Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-19 / 273. szám

1983. NOVEMBER 19., SZOMBAT vVtöfc» Hé! érán át láthatatlan magasságban Nyaktekergető bíráló bizottság b Hét óra hét percen át repültek, keringtek szinte lát- Z hatatlan magasságban Zentai Nándor galambjai, az üllői ^ verseny második fordulójában azonban csak öt órán át ^ bírták a megerőltető terhelést. Kiss Ferenc madarai öt ^ óra 35 perces idővel előzték meg, igaz, az első menetben ^ 7 perces hátránnyal kerültek a második helyre. Tóth Ti- ^ bor falkája 4 óra 47 és 4 óra 58 perccel a harmadik he- 6 lyen végzett. A nagydíjat végeredményben Zentai Nán- 8 dór nyerte meg. Amit ma megvehet... Kutyabunda és kasmirkendő — Anyu, ez csodálatos? És nézd, milyen jól áll, mintha rám öntötték volna — lelkendezik a kamaszlány, miközben a tükör előtt forog egy rövid bundában. Any­ja nézegeti, látszik, hogy gondolkodik a vételen, majd rászól a lányára: — Na, vedd le gyorsan! Méghogy tízezret adjak ki egy ilyen kurta kis bundára? Gyere, nézünk apádnak egy kesztyűt! A kislány szomorúan akasztja vissza a szép dara­bot a kutyaszőrme bunda felírat alá. Amíg azonban ő a kiválasztott kesztyűt fizeti, anyja odalép az eladó­hoz. — Mégis megveszi? — kérdezem. — Hát persze, amikor olyan jól áll neki. Csak nem mondom meg, mert karácsonyi meglepetésnek szánom. Gslambdopping E hosszú idő alatt az érté­kelő, a bíráló bizottság az udvarokon ült és nyakizom- gyakorlatokat végezve tekin­getett az ég felé. Persze, a 7 óra csak Üllőn rekord, más községekben már 10 órás re­pülésről is beszélnek. A ga­lambászok ugyanis furfangos emberek, és a röpversenyek előtt dupld feketével itatják a versenyben részt vevő ga­lambokat, ajzószereket is ke­verjek, helyeznek az etető­vályúkba. A doppingvizsgálat még ismeretlen a galambtár­sadalomban. — Az eredmény a röpver­senyek előtti felkészítéstől és az edzésadagoktól is függ. A galambok ugyanis zárt padlás­térben tanyáznak, naponként csupán egyszer nyílik a tető­ajtó, akkor aztán szinte egy­mást tiporva repülnek ki, s a gazda csak akkor engedi le- szállni a falkát, amikor úgy T) üresnek, kihaltnak tűnik ^ első látásra az ócsai pince- ^ sor. Szelíd fácánok kapir- ?gálnak,a földből kiemelke- e dő nádtetők között, csak pakkor rebbennek fel. mi- i kor közvetlen kötelükbe g érünk. Néhány sárga levél » p árválkodik a lugasnak fut- ^ látott szőlőtőkék vesszein. «Korai, párás szürkület % ereszkedik a tájra. Emelkedett az érték Az agyagba vájt pincék lej­tős lejáratára sűrű árnyékot vet a nádtető. Lent sötétségbe vesznek a vastag tölgyfaaj­tók, nem tudni, szabad-e a be­járás, kint-e a gazda. Csak Szűcs János portája előtt lát­szanak a készülődés nyomai: tisztára súrolt hatalmas üst, nagy kanna víz, tűzrakás vár­ja a vendégeket. A házigazda azonban valahol a túlsó soron, a szomszéd pinci#: egyikében folytat szakértői vizsgálatot a frissen kiforrt idei borok kö­zött. A dombhát aljában szekér vesztegel. A két szép sötét ló egykedvűen harapdálja a szá­raz füvet, míg gazdájuk a pincében foglalatoskodik. A kiszűrődő gyertyafény vezet célhoz. Óvatosan botorkálunk a meredek lejáraton, lassan szokja a szem a sötétséget. Balló Ambrus jókedvvel fogad. — Emelkedett az értéke mostanában a pincéknek. Mióta a sok turista idejár, a tájvédelmi körzetbe, meg ősz­szel elkezdődnek a fácánvadá­szatok, gyakran érdeklődnek eladó pince után. Huszonöt éve még kétezer forintot sem fizettem az enyémért, s most 80—100 ezer forintokért cse­rélnek gazdát. — A helybeliek is megbe­csülik a pincesort? Űj határállomás építését kezdték meg Sopron közelé­ben, Kópházánál, a magyar— osztrák határon. Elsőnek elké­szítik azt a körülbelül 2 kilo­méteres utat, amellyel az új határállomást a főváros, illet­ve a Balaton felé tovább hala­dó 84-es főútvonalhoz kap­csolja. A határátkelő épülete 1985-ben készül el. A kópházi határállomás te­hermentesíti majd az év na­véli, az idő elegendő a csúcs­hoz — avat a hétpecsétes la­kat alatt őrzött titkokba Pó­lyák László, az üllői galam- bászegyesületek titkára. Ebben az évben kilenc ver­senyt rendeztek, a végered­mény kiszámításánál azonban csak két öreg és egy fiatal falka kétmenetes repülési idejét vették figyelembe. A falka 24 galambból állhat, a nyaktekergető bíráló bizottság szigorúan méri, könyveli a felszállás és a leszállás közötti időt. A fáradt galamboknak egyszerre kell a tetőre tele­pedniük, a külön-külön érke­zésnek büntetőpont a követ­kezménye. Szigorúak a szabá­lyok. Külhonba kerültek A titkár elmondja még, hogy a repülés idejének hosz- szát kedvezőtlenül befolyásol­ja a nagy meleg, a viharos szél és most már a nagy zú­gással közlekedő repülők is. — Persze, mi is szívesen járunk ki ide. Valamikor sok szőlő termett Ócsa környékén, jó borunk volt, egyre többen vájták az agyagba a gödrö­ket. Nem kellett ide se szige­telés, se kőfal, csak egy jó erős, pontosan illeszkedő ajtó a fagy ellen, meg a nádtető, hogy nagyobb esőknél nehogy átázzon a talaj. Van itt több­száz éves pince is, de a leg­fiatalabbak is elmúltak há­rom-négy évtizedesek. Ma már csak a ház körüli kertekben művelnek szőlőt, meg itt kint, a soron van néhány lugas. Újabb érkező alakja fogja el az ajtó felől beszűrődő hal­vány világosságot. Bán Ká­roly is megelégelte a magá­nyos munkát, átjött megízlel­ni a szomszéd borát. — Nálunk az a szokás, hogy otthon préselünk, s általában ott tároljuk a mustot is. Gaz­daságosabb így, hiszen a ház körül szüretelnek, s nem kell annyi edényt ide szállítani. Aztán otthon megvárják, míg kiforr, letisztul a bor, csak akkor fejtik át a hordókba, s hozzák ;de, téli szálláshelyük­re. Persze ez nem azt jelenti, hogy itt kint nincs munka ősszel, hiszen elő kell készíteni a bor helyét, kezelni, tisztíta­ni a hordókat, rendbe hozni a nádtetőt. Romantika a határban A barátságtalan őszi táj úgy látszik, több gazdát rejtege­tett, mint gondoltuk volna. Szűcs János is előkerül, nem érkeztek még meg a vendégei, benézett hát ehhéz a szom­szédhoz is. — Nyugodt, csendes itt ilyenkor minden, szívesen jönnek ki az emberek. Külö­nösen az ócsai üzemek dolgo­zói szeretnek ide járni. Min­denkinek van olyan ismerőse, aki a 185 pince valamelyiké­gyobb részében túlterhelt sop­roni átkelőt, ahol évenként már több mint egymillió utas, s nagyszámú kamion lépi it a határt. Mód nyílik majd a nem Sopronba irányuló nem­zetközi kamionforgalom elte­relésére is. Az új átkelőn Burgenland 'középső és déli fe­léből könnyebben, gyorsabban tudnak Magyarországra jönni, mert nem kell megkerülniük a soproni hegységet. Sajnos, el kell mondani azt is, hogy a fiatalokat nem ér­dekli ez az elfoglaltság. Pedig a tenyésztő, azonkívül, hogy családjának élő, otthonülő lesz, barátságokat is köthet, és az országos szintű találko­zók alkalmával egész életre szóló ismeretanyag birtokába is juthat. Ez lehetővé teszi, hogy az egészséges szelektálás során olyan jeles állományt tenyésszen ki, amelynek egy- egy eladott példánya fedezi a fenntartás egész évi költségét. Az országos kiállításokon a külföldi látogatók között jó híre van a helyi tenyész- anyagnak. Üllői galambok rep- desnek már az NSZK-ban, a közelmúltban pedig Angliába vitték a kiállítás néhány résztvevőjét, és nem is ol­csón. Hasznos időtöltés A jövő évi tervekben első helyen szerepel — már ja­nuárban — a hagyományos helyi kiállítás rendezése, amelyen 16-fajta galambot mutatnak be, azzal a szán­dékkal, hogy népszerűsítsék a szabad idő hasznos eltöltésé­nek ezt a módját, amely mel­lett még kocsmázásra, italo­zásra sem jut idő. Kiss Sándor nek a tulajdonosa, azt meg­kérik, hadd tartsák itt a bri­gádtalálkozót, a névnapot. Akik ma hozzám jönnek, azok például birkagulyást fognak főzni. Most képzelje el, ho­gyan lehet ezt egy lakásban, húsz ember számára megolda­ni? Sehogy. Itt meg elférnek a padokon, tüzet rakhatnak, énekelhetnek, nem zavarnak ezzel senkit. Meg romantikus­nak is érzik, különösen a fia­talok. Inkább kedvtelés Hideg a novemberi alko­nyat. Csontig hatolóbb, mint a pince levegője volt. A ven­dégeknek szükségük lesz a tűz- melegére, barátságos fénykö­rére, mely távol tartja a szür­ke ködgomolyokat. Előkerül­nek a nádtetők alól a szorgos gazdák, s egymást köszöntve hazaindulnak. Néhány nap múlva azonban megint útra kelnek, meg kell nézni, mi új­ság a pincesoron, forr-e még a bor, vagy már letisztult, megállapodott a hordókban. Aztán koccintani, beszélgetni kell egy keveset, meghányni- vetni a világ dolgait. Az ősz a betakarítás, a szü­ret, a téli tartalékok begyűjté­sének időszaka, még akkor is, ha a szőlő már nem sok, p a borászat is inkább kedvtelés, mint nyereséges üzlet. Ám a pincesor szerepe ettől nem változott. V olt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy család, gazdag, jómódú család. Kü­lönösen, amíg az apa élt, vol­tak, éltek gondtalanul. A vá­roska villanegyedében laktak nagy kert közepén épült házi­kóban, melyhez később úszó­medence is. épült, a kertbe pe­dig különleges növények sora települt; tulipánfa és tiszafa, s ha a szomszédban már le­hullatta szirmát a vörös futó­rózsa, náluk akkor fakasztot­ta rügyét másodszor, hogy az­tán nyár végéig viruljon. A ház bejáratához közel Vénusz szobra állt, melyet az őszi hidegek beköszöntővel gondosan befedtek. Három gyermeket neveltek; két leánykát és egy fiút. Zenét ta­nultak, főleg a legidősebb leány, akiről hamar kiderült, hogy nagyszerűen énekel. Ta­Hímzésért hímzettet Bár még csak november napjait számláljuk, a Nagy- káta és Vidéke Áfész áruhá­zában (a képen) már a kará­csonyi vásár hangulatát idézi a forgalom. Fogynak a drá­gább holmik, és a jellegzete­sen ajándéknak számító áru­cikkek is.' — Aki okos, az ilyenkor vá­sárol a karácsonyfa alá — mondja Terek Attila, a nagy- kátai áruház nyugalmazott igazgatója. — Az augusztusi kiárusítás vége óta az őszi-téli szezonra készülünk, s a kará­csonyi kínálat java része már a polcokon és a raktárakban van. Sőt, olyan holmi is akad, amelyből már utánpótlás már egyáltalán nem jön ebben az évben. Ilyen például a férfi irhabunda. Ezt szinte csak nyáron lehet beszerezni. Amit kaptunk, már el is adtuk. Ti­zenháromezer forint ide vagy oda, vitték, mint a cukrot. Sőt, elkeltek a csaknem nyolcezer forintért kínált ír- hadzsekik is, s gazdára talált jó néhány a gyönyörű kidol­gozású kutyaprém bundák­ból. Az eladó esküszik rá, de a fogasokon lógó darabok is bizonyítják; nincs két egyfor­ma színű, mintázatú kabátka sem. Egy nutriabunda is kel­leti magát, nagy meglepetés­re kiderül; ez az utolsó, a többit egy hét alatt elvitték a vevők. Idős asszony nézegeti kissé tanácstalanul a szép indiai nultak nyelveket, legkevesebb sikerrel a fiú, aki pedig apja szívét annyi reménységgel töl­tötte el. 'Mamácska is szíve­sen zongorázott sok szabad idejében, és halványkék, ró­zsaszín ruhákat viselt, mert apuka azt nagyon szerette, s magyar nótákat énekeltek. Apuka azonban megbetege­dett, betegsége súlyosbodott, a város orvosai sorra gyógyí­tották, de hiába volt minden odaadás, apuka meghalt. Bá­nata is hozzájárult viszony­lag korai halálához? Fia ugyanis megnősült, egy két­gyermekes asszonyt választott el a férjétől, s hozta a ház­hoz, és mama is csak akkor enyhült meg, amikor az asz- szonyka a születendő unoká­val békítette. És a leányok? Énekesnő lett a szép hangúból, de ’56 blúzokat, özv. Tóth Vendelné Tápiószeléről buszozott Nagy- kátára. — Eladásra hímeztem egy nagy térítőt — mondja —, an­nak az árából szeretnék venni valami szép, divatos holmit az unokámnak, de honnan tudjam én, mi a 4iyat? Va,- lami nagyon szépet szeretnék. Hímzett blúzt akar a gyerek, de nem magyarost, amilyet én is tudok csinálni. Előre vásárolnak Egy fiatal eladó siet a néni segítségére. A kiválasztott da­rab valóban szép. Diszkóban, de ballagáson is nyugodtan viselhető. Talán tetszeni fog a kislánynak a nagyi aján­déka, aki bizony több heti, szemrontó munkája ellenérté­két adta ki a fodros kis blú­zért. Fiatal házaspár válogat a színes gyermekanorákok kö­zött. A hatévesforma fiúcska egyelőre nyugodtan állja a próbálással járó kellemetlen­ségeket. — Itt lakunk Kátán — ma­gyarázza Sziráky Jánosné —, a gyereknek szeretnéhk egy­két téli holmit, mert mindent kinőtt. Sajnos, nem túl gazdag a választék ruhaneműből en­nek a korosztálynak. Nadrá­got nem is találtunk neki. Le­het, hogy Pesten kapnánk, de ha az útiköltséget hozzáadom, akkor már helyben is vásá­rolhatok megfelelőt, divatosat — a butikban. kisodorta az országból. Az évek során nem lett belőle a nyugati operaházak csillaga, viszont megbetegedett, s ha­marosan ’ hazatelepült, kissé megbomlott elmével. Az év nagy részét ideggyógyintézet­ben tölti, s ha otthon van, nem kevésbé őrült férje gyöt- ri. Húga, a világszép Zsu­zsanna, három házasságot is kötött, két férjétől elvált, vagy inkább azok váltak el tőle, a harmadik — a legjobb s leggyöngédebb —, autóbal­eset áldozata lett. A zóta élettársa van — el ne vesszen már az a nem kis összegű nyugdíj — nála jóval fiatalabb férfi, at­létatermet. akit mindenben igyekszik kiszolgálni, sőt an­nak nagylányát is —, alkal­manként. Mamácska nagyon megöre­gedett. Alig-alig ül a zongo­rához, s a szomszédolásról is leszokott Herman Éva Anorák és nadrág helyett egy sötét, végig gombos fla- nellruhával és egy kasmír- fejkendővel távoznak. A déd­nagymama karácsonyfája alá kerülnek majd ezek a holmik. Az átlag igényeinek — Mi nagyon örülünk, hogy az emberek többsége nem hagyja az utolsó hetekre a karácsonyi vásárlást — mond­ja Boros Gyula, az áruház osztályvezetője. — Nyugod- tabban, kulturáltabban tu­dunk így kiszolgálni. Igyekez­tünk már szeptembertől be­szerezni az ajándéknak szánt árucikkeket. Sapka, sál, kesz­tyű nagy választékban kap­ható. S ezek olyan holmik, amelyekből az ünnepekig már nemigen kapunk másfélét. Októberi forgalmunk harminc százalékkal Voít erősebb, mint tavaly ilyenkor, persze az árualapunk is jobb volt a múlt'évinél. " — Milyen árukat keresnek, ünnepek előtt a vásárlók? — Az sok mindentől függ — mondja Terék Attila. — El­kelnek a drága bundák, vi­szik a színes tv-t, a Hi-Fi be­rendezéseket, a szép import- csillárokat, világítótesteket. Ám a kis pénzű vásárlóknak is megfelelő kínálattal kell szolgálnunk. Olcsó divatárukat is beszerzőnk. A Kelet-ma­gyarországi Textil Nagykeres­kedelmi Vállalattal vagyunk szoros üzleti kapcsolatban, mert jó minőségű, ízléses és elfogadható árutermékeket kí­nálnak. Itt is elkelnek a diva­tos holmik, de a túl drága, exkluzív darabokra nincs igény. Így vagyunk a lábbe­likkel is. Elsősorban a diva­tos, de nem a'legdrágább ci­pőket, csizmákat keresik a vevők. A kétezer forintos, tű­sarkú csizmacsodákért a fő­városba kell utazniuk a kör­nyékbelieknek. A nagykátai áfész áruház az átlagvásárlók igényeinek kielégítését tartja szem előtt. Móza Katalin Karácsonyi vásár Salgótarjánban December 1-től 20-ig Salgótarjánban, a vásárcsarnok területén vásárt szervezünk. A magánkiskereskedők részvételére is számítunk. Elhelyezés: az erre a célra <észített, zárható, berendezett pavilonokban. Jelentkezés, érdeklődés: Mátrádékor ipari szolgállaió szakcsoport Marketing II. részlege, Salgótarján, Mező Imre u. 8. 3100 Telefon: (32) 12-988. Kiforr! már az idei bar Beszélgetések a pincesoron Magyar-osztrák Új határállomás épül Márvány! Ágnes BOLDOGÍT-E A PÉNZ? V

Next

/
Thumbnails
Contents