Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-19 / 273. szám

1983. NOVEMBER 19., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 Egy hajóban ülünk A jelenlegi, nehezen vajúdó-átalakuló, válságos időket minden ország megérzi, újab'ban még az árrobbanást kezdeményező­haszonélvező OPEC-tagállamok is szenvednek kiszámíthatat­lan hatásaitól. A kilábalást nehezíti, hogy a világ nem ismer csalhatatlan receptet, összehangolt cselekvési programot. Az orszá­gok egymás rovására protekcionizmussal, gazdasági bezárkózással próbálják stabilizálni helyzetüket. A szocialista országokat, köztük hazánkat kétszeresen sújtják a tőkés áru- és pénzpiacok manipulá­ciói: a megkülönböztetett vámtarifák és árukontingensek, a kiviteli tilalmak, a hitelbojkott. A magyar lakosságot érthetően szintén sokféle negatív hatás éri. A különböző gazdasági gondok és következményeik gyakran át­tételesen hatnak a személyes érdekre, a köznapi tudatra és társa­dalmi feszültségek forrásaivá válnak. A gyors gazdasági fejlődést megszoktuk, s most nehezen elviselhető például az erősen mérsé­kelt termelésnövekedés, s az azzal járó fejlesztési és bérezési pénz­hiány, az importkorlátozás, az értékesítés és a gazdálkodás megany- nyi új gondja. Az elkerülhetetlen visszalépés a! már megszokott gyors növe­kedéshez képest különösen a fogyasztásban fájdalmas. A gyarapodó bevételekre építve ugyanis a családi költségvetésekbe az állami ház­tartásokhoz hasonlóan beépültek a kiadásokat évről évre növelő, úgynevezett automatizmusok. A kialakult életmódon, fogyasztási szokáson nehéz változtatni. A szükséges többletjövedelem meg­szerzése — ha erre egyáltalán lehetőség nyílik — külön munkával, több munkával jár, tehát ugyancsak az életvitel módosítását ered­ményezi. A gazdasági gondok káros következményei közt szólhatunk azokról az erkölcsi és lelki hatásokról, amelyeket a jövő iránti ag­godalom és nyugtalanság, a meglevő viszonyok féltése vált ki. A stagnáló, csökkenő reálbér például óhatatlanul korlátozza az anyagi ösztönzést, tompítja a munkakedvet. Az embert a különböző objektív és szubjektív hatások együtte­sen érik. A személyes helyzet, a beállítottság, az életideál, s a kör­nyezet tompíthatja is, dramatizálhatja is az egymást többnyire erő­sítő hatásokat. Emiatt az emberek gondolkodása, cselekvőképessége, reagálása távolról sem egységes. A különbségek igen nagyok. A társadalom egy része kész aktívan tevékenykedni a problé­mák megoldásán, s ezért áldozatokat is vállal. Gondoljunk a társa­dalmi munkásokra, akik érthető és elérhető célokért önzetlenül, akár térítésmentesen is dolgoznak. Ők a munkahelyükön is készek több­letteljesítésre, teljes erőbevetésre változatlan vagy akár csökkenő reálbér mellett is. Jól tudjuk, persze, hogy nem mindenki ilyen öntudatos, közös­ségi ember, de a társadalom túlnyomó többsége a mostani nehéz helyzetet nem csupán túlélni szeretné, hanem — igaz, különböző fo­kú aktivitással és meggyőződéssel — segíteni, cselekedni is akar. Ta­lálkozhatunk természetesen olyan honpolgárokkal is, akik saját helyzetüket és az országét kilátástalannak tartják, s elmennének a munka temetésére. Számuk, bár jelenleg sem túl nagy, az utóbbi években észrevehetően gyarapodott. A nehéz idők, a fagyos világpolitikai szelek minden országban rontják a társadalmi közérzetet, mondhatni, a rendszer ellen dol­goznak. Ezért gyakoriak a kormányválságok és -bukások. Nálunk az MSZMP vállalja saját tevékenységének kritikáját, politikája szüntelen korrekcióját, megújítását. Példa erre, hogy miközben az éves egyensúlyi és nemzetközi fizetési feladatokból a gazdasági és a társadalmi élet megoldására mozgósítja az ország tartalékait, ki­alakítja a kitörés hosszú távú stratégiáját. Az óvatoskodók, az úgy­nevezett biztonsági játékosok ellenében meghatározta a gazdaságirá­nyítási rendszer továbbfejlesztésének fő irányait. (Igaz, elutasította a túllicitálóknak a reform reformjára vonatkozó elképzeléseit is.) A vállalatok öntevékenységét, felelősségét, a népgazdaság alkalmaz­kodóképességét kívánja növelni. A politika megújításának másik példája a választási törvény vitája. A tanácstag-, az országgyűlési képviselőjelöltek közül szó szerint választhat majd az állampolgár, s megszűnik az alternatívát mellőző szavazás. A társadalmi és munkahelyi demokrácia fejlesz­tése nem öncél. A két és több jelölt közüli választás, a gazdasági vezetők pályázatai segítik, hogy minél rátermettebb emberek jussa­nak előbbre. A demokratizmus révén felszínre kerül, érvényesül az egyének és a kollektívák véleménye, javaslata, erősödik a felelősség- teljes közéleti magatartás. Sorolhatnánk a központi kezdeményezéseket, amelyek tanúsít­ják, hogy a párt és a kormány ura a helyzetnek, jó érzékkel irányít­ja az ország hajóját a viharos tengeren. Nem vonul védett kikötőbe, az eredeti célok irányába töretlenül halad, manőverezve, kockáza­tot vállalva. A hajó személyzete és utasai nem élhetnek félelemben, kétségek közt, hit kell a cél eléréséhez, bizalom a kapitányban. Nehéz helyzetben még inkább szükséges a párt iránti bizalom, a szövetségesekhez fűződő íratlan szerződések újrafogalmazása, az új kérdésekre új válaszok adása. E gy hajóban ülünk — szoktuk mondani. Ám a sokat emlegetett alkalrrtazkodókészséghez, a küzdőképességhez, az eltökéltség­hez, a kitartáshoz nélkülözhetetlen jó közérzet nem teremt­hető meg kizárólag központi intézkedésekkel. Múlhatatla­nul szükséges a helyi életrevalóság, öntevékenység. Az emberek az ország vezetőivel ritkán találkoznak, annál gyakrabban a közvetlen főnökkel, annak feletteseivel, a bolti eladóval, a tanácsi ügyintéző­vel. Kölcsönösen adunk-kapunk egymástól, némelykor jó érzést, máskor sebeket. A kulturált, igényes viselkedés, a kellő tolerancia szerepe is megnőtt, nélküle már-már elképzelhetetlen a hatásos cse­lekvés. Egyre távolodunk attól az időtől, amikor még az emberekkel el­hitették, hogy a cél szentesíti az eszközt. Sok jó származhat át­alakuló, vajúdó világunkból. Megtanulhatunk’ felelős nemzet mód­jára élni, dolgozni. A tennivalók garmada még előttünk van, bizo­nyításra mindenkinek lesz alkalma. Érdemes hát személy szerint el­gondolkodni azon: mi függ tőlem, hogy az országgal együtt megerő­södve kerüljünk ki a viharból. KOVÁCS JÖZSEF az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa Mentőöv fulladás ellen A Józan ész, a vezetés eszköze y Az értékelemzés lényegében nem más, mint alkalmazott józan ész, ráció- 4 nalizálási eljárás, amely a célszerű emberi tevékenységet segíti elő: — olva- y som dr. Nyikos László, a Pénzügyminisztérium ellenőrzési főigazgatósága y helyettes vezetőjének tollából e sorokat. Minél kedvezőbbek egy termék tu- 2 lajdonságai (hasznossága, funkciói), és minél kevesebb az érte ho- 2 zott áldozat (minél kevesebb költséget emészt fel), annál kedvezőbb a fel- ^ használó számára, az értékelemzés, mint módszer és szemlélet már több 7 évtizede létezik, s bár hazánkban is egyre többet beszélünk erről és egyre 6 népesebb az értékclemzők tábora, általánosan még a m&i napig sem terjedt el ^ alkalmazása. A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság rendezett III. értékclem- z zési konferenciáján több neves külföldi és magyar szakember képviselte in- £ tézetét, vállalatát. Köztük a gödöllői Ganz Árammérőgyár és az Óbuda 7 Termelőszövetkezet küldöttei is. ^ Termékünket, technológiánkat, szolgáltatásunkat értékelemeztük, és ^ ennek révén kétmillió devizát takarított meg a vállalat. A költségeink Jö ^ százalékkal csökkentek . . . Ugye önök is olvastak, hallottak már ilyen y eredményről? S bár könnyebb és jobb érzés hinni ezeket, mint kételkedni, y mégis az emberben — a laikusban *— óhatatlanul felmerülnek az ellenérzé- y sek: Ugyan milyen rosszul dolgozhatott az a vállalat eddig, ahol ilyen tar- 2 talékokat lehet még feltárni? Csodaszer talán ez az értékelemzés? Vagy ^ mentőöv fulladás ellen? Nos, ezeket a kételyeket szeretnénk eloszlatni egy ^ ipari és egy mezőgazdasági vállalatnál folyó értékelemzési tevékenység be- ^ mutatásával. A legkisebb ráfordítással Az értékelemzést először valóban csak az iparban alkalmazták. Hiszen egy terméknek nyilván vannak funkciói: amikből ki lehet, és a gazdaságosabb gyártás érdekében ki kell szűrni a feleslegeseket (minden olyan képesség felesleges, amit a vevő nem kíván). Nyilván vannak költségei, amelyeket csökkenteni le­het. Elméletben ez egyszerűnek tű­nik, a gyakorlatban korántsem az. A gödöllői Ganz Árammérőgyár termékeinek több mint 50 százalé­kát exportálja, versenytársai van­nak a piacon. Ez műszaki paramé­terekben, minőségben és árban is versenyképes termékeket követel meg. Az értékelemzés alkalmazásá­val képesek lehetnek az ilyen komp­lex igényeket a legkisebb ráfordí­tással kielégíteni. • Már volt 1976-ban kísérleti érték- elemzés a KTI vezetésével a válla­latnál. Akkor a DH-típusú három­fázisú fogyasztásmérőt vizsgálták. S bár a szerzett tapasztalatok egy ré­szét nem tudták nyomban hasznosí­tani, megértették, hogy a vállalati információs rendszer és az informá­ciók áramlása, feltétlenül korszerűsí­tésre szorul. Az idén az ugyancsak nagysoro­zatban gyártott DE-típusú egyfázisú fogyasztásmérő értékelemzését tűzte ki célul. A létrehozott team tagjai között van konstruktőr, gyártásfej­lesztő, szerszámszerkesztő, szervező, minőségellenőr is, kereskedő is. Fő beosztásuk mellett átlagosan napi két órát fordíthatnak az értékelem­zésre. Kovács Magdolna, a team ve­zetője segítségével magam is részt vehettem a kéthetenkénti ülésük egyikén. A különböző szakképzett­ségű, a más-más osztályon dolgozók ott rögtön reagálhatnak egymás ész­revételeire, véleményére. Kedvezőtlen háttérrel — A team feladata csak a prob­léma megfogalmazása, s a meg­oldásra javaslatok tétele lenne — mondja Kovács Magdolna. — Ám a mi területünkön ez kevés. Hiszen minden egyes javaslatot kipróbá­lunk a gyakorlatban. A mérőknek, minden költségcsökkentés mellett is meg kell felelniük a szabványélőírá­soknak. A változtatást és a konstruk­ciós fejlesztést számtalan hazai és nemzetközi előírás korlátozza. A DE-típusú fogyasztásmérő ér­tékelemzését még be sem fejezték, s már itt a DH háromfázisú fogyasz­tásmérő analizálása. — A felhasználói igényeket 10 éves előrelátással, a vállalati igénye­ket és a konkurrencia elemzését mintegy 5 évre előre vizsgáltuk, s értékeltük saját helyzetünket is. A vállalati igények rangsorolásánál — a költségek csökkentése mellett — kiemelkedett, hogy csak olyan ter­méket érdemes gyártanunk, amely­hez kevesebb munkaerőre van szük­ség, nagy volumenben gyártható, il­letve értékesíthető és a jelenlegi színvonalnál jobb minőségű. Ver­senytársainkról megállapítottuk, hogy a műszcrjellegű termékek gyár­tására, a gondos felületkikészítésre törekednek, és egyre több az alap­anyagok között a műanyag. A saját helyzetünket vizsgálva úgy láttuk, hogy az ipari háttér igen kedvezőt­len. Elsősorban a kohászati, a finom- hengerművi termékek minősége és választéka, a korszerű műszeripari kötőelemek hiánya korlátozza saját termékeink értékének növelését. A team következő feladata nem egy terméktípus, hanem egy techno­lógiai folyamat vizsgálata lesz. Ter­mészetesen a kettő nem határolha­tó el egymástól élesen, de az utóbbi komplexebb elemzésre ad módot. A vállalatnál található sokféle techno­lógiai folyamatból azt választották ki értékelemzésre, amelyben a ter­mék a legfőbb fázison megy keresz­tül. Ugyanis itt várható a legtöbb kritikus pont felfedezése és azok fel­oldása révén a legnagyobb ered­mény. Európában elsőként Nemcsak Magyarországon, hanem Európában is. az Óbuda Termelőszö­vetkezetnél értékelemeztek először mezőgazdasági terményeket. Ponto­sabban, folyamatot. A mezőgazdaság­ban ugyanis a vizsgálat célja nem a vevő igényei szerinti új termék fej­lesztése optimális költségekkel, ha­nem annak a termesztési — te­nyésztési — módszernek a meghatá­rozása, amellyel a leggazdaságosab­ban állítható elő egy virág vagy például a tej. Itt igénye nemcsak a vevőnek van, hanem a növénynek is, ahhoz, hogy fejlődjék. Szüksége van földre, vízre, tápanyagra, nap­fényre. A termelőnek viszont egyál­talán nem mindegy, hogy mennyibe kerül a föld, a tápanyag, a napfény. Nem mindegy, hogy a virág mind­ebből mennyit kap, ha kevesebbet a szükségesnél, akkor nem fejlődik, ha pedig többpt, akkor drágább. • lesz, mint kellene. ­— A mezőgazdaságban az érték- elemzés időtartama legalább egy év, mert az élő szervezet fejlődését elemezzük, s a természetet nem le­het sürgetni. — Kovács Bélával, a tsz ipari és szállítási ágazatának ve­zetőjével, Entz Balázs kertészmér­nökkel és Gáspár Péterrel, a Köz- gazdasági Továbbképző Intézet szak­emberével beszélgettünk. A KTI-t kereste meg az Óbuda Tsz 1979-ben. Kovács Bélában az értékelemzés lelkes hívére találtak. Irányításával a termelőszövetkezeten belül három team alakult. A növényházi termesz­tés, a növénytermesztés, illetve az állattenyésztés területén. A módszer­tani vezetést a KTI szakembere vállalta, de magát az információ- gyűjtést, rendezést, az alkotó bírála­tot és a javaslatokat azok a szakem­berek végezték (mérnökök és kerté­szek egyaránt), akik jól ismerik sa­ját területüket. Rosszul záró ablakok A budakalászi hathektáros bolgár rendszerű növényházi telepen az ér­tékelemző csoport azt a feladatot kapta, hogy a kertészet vezetői által kijelölt terméket vegye vizsgálat alá, tárja fel a veszteségforrásokat és tegyen javaslatot új gazdaságos módszerekre. A munka 1980. júliu­sában a cserepes virágtermeléssel és a szegfűtermesztéssel kezdődött. A témakör később kibővült a cserepe­seknél a muskátli és a ciklámen, a vágott szegfű, valamint az üveghá­zak műszaki állapotának vizsgála­tával. Problémaként jelentkezett többek között a tetőszell'őzés, a pá­rásítás és öntözés, valamint a házak bejáratainak kérdése. A 12 növény­Virág Szemök György műve háznál 3600 rosszul záródó, ablakot találtak. Emiatt fűtési időszakban mintegy 100 ezer kilogramm fűtő­olajjal a külső légteret fűtik. A szeg- fűértékelsmzéskor kiderült, hogy ha tiszta tőzegben termesztenék, ; és ha ez jó minőségben, elfogadható áron beszerezhető lenne, akkor a kultúra letermése után a tőzeg sző­nyegként felcsavarható lenne és ki­dobásával egyban a fertőtlenítés is megtörténne, ami jelentős költség­megtakarítás. Elkészültek többek között a talajfunkció elemzésével. A jelenlegi 20 cm vastagságú ta­lajrétegek helyett a 15 cm-es is elég a megkívánt funkciók megvalósítá­sához. Minden egyes centiméter 30 köbméter földet jelent, nem beszél­ve arról, hogy a kevesebb föld be- hordása kevesebb gépi és kézi mun­kát igényel, a vékonyabb talajréteg kevesebb vegyszer, illetve gőz, köz­vetve olaj felhasználásával fertőtle­níthető. Nem csodaszer, nem ópium Értékelemzéssel csökkenteni tud­ták a tejtermelés önköltségét. A költségszerkezet vizsgálata feltárta, hogy akkor is csökkenthető az ösz- szes takarmányozási költség, ha a mennyiséget nem csökkentik, de az egyes takarmányokat helyes arány­ban használják fel. 8 Sokan most azt gondolhatják, hogy a gödöllői Árammérőgyár és az < Óbuda Tsz által ismertetett eredményekre értékelemzés nélkül is rájöhettek í volna a szakemberek. Nos, éppen ez az, hogy értékelemzés nélkül véletlen- í szerű, eseti, hogy fclfedezik-c, hol lehetne javítani. A szisztematikus vizs- } gálát folyamán pedig törvényszerű, hogy felismerjék a kritikus pontokat. j Mindebből adódik a kérdés: ha ez ilyen jó módszer, vajon miért ódzkodnak A ettől a vállalatok többségénél? Nos, beszélgető partnereimmel és a szakiro- í dalomból erre is kerestük a választ. Kovács Béla, az Óbuda Termelőszövct- V. kezetnéi azt emelte ki, hogy a vállalatok eredményességét megítélő, még í ma is jelenlévő bázisszcmlélct az oka, amiért az értékelemzéssel elért mi- í nőségjavítás gyakran nem ismertethető cl a termék árának megfelelő eme- / lésével, vagy az elért költségcsökkentés a vállalati nyereségben. Mindez j ugyanis nem biztosítható évről évre, és ezáltal „romlik” a vállalat helyzete < az előző időszakhoz képest. Továbbá több helyen nem kellő az értékelem- í ző team érdekeltségének fokozása. Az Óbuda Tsz-bcn és az Arammérőgyár- 2 ban a team-tagok az általuk elért eredmény mértékétől függően kannak '/ pénzt. Igaz, nem könnyű végül is megállapítani, hogy mi az az eredmény, V. amit az értékelemzés produkált, hiszen egy-egy javaslat sokszoros áttételeken 8 keresztül is megvalósulhat. A vállalatok jelenlegi költségelszámolást rend- j szere nem mindig tud adatot biztosítani az értékelemző számára. Ezt alá- t támaszja az a tapasztalat is, hogy ahol beválik az értékelemzés, ott bama- '/ rosan megváltozik a költségelszámolási rendszer is. S bár problémák, okok z még szép számmal akadnának, nem érdemes folytatni a felsorolást. Ebből í is világosan látható, hogy ezek a kifogások az értékelemzés alkalmazásával £ szemben nem törvényszerűk. Magszűntethclők, kellő körültekintéssel, meg- j felelő vezetési szemlélettel, meg akarással. Az értékelemzés nem csodaszer, j nem ópium. Olyan korszerű módszer, amely gazdasági életünkben immár j nem sokáig hiányozhat a vállalatok vezetési eszköztárából. * ELLER ERZSÉBET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents