Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-03 / 285. szám

1983. DECEMBER 3., SZOMBAT 3 A paaianienfheffs nemzetiségemet is képviselem Bpgozgatjuk a múltnak fonalát A ruházati kereskedelem és a fogyasztók igényei A megbillent egyensúly zavara szólalok, mára valóra váltak. Államunk a felszabadulást kö­vetően fokozatosan megterem­tette a feltételeket ahhoz, hogy maradéktalanul élhes­sünk alkotmányos jogainkkal. S az anyanyelv jelentőségét igazolja, hogy megint hozzá kanyarodunk vissza, amikor példát keresünk: tizenöt éve húszegynéhány olyan óvoda volt az országban, amely le­hetőséget adott a német nem­zetiség gyermekeinek anya­nyelvi foglalkoztatására, ma száznál több van. Mint a töb­bi nemzetiségnek, nekünk is módunkban áll fiataljainkat anyanyelvi középiskolákba küldeni, két főiskola, illetve egyetem nemzetiségi tanszéke fogadja őket. Tanulmányaik végeztével rendszerint arra a pályára kerülnek, ahol már a beiskolázásnál számítottak rá­juk. Ám ha érdeklődésük, vá­gyuk másfelé vezérli őket, nem áll útjukban akadály, e hazá­ban bárhol érvényesülnek. Ta­lán ebben is keresendő annak oka, hogy lelassult az asszimi­láció, inkább bizonyos mértékű visszanémetesedés figyelhető meg. Az idősebb korosztály­ban a tűdét mélyén még ott rejlik a történelmi közelmúlt eseményeinek olykor szívszorí­tó emléke, de a sebek rég be­hegedtek. E közelmúlt elemzé­se az egész magyar társadalom jövője szempontjából fontos, nem nemzetiségi ügy. Bátran mondhatjuk, a Magyarorszá­gon élő többi nemzetiséggel együtt, bizalommal tekintünk e társadalom jövőjére, s erre minden okunk megvan. Tíz esztendeje- a már em­lített kongresszuson — válasz­tották a szövetség főtitkárává Réger Antalt először. Szívesen vállalta a tisztséget. A követ­kező ciklusra ismét bizalmat kapott. Űjból vállalta, azzal, hogy szeretné, ha az öt esz­tendő leteltével visszaenged­nék eredeti szívügyéhez: a rádióhoz. Most hát itt van. Lé­nyegében hazajött a rádióhoz, hiszen 1973-ban innen, a kül­földi adások német szekciójá­ból került a főtitkári posztra. A szövetséggel ma is igen szoros a kapcsolata s nem csak azért, mert alelnöki minőségé­ben e kapcsolatot tartania kö­telesség is. A jelen kongresz- szus előkészületeiben is közös a munkájuk Hambuch Gézá­val, a szövetség főtitkárával. Szívéhez éppen olyan közel álló a nemzetiségi politikáért tevékenykedni, mint a rádió­ban- dolgozni. Parlamenti kép­viselőként is örömmel vállalta mindig nemzetiségi mivoltát, de sohasem mulasztotta el hangsúlyozni: a kerület gond­jai nem nemzetiségi gondok, hanem olyanok, amelyeket megoldani az egész magyar társadalom miatt szükséges. Pedig e kerület lakosságának negyede nemzetiségi, szlovák, illetve német. A legtöbb né­met ajkú Dunabogdányban, Budakalászon, Csobánkán, Szentendrén és Visegrádon él a választókerület települései közül. Ha megkérdezné mit tartok a jelen kongresszuson, illetve a következő öt esztendőben a legfontosabbnak — önti sza­vakba gondolatait Réger An­tal — azt válaszolnám: meg­tartani a nemzetiségi politiká­ban is az eddig elért eredmé­nyeket, erősíteni, s megtölteni még több tartalommal. Ügy vélem, e hazában ez nem lesz nehéz. Bálint Ibolya Meglepő szélsőségeket tanú­sít a ruházati kereskedelem árukínálata. Egyfelől kiemel­kedően divatos, jó minőségű, ennek megfelelően magas árú luxuscikkek kaphatók, más­felől időnként alapvetően fon­tos tömegtermékeket hiába keres a vásárló. Szélsőségek Hogy példákat is említsünk, itt van mindjárt az őszi BNV, amelyen együttesen láthattuk a hazai ruházati ipar kínála­tának javát; a Minőségi Cipő­gyár pompás termékeit, a kor­szerű békéscsabai csecsemő- holmikat. a Május 1. Ruhagyár elegáns kabátjait s megannyi termelő remekbesikerült, nagy­részt a boltokban is fellelhető áruját. Néhány nappal koráb­ban Budapesten megnyílt a Pierre Cardin luxusbolt. ahol persze több az érdeklődő, mint a vásárló, hiszen egy férfiing ára is négyszámjegyű, nem is szólva a öltönyökről, a női ru­hakölteményekről. A másik végletre is bőven akad példa. A nyár elején egy­szerűen . nem volt gyermek- szandál, és bizonyos mérete­ket később sem lehetett kap­ni. Ugyanakkor hiány volt fiú- shorttoóil, sőt, gyermekzoknik- ból évek óta nincs elegendő. A harisnya, a harisnyanadrág kínálata is hullámzó; hol kü­lönleges színű és mintázatú darabok is feltűnnek, hol pe­dig egyes méretek teljesség­gel hiányoznak. Hiányzik a kínálatból A szélsőségek magyarázata természetesen igen szerteága­zó. A Cardin butik megnyitá­sával nyilvánvalóan nem a tömegek áruellátását kíván,ták javítani, hanem inkább példát statuálni arra, hogy a legké­nyesebb ízlést is ki lehet elé­gíteni, és legalább mutató­ban lehet árusítani olyan hol­mikat, amilyenek Párizsiban is a legdivatosabbaknak számí­tanak. A Skála-Coop S-Modell hálózata is igényesebb vá­lasztékot kínál az átlagnál, de árai szintén csak kevesek szá­mára megfizethetők. Vagyis a hazai ipar kis sorozatban, drágán képes korszerű, szép és divatos ruhaneműk előál­lítására. A tömegtermékekkel már nem ilyen egyszerű a helyzet. Az említett fiúshort például azért került a hiánycikkek lis­tájára, mert gyártása nem ki­fizetődő. A termelőnek az ár- kalkulációnál a felhasznált anyag értékét kell alapul ven­nie, ami azt jelenti, hogy a rövid nadrágot aránytalanul olcsóbban kell adnia a hosz- szúnál, pedig a munka ugyan­annyi rajta. így van ez annak ellenére, hogy a termék sza­badáras cikk. ‘ Takarónak használják A gyermekszandálok hiányát mással magyarázzák a szak­emberek. Ügy tűnik, ebben az ügyben az ipar és a kereske­delem együttműködésében vol­tak zökkenők; a rendelésben is voltak hibák, a szállítások is késtek. A pamutzokni ismét más okból hiányzik a kínálat­ból: a pamut világpiaci ára olyan magas, hogy a zokni szinte megfizethetetlen lenne, ezért inkább nem gyártják. Vasadi szerszámkészítők Havonta csaknem I millió forintért esztergálnak, marnak szer­számokat a vasadi Kossuth Szakszövetkezet szerszámkészítő üzemében. Barcza Zsolt felvétele * Könyv Rózsa Ferencről Népünk büszke lehet rá Visszatalálni a gyökerekhez, identitásra, azonosságra lelni világszerte természetes törek­vése minden közösségnek. Tör­vényszerű, hogy a hazánkban élő nemzetiségek is fokozott buzgalommal bogozgatják a történelem fonalát, azokat a szálakat, amelyek összekötik múltjukat jelenükkel, jövőjük­kel. A magyarországi németek egyre terebélyesedő nemzetisé­gi irodalma is — az utóbbi év­tizedben megjelent mintegy negyven-ötven kötet lapjain — számot ad erről, de arról is, hogy miközben a német közös­ség rátalál az identitásra, bel­ső tartásában is megerősödik, határozott formát ölt szocia­lista nemzetiségi tudata. Ezek a gondolatok a Magyarországi Németek Demokratikus Szö­vetsége ma kezdődő kongresz- szusának előkészületei közepet­te fogalmazódtak meg a Ma­gyar Rádió külföldi adásainak főosztályán, Réger Antalnál, aki a főosztály helyettes veze­tője s egyszeméiyben a szö­vetség alelnöke, valamint Pest megye 25. választókerületének parlamenti képviselője. S hogy miért éppen az irodalom­ról esett szó beszélgetésünk kezdetén? Azért, mert a nem­zetiségek esetében is igaz: a kultúra hordozója az anya­nyelv, s a nyelv, mint kifejező eszköz leginkább az irodalom­ban bontakozhat ki, támaszt nyújtva mindenkinek e kul­túra elsajátításában, ápolásá­ban, megőrzésében, tovább­adásában. Innen jutunk el a nemzetiségi lét fennmaradásá­nak egyik fontos alappilléré­hez, az értelmiséghez, amely­nek körében — örvendetesen — a humán érdeklődésűeken kívül egyre több agrárszak­embert, orvost üdvözölhetünk. Az anyanyelvi oktatásban bekövetkezett ugrásszerű mennyiségi fejlődésnek ered­ményeként is elkönyvelhetjük ezt — szól mintegy hangosan gondolkodva Réger Antal —, de talán a legfontosabb: a nemzetiségi politikával hiva­talból foglalkozók munkájá­nak tartalmi változása. Mind­ennek ez az alapja. A nem­zetiségi politika megvalósítá­sa hazánkban nem időről-idő­re fölbukkanó kampány, ha­nem életünk, hétköznapjaink természetes része. És ezt nem az udvariasság mondatja ve­lem, hanem a tapasztalat. A mostani kongresszusra készül­ve lapozgattam a tíz évvel ezelőttinek anyagát. Amiket akkor csak pedzegettek a fel­N aponta elmegyek arcéle, szob9r- mása előtt a Népszabadság székházának előcsarnokában. Mindig belémvillan egy pillanatra: ki is volt Rózsa Ferenc? Az illegális Szabad Nép első szerkesztője, a KMP egyik vezetője a két háború közötti időszakban. Olyan ember, aki életét áldozta a munkásosztályért, a ma­gyar dolgozó népért, a kommunista mozgalomért Vajon tudunk-e eleget róla, Ismé- ri-e ifjúságunk elég jól életét, mun­kásságát? Azt hiszem, nem. Évfor­dulókon emlékezünk reá. Iskolák, intézmények, közösségek viselik ne­vét. Emlékét népünk megbecsüli Mégsem tudunk eleget róla. Ezen se­gít most Pintér István történésznek róla szóló könyve, amelyet a napok­ban jelentetett meg a Kossuth Könyvkiadó. A kötetben a szerző végigkíséri Rózsa Ferenc életét, is­merteti munkásságát, küzdelmét, nagyszerű harcát, amelyet mint kommunista forradalmár vívott a Horthy-korszak sötét éveiben. Ifjúsága. Ki volt, milyen család­ból származott? Az apa, Rózsa Er­nő híd- és vasútépítő mérnök az Un,g megyei Bátfáról került a fővá­rosba. Anyja ugyancsak Kárpátalj á- ról, a Bereg megyei Oroszvégről származott Hárman voltak testvé­rek: a két évvel idősebb Richard és a három évvel fiatalabb Irén. . A könyvben nyomon követhetjük a család helyzetét, a Rózsa-gyerekek Iskoláztatását, fejlődését. Rózsa Fe­renc már a gimnáziumban jeleske­dett, különösen matematikából, ter­mészetrajzból ért el jó eredményt. Korán bújta a könyveket, Verne, May és Cooper kalandregényei után figyelme az értékes írók és mun­káik felé fordult. Rajongott Adyért, szerette Petőfit, olvasta Romain Rolland-t Henry Barbusse-t, Gorkijt. Barátja volt Bálint György, akivel egy iskolába járt Egyetemeit Német­országban végezte el, s már ott kom' munista lett Idehaza bátyja szintén utat talált a mozgalomhoz, s bizo­nyára jelentős szerepe volt benne, hogy Ferenc is követte, amikor ha­zatért Magyarországra és itthon he­lyezkedett el. Sokat volt munka nél­kül, illetve édesapja vállalkozásai­ban segített. A KMP soraiban nemcsak Rózsa volt munka nélkül, hanem 600 ezer ember tengette életét a nagy gazda­sági válság idején. A Kommunisták Magyarországi Pártja 1930-ban ki­adott röpirata megdöbbentően, de valósághűen Ismertette a válságot. A rendszer megingott, Bethlen meg­bukott. Károlyi gróf vette át a mi- » niszterelnökséget. Statáriumot hir­detett. A KMP két vezetőjét, titká­rát, Sallai Imrét és Fürst Sándort statáriális hírősig elé állították, ha­lálra ítélték és kivégezték. Rózsa Fe­renc bátyját többször is letartóztat­ták, börtönre ítélték. Mindez nem tartotta vissza az illegális munkától, sőt több megbízatást vállalt, belé­pett a pártba, illetve a párt irataiban neve 1932-ben bukkan fel először. Ekkor már a párt északi kerületi bizottságának tagja, majd a MÉ- MOSZ kőműves-, később az egész építőmunkás-szervezet kommunista frakcióját irányítja. Sokoldalú mozgalmi munkát vég­zett, úgy, hogy még szülei sem sej­tették, hogy mit csinál. Az építkezé­seken igyekezett a munkásokkal köz­vetlen kapcsolatot kiépíteni, megis­merni gondjaikat, problémáikat, gondolkodásukat, felfogásukat. Ezek a kapcsolatok, az így szerzett isme­retek igen fontos elemei voltak Ró­zsa Ferenc politikai fejlődésének. Rózsa „megánéletében” a jól szituált polgár benyomását keltette. Ismerő­sei kiegyensúlyozott, társaságot ked­velő, a hölgyek által körülrajongott mérnökként ismerték. Széles körű műveltsége, szakmai, politikai fel­készültsége, társasági lénye, meg­nyerő modora révén tudott hatni az emberekre. Az egységfrontért. Jelentős helyet foglal el a könyvben az a rész, amely Rózsa Ferencnek azt a munkásságát ismerteti, amelyet a szociáldemok­raták megnyerésére fordított. A munkásegység megteremtésének szükségességét korán felismerte. Többször találkozott Szakasits Ár­páddal, az SZDP egyik vezetőjével, s határozatokat, felhívásokat fogal­mazott, amelyekben kifejtette, hogy miért van szükség az egységre. Pintér Istváh ezután felvázolja, hogy Rózsa Ferenc milyen rendkí­vül nehéz, belső küzdelmekkel, ví­vódásokkal, az útkeresés problémái­val terhes időszakban került a KMP soraiba és vált ott a feladatokhoz alkalmazkodni tudó, a valóság ta­laján az újat, az előremutatót kere­ső kommunista funkcionáriussá. Igen nagy szerepe volt abban, hogy a KMP képes volt a múlt balos, szektás hibáival szakítva az egység­front kérdésében, a sajátos magyar viszonyok figyelembevételével, olyan politikát kialakítani, amely alapjá­vá vált nemcsak a kát munkáspárt közeledésének, hanem végül egyesü­lésének is. A párt élén. A továbbiakban nyo­mon követhetjük, hogy miként lett a KMP egyik titkára, a Szabad Nép megalapítója és első szerkesztője. Hogyan szervezte, vezette a pártot, miként igyekezett Schönherz Zol­tánnal együtt összefogni, irányítani a magyar kommunisták munkáját, hogyan harcolt a fasizmus, a háború ellen. Fáradhatatlanul dolgozott, mun­kálkodott a párt szervezésén, irá­nyította a háború elleni megmozdu­lásokat, s már a háború utáni időre gondolt, amikor a haladó erők ösz- szefogásán munkálkodott, megtartva az illegalitás szigorú szabályait. S bármilyen óvatos is volt, a hor­thysta kopóknak sikerült lefogniuk, beszállították az Andrássy-laktanyá- ba, ahol válogatott eszközökkel pró­bálták szóra bírni, de nem sikerült. Semmit sem tudtak belőle kiszedni. V alósággal agyonverték A nyo­mozó pribékek keze között halt meg, 1942. június 12-én. Még nem volt 36 éves. Néhány héttel ké­sőbb lefogták Schönherz Zoltánt is. és 1942. október 9-én a Margit kör­úti börtön udvarán kivégezték. A szeretett idősebb fivér, Richárd sem érhette meg a szabadság hajnalát. 1943 nyarán, mint pártösszekötő és partizánszervező indult Moszkvából haza, Magyarországra. Útközben Lengyelországban fasisztákkal vívott tűzharcban ő is hősi halált halt. A könyv nekik állít örök emléket. Egyben megmutatja az utókornak, hogy Rózsa Ferenc milyen meleg­szívű ember, kiváló pártmunkás és vezető volt. A magyar nép méltán lehet büszke nagyszerű fiára. Gáli Sándor Az idei ruházati kínálatot nagymértékben befolyásolja az ország nehéz devizahely­zete. A tőkés országokból mind kevesebb készárut importálnak, aminek kö­vetkeztében szürkébb a vá­laszték. Másfelől viszont az. importot igyekeznek pótolni különféle kereskedelmi együtt­működésekkel : áruházi cseré­vel. választékcserével, nem is eredménytelenül. Csakhogy a textilipar, a kötöttáruipara cipőipar, sőt, a konfekcióipar is számos alapanyagot, kellé­ket kíván importálni, és mivel a szükséges mennyiségnek csak egy részére futja a devi­zális lehetőségekből, a hazai késztermékek sem mindig olyanok, amilyennek a tervező kigondolta. Ez talán a kiseb­bik baj; a-nagyobb az. ha var lamilyen import hozzávaló hiányában egyáltalán nem ké­szül el a termék. Itt azonban meg kell Jegyez­ni valamit. Az import termé­kek hiányát sok termelő taka- rónák használja; ezzel magya­ráz olyan áruhiányt is, amely*; nek oka inkább szervezetlen­ség, ötlettelenség, nemtörő­dömség. Egy-egy gyár, bizo­nyítványát magyarázván, köny- nyen odaveti az érdeklődőnek okként a devizás gondokat, semmint hogy saját hibáit elemezze, feltárja — legalább saját okulása céljára. Hason­ló a helyzet némely kereske­delmi válalattal, szövetkezet­tel is; könnyebb külső okokra hivatkozni, mint kitartóan, szí­vósan gyártót keresni minden olyan termékre, amelyet a fo­gyasztó keres. Pedig a ruházati kereskede­lemnek viszonylag könnyebb a helyzete, mert egymást he- lvettesítő árukat forgalmaz. Ha nincs hűtőgép vagy mosó- gén, akkor nem vehetünk mást helyette, de ha nincs olyan cipő, ruha, amilyet sze­retnénk, vagy amilyet meg tüdőnk fizetni.- akkor azért valamilyen cipőt, ruhát, puló­vert. kabátot csak találunk a boltokban. A ruházati kínálat lyukai kevésbé feltűnőek; in­kább csak úgynevezett válasz­téki vagy mérethiányok. Csökkenő kereslet A gyártók és a forgalmazók egyébként mostanában okikai óvatosak; egyértelműen csök­ken a ruházati cikkek iránti kereslet. összehasonlítható árakon számolva már tavaly is kevesebb árut értékesítettek, mint 1981-ben, miközben más termékekből — élelmiszerek­ből, élvezeti cikkekből, ipar­cikkekből — nőtt a kereske­delmi forgalom. Nyilvánvaló, hogy a reáljövedelmek stagná­lását, illetve csökkenését a családok többsége azzal ellen­súlyozza. hogy kevesebbet költ öltözködésre. Ez a tény, valamint az, hogy a forgalmazók készleteik után már igen magas kamatot fi­zetnek, arra kell, hogy kész­tesse a termelőket és a keres­kedőket, hogy kínálatukkal jobban közelítsenek a fogyasz­tói igényekhez. (A vevő válo­gatósaim, és amit nem visz el, ami készletben, raktáron ma­rad, az sokba kerül.) Az év elején az Ipari Mi­nisztérium és a Belkereskedel­mi Minisztérium azt javasolta a vállalatoknak, hogy korsze­rűsítsék együttműködésük rendszerét. A zárt ruházati börzéket váltsák fel a nemzet­közi gyakorlatban bevált szakvásárokkal, hogy a keres- , kedelem szélesebb áttekintést kapjon a ruházati ipar kíná­latáról. Ha a termelők teljes választékukat egy időben mu­tatják be — természetesen szakmánként külön-külön —, akkor megismerhetik verseny- ' társaik kínálatát, s ennek meg­felelően- alakíthatják termé­keik összetételét. Amennyiben a vállalatok követik az útmu­tatást. akkor remélhető, hogy a ruházati kereskedelem áru­kínálata jobban alkalmazkodik az igényekhez, és a vásárlók inkább megtalálják az igé­nyüknek, ízlésüknek megfelelő ruhaneműket. Gál Zsuzsa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents