Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-22 / 275. szám

^Mriav 1983. NOVEMBER 22., KEDD Samir ismétlődő fenyegetőzései Izraeli légitámadások több kallómban Izraeli harci gépek vasárnap kora délután több hullámban bombázták a Bejrúttól délke­letre elterülő hegyvidéknek a szíriai erők által ellenőrzött övezeteit, s a szíriai légvéde­lem egy támadó gépet lelőtt — jelentette a bejrúti rádió. Az izraeli hadsereg főpa­rancsnoksága megerősítette a támadás tényét, egy Tel Aviv-i katonai szóvivő pedig elismerte a harci gép elvesz­tését. A szíriai hadsereg szóvivője röviddel ezután bejelentette, hogy a szír légvédelem két izraeli gépet lőtt le: az egyi­ket Bejrut déli részén, a mási­kat a fővárostól északkeletre. Izraeli részről ezt cáfolták. A szíriai szóvivő szerint a táma­dás drúz hadállások ellen irányult. Tel Aviv-i katonai források ezzel szemben azt ál­lították, hogy az Al-Szaika, a Népi Front Palesztina Felsza- badításáért-Főparancsnokság és a Demokratikus Front Pa­lesztina Felszabadításáért el­nevezésű szervezetek állásait bombázták. ■ A Haladó Szocialista Párt bejelentette, hogy a támadás során két libanoni polgári la­kos meghalt, nyolc megsebe­sült — valamennyien ugyan­annak a családnak a tagjai. Jichak Samir izraeli minisz­terelnök vasárnap este azzal fenyegetőzött, hogy Izrael „új és régi módszerekkel” folytatja támadásait azok ellen, akik támadják. A kormány szóvi­vője mindazonáltal arról „biz­tosította” Damaszkuszi, hogy a vasárnapi légitámadás nem a Fegyvernyugvás Trípolibm (Folytatás az 1. oldalról.) egymással szemben álló szár­nyai között. Közlése szerint az Arafathoz hű erők zöme a vá­rosban összpontosul. A Reuter arról tudósított, hogy a lázadók tegnap délelőtt két irányban előretörtek az észak-libanoni városban, visz- szaszorították az Arafathoz hű erőket, s néhány száz méterre megközelítették a PFSZ veze­tőjének a főhadiszállását. Jasszer Arafat tegnap dél­előtt Tripoliban tartott sajtó- értekezletén úgy nyilatkozott, hogy nem lát semmiféle lehe­tőséget a konfliktus politikai rendezésére, főként azért, mert nincs kapcsolata a szírekkel. Haddam szíriai külügyminisz­ter egyébként egy tegnap meg­jelent hetilapnak adott inter­jújában kizárta az Arafattal való megbékés lehetőségét. Arafat tegnap délutáni (a nap folyamán második) sajtó- értekezletén közölte, hogy el­fogadta a harcok beszüntetését szorgalmazó felhívást, ugyan­akkor hozzáfűzte: elszánta ma­gát arra, hogy „az utolsó már­tír” elestéig harcoljon. Az An-Nahar című bejrúti lapban idézett palesztin forrá­sok szerint az El-Fatah, a Habbos-féle Népi Front Pa­lesztina Felszabadításáért és a Havatmeh vezette Demokrati­kus Front Palesztina Felsza­badításáért egységfrontba szándékozik tömörülni a PFSZ megmentése végett. A három legnagyobb pa­lesztin szervezet egyesülési terve számításba veszi a Szí­riához közel álló El Szaika és a Népi Front Palesztina Fel­szabadításáért főparancsnok­ság kirekesztését a PFSZ-ből. Habbas és Havatmeh szerve­zete elítélte a törvényes pa­lesztin vezetés, illetve az észak-libanoni menekülttábo­rok ellen indított fegyveres támadást. Washingtoni mesterkedés Nicaragua elleni akciók Az Egyesült Államok fokoz­za agresszív mesterkedéseit Nicaragua ellen és meghiúsít­ja a Contadora-csoportnak a közép-amerikai béke megóvá­sa érdekében tett erőfeszíté­seit — jelentette ki Humberto Ortega, nicaraguai nemzetvé­delmi miniszter. Managua épülő védelmi rendszerének megszemlélése után tartott sajtóértekezleten Ortega közölte: a Reapan-kor- mányzat hadihajókkal vette körül Nicaragua partjait és több tíz ezer tengerészgyalo­gost irányított Hondurasba — az ott folyó hadgyakorlatra — azzal a céllal, hogy az első adandó alkalommal Nicaragua elleni fegyveres intervencióra használja fel őket. Közben Costa Rica-i terület­ről Jelentősen fokozzák Nica­ragua elleni akcióikat az ame­rikai támogatást élvező -nica- raguai ellenforradalmárok is. A legutóbbi, az ország déli ré­szén fekvő Cardenas település és a San Juan folyó térségé­ben lezajlott összecsapásokról szólva Ortega elmondta, hogy a harcok során a sandinista hadsereg' egvségel mintegy húsz ellenforradalmán tettek harcképtelenné. Az Egyesült Államok Costa Rica-i nagykövete, Curtin Winsor a La Náción című Costa Rica-i napilapnak adott nyilatkozatában közölte: „nem lehetetlen”, hogy Nicaragua ellen invázió indul. Az Egye­sült Államok — hangoztatta — ..nem tud a térségben együtt élni egy marxista—leninista rendszerrel”. Winsor elismerte, hogy a washingtoni terveket szolgálja a Condeca, a közép-amerikai védelmi tanács aktivizálása is. Közben a sandinista népt hadsereg alakulatai felszámol­ták a niearaguai ellenforra­dalmárok legnagyobb, nicara­guai területen levő utánpót­lási támaszpontját. Az ország északi határa közelében kiépí­tett támaszpont helikopterek és kisebb repülőgépek fogadá­sára alkalmas leszállópályával rendelkezett, s Hondurasból ide érkeztek az, ellenforradal­mároknak küldött fegyver­szállítmányok. A sandinista front központi lapja, a Barricada tegnap számolt be a Jinotega tarto­mányban zajlott tíznapos har­cokról. A támaszpontot a san­dinista hadsereg „Simon Boli­vár’’ nevű speciális zászlóalja foglalta el. Az összecsapások­ban a sandinista erők mint­egy száz ellenforradalmárt semmisítettek meg. szíriai csapatok ellen irányult, hanem az izraeli hadsereggel szemben elkövetett, az utóbbi fjetekben megsokasodott me­rényletek megtorlására szol­gál. Az első bejrúti értékelések szerint Izrael visszatért a megtorló-megelőző támadások éveken át követett gyakorla­tához Libanonban. A támadá­sok eszkalációja azonban könnyen izraeli—szíriai konf­liktussá szélesedhet. * Az izraeli megszálló hadse­reg légiereje tegnap délelőtt szimulált légitámadásokat hajtott végre a dél-libanoni Szidon város ellen, amelynek lakossága általános sztrájkot hirdetett a kegyetlen elnyomó intézkedések miatt. A drúz állások ellen intézett vasárnapi légitámadást kom­mentálva a damaszkuszi lapok kiemelték, hogy a szíriai be­avatkozás megakadályozta az izraeli katonai repülőgépeket céljaik elérésében. Az Al- Baath szerint az izraeli légi­erő amerikai repülőgépek vé­delme alatt hajtotta végre tá­madását. „Ez volt a kezdete a közös amerikai—izraeli ' ag­ressziónak” — írta a lap. A libanoni eseményekkel összefüggő hír, hogy rijadi lá­togatását befejezve vasárnap visszatért Bejrútba Amin Dzsemajel libanoni elnök, aki elsősorban a libanoni megbé­kélési kísérletről, a befagyasz­tott izraeli—libanoni megálla­podás „helyettesítésének” a lehetőségéről tárgyalt Fahd szaúdi királlyal. Tarik Aliz Moszkvában A szovjet kormány meghívá­sára vasárnap munka látoga­tásra Mo-szkvába érkezett Ta­rik Aziz. az Iraki Forradalmi Parancsnoki Tanács tagja, mi- niszterelnök-helvettes. külügy­miniszter. A repülőtéren az iraki vendéget Georgij Kor- nyijenko, a szovjet külügymi­niszter első helyettese és más hivatalos személyiségek fo­gadták. Osztrák kommentár Sinowatz budapesti útjáról Példamutatónk a kapcsolatok Az osztrák—magyar egvütti működés meggyőző példa 'a különböző társadalmi rendsze­rű országok kapcsolataira — állapította meg a hét végén a Neue Zürcher Zeitung. A lao Fred Sinowatz osztrák kan­cellár budapesti látogatását kommentálva rámutatott: az osztrákok és a magyarok hosz­A szovjet külügyminisztérium állásfoglalása Amerikai megtévesztő manőver Nem a szovjet küldöttség vezetője, hanem Paul Nitze, az amerikai delegáció vezető­je terjesztette elő a genfi tár­gyalásokon nem hivatalos for­mában azt a javaslatot, ame­lyet most a szovjet fél szájá­ba adva terjeszt az Egyesült Államok, s amely azt a látsza­tot keltheti, hogy a Szovjet­unió hajlandó lemondani az angol és a francia nukleáris rakéták számbavételéről — er­re mutat rá a TASZSZ hír- ügynökség a szovjet külügyi minisztérium állásfoglalását ismertető anyagában. A szovjet fél a helyzet tisz­tázása céljából tájékoztatta a tényekről azon országok kor­mányait, amelyeket az Egye­sült Államok megtévesztett. Az Egyesült Államok eny­hén szólva nem korrekt ma­gatartása e kérdésben újabb bizonyítéka annak, hogy az amerikai fél nem törekszik a kölcsönösen elfogadható meg­állapodás megtalálására, amely megakadályozná a nukleáris A szejm kétnapos ülése Személyi változások a KB-ban A Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottsága, amely kétnapos üléséin a gaz­dasági reform eredményeit és távlatait vizsgálta meg. szom­baton este módosította a KB vezető testületéinek személyi összetételét. A KB titkárává választotta meg Tadeusz Porebskit, a LEMP KB Politikai Bizottsá­gának tagját, és Henryik Bed- narskit, akit ugyanezen a na­pon választottak be a köz­ponti bizottságba. A központi bizottság fel­mentette KB-titkári tisztségé­ből és a politikai bizottság póttagjává választotta meg Marian Orzechowskit. aki a Hazafias Nemzeti Üjjászületé- si Mozgalom országos tanácsa elnökségének főtitkára is. és az ezzel összefüggő feladataira hivatkozva kérte felmentését a KB-titkári tisztéből. A központi bizottság pót­tagjává választották meg Sta­nislaw Miskiewiczet, a szcze­cini vajdasági pártbizottság első titkárát. Tadeusz Porebski, a KB új titkára 52 éves. a műszaki tudományok doktora. 1980-ig több, mint tíz éven át volt a Wroclawi Műszaki Egyetem rektora. 1980. októberében lett a wroclawi vajdasági pártbi­zottság első titkára, 1981-ben a vajdasági pártértekezlet új­ból megválasztotta erre a tisztségre. Henryk Bednarski 50 éves, a humán tudományok doktora. 1980 előtt a Bydgoszczi Peda­gógiai Főiskola rektorhelyette­se volt. 1980-ban választották meg Bydgoszcz első titkárává. Tegnap a lengyel parla­ment kétnapos tanácskozásá­nak első napján, lényegében folytatódott az a vita, amely a hét végi KB-ülésen kezdő­dött el a gazdaság és a re­form helyzetéről. fegyverkezési hajsza új, igen­csak veszélyes szakaszának bekövetkeztét Európában — mutat rá a szovjet külügymi­nisztérium állásfoglalása. szú közös történelmük során valószínűleg soha nem értet­ték meg egymást jobban, mint éppen most. Ebben nagy sze­repe volt a két politikai veze­tőnek: Bruno Kreiskynek és Kádár Jánosnak. A példás kapcsolatok továbbfejlesztése kölcsönös szándék. hiszen mindkét ország haszonélvező­je volt a hetvenes évek eny­hülésének és tartanak attól, hogy a nemzetközi viszonyok megkeménvedése a kétoldalú kapcsolatokra is kihathat — ez azonban eddig nem követ­kezett be. A Neue Zürcher Zeitung idézi Lázár György illetve Fred Sinowatz kijelen­téseit, arról, hosv változatlanul fejleszteni kívánják a kapcso­latokat. azért is. hosv hozzá­járuljanak a nemzetközi léc kör javításához. Vita a bonni parlamentben (Folytatás az 1. oldalról) kompromisszum elérésére mintegy öt esztendő áll még rendelkezésre, o nyugati tele­pítés teljes befejezéséig. En­nek megfelelően felszólította a Szovjetuniót, hogy a telepítés megkezdése után ne szakítsa meg a genfi tárgyalásokat. Kohl ezúttal a korábbiaknál kevésbé hangsúlyos formában beszélt arról, hogy folytatni kell a kelet—nyugati párbe­szédet, a Kelettel való meg­értés keresését. Azt mondotta, hogy „az erőegyensúly alapján a kapcsolatok új, jobb minő­ségére törekszünk a Szovjet­unióval és a Varsói Szerződés többi tagállamával. Megtart­juk a megkötött szerződéseket, és minden területen az együtt­működés folytatására törek­szünk a szocialista országok­kal. A kelet—nyugati vi­szonyt nem akarjuk a rakéta- kérdésre korlátozni”. „A Nyu­gat kellő katonai ereje és az enyhülési politika nem állnak ellentétben egymással” — je­lentette ki. Hons-Jochen. Vogel, a Né­met Szociáldemokrata Párt parlamenti frakciójának elnö­ke, meggyőző érvelésű beszé­dében elutasította a kormány­pártok által támogatott raké­tatelepítés megkezdését. A szociáldemokrata vezető, bár ő is a Szuvj.'t niót tette felelőssé a fegvv ktzési ver­seny mostani fordulójának megkezdődéséért, úgy ítélte meg, hogy a Szovjetunió leg­utóbbi kezdeményezései meg­felelő tárgyalási alapot kínál­nak, kínáltak volna egy, a mindkét felet kielégítő, genfi kompromisszum kidolgozásá­ra, ha a Nyugat kellő komoly­sággal megvizsgálta volna eze­ket a javaslatokat — szögezte le Vogel. Pártja frakciójának többsé­ge nevében Vogel — hitet té­ve az NSZK nyugati elköte­lezettsége mellett — mind­ezeknek az érveknek az alap­ján elutasította a telepítés megkezdését. A kormánypártok szónokai (Alfred Dregger, Theo Waigel, Hans-Dietrich Genscher, Wolf­gang Mischnick), élesen tá­madták felszólalásaikban a Szovjetunió — állítólagos —, „mértéktelen” fegyverkezését és a szociáldemokrata pártot, azt állítván, hogy az SPD a telepítés elutasításával meg­gyengítette a Nyugat pozíció­ját, és megakadályozta a gen­fi tárgyalások sikeres befeje­zését. Helmut Schmidt, az SPD el­nökhelyettese, volt kancellár, ezúttal is egyetértését fejezte ki a NATO telepítési politi­kájával. Pekingi aggodalmak Hu Jao-pang Japánba látogat Holnap kezdődik Hu Jao- pang nyolcnapos japán! láto­gatása. A KKP KB főtitkára először utazik tőkés országba. Hu Jao-pang megbeszélései nemzetközi és kétoldalú kér' 'Jegyzet TANULSÁGOK - HÚSZ ÍV UTÁN déseket egyaránt felölelnek majd. Kína vegyes érzelmekkel fi­gyeli a Nakaszone-kormány külpolitikáját. Peking és To­kió ugyan egyformán negatív magatartást tanúsít a közép­hatótávolságú rakéták kérdé­sének megítélésében, s Kína az ellen sem emel kifogást, hogy Japán fejlessze katonai erejét, kapcsolatait az Egye­sült Államokkal. Pekingben ugyanakkor gyanakvással fi­gyelik Japán szerepvállalását a Koreai-félszigeten, a japán katonai erő számára kijelölt feladatokat. Tömegtüntetések Cipruson Nicosiában főbb tízezer gö­rög ciprióta tüntetett tegnap a szigetország északi részén kikiáltott „Észak-ciprusi Tö­rök Köztársaság” ellen. Az úgynevezett zöld vonallal ket­téosztott Nicosiában a város görögök lakta részében tö­meggyűlésen ítélték el a török szeparatista állam megalakí­tását. A gyűlésen beszédet mondott a Szpirosz Kiprianu elnök távollétében államfői feladatokat ellátó Georgiosz Ladasz, a ciprusi képviselőház elnöke: felszólította az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy sze­rezzen érvényt ciprusi határo­zatának. Tüntetésekre került sor a „zöld vonal” másik oldalán, a város törökök lakta felében is, ahol a résztvevők a „füg­getlen köztársaságot” és az azt elismerő Törökországot éltet­ték. .. Húsz esztendeje, 1963. novem- '/ bér 22-én 12 óra 20 perckor ha- í lálos lövés érte a texasi Dal- yt lasban John Fitzgerald Kenne- S. dyt, az Egyesült Államok 35. /. elnökét. A dallasi rendőrség és a Szövetségi Nyomozó Iroda (az' FBI) az első perctől kezdve kitartott állítása mellett: a magányos gyilkos, Lee Harvey Oswald automata puskájából származott a golyó, amely ki­oltotta Kennedy életét. Az, hogy egyszerre két-három ol­dalról is eldördültek a lövé­sek — szemtanúk állították ezt —, a nyomozó hatóságokat hidegen hagyta. Arra sem ke­restek magyarázatot, hogy Os­wald ismerőse, a szervezett alvilággal szoros kapcsolatot tartó sztriptízbár-tulajdonos, Jack Ruby honnan szerzett tudomást arról, hogy a gyil­kosság gyanúsítottját mikor szállítják át a helyi rendőrség épületéből a megyei rendőr­ségre. Ruby akadálytalanul bejutott a szigorúan őrzött épületbe, s a kísérő detektí­vek szeme láttára, a televízió kamerája előtt agyonlőtte a vádlottat. Annak kiderítése, hogy ki vagy kik ölték meg az elnö­köt, tulajdonképpen tizedran- gü kérdés. Az igazi probléma: miért ölették meg? Kennedy utóda, Johnson elnök Earl Warren főbíró vezetésével hattagú bizottságot nevezett ki az ügy tisztázására. Nos, a 888 oldalas, Warren-jelentés 131 oldalt szentelt annak bizo­nyítására, hogy az elnök­gyilkosságot nem összeeskü­vők irányították, hogy Os- waldnak nem voltak bűntár­sai. Azóta számtalan vizsgálat folyt az ügyben, amelyek cá­folták ezt az állítást. Az amerikai kongresszus megbí­zásából folytatott vizsgálat 1981-ben egyértelműen meg­állapítja, hogy az elnök a szervezett alvilág összeesküvé­sének áldozata lett. Azt hisz- szük azonban, nem járunk rossz úton, ha azt mondjuk: az alvilág és egyes politikai erők összeesküvése vezetett a gyilkossághoz. Az alvilág már korábban hadat üzent John Kennedy- nek, és a később ugyancsak megölt Robert Kennedy igaz­ságügyiminiszternek. Az elnök és öccse hallatlan mértékben megerősítette az alvilág fel­göngyölítésére az igazságügyi apparátust, a gengsztervezérek egymás után kerültek bíróság elé. John Kennedy halála után sokáig elsősorban a gyilkos­ság körülményei foglalkoztat­ták az amerikai és a nemzet­közi közvéleményt. Arról ke­vesebb szó esett, hogy volta­képpen ki volt John Kennedy, az ember, a politikus. Az el­múlt években azonban meg­szaporodtak az életművével foglalkozó könyvek, amelyekből kirajzolódik az egykori elnök alakja, tevékenysége. A róla rajzolt, eltúlzott pozitív kép­pel szemben megállapíthat­juk: nem volt egyértelműen haladó politikus, sem bel-, sem külpolitikájában. Törté­nelmi tény, hogy a CIA által előkészített kubai inváziós kí­sérlet az ő kormányzása alatt történt. Kennedy volt az, aki — bár a feljegyzések szerint kétkedések és vívódások kö­zepette — néhány százról 15 ezerre emelte a Vietnamba küldött amerikai tanácsadók számát, és ezzel nagy lépéssel vitte előre a később katasztró­fába torkolló indokínai poli­tikát. Kennedy hároméves elnök­sége idején kétségtelenül tett bizonyos lépéseket a hideghá­ború feloldására. Ezt azonban erősen fékezte a külügyi és katonai bürokrácia, amelyet szoros szálak fűztek a legna­gyobb monopolista csoportosu­lásokhoz. Ezt talán legszem­léletesebben a szovjet—ameri­kai bécsi csúcstalálkozó bi­zonyítja. Az, hogy a találkozó — igaz, szovjet kezdeménye­zésre — ’ egyáltalán létrejött, kétségtelen, Kennedy javára írandó, de az is tény, hogy a megbeszélések — éppen az amerikai fél vonakodása miatt — nem vezettek áttöréshez. Elnökségének utolsó évében Kennedy kezdte megérteni, hogy az Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak különle­ges felelőssége van a világbé­ke megőrzésében. A Washing­ton egyetemen mondott be­szédében először hangzott el amerikai elnök szájából, hogy a háború a Szovjetunióval el­pusztítaná az Egyesült Álla­mokat. Felhívta honfitársait, vizsgálják felül a szovjet- amerikai viszonyra vonatkozó elképzeléseiket. Kennedynek volt érzéke a realitások iránt, és életének utolsó szakaszában már kez­dett rátalálni a történelmileg helyes útra. Ellentmondásos életútja azzal a tanulsággal is szolgál, hogy az alapvető nemzetközi erőviszonyoknak kell meghatározniuk még egy olyan világhatalom politikáját is, mint az Egyesült Államok. Gáti István

Next

/
Thumbnails
Contents