Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-27 / 280. szám
< 1983. NOVEMBER 27., VASÁRNAP Tervek és megvalósult elképzelések Zsámbékon * Átlépve a felnőttkor küszöbét JS Lassan egy éve már, hogy az Esztergomi Tanítóképző ^ Főiskola zsámbéki kihelyezett tagozatáról Írva, úgy fe- ^ jeztem be cikkemet: A fejlődés tehát erőteljes. Elég ^ csak arra utalni, hogy a hallgatók létszáma az eltelt öt esztendő alatt több, mint nyolcszorosára emelkedett. ^ Elkészült a gyakorlóiskola, az oktatás tárgyi feltételei ^ folyamatosan tovább javulnak. Ügy tűnik, kinőtték a ki- j helyezett tagozat kereteit. S most hogyan tovább? í Ma már tudjuk. Az 1983—84-es tanévtől kezdődően a í tagozatból önálló főiskola lett. A felnőttkor első, önálló í lépéseiről beszélgettünk Bódi Erzsébet főigazgató vezető- z helyettessel és Domokos Kázmérral, a főigazgatói hiva- 4 tál vezetőjével. Ősbemutató Érden A nemzet csalogánya Tiboldi Mária és Farkas Bálint Jelenete Fehér István felvétele Tanítani és tudni Az olvasás öröme A x Olvasó népért mozgalomnak az az alapvető törekvése, hogy olyan szellemi mozgás jöjjön létre, amely valóban a művelődés általános szokásává válik — idézték többen is az elmúlt napokban Fábián Zoltánt, a mozgalom ma már csak legendákban élő mindenesét azon a tanácskozáson, amelyet a Hazafias Népfront Országos Titkársága rendezett Gárdonyban. Az ország minden tájáról több mint kétszázan találkoztak, hogy m mozgalom III. országos konferenciáján a könyvszakma minden területéről beszámoljanak tapasztalataikról. A könyvtárosok mellett szót kértek irodalmárok, tudományos tevékenységgel foglalkozók, valamint a könyvkereskedelem képviselői is. így művelődés- politikánk e fontos területének minden lényeges kérdése szóba került. A tapasztalatok megvitatása mellett elhangzottak a következő évek feladatai is, hiszen a tíz évvel ezelőtti — Nyíregyházán megtartott — első tanácskozás Darvas József nevéhez fűződő vitaindító előadásának mindmáig időszerű, legfőbb gondolatai újra és újra fölvetődtek. A Pest megyei hozzászólók közül Békés György, a megyei könyvtár igazgatója hangsú. lyozta, hogy a gazdasági nehézségek ellenére is jelentős fejlesztések voltak a megyében. A könyvtári alapterület az elmúlt évben ezer négyzet- méterrel növekedett, s tizennégy településen fejlesztettek helyi erőforrásból. Ez azt is bizonyítja, hogy a fenntartók egyre inkább saját érdeküknek tekintik a kultúra támogatását. Novák Imre fóti iskolaigazgató azon kevesek közé tartozott, akik az eddigi mindhárom konferencián részt vettek. Arról a könnyűnek semmiképpen nem mondható helyzetről számolt be. amely a folyamatos, igényes oktató-nevelő munkát gátolja: a tanulónkénti 48 forintos könyvbeszerzési keret helyett csupán négy-öt forint áll rendelkezésre (a megyei átlag sem éri el a húsz forintot), s több felszólaló is hangsúlyozta, hogy az olvasás tanításának problémája mellett az olvasni nem tudás gondjaival is szembe kell nézni. Ahhoz, hogy a könyv az élet minden területén munkaeszközzé váljon — még hosszú az út. De mint Fekete Gyula író, a tanácskozás elnöke zárszavában is mondotta: eredményt csak az olvasás örömére építve lehet elérni. S van.e szebb, .fontosabb feladatunk, mint örömet szerezni egymásnak?! Harmat Béla Ennek a korszaknak jobb megismeréséhez járul hozzá Shvoy Kálmán horthysta altábornagy és politikus titkos, nem a nyilvánosság számára készült naplójának és emlékiratának közreadása. Olyan ember vall, aki maga is kialakítója volt ennek a rendszernek. Később azonban sokmindenben nem értett egyet, s ezért szembe fordult vele. 1939-ben már a kisgazdapárt jelöltjeként indult az ország- gyűlési választásokon, de nem sikerült bejutnia a parlamentbe, s ettől kezdve kiterjedt politikai hajsza indult ellene. A nyilasok „közismert baloldali kapcsolatai” miatt internálták, s mint fogoly élte át a háború utolsó hónapjait. Ki volt a szerző? Egyszerű családból származott, apja államvasúti tiszt volt. Két testvére szintén magas állásokba került, István altábornagy, egy időben a honvédség főparancsnoka, Lajos Székesfehérvár püspöke, ö maga a Ludovika Akadémiát végezte el, végigharcolta az első világháborút, 1918 végén érkezett haza, Szegedre, felesége ugyanis gazdag szegedi lány volt. Először a Katonatanács vezetője, majd 1919 júniusától a forradalom ellen szervezkedő nemzeti hadsereg vezérkari főnöke lett. Gyorsan emelkedett beosztásaiban, 1923-tól a honvédfőparancsnok vezérkari főnöke, 1931-ben altábornagyi rangot kapott. 1934 hozta a törést katonai pályafutásában. Az első világháborúban elesett zsidó katonák emlékművének Egyszerű és bonyolult — A mindenképpen! legfontosabbal, a szervezeti önállóság megteremtésével kezdtük. Megalakítottuk az önálló tanszékeket, s jelenleg szervezzük a főiskolai tanácsot, amely a főigazgató tanácsadói testületé s döntési joggal is rendelkezik — tért rögtön a lényegre Bódi Erzsébet. — Emellett a szűkebb, aktuális, operatív feladatokat hivatott megbeszélni az úgynevezett főigazgatói tanács, amelyet szintén létrehozunk, a különféle bizottságokkal együtt. Ilyen például a közművelődési, vagy a tudományos. — Egyszerűnek tűnik, de mégis úgy veszem ki a szavaiból, hogy bonyolult, problematikus. Miért? T- Az okozza a gondot, hogy meg kell tanítanunk hallgatóinkat a demokratizmus gyakorlására. Sajnos, az a tapasztalatunk, hogy még a jogaikkal sem tudnak mindig élni. Ezeknek az imént fölsorolt testületeknek pedig majd mindegyikében az évfolyamok egy-egy tagja is jelen van. Ennek pedig csak úgy van értelme, ha a tanszéki és az évfolyami képviseleti rendszer feladatával tisztában vannak, .ha tudják, mibe szólhatnak bele, miben van véleményezési, miben egyetértési joguk, felavatásánál mondott beszéde miatt nyugállományba helyezték. Ekkor kezdett bekapcsolódni a politikai életbe: 1935 januárjában a kormánypárt szegedi szervezetének elnökévé választották, s még ugyanebben az évben országgyűlési képviselővé, 1936-ban lett a kormánypárt Véderő Bizottságának elnöke, a kormánypárt vezetőségének tagja. Erénye az őszinteség Nem akárki írta tehát a titkos naplót, hanem olyan személyiség, aki nagyonis prominens tagja volt a Horthy- rendszernek. Feljegyzései nem a nyilvánosságnak készültek. Húsz évig egy közjegyzői páncélszekrény mélyén rejtőztek. Ugyanis Shvoy úgy hagyaté- kozott, hogy az csak húsz év múlva, tehát 1972 után hozható nyilvánosságfa. Perneki Mihály, a napló gondozója, csak 1982-b'en rendezte sajtó alá az iratokat. így jelentette meg a Kossuth Könyvkiadó. A nagy számú életrajzok, visz- szaemíékézések, emlékiratok közül is, amelyeket politikusok, hadvezérek, a kulturális élétben vezető szerepet betöltött személyiségek írtak, s főleg a két háború közötti időszakkal foglalkoznak — nagyon fontos szerepet tölt be Shvoy titkos naplója, éppen azért, mert nem a nyilvánosságnak szánta, őszintén tárta fel a korszaknak eseményeit, az ország viszonyait. Mindazt, emit, ő maga is átélt. Részese volt a Szegeden szervezkedő ellenforradalomnak, a fővezérségnek, s így „bennfentesként” jellemzi az mely fórumokon képviselhetik a hallgatóságot. A diákjóléti munkában már nagy hagyományaink vannak, ott tudják, hogy mit hogyan kell csinálni. Az önállóság adta jogokat, az oktatás tartalmát illetően azonban még némi képzésre szorulnak. A demokratizmus fóruma a kétévenkénti diákparlament, ám közben is kell és lehet a jogokat, no meg a kötelességeket gyakorolni. Ez utóbbival azonban még nem nagyon élnek diákjaink. Túlterhelés nélkül — Véleménye szerint mi az oka a közéletiség hiányának? — A mi körülményeink között elsősorban az, hogy heti negyven órát kötelező hallgatni, s a rendszeres készüléssel együtt ez minden idejüket elveszi tanítóképzőseinknek. Ügy gondolom, hogy hasznos lenne négy évre emelni a főiskolai tanulmányi évek számát. Ez a pálya presztízsének is jót tenne, hiszen így tartalmilag színvonalasabbá válhatna a képzés. — S a jelenlegi helyzetben hogyan tudják javítani a tartalmi munkát? — A tanszékek oktatói gárdája keresi az egyes anyagrészek közti átfedéseket, hogy ezzel is csökkenthessék a túlterhelést A tantárgypedagóabban résztvevőket, az ellen- forradalmi konszolidáció figuráit, a kormánypártot, az azon belüli csoportokat és egymás elleni harcukat, a horthysta- rendszer igazságszolgáltatási apparátusát, de felvázolja a baloldali erők mozgását, szerveződését is. Nagyon érdekesen és találóan jellemzi az akkori idők vezető alakjait, Hor- thyt, Gömböst, Darányit, lm- rédyt, és a többieket, de hozzájárul a róluk kialakult történeti kép színesebbé válásához is. Shvoy Kálmán naplója és az emlékirat tehát 1918—1945 közötti teljes történeti értékű anyagát tartalmazza. Ha figyelembe vesszük a szerző szubjektivitását, ahogyan minden emlékirat szerzője esetében számolnunk kell ezzel, akkor is nagyon érdekes, olvasmányos ez a kötet. Üj ténnyel, adattal gazdagítja eddigi ismereteinket az ellenforradalmi rendszer negyed századáról. Igazságra törekedett A bevezető szöveg és a magyarázó jegyzetek, valamint az eredeti dokumentumok még csak növelik a könyv hitelét, annál inkább is, mert a szerző 1952. október 1-én, amikor az iratokat közjegyzői letétbe helyezte, a többi között a következőket fűzte az anyaghoz: Lelkiismeretem nyugodt, mert e tekintetben a legszigorúbb kritikát is kiállom, ezért nyugodtan nézek sorsom elé ... Élen voltunk azelőtt, vezettünk — bizony, be kell vallani — sokszor nagy hibát követve el, hagyjuk most nyugodtan a kommunistákat dolgozni, mutassák meg mit tudnak ... Ha tehát nem is jutott el a szocializmus teljes igenléséig, de objektivitással, mint műve is mutatja, mindig az igazságra törekedett. Gall Sándor giánál ugyancsak figyelembe veszik, hogy ne mondja el mindenki ugyanazt. Minden tanszékünk kineveli a maga területén a tudományos diákköri tagokat, akiket bekapcsolnak a szakterületükön folyó tudományos munkába. Már jelenleg is jól működik a néprajzi, a pedagógiai és a pszichológiai tudományos diákkör. — A megnövekedett feladatok más személyi, tárgyi feltételeket követelnek. Ezek megfelelőek? — Tíz új oktatót vettünk fel — kapcsolódott a beszélgetésbe Domokos Kázmér. — Rengeteg új ötlettel, lelkesen láttak munkához. Kollégiumunk nyolcvan hellyel bővül és központi fűtést szereltünk be. Így a jövőben már háromszáz diáknak tudunk otthont adni. Továbbfejlesztjük a gyakorlóiskolát, zártláncú televíziós hálózat lesz, gyarapodik a szaktantermi hálózat. A nappali, a levelező és a speciális tagozaton az idén körülbelül hatszáz hallgatónk van. Jövőre indul az óvónőképzés is, huszonöt-harmincas létszámú évfolyammal. Tapasztalatcsere — Hogyan készülnek erre az új képzési formára? — Fölmértük a munkaerőszükségletet, s azt, milyen új tárgyak lépnek majd be. A közismereti tárgyak tanítását a már meglevő tanszékeink látják el, ugyanis az idei létszámfejlesztésnél már gondoltunk erre. A községi óvoda alkalmas a gyakorlatok megtartására, s mellette bázisóvodánk lesz a budaörsi 1-es számú, s még néhány más környékbeli óvoda. Megkezdtük a beiskolázás előkészítését. Az ismertető anyag szerepel majd a felsőfokú oktatási intézményekről szóló kiadványban. Hozzáláttunk a tan- és óraterv összeállításhoz. A közeljövőben több rutinos óvónőképzőt is fölkeresünk, hogy átvehessük tapasztalataikat. A legfontosabbnak azt tartjuk, hogy közelítsük egymáshoz a két oktatási formát, s biztosítsuk az áthallgatás, az áttanítás lehetőségét. Körmendi Zsuzsa RADIÖNAPLÓ a betűről. Bölcs István különös érzékenységgel nyúl oktatási és művelődéspolitikánk „rázós” témáihoz. Kérdezhetik, vajon mi lehet rázós, ha a betűről, az olvasásról van szó? Aligha akad közöttünk, a már nem egészen fiatalok, középkorúak között olyan olvasni szerető ember, aki ne kérdezte volna még meg: ugyan hová vezet, vezethet például az olvasás- tanítás reformja? A magam egykori tanító nénije szerint a mai gyerekek megtanulnak olvasni, de meggyőződése, hogy nem fogják szeretni a könyvet, a betűt. Amikor gyermekeink elsőbe jártak, meglehetősen kétkedve fogadtuk tanítójuk ígéretét, mellyel bennünket, aggódó szülőket igyekeztek lefegyverezni; gyerekeink (a többség) karácsonyra már tudnak olvasni. S igaza lett, bár ma sem tudom, hogyan csinálta. Valóban megtanultak olvasni, de kínos kötelességnek és nem örömet okozó tevékenységnek érezték. Harmadikos korukra kaptak rá — már aki — az olvasás ízére. Nos ilyen, az oktatási reform tervezői és végrehajtói között eretneknek tűnő gondolatokról esett szó a rádiónaplóban. A műsorvezetők — Osgyáni Csaba és Harkányi Gyula — Szabolcsi Miklós akadémikussal és Kamarás István olvasáskutató szociológussal és számos, a magyar nyelvért, irodalomért aggódó, ezért tenni kész emberrel beszélgettek arról, vajon mi lehet az oka a betű, az olvasás leértékelődésének. Mit kellene tenni, hogy ismét olvasó nép legyen a magyar? „A tavasz mosolygott le róla. Művészetének ereje, hatalma, varázsa és titokzatos bűbája ez volt és emellett testé- nek-lelkének tipikus magyarsága jellemezte. Jovése, menése, nézése, kacsintása, beszéde, dalolása, tréfája, komolysága, sírása, gyöngyöző kacagása mind a mienk volt. Se hiúság, se becsvágy, se pénz szom ja őt nem ingatta meg magyar hűségében.” Blaha Lujzát, a nemzet csalogányát Rákosi Jenő szavaival idézzük meg, amelyben benne foglaltik egész lénye. A színésznő, aki a nemzeti színjátszás megszállottja, a közönség imádottja volt, emlékezéseiben örökítette meg az utókor számára életútját, hivatása szépségeit, gondjait. Kortársai regényeket írtak róla, legendás alakításai örökéle- tűek. A honi színjátszás nagyjai közül a Korona Pódium új előadásának központi alakja is Blaha Lujza. A nemzet csalogánya — az irodalmi anyagok alapján írta Kerényi Ferenc, rendezte Vámos László — ősbemutatójára az érdi Többször is föltették a kérdést, hogy igazán devalváló- dik-e az olvasás, a szép szó értéke. Nem nyugtattak meg az ellenkezőjéről. Talán majd az idő... SZAKlTÁSPRÓBA. Győrffy Miklós, a szakítás, az elválás természetrajzát járta körül tegnap délelőtt két órában. Ügy tűnhetik, talán hosszú idő egyetlen kérdés boncolgatására. Am hogy két ember kapcsolatának vagy az emberi közösségek felbomlásának problémája milyen sokakat érint, izgat, bizonyította ez a műsor. Azt kutatták, mi történik akkor, amikor két ember vagy egy kisebb-nagyobb, eladdig teljes összhangban együttműködő gárda felbomlik. Megszólalt színész és sportoló, sok érdekes ember, mégis a legtöbb továbbgondolásra érdemes mondata annak az építésznek volt, aki a társas- ház-lakók lélektanáról adott képet. Azt a folyamatot vázolta fel, ahogy a lakásnélküliség összetartó ereje megszűnik, s már nincs az a kacsalábon forgó palota, mely feledtetni tudná a kisebb-nagyobb egyéni sérelmeket, de legesleginkább azt az igényüket, hogy a nehézségeken túl, most már egyedül és csakis egyedül birtokolhassák az egészet. Csepeli György és Hernádi Miklós szociológusok szerint a közösségek felbomlásának alapvető oka, hogy a benne élők nem képesek élni azzal a demokratizmussal, melynek gyakorlására a legalkalmasabb keret lenne az ilyen kis emberi együttes. Ezt még tanulnunk kell. B. H. Benta-völgye Termelőszövetkezet kultúrtermében került sor. A Blaha Lujzát megszemélyesítő Tiboldi Mária megpróbálta végigjárni a nagy előd életútját. Partnerei — Mikes Lilla és Farkas Bálint — korhű hangulatot teremtettek. A dalos, táncos produkció — bár az ősbemutatóra még nem kellőképpen csiszolódott ki — tükrözte a magyar nyelvű honi színjátszásért folytatott hosszú küzdelmet. Az est különleges hangulatához hozzátartozott, hogy ez az előadás is része a majdani Nemzeti Színház építésének: az előadás bevételével járulnak hozzá a költségekhez. Er. K. Országos portrébiennálé Arcok és sorsok A Hatvani Galériában szombaton délelőtt ünnepélyesen megnyitották az Arcok és sorsok elnevezésű negyedik országos portrébiennálét. A gazdag tárlaton — amelyre pályázat útján jelölték le a legjobb műveket — 130 művész 183 alkotással — festmények, szobrok, érmék — szerepel. A megnyitás alkalmával kiosztották a zsűri által odaítélt díjakat. A biennálé első díját kapta idős Szabó István Kos- suth-díjas szobrászművész, második díjat kapott Dezső József festőművész és Trischlcr Ferenc szobrászművész. A harmadik díjat öten kapták: Csiszár Elek, Fülöp Erzsébet, Mácsai István Munkácsy-dí- jas, Szinte Gábor Munkácsy- díjas festőművészek és M. Szűcs Ilona szobrászművész. A Hatvani Galéria által létesített kitüntető emlékérmet kapta Pirk János Munkácsy- díjas festőművész, aki indulástól kezdve támogatója a Hatvani Galériának, és Marosvári György fiatal festőművész, aki kiemelkedően jó munkával vesz részt a biennálén. A Hatvani Galéria kertjében ez alkalommal ünnepélyesen felavatták Petőfi Sándor mellszobrát, Borsos Miklós Kos- suth-díjas szobrászművész alkotását. Háromrészes balettest Új bemutató Üj bemutatóra készül a Győri Balett. Színre viszik Ravel Boleróját Markó Iván Kos- suth-díjas érdemes művész koreográfiájában. A háromrészes balettest másik bemutatója a Boldog lelkek című táncköltemány, amelynek koreográfiáját Markó Iván Mahler: V. szimfóniájára készítette. A december 10-i bemutatón az említetteken kívül még Haydn Évszakok című lírai táncjátékának felújítását táncolja az együttes a győri Kisfaludy Színházban. Shvoy Kálmán titkos naplója Vallomás a Horthy-rendszerről J Egyre többet tudunk meg a Horthy-korszakról, az el- ^ lenforradalmi rendszerről. Szükség van erre, hogy a mai ^ fiatalság, amelynek az akkori idők már történelem, vi- í lágosan lássa, milyen események következtében jutott < oda az ország, amely a hitleri Németország oldalán vett részt a második világháborúban és szinte a tönk szélére $ került. Az úri osztály egyszer s mindenkorra eljátszotta ^ vezető szerepét. BÍR A DIÓFI GYE LÖ ■
