Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-03 / 260. szám
Felfújható sátorterem Épül a szobi sportközpont Szobot kis túlzással a vizek falujának is nevezhetnénk, hiszen a Duna és az Ipoly ölelő karjaiban fekszik. így adódik, hogy sportolásra alkalmas víz akad itt bőven. Valamikor a motorcsónaksportja nagyhírű volt. Hosszabb pihenő után, most valami megmozdult. Nem fehér pari pás királyfi, hanem a tanács, a szobi üzemek és a lelkes társadalmi összefogás ébresztette fel a szobi sportot, Csipkerózsika álmából. Csupán a puszta felsorolása a már elkészült és a közeljövőben elkészülő létesítményeknek, tiszteletre méltó elismerést követel. A kellemes dunai strand megújult. De nemsokára víz csillog a 25 méteres úszómedencében is. A vizet természetesen vízvisszaforgató gépezet tartja majd tisztán, melyet a melegítés után az uszoda részére fúrt kutak biztosítanak. A medence feszített víztükrű lesz. Két teniszpálya alapja készült már el, amit műanyagborítással fognak valóban korszerűvé tenni. Sajnos csak 1984 második negyedében, mert a műanyagot csak erre az időre igazolta vissza a gyár. Ezzel a teniszcsapat, mely jelenleg a megyei bajnokság I. osztályában játszik, végleges otthonra lelhet. Eddig a teniszezők hol Zebe- gényben, hol Márianosztrán, hol pedig Verőcemaroson a táborban, voltak kénytelenek mérkőzéseiket lejátszani. A sok dicsőséget látott csó- nakház is megújult. Aki az idén nyáron járt a szobi Dunánál, láthatta, mint pezseg az élet. Motor csónakosok, ri- zisizők siklottak a vizen. Reméljük, hogy az evezősök, ka- jakozók, kenusok száma is hamarosan növekedni fog. A szobi sport egyik fellegvára lesz a Graboplaszt felfújható sátorterme. Itt a területtől függően, sok sportág kaphat téli szállást. Ha azt kérdi a kedves olvasó. hogy ez mind mennyibekerül. hiába írnék le akármi. Íven számot, mert a lelkes társadalmi összefogás nélkül ugyanis minden pénz kevés lenne! Sós L. Képzés egyenruhában A váci Sallai laktanya KISZ- bizottsága háromnapos felkészítést szervezett Verőcemaro- son, a nemzetközi ifjúsági táborban az alapszervezeti titkárok, ifjúsági klubok vezetői részére. Előadások hangzottak el a nemzetközi helyzet, az ifjúságpolitikai feladatok aktuális kérdéseiről. billió A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 260. SZÁM 1983. NOVEMBER 3., CSÜTÖRTÖK Ötéves képzési idővei Szakközépből ismét technikum Vác diákcentrumában a különböző iskolatípusok egymás szomszédságában nap mint nap nyitnak ajtót a tudomány fellegvárába belekóstolni vágyó fiatalok előtt. A Táncsics Mihály Mezőgazdasági Szak- középiskola kívül esik e sugárzási körön. Más megyékből is Az iskola lelkes diákserege nemrég vidám és látványos szüreti felvonulásra invitálta az utca járókelőit. Mintha a múltból lépett volna elő a városon keresztül kocsikázó bíró és oldalán „előkelősködő” felesége, s azok házanépe. Lovasbandérium kíséretében a népviseletbe öltözött csikóslá- nyök és fiúk igazi szüreti hangulatban ropták a csárdást a város terein. Talpalávalót a cigány banda szolgáltatott. Délután szőlőpréseléssel egybekötött mustkóstolásra került sor. Este a discóban tetőpontra hágott a vigasság. A szüreti hangkavalkád már csak halk morajlásnak tűnt az egyszerűen berendezett igaz- gjatói szobában. A falon elismerő, dicsérő okleveleik, a szekrényben serlegek, kelyhek, kupák. Mind-mind az eredmények tükre. Az iskola munkájáról mégis keveset hallani. Erről beszélgetünk a volt diákból lett iskolaigazgatóval, Csuka Jánossal. — Iskolánk 261 tanulója Pest, Nógrád, Komárom megye és Budapest területéről kerül ki. Az utóbbi években Vác és környékének beiskolázási körzete megnövekedett. Növénytermesztő és állattenyésztő szakon folyt nálunk a képzés. 1979-ben lépett be új jelleggel a mezőgazdaságiáruforgalmi, és az állattenyésztés-szarvasmarha-te- nyésztő szakok képzése. Ez szakmunkás képesítést is ad. 1983-ban végzett ez az új típusú osztály, s a visszajelzések szerint sajnos nincs meg az üzemek fogadó készsége. Pillanatnyilag is ez a képzés folyik. Darázskirály Igen jó kezdeményezés Pénteken volt a Váci Nézőtér Pódiumszínházának premierje. Méghozzá ősbemutató, a Művelődési Központ önálló előadásában. Az előadást szerkesztette és rendezte: Gazdag Márta, az összeállítást Bodó Györgyi mondta el. Bori Viktor zenei segítségével. A Darázskirály a meghívó szerint (meg)szólalás Kondor Béláról, az ő versei által. A szerkesztés ügyesen iktatta az első részbe Szécsí Margit: ítélkező című versét. Nagy örömmel mentem el. mert bevallom Kondor Béláról csak azt tudtam, hogy festő volt, a művészvilágba üstökösként száguldott be, s ugyanúgy távozott is. Azt is tudtam, hogy verseket is írt, tehát annyit, amennyit Nagy László írt: „Kondor működése kép és költemény alkotásában valóban azonos ihletettségü, és azonos erejű is. Régóta látom, hogy benne a festő és költő nem kiegészíti, hanem föltételezi egymást." Sajnos az előadást követően sem tudtam meg többet. Inkább éreztem, hogy a pódiumról kikacsint a színész, a rendező, s talán általuk Kondor Béla is, de sajnos néni kerülhettem azonos hullámhosszra, mert nem voltam elég felkészült. Szerény véleményem szerint nem elég a dihidrogén oxid molekuláiról beszélni, ha a Dunát akarjuk jellemezni. A rész és egész dialektikus viszonya más. Biográfiát reméltem? Nem, csak összefogóbb képet, hogy az előadás végén elmondhassam, no igen, most már értem, ilyen volt ő. Megismertem viszont az általánost, az emberit, a művészi lelkületet. Ezért a játék is kívül maradt, mert nem volt asszociációs alapom. Ha viszont az előadásnak ez volt a művészi célja — s miért ne lehetett volna az? —, akkor ezt a célt legalábbis nálam elérte, dicsé- retreméltóan tiszta, könnyed, természetes volt. A nem beavatottak is érezhették az óriási munkát a nagy odafigyelést. Irigykedve tapsoltam az előadás végén az értőkkel, mert a jószándékot a többetakarást. sőt az előadói értéket, no és nem utolsósorban a kezdeményezést sokra értékelem. Radányi Lajos — Tehát ez van ma. És mi lesz a jövő? Valóban igaz, hogy technikum lesz a szak- középiskola? — Az oktatáspolitikai rendelkezések értelmében 1985. szeptember 1-től iskolánk technikum lesz. öt év alatt technikusképző osztályok lesznek majd az állattenyésztő szakmában. Megmaradnak a mostani szakmunkásképző típusok. Emellett és ezzel együtt technikusképzés is folyik majd. — Az új képzés során kétéves általános oktatás lesz, ahol főleg közismereti tantárgyakat — magyart, történelmet, s fakultatív jelleggel két idegen nyelvet — tanítunk. — A második év után a, tanulók alapvizsgát tesznek. Ennek eredményétől függ, hogy kettő, vagy hároméves képzési időtartamban folytatják-e tovább tanulmányaikat. Ha hároméves a képzési idő, akkor az állattenyésztő-állat- egészségőr, növénytermesztő- növényvédő szakból megkapják a technikusi oklevelet. Ha kétéves, akkor érettségi és szakmunkás bizonyítványt kapnak. Előnye és célja az ilyen típusú képzésnek, hogy bizonyos áramlást tesz lehetővé a középiskolák között. Az első két évben a gimnáziummal azonos szintű képzés történik, így a tanulók átmehetnek vagy átjöhetnek egyik iskolatípusból a másikba. Változást hoz — Az oktatás szerkezetében hoz-e változást a technikus- képzés? — Személyi és anyagi jellegű változást eredményez. Az első két évben szaktanáraink felszabadulnak. Csak a harmadik évtől kezdve tudjuk őket teljes óraszámban foglalkoztatni, amikor a szakmai tantárgyak óraszáma már növekszik. E gond megoldásán most kísérletezünk. — Széles körű levelező képzést is folytatnak, sőt a mezőgazdasági szaktanárképzésben is segítenek. Hogyan? — Levelezőinket növénytermesztő-állattenyésztő szakon iskoláztatjuk. 1984-től itt is bevezetjük a technikusi képzést. Jelenleg a négyéves középiskolai osztályból 18, a kétéves érettségizettek szakközépiskolai osztályából két osztály működik. — A Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanárképző intézetének gyakorló iskolája vagyunk, ezért évente 3-5 hetes időszakban itt végzik gyakorló tanításukat a tanárjelöltek, vezető tanárok irányítása mellett De képezünk itt húsipari munkásokat is, igaz nem mi vagyunk az anyaiskola. Országos versenyen — Szólna eredményeikről, gondjaikról is? — Nagy öröm számunkra, hogy évente 2-3 tanulónk is eljut az országos szakmai versenyekre, első, második, harmadik helyezéseket hozva. Egyetemre, főiskolára 10-15 tanulót minden évben küldünk, s az elmúlt tanévben is felvettek közülük tízet. — Az országban egyedül mi rendezzük meg a gyerekek nyári szakmai gyakorlatát épí tőtábor formájában. A tisza- kécskei Űj Élet Termelőszövetkezet biztosít számukra munkalehetőséget. Innét is elhozták a „Kiváló iskola” cí met. — Gondok? — Elég nehéz nálunk egy nagy volumenű fejlesztést kiharcolni. A 6 millió forintos gázberuházás átadása még mindig késik kivitelezési gondok, munkaerőhiány, anyag- ellátás és szervezetlenség miatt. Ezért tanulóink éttermekben, társintézményeknél étkeznek, naponta ezres többletkiadással. Szeretnénik könyvtárunkat korszerűsíteni, a leányöltözőt bővíteni. Az igazgató szavaiból megtudom még, hogy 32 tanár végzi itt embert formáló, fele. lősségteljes munkáját. S közülük Síbinger János 22 évi fáradságos és lelkiismeretes tanári munka után a napokban ment nyugdíjba, maga mögött hagyva az alma mater kedves miliőjét, melynek falai közül évente több száz kitűnően képzett mezőgazdasági szakember kerül ki. Szórád Ágnes A sportolók örömére Az utolsó simításokat végzik Verőcemaroson a sportöltöző és a klubház épületén, melyet a lakosság jelentős társadalmi munkával épített. Az új létesítményt november 4-én vehetik birtokukba a sportbarátok. Porubszky Dezső felvétele Már ügyfeleket is fogadnak OTP-székház Letkésen Társadalmi munkában segítették építését A Nagymaros és Vidéke Takarékszövetkezetnek hat községben van kirendeltsége. A vezetőség fő törekvése, hogy ezeken a településeken is a saját épületeikben fogadhassák az ügyfeleket A takarékossági világnapon Letkésen adták át a családi házból kialakított kirendeltséget a község vezetőinek. Az ünnepségen Grécs Istvánná, a takarékszövetkezel társadalmi elnöke köszöntötte a megjelenteket, közöttük Princz Lenkét, a járási pártbizottság munkatársát és Kovács Istvánt, a helyi tanácselnökét. A területen közel hétszaz tagja van a szövetkezetnek. A kirendeltség helyi vezetője, Tomann Istvánná és Szabó Józsefné könyvelő több mint egy évtizeden át végezték az ügyintézést, egy szűk helyiségben. A Diófa utcában közel háromszázezer forintos költséggel kialakított létesítményen a nagymarosi Költség- vetési Üzem szakemberei dolgoztak. A kivitelezéshez a let- késiek jelentős értékű társadalmi munkával járultak hozzá. A statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy igen takarékosak az itt élők. Az idén eddig 20 millió forint volt az egység forgalma. A betétállomány elérte a 3 milliót. A tagság nevében Kovács István vette át az épületet Grécs Istvánnétól. Az új ki- rendeltség az átadást követően már ügyfeleket is fogadott. S. J. Ismerkedés a várossal Hol a csomagmegőrző? Tanácstalanul álltak az állomás előtt Több száz kilométerről jöttek nagy batyukkal. „Vándortáborozás”, mondták, melyet támogat az úttörőszövetség, az Ismerd meg hazádat mozgalom, az idegenforgalmi hivatal és minden egészség- védelmi szervezet. Szinte magukon érzik egy-egy város, község vigyázó szemét, amikor megjelennek. Csak éppen Vácott volt baj. Diákok voltak, vonattal jöttek. Cél a Dunakanyar megismerése volt. Az első állomás Vác, pár órás városnéző séta, a délutáni vonattal már indultak tovább Zebegénybe, a képzőművészeti táborba. Másnap keltek át a Dunán, hogy Esztergommal ismerkedjenek, A közepes életkorú asz- szony fájdalmas arccal újságolja a mellette ülő hölgynek: — Egész éjjel nem aludtam, azt hittem, megőrülök a fájdalomtól, Képzelje el, már öt Demalgont is bevettem, mégis fáj a szemfogam. Elhatároztam, hogy reggel kihúzatom. — Ajaj, kedves, nekem is nagyon rosszak a fogaim. Sőt! Nagyon hiányosak is. Tudja fiatalabb koromban sok édességet ettem, s talán ezért kellett sorban kihúzatni őket. Most koronát tesz fel a doktornő. — Csak meg ne ijedjen egy kis foghúzástól — kapcsolódik be a beszélgetésbe egy szemüveges fiatalember, s elmond ő is egy esetet, aminek természetesen hőse volt. A hallgatóság elborzad, van áld veszi a kalapját és elmegy. Ugye ismerősek ezek az előszobadialógusok. Nyílt a fogorvosi szoba ajtaja, s beszólították a következő pácienst. A beszélgetést kezdeményező asszony felé més egy utolsó biztató pillantást küldtünk, aztán eltűnt az ajtó mögött. — Tessék befáradni — hangzott ismét. — Üljön be a A fogmosás nem fáj Kevesebb szénhidrátot székbe — mondta barátságosan az orvosnő. — Kérem, én most nem vizsgálatra jöttem. A kérdésekre dr. Tomka Nóra, a fogászati rendelő csoportvezető főorvosa válaszol: — Hazánkban a fogak romlása népbetegség. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy minden állampolgárnak van lyukas foga. Iskolafogászatunk a tanév egész ideje alatt rendszeresen működik. Mintegy 5 ezer gyereket hoznak a pedagógusok a rendelésekre. A szülők sokszor nem néznek a pici szájakba s nem veszik idejében észre a fogszuvasodást Megelőzéssel elejét tudjuk venni a bajnak. Hiszen nincs szomorúbb látvány, mint egy dagadt arcú gyerek. — Ennyire nem törődünk a szájhigiéniával? — Egyre több a betegünk. Nem ártana, ha nemcsak az iskolás korosztály, de a felnőttek is több alkalommal ellenőriztetnék fogaik épségét. Kevesebb szénhidrátot kellene fogyasztani, s több rostos ételt. No és persze még mindig akadnak olyan felnőttek, akik nem mosnak rendszeresen fogat. — A hagyományos módon kívül hogyan védjük fogainkat? — Nehéz erre válaszolni. Novemberben itt a fogászati hónap s tulajdonképpen nincs véleményem szerint olyan szer, amit biztosan ajánlhatnék. A gyógyszertárban kapható ugyan az Elmeksz nevű zselé, ami alapos fogmosás után bizonyos védettséget ad, ám még nem ismerjük a hatékonyságát. Novemberben nemcsak kezelésekkel foglalkozunk, de tanácsokkal is ellátjuk a hozzánk fordulókat. Aztán megkezdjük a költözést a Cházár András utcába, ahol november végén átadásra kerül a korszerű fogászati rendelő. Nagy Péter János és ismét vonattal, a fővároson keresztül haza. Eleinte minden rendben ment. Bejelentkeztek, ebéd se kellett, nem bírván lépést tartani vékonypénzű diákok létére a vendéglátóiparral. Otthonról hoztak ennivalót. Idegenvezető várta őket a vasútállomáson. Egymás után szálltak le a vonatról jókedvűen, kettes sorba álltak, s akkor egy vasutastól megkérdezte a kísérő tanár: — Hol az állomás csomag- megőrzője, ahová délutánig poggyászunkat letehetnénk? — Csomagmegőrző? Itt bizony nincs — felelt az idegenvezető. Nem akarták elhinni, hogy ilyen nagy forgalmú vasútállomáson nincs csomagmegőrző. Tanácstalanul álltak az állomásépület előtt. Hiába teltek a drága percek a rövidre szabott városnéző sétából. Végül a diákcsapat az idegenforgalmi irodába vonult, ahol egymás hegyére-hátára tornyozták a csomagokat. A város mindenkinek tetszett. Tele emlékkel indultak tovább azzal az elhatározással, hogy még visszajönnek megnézni a szabadságharc két csatájának színhelyét, a nyitott levéltárat és végigsétálnak a Duna-parton. De akkor már csomagok nélkül. ★ A fenti történetet elmondtuk Nagy Lajos váci állomásfőnöknek. aki a következő felvilágosítást adta: — Csomagmegőrzőre igények eddig ritkán, csak alkalomszerűen fordultak elő. Évekkel ezelőtt az állomás épületében kialakítottunk egy csomagmegőrzőt, de a csekély kihasználás miatt megszün- tettük. Az információt köszönjük, és ha további hasonló igénvek jelentkeznének, intézkedéseinket mpctesszük. Mészáros Gyula ISSN 0135—2759 (Váci Hírlap)
