Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-20 / 299. szám

Vita... vita... Fiatalokról — harmadszor Szórakozni, de vajon hol? Férfiúi kísérettel elvonultak ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 299. SZÁM 1983. DECEMBER 20., KEDD Nem a kifogásokat kell keresni A jónál is többre lenne szükség ismeretterjesztő előadások, műsoros rendezvények Mától Új helyen a szerkesztőség A járások megszűnésé­vel jelentős szervezeti vál­tozások történnek szűkebb pátriánkban. A nagyközsé­gi tanács apparátusa a Kossuth Lajos utca 78. szám alá, a járási hivatal épületébe kerül. A Monori Hírlap Szer­kesztősége is máshová köl­tözött tegnap. Mától már az új helyen fogadjuk a hozzánk fordulókat és ter­mészetesen a hirdetőket. Hirdetéseket hétfőtől pén­tekig fél 9-től 12 óráig ve­szünk fel a Pest megyei Hírlapba. Irodánk a nagy­községi tanács épületében van, a Petőfi utcai kapun kell betérni, s az első ud­varra nyíló ajtón át lehet felkeresni bennünket. (Az­előtt a tanács gyámügyi csoportjáé volt ez a helyi­ség.) Telefonunk változat­lanul a Monor 157 marad, ezután is ezen hívhatnak bennünket. Üj postací­münk: Monori Hírlap Szerkesztősége, 2201 Mo­nor, Kossuth Lajos utca 71., postafiók 51. Levelesládánkból Sülysáp! c?om Ezúton szeretnénk köszöne­tét mondani a sülysápi nagy­községi közös tanács elnöké­nek és minden munkatársá­nak, hogy 1983-ban is min­dig volt finom kenyerünk az asztalunkon, mert van ke­nyérboltunk, ami már reggel öt órától nyitva tart. Így a munkába sietők is megvehe­tik itthon a finom friss ke­nyeret. Elkészült az ízléses új hús- bolt is, ahol mindent meg­kapunk frissen, becsületes méréssel, ahol örömmel vá­sárolunk. örülünk azoknak a beton­járdáknak is, amit ebben az évben kaptunk. Hadd mond­junk köszönetét az utcabi- zalminknak Zakar Józsefné- nek, aki olyan sokat fárado­zott a járda ügyében. Sikerekben gazdag új esz­tendőt és jó egészséget kí­vánunk számukra. Kanyó Pálné nyugdíjas Sülysáp, Petőfi u. 9. Megértjük olvasónk, s a helybeliek örömét, s szíve­sen is tolmácsoljuk köszö- netüket. De azért a címzet­tek nevében — ha nem is megbízásukból nyilván egyetértésükkel —, hadd tegyük hozzá: ez a dolguk, tisztségükkel együtt ezt vállalták... A fiú megismeri a lányt. A lány megismeri a fiút. Mind­ketten szimpatikusak, tetsze­nek egymásnak, talán még szeretik is egymást. Elhatároz­zák, hogy kettesben elmennek szórakozni valahová. A szín­hely Monor, mondjuk egy szombat este. Ifjúsági klub nincs. Szórakoztató rendez­vény nincs. (Disco van, egy lerobbant kocsmában, de oda egy jobb érzésű fiatal nem megy be.) Marad tehát az úgynevezett szórakozóhelyek végigskálázása. Kényszermegoldások Sportbüfé. Nagy tömeg. Az ember ordít, kiabál, s reméli, hogy partnere megérti vala­hogy. Hangulat Presszó. Zene van, ülőhely van. Mi követke­zik ebből? Az, hogy árak is vannak. (Többnyire nagyon magasak.) És korántsem biz­tos, hogy a fiút és a lányt ki­elégíti a hétforintos cola egész estén át tartó kortyolgatása. Legfeljebb a pénztárca „elégül ki”, ha mást is fogyaszt a ven­dég. Vigadó. A lerobbantnál is lerobbantabb hely. Korán, már nyolckor zár. Azért a három, négy vendégért nem érdemes nyitva tartani. Túl nagy a konkurrencia. Gyors­büfé, presszórész. Néha 140 forint egy, a boltban 34 fo­rintos bor. Nem érdemes. Hőseink közben megéhez­tek. Vacsoráznának valamit. Igenám, de Monoron vagyunk. A központban elhelyezkedő vendéglátóipari egységeknél, ha az ember meleg ételt em­leget, kissé furcsán néznek rá. Igaz, a Fészekben főznek — ahol a disco van —, de ott olyan higiéniai állapotokat ta­lál a vendég, hogy gyorsan el­megy az étvágya. A négyes mellett nemrég nyílt új csár­dában van minden, de az olyan messze helyezkedik el az epicentrumtól, hogy nem éri meg a gyalogos útrakelést. (Mindenesetre egyszer min­denkinek ajánlott!) A Vigadó lassan üzemi konyha jellegűvé válik. Mi a megoldás? Az, hogy szerencsére Monornak van sző­lőhegye. S mint ilyen, vannak pincéi. Jópár ismerős és haver összeáll tehát és pincebulit rendez. Hozott alapanyagból ennivaló is fellelhető. Inniva­lót a pince szolgáltat. Eme pincebulik sajátossága, hogy általában éjfél körül kezd iga­zán kialakulni a dolog. Ekkor kezd emelkedni a hangulat. A lánynak általában a kimenője eddig tart. A pincebuli meg reggelig. Leánytársadalom fér­fiúi kísérettel elvonul, oda az izgalom, oda a kaland. A hát­ramaradt frontharcosoknak pedig marad a búfelejtő. És kezdetét veszi a merev részeg­ség dicső állapota. Kint a kosárból Valljuk be, nem perspektí­va. Inkább kényszerhelyzet. Szórakozást, tartalmas szóra­kozást kutató körsétánk nem sok jóval kecsegtetett. Talán a pince még a legelfogadhatóbb megoldás. Viszont ez nem mindenkinek adatik meg. S azokkal mi van, akik kiesnek ebből a kosárból is? Kucsera József NEB-üíés Az eneTgláráO A Monori Járási Népi El­lenőrzési Bizottság december 21-én, szerdán délelőtt fél 1U- kor tartja idei utolsó ülését. Az energiagazdálkodási program végrehajtása érdeké­ben tett intézkedések című utóellenőrzés szerepel a napi­rendek között. A tanácsoknáf Nők többségben A december 31-ével megszű­nő monori járás területén a tanácsoknál dolgozók többsége nő. összesen kettőszáztizen- ketten találtak munkát az igaz­gatási ágazatban. Előmenetelük, elismerésük bizonyítéka, hogy hatvanhár- man titkári, csoportvezetői, il­letve főelőadói beosztásban dolgoznak, kilencvenkettő az előadók száma. Szakmai képzésben jelenleg tizenketten vesznek részt. jj Kéznyújtásnyira van a $ kifogás és minden gond ^ magyarázata: nincs pénz, % nem telik erre sem, arra l sem. Jó volt hallani a mo- ^ nori művelődési központ $ társadalmi vezetőségének £ ülésén, hogy nem erre hi- £ vatkoznak, azaz, ha szóba í is kerül, nem elháríthatat- f lan, kiküszöb hihetetlen (akadályként. Gordos Dénes, a művelődé­si központ Igazgatója, a társa­dalmi vezetőség titkára az eredményekkel kezdte. El­mondhatta — ami a beszámoló számadataiból egyébként is fe- héren-feketón kiderül — tíz­ezernél többen látogatták az évadban a házat, a különböző szakköröket, klubokat, tanfo­lyamokat, rendezvényeket, ki­állításokat. Harmincöt műso­ros rendezvény volt, ötven is­meretterjesztő program, s hu­szonnégy féle csoportban — klubban, szakkörben — talál­hatta meg ki-ki az érdeklő­désének legmegfelelőbbet. Adatok, tények Ám a művelődési központ­ban az adatok és a tények sze­rint eredménnyel tevékenyke­dő hat. felsőfokon szakképzett népművelő közérzete mégis rossz. Olyan gondok keserítik szájízüket és aprózzák lépései­ket, amelyeken a közeljövőben mindenképpen segíteni kell. Eldöntetlen például, mi lesz egyáltalán az épület sorsa? Ott lesznek-e még tíz év múlva is. vagy már jövőre sem? Tavaly jelentős társadalmi munkával készülhetett olvasó- és beszél­getőterem. hamarosan újabb három klubszobával is gyara­podnak. ám mindeközben kó­sza hírek járják: talán mégis a Vigadó épülete lesz a műve­lődés következő bázisa, s az átalakításikor Péteribe költö­zik átmenetileg a művelődési központ. Ezeket a híreket nem cáfolja és nem is erősíti sen­ki, s a bizonytalanság állandó érzésével kell tervezniük, úgy. hogy még csak csinosításra sem gondolhatnak komolyan. Mert esetleg minek...? — Mielőbb tisztázni kellene — hangzott el a társadalmi vezetőség ülésén, elsőként ifj. Molnár Elek, a nyugdíjas vas­utasok monori szakszervezeti csoportjának titkára, klubtit­kár vetette fel — megy a ház, vagy marad? Ez a legfonto­sabb, s mellette rögtön a má­sik dolog, amelyen változtatni szükséges: lássák a művelődé­si központ munkatársai. ho­gyan is állnak anyagilag. Klub a lakótelepen Év közben ugyanis erre nincs lehetőség. Mint a közös beszél­getésen is felvetődött: gazda­sági ügyeikben vakon tapoga­tóznak a népművelők. az ügyeiket intéző GESZ csak év végére mutatja ki a számokat, s tevékenysége — jellegéből adódóan — nem a közművelő­dési munkát erősítő gyakorlat. — Szeretnénk élni az új ren­delet adta lehetőséggel — mondta Gordos Dénes — s ke­zünkbe venni pénzügyeinket, beszerzéseink intézését. Tizen­ötezer forint tanfolyami kint­levőségünk van például, amit senki sem szed be. „hivatalos” megbízottja a többnyire dél­után, este lévő tanfolyamok díjának beszerzésére nincs ta­lán senkinek. Azaz: a GESZ dolga lenne — de végezze a tanfolyamvezető, vagy a nép­művelő? Hogy más példát is említsek: intézményünknek hat darab leltárba vett aszta­la van. Nem vehetünk újat. holott nap mint nap jóval többre lenne szükség, s egy- egy alkalommal össze-vissza szaladgálunk kölcsönkérni. Számtalan tennivaló került még szóba. Az is például, ho­gyan lehetne az ingázókat a művelődési házba csábítani, hogyan ébreszthetnék fel a 30 —50 éves korosztály igényét is a programok iránt? A fia­talok s az idősek ugyanis a leggyakoribb látogatók, egy felnőtt korosztály azonban, az agglomeráció sajátos helyzeté­nél fogva, egyelőre mozgósít- hatatlannak tűnik. Hogy még­sem mozdíthatatlan ez a szik­la, azt a próbálkozások már igazolják: megalakult a Schön- mann utcai lakótelepi klub. s tervezik már a másikat is a Deák Ferenc utcai tömbökben lakók számára. Nem a minden­áron való „gyerünk, népmű­veljünk!” felkiáltással, hanem a kötetlen, közös programok indításával, a majdani komo­lyabb folytatás reményében. Beszéltek a jelenlevők a ci- gány közművelődés helyi ügyé­ről is. Az eddigi gyakorlat iga­zolja; ami volt. jó volt. de többre lenne szükség. Helyi­ségre például, ahol a csopor­tok igényük szerint együtt ma­radhatnak egy-egy kötött fog­lalkozás után. tovább is. Szó volt a reklám, a propaganda erősítéséről. Ropogósán pontos Valamennyien egyetértettek abban: a jövő évi tervben na­gyobb hangsúlyt kell kapjon a közművelődés tartalmi meg­újítása. kiküszöbölve a rossz beidegződést, demokratizálva a működést. Hiszen nem az a fontos, hogy a különböző fó­rumokon egyeztetett tervek le­gyenek ropogósán pontosak, hanem hogy azok érkezzenek a programokra, s távozzanak mindig jó érzéssel, akikért a népművelési munka zajlik, akiket művelni, szórakoztatni szeretnénk. Koblencz Zsuzsa Zeneszóra vásárclhi Bizonyára nagy a forgalom ma, az aranyvasárnapon a monori Forrás Áruházban is. Érdekes színfolt: kellemes zenei aláfes­téssel, hangosbeszélőn tájékoztatják a vásárlókat a kínálatról, az esetleg olcsóbban kapható árukról. Bőséges a kínálat az emeleti rész műszaki osztályán is. Játékokból körülbelül 400 ezer forint körüli a készlet. Olasz és francia illatszerek is kaphatók, Amfora-termékekből pedig kifejezetten magas szín­vonalú az ellátás. Fehér Zsuzsa karácsonyfadíszeket csomagol. Hancsovszki János felvétele A nap kulturális programja ^gdntazás a tél öiömeii'öl Hé után homok, villany Gyomron, 18 órától: aero- bic-tanfolyam, a tájház nyitva tartása: 9-től 12-ig és 14-től 18 óráig. Az úttörőházban 9- től és 15.30-tól: a vívószak­kör; 14-től: a rajz-; 15-től: az oroszszakkör foglalkozása. Monoron, 9-től: szűrhímző- tanfolyam, 14-től: a Munkás­őr úti iskola fenyőünnepe, 15.30- tól: művészi torna a Ka­tona József úti óvodában, 16.30- tól: az Ady úti óvodá­ban, 18-tól: a Munkásőr úti iskolában, 17.30-tól: német nyelvtanfolyam, 18-tól: számí­tástechnikai szakkör az álta­lános iskolák felső tagozatosai számára. \ Magamban mindig rosz- szallottam, hogy felnőtt em­bernek nincs lehetősége arra, amit kisdiákként még nem képes kellőképpen értékelni: hogy fogalmazást írhat A tél örömei címmel. Micsoda ra­gyogó dolog pedig ez! Szár­nyat kaphat a képzelet, hi­szen a tél olyan gyönyörű, kezdve onnan, hogy szépek a színei, befejezve ott, hogy es­te, lámpafény ragyog a zúz- marás ágakon ... Szakmám­ból adódó egyéni szerencsém, hogy ez a dolgozat mégiscsak megírható. Tehát: a tél örö­mei­Reggel hat óra. Kint még alig dereng, nehezen nyílik a szem, a kályha kihűlt, de ébresztő, a gyerek nulladik órára megy. Táskája három és fél kiló. Fogat mosni már nincs idő, de hál’ istennek a cserebogaras üveget, amit még a nyáron gyűjtöttünk, tegnap este tízkor megtalál­tuk a kamrában, hogy elvi- hesse a környezetórára Megy, görnyed ten és álmosan, lelkiismeretes szülő pedig el­rohan a legközelebbi élelmi­szerüzletbe, hogy mire az óvo­dás felébred, legyen kiflije. De kiflije ilyenkor még csak a pékeknek van, viszont az élelmiszerboltban elmesélik, hogy megint eltűnt a bolt elől négy liter tej, ezenkívül a közeli kocsma törzsvendégei­nek jóvoltából az üzletvezető ma ajtót és küszöböt sikál, csakúgy, mint a szomszédos ház gazdája, mivelhogy eze­ket a helyeket a sötétben könnyű összetéveszteni az il­lemhellyel. Már világos van. A Móricz Zsigmond utca és a Kifut István utca találkozásában, ahol egy remek ívű Srkanyar található, minek következté­ben már fordult itt árokba kocsi, sőt beszaladt a sarki ház udvarába is egy a kerí­tésen keresztül, szerencsére már nincs jég. El is olvadt, meg le is söpörték két oldal­ra a kerekek. Három napig szinte életveszélyes volt itt a közlekedés, de miután a ter­mészet magától megoldotta a jégmentesítést, megjelenik egy kocsi, platójáról lapáttal szórja a homokot egy be- kecses férfi. De a tél mindenkinek sok munkát okoz. Szépsége elle­nére ellensége például a vil­lanyszerelőknek. Pattognak a porcelánok, kuszálódnak a ve­zetékek. A Széchenyi utcában mégis azt mondják: sokat szidtuk a DÉMÁSZ-t, most itt az ideje dicsérni. A na­pokban — meséli a gázcsere­telep kapujában egy szóki­mondó idős hölgy — „lesza­kadt itt az egész hóbelevanc”. Hogy ez mit jelent, én sem tudom, dé tény, hogy fél ut­ca maradt áram nélkül, és nem győztek örülni, hogy a villanyszerelők kocsija az el­ső hívó szóra, pillanatokon belül megjelent, s estére már világítottak a lámpák, mele­gítettek a villamos szerkeze­tek. Igaz, hogy gáz nincs. Három napja. De hát minden nem lehet- . A tél különben valóban gyönyörű. És az is a javára írható, hogy fagyott állapot­ban tartja az úttesteken el­gázolt állatokat, még akkor is, ha — mint a Kossuth La­jos utcában kettőt is pala­csintává lapítottak az autó­sok, s addig száguldoznak raj­tuk keresztül-kasul, míg bele nem passzírozódnak a beton­ba. És a tél azért is nagyon szép, mert ilyenkor, kará­csony táján békés hangulatot I áraszt. Mindenki csomagok­kal közlekedik, a Forrás Áru­házból andalgó tömegek sé­tálnak át a szemközt sátrat vert maszek árusokhoz, ahol végre elemes játékokat is találhatnak, meg kisvasútit, autót. S rámszól egy nagy­mama, idegesen, hogy már a múltkor is mondta, tegyük szóvá: miért nem lehet itt gyalogátkelőt létesíteni? Hi­szen akkora a forgalom, és egy szál ember sem vándorol a bank épületéig, ahol a zeb­ra van, ha egyszer itt egy­szerűbb átmennie! m — Valakit el fognak itt gázolni... — mondja az idős hölgy a meghitt karácsomé hangulatban, s itt talán már illik is befejezni e dolgozatot, a jó osztályzat reményében egy szép záróképpel. Azzal például, hogy a bevezetőben már említett iskolásnak jó lenne meleg pulóvert vásárol­ni^ hajnali útjain ne fázzon nagyon. Meg egy meleg nad­rágot. Három üzletet is fel­kereshet a szülő, pulóver, nadrág, nincs. De a tél azért is szép. K. Zs. UB „GU.••» Köszönetét mondunk mindazok­nak. akik szeretett férjem, drára édesapánk, Zwiky Lajos, monori református egyházi gondnok teme­tésén részt vettek és sírjára koszo­rút, virágot helyeztek, fájdal­munkban osztoztak. Gyászoló csa­lád, monori presbitérium. (ISSN 0133-2651 (Monori Hírlap) I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents