Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-24 / 303. szám

1983. DECEMBER 24., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 9 Mérem a távolságot az időben Változás egyetlen mondatban Csak azért is gyorsítottak Nem maradtak adósak A kifogást nem honorálják Csak a gyengéknek reménytelen Milyen messze van a Csepel Autógyár a Csepel Művektől? Talán lehet tíz kilométer. Ha Szl- getszentmiklós felé veszem az utam — még rövidebb. Azután mérem a távolságot az időben: 1941. S a másik dátum: 1953, majd 1959. Választhatom 1974-et is. Az első évszám egy Hoffcr-gyári vasesztergályos-tanuló szabadulásának nagy esemé­nyét jelzi. Azt, amikor Novák Béla segédként a Weiss Manfréd gyárban helyezkedik el. Ennek negyvenkét éve. Ma is fiókja mélyén van az Ipartestülct díszes oklevele: Novák Béla al­kalmas esztergályossegédnek. 1953-ban Novák Béla egy másfajta bizonyítvánnyal a zsebében, a Gazdasági és Műszaki Akadémia oklevelével érkezik a Csepel Autógyárba, ahol a műszaki és ellenőrzési főosztály he­lyettes vezetője lesz. A későbbi évszámok is ehhez az üzemhez kötődnek. A segédmunkásként edzett csepeli esztergályos a hajtóműgyáregységének vezetője lett. A létrán mind feljebb visz az útja. 1974-ben a Csepel Autógyár vezérigazgatójának nevezik ki. Csakhogy időközben megválto­zott a neve. Doktor Novák Béla lett. Munka mellett diplomázott a Műszaki Egyetemen. Amíg a vezérigazgatóval tágas­szép irodájában gondolatban végig­járjuk élete kanyargós útjait, s pa­pírra vetem annak fontosabb állo­másait, tudomásul kell vennem: ez a tíz kilométernyi út a Csepel Mű­vektől az autógyárig, végtelen hosz- szú. Hosszú akkor is, ha csupán vázlatosan érintem a pályaforduló­kat. Azt az eseményt például, ami­kor bombatalálat érte a Weiss Manfréd gyárat és Kőbányára meg Budatéténybe telepítették az üze­met, majd onnan nyugatra terelték a németek a munkásokat, s maguk­kal vitték a gépeket is. Azt is, amin Novák Béla bátyjával és a vaksi Tóttal együtt dolgozott. Csakhogy Novák Béla néhány társával meg­szökött. Tizenkettőjüket bújtatták Kispesten egy pincében. Szülőhelyén, Kispesten, ahol csendőrök keresték életre-halálra, a felszabadulás után a rend védőjé­nek, őrének jelentkezett.. Lám, a vi­lág változása ebbe a rövid mondat­ba is b elcsűríthető. Maradhatott volna máig is rendőr. A vezérigaz­gató papírt tesz elém: Kádár János írta alá, véglegesítették az állam- rendőrségnél. Arról nincs papír, de eleven az emlék: az ellenforradalom alatt ki­tették a szűrét a gyárból. Amikor szervezték a karhatalmat, beállt. Nézem az Emléklapot, Münnich Fe­renc írta alá. Őrzi a Munkás-Pa­raszt Hatalomért kitüntetést is. Ez csak egy a sok közül. Az utolsót, a tizedik kitüntetést, a Szocialista Ma­gyarországért Érdemrendet 1982-ben adták át. A tíz kitüntetés indoklása másként és másként hangzik, de fo­galmazzák bárhogy is a kormány­ban, valamennyinek az a tartalma, hogy viselőjük akár rendőrként, akár karhatalmistaként, budai járá­si első titkárként (mert az is volt), akár vezérigazgatóként harcosa a mai életünknek. Idén október 20-án felszólalt a parlament őszi ülésszakán mint Pest megye országgyűlési képviselő­je, az országgyűlés terv- és költség­vetési bizottságának tagja. Beszélt saját gyáruk dolgairól is, mondván, hogy a gépiparban a legnagyobb arányt a közlekedési eszközök és azon belül is a járművek gyártása képviseli. Említette, hogy a nemzet­közi munkamegosztásban a Szovjet­unióba például évente hétezer autó­buszt szállítanak. Tárgyalnak a len­gyel és a csehszlovák autóipar szak­embereivel is. Jó volt hallani, hogy a programhoz kapcsolódó háttéripar kifejlesztése már megvalósult siker. A képviselő-testület előtt kifogá­solta, hogy az ipari tárca csupán négy százalékot fordít a rendelkezé­sére álló fejlesztési forintokból gépi beruházásra. Felül kellene vizsgálni — mondta akkor — a devizaelosztás célját, arányát. Több rugalmasságért apellált: nem kellene mindent agyonszabályozni, mert így ügyeske­désre-szorítják a gyarakat, ahelyett, hogy alapos stratégiát dolgoztatná­nak ki velük. S kifejtette azt a vé­leményét is: a magyar ipar hírét a nagyüzemek alapozták meg, s az or­szág nagyiparát ezentúl sem pótol­hatja semmi. Fontosak a kisvállal­kozások — de a nagyipart legfeljebb csak kiegészíthetik, helyettesíteni nem helyettesíthetik. mert akikkel nehéz volt szót érteni, azok is a népgazdaság érdekében védték koncepciójukat. Csakhogy ki látta jobban, mi jó az országnak, a gyárnak egyaránt, az utóbbi évek­ben dőlt ei. Veress Péter külkeres­kedelmi miniszter a Parlament őszi ülésszakán elhangzott felszólalásá­ban, később egy — a televízióban adott inerjúban azon kevés gyár között említette a Csepel Autógyá­rat, amely sikeresen állja meg he­lyét a világpiacon. Rugalmas, a népgazdaság igényeihez való gyors alkalmazkodásával példát mutat. A legutóbbi megyei pártbizottság ülésén is hosszabban méltatták a gyár tevékenységét. Dicsérték spe­ciális járműveiket, amelyek nélkü­lözhetetlenek a mezőgazdaságban. A kifejlesztett tányérrugós tengely- kapcsoló a növelt teljesítményű Rába-motorhoz és az új típusú Ikarus-autóbuszokhoz szükséges. Mondták, hogy az üzem harminc százalékkal növeli a kivitelét. Ba­logh László, a megyei pártbizottság titkára hangsúlyozta, mennyire helytáll a gyár a kooperációs felada­tok teljesítésében és a mai nehéz viszonyok között is új piacokat ta­lálnak a világ valamennyi táján. A Cummins-motorokhoz 218-féle új al­katrészt gyártottak le. Ezzel egyide­jűleg álltak elő az autómentő gép­kocsival ... Ütemesen készítik elő a bendiberica szervokormány gyártá­sát... Dolgoznak a korrózióvédelem fejlesztésén. gyalások folynak mostanában Pa­kisztánban, Szíriában, Kínában. Kötöttek üzletet már az Egyesült Államokban, a skandináv országok­ban, Egyiptomban ... Természete­sen nem mindig sok ezres tételről van szó, de a piacra olykor húsz, ötven, száz darabbal lehet először betörni. Papírt emelek fel a vezérigazgató íróasztaláról: egyetlen nap program­ját olvasom. Ki kereste telefonon, kit vár tárgyalásra, kit kell vissza­hívni. Amióta itt van a gyárban, minden napról őrzi a naplónak is beülő lapocskákat. 1980. szeptember 15. Megbeszélés dr. Bíró Ferenccel az Országos Tervhivatalban. Telefonált Rátosi Ernő igazgató a DKV-ból, vissza kell hívni Maróthy Lászlót... 1980. október 29. Az MSZMP Pest megyei Bizottságának ülése. Ott kell lennie, meghívottja a megyei párt- bizottságnak ... Megbeszélés Abra­ham Kálmán építésügyi és város- fejlesztési miniszterrel... Találkozó a Csepel Autógyár Horgász Egyesü­let elnökével. Szabó Árpád nyugdí­jassal ... Találok másfajta érdekességet is. Egy július végén kelt hétoldalas le­velet, amelyben a vezérigazgató rendelkezik, mire visszajön, milyen feladatokat végezzenek el. A többi között: „Karácsony előtt a felada­tokkal legyenek kész. A munkaidőt előre le kell dolgoztatni. Munkás­gyűlés előreláthatólag decérhbéí 22-én..." A szóban forgó feladat a D—750 típusú járművek gyártáselő­készítésénél előforduló problémák mielőbbi rendezésére szólít, majd az USA számára készülő alvázak, a lengyel kooperáció és a KÖZGÉP- járművek gyártási határidő betartá­sáról ... (A munkásgyűlés meghívó­jával december 22-én részt vettem a nyáron betervezett gyűlésen ...) dig kéznél van, de azt a piac nem honorálja. Mi pedig kegyetlen pia­con vetettük meg a lábunkat. Kétségtelen, nehéz lehet pihenés nélkül eleget tenni a vezérigazgató követelményeinek. Nehéz lehet elvi­selni a felelősség súlyát, a minden­napos ellenőrzését a legfontosabb dolgoknak. A hibát nemcsak észre- vevő, hanem a vétőt meg is büntető magatartást. Csakhogy ennek meg­van a másik oldala is: aki jól telje­sít, az keres is. A jutalmat is azok kapják, akik megdolgoztak érte... Karácsonykor nem a dolgozó, ha­nem a pihenő emberről, családjáról kellett volna írni. Három gyerme­kéről, unokájáról, feleségéről. A csa­ládról, amely nemcsak a gyakran külföldre utazó, távol levő — vagy a munkát hazacipelő, gondokba te­metkező férjet nélkülözi, hanem azt az ember is, aki a ritka szabad perceket Honvéd-meccsen tölti. Ma­ga is sportol... Arról is érdemes lett volna írni, hogy csakúgy, mint az autógyáriak jó része panellakótelepen lakik a Józsefvárosban. Ha levegőre vágyik, kis telkére megy a családdal, ott barkácsol... A fentiek azonban csak kiegé­szíthetnek egy portrét, mert Novák Béla igazi énjét a gyár formálja. Az a gyár, amely a magyar ipar minden gondját maga is végigküsz­ködi. De példáját mutatja: a küz­delem csak a gyengéknek remény­telen. gyárban Kádár Jánost, felidézték a huszonegy év előtti párbeszédet. A vendég felnevetett: Milyen jó, hogy úgy beszéltünk, ennyi idő után is vissza lehet hallgatni, amit mondunk.” Most szívesen visszaforgatnám azt a magnótekercset is, amely meg­őrizte Novák Béla beszámolóját a gyár 1982-es állapotáról. Amikor, el­mondta, mit tesznek az intenzívebb termelésért, hogyan kutatják az újabb piacokat. Húsz év alatt meg­négyszerezték a termelést. Eredmé­nyeiket megalapozta a negyedik és az ötödik ötéves tervben megvaló­sult gyári rekonstrukció. Az Ikarus gyárral együtt új autóbuszcsalád előállításán dolgoznak. S bár piac­képes a sebességváltójuk, már törik a fejüket a fejlesztésén. Üj licenc alapján fejlesztik tovább a szervo­kormányukat ... A tájékoztató végén Kádár Já­nos elismerte a gyár fontosságát, csakúgy, mint korábban egy 1979- ben kelt levélben. Mint mondta, is­meri az üzem küzdését, de hozzá­tette: gyorsabb ütemet kell diktál­ni. Jók a tervek, de ha lassú a megvalósításuk... A gazdasági feltételek újra és új­ra szigorú próbának vetik alá a ve­zetőket. Vajon a Csepel Autógyár­ban képesek-e felül maradni a ver­senyben? Három évvel ezelőtt kilenc száza­lék volt a hatékonysági mutatójuk, Ma tizenöt-tizenhat százalék. Több mint tízmilliárd forint a termelési értékük. Hét százalékkal több ez a tavalyinál, változatlan áron számol­va. Nyereségük nő. Nem kell fél­niük: lesz pénzük bérfejlesztésre és nyereségosztásra. S nincs egyetlen olyan partnerük sem, akinél adósok maradtak volna. A magnetofon megőrizte az utó­kor számára a Csepel Autógyár munkásainak panaszát. 1961-ben, amikor a párt első titkára, Kádár János ott járt közöttünk, bírálták a hús-, baromfi-, tojásellátást. Nehe­zen jutnak hozzá — mondták. Ká­dár János azzal vigasztalta az autó­gyáriakat, hogy erősödnek már a termelőszövetkezetek, rövidesen jobb lesz... Tavaly júliusban, amikor ismét Vendégül láthatták a Csepel Autó­Emlékszem, Novák Béla akkor összeszorította a száját. Láttam a sokféle harc súlyát viselő igazgató pillanatnyi meghökkenését: hát nem tesznek-e ők meg mindent, azt is, ami szinte lehetetlen?! Megérez- tem akkor azt az előrehajló dacot Novák Bélában. Azt a „csakazértis” virtust. Hányszor lendített előre tár­saival együtt ez a legyőzhetetlen makacsság?! Amikor harcolni kel­lett: egyáltalán megmaradjon-e a Csepel Autógyár? Van-e jövője? Képes-e talpon maradni? Nagy volt azoknak a tábora, akik szerették volna beolvasztani az Ikarus gyárba. S nagy volt azoknak a tábora is, akik az utóbbit nevetséges ötletnek tartották. Hiszen itt gyártják az autóbusz lelkét, az alvázat, a kor­mányt. Mitől autóbusz az autóbusz? Harc volt az is, mi legyen a gyár profilja, amikor már eldőlt az üzem megmaradása. Mivel egészítsék ki a termékeket? Lehet-e önálló export­joga? Hogyan határozzák meg a há­rom gyár között az exportból szár­mazó hasznot? Mennyi legyen a Rá­ba, az Ikarus és a Csepel Autógyár része? Volt, hogy kiváló forgácsoló szak­munkásokat egyik napról a másikra hegesztőknek kellett átképezni. Gond volt a bérrel. Majd a létszám­mal: sokan kiléptek, mert hosszúra nyúlt a bizonytalansági idő, amikor dönteni kellett a gyár sorsáról... Bárkit kérdeztem, Novák Bélát sokféleképpen jellemezték. Egy-egy tulajdonságát azonban mindenki megemlítette. Például azt, hogy kíno­san precíz, rendszerető. Vagy azt, hogy higgadt, nyugodt, nem han­goskodással éri el, amit akar. Szi­gorú és következetes. Jaj, azt ne ír­ja meg, kérték — de kihagyni sem lehet az írásból: az egyik gyáregy­ség túllépte a beszerzési keretét, s bár egyébként kiválóan dolgoztak, e hiba miatt elvonták az éves pré­miumukat. Mint ahogy a központi résznél is súlyos pénzletiltás köve­tett egy rossz munkát. S mi van, ha objektív ok miatt nem teljesíti valaki a feladatát? — kérdem a vezérigazgatót. — Nem ismerek objektív okot sem — vála­szol. — Amit valaki elvállalt, azt teljesíteni kell. Magyarázkodásból nem élhetnénk meg. A kifogás min­Kilépek a gyárkapun, Indulok vissza a fővárosba. A bejárattal szemben magasodik a korszerű sportcsarnok, e pillanatban is kézi­labdáznak benne. Az épület ugyan­olyan észrevétlenül nőtt ki a föld­ből, mint a munkásszállás. Egy év alatt saját erőből építették fel. Há­zaspároknak is megengedik a be­költözést. Fia jön a gyerek, akkor a lakótelepen kapnak lakást. Két­ágyas szobák, korszerű ez is, ízlé­ses ... Azután ott van a saját erőből épí­tet óvoda, a vonyarcvashegyi üdülő, ahol évente kétezer autógyári dolgo­zó pihen. A rendezett, patyolat­tiszta gyár, ahol senki nem szeme­tel. Amikor az óvodát építették, egy homokhegyet kellett elhordani a helyéről. Jónás Zoltán, a ráckevei járási pártbizottság első titkára egyszer kimondta: nem hiszi, hogy képesek lesznek ezt a nagy hegyet elhordani. Méghogy nem hitte! Amennyi akadályt eltoltak már az útjukból! S a sok közül csak az óvo­da helyén állt könnyen elhordható homok. A többi elhárítása ennél is nehezebb. sági Agnes Nem voltak egyedül a harcban. A megyei pártbizottság együtt küz­dött velük, s a felsőbb szerveknél is akadt partner. Jó küzdött a jóval, mm >. . v v . ; A kép december 22-én készült, az utolsó munkanapon a gyárban Tapintatlanul véghallgatom dr. Novák Béla beszélgetését. Telefonon lemond egy fontos programot: nem tudja januárban fogadni a Honvéd Sport Egyesület vezetőit (ez pedig nagy szó, mert a Honvédnek szen­vedélyes, elkötelezett drukkéra, húsz éve elnökségi tagja), Londonba és Singapore-ba készül. Azonkívül tár-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents