Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-26 / 279. szám
1983. NOVEMBER 26.. SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 9 Száz éve született Babits Mihály Babits Mihály: Nem halhatok meg, ha éltem A gyémántszóró asszony Móricz Zsigmondnak A Bristol ká;éházbsn együtt üi a Nyugat vezérkara, közlük Ignotus és Osvát Ernő. Melléjük telepszik Schöpflin Aladár és néhány vers kéziratát teszi le a márványasztalra. Elsőként Ignotus olvassa el az Ismeretlen szegedi tanár költeményeit, majd tűnődő tekintettel Osvát elé tolja, aki szintén nem mond rögtön véleményt, hanem az egészet a zsebébe süllyeszti. Nem sokkal később Nagyváradon megjelenik a Holnap című antológia első kötete, melyben Babits Mihálynak Ady Endre mellett más költők társaságában több verse lát napvilágot, köztük a Turáni induló és a Fekete ország. A Nyugat köreiben vegyes hatást keltett a kiadvány. Kemény Simon szigorú bírálatot Irt róla. csak Ady művészetét tartva tiszteletben. Osvát azonban — ritka pillanat szerkesztői munkásságában — a tollhoz nyúlt Babitsot is jó szóval illetve, maid szűkszavúságában Is sokat mondó levelet írt az akkor már Fogarason élő fiatal tanárnak: „Igen tisztelt Uram! Kérem, küldje el nekem összes műveit." Hamarosan megjelenik Babits Mihály három verse a Nyugat első évfolyamának huszonkettedik számában. A költő ezzel otthonra talált a Nyugat hasábjain. A hirtelen eljegyzés után pedig hamarosan végleg frigyre lépett a folyóirattal, melynek Osvát halála után családfő je lett. „Egy-egy csilingelő rímű vers jött távolból, Erdélyből, s azt a jó érzést éreztük, hogy egyszerre gazdagok vagyunk: a magyar irodalom váratlan virágzásba borult Ady papja már akkor teljes fényében pompázott, s ettől mintha az egész litera- tura mezeje felüdült volna, özönnel burjánzóit élő, mint hosszú tél után' mindenfajta növény, ígéret öröm. Babits úgy jelent meg á meleg napokon, készen, éretten, valami meg- mondhatatlan édes ízzel harmat rezgett szavain, fojtott, s szinte túlzott illat áradt a soraiból” — írta róla Móricz Zsigmond. Móricz szavaiban két világ ölelkezett össze. Hiszen egyéniségük, költői látásmódjuk és hanghordozásuk sok mindenben különbözött egymástól. Móriczcal ellentétben Babits zárkózott, élete végéig félszeg természet. Még barátai társaságában is nehezen oldódott fel. Az irodalomban élt, versekben gondolkodott. Ugyanakkor a valóság tényeit szomjasan szívta magába. Bárhol élt — a Reviczky utcai bérház harmadik emeleti, lépcsőházi bejáratú lakásának könyvekkel zsúfolt dolgozószobájában, nyaranta Esztergomban vagy a Vérmező tájékán — mindenről tudott, ami az országban, a világban történt. Magába húzódó szótlan természete. a klasszikusokhoz való vonzódása. költői érzékenysége és kivételes verselői készsége már a maga korában sokakat csábított arra, hogy Vart pour Vart költőnek nevezzék, aki elefántcsonttornyában magasan trónol, kirekesztve a köznapi valóságot. Ez ellen fakadt ki Illyés Gyula egyik írásában, mondván: a vád Babits műveinek figyelmeden olvasásából következik. Hiszen a fiatal Babits rosszul fűtött hónapos szobákban dideregve, soványan védte álomból és valóságból tapasztott sáncait. Egy olyan korban, amikor a tehetségtelenség, a félműveltség, a pongyolaságával kérkedő nagyképűség hadat üzent a szépnek, az emberi nemességnek és igazságnak. Ha toronyról beszélünk, az inkább a csillagvizsgálóé, a várőré, a világítótorony lakójáé volt. A költészetet az embereknek szánt szent ajándéknak tekintette. A pal- lérozatlanságot, a henyeséget halálos bűnnek fogta fel, hitt a szavak megváltó erejében. Tudatosan készült arra. hogy az emberi jó, a művészi szép igehirdetője legyen." Huszonöt évesen úgy kezelte a magyar ritmust és rímet mint a hatvanöt Arany; olyan érzékeny volt a hangulatokhoz. mint Csokonai és Verlaine, merész modernsége pedig Baudelaire-hoz hasonlítható. Poéta doctus volt valóban, ahogy Balassi, Csokonai, Kölcsey, Vörösmarty és Arany János is. Nincs a magyar irodalomban műveletlen költő. „Minden igazi író, aki önnön alkotásának folyamatát figyeli, rájön előbb-utóbb. hogy az írásmű kitűnősége, vagy elhibázott volta a legvégső fokon slíluskérdés ... Egész bizonyossággal érzem, hogy regényem jósága, történetem valószínűsége. s még alakjaim élethűsége is. minduntalan egy-egy megtalált, vagy meg nem talált szón fordul meg. A legmélyreható tanulmányokat végeztem; gazdag vagyok élményekben és emberismeretben: őszinte és erős érzelmek hevítenek. Mindez nem ér semmit, ha kellő szó. a kellő helyen nem áll rendelkezésemre, művem papiroslzű, rajzom élettelen” — írta egyhelyütt műhelyvallomásában. Hozzáfűzve, hogy „a magyar fű közt vannak virágok és nagyon sok gaz van, de sima, egyenletes, egészséges színű gyepet keveset találok... A magyar stílus gatyában jár.” Első kötetének — Levelek írisz koszorújából — megjelenésekor cso- daverselőnek, kígyóbűvölőnek. opeve—«- Cm. óía. v-rfí* á 2*4 UC oJr L, ttU, yA <’ & • tsyAtbA A Dal című vers kézirata raírónak nevezték, aki egyben szimfonikus zenész és filozófus is. Megvádolták. hogy játszik a szavakkal, pedig az halálos játék, komoly játék, kétségbeesett játék volt. A szavak mágusa semmit sem vett köny- nyedén. mindenre alaposan felkészült. Amikor Dante Isteni Szinjáté- kát fordította, egy térkép volt kiterítve _az asztalán, az Inferno mappája. melyen a limbusok titkos csavargásait. a purgatórium lépcsőit, a paradicsom fényrózsáit tanulmányozta. hogy ebből is ihletet nyerjen dallamos terzináihoz — írta Kosztolányi Dezső. Már életében költőfejedelem volt. anélkül, hogy erre a szerepre vágyott volna. Csupán munkásságával akart példát és mértéket mutatni a fiatalabb nemzedéknek. Zárkózott természete ellenére szerette a társaságot. A Reviczky utcai lakásban gyakori volt a vendég. A teafőző a konyhában állandóan süstörgött. Az idősebbek mellett sokszor fordultak meg nála fiatalok. Az új kéziratokat mindig nagy érdeklődéssel vette kezébe. Nem oktatott ki senkit, tapintatosan igyekezett az önálló képzelőerőnek szárnyat adni egy barátságos fejbólintással vagy megértő mosollyal. Babits Mihály számos műfajban érezte otthonosan magát. Mint regényíró A gólyakalifával, a Tímár Virgil fiával, a Kártyavárral, a Hatholdas rózsakerttel vagy a magyar Buddenbrook-háznak is nevezett Halálfiaival klasszikus értékű alkotásokat hozott létre. Remek fordításainak sorából kiemelkedik Dante La Divina Commediája. Kivételes érzékenységgel tolmácsolta a firenzei óriás művét a mindenkori magyar olvasók számára. Kritikáinak^ esszéinek, elmefuttátásainak koronája pe-' dig Az európai irodalom története. melyben a világirodalmat az európai szellemiség jegyében bontja ki. Egész művészetére éppen az európai szellemiség nyomta rá a bélyegét. Kimopdva-kimondatlanul vallotta, hogy magyarnak lenni csak európaiként lehet. Másként bezárkózunk a magunk emelte börtön falai közé. Munkásságára a népek kölcsönös tisztelete nyomta rá bélyegét. Az első világháború idején hangja különösen felforrósodott. A Fortissimo című verséért perbe fogták istenkáromlás címen. A vádtanács előtt maga mondja a védőbeszédet. Nem magát, hanem az ügyet oltalmazza. A Tanácsköztársaság ideje alatt egyetemi előadóként vállalt szerepet. Annak leverése után — hiába ír egy szelíd szavú magamentséget — ferGjszaka ez, testvéri... SzQksc« van a fényre. vetni amaz őrült asszony útjai elébe: kit tántorgóvá vakított szörnyű vesztesége. Óh, hány fiat vesztett! mennyi vagyonát taposták szét talpas, süket katonák! idegenné zárták tőle legjobb otthonát. S azt se tudja már, hogy lába merre lép: jobbra is. balra is árok, meredék s minden lépten szórja, veszti kincsét, erejét. S míg gyémántját, gyöngyét így hullatja, széllyel, ékeskedik csináltvirág- s üveggömbfüzérrel, mely gáncsot vet lábainak, ahogy küzd a széllel. Lámpása a szélben, — hagyta — kialudt: vak tátongó mélység szélén fut és egyre fut — . mégis fény ragyogja be, s nem sötét az ut. Nem a csinált virág s üveggömb ragyog, hanem az a gyémánt, amit elhagyott: még az árokba is utána ragyog! Ragyogj, gyémánt, ragyogj! szükség van a fényre, Szegény őrült asszony útjai elébe; mert anyánk ő s a miénk minden vesztesége. Ady Endrével get ege s sajtótámadás éri, tanári állásától, nyugdíjától megfosztják. Ám akkor már ott áll mögötte a Nyugat, melynek az első világháború végén, darab időre szerkesztője volt, majd Osvát halála után annak minden gondja az ő vállára nehezedett. Előbb Móricz Zsigmonddal együtt jegyezték a lapot, később azonban szerkesztésről vallott sok tekintetben különböző felfogásuk szétválasztotta őket. líj vért Ömlesztett Babits a folyóiratba. Osvát nyomdokán haladva. Szabad utat nyitott a fiatal tehetségeknek — többek között — Szabó Lőrincnek, Illyés Gyulának, Erdélyi Józsefnek, Pap Károlynak, Gelléri Andor Endrének, Weöres Sándornak. Babits az új törekvéseket szabadon hagyta kibontakozni. Egyhez azonban váltig ragaszkodott: a magas irodalmi eszményhez, szigorúan kizárta a Nyugatból a csupán szórakoztató irodalmat. A Baumgarten-alapítvány kurátoraként is ezt tartotta szem előtt. Felelős szavú, döntéseinek tisztességét azóta a múló idő igazolta. A díjazottak közt nincs egyetlen egy sem, aki ne váltotta volna be. az előlegezett bizalmat. Kényesen ragaszkodott a végrendelet szelleméhez, mely leszögezte, hogy a díjban azok részesülhetnek, akik minden vallási, faji és társadalmi előítélettől mentesek és csakis eszményi célokat szolgálnak és így személyes előnyök kedvéért megalkuvást nem ismervén. anyagiakban szükséaet szenvednek. Életében sokat szenvedett, számos betegség gyötörte. De mindig a költészet kínált számára enyhítő nyugalmat. Még akkor is, mikor reátört a halálos kór. Éveken keresztül vergődött gyilkos szorításban. Amikor 1941. augusztus negyedikén, egy hétfői napon, néhány perccel éjfél előtt a Siesta szanatórium második emeleti különszobájában csonttá és bőrré soványodva végleg lehunyja szemét, az éjjeli szekrényen ödi- pusz fordításának kézirata. A gyász első pillanataiban Adyhoz írt versének sorai nyújthattak némi vigaszt: „ ... amit zengtem, örökre zengtem, és nem halhatok meg, ha éltem." Ravatalánál fölsorakozott az akkori haladó irodalom színe-virága. Sírjánál Illyés Gyula, Schöpflin Aladár, Szabó Lőrinc. Benédek Marcell és mások búcsúztatták. Néhány hónappal később Illyés Gyula szerkesztésében megjelenik a Babits- emlékkönyv, melyben több mint félszáz író tiszteleg elévülhetetlen emléke előtt Köztük Radnóti -Miklós egy fájdalmasan szép versével: „Ki nézi most tollat fogó kezünket, ha betegen, fáradtan is. de mégis... ki lesz az élő Mérték most nekünk... Halott keze nem fogja már a tollat, béhunyt szeme nem lát több éjszakát. Örök világosság, kibomló égi láng röppen felé a földi füstön át." SZOMBATHELYI ERVIN Ezarküencszázharminciíettöben a Nyugat huszonöt éves Jubileumán, a Zeneakadémián. Babits Mihály, Erdélyi József, Szép Ernő, Gellért Oszkár, Móricz Zsigmond, Laczkó Géza, Tóth Aladár, Török Sophie, Schöpflin Aladár, Főst Milán, Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes társaságában.
