Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-27 / 280. szám

1983. NOVEMBER 27., VASÁRNAP Tanácskozik a délszláv nemzetiségi kongresszus Közös hazában, azonos célokért zetiségi olvasómozgalmat, amely jó lehetőséget kínál az anyanyelv gyakorlására, a nemzetiségi kultúra, hagyo­mány megismerésére. Kiadvá­nyaikban is igyekezett közzé­tenni kultúrájuk értékeit, újabb verses- és tanulmánykö­tetek mellett regényt is megje­lentet. Mándity Marin, a szövetség főtitkára a beszámolóhoz fű­zött szóbeli kiegészítőjében hangsúlyozta: szervezetük mozgósítja a horvát, szerb, szlovén lakosságot arra. hogy tevékenyen vegyen részt nem­zetiségi politikánk megvalósí­tásában, vállalja nemzetiségét, két kultúra hordozójaként tölt­se be a híd szerepét. '*v Népviseletbe öltözve a soraiban résztvevők — Az MSZMP következetes nemzetiségi politikájához hí­ven sokat tettünk azért, hogy megszabaduljunk történelmi múltunk terheitől. Magyaror­szág ma már éppen olyan szo­cialista hazája az itt élő dél- szlávoknak, mint a magyarok­nak. Közösek' örömeink, mint ahogy közösek gondjaink, fel­adataink is. Ez az azonosulás, és a kölcsönös bizalom a mi nagy erőnk ma és az lesz hol­nap is, szocializmust építő együttes munkánkban — fe­jezte be felszólalását Korom Mihály. A többi nemzetiségi szö­vetség nevében Márk György, a Magyarországi Románok De­mokratikus Szövetségének fő­titkára köszöntötte a kong­resszust: — A hazánkban élő nemze­tiségek legmagasabb fórumai­kon — politikai életünk jelen­tős eseményein — kinyilvá­nítják, hogy jó barátságban, egyetértésben élnek a magyar lakossággal, egymással, köl­csönösen osztoznak örömeik­ben, gondjaikban, közös erő­feszítéssel teljesítik feladatai­kat. Köpf Lászlóné felszólalásá­ban elmondta, hogy a szövet­ség mindenkor számíthat a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség támogatására. Akcióikkal, pályázataikkal elő akarják se­gíteni az anyanyelv tanulását, használatát, a nemzetiségi kultúra ápolását. Fórumokat almrnak teremteni az ifjúsági szövetségben is a nemzetiségi fiatalokat érdeklő kérdések, problémák megbeszélésére. A vitában felszólaló kül­döttek elismeréssel szóltak az anyanyelvoktatás fejlesztése érdekében hozott intézkedé­sekről. Nagyra értékelték az anyanyelvi kiadói tevékeny­séget is. Elismerően szóltak a Magyar Televízió pécsi stú­diójának szerb-horvát adásá­ról; ennek szerkesztői az utób­bi öt év alatt eljutottak kame­ráikkal az ország valamennyi délszláv lakta vidékére, mű­soraikkal igyekeztek hű képet adni a nemzetiségi politika megvalósításáról, a szerb- horvát és szlovén emberek mindennapjairól. A kongresszus ma, vasárnap folytatja munkáját. A HÉT HÍRE JÓ MORZSÁS 0 Ifjúsági aktívát rendezett meg a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága. 0 Anyag- és energiatakarékos ajtók és ablakok kiállítása nyílt meg a Budapesti Nemzetközi Vásár területén. 0 A forgá­csoló szakmunkások országos vetélkedőjének döntőjét Pécsett bonyolították le. 0 A hét híre az is, hogy a Magyarhoni Földtani Társulatban hazánk agrogeoló* giai múltjáról és jelenéről zajlott le vitaülés. Pedolőgiai, azaz talajtani fogalom került * a címbe, rá­adásul a köznapi ember szá­mára a legfontosabbak egyike, mert hiszen akkor van reális remény a jó termésre, ha — ez a szakmai jelölése — jó morzsás talajba jutott a mag, s nem — mondjuk — kötöt­ten homokosba. Az ember több ezer esztendeje ura és rabja a földnek, kamatoztató- ja és szolgálója, ám valójában tapasztalataira, elődei ismere­teire hagyatkozva művelte meg a tenyérnyi és az ezer hektárnyi darabokat, nem so­kat tudva — esetleg valamit sejtve — arról, milyen me­chanikai, fizikai, kémiai, bio­lógiai folyamatok mennek a termőtalajban végbe. Alig év­százados csupán a talajtan tu­dománya, ám amilyen bonyo­lult hatásokra formálódik át, javul vagy romlik le egy-egy terület termőrétege, e tudo­mány is olyan bonyolult ha­tások nyomán növesztett új és még újabb ágakat, hajtáso­kat, így a talajfizikát, -ké­miát, -biológiát, -genetikát, -rendszertant. Ez utóbbi meg a talajmorfológia, azaz a ta­lajtípusok képződési folyama­tának tudománya sokféle cso­portosítást állított fel — mint például az A, a B, a C szin­tek, ezek változatai, az Aj, Á2, Bj, Cn stb. s könnyen rá­mondhatnánk, bíbelődjenek ezzel a .szakemberek, ám megálljunk! Meg, mert a nagyüzemi gazdálkodás, a sok száz vagy éppen ezer hektá­ros földdarabok nem kezelhe­tők úgy, amint kezelhetők voltak a fél, az egy hektáros parcellák, az apáktól, nagy­apáktól örökölt kis magyar holdak, négyszögölek. Köd takarja már, de azért csak emlékezzünk: Pest me­gyében 333 ezer hektár földet osztottak szét azoknak, akik a sok századon át verítékkel ön­tözött úri birtokoknak új bir­tokosai, legjogosabb tulajdo­nosai lettek, s ha akkor valaki azt mondja nékik, ügyeljenek már rá, friss kincsüknek milyenek az agrogeológiai jel­lemzői, bizonyára a hóbortos­nak kijáró riadt mosollyal fe­leltek volna. Holott ezer min­dent tudtak a talaj titkaiból, csak éppen ezeknek az isme­reteknek a csoportosítása, tu­dományos rendszerbe foglalása volt ismeretlen előttük. Ismer­ték például a talajuntság je­lenségét — az egymás után vetett azonos növények lerom­lását —, de kevésbé azt, a növényváltáson kívül mi mó­don, a tápanyagok fokozott pótlásával például, tehetnek ellene. A talajtan hazai nagy művelői, Treitz Péter, Krey- big Lajos és mások öröksége akkor lett igazán közkincs, amikor a történelem új irány­ba fordította a nép sorsát, a tudós és a földművelő közöíti párbeszédre akkor kerülhetett sor. Tart ez a párbeszéd ma is — a megye jogos büszkesé­ge, hogy e párbeszéd olyan kiemelkedő tudósait mondhat­ta, mondhatja magáénak, mint Baskay Tóth Bertalan, Stefa- novits Pál —, mert a tapasz­talat igazolja: a tudomány eredményei jó forin;o<r.i válthatók át Átválthatok, hi­szen a Stefanovi:s Pál-féle genetikai osztályozás hat fő csoportja — váz , erdő-, réti, mezőségi talajok, szikesek, láptalajok — között egy sincs, amely teljesen haszontalan, hasznavehetetlen, semmire sem jó lenne, csak annyi kell — „csak” — hozzá, hogy tu­dás és anyagi eszköz lépjen frigyre, mert akkor a szik is hasznot hozásra szorítható. Szándékkal említettük a szi­ket; sajnos, nem szűkölködik benne a megye. A változatos talajgeológiai jellemzők mö­gött — mert e megjelölés ér­vényes a megyére — ugyanis az húzódik meg, hogy sok á szikes, a félig kötött homok- folt — például Örkény, Tatár- szentgyörgy környékén — a Gödöllői-dombság körzetében a homokkal kevert erdei ta­laj, másutt mezőségi talajtípust lelhetünk, azaz van minden­ből, de jajból-bajból is, mert szedi vámját az erózió, a def­láció, tehát a víz, a szél okoz­ta kártétel le nem becsülhető Most harminc esztendeje, 1953-ban 220 tsz és 125 tszcs tevékenykedett a megyében, összesen 8100 hektáron... Hosszú volt az út a mai több mint 300 ezer hektárig, a mozgó talaivizsgáló laborató­riumokig. de hiszen — stílu­sosan szólva — nemcsak a szó szerinti vetéshez kell a talaj­érettség .., Mészáros Ottó MINDEN HÉTEN MÁS NYELVEN A tököli tamburazenekar rövid ízelítőt adott a délszlávok gazdag né pzen evilágiból A Pest megyéi küldöttek egy csoportja ÉLÉNKEN BESZÉLGETNEK a Pest megyei küldöttek, szünetben hozzájuk csatlakozom. Kissné Vidák Mária Tökölről jött, ahol a nemzetiségi óvódéban dolgozik. — Egyik héten magyarul, másik hé­ten pedig szerb-horvát nyelven foglal­kozunk a gyerekekkel — mondja —, és öröm, hogy milyen értelmesek, ügyesek. Egyéves tapasztalat van mögöttünk, lát­juk, hogy a kicsinyek nagyon szépen haladnak. Pár napja a kongresszusi kül­döttek egy csoportja járt az óvodában és kétnyelvű műsort mutattunk be a tiszteletükre. Egyébként olyan kisfiúk és kislányok is vannak nálunk, akiknek nem nemzetiségű anyanyelvűek a szü­lei, do azt akarják, hogy a gyerekeik tanuljanak tőlünk. Közben az is kiderül, hogy Kdssné Vi­dák Mária a saját családjában is siker­rel alkalmazza pedagógiai elveit. Két és fél éves kisfia már kétnyelvű dalocská­kat énekel a család örömére. Hájos Lászlóné, aki Százhalombattá­ról érkezett, ugyancsak természetesnek tartja, hogy mindkét gyermeke — 11 éves fiú és 9 esztendős kislány — jól tud szerbül. Igaz, hogy az iskolában csak heti egy órát gyakorolnak, ami nagyon kevés, de otthon és a klubban, ahol rendszeresen tartanak összejöve­teleket. megteremtik a lehetőségeket. Már készülnek az új esztendő köszön­tésére, amikor bátyus bál lesz és fel­elevenítik a régi népszokásokat. Tüskés Lászlóné Drobilits Éva ugyan­csak a hagyományok nagy tisztelője, és Nagy sikere volt a szerb-horvát nyelvű könyveknek kötelességének érzi a régi népszokások gyűjtését. MÁR A SZÜLEIM IS Szentendrén éltek — csatlakozik a beszélgetésünk­höz —, és így sok idős embert megis­mertem, akik szép meséket tudtak, csa­ládi ünnepeken előadták a köszöntőket Huszonhét kazettán gyűjtöttem össze ezeket a szövegeket és úgy érzem, ér­tékmentés is volt, amit csináltam, mert sokan már nem élnek a régi mesemon­dók közül. Tüskés Lászlóné egyébként a szent­endrei dalmátklub vezetőjeként is a ha­gyományok megőrzéséért munkálkodik. Fiatalítani és szélesíteni szeretné a kört, mert többségében nyugdíjasok tartoz­nak közéjük. Igaz. hogy mikor látvá­nyos, szép népi játékukat, a tűzugra- tást bemutatják, a 60 évesek is bámu­latos ügyességről tesznek tanúbizony-- ságot. Dr. Milosevits Péter, az ELTE böl­csészettudományi kar délszláv tanszé­kének tanársegédje, aki Budakalászról érkezett a tanácskozásra, komolyra for-, dítja a szót: RENDKÍVÜL FONTOSNAK tartom a nemzetiségi irodalom ügyét. Hét esz­tendeje nemcsak tankönyvek, hanem1 szépirodalmi művek is megjelennek ná­lunk nemzetiségi nyelven, és ez rend­kívül sokat jelent a számunkra. A szerb-horvát irodaloA eddig főleg ver­seskötetekkel jelentkezett, többségében olyan költők művei láttak napvilágöt. akik már hosszú munkásságot1 tudnak maguk mögött. Reméljük, hogy rövide­sen a fiatalokra is sor kerül. G. J. Mint az első oldalon hírfii adjuk, tegnap Budapesten megkezdődött a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének kongresszusa. A szövetség országos választmányának a kongresszus elé terjesztett beszámolójában hangsúlyozta: az ország tizenegy megyéjében — ezen belül szűkebb pátriánkban — és a fővárosban a magyarokkal és más nemzetisé­gűekkel együtt élő délszlávok tevékenyen részt vesznek az alkotó munkában, szocialista társadalmunk építésében. Gazdasági helyzetük, életkö­rülményeik, jogaik azonosak a magyar és más nemzetiségű lakosokéval. Az anyanyelvi oktatás eredményeiről a be­számoló megállapította: ma már ötven óvodában csaknem kilencven óvónő foglalkozik mintegy kétezer horvát, szerb, szlovén nemzetiségű gyermek­kel anyanyelvén is. Az anya­nyelvet jelenleg kétnyelvű és a nyelvoktató általános isko­lákban oktatják; a kétnyelvű Iskolákban a tanítás feltételei javulnak, a pécsi iskola pél­dául ebben a tanévben költö­zött új épületbe. A budapesti szerb-horvát tanítási nyelvű gimnázium országos beiskolá­zású intézmény, az anyanyel­vi kultúra ápolásának egyik legjelentősebb bázisa, s az idén Pécsett Is teljéssé vált a szerb-horvát ■ nyelvoktatás intézményhálózata. Több vá­ros középfokú Iskoláiban már évekkel ezelőtt bevezették a szerb-horvát és a szlovén nyelv oktatását, s a szövetség szorgalmazza a kétnyelvű ok­tatás bevezetését már a dél­szlávok lakta településeken is. Fontosnak tartják a jelenlegi­nél több nemzetiségi pedagó­gus képzését. Ehhez adottak a lehetőségek országunkban. A Szombathelyi Tanárképző Fő­iskola szlovén tanszéki cso­portjának létrehozása révén megoldódott a szlovén tanítók és tanárok hazai képzésének problémája, a szerb-horvát nyelvű tanítókat a Bajai Fel­sőfokú Tanítóképző Főiskolán, a tanárokat pedig a Pécsi Ta­nárképző Főiskolán képzik. Az országos választmány a beszámolóban megállapította: a magyarországi délszlávok hí­ven ápolják, gyarapítják kul­túrájukat. Egyre több fiatal kapcsolódik be a nemzetiségi amatőr művészeti együttesek —i> néptánc, népzenei csopor­tokba. kórusokba —, amelyek jelentős mértékben hozzájá­rulnak évszázados hagyomá­nyaik megőrzéséhez, a nemze­tiségi kultúra gazdagításához. A szövetség támogatta a pécsi nemzetiségi bemutató színpad létrehozását. Ennek szervezői színházat, irodalmat kedvelő nemzetiségi fiatalok, köztük A vitában felszólalt Korom Mihály, aki az MSZMP Köz­ponti Bizottságának üdvözletét tolmácsolta: — Az MSZMP és a magyar kormány tudatos törekvése az, hogy az alkotmányban rögzí­tett teljes állampolgári egyen­jogúság mellett tovább javul­janak a nemzetiségek sajátos­ságainak megőrzéséhez, anya­nyelvének, kultúrájának ápo­lásához és fejlesztéséhez szük­séges feltételek — mondotta. — E cél érdekében hazánk­ban olyan nemzetiségi politi­kát folytatunk, amely megfe­lel internacionalista felfogá­sunknak és szocialista társa­dalmunk humanizmusának. A lenini elvekre épülő nemzeti­ségi politika az MSZMP álta­lános politikájának szerves ré­sze. Ezek alapján nyugodt szívvel állapíthatjuk meg — hangsúlyozta —. hogy a Ma­gyar Népköztársaságban élő, dolgozó nemzetiségieknek nin­csenek megoldatlan alapkérdé­seik. — Alkotmányunk, törvé­nyeink minden hazai nemze­tiség számára a magyarokéval teljesen egyenlő jogokat és kö­telességeket állapítanak meg — hangsúlyozta Korom Mi­hály. A lehetőségek megvaló­sításában azonban sok a kö­zös tennivalónk. A magyarok és a nemzetiségiek érdekazo­nossága a szocialista társada­lom építésében, a közös fel­adatok megoldásához szüksé­ges szövetség nélkülözhetetlen alapja. Hazánkban a nemzeti­ségi politika gyakorlata, a szo­cializmus teremtette lehető­ségként a szocialista demokrá­Érdemi vita kantakozott ki cia útján válik minél telje­sebben valóra. A Központi Bizottság titká­ra a továbbiakban rámutatott, hogy közös feladataink meg­oldásában a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szö­vetségének is nagy a szerepe és a felelőssége. Az országos, a területi és a helyi szervek várják, igénylik a szövetség alkotó részvételét a nemzeti­ségi politika megvalósításában. Ehhez az is kell, hogy a szö­vetség aktívan kezdeményezze és fejlessze az együttműkö­dést. Korom Mihály a továb­biakban elismeréssel szólt a szövetség munkájának ered­ményeiről és hozzátette: nagy­ra értékeljük és a továbbiak­ban is szívesen fogadjuk a szocialista Jugoszlávia közre­működését a magyarországi délszlávok anyanyelvének, kultúrájának ápolásában, gaz­dagításában. KOROM MIHÁLY: Erőnk alapja a kölcsönös bizalom főiskolások elősegíthetik újabb színjátszó csoportok alakítá­sát. rendszeres szereplését. A beszámolóból kitűnt az is, hogy a délszláv klubok a kul­turális és közélet központjai, számuk folyamatosan gyarap­szik. Minden évben megszer­vezte a szövetség a délszláv nyári néprajzi és honismereti gyűjtőtábort, támogatja a nem­

Next

/
Thumbnails
Contents