Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-13 / 268. szám
1983. NOVEMBER 13.. VASÁRNAP HÉT VILÁGPOLITIKÁI KÍROÍSII Washington fokozza a feszültséget Fenyegető akciók Közel-Keleten és Köiép-Amerikúban Növekvő tiltakozás a nyugat-európai rakétatelepítés ellen • Az Egyesült; Államok hivatalos szóvivői a héten mindent elkövettek, hogy a világ két veszélyes válságkörzetében, a Közel-Keleten és Kö- zép-Amerikában bizonytalanságot teremtsenek a Fehér Ház közeljövőben bekövetkező lépéseit illetően. A sajtó- iudósítók előtti megnyilatkozásaikban nem voltak hajlandóak kizárni „annak lehetőségét” —, mint nyugati hír- szolgálati irodák azonnal je- 'éntették —, hogy a grenadai *\merikai beavatkozás után sem következik be hasonló „határozott katonai akció” a világ e két válsággócának egyikében. A szóvivők rejtélyeskedése azt a célt szolgálta nyilvánvaló módon, hogy ■ elszítsák a feszültséget a Közel-Keleten csakúgy, mint Közép-Amerika bon. Speakes, a Fehér Ház sajtófőnöke arra a kérdésre, hogy Nicaraguában vágy Libanonban lesz-e a következő „amerikai katonai lépés” a grenadai partraszállás után, azt mondotta, hogy kizárólag Reagan elnök jogköre annak eldöntése, hogy hol, mikor lépnek akcióba amerikai tengerészgyalogosok, s ennek előzetes nyilvánosságra hozását úgyis hiábavaló volna várni Washingtontól, tehát úgysem válaszol az újságírók kérdéseire... MI A CÉLJA E RENDKÍVÜLI AMERIKAI ERŐFITOGTATÁSNAK? Az amerikai fenyegetőzések, amelyeket flottaösszpontosítások kísérnék Libanon partvidékénél, beletartoznak az úgynevezett „destabilizáló politikába”, amellyel kedvező körülményeket kívánnak támasztani egy amerikai—izraeli közös akcióhoz. Az Egyesült Államok kormányzata növelni akarja az amerikai katonai jelenlétet a Közel-Keleten, hogy így mindazt, ami nem sikerült politikai eszközökkel, diplomáciai lépésekkel, most kierőszakolja a „nyers erő nyelvén” — mint nyugati kommentátorok fogalmaznak. A libanoni politikai vezetők genfi megbékélési konferenciáján világossá vált, hogy bármiféle tartósabb rendezés előfeltétele annak a korábban, Washington bábáskodásával megkötött izraeli—libanoni egyezménynek a felmondása, amely kiszolgáltatta az ország déli részét Tel Avivnak és módot nyújtott arra, hogy Izrael állítólagos biztonsági érdekeire való hivatkozással, ott tartós katonai megszállásra kapjon jogcímet. A szíriai vezetésnek az az eltökéltsége, amellyel ragaszkodik saját békefenntartó szerepének folytatásához Libanonban * —, amelyre egyébként az Arab Ligától kapott mandátumot, s amellyel egyetértenek a libanoni hazafias erők is —, a legnagyobb akadály jelenleg az amerikai—izraeli tervek megvalósulásának útjában. Damaszkusz joggal állapíthatja meg, hogy amíg izraeli csapatok állomásoznak Libanon .déli részeiben, saját országának biztonsági érdekei csakúgy, mint az, hogy megakadályozzák a szomszédos arab áljain felosztását a washingtoni—Tel Aviv-i forgatókönyv szerint, egyaránt megkövetelik, hogy a szíriai csapatokat ne vonják- ki egyoldalúan Libanonból. Ez a szilárd és következetes magatartás viszont Washington és Tel Aviv elsőszámú ellenségévé teszi Szíriát a térségben. Joggal állapíthatta meg tehát ezek után a damaszkuszi sajtó, hogy a szíriai kormányzatnak fel kell készülnie washingtoni, vagy Tel Aviv-i, vagy esetleg kettőjük közös agressziós, provokációs akciójára. MILYEN LÉPÉSEKRE SZÁMÍTANAK NICARAGUA ELLEN? Amikor az Egyesült Államok megkezdte grenadai inPaul Scoon grenadai brit fűkormányzó kihirdeti a sziget új „átmeneti” kormányának névsorát — mellette csőre töltött fegyverrel őrködő amerikai katona. vázióját, több nyugati kommentátor írt arról, hogy ez a szigetország haladó kormányának megdöntésén túl távolabbi célokat is szolgál a washingtoni tervekben. Mint írták, ez a katonai akció amolyan „főpróbának” tekinthető Nicaragua forradalmi 'rendszerének megdöntésére. Valóban látható is azóta egyfajta párhuzam a korábbi grenadai agressziót megelőző washingtoni magatartás és a mostani Nicaragua-ellenes felsorako- zás között. Akkor az Egyesült Államok kormányzata olyan képet igyekezett festeni, mintha a szigetország 111 ezer fős lakosságával és mintegy kétezer—kétezerötszáz fős hadseregével fenyegetést jelentenek az egész kelet-karibi térségre, sőt az Egyesült Államok ott élő mintegy ezer állampolgárának „élete veszélyben forogna”. Bár ezt a képtelen állítást azóta olyan neves újságírók rombolták szét, mint Art Buchwald, gyilkos szatíráikban, s hivatkoztak a tények erejére, Washington a jelek szerint mégis a grenadai forgatókönyv módosított megismétlésével próbálkozik Nicaragua esetében is. A hivatalos Amerika olyan látszatot szeretne kelteni, mintha nem Nicaragua forogna veszélyben a CIA által Hondurasból átdobott ellenforradalmár zsoldosok mind szélesebb körű terrorakciói nyomán, hanem Managua „exportálná forradalmát”, s szervezne felforgató műveleteket szomszédai ellen. Az amerikai sajtó Washingtonhoz intézett állítólagos segélykérő felhívások egész sorát közli, hogy „bizonyítsa a managuai kormányzat veszélyességét.” Itt azonban a jelek szerint a Fehér Ház legalább is az első menetben el akarja kerülni a közvetlen amerikai beavatkozást, s inkább zsoldosokat mozgat a destabilizáló műveletre. Az amerikai tervek szerint Honduras háborút provokálna Nicaraguával, s ebbe a konfliktusba avatkoznának be később a nemrég újjáélesztett úgynevezett Közép-amerikai Védelmi Szervezet (CONDECA) kérésére a „térség békéjének helyreállítása” végett az amerikai tengerészgyalogosok együtt más Washington-barát közép-amerikai kormányok csapataival és döntenék meg a managuai rendszert. A washingtoni tervek ellen hat azonban egyrészt a nica- raguai forradalmi kormányzat melletti rendkívüli hatásos népi felsorakozás. A Hondurasból átdobott zsoldosok képtelenek az ország összefüggő területein tartósan megvetni lábukat. A népi milíciák körülzárják őket, s elszigetelődésük után csak rendkívüli veszteségek árán tudnak utat törni maguknak vissza Honduras területére. Másrészt Washingtonnak tapasztalnia kell, hogy grenadai agressziója nyomán a tiltakozásnak olyan áradata keletkezett Latin- Amerika országaiban, hogy egy Nicaragua elleni hadművelethez jelenleg számára kedvezőtlen a diplomáciai-pszichológiai légkör. Mindez persze nem akadályozza meg Washingtont abban, hogy folytassa fenyegető, agressziós műveleteit „hátsó udvarában”, ahol a Reagan-kormányzat tervbe vette, hogy terroreszközök alkalmazásának bevezetésével is „rendet teremtenek.” MELYEK AZ ÜJ FEJLEMÉNYEK A NYUGATEURÓPAI RAKÉTATELEPÍTÉSEK ÜGYÉBEN? Az események menete kétirányú. Egyrészt vannak olyan nyugat-európai kormányok, amelyek a NATO 1979-es határozatában megszabott határidő közeledtével mind több hivatalos nyilatkozatban fejezik ki „eltökéltségüket”, hogy november eltelte után megkezdődik területükön az új Pershing—2 rakéták és manő- vereztethető robotrepülőgépek hadrendbe állítása. Az említett határozat ugyanis úgy szólt, hacsak a szovjet—amerikai tárgyalások az ügyben nem vezetnek e- határidőig eredményre, rendszerbe állítják az új középhatótávolságú NATO rakéta-nukleáris eszközöket. Vannak azonban országok, amelyek „kilépnek e sorból”, Görögország kormánya jóidéig magányos volt a NATO-or- szágok diplomáciai porondján azzal a követéléssel, amelyet így fogalmazott meg: halasz- szák még el egy fél évvel a rakéták rendszerbe állítását, hogy a tárgyalások nyugodt légkörben folytatódjanak és ne szakadjanak meg a telepítés miatt. Most Dánia parlamentje hozott ilyen döntést, s felszólította a kormányt lépjen fel az athéni javaslat támogatására. Űj lendületet kaptak Nyu- gat-Európában a telepítés elleni tömegtüntetések és megmozdulások. Ennek okát a TASZSZ politikai szemleírója abban jelölte meg, hogy a Pershing rakéták telepítése elleni tiltakozás egybefonódik a Grenada ellen végrehajtott washingtoni intervenció miatt érzett felháborodással. Grenada és a rakéták ügye — mutatott rá a politikai szemleíró — ugyanis egy és ugyanazon politika, az egyeduralomra törő kalandor politika két különböző, de szorosan összefüggő megnyilvánulási formája. Ez világos is, hiszen a grenadai agresszió Nyugat- Európa számára tanúbizonyságként szolgál arra, hogy milyen kevés indok, ürügy kell Washington számára katonai gépezetének mozgásba hozásához, s egy-egy adott esetben mily gátlástalanul cselekszik, hacsak időben fel nem lépnek ez ellen ... Árkus István Új tömegmozgalom Béketüntetések Több tízezer embert mozgósító tiltakozó tüntetésekkel válaszoltak tegnap az amerikai békemozgalmak, egyházi és polgárjogi szervezetek a Rea- gan-kormányzat grenadai kalandjára és Nicaragua elleni agressziós terveire. A tiltakozó felvonulásokból, tömeggyűlésekből, karszalagos tüntetésekből, koncertekből álló egész napos, Washington egész hivatali negyedét lefoglaló eseménysorozat résztvevőinek teljes száma tegnap még nem volt megállapítható. A „November 12. koalíció” néven kibontakozó tömegmozgalom rendkívül éles és hatásos ellenérvet jelent a hivatalos amerikai propagandával szemben. A Rudé Právo Kádár János prágai útjáról Széles körűek a kapcsolatok A szocialista országoknak a gazdasági és társadalmi fejlődés, valamint a béke megőrzése és a biztonság megszilárdítása felé vezető közös útja igen bonyolult folyamat, amely megköveteli, hogy a legmagasabb szinten rendszeresen elvtársi véleménycserékre kerüljön sor. Ezek közé tartozott Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának prágai tárgyalása Gustáv Húsúkkal, a CSKP KB főtitkárával — írja tegnapi számában a Rudé Právo. A CSKP KB lapja rámutat, hogy a találkozóra olyan időszakban került sor, amikor az Egyesült Államok és egyes A BT a palesztin viszály rendezését sürgeti Törékeny a tripoli tűzszünet A Biztonsági Tanács pénteken „mély aggodalmát” fejezte ki a Palesztinái Felszábadítási Szervezeten belüli fegyveres viszály miatt. A zárt ajtók mögötti tanácskozáson elfogadott nyilatkozat felszólította a szemben álló feleket, hogy mielőbb szüntessék be az ellenségeskedést. Az egyhangúlag elfogadott nyilatkozat sürgeti, hogy a viszály elsimítása érdekében az összes érdekelt fél tartózkodjék az erőszakkal való fenyegetőzéstől, és nézet- eltéréseiket kizárólag békés eszközökkel oldják meg. A Reuter brit hírszolgálati iroda jelentése szerint a szíriai ENSZ-képviselő azzal vádolta az Egyesült Államokat és Izraelt, hogy újabb offenzívával fenyegetőzik Libanonban, melynek célja csapást mérni a szíriaiialkra is. Charles Lichen- stein amerikai küldött ugyanakkor azt bizonygatta, hogy az Egyesült Államok „senkit sem fenyeget és nem' tesz semmilyen Célzatú léA palesztin mozgalmon belüli viszállyal összefüggő hír az az észak-libanoni Tripoli- ból származó Reuter-jelentés is, amely szerint az „l6zlám Egyesítési Mozgalom” nevű szervezet aktív támogatásáról biztosította Jasszer Arafatot. Ami a fegyveres összecsapásokat illeti, a szerda óta tartó „törékeny” fegyvemyugvás lényegében péntek éjszaka is tartott, bár a Reuter szerint az Arafat-ejlenes. csoportok több ízben is ágyúzták a másik fél állásait. NATO-szövetségesei katonai erőfölény elérésére törekszenek a Varsói Szerződés tagországaival szemben és Washington a fennálló erőegyensúly megbontását tűzte ki céljául. Az MSZMP és a CSKP vezetője határozottan elítélte ezeket a törekvéseket és támogatásukról biztosították a szovjet álláspontot és Jurij Andropov javaslatait. Csehszlovákia és az NDK kormányának a Szovjetunióval közösen elhátározott lépései logikus és elkerülhetetlen választ adnak a fenyegető amerikai törekvésekre, semmiképpen sem jelentik azonban azt, hogy ezek az országok feladnák eddigi erőfeszítéseiket, amelyek a fegyverzetkorláto- zási és leszerelési megállapodások elérésére irányulnak — hangsúlyozták. Kádár János és Gustáv Hu- sák elégedetten nyugtázta, hogy a két ország széles körű kapcsolatai népeik javát szolgálják és hozzájárulnak a szocialista közösség összefogásának erősítéséhez. Dmitrij Usztyinov beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) körben vonják be a világ legkülönbözőbb térségeinek más országait is. Az USA reakciós rendszereket juttat hatalomra az antiimperialista és nemzeti felszabadító mozgalom elnyomása céljából, s újjá akarja éleszteni a japán mdlitariz- must is, hogy hozzákapcsolja a NATO gépezetéhez. Az Egyesült Államok alkalmassá akarja tenni fegyveres erőit arra, hogy a világ bármely részén haladéktalanul bevethetővé váljon. Ezt bizonyítja a Grenada elleni fegyveres támadás is. Hatodszor: az USA és a NATO hatalmas méretű pszichológiai támadást indított a Szovjetunió és a szocialista közösség országai ellen. Így akarják elfogadtatni a nemzetközi közvéleménnyel, hogy elkerülhetetlen a háború a szocializmussal és a kommunizmussal. Ezt a célt szolgálják a rágalmak, hazugságok, a szocialista országok címére intézett útszéli kijelentések. Az SZKP Központi BizottsáNagy várakozás Dzsemajel szí: iái tárgyalásai előtt Jobboldali provokációk Bej rútban nagy várakozással tekintenek Amin Dzsemajel libanoni elnök első, hétfőn kezdődő damaszkuszi látogatása elé, amely után a jövő szombaton Szaúd-Arábiába, majd később az Egyesült Államokba utazik. Bejrúti értesülések szerint az izraeli—libanoni megállapodás sorsa, a szíriai csapatok libanoni jelenléte, a libanoni nemzeti egységkormány megalakítása és az amerikai—izraeli agresszió veszélye szerepel a szíriai—libanoni csúcs- találkozó napirendjén. Közben az ellenzéki Nemzeti Megmentési Front azzal vádolta a libanoni keresztény jobboldalt, hogy visszatáncolt a Genfben vállalt kötelezettségeitől. Pierre Dzsemajel, a Falangista Párt elnöke és a falangista irányítás alatt álló jobboldali milíciák parancsnoksága elvetette a Libanon arab jellegéről elfogadott genfi meghatározást, és szembehelyezkedett az izraeli—libanoni megállapodás érvénytelenítésével. A negatív jobboldali állásfoglalások minden Csak rövidin... LONDONBAN tegnap Gordon McLennan főtitkár beszámolójával megnyílt Nagy- Britannia Kommunista Pártjának 38. kongresszusa. A DÉL-AFRIKAI úgynevezett frontállamok kormányfői tegnap találkozót kezdtek a zambiai fővárosban. Zambia, Angola, Botswana. Mozambik, Tanzánia és Zimbabwe miniszterelnöke a térség helyzetét tekinti át azzal kapcsolatban, hogy folytatódnak a Délafrikai Köztársaság fegyveres erőinek banditatámadásai a a környező államok ellen. frontszakaszon katonai provokációkkal, a tűzszünet durva megsértésével párosultak. ga és a szovjet kormány a növekvő veszély körülményei közepette szilárdan és következetesen küzd a béke megóvásáért és megszilárdításáért. Ugyanakkor válaszlépéseket is tesz, hogy biztosítsa a Szovjetunió és szövetségesei biztonságát. Ha az új, közepes hatótávolságú amerikai nukleáris rakétákat Európába telepítik, akkor a Szovjetunió beszünteti azt a moratóriumot, amelyet hasonló közepes hatótávolságú eszközeinek európai telepítésére mondott ki. Az NDK és Csehszlovákia kormányaival létrejött megállapodások alapján ezen országok területén már megkezdődtek a hadműveleti-harcászati rakétakomplexumok telepítésének előkészítő munkálatai. A Szovjetunió kénytelen lesz más intézkedéseket is tenni, köztük olyanokat, amelyek szemléletesen bizonyítják, mennyire illuzórikusak az Egyesült Államoknak a földrajzi tényezőkre, területének feltételezett sérthetetlenségére épített számításai. Sor kerül a szovjet fegyveres erők készült. ségének fokozására is. A szovjet nép biztos lehet abban, hogy ellenségeinek semmilyen lépése sem épi váratlanul. A szovjet fegyveres erők képesek megsemmisítő csapást mérni bármely agresszióra, bárhonnan is induljon ki. A szovjet emberek békés munkájának megbízható garanciái vannak — hangsúlyozta beszédében Dmitrij Usztyinov. Rendkívüli biztonsági intézkedések Reagan szöuli látogatása Tokiói látogatását befejezve tegnap Szöulba érkezett Ronald Reagan amerikai elnök, aki három napot tölt a délkoreai fővárosban. A dél-koreai parlamentben mondott beszédében — amint az várható volt — Reagan megerősítette Washington elkötelezettségét a Csőn Tu ■Hvan-rezsim iránt. Beszédében Reagan rendkívül élesen támadta Phenjant, s heves kirohanásokat intézett a Szovjetunió ellen is a szovjet légtérbe behatolt dél-koreai repülőgép szeptemberi incidense miatt. A szöuli hatóságok fteagan dél-koreai tartózkodása idejére rendkívüli biztonsági intézkedéseket foganatosítottak, értesülések szerint több, mint százezer katonát és rendőrt helyeztek riadókészültségbe. Ennek ellenére szórványos, a Reagan-látogatás és a Csőn Tu Hvan-rezsim politikája ellen tiltakozó tüntetésekre került sor. Az amerikai elnök a nap folyamán megkezdte tárgyalásait Csőn Tu Hvannal, s ma a Dél-Koreában állomásozó. 50 ezer fős amerikai haderő egységeinél tesz látogatást. A Washington, Tokió és Szöul közötti katonai kapcso latok aktivizálásában jelöli meg a TASZSZ tokiói tudósír tója Reagan távol-keleti útjának fő célját. Ezt a veszélyes elképzelést — állapítja meg a tudósító — az állítólagos szovjet fenyegetés elcsépelt ürügyével valósítják meg. Szovjet jegyzék Erőteljes sajtó és propagandakampány A Szovjetunió külügyminisztériuma tegnap határozott hangú jegyzékben utasította vissza azokat a híreszteléseket, amelyek szerint az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségét valamiféle „besugárzás” éri. Az a tény. hogy az amerikai fél egy gyakorlatilag régen lezárt ügyet vesz elő. rögtön értesíti a sajtót, s propaganda- kampányt indít, nem értékelhető másként, mint úiabb kísérletnek a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok további rontására — állapítja meg a Szovjetunió külügyminisztériumának Jegyzéke.
