Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-20 / 299. szám

> L.LOI A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 299. SZÄM 1983. DECEMBER 20., KEDD A tudás gyors átadása Szétnézhetnek a műhelyben is A műszaki továbbképző iroda szerepe Régi közmondás, régi igaz­ság: Kétszer ad, ki gyorsan ad. Bebizonyosodott ez az el­múlt években sok vonatkozás­ban. Ma már tudjuk: az épí­tőktől kapott gyors munka, ha nem is kétszeresen, de jelentő­sen olcsóbb, mint az ímmel- ámmal végzett, lassú. Vajon így van-e ez másban is. mondjuk azokban a dolgok­ban. amelyekben elsősorban a tudás átadása, az új eljárások bevezetése zajlik. Tehát ott. ahol nem egyszerűen a fizikai munka és a tárgyak, létesít­mények vándorolnak át a hol­nap gyakorlatába, a jövő szük­ségletei közé. hanem a szelle­mi értékek, a szaktudás. Alapos indok Azért különösen érdekes ez. mert a régi tapasztalatokon, elveken, elméleteken megalko­tott új eljárások gyakran mi­nőségileg magasabb szintű megoldást nyújtanak. Ha így van. ükkor ez külön is 'indo­kolja gyors bevezetésüket. Ügy gondolom, s ezt minden elfogultság nélkül állíthatom: ez az egyik titka annak, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek szakemberei változatlanul je­lentős érdeklődést mutatnak a MÉM Műszaki Intézet számta­lan kutatási eredménye iránt. Van az intézetnek egy műszaki továbbképző irodája, amely több mint egv évtizede sikere­sen adja át ezeket a gyakorlat­ra érett eredményeket. Nem állítható persze, hogy az éven­te eltervezett. s megtartott több tucat tanfolyam mind­egyike siker, elrugaszkodnánk a valóságtól, ha ezt monda­nánk. — Az idén huszonnyolc té­mában negyvenkét tanfolyamot tartottunk meg. amelyen vala­mivel több mint ezernyolcszáz résztvevő volt — mondja dr. Mélykúti Csaba, a gödöllői in­tézet műszaki továbbképző iro­dájának vezetője. — A legtöbb tanfolyamunk öthetes, bent­lakásos volt. Nem véletlenül — Honnan verbuválódnak hallgatóik? — Termelőszövetkezetekből, állami gazdaságokból, téesz- szövétségektől, mezőgépgyártó és forgalmazó vállalatoktól, termelési rendszerekből. Gya­kori. hogy egy-egy tanfolyam megrendezésére éppenséggel valamelyik termelési rendszer kér fél minket, mert tudják, hogy az intézet az őket érdek­lő témákban megfelelő új ku­tatási eredményekkel rendel­kezik. Máskor, ha egy-egy gép­újdonság nagyobb számban ér­kezik hozzájuk; akkor a gépek üzemeltetését, javítását, kar­bantartását irányító szakem­berek kannak nálunk hasznos tanácsokat az értékes gépeket vizsgáló kutatóinktól. — Mely tanfolyamok voltak különösen sikeresek idén. s miért? — Mondhatom, hogy nagy érdeklődés mellett tartottuk meg az IF A-tehergépkocsik javításáról és karbantartásá­ról , meghirdetett kurzust. A si­ker kétségtelen oka. hogy tud­tommal másutt nem foglalkoz­tak ezzel a témával, meg aztán az IFÁ-khoz kevés az alkat­rész, felújításuk módja iránt nem véletlenül érdeklődtek. Hadd tegyem hozzá: ezen a tanfolyamon sem csupán el­méletben folyt a módszerek át­adása. mert a szerelőknek, a műszaki munkálatok irányítói­nak a mi műhelyünkben lehe­tőséget teremtettünk az újabb fogások begyakorlására. Ezen­kívül, csakúgy mint a többi tanfolyamnál, ennél is beik­tattunk egy-egy napot a kor­szerű javítóüzem megtekinté­sére; Az IFA-gépkocsikka] kapcsolatos tanfolyamnál tör­ténetesen a túrkevei nagyjaví­tó üzem munkáját tanulmá­nyozhatták a hallgatók. Amint azt dr. Mélykúti Csa­ba még elmondotta: a KITE, a KSZE például megvette tő­lük a szemestermény-szárítás energiatakarékos megoldásai­val foglalkozó tanfolyamot, míg az IKR és a KITE terme­lési rendszerek az említett IFA-tanfolyam megrendezését kérte taggazdaságaiban dolgo­zó szakemberek részére. Az in­tézetben sem hitték volna, hogy nagy érdeklődés kíséri az úgynevezett művelőnyomos gabonatermesztés módszereit ismertető előadásaikat: két- százharmincan jelentkeztek rá az egész ország területéről. Vagy ott volt a permetező- gépek anyagtakarékos besza­bályozásáról tartott tanfolya­muk. ezen is részt vettek hat­vanötén. Igazgató, főmérnök A MÉMMI műszaki tovább­képző irodájában az idén egy új formával is megpróbálkoz­tak. úgy néz ki: sikerrel. Né­hány tanfolyamnál azt a mód­szert választották, hogy a heti kurzus előtt egy napra meg­hívták a téma iránt érdeklődő gazdaság vezetőjét: igazgatóját, főmérnökét, főmezőgazdászát. Számukra egynapos rövid is­mertetésen elmondták, mi a lényege a középvezetőknek vagy éppen a szakterületek specialistáinak egy héten át előadott új eljárásnak, techno­lógiának. Fehér István Szinte egész nap hallgatom a rádiót, s hallom a karácso­nyi vásár hirdetéseit. Mennyi mindent kínálnak az ünnep előtt. így van ez rendjén, hi­szen december a legszaporább költekezéseink és pultok előtti legnagyobb tolongásaink hó­napja. De mindennél inkább és mindent megelőzve: az örö­mök legpazarlóbb vetésének és leggazdagabb betakarításá­nak a hónapja, mert ajándé­kozunk. Adunk és kapunk. Ez is gonddal jár, sajnos. »» Gond van a játékpiaccal. A rádió hajnali krónikájában pa­naszkodtak a szülők, hogy nem kapnak Legót, ami most a legdivatosabb ajándék. Ke­sergett a másik apuka, hogy térdig lejárta a lábát, öt he­lyen is sorban állt, de cseme­téjének nem sikerült megvá­sárolni a hónapokkal előbb beígért digitális játékot. A ri­porter megkérdezte, hogy ugyan mondaná meg a kedves apuka, mennyibe kerül az a nagyon keresett játék . — 180Ö—2300 forint között mo­zog az ára. Én az utóbbit sze­retném, mert az többet tud! — hangzott a felelet. A kíváncsiskodó rádiós még egy anyukát is faggatott, így tudtam meg, hogy ő sem ké­pes Zolikájának távú ányításos autót, Zsuzsikájának sétálós, alvás babát venni, mert a já­tékboltok polcain csak olcsó bóvli található. Gondolom, ez az édesanya is több száz forintot szánt gyermekei megajándékozásá­ra. Lehet, hogy a nyilatkozók a menők közé tartoznak, akik­nek az átlagnál magasabb a jövedelmük, de az is lehet, hogy a karácsony előtt meg­kapott üzemi KST-betét ösz- szegét szánták az ajándékok­ra, esetleg az ünnepi bevásár­lás gondjainak enyhítésére vállalt különmunkák bérét kívánták elkölteni. A vásár­lók társadalmi hovatartozása a riportból nem derült ki. »» Sokáig duzzogtam magam­ban. Jól van, nőnek az igé­nyek. Elismerem. De mégis azt mondom, megalázó a rongyrázás, a presztizshajsza, amikor a külsőségek a belső, a tartalmi értéket, az anyagi igények a szellemi igényeket fontosságban megelőzik. Mondhatják olvasóim, aki megdolgozott a pénzéért, költ­se el, ahogy akarja. Vagy. ha mást akarni fárasztó, költse el úgy. ahogy a reklám, a sikk, a divat, a presztízs megkövete­li. Ha valamit az írogató em­ber kérhetne, akkor azt kér­ném, hogy a szülői igényesség, presztizsversengés a gyermek- társadalom tagjai között ne szüljön igazságtalanságokat, idő előtt ne növelje a felnőtt­korban jelentkező gondokat. Évek óta figyelem a falvak­ban kialakult új karácsonyi divatot, amely szerint a gye­rekeknek összehordott ajándé­kok sokaságát kirakják az abla­kokba. Kimúltak onnan a fé­nyesre vikszolt csizmák, mert kell a hely a család, a rokon­ság ajándékainak. Lehet, hogy a megajándé­kozottakat mindez nem érdek­li, s amíg a szülők a fenyőfa forgó fényeiben gyönyörköd­nek, természetesen a redőnyö­ket sem leeresztve, hogy a járókelők lássák a plafonig érő karácsonyfát, a gyerek leg­szívesebben a varrógép fiók­jában rejtőző gombokkal fo­cizna, vagy apja kártyáiból építene várat »» Mert a gyerekek, mióta a világ világ, elsősorban játsza­ni akarnak. A mai ötven-, hatvanévesek, meg az időseb­bek is játszottak az ünnepe­ken! Amikor mindig hiány­zott egy garas, kárpótlásul ott volt a természet összes anyagával: fű, fa, virág, agyag, kő, kavics egy kis fantáziával és kézügyességgel játékká ala­kítható volt. Melyik gyereknek nem volt kedves időtöltése a járműké­szítés. Cérnagurigából egy da­Kettőt fizet, egyet kap Orvvadász a buszon Furcsa néhány embertár­sunk viselkedése. De maguk bánják oktalanságukat. örülünk, ha nem látjuk magukat! Ezt egy arc nélküli néni vágta az autóbuszról ép­pen távozni készülő ellenőrök háta mögé. Pedig mi történt? A domonyvölgyi megállóban három ellenőr szállt fel az autóbuszra, s ellenőrizte a menetlevelet, majd az utasok jegyeit. Már volt egy ilyen ak­ció, aminek nemrégen részese lehettem, de azon mindenki türelmesen állta a próbát. Most néhány hangadó kikezd­te őket. Miért vannak hár­man? Más munkájuk nincsen? Azt már nem voltak képe­sek felmérni, hogy a bagi el­ágazásig csak úgy tudnak vé­gezni a munkájukkal, ha eny- nyien vannak. Az ellenőrök nem szóltak vissza, hiszen valószínűleg nem is tehetik meg azt, távo­záskor udvariasan köszöntek. Csakazértis. A csendben ülők persze tud­ták, saját érdekükben dolgoz­nak az ellenőrök. Ha kevesebb a bevétel, mint ahányan való­jában utaznak a buszon, eset­leg megszüntetik a járatot. Nos, amikor kellenének a kar­szalagos emberek, s nincsenek ott, akkor mindenki hiányol­ja őket. Az a néni is, aki az orvvadászok bátorságával je­lentette ki, hogy örülünk, ha nem látjuk magukat! Pedig van mit ellenőrizni, következő példáimat más autó­buszokon szereztem. Az egyik járaton lerobbant a szokásos jármű és másik indult helyet­te, idegen vezetővel. Kérem a jegyet. Közben látom, hogy a jegyadó gépre a szükséges ösz- szegnek éppen a fele van beál­lítva. A sofőr viszont a helyes árat közli velem. Na, akkor jó, mert azt hittem, valami tévedés lesz. És megkapom a félárú jegyet, teljes árért. Ez nekem nem jó, mert el kell számolnom, s egyébként is. De rajta van a T-betű, vá­laszolja a sofőr. Az engem nem érdekel. Erre új jegyet kapok, ekkor már a megfele­lő számsort táplálja a masiná­ba. Mögöttem egy fiatalember jön, önnek jó lesz az előző? Nem kell elszámolnia? Nem. S az üzlet létrejön. Az utas a jogos árat fizeti, de csak a fe­léről kap elszámolást. Vajon mit jelenthet a T- betű? Ezen gondolkodom egész úton hazafelé. Duplát nem, mert az d-vel kezdődik. Ta­lán tanulót? Nekik félárú jegy jár. Érdemes lenne megvizs­gálni, hányán voltak azon a buszon tanulók? A tanulój áratok kialakításá­hoz persze az utasok is hoz­rabka gumi segítségével ké­szítettünk fogaskerekű trak­tort, s ha ügyesen feszítettük a gumit, két métert is elván- szorgott. A brugattyúhoz sem volt másra szükségünk, csak egy darab házi cérnára, meg édesapánk télikabátjánák egyik nagy gombjára. A gyu- fásdobozra kifeszített vékony gumiszálak a legények citerá- ját helyettesítette. A kutyaszánkó, amely két, orrát megfaragott fadarabra szögeit deszkaállomány volt, jobban csúszott, a ma sokszor hiánycikként emlegetett ród- linál. Csak hasonfekve tudtuk használni, de nemcsak a Lidi- lapos aprócska dombjain mer­tünk vele csúszni, hanem le- siklottunk a Kikiricsről is. ami falunkban már valóságos hegynek számított. »» Szilveszterkor a jövőnket kutattuk. Ez volt aztán az iz­galmas játék! Különféle tár­gyakat, anyagokat hordtunk össze, azokat megszámoztuk, s a számozott papírszeletkét anyám belesütötte a pampus- kába. Nekiláttunk az evésnek, s megtaláltuk a számozott pa­pírt, s ki-ki megkapta a szá­mának megfelelő anyagot, tár­gyat. A fésű cifrálkodó feleséget jósolt, a gyapjú gazdagságot, a kenderkóc nagy bajuszú fér­jet, a bab szép fogú szeretőt. Kidohogtam magam a rádió reklámjain és az említett ri­porton. Kár, hogy a pénzt, szülői erőfeszítést nem igény­lő játékokról kevesebb szó esik. Fercsik Mihály zájárulnak, mint egy gödöllői helyi járaton tapasztaltam. Amikor kifizetik a két forintot, nem veszik el a jegyet, nem várják meg, míg a vezető le­tépi, hanem tovább mennek. Furcsa mentalitás. így a be­csületesek is kísértés elé ke­rülnek. S ahol egy-egy beugró játékos dolgozik a saját zsebé­re — ebből szép példatárt ál­líthatnának össze az ellenőrök — ott az állandó sofőr pirul el, másvalaki hibájából. Hát ezért van az, hogy ma­gam szívesen látom az ellen­őröket. Akkor is, ha hibát ta­lálnak és akkor is, ha minden rendben. B. G. KartaS Három előadás Környező községeink közül háromban — Csömörön, Kar­tálon és Hévizgyörkön — kényszerülnek arra a Pest megyei Moziüzemi Vállalat szakemberei, hogy ne önálló moziépületben vetítsenek, ha­nem a művelődési házban. Legutóbb Kartalon volt kény­telen a filmszínház átköltözni, mert a magánház, amelyben évekig vetítettek, tönkrement. Kartalon hetenként háromszor vetítenek majd: vasárnap, hétfőn és pénteken. Tény vi­szont, hogy a művelődési ház reparálásra szorul, ki kell fes­teni. s fűtését is meg kell ol­dani. Riki-tiki-tévi. Színes, szink­ronizált szovjet—iridiai me­sefilm. Csak 4 órakor! Flór asszony két férje. Szí­nes, szinkronizált brazil film­vígjáték, 6 és 8 órakor. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Irodalmi emlékeink Nos, biztos tetszenek is­merni a buktát. (Nem, nem diákfajta!) Olyan kelt tésztából készült hosszúkás sütemény, amit mifelénk még közönséges lekvárral töltöttek, ma már úgy mondják: ízes bukta. Le­het aztán túróval is tölteni, de ezt a változatát végképp nem találni a mi üzleteink­ben. Most, hogy ez eszem­be jutott, döbbentem rá, még szükséges némi kap­csolatfelvétel a sütő-, Hi­tetve a tejipar között. Csak mellesleg mondom: jó­anyám ezt a kapcsolatot — kicsiben — idejekorán rö­vidre zárta, hiszen maga fejte a tehénkét, altatta a tejet, csurgatta a túrót, amit aztán a buktába tett. A nagyüzemi viszonyok között ez egészen máskép­pen zajlik. Valószínű, hogy egy újítóra várnak, aki a süteményt és a túrót majd egyszer házasítja. Akkor persze majd döngethetik a mellüket: valami újat me­gint hoztunk, szélesítettük a tejtermékek skáláját, hasznosítását■ Szóljak en­nek az újítónak? De hát a lekváros buktá­ról szerettem volna tulaj­donképpen szólni. Arról, amivel újabban kísérletet végeznek. (A KÉR MI fizes­se meg fogyasztásomat!) Megfigyeltem, hogy eközben a modern buktákban (olykor inkább a zsemlékhez hason­latosan: sületlenségekben) alig van gyümölcsíz. Ez a késhegynyi, vagy mondjuk mokkáskanálnyi is egy he­lyen, a közepében talál­ható. Igaz, újabban olya­nokat is kaptam, amelyek­nek csak a két végében volt egy-egy csipetnyi íz. Hogy lássék: van benne. Belül aztán semmit sem talál az ember. No, szó­val, egy-két jó bolti vagy maszek buktát szeretnék már találni. F. I. A mezítlábasak vezére Saját hite szerint, saját eszközeivel Az 1920—30-as években Gö­döllő kedvelt nyaralóhely volt. Hatalmas parkjai, erdős dombjai, csöndje és jó levegő­je vonzotta a nyaralókat, fő­leg a pestieket. Amikor meg­kezdődött a vakáció, a sok- gyermekes családok ellepték a falut. Gyakran még a fáskam­rák is bérlőre találtak. Jó jö­vedelem volt ez a lakosság­nak, de annál több bosszúsá­got okozott a fiatalságnak. Akkor még mesterséges játszóterek nem voltak, csak grundok. Ezekről nyáron a pestiek igyekeztek kiszorítani a helybelieket. Kialakult a két tábor: a pestiek az urak, a helybeliek a parasztok. Egy- egy grundért gyakran véres csaták .folytak a két tábor kö­zött. Ilyen grund volt a vasút­állomással szemben a mai munkásszálló, az autóbusziro­dák és a tüdőgondozó helyén. Valamikor ott gázgyár volt. Innen származik a Légszesz utca elnevezés. A falunak ezt a részét hívták alvégnek. Az Isaszegi út (akkor Gizel­la utca) vége felé állt a tor­nyos ház, amelyben a Sík csa­lád lakott. Az apa pesti ügy­véd volt, de az öt gyerek gö- döllőinek vallotta magát, mint azt Sík Sándor Édes Gödöllő című versében írja: Itt ját­szottunk már pendelyes ko­runkban. Érdekes, hogy a jómódú pesti ügyvéd fiait választották vezérükké a mezítlábasok, a helybeliek. Sándor volt a fő­vezér, Endre a helyettese. A választók nem csalódtak. Iga­zi vezérekre bukkantak. Fiúk, A nap programja Gödöllő, művelődési köz­pont: Karácsonyi hangverseny, 19 órakor. A városi-egyetemi ve­gyes kar koncertje. Közremű­ködnek: énekes szólisták, a gödöllői zeneiskola tanári ka­marazenekara. Vezényel: Űj- váry Géza. Családi fotográfiák a gödöl­lői járásból, fotós falutörténe­ti kiállítás, megtekinthető 16—20 óráig. holnap csata lesz! Igazi!...!A pestiek, a nyaraló-fiúk, Elker­gettek a métázó helyünkről... /De nem engedjük! Az a mi helyünk!/ Azért, hogy ők urak és pestiek,/ Mi meg jobban csak mezítlábasok,/ Azért az alvég mégis a miénk! / A két Sík-fiút az élet elszó­lította Gödöllőről, de életük végéig megmaradtak a mezít­lábasok vezérének. Endre po­litikus lett, a felszabadulás után külügyminiszter. Sándor a papi pályát választotta. Ta­nított Vácon, de a szegedi egyetemen is. Itt tanítványa volt Radnóti Miklós. Nagy hírnévre tett szert, mint költő. Műveit angol, francia és né­met nyelvre is lefordították. Gyakran meglátogatta uno- kaöccsét, Harangi László köl­tőt, a Gizella utca 24. szám alatt. Ilyenkor mindig tíz­húsz gyerek kísérte. Sokszor közöttük voltam én is. Sík Sándor Édes Gödöllő cí­mű versét Ottó Ferenc zene­szerző, szintén gödöllői, a vá­rossá válás tizedik évforduló­jára megzenésítette, feldolgoz­ta vegyes karra és az akkori városi kamarakórusnak aján­lotta. Az ősbemutatón még a szerző is örvendezhetett a nagy sikernek. A két Sík-fiú élete elvált, de mindketten a mezítlábasok ügyét szolgálták; ki-ki a sa­ját helyén, a saját eszközeivel és a saját hite szerint. Talán megérdemelnék, hogy itt is elnevezzünk róluk egy utcát? Üjváry Ferenc Gödöllő, helytörténeti gyűj­temény: Gödöllő a két világháború között Hegedűs László fényké­pei tükrében, valamint Egy polgárcsalád emlékei és hasz­nálati tárgyai, kiállítás, meg­tekinthető 14—18 óráig. ISSN 0133—1937 (Gödöllői Hírlap) f. Ajándékozási divot falun Gyufásdobozbói készült citera

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents