdték meg az egyik nógrádi tsz ipari üzemében. Az élelmiszeriparban 'és a kereskedelemben egyaránt keresett, a szállítást és raktározást egyaránt megkönnyítő, egységcsomagok kialakítására alkalmas Narancssárga, piros, zöld golyók forognak a ferde tengelyű üstformákban. Mintha éppen betonkeverőkben lennének. Csak ezek az edények rozsdamentes anyagból készültek. Nem véletlenül, hiszen élelmiszert, élvezeti cikket — rágógumit — gyártanak bennük. — A golyós ' fajtát készítjük már több mint egy éve — mondja Hadháziné Juhász Erzsébet, a péceli Rákosvölgye Termelőszövetkezet mogyoródi rágógumi üzemének újdonsült vezetője. — Szigorú előírások kötnek, hiszen élelmiszeripari terméket gyártank. A közhiedelemmel ellentétben, minden hozzávaló hazai termék. Mintegy hetven százaléka porcukor, adunk hozzá keményítőszörpöt, vagyis egyfajta cukorsűrítményt, azután ízesítővel, aromaanyagokkal vegyítjük. Az aromák nagy részét innen a szomszédból, a kerepestarcsai Szilas- menti Tsz-től vesszük. Megrendelőnk a Budapesti Édesipari Vállalat Csemege Édesipari Gyára, amely bérmunkában rendelte meg a rágógumi gyártását. A gépeket is a fővárosiaktól kaptuk. —• Mióta, s mennyi készül üt? Sportra is — Tavaly november közepén indult az üzem. Azt megelőzően a gyárban tanultuk meg a gépek kezelését. Havonta hatszáz mázsa rágógumit állítunk elő, ezt a meny- nyiségét itt is csomagoljuk. Mi csak az úgynevezett belföldi egyszemeset gyártjuk, ezenkívül nyugati exportra is dolgozunk. Egy NSZK-beli megrendelő havi hetven-száz mázsát kér: Szputnyik elnevezéssel csomagoljuk külföldre, akár ezt, akár az egysze- mes fajtát kéri, a csomagolóanyagot a megrendelőtől kapjuk. Ottjártunkkor éppen újabb gépsor érkezett. A kis párna alakú rágógumi gyártását is elvállalták, ennek gépét állították be. — A legtöbb gépünk NDK- gyártmányú, megbízható, jó gépek ezek. Bízunk benne, hogy a párnacukorgyártó is ilyen lesz, a jelek erre mutatnak — mondja Markovits Imre műszerész csoportvezető. berendezésből még az idén tizenkét darabos null-sorozat készült, jövőre viszont negyven ilyen berendezést gyártanak. Készülnek nagy terjedelmű áruk rakodólapos zsugorfóliázására alkalmas berendezések Markovits Imre is egy éve van a rágógumigyártó üzemben, s amint mondja, alakuló Szputnyik nevű brigádjuk megpályázta a szocialista címet. — Főleg helyben vállaltunk társadalmi munkát. Az udvari tereprendezés, az ebédlő berendezése, efféle munkákat teljesítettek a brigád férfi tagjai az idén. A brigád egy másik tagja, Varga Gáborné drazsírozógép- nél dolgozik, amivel a gyártási folyamat előbbi lépésében kiszaggatott golyók felületét tovább kezelik. Ez a gép olyan, mint a fényesre csiszolt betonkeverő. Egy műszakban — Én csak június óta vagyok az üzemben, de úgy érzem, hamar beletanultam a munkába — mondja a helyben lakó fiatalasszony, aki mint sok más társa, az utazási költséget megspórolandó jött haza dolgozni. Nem vándormadártípus: — Tizenegy évig dolgoztam az Újpesti Közért Vállalat egy nagy élelmiszeráruházában. Pénztáros voltam. Károsító tényezők Egy fiatalkorú — akit lopás miatt állítottak bíróság elé — kihallgatásakor így vélekedett az egykori szülői házról: Szüleim nagyon rossz családi életet éltek, emiatt kerültem állami gondozásba. A rendezetlen családi viszonyok között felnőtté vált fiatalok sokat szenvednek, a bizonytalan életkörülmények miatt. Megfigyelhető, hogy a veszélyeztetett gyerekek egy részének személyiségfejlődésében — a folyamatos károsító tényezők hatására — súlyos zavarok keletkeznek, és érzelmileg megközelíthetetlenné, nehezen nevelhetővé válnak. Az egyik állami gondozásban élő kislányt — szülei elváltak — évek múlva meglátogatta az anyja. A gyermek indulatosan kérdezte tőle: Minek — Itt sem sokkal könnyebb a munka — szól közbe Hadháziné Juhász Erzsébet üzemvezető. — Most különösen feszített a tempó, kilenc asszony átjár a szövetkezet központjában levő szaloncukorkészítő üzembe is. Ügy, hogy mi most lényegében csak egy műszakban dolgozunk. — Önöknél van-e év végi hajrá? Hűtőházban tárolják — Nem nagyon, hiszen — például a szaloncukorral ellentétben — a rágógumi nem szezonáru. Egész évben kell a gyerekeknek. S az az igazság, hogy rágógumi innen, Mogyoródról általában a rákoskeresztúri hűtőházunkba kerül, s onnan viszik exportra vagy éppen a hazai üzletekbe. Mi tehát folyamatosan termelünk, s a kereslethez igazodva szállítják a vevőhöz. Igazán nem akarunk reklámot csinálni a rágóguminak, de fogorvos ismerősöm szerint ez a kedvelt csemege jobb is az apróságoknak, egészségesebb, mint a ropogós cukorkák. F. I. jöttél ide, engem eldobtál, én már nem tartozom hozzád! Az állam mindent elkövet a gondozottak boldogulása érdekében: az adott lehetőségen belül messzemenően igyekszik gondoskodni róluk, szüleik helyett igyekszik embert nevelni belőlük. Az intézmények közül figyelemre méltók a nagykőrösi ifjúsági leányotthon tapasztalatai. A harmincszemélyes otthonban 14—18 év közötti lányok vannak, akik többnyire kora gyermekkoruktól állami gondozottak, s itt nagykorúságukig tartózkodnak. Az intézmény sajátos feladata, hogy segítse a fiatalok munkába állítását, és akiknek valamilyen szakma iránti érdeklődése van, annak a képzettség megszerzését. Sokan szereztek az itt nevelkedők közül — például — gyors- és gépírói, ápolónői és írógépműszerész szakképesítést. Néhány fiatal itt fejezi be az általános iskolai tanulmányait. A lányok nagy többsége a konzervgyárban betanított munkásként dolgozik. A vállalat támogatja őket, megkülönböztetett figyelemmel kíséri fejlődésüket, s ők is jól érzik magukat a munkahelyükön, kötődnek hozzá. Nagykorúságuk után is többen az üzemben maradnak. A vállalat lehetővé teszi számukra például a 7. és 8. osztály elvégzését, heti két alkalommal tanárok segítik őket a felkészülésben. Ennek költségét a munkáltató fedezi. Biztos bázis Az otthon vezetése felkészíti a növendékeket az önálló életvitel megkezdésére. Fizetésük hetven százalékát takarékba teszik, és a többi marad zsebpénzüknek. A fiatalok nyári szezonmunkában havonta 4-5 ezer forintot is megkeresnek. Ilyenkor, ha vállalnak vasárnap is műszakot, a vállalat ezt külön honorálja. Nagykorúságuk eléréséig, akik például 14 éves kortól dolgoznak ötven-hat- vanezer forint körüli összeget tudnak összegyűjteni, és így biztos anyagi bázissal indulnak neki az életnek. Évente nyolc-tíz körüli azoknak a száma, akik nagykorúvá válnak, s hárman-né- gyen kötnek házasságot és a városban telepednek le. Azoknak, akik egyedül maradnak, az otthon a nevelőszülőknél keres albérletet, így családi környezetbe kerülnek. A vállalat eddig munkáslakás-épí- tési akció keretében négy lánynak biztosított kamatmentes kölcsönt önálló lakáshoz. Az otthonban megtanítják őket a pénz beosztására, okos és célszerű felhasználására. Beavatják őket a vásárlás napi gondjaiba, segítenek a főzésben, általában a háztartási munkában. Tisztelik nevelőiket Az otthon nyitott, a lányoknak kimaradásuk van, de közös programokon, rendezvényeken is részt vesznek. A közösségben jól érzik magukat, az intézmény vezetőjét, Jávor Annát és a nevelőket elfogadják, tisztelik. A szüleiket viszont nem kívánják látni, nem is érdeklődnek irántuk ... Dr. Orell Ferenc János fiatalkorúak ügyésze Közétkeztetés a Kispipából Diákokat is Idén áprilisban nyílt meg Tápiógyörgyén a Kispipa étterem, melyben egyrészt lehetőséget teremtettek a régen óhajtott közétkeztetés megszervezésére, másrészt sokféle rendezvénynek is helyet tudnak adni. Boda András üzletvezető elmondta, hogy naponta 250— 300 adag menüt készítenek, melyeket ételhordóban szállítanak a helybeli létesítményekbe. Általános iskolás diákokat is étkeztetnek. Az egykori orvosi ház pincéjében van az italmérés, így az éttermi résztől, ahol a gyermekek is ebédelnek, teljesen elkülönülten. Sokfélék és változatosak rendezvényeik. Itt tartották egyebek között a szülők bálját, a helyi pártalapszervezet és a munkásőr zászlóalj évzáróját, valamint volt magyar- nóta-est is, fővárosi művészek részvételével. Az utóbbi időben úgy látszik, a budapestiek is felfedezték a tápiógyörgyei Kispipát. nemrég a Csepel Vasmű dolgozóinak hatvantagú csoportja rendelt disznótoros vacsorát. Nem szabad megfeledkezni természetesen a nagy lakodalmakról sem, melyeknek szokásos menüje: Újházi tyúkhúsleves, vegyestál (rántott és gombás szelettel, sült tvúkkal, rizibizivel), sertéspörkölt galuskával, majd éjfél után töltött káposzta, hurka és kolbász. Színes esztendő Lassan talpra áll a pomázi Faipari Szövetkezet. Tavaly a nyereségük mindössze 916 ezer forint volt, az idén szigorú takarékossági intézkedéseket vezettek be. Javult a tőkésex- port-Iehetőségük: 1 millió 800 ezer fakanalat szállítottak az NSZK-ba, Dániába, Svédországba és az IKEA cégnek, öt és fél millió forint értékben. Mint Annus Sándor elnök elmondta, jövőre sem gyártanak új terméket, hanem belföldön — a gyógyászati segédeszközök piacán és külföldön — Nyugat-Európában — próbálják erősíteni a pozícióikat. Fontos szerep jut gyártás közben, valamint a késztermékek vizsgálatánál a DKV kutatási főosztályának. A hozzájuk tartozó laboratóriumokban a termelés minden fázisát ellenőrzik. A képen: Reindlné Tóth Klára látható a gázkromatográfiai laboratóriumban, ahol műszakonként kétszer vesznek mintát a benzol és a xilol gyártása közben, továbbá kiszállítás előtt is ellenőrzik a kész terméket. a nemzetközi piacon visszavásárolhattuk volna a titkot. Hiszen manapság úgy vesszük a knowhow-kat (ejts: nohau, elárulja mit hogyan kell csinálni), mint a cukrot... Bár az is megmagyarázható, hogy miért nem vettünk teáskanna-nohaut: mert kevés a valutánk, abból már akkor inkább vásárolunk mikrobarázdás-elektronikus-telekazetta no- haut, mert a jövő nem az olyan primitív termékeké, mint a teáskanna, hanem szuperbonyolult izéké, amelyek megadják hazánk ipari rangját. Mindazonáltal, érett megfontolás után Inkább tartom valószínűnek, hogy a termék eltűnésében gazdasági okok a ludasak. Jó. jó, lehetne gyártani teáskannát, még használhatót is, de mennyiért? Annak háromszorosáért, amennyibe eltűnése előtt került. Nem kétszereséért, mert azt már megszoktuk, hogy ami eltűnik egy évre, az dupla áron bújik aztán elő, ám az egy esztendő régen letelt. Háromszoros árat elkérni viszont a gyártók röstelle- nek. Inkább nem készítik. De ha nem készítik, mit készítenek? Ugye, okos kérdés? Ezzel azt hiszem, a végső megoldás közelébe jutottam. Mert az át- profilírozások korát éljük. Nem azt gyártjuk, ami valakinek netán hiányzik, hanem azt, ami jövedelmező. Mindjárt fel is lapozom a telefonkönyvet. L ... Lak ... megvan: „Lampart!” „Vegyipari gépgyár!” Az más. Nem edény, nem zománc, nem lámpa. Ezt a profilt tehát alighanem leadták. De kinek, úristen, kinek? Előbb nyilván alumínium-kanná- séknak, de aztán mi történt? Az nem lehet, hogy a felsőbb összipari agyvelők csak úgy gazda nélkül hagyják a fazekakat, lábosokat és főként a teáskannákat! Vagyis mégis lehet? Netán úgy gondolkodnak: ami nem kifizetődő, azt modern ipar nem gyártja, hanem a piac réseinek betömésére glédában állnak a mozgékony kisvállalkozók, legyen a gond az ő gondjuk. A gond netán tényleg már az övék, de — mint kitűnik — nem gondolnak vele. Ugyan már, miért nem? Nekik sem fizetődik ki? Netán ők is vegyipari gépeket állítanak elő, sorozatban? Vagy valamijük nincs hozzá: gyártási titkuk, gépük, nyersanyaguk, tőkéjük? Nem hiszem. A hazai nohaut megkaphatták, a Lampart uraságtól levetett gépeket is, a nyersanyag beszerezhető, tőkéjük van, nekik ne lenne? De hát akkor miért nem kapni teáskannát? Titok! Misztérium. A Bermuda-háromszög mellé felzárkózó Pannon-hiperbola. A repülő csészealjakról teáskannamentesítik a leszálló terepet! Telepatikus szuggesztió áldozatai vagyunk! Így vezet az út a teáskannahiánytól a rettegésig. Segítség! is. Fei'ognak a golyók Mogyorósion Szputnyik a ragé és a brigád Gombó Pál: WiM nincs teáskanna ? Jó másfél CVS keresek teáskannát, de nincs. Persze tudom én, hogy más áruk sincsenek a boltokban, szégyellem is magam, hogy pont egy ilyen apróság ügyében panaszkodorp, netán gyanús is vagyok destrukcióra, az objektivitás hiányára. Ha Felelős Elem volnék, ki is mutatnám konstruktívan, hogy először is 42G 7G5 árucikk van forgalomban, és csupán 187 999 nincs, vagyis az ellátottság túlnyomó, ami pedig nincs, az nem is olyan lényeges az alapvető életműködések fenntartása szempontjából; teáskannát hiányolni pedig egyenesen nevetséges, megfő az a két csészényi kis lábosban is, ha az sincs, akkor ötliteresben. Én azonban éppen teáskannát szeretnék venni, isten tudja, megszoktam, hogy legyen. Nem mintha ami most az utolsókat pöfögi, olyan jó volna. De nem ám, kezdettől fogva előbb csurog ki a tealé az oldalán —, tetszik tudni, ott, ahol a fogantyúja be van nittelve a testbe —, mintsem a csőréből, nem is terítünk mi az asztalra mondjuk damasztabroszt, csupán linóleumot és mindig 'kéznél van egy kis szivacs, meg egy rongy, amik segítségével eltávolítjuk azt a teát. ami a linóleumra ömlött és akkor nyugodtan megihatjuk azt a teát, ami a csészébe talált. Talán éppen azért hiányzik a teáskanna a boltokból? Rájöttek, hogy ez így nem jó, ez nem kiváló termék, és önkritikusan elálltak attól, hogy gyártsák. Igen ám, hanem akkor miért nem állítanak elő kiválót? Tényleg: miért? Elméletben nem lehetetlen, ezt bizonyítani is tudom, mert volt forgalomban már jó teáskanna. A Lampart gyártotta, zománcozva — az idősebbek emlékeznek rá: „Lampart zománc nem pattogzik." Találhatunk azonban arra is magyarázatot, miért nem tudjuk megcsinálni ma, amit csinálgattunk egykor: elveszett a gyártási titok. Szőrén-szálán eltűnt. Egyik nap bementek a munkások a gyárba és tették, amit kell — másnap azzal fogadták őket a gyárkapuban, hogy egy újságírónak álcázott ipari kém elorozta a gyártás^ titkot, és a rémítő hír hallatára a munkások művezetőtől kezdve a zománckenőig egytől egyig emlékezetkiesést kaptak. Vége .... volt saját titkunk, most azonban már más titka. Hanem ez nem valószínű. Végeredményben állapié ellenőrzés
