Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-20 / 299. szám

1983. DECEMBER 20., KEDD Ahol közösségre talál a gyermek Színpadjáték iskolásoknak Ha lenne egy színiisko­lám, a munkát távolról sem a jellemmel, a szituá­cióval, a gondolkodással vagy a viselkedéssel kezde­ném. Nem próbálnánk anekdotákat fölidézni az életünkből, hogy ezáltal olyan véletlen események­hez jussunk el, amelyek, meglehet, igazak. Mélyebb­re ásnánk: nem az ese­ményt, hanem a tartalmát keresve: az érzelem lénye­gét, amely a szavakon túl, az események mögött van. Peter Brook színjátékelmé- leíében kiemeli az egymáshoz- közeledés érzelmi mélységét. Nem véletlenül idéztük vallo­mását: a színészi technika, a fogások mindenki számára több-kevesebb sikerrel elsajá­títhatók. Ám az érzelmi meg­közelítés, az átélés határozza meg az egyéniséget, s a köz­vetítő képességet. Helyzetek Módszertani bemutatóra hívta szombaton a gödöllői központ a környék gyerekszín- játszóit, a rendezőket, s nem utolsósorban a pedagóguso­kat. Tették ezt éppen azzal a Peter Brook-i elképzeléssel, hogy bemutassák a csoportok összetartozását, az egymáshoz kapcsolódás fokozatait, s hogy a színjátszás segítségével mi­ként nyernek a gyerekek olyan érzelmi többletet, amelynek segítségével jobban eligazod­hatnak a világban. A próbá­kon, a színjátszás során meg­élt helyzetek vissza-visszakö- szönnek otthon és az iskolá­ban. S ha a dramatikus játék­órákon, a színjátszók között a gyermek megtanulja, miként élheti át mások érzelmeit is, árnyaltabban értékeli a való­ságot. A program műhelytalálko­zót hirdetett, amit a nap során színesen, alapos körüljárással meg is valósítottak. Mit is rejt magában ez a program, milyen elképzelésekkel hívták össze a szakembereket és az érdeklő­dőket? Kaposi László, a mű­velődési központ munkatársa valóságos dramatikus nevelési tervet dolgozott ki, melynek egyik eleme volt a szombati. — Gödöllőn és környékén működött néhány gyerekszín­játszó csoport — sorolja az elképzeléseket, amelyek mű­helymunka után kiáltottak. A közösségek váltakozó sikerrel szerepeltek. A csoportvezetők itt-ott kifejtették véleményü­ket ennek pedagógiai eredmé­nyeiről. Az utóbbi időben egy­re jobban éreztük, hogy a kezdeményezéseket időnként találkoztatni kellene. Évente három-négy nyílt napot ren­dezünk, ezt követően, ahová meghívjuk az amatőr gyer­mekszínjátszó csoportokat és ermészetesen a pedagóguso­kat is. Ötletek A találkozó nem a látvá­nyosságra törekedett. A belső kínlódás, a megvalósítás mód­jának bemutatására vállalko­zott. Ugyanakkor tetten érhet­tük azt is, mennyire más és más módszerekkel dolgoznak a rendezők. Délelőtt különbö­ző helyszíneken — hol a szín­padon, hol egy klubszobában — láthattuk a dramatikus já- fék emberformáló hatását. Természetesen egy éra csak arra alkalmas, hogy ízelítőt Jól mulatott a gyermekközönség. adjon, hogy kedvre serkent­sen. Dehát ez is a cél, s nem oly kevés ... — A pedagógiai főiskolákon nincsenek kötelező órák, ahol a dramatikus megoldásokat ta­nítanák — mondja Baranyai Gizella, a gödöllői kisegítő is­kola tanára. Pedig a gyakor­latban feltétlenül szükség van minderre. Hiszen ebben a for­mában tudja úgy kifejezni a gyerek önmagát, hogy valóban közösségre leljen. Bakóné Rusznák Rózsa, a gödöllői Karikás Frigyes Álta­lános Iskola első osztályosai­nak tanítója a családi ese­ményt, a disznóölést cserélte fel az egész napos tapaszta­latszerzésre. — Az órákon mindig a já­tékos formák segítik át a gye­reket a fáradtságon. Ezért gvűjtöm a különböző ötleteket. Rájöttem: teljesen ösztönösen nem lehet a dramatikus játé­kokat felhasználni. Azon gon­dolkodom, hogy beiratkozom a rendezői tanfolyamra. Ügy ér­zem, hogy a befektetett ener­gia többszörösen megtérül majd. Fodor Mihály, a tíagi gyer­mekcsoport vezetője a színpa­don próbált. Apró rezdülések a jelei annak, hogy mennyire esyütt él a gyerekekkel. Szem- villanással értik egymást. Szadai betlehemes. — Kipróbáltuk, hogy mit je­lent egy ilyen nagy színpadon próbálni — fejtegeti. — Azt szerettem volna bemutatni a többieknek, hogy a próba bi­zalmas, belső munka. Gyötrel- mes még akkor is, ha látszó­lag szórakozás az egész. Ügy érzem, hogy a didaktikai cé­lokon túl meg kell tanítani a kicsinyeket arra, hogy ered­ményt csak elmélyült munká­val érhetünk el. Örömök Kerényi Miklós Gábor, az Operettszínház rendezője más eszközökkel mozgatja meg a gyerekeket. Számára a szituá­cióteremtés, a megannyi tech­nikai megoldás játékos for­mája volt érdekes. — A szemléltetés egyik leg­alkalmasabb formájának ér­zem a dramatikus játékokat — értelmezte módszerét. — Sajnos, ma még a magyarórá­kon sem általános mindezek felhasználása. Ügy gondolom, hogy az egész oktatást át kel­lene hatnia a játéknak, a gye­rekek szerepeltetésének. Műhelytalálkozó volt Gödöl­lőn. Volt olyan gyermekegyüt­tes, amelyik bemutatkozott, mások életüknek egy darabját, a próba örömét-kínját hozták el. Találkozhattak egymással a kicsinyek és nagyok. Nép­művelők, amatőrszínpad-veze- tők és pedagógusok cserélhet­ték ki véleményüket. A kez­deményezés nyomán mindenki azt remélte, hogy mind az is­kolai oktatásban, mind a sza­badidős tevékenységben na­gyobb rész jut a gyermekszín­játszásnak, az önmegvalósító szerepjátéknak. Erdőst Katalin A köz- és felsőoktatás fejlesztése Az ország közvéleménye előtt A vita lázában égünk immár hónapok óta. Okta­tásügyünk helyzete szinte nemzeti kérdéssé vált. A Mű­velődési Minisztérium által készített, a közoktatás, va­lamint a felsőoktatás fejlesztésére vonatkozó javaslato­kat különféle fórumokon részletesen megvitatták. Szep­tembertől másfél-két hónapon keresztül zajlottak a szak­mai viták, majd nyilvánosságra hozva a javaslatokat, sor kerülhetett a személyes hozzászólásokra is. Számos mi­nisztérium és országos hatáskörű szerv, a fővárosi és a megyei tanácsok, kutatóintézetek és társadalmi szerveze­tek fogalmazták meg véleményüket a tervezetről. A me­gyei tanácsok összegzései tartalmazták a több fordulóban szervezett szakmai vitákon elhangzottakat, s ez sok ezer pedagógus, oktatási szakember véleményét jelenti. ták, tisztázták az ehhez szük­séges gazdasági és személyi feltételeket mind az Országos Tervhivatallal, mind pedig a Pénzügyminisztériummal. Ki­emelten és együtt szerepel az általános és középfokú okta­tás tanteremszükséglete, foly­tatódnak az egyetemek re­konstrukciói és 1990-ig többet fordítunk az oktatáshoz szük­séges gépek, műszerek beszer­zésére és a diákok szociális ellátására. 19y0 előtt ismét újabb javaslatot tesz a mi­nisztérium a további fejlesz­tésre, ugyanis az adott gazda­sági, társadalmi viszonyok kö­zött nem tervezhettek az ez­redfordulóig. Vitázni lehet azon is, vajon kielégítő-e a tárca négyszázalékos részese­dése a nemzeti jövedelemből. Az oktatással foglalkozó ja­vaslatokból tehát progra­mok lettek. A programok fő célkitűzésként keze­lik a tartalmi korszerűsí­tés folytatását az általános és középiskolákban. Kísérlet­képpen az általános iskolák­ban — egyelőre csak szűk körben — bevezetik a fakul­tációt, amely tartalmi diffe­renciálást jelent, főként a te­hetséggondozás szempontjából. Különös hangsúlyt fektetnek az ismereti szint növelésére, ezen belül is az anyanyelvi oktatásra, s arra, hogy a sport mind jobban beépüljön az is­kolai életbe. Lépcsőfokonként Tegnap Köpeczi Béla műve­lődési miniszter a Parlament­ben tájékoztatta a sajtó kép­viselőit a két fejlesztési prog­ram további sorsáról. A Mi­nisztertanács döntése értel­mében ezt a témát tárgyalni fogja az országgyűlés, tehát szakmai körből az egész or­szág közvéleménye elé lép­nek a köz- és felsőoktatás fejlesztési elképzelései. A szakmai vitákon a többség egyetértett a tervezet legfon­tosabb elveivel. Vitatéma volt viszont, hogy vajon a középszintű és a fel­sőoktatásban elérkezett-e a radikális reformok ideje. Az egyetemeken, főiskolákon a hallgatók a tartalmi korszerű­sítés meggyorsítását, a belső struktúra mielőbbi változtatá­sát kérik. A miniszter s a tes­tület, amelyet képviselt, azon­ban a folyamatos korszerűsítés híve, mert a változások végig- viteléhez hosszabb időre van szükség. Nem lehet a felsőok­tatásban egyik napról a má­sikra rugalmasságot követel­ni, hiszen az oktatás változá­sai amúgy is lassan érnek, s pontosan ez szükséges az eredményességhez is. A radi­kális lépésekhez egyébként is olyan feltételek szükségesek, amelyekkel jelenleg még nem rendelkezünk. Nincsenek tan­termeink, gépeink, műsze­reink. tornatermeink. A re­form komolyságához pedig az objektív körülmények is szük­ségesek. Gyakorta tűztünk már ki az oktatásügyben is irányelveket, tartalmi célokat, akartunk új módszereket, de miután a feltételeket nem tudtuk biztosítani, ezek az el­képzelések befulladtak. Egy­szóval, a változásra szükség van, de ezt csak realista mó­don, lépcsőfokonként lehet végrehajtani. Tehetséggondozás Felvetődik azonban a kér­dés, vajon meglesznek-e az elképzelések feltételei? Ami­kor a programot összeállítot­Tudós tanár A középfoknál megmarad a három iskolatípus, de a szak- középiskola és a szakmunkás- képzés közelít egymáshoz, va­lamint a közismereti tárgyak tekintetében a szakközépisko­la és a gimnázium első két osztálya is. Az előzetes elkép­zelésnek megfelelően beveze­tik az ötéves technikusképzést. Köpeczi Béla külön foglal­kozott a pedagógusképzéssel és továbbképzéssel. Mennyisé­gi fejlesztésre van szükség a jövőben, hiszen a tanári pá­lyán jelenleg válság van, s ebben az anyagi mellett az erkölcsi elismerés hiányának is szerepe van. A pedagógu­■MlTv-FIGYELŐ' A gödöllőiek mesejátékokból válogattak vidám jeleneteket. Barcza Zsolt felvételei A hét vége műsorában a Delta első néhány perce tet­szett a legjobban. Csodát lát­tatott a képernyő — de jó len­ne azt hinni, hogy három­vagy négymillió nézővel! Ezerszeresre, sőt ötezerszeres­re felgyorsított képsorok mu­tatták, hogy miképpen növe­kedik a növény: a gyökér egyenesen, a föld középpont­ja. a hajtáscsúcs pedig — fur­csán mozogva, kígyózva-ka- nyarogva — a nap irányába. Elbűvölő volt látni, hogy mi­képpen keresi a kúszónövény a támasztéknak szükséges ágacskát vagy zsineget, hogy aztán kígyóként tekeredien fel arra. E folyamat fázisait min­denki ismeri, azt is sokam tud­ják. hogy jó néhány levél és virág délelőttönként kitárul­kozik. alkonyattájt meg össze- húzódik. E roppant lassú moz­gások szemmel nem érzékel­hetők. Az egyszerű felvételi trükk azonban látványosan bi­zonyít! Ez esetben a televízió­val a legszemléletesebb élőbe­széd. a legkiválóbb fénykép vagy a legötletesebb ábra sem versenyezhet. Dobogós helyezést érde­mel két külpolitikai tárgyú iműsor(rész) is. Kalmár György alaposan felkészülve vágott neki Törökországnak, s így mél­tó kérdező partnere volt a leg­magasabb rangú állami tiszt­ségviselőknek is. Érezni lehe­tett hogy sokkal többet tud an­nál, mint amennyit a kérdé­seiben meg is fogalmaz — mint ahogy a jéghegyeknek is csupán egy töredéknyi csúcsa látszik ki a vízből. Ugyanez a jéghegyszerűség jellemezte Sándor István és Polgár Dénes párbeszédét A Hétben. Az utóbbi egy hosszú pályának nemcsak minden tu­dásával. hanem annak minden bölcsességével is számolt be az USA nukleáris fegyverkezé­si hajszájának Nyugat-Európát is erősen érintő gazdasági okai­ról. Ennyire tömören, sallang- talanul beszélni csak az tud. aki fölényesen birtokolja tár­gyát. S az ilyen ember szavá­nak súlya van. akár aggodal­mairól beszél, akár optimistán vélekedik valamiről. Jó lenne minél többször efféle beszél­getéseket hallani-látni a kép­ernyőn ! Ellenpéldák is akadtak a műsorban. S azért bosszan­tottak külön ősiképpen. mert többségüket elkerülhették vol­na az alkotók. Néhány száza­léknyi többletráfordítással za­vartalanabb lehetett volna mindhárom vetélkedő (Vágó A fele sem ipazban olykor benn- fenteskedik. máskor mértékte­lenül felülről kezeli kérdéseit és a játékosokat, a Jókai-vetél- kedőben meg mintha nem ta­lálta volna meg valamennyi -kérdéscsoport közös nevezőjét, esetenként a kérdések nagyon is különböző fajsúlyúak — akár csak a zsűri tevékenysé­ge; Egri Elmebajnoksága az­zal bosszantott, hogy úgy érez­hettük: a remek tárgyi tudás­ról bizonyságot adó verseny­zők bizony közelébe sem ér­nek a mindent jobban és bő­vebben tudó — persze, papír­ból könnyű — játékvezetőnek.) A Iclepohár sem kerülte el az elnagyoltságból (olykor a rossz értelmű amatőrségből) fakadó gyöngeségeket. Vajon miért nem lehetett tisztessége­sen elvarrni a villámtréfák és a dalok szálát, vajon mikép­pen került bele ebbe a mű­sorba a tragikomikus lehetősé­geket magában rejtő — de azokat ebben a közegben alig­ha kibontakoztatható — tanár­monológ? Mert ez utóbbi töb­bet érdemelt volna: remek öt­let volt összeötvözni. A walesi bárdok sorait egy tanár min­dennapi iskolai és iskolán kí­vüli gondjaival, s Horváth Ti­vadar ismét fellobbantotta te­hetségének olykor hamu alá kerülő lángját. A monológ kör­nyezete, az ehhez bizony na­gyon idétlennek tetsző talpon­álló meg a szöveg helyenkénti olcsóságai sokat gyengítettek az összhatáson — és mindkét hiba elkerülhető lett volna! Ez az, ami talán a legnagyobb bosszúságot okozza — vagy okozhatja — a képernyő előtt ülőknek.... Daniss Győző sok oktatását mind minőségi­leg, mind tartalmilag javítani Kívánjak. Kísérletet tesznek az egységes pedagógusoKta- tásra, részben a tanítók es óvónők, részben pedig az általános és közép­iskolai tanárok képzésénél. Szeretnék feltámasztani a rendszeres tovább- es önkép­zés segítségével a tudós tanar típusát. iN agy óbb hangsúlyt kíván­nak helyezni az értelmiség képzésére, azaz jobban felké­szíteni a szakembereket arra, hogy egy adott társadalomban einek, amelynek ügyeivel fog­lalkozniuk kell. A felsőoktatással kapcsola­tos alapelveket az elkövetke­zendő fél év folyamán a szak­ági, majd intézményi koncep­ciók teszik konkréttá. A prob­léma ott van, hogy vajon akarják-e az intézmények a megújulást. Az egyetemi, fő­iskolai ifjúság ugyanis radi­kális változásokat kíván, az oktatók viszont szeretnék megőrizni a status quót. A miniszter rendkívül fontosnak tartja az egyetemi, főiskolai kutatások konkrétabbá tételét, azaz legyen szerves egységben az oktatás és a kutatás. Ki­tért még az egyetem és köz­oktatás kapcsolatára, a jelen­legi felvételi rendszerre, a felvettek számának mértékére. A javaslat itt óvatosan fo­galmaz. Gondolnak arra, hogy több hallgatót vegyenek föl és a szelekció az egyetemi évek alatt történjék. Foglalkozott az egyetemek, főiskolák belső életével, demokratizmusával, valamint a hallgatók jogállá­sával. Elemezte az oktatási irányítás szempontjait, a jö­vőben létrehozandó iskolata­nácsok szerepét. A program végrehajtására a minisztérium akciótervet dolgozott ki, s az elhangzott észrevételek alapján mind az akcióterven, mind a progra­mon javít. Ezt a január köze­péig elkészülő dokumentumot terjesztik majd az országgyű­lés elé, s elfogadás esetén emeli majd határozattá a két programot a Minisztertanács. Körmendi Zsuzsa Levelezni is lehet Sci-fi-társaság alakult Budapesten, az Almássy té­ri művelődési központban megalakult a Magyar Sci-Fi Társaság. Az alapító tagok között fő­városi és vidéki, eddig is mű­ködő sci-fi klubok vezetői és tagjai mellett a magyar fan­tasztikus irodalom és társmű­vészetek olyan ismert alakjai is ott vannak, mint Zsoldos Péter író, Rajnai András té­vérendező, Papp Oszkár fes­tőművész, Erdei-Grünwald Mihály író, rádióriporter és mások. A társaság elnöke dr Horváth Sándor exobiológus. (Az exobiológus az élet lehe­tőségeit, a megjelenési for­máit tanulmányozza más égi­testeken.) A Magyar Sci-Fi Társaság várja minden olyan, a fantasz­tikummal foglalkozó klub cso­portos jelentkezését is, ame­lyek eddig is tevékenyen mű­ködtek, és olyanokét, akik is­meretségi körükre támaszkod­va egyes nagyobb vagy ki­sebb városokban helyi csoport szervezésére vállalkoznának. Az egyesület működésének anyagi bázisát a havi 25 fo­rintos tagsági díj jelenti, ame­lyet évi két részletben lehet befizetni. Pest megyében Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen illetve Heves megyében, Eger­ben. a megyei művelődési központban már meg is kezd­ték a helyi csoportok szerve­zését. Az új egyesület címe: Ma­gyar Sci-Fi Társaság, Buda­pest 5., Postafiók 514, 1374. Művelődési központok, ifjú­sági és közművelődési klu­bok jelentkezését is várják, részben jogi személyként tag­nak, részben pedig azért, hogy teljesebb legyen a kép: egyes városokban, községekben hol találnak otthonra, működési helyre az egyesület megszer­vezendő csoportjai. t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents