Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-29 / 281. szám

1983. NOVEMBER 29., KEDD Ä délszláv nemzetiségi szövetség tisztségviselői Befejeződött a kongresszus tf Mint az első oldalon közöljük: befejeződött a Ma- ^ gyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének IX í kongresszusa. 4 dott a vita. A vasárnapi záró tanácskozáson folytató­Felszólalt, s köszöntötte a kongresszust Kovács Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára is. El­mondta: az utóbbi években tovább bővültek a délszláv nemzetiségi lakosok és szövet­ségük, valamint a népfront megyei és helyi bizottságainak kapcsolatai. A népfront köz­életi fórumai, honismereti- és olvasómozgalma, falugyűlései jó lehetőséget kínálnak a nem­zetiségeknek tevékenységük kibontakoztatásához, s azok él­nek ezekkel a lehetőségekkel. A Hazafias Népfront — a me­gyei tanácsokkal együttmű­ködve — segíti a nemzetiségi bizottságok tevékenységét. Egyetért azzal, hogy a bizott­ságoknak a következőkben még nagyobb szerepet kell vál­lalniuk a nemzetiségi politika megvalósításában. A népfront támogatja a szövetség határo­zatainak, munkaprogramjának teljesítését, s a továbbiakban is vállalja a gyümölcsöző együttműködést. A felszólaló küldöttek anya­nyelvükön ismertették a hor- vátok, szerbek, szlovének la­kóhelyeiken elért gazdasági, kulturális eredményeit és szóltak tennivalóikról, problé­máikról is. Számosán hangsú­lyozták az anyanyelvoktatás, a nemzetiségi kultúra megőrzé­sének szükségességét. Egyetér­tettek a határozattervezetben foglalt javaslattal: o szövetség szorgalmazza a kétnyelvű ok­tatás feltételeinek megterem­tését még több iskolában, s támogatja az anyanyelv elsa­játítását megkönnyítő mód­szertani kiadványok készítését. Felajánlották: ösztönzik, báto­rítják a szülőket: anyanyelvü­kön beszéljenek gyermekeik­kel,’'tie Szégyelljék tájszólásu­kat. A nemzetiségeknek joga és kötelessége gyarapítani kul­turális örökségüket — hang- síilyoziták. Javasolták: a hor- vát, szerb és szlovén nyelvű könyveket juttassák el a ki­sebb településeken, élő nemze­tiségi lakosokhoz is, tartsanak még több ismeretterjesztő elő­adást a nemzetiségek nyelvén, az amatőr művészeti csopor­toknak adjanak minél több le­hetőséget a szereplésre. Ugyan­akkor felhívták a figyelmet ar­ra is, hogy a szövetség nemze­tiségpolitikai tevékenysége nem korlátozódhat az anya­nyelvi oktatás, közművelődés elősegítésére, szükséges az is, hogy hatékonyabban járuljon hozzá a nemzetiségek és a ma­gyar lakosok . harmonikus együttéléséhez, szélesítse együttműködését az állami, társadalmi és szakmai szerve­zetekkel, hatékonyabban tölt­se be kollektív érdekképvise­leti szerepét. A felszólalók örömmel nyug­tázták a jugoszláviai intézmé­nyek segítségét, amelyet az anyanyelvi oktatáshoz, műve­lődéshez adnak. Elmondták, hogy amatőr művelődési cso­portjaik rendszeresen vendég­szerepeinek Jugoszláviában, az ottani csoportok viszonozzák látogatásaikat, a művelődési szakemberek elősegítik a nép­művelők szakmai továbbkép­zését, az amatőr csoportok fel­készítését. Pest megyeiek a vitában Tóth Sándor Á hétezer lakosú Tököl nagyközség képviseletében Tóth Sándor felszólalásában elmondta, hogy felmeréseik szerint a település népességé­nek 60—65 százalékát nemzeti­ségiek képezik. Már az óvodá­ban is oktatják a szerb-hor- vát nyelvet, az általános isko­lákban pedig 1971-től kezdő­dően folyik ez a tevékenység. Fokozatos fejlődés tapasztal­ható, mert míg kezdetben csak hatvan diák, jelenleg már 328-an, az általános iskolások 38 százaléka vész részt ilyen oktatásban. Az elért eredményeket to­vább kívánják fejleszteni. A jövő tanévben, a megfelelő óvodai felkészítés után, sor kerül az általános iskolában szerb-horvát tannyelvi cso­port indítására. A község ve­zető testületéi megfelelő felté­telekét akarnak biztosítani ah­hoz, hogy az elkövetkező években a tököli általános is­kola két tannyelvű oktatási intézménnyé alakuljon át. A nagyközségben a nemzeti­ségi kjiltúra, valamint a ha­gyományok megőrzésének és ápolásának központja a műve­lődési ház, melynek keretében működnek az országos verse­nyeken és külföldi turnékon is sikeresen működő együtte­sek, így a tököli délszláv ének­és táncegyüttes, férfikórus és kólózenekar. Dr. Milosevits Péter, az ELTE bölcsészettudományi ka­rának tanársegéde Budaka- lászról érkezett a kongres­szusra. A vitában arról be­szélt, hogy rendkívül fontos­nak tartja a nemzetiségi iro­dalom ügyét. Sokat jelent az. hogy a Tankönyvkiadónál 1976-tól nemcsak tankönyve­ket jelentetnek meg, hanem Az idő pénz, azaz alkatrész Baj van az ütemezéssel l Telefongyár nagykátai r egységében kimondottan atrészeket gyártanak. Fém- atrészeket, tekercseket és izerelvényeket, úgynevezett xiális csatlakozókat, egé- i kis mennyiségben mi- tűr jelfogókat. A mintegy D—4700 típusú termékből -11 ezer féle is készül, hi- n a legtöbb csupán műszaki amétereiben különbözik A Telefongyárban a készter- ékek hálóterv alapján ké­sinek. Ez a tulajdonképpeni táridő-tábla meghatározza t is, hogy mennyivel kell egelőznie az alkatrészgyár- snak a készáru kibocsátását Italában egy negyedévvel). A ipacitásgondok miatt nem indig sikerül a 3 hónapos itáridőt tartani. A présmű- :lyben például (ahol a máso- k műszakot is csak úgy tud- k beállítani, hogy abban ke- >sebbet termelnek, mint az sőben) a nagy terhelés miatt ly-egy alkatrészfajtából a egrendelt darabszámot is csak esetleg több szériában tudják legyártani, mert közben kénytelenek átállni a legsürgő­sebb termékekre. Az automata műhelyben, ahol megfelelő körülmények között, három műszakban dol­goznak, nincs ilyen gond, hi­szen néhány szakember is ké­pes kiszolgálni a berendezése­ket. Ütemezési problémák a te­kercsgyártásban sincsenek, ám itt is gyakori az átállás, mivel egy-egy típusból csak keveseb­bet rendelnek tőlük. Természetesen a dolgozókat ezért nem étheti károsodás. A 200 darabra tehát kedvezőbb a normaidő, mint mondjuk 2000 darabra. Csakhogy ezzel nem oldódik meg a hatékonyság kérdése. A vállalat évi mozgó­bérét célprémiumra, ha kell túlórára fordítja, azokon a te­rületeken. ahol a legégetőbb a munkaerőhiány. Évente, az 1 millió 200 ezer darab te­kercsnek végül is el kell ké­szülnie, és az sem mindegy, mennyi idő alatt. El. E. Dr. Milosevits Péter szépirodalmat is valamennyi nemzetiség anyahyelvén. A szerb-horvát irodalom eddig főleg verseskötetekkel jelent­kezett, és többségében olyan költők művei láttak napvilá­got, akik már hosszú munkás­ságot tudnak maguk mögött. Bízunk benne, hogy rövidesen a fiatalokra is sor kerül — adott hangot végül reményé­nek dr. Milosevits Péter. Mándity Marin, a szövetség főtitkára a vitát összegezve elmondta: a 40 felszólaló, s az a 15 küldött, aki írásban fej­tette ki véleményét a horvát, a szerb, és a szlovén nemzeti­ség életéről, a legfontosabb kérdéseiről beszélt, s reálisan értékelte zz eredményeiket. Az általuk felvetett problémák megoldása tőlük is függ — ugyanakkor, egyes, javaslatok megvalósításához kérik az ál­lami és társadalmi szervek tá­mogatását. A kongresszus elfogadta a beszámolót, a határozatterve­zetet és egyetértett az alapsza­bály módosításába tett javas­latokkal, majd megválasztotta a szövetség 69 tagú országos választmányát, amely titkos szavazással megválasztotta az elnökség tagjait. Az elnök is­mét Rusz Márk, a főtitkár új­ra Mándity Marin. Az országos választmányban hatan képviselik Pest megyét: Aleksov Ljubomir középisko­lai tanár (Lórév), Cepelsigeti Marija, a budapesti szerb-hor­vát gimnázium igazgatója (Tö­köl), Markovié Marko, a Na- rodne Novine főszerkesztője (Szentendre), dr. Obrenovic Olga jogász (Pomáz) dr. Milo­sevits Péter, zz ELTE böl­csészettudományi karának ta­nársegéde (Budakalász), Ivan Tomin munkás (Tököl). Az újonnan választott el­nökséget Rátkai Ferenc műve­lődési miniszterhelyettes kö­szöntötte. Beszédében kiemel­te, hogy a kongresszus hozzá­járult a szocialista egység erő­sítéséhez. A KGST-országokban Távközlés Havannában egyezményt ír­nak alá a szocialista országok egyesített távközlési rendsze­rének létrehozásáról a KGST távközlési és postaügyi állan­dó bizottságának 24. ülésén. A tanácskozáson Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Magyar- ország, Mongólia, az NDK, Ro­mánia, a Szovjetunió és Viet­nam küldöttségei és megfigye­lőként Jugoszlávia képviselői vettek részt. A bizottság megvizsgálta a KGST közgyűlése és a végre­hajtó bizottság által elfogadott határozatokban rögzített fel­adatok megvalósitásával kap­csolatos kérdéseket, összefog­laló jelentést hallgattak meg a KGST-tagországok postai há­lózata 1986—1990 közötti idő­szakra szóló fejlesztési tervei­nek összehangolásáról. Megvi­tatták a tagországok egyesített távközlési rendszerének létre­hozásával és annak használatá­val kapcsolatos kérdéseket. Értékelték a bizottság idei munkáját és elfogadták az 1984—85-re szóló munkatervet. A port nem törlik le... ... sőt, ráfújják a fémfelüictekre. Persze, nem akármilyen pór ez, a ráégctés után különleges védőbevonatot képez. így tartó­sítják a fém alkatrészeket a toki Egyetértés Tsz budajenői felületkezelő üzemében. A képen éppen az állványra akasztott asztallábak várnak a beporzásra. Trencsényi Zoltán felvétele Äs avatáson mi Is kaphattunk volna tapsot Meg akarta venni a brigádot Ideje lenne visszaszorítani a formális elemeket Egy helyben topógás jellemzi, vagy megújul a szocia­lista brigádmozgalom? Egyáltalán ml ma a tartalma? Elégedettek lehetünk-e a brigádok anyagi és erkölcsi megbecsülésével? Mi kifogásolható, és milyen javaslatok vannak a brigádmozgalom fejlesztésére? Egyebek közt ezekről a kérdésekről beszélgettünk a Cement- és Mészművek váci gyárában a Kun Béla és a Kandó Kálmán szocialista brigádok tagjaival. ügyelnünk: ezzel a kemencé­vel 400 ezer tonna künkért tu­dunk gyártani, annyit, mint a másik hárommal összesen. A Dopolnál egy óra alatt mint­egy 15 tonnával többet állí­tunk elő, éspedig jóval alacso­nyabb fajlagos hőfelhaszhálás- saL Karbantartó kollégáink is jól érzik ezt a felelősséget, ezért is törekednék a nagyja­vítás során vagy a kisebb üzemzavarok esetén a gyors és szakszerű javításra. Emelni a színvonalat Kemenceüzeim, beszélgető- partnerek Nagy László műve­zető és Balogh László üzem­vezető: — Tíz dolgozónk közül' nyolc brigádtag. A hangsúlya brigádmozgalombán most is a gazdasági munka színvonalán van. Az utóbbi időben erőseb­ben ingadozik, s bizonyos fo­kig csökken az itt gyártott ce­ment iránt az igény, ezért na­gyon sok múlik azon, mit si­kerül elérnünk az önköltség javításában, hogy gazdaságo­sabb legyen a gyártás. — Nem befolyásolja ezt a csökkenő létszám? — Tíz évvel ezelőtt még százan voltunk. Ma a három kemencéhez legalább hetven emberre lenne szükség, de mindössze 47-en vagyunk. Át­képzéssel próbálkozunk ellen­súlyozni a munkaerőhiányt. Azelőtt nyolc munkakörrel dolgoztunk, ma a nőket két munkakörre, a férfi dolgozó­kat háromra tanítjuk be, hogy folyamatos legyen a termelés. — Bizonyára így is sok túl­órát vállalnak... — Különösen a szabadságo­lások idején okoz ez gondot. Egyénenként 4—5 nyolcórás pluszműszakot is vállalunk, de tudok olyanokról, akik ennek a dupláját teljesítik egy hó­napban. — A nagy teljesítmé­nyű Dopol kemence maximális kihasználtságára kell külön A húsipar alkalmazkodik Exportízek születtek A Terimpex Külkereskedel­mi Vállalat rugalmasan alkal­mazkodik az eladási lehetősé­gekhez; ahhoz, hogy -teljesítse a tavalyinál 7-8 százalékkal nagyobb exporttervét. A húsipari üzemekkel szo­ros együttműködésben módo­sítják a termékösszetételt. Fel­dolgozott árut kínálnak a ve­vőknek, így például a hasított sertés helyett több darabolt terméket. Ily módon jobb árat érnek el, hiszen a vágás, da­rabolás többletmunkájának a költségeit is megfizeti a külföl­di megrendelő. A piaci jelen­tések szerint a tőkés országok­ban is mind keresettebbek zz olcsóbb áruk. E cikkekből a korábbiaknál kedvezőbbek az eladási lehetőségek. Ám e ké­szítmények, lévén, hogy eddig nem exportáltak belőlük, ma­gyaros ízlés szerint készültek, így hiába a jó minőség, az erős ízek miatt nemigen kellet­tek a vevőknek. A Terimpex a gyártó üzemekkel és a külföl­di vevőkkel közösen módosí­totta jó néhány termék re­ceptjét, s az ízek megváltoz­tatásával külföldön kelendő kolbászokat, sajtokat állítanak elő az üzemek. Az ebből szár­mazó bevétel több millió dol­lár. A külpiacon mind kedvezőb­bek a juh eladási lehetőségei. Amíg a konkurrencia főként fejlett juhot értékesít, addig a Terimpex elsősorban a kere­settebb hízott pecsenyebárányt adja el, s jó árat is kap érte. Több gazdaságban áttértek a folyamatos elletésre, ez a juhá­szati ágazatnak azért is érde­ke, mert nagyobb a bevétel. Nehezen pótolható — Itt nem okoznak fenn­akadást az importalkatrészek beszerzési nehézségei? — Hát például a Dopolnál nem a legjobb a helyzet. A klinkerhúzólánc, a hűtőrostély alkatrészei, és a gázégő alkat­részek ugyanis olasz és NSZK- beli importból származnak ... — És a helyettük gyártott magyar alkatrészek? — Ideig-óráig azok is meg­felelnek. Élettartamuk azon­ban kisebb a kívánatos­nál. A munkakörülmények ja­vítására sincs sok lehetősé­günk. Felújítjuk ugyan a régi portalanítókat. de ez csak át­meneti megoldás. Egyébre most nincs elég pénzünk. Így hát a brigádtagok is job­ban egymásra vannak utalva. Szervezettségük nélkül bizony jobban akadozna a termelés. — A kulturális vállalások háttérbe szorultak? — Nem. Van szakmai to­vábbképzés. és más tanfolyam. Van aki politikai oktatásra jár. — Elvállaltuk a Vak Boty- tyán Múzeum patronálását is. az épület pincéjének helyreho­zatalánál is dolgoztunk. Ce­mentet. meszet adtunk, s tég­lából felépítettük azokat az alapokat, amelyekre a mú­zeum kőtárát helyezik el. Alkalmi eszmecsere A kiváló címet elérő Kun Béla szocialista brigádtól a gyár villanyszerelő műhelyébe vezet az utunk, ahol a műszak végén már sokan gyülekeznek az alkalmi eszmecserére: Mol­nár Gáza. Guzslk István. Hor­váth Imre. Gazdik Dénes. Csu- gányi Antal telepedik a mű­hely közepén levő asztalhoz. Elsőként a naplót veszik elő. s mutatják a Kandó Kálmán brigád sok-sok vállalását, kö­zös rendezvényét, a brigádta­gok családi életéről > készült fényképeket. dokumentumo­kat írásos beszámolókat. — Ha azt hiszi, hogy mind­ez formalitás — téved, mond­ják. A többi gyáregységben dol­gozók is elégedettek a brigád munkájával. Ök maguk erről viccelődve csak annyit monda­nak. hogy egy nyugatnémet szakember az egész brigádot meg akarta venni magának, mert neki is tetszett a gyors, szakszerű munka, melyet egy nagyjavításnál csináltak. Azért rákérdezek: — Semmi sem bénítja a bri- gádmozgalmat? ' — Mi *riém vonakodunk sem­milyen többletmunkától. Ám nincs igazi húzóerő. Ha pél­dául valaki egy hatszoros aranykoszorús brigád tagja, azért hajtson, hogy megszerez­ze ezt a címet hetedszerre is? Az a véleményünk, hogy a cí­mek és a pénzjutalmak meg­ítélésekor meg kell tanulni jobban differenciálni. A gyári brigádvezetői tanácskozásom erre azt a választ kaptuk, hogy az elbírálás jelenlegi gyakor­lata igazságos. Mi is jól tud­juk. hogy az. mégsem vagyunk elégedettek ezzel a válasszal. Ideje lenne visszaszorítani a formális elemeket a brigád­mozgalomban is. »­— öntudat, kontra anyagi ösztönzés? — Miért zárná ki egymást a kettő? — kérdeznek vissza. De az erkölcsi elismerés is so­kat jelent, s ez nem csak szó­lam. Jólesett volna, ha nem feledkeznek el meghívni min­ket az,egyik óvoda átadására, melynek megépítésében mi is segédkeztünk. Vagy ha a ne­vünk elhangzik az ünnepsé­gen. s így nekünk is kijut egy kevés a tapsokból... Mégis tartalmas Nemes László brigádvezető részvevője volt a szocialista brigádvezetők országos érte­kezletének. — A sok probléma közül csak egyet hadd ragadlak ki: a közösségi munka és az egyé­ni kezdeményezés egymásra hatása, viszonyuk átalakulása, melyet szerintem sem követett eléggé az értékelő munkában a differenciáló szemlélet. Kul­turális példával előhozakodva: mindenki tudia. mi Íven nehéz mostanában munkán kívül összehozni a brigádokat. Ha nem teljes létszámban veszünk részt egy rendezvényen, hátrá­nyosabb helyzetbe kerülhe­tünk az elbírálásnál, még ak­kor is ha a brigád néhány tagja az átlagosnál gyakrab­ban jár színházba. Más ma az élet. mint a briaádmozgalom kialakulásakor. Egy mai sajá­tosságainkat jobban mérlegelő szemlélet alkalmazása fényt derítene arra. hogy a gyakran formálisnak, nem elég aktív­nak tartott, brigádélet jóval tartalmasabb annál, mint a fe­lületesen ítélkezők vélik. Szluka Márton

Next

/
Thumbnails
Contents