Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-16 / 270. szám
1983. NOVEMBER 16.. SZERDA Országgyűlés Ipsri bizottsága Kohászat, szabványosítás Kohászatunk, beleértve a vaskohászatot és az alumíniumkohászatot is, évek óta jelentős erőfeszítéseket tesz, hogy ellensúlyozza azokat az igen kedvezőtlen hatásokat, amelyeket az elhúzódó világpiaci recesszió okoz. Egyebek között ezt állapította meg Soltész István ipari miniszterhelyettes kedden az országgyűlés ipari bizottságának ülésén, az ágazat helyzetéről tartott beszámolójában. A vaskohászat a 80-as évekig kellően ki tudta használni a megnövekedett kapacitásokat. Időközben világszerte rendkívül nehéz helyzetbe került az acélipar, s a hazai gazdasági gondok következtében csökkent a belföldi igény, illetve felhasználás is. Mindennek ellenére a kohászati üzemek igyekeztek minden lehetőséget kihasználni az export növelésére. Az ipari bizottság második napirendi pontként tájékoztatót hallgatott meg az ipart is érintő szabványok, valamint egyes műszaki előírások érvényesüléséről. Olajos József, a Magyar Szabványügyi Hivatal elnöke azzal kezdte beszámolóját, hogy míg régebben sokan szigorúnak tartották a magyar szabványokat, most sok esetben ezek túl lazák. A szabványügyi szakemberek folyamatosan korszerűsítették, a változó igényekhez igazították az előírásokat, amelyek ma már nagyobb mozgásteret engednek a vállalatoknak. Felmentés, kinevezés A Minisztertanács Lauthán Ferenc belkereskedelmi miniszterhelyettest saját kérésére — érdemei elismerése mellett — nyugállományba vonulására tekintettel tisztségéből felmentette. A kormány dr. Spilák Ferencet, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökhelyettesét e tisztségéből felmentette, egyidejűleg belkereskedelmi miniszterhelyettessé kinevezte. A Minisztertanács dr. Szik- szay Bélát' az Országos Anyag- és Árhivatal elnökhelyettesévé kinevezte. Fagylzan bicnsznak Nyáron volt - mínuszban A kiszalgálfaíGilak fáznak és Ideiglenesen felállított kis faház az iroda a monori tüzelőanyag-telepen. Hosszú hetek óta itt a „frontvonal”, ahol a harcok dúlnak a szénért, ámít október eleje óta a járási székhelyen rendkívül nehezen lehet megszerezni. A sűrű panaszok nyomában járva mi már afféle házi tudósítónak számítunk, rendszeresen kopogtatunk megnyugtató hírekért, ám ez ideig — majdnem hiába. A tények: nyáron rengeteg volt a szén a telepen. A TÜZÉP vezetője akkor — a mi segítségünket is kérve — arról próbálta meggyőzni a donoriakat: ha süt is a nap, legalább . utalványaikat igyekezzenek beváltani, hiszen közeleg az ősz. De a szénhegyek alig mozdultak. Reggelenként a tüzépesek azzal kezdték a napot, hogy telefont ragadtak, s próbálták más telepeken elhelyezni az új szállítmányokat. Augusztusban ötszer mázsa német briketten kellett ily módon túladniuk, küldték Gödre, Törteire, Sárbogárdra. mindenhová, ahol fogadni tudták. S közben Monoron a hőségben a már kirakodott német brikett kétszer is meggyulladt, as öngyulladást napokig megfeszített munkával oltották a tűzoltók. Tizenhat- ezer mázsányi német brikett ontotta a fojtogató bűzt. A MÁV késlekedett S eljött a szeptember. A Monori Építők Ipari Szövetkezete ekkorra időzítette — mert ekkor volt kapacitása — a terület lebetonozását, mondván, hogy egy hópap alatt készen lesznek, október elejétől már zavartalan lehet az ellátás szénből. A diszpozíciót erre a hónapra eleve úgy készítették, hogy kevés tüzelő érkezzék a telepre, hiszen a munka miatt nem tudnának hová rakodni a vagonokból. Csakhogy a MÁV beleegyezése, engedélye — lévén az ő területéről is szó — késett. A szén már kevés volt. A vásárlók rohama pedig a hűvösebb idő beálltával indult. S hajnalonként, reggelenként már nem a felesleges tüzelőt kellett továbbküldeni, hanem a sorbanállók seregét. Az egy-két vagon „lábon” elkelt, a kétségbeesettek, akiknek otthon semmi tartalékuk nem volt szénből, Üllőről, Gyomráról igyekeztek megszerezni, tetemes fuvarköltségért. A betonozás pedig — a MÁV engedélye hiányában — még októberben sem kezdődött \ieg. Megindttlt viszont a panaszok áradata. Szén kell és \em türelem — irtuk október 1-én lapunk monori külön- iadásában, s akkor felcsil- ant némi remény is a didergőknek: a TÜZÉP központja ígérte, hogy Monornak megpróbál soron kívül szenet szerezni, ide csoportosítják a másutt feleslegesnek ítélt készleteket is. November közepe van. — Hány nap szabadságot vegyek még ki? — kérdezi a faházirodában egy fiatal- asszony idegesen. — Heggel hatkor járok Peslre dolgozni, mire hazaérek, már nincs nyitva a telep. Eddig ahányszor jöttem, mindig azt mondták, nem tudják, mikor kapnak árut! — A héten kétszer is kaptunk hazai brikettet. Tízmázsánként adtuk el, hogy több vevőnek jusson — mondja Fűzi a Gézané telepvezető, s látszik rajta, nem mindennapi gondoK szakadtai rá ezen az őszön. Megértem, hogy jogosan szeretne hozzájutni mindenki a tüzelőhöz, aickor amikor akar. De megkérdeztem például egy fiatalembert, aki nagy hangon vont felelősségre bennünket azért, mert két gyereke fázik otthon, s nem tud német briketthez hozzájutni: augusztusban nem tudott voína némi tartalékot vásárolni? Azt mondta: nyáron minek, nyáron süt a nap! Most mindent megpróbálunk. Ma reggel már szaoálytalanul, a diszpozíciót megkerülve hívtam fel az oroszlányi, a tatabányai, a dorogi brikettgyárakat: küldjenek szenet! Dorogról megnyugtattak: tegnap adtak fel száz tonnát, s ma is indítanak száztonnányi brikettet. Ez persze a jövő héten megint csak elfogy a vagonokból. De közben mar — szerencsére — betonoznak is. Nyolcadikon felvonultak az építők. júniusbsn kezdhették Mit mond a betonozásról Gellér Nándor, a Monori Ep.- tők Ipari Szövetkezetének elnöke ! — Őszintén szólva nem örültem, amikor a monori rossz tüzelőanyag-ellátással kapcsolatban egyáltalán felmerült a mi nevünk is. Mi ugyanis már júniusban felvonulhattunk volna! A TÜZÉP akkor nemet mondott. Szeptemberben a helyszínen voltunk, akkor meg kaptunk egy leállító távmondatot. A TÜZÉP vezetői ugyanis attól tartottak, hogy a MÁV engedélye esetleg meg sem érkezik, s négymillió forint megy veszendőbe. Ennyibe kerül ugyanis a monori telepen végzendő munka, melyet most már megkezdhettünk végre. Két ütemben csináljuk, az első ütem, mely a tüzelőrakodást közvetlenül érinti, az úgynevezett nagy rakodótér, december 20-ra elkészül. Határidő: december 20. — A monori TÜZÉP dolgozói abban reménykednek, hogy menet közben, ha egy- egy lebetonozott rész megszilárdul, már kirakhatják a vagonokat. — Ez nem lenne szerencsés. Belezavarnánk egymást a dolgokba, hova lehet rakni, hova nem, mi törik össze, hol folytathatják ...? Azon viszont megpróbálunk segíteni, hogy az első ütemű munkának legalább felét korábban átadhassuk. Késni nem fogunk. December 20. tehát a határidő. Addig tart még a járási székhelyen a „széncsata”. Egyhamar nem felejtödik el. Koblencz Zsuzsa Jelalo gyűlések Pomázon és Szigefcsépen Akad majd sok tennivaló Mint arról lapunkban már beszámoltunk, november 8. és 14. közöit Pest megyében 93 tanácstagi választókörzetben tar. tollak gyűléseket, hogy a rövidesen sorra kerülő időközi választások előtt jelölteket állítsanak. Munkatársaink ezúttal a szigetcsépi cs a pomázi jelölő gyűlésen jártak. A szakait medej&en A pomázi 19-es számú tanácstagi választókörzetet csupán két utca — a Gábor Áron és a Lukács Jenő —, házaiban élők lakják, közülük is alig több száznál a választópolgár. A két utca közötti iskolaépületben hétfőn este negyedszázán jöttek össze, hogy részt vegyenek a jelölő gyűlésen. Mondhatnánk: minden a szokott mederben folyt. Dr. Simon Lajos, a Hazafias Népfront nagyközségi bizottságának elnöke köszöntötte a résztvevőket, elmondotta, hogy a korábbi tanácstag. Megyeri László, tavasztól külföldön vállalt munkát. Feladatát így nem láthatja el, ezért1 kerül sor új jelöltek állítására, később pedig időközi választásra. A tanácselnök, Polgár Tibor beszámolt arról, hogy a fejlesztésre fordítható évi 20 milliót legutóbb iskolabővítésre. az óvodai helyek gyarapítására költötték javarészt, megkezdték az új gyermekorvosi rendelő és tanácsadó kialakítását, s a neji könyvtár- épületből felújítással rövidesen szerb nemzetiségi gyűjtemény lesz. A közelmúltban épp ebben a körzetben adtak Eferomfiolak szsliczíetésére Gyártó - kontra felhasználó Az ikladi Ipari Műszergyár szakemberei kifejlesztették és a bábolnai napokon, szeptember végén már bemutatták a nagyközönségnek is a mezőgazdasági épületek szellőztetésére szolgáló hőcserélő berendezéseiket. Fűtési idényben Is szellőztetni kell. Ám az ablaknyitás egyrészt kész energiapazarlás, másrészt az ólakban egyáltalán nem egyszerű ablakot nyitni. Az ikladiak berendezése úgy működik, hogy a beáramló hideg levegőt a kiáramló meleg levegővel melegíti fel. Egy óra alatt 10 ezer köbméter levegő megy keresztül a berendezésen, aminek 60—65 százalékát lehet újra felhasználni. Tételezzük fel, hogy a külső hőmérséklet és a belső között 35 fok különbség van. Ez esetben 45 kilowatt teljesítménnyel kevesebbre van szükség ott a fűtéshez, ahol ilyen hőcserélőt felszereltek. Tehát: húsznegyven százalékkal csökkenhet az olajfogyasztás. A hőcserélő berendezés a gyártók szerint két-két és fél év alatt meghozza az árát. S vajon mi a véleményük erről azoknak, akik már vásároltak ilyen berendezést? A szécsé- nyi II. Rákóczi Ferenc Szövetkezet és a hernádi Március 15. Tsz baromfitelepein ugyanis már két éve működnek a prototípusok. Tapasztalatuk szerint azonban korántsem hibátlanul. A Március 15. Tsz űjhartyáni 5. számú baromfitelepén ugyanis a berendezés villamosenergia-fogy osztása majdhogynem any- nyiba kerül, mint amennyit az olajjal spóroltak. Igaz, ez nemcsak a berendezés hibája. Ezer négyzetméteres ólban egy ilyen berendezés ugyanis kevés, s a tsz-nek egyelőre nincs pénze újabbakat is venni. (Több mint 300 ezer forintba került az eddig megvásárolt kettő, ezeket két ólban rzerelték fel.) De azon már a gyártó fejlesztő mérnökeinek kell gondolkodniuk, miként lehetne az automatikus szabályozót megbízhatóbbá tenni, hogy ne kelljen a berendezésnek javítás miatt annyit állnia. Bár nemcsak ezárt áll. Hanem azért is, mert az egyes baromfifajták nem azonos ideig nevelkednek a telepeken. A hőcserélő hatékonyságáról hát a Március 15. Tsz-nél nem sokat tudtak még mondani, mert — éppen a kl-be kapcsolás miatt — nem tudták folyamatosan mérni azt, hogy mennyi energiát takarítottak meg vele. Tény, hogy a felhasználók észrevételei végül is igazolják, miért volt szükségük az ikladiaknak két évre a prototípusok legyártásától a sorozatgyártás megkezdéséig. Ez utóbbit ugyanis jövő év elejére tervezi az IMI, El. E. át négy célcsoportos lakást, keltőt a pedagógusoknak, Két és fél kilométer járda is épült, szolgáltatóházak nyílnak a HÉV-állomásnál. Ám ami az utakat illeti, bizony sok még a tennivaló. Hiszen például a körzet két utcája is afféle medernek számít, ha lezúdul a csapadék. A most felújított műútról ugyanis ezek vezetik el a patak felé az esővizet, a hólevet... Többen is szót kértek, s mindannyian az utakról beszéltek. Elmondták, hogy az anyukák inkább kézben viszik a gyerekkocsit is a fő- útra vezető szakaszon, mert a lyukak akkorák, hogy akár egy kutya is beléjük fialhat. Ajánlottak társadalmi munkát, előálltak ötletekkel, hogyan lehetni jobbítani a mostoha állapoton, s miként lehetne KRESZ-táblákluil egyszerűsíteni, ésszerűsíteni a közlekedést. Itt úgy szokás, nem csupán válaszol a tanács elnöke, hanem így kezdi: „gondolkodjunk akkor együtt!" S hamar kiderül — a közbevetett kérdések nyomán is —, hogy a közlekedés ésszerűsíthető, az utakra talán sikerül pénzt szerezni, hogy a társadalmi munkára szükség lesz a bokrok irtásánál, újabb járda építésénél, s bár a feladat nem egyszerű — talán könynyebb lenne elintézni, hogy ne essen az eső —, de korántsem kilátástalan a küzdelem, csak egy agilis tanácstag kellene. Jelölt most keltő is akad, Tanító Lajos 35 éves, a Honvéd SE birkózó-szakosztályának vezetője és Csere László, 40 éves cukrász kisiparos. Bemutatás ik sem tart soká, hisz mindkettőjüket ismeri mindenki a körzetben. Egyhangúlag elfogadják a jelölésüket. Veress Kálmán, a Lukács Jenő utcai új ház egyik szolgálati lakásában él, a kettes számú iskola tanára, így mondja: — Neh~z lesz választanom, Lajossal szomszédok vagyunk, Cseri Lászlónak a gyermekeit tanítom. Mindketten felettébb alkalmasak tanácstagnak. Bár bizonyos, hogy átérzik az Itt lakók minden gondját, akad majd sok tennivalójuk, hogy meg is oldják azokat. Tanító Lajos: — Szívesen vállaltam a jelöltséget. Fontos, hogy az ember ha lehetőségei kap rá, tegyen valamit a lakóhelyéért. Itt pedig az elmúlt években nem sok minden változott... Csere László: — Húsz év óta húzódó probléma az utaké. Aki itt él — mint magam is 1948-tól —, sajátjának tekinti ezt az ügyet. Biztosan jönnek majd az emberek dolgozni érte, ha hívjuk őket. A szokott mederben maradva: a két jelölt mindvégig helyeslőén bólogatott — a másikat hallgatva. Hiszen jó barátok gyermekkoruktól. Nem véletlenül fogalmazott Veress Kálmán többes számban. Nincs kétely: segítik majd egymást, megválasztásuk esetén. — S a választás után, ha csak egyikük lesz tanácstag? — Együtt dolgozunk majd akkor is — felelik egyszerre... McgtisztéSfefésnak veszik Szigetszentmárton, Szigetújfalu, Szigetcsép közös tanácsú községek, 42 tanácstagi körzetéből 15 van Szigetcsé- pen, belőlük kettőt érintenek az időközi választások. Az őszinteség itt is jó alapnak bizonyult a jelölő gyűlésen a beszélgetéshez. Nem hangzottak el felelőtlen ígéretek, mint ahogy — szigorodó gazdasági körülményeink miatt —, nem ígérhettek semmit három esztendeje sem, amikor a választásokat megelőzően ugyanígy összeülteit a Jókai utcaiakkal a 23* os választókörzet tanácstagjának jelölésekor. Ám mégis, azóta megoldódott a rendszeA híd?*? ellenire szántani kellene Hírtshn jött fegyek A hirtelen jött hét eleji fagyoknak nem örülnek a mezőgazda- sági üzemek szakemberei, mert a földeknek sokkal inkább kellene a csapadék, akár hó formájáoan is. Az erős lehűlés azonban nem okoz gondot a termelőknek. Az országban a mélyszántásra kijelölt területnek már háromnegyed részén mentek végig a gépelt. A szántással egy időben juttatják ki az alaptrágyát, s a kellő foszfor-, kálium- cs nitrogénadagokkal a jövő évi termést alapozzák meg a termelők. A megye több gazdaságában kifagytak az ekék a földekről. (Kijártunkkor kukoricaszárat forgatott a mélyszántó vas a talajba a gödi Dunamenti Tsz határában. Erdős! Agnes felvétele rés szemétszállítás, elkészült a villanyhálózat, a művelődési ház rekonstrukciója, felépült egy 4 tantermes iskola és elfogadták a község vízprogramját. Most ismét arra biztatták a jelenlévőket, mondják el problémáikat, mert az ilyen és hasonló beszélgetéseken elhangzottak képezik mindenekelőtt a terv- készítés alapját. Szóltak is a közvilágítás gyakori hibájáról, az áramkimaradásokról, az utak állapotáról, mint a legsürgősebb intézkedésre váró gondokról. Ezek után mutatta be Tóth Lajos, a Hazafias Népfront szigetcsépi bizottságának elnöke a két jelöltet. Az alig 30 éves Szász János galvanizálót, aki a közelmúlt időkig a Csepel Autógyár munkása volt, újabban az ostffiasszonylai tsz bedolgozója, és Komló Bélát, a Csepel Autógyár technológusát. Különösebb ismerkedésre alig volt szükség, hiszen mindketten Jókai utcai lakosok. Egyetértőén lendüljek magasba a karok, elfogadták a jelölteket. S hogy kettejük közül ki kap több voksot az majd november 23-án dőj el. Mindketten megtiszteltetésnek tekintik jelö'vsüket. a majd a választás után? — Ha történe*c«°n engem választanak, legfoAnSabb dolgomnak a vízvezeték-hálózat építésének szorgalmazását gondolom — mondta Szász János. — Az útépítést csak a kővetkező lépésnek hagyná«). A vezetéket az ú*test egyik oldalán fektetik. Aki a túloldalon akarja bevezetni a vizet a portájára, annak át kellene törni a betonzúzalékból épített útágyat. Komló Bélát úgy mutatta be a HNF községi elnöke, mint bizottságuk tagját. S bár a jelöltek nem beszéltek össze, mégis azonos okkal 6 is a vízhálózat elsősége mellett áll ki. — A feladatok adottak. S hogy kettőnk köizül ki vesz részt majd ezek megoldásában, körzetünk lakóinak bizalmából, képviseletükben, ez, úgy gondolom, nen túl lényeges, a másik majd segíti. A magam nevében ezt máris megígérhetem. V. G. P. - K. E.
