Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-11 / 266. szám

Megosztott gondok A senkik és a valakik Szólásra mindenütt van alkalom T udja, én vagyok itten a huszonhatodik senki, tő­lem hiába kérdez bármit is, nem az én dolgom. — A hangjában bujkáló szomorú­ság lelohasztotta volna gúnyo­lódásra való kedvemet, ha egyáltalán lett volna. Például megkérdezni, miért éppen a huszonhatodik a sorban. Há­nyán vannak az üzemben, a senkik sorában az elején, a közepén vagy a végén talál­ható? Vannak-e fokozatok a senkiségben, létezik nagyobb, közepes, kis senki? Más irányba tereltem a be­szélgetést, tudakolva, mi a fel­adata, szereti-e a munkáját, mennyi a keresete, mik a cél­jai, hosszú távon rendezke­dett be az üzemben, avagy csupán átmenetinek tártja helyét, amint jobbat talál, ve­szi a kalapját? A kalapból sejthető, férfi volt a panasz­kodó, de ez nem jellemző. Ta­lálkozhatni a nők között is hasonlókkal, akik úgy érzik, nekik nincs sok közük ahhoz, ami a munkahelyükön törté­nik, jól-rosszul elvégzik a munkájukat, alkalmazkodnak az intézkedésekhez, de bele­szólásuk nincs a fejlemények alakulásába. Sodródnak az ár­ral. Elég gyakran hallani effaj­ta kifakadásokat, ami egyben azt is jelzi, a panaszkodók elégedetlenek szerepükkel, csak azt nem tudják, hogyan változtassanak rajta. Benne vannak a munkahelyeken szo­kásos szervezetekben, szak- szervezeti és brigádtagok, ha noszogatják őket, belépnek a Vöröskeresztbe, részt vesznek társadalmi munkában. Min­denütt úgynevezett közkato­nák, még bizalminak, brigád- vezetőnek, helyettesnek, ilyen­olyan felelősnek sem kérték fel őket. Nem közömbösek, szó sincs róla. Nemcsak engedik ma­gukat tájékoztatni, hanem ér­deklődnek, olyasmit is meg­tudnak, amiről némelyek sze­retnék, ha fátyol borulna rá. Egy-egy üzemben sok minden történik. Megeshet például, hogy fölöslegessé vált anyag­ból, szerelvényekből dolgozóik jutányos áron részesedhetnek. Csodák csodája, azok, akik huszonhatodik senkinek érzik magukat, valahogy mindig ki­maradnak az ilyen akciókból. Akkor kapnak észbe, amikor már elfogyott a szétosztható anyag, és már csak a sajnál­kozó szavakat hallhatják, miért nem tetszett előbb jön­ni? Előbb, morfondírozik a sen­ki, nem tudtam én róla. Va­lakik azonban tudták. Az első alkalommal még magát okol­ja, ügyetlen volt, majd más­kor. De amidőn többedszer jár így, törvényszerűnek véli ese­tét, sorsát. Arra is felfigyel természetesen, hogy a jól ér­tesültek köre nagyjából azo­nos. Ilyenkor homlokára csap: nem biztos, hogy én vagyok a hülye, saját bugyutaságom az oka, hogy mindenből kimara­dok. Nincs abban a helyzet­ben, vonja le a következte­tést, hogy másokat megelőzve szerezzen tudomást a fontos dolgokról. Két részre osztja az üzem­ben dolgozókat, senkikre és valakikre. Jó pár valakit is­mer. Kezdi őket figyelni, ele­mezni. Okosabbak, művelteb­bek, jobban dolgoznak? Rá­jön, hogy az egyik ilyen, a másik olyan. Szó sincs róla, hogy valamennyien okosab­bak, képzettebbek lennének nála. Tehát nem okvetlenül önnön kiváló tulajdonságaik révén válnak kivételezettekké. Valami másban kell keresni a dolog nyitját, véli a senki. Ez azonban fárasztó művelet. Nem vagyok én nyomozó, le­gyint a nyomozó senki, nem éri meg. Inkább lemond az esetleges előnyökről. Beletö­rődik helyzetébe, sorsába. Pedig könnyen lehet, hogy sokkal egyszerűbben változtat­hatna helyzetén. Nyomozás nélkül. Csak szólni kellene. Azt nem szükséges bizonygat­ni, hogy szólásra minden munkahelyen találni alkal­mat. Aki senkinek érzi ma­gát, annak egyszer komolyan kéne vennie a felszólítást: tes­sék, mondják el a vélemé­nyüket, észrevételeiket, javas­lataikat. Meglehet, csak egy egyszerű kérdést kéne felten­niük, tessék mondani, miért mindig az X.-ek, Y.-ok része­sednek az előnyökből? A nnál is inkább hatásos­nak ígérkezik ez a kér­dés, mert (ezt a senkik min­den tapasztalata igazolja) a valakik köre ugyanolyanokból áll, mint amilyenek ők. Van két lábuk, kezük, egy fejük, egy szájuk, amivel értésére adhatják társaiknak vélemé­nyüket. Meg kéne tenniük, legalább próbaképpen. Kör Pál LLOI A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 266. SZÄM 1983. NOVEMBER 11., PÉNTEK A vegyszerezés utóhatásai Kárfelmérés kérdőjelekkel Az idén május közepén két­ségbeesett emberek hívtak bennünket a gödöllői Sza­badság út külső részére, a máriabesnyői városnegyed kertes házaihoz. Oda, ahol a harmincas fő közlekedési út szélét — árkát, padkáját — vegyszerrel szórták meg gép­kocsiról. Ha csak ezt tették volna akkor talán senki sem hozta volna szóba az esetet, hiszen, ha a város irtatja a gazt, hogy rendes kinézete legyen, az a természetes. Az összeget postázták Nem volt viszont rendjén, ahogy a vegyszert szórták, mert a szél erősen fújt, s így a gép csöve sem pusztán a gazt szórta be pusztító vegy­szerrel, hanem a szűk járdán túli kerteket is. A gyomirtást, társadalmi munkában, a vá­rosi vezetők kérésére a Pest megyei Növényvédelmi és Ag­rokémiai Állomás gépkezelői végezték, a kertek zöldségét, lugasait, fáit is irtószerrel be- szórókat azóta felelősségre vonták. Erről annak idején magunk is beszámoltunk. Megkezdődöt már a kárté­rítés is. Az igazságügyi szak­értő tíz károsult veszteségét megállapította. Nem mindenki megelégedésére. Az összege­ket azonban már postázták a növényvédő állomás számlájá­ról miután a kárfelvételi jegy­zőkönyv a városi tanácsban október 11-én elkészült. A kárvallottak között van Vincze Lajos öttagú családja a Sza­badság út 135-ben. Legelőbb nálunk is, a tanácsban is ők tettek panaszt annak idején. Ahogy mondják, a kárbecslés­sel nem elégedettek, keveslik a kifizetett 3 ezer 934 fo­rintot. Kipusztult a zöldség — Mindenekelőtt az bosz- szantott fel, hogy a rendesen kiültetett hetven tő paradi­csomom mind kiment a per- mettől — mondta akkor is, most is megismételve Vincze Lajösné. — Ezt újra ültettem, vagyis újra kifizethettem érte háromszáz forintot, s össze­sen háromszázötvenet kap­tunk a zöldségért. Közben a férje sárgarépát mutat. Csökevényes, a zöld­je alatt diónyi gyökércsonk­ból és az alatta madzag vé­konyságúra elsatnyult növény­ke szánakoztatja magát a gazda kezében. Kétfelé vág­juk a kis korcs gumót. Belse­je eleven ugyan, de olyan, mintha az eredeti sárga és a zöld szín összekergült, össze­keveredett volna. — Ez nem ehetjük, ugye — kérdi nem kis dühvei Vinczé- né. — Tudja mennyi volt a piacon a zöldség, amikor a tanácsba mentünk a jegyző­könyvfel vételre? Húsz forint kilója. Nem írtam alá a jegy­zőkönyvet, mert hiszen az sem tetszett, hogy az 53 tőke szőlő­ből csak 44-et vett fel a kár­becslő, s a lugasban lévő tő­kékre a nemes csemegénél át­lag hat, a direkt termőnél csak tíz kilogrammra be­csülte a termést. — Nem sorolom már to­vább, csak még annyit, hogy az eprünk is tönkrement, legalább tíz kiló termett vol­na, ezt senki sem vette figye­lembe. A kelbimbó se ment semmire, a hagyma sem. A szőlő vesszőjén látszik, hogy az ültetvény nemcsak egy év­re károsodott, ezzel szemben csak az idei károkkal foglal­koztak valamennyire. Nem vették figyelembe Mit tehetünk az esethez? Tény, hogy sem látnokok, sem szakértők sem vagyunk. de annyi bizonyos, hogy Vinczéék házikerti zöldségét a három­százötven forintnál nagyobb kár érhette. S tény az is, hogy most külsőre nem látható pon­tosan. károsodott-e szőlőjük annyit, hogy befolyásolná a jövő évi termést (bár egy- egy elsatnyult, kiszikkadt vesz- sző utal rá), furcsa, hogy az esetleges további kár lehetősé­gének bekalkulálása elől eleve elzárkóztak a szakvélemény­ben. ' F I. Gyerekeknek, felnőtteknek Ismét családi hétvége Sok érdekes programmal, műsorral, vásárral ismét csa­ládi hétvége á gödöllői fnűve- lődési központban, ma, hol­nap és vasárnap. Az első na­pon felnőtteknek dzsesszteázó. házigazdája Jánossy Róbert. Horog: Sándor György humo- ralista szerzői estje, a Pódium­bérlet második előadása, de jegyek is válthatók. A prog­ram kezdete este 7 óra. Hol­nap, szombaton reggel 8 óra­kor indul a kirándulóbusz, az útvonal: Székesfehérvár, Veszprém. Délelőtt 10 órától díszhalak, madaraik, és egyéb, a Lakásban tartható állatok vá­sárral egybekötött kiállítása. Vásár a Budapesti Haris­nyagyár mintaboltjának teljes áruválasztékából. Kapható Schröder tanító néni ikladon SOSEM fogom megtudni, miért gondolta Schröder taní­tó néni, aki akkoriban bizo­nyára fiatal nő volt, csak ne­künk, néhány éve a világra pottyant gyerekembereknek néni, hogy ezeknek a falusi suttyóknak fontos lehet elsa­játítani a kulturált viselkedés alapjait. Aligha volt ez köte­lezően előadandó tudomány, senki sem biztatta rá, senki sem követelte meg tőle. Tő­lünk még kevésbé. Tőle tud­hattuk meg, hogy másképp is lehet enni, mint ahogy mi szoktuk, bizonyos helyeken a villát bal kézbe fogják, a kés­sel pedig rásegítik az enni­valót. S hogy az udvarias em­ber a társa balján halad. És még sok egyebet. Aminek valóban nem lett volna sem­mi értelme, ha, miként szü­léink és nagyszüleink, ugyan­úgy a faluban éltük volna le az életünket. De nem így tör­tént, eljöttünk a faluból, s a városban, életünk új színte­rein nagyon jól jött az, amit Schröder tanító nénitől hallot­tunk. Ha gyakorlatunk nem is volt, legalább sejtettük, mit, hogyan kéne csinálni. Sejtelmem sincs, hol van egykori tanítónőm, él-e, hal-e. De hogy szelleme itt van kö­zöttünk, arról a minap Ikla- don bizonyosodhattam meg. Iklad régóta szerencsés falu­nak érezheti magát. Évtizede­kig oktatott iskolájukban egy olyan ember, aki nemcsak ne­vében volt néptanító, de min­den ízében az. Kötelességének érezte, hogy az egész közössé­get tanítsa, nevelje, az iskolá­ból kikerülőket sem tévesztette szem elől, ha úgy érezte, hely­telenül cselekszenek, beavat­kozott. Ű is olyasmit tett, ami nem tartozott szorosan a kö­telmei közé, amit senki sem kért volna tőle számon. A mostaniakat sem vonnák felelősségre, ha történetesen nem alakítottak volna ki kap­csolatokat az NDK egyik köz­ségével, ahová az ikladi gye­rekek német nyelvtudásukat csiszolni csereüdülésre mehet­nek. Kerestek és találtak egy nekik megfelelő helyet, nem messze Drezdától, ahol már az idén is tizenegy ikladi gyerek töltött néhány napot, s a pe­dagógusok megállapítása sze­rint, nyelvtudásukra igen jó­tékonyan hatott a kintlét. A NYÄR elmúlt, a levelezés azonban folytatódik, s na minden úgy alakul, ahogy az ikladiak tervezik, a következő esztendőben legalább harminc gyerek mehet az NDK-ba, s ugyanannyit fogadhatnak itt, Magyarországon. A szülőkkel nem lesz gond, az idén is többen jelentkeztek, mint ahány gyerek érkezett Görlitz­ből. A gyerekeket ugyanis itt is, ott is családoknál helyezték el. Az ikladi viszonylag kis is­kola. A gyerekek létszáma nem éri el a kétszázötvenet. Az iskola rendje, tisztasága, s nem utolsósorban felszereltsé­ge azonban irigylésre méltó. Az új szárny kívülről is szép látvány, de belülről legalább ilyen megkapó. Világos ter­mek, mindegyikben mosdó, a folyosón sorakoznak a cipők, szandálok, ezeket veszik fel a gyerekek az utcai lábbeli he­lyett, mielőtt belépnek az osz­tályba, hogy ne menjen idő előtt tönkre a padló. A ter­mekben könnyen tisztán tart­ható üvegtábla, televízió. A berendezés jó része a már említett szellemnek köszönhe­tő. A tanári kar és a szülők összefogásának, az igazgató le­leményének és ötleteinek Nem szégyellnek mástól sem tanulni. Pásztor Béla veres- egyházi tanácselnök nyomán ők is meghonosítják azt a szo­kást, hogy amikor a gyerekek megkapják az első személyi igazolványukat, azon a napon társadalmi munkát végeznek. Az idén a leendő tornaterem alapját ásták a fiúk, a lányok pedig az erőt pótló zsíros ke­nyeret készítették elő. IKLADON a szokásosnál nagyobb óraszámban oktatják a német nyelvét. Hogy vala­miből több legyen, ahhoz más­ból kevesebbel kell beérni. Az énekre például kevesebb idő jut. Erre kitalálták, hogy ősszel és tavasszal is két-két alkalommal hangversenyre vi­szik a gyerekeket, ahol a gö­döllői zeneiskola tanárai hangszerismertetést is adnak. Ismerkedés a környezettel, talán így lehetne összefoglal­ni azt a programot, amely tá­guló körben vezeti az egyes osztályokat újabb és újabb látnivalókhoz. Az elsősökkel legszűkebb pátriájukkal kez­dik, az ikladi kiserdővel, a tájházzal. A .következő lép­csők, osztályok szerint: a he­lyi középületek belülről, Aszód középületei, Galgamácsa, Du­dás Juló, az aszódi malom, a kenyérgyár, Vác és környéke, a főváros, a Nemzeti Múzeum, a Városliget, Eger, majd a sík terület, Debrecen, s végül Aggtelek, Miskolc. A GYEREKEK nem mindig fogadják '"osztatlan örömmel a terveket. A nyolcadikosok például eleinte ódzkodtak a sulimozitól, de mikor megtud­ták, milyen érdekes filmeket vetítenek, ők is megváltották a bérletet. Lehet, hogy a töb­bi program egyik-másik pont­jával is így vannak. Valószí­nű azonban, hogy felnőve megértik tanáraik indítékait, s úgy emlékeznek vissza rá­juk, mint én Schröder tanító nénire. Jó szívvel. K. P. acryl harisnyanadrág, fel­nőttekhez és . gyereke-isnek,, ugyanebből az anyagiból térd- és csipkezokni felnőtteknek, acryl térd-, csipke- és sízok­ni, valamint a legújabb divat szerint kötött kamásli.k (láb­szárvédők), aerobic láb- és karvédők. Este 6 órakor kortárs film­klub, műsoron Bódy Gábor A kutya éji dala. És ami a korábbi család; hétvégeken nem volt: kaszinó! Csak 18 éven felülieknek. A kaszinó­ban bárzene, különleges italok, koktélok, rulett, biliárd, póker, bridzs. Vasárnap ugyancsak délelőtt 10 órakor kezdődik a program. Ismét díszhal-, madár- és ha­risnyavásár. Délután 2 órától gyerekeknek A kis Muck tör­ténete, NDK mesefilm. Egy órával később kezdődik az Adni, kapni jó címet viselő kreatív foglalkozás, szintén gyerekeknek. Fagolyóból, rongyból marionett-, kesztyűs és mupettbábokat készíthet­nek. Békegyűlés Béke- és szolidaritási gyű­lést tartanak a Boczor József KISZ-alapszervezet kezdemé­nyezésére a gödöllői Ganss Árammérőgyárban november 21-én délután fél ötkor, a fia­talok klubjában. A Mező Imre KISZ-bizottság által szervezett demonstrációra nemcsak aa Árammérőgyár, hanem a kör­nyékbeli üzemek és intézmé­nyek fiataljainak részvételére is számítanak. A rendezvény­re meghívtak egy iráni és egy palesztin fiatalt is. 'Szófia építészet® Bulgária fővárosának mű­emlékei és modern építésze­tének remekei láthatók azon a fotókiállításon, amelyet no-- vember 16-ig láthatnak a Ganz Árammérőgyár ebédlőjé­nek előterében. Kulturális program November 11-én. Gödöllő, művelődési köz­pont: Horog. Sándor György hu­morista szerzői estje, 19 óra­kor. (Pódium-bérlet, II. elő­adás.) A rézkarcoló művészek al­kotóközösségének vására. Bar- csay Jenő, Kass János, Kórus* József, Amerigo Tot, Szabó Vladimir és más neves grafi-; kusok műveit árusítják a rézkareoló művészék alkotó-; közössége közreműködésével, 15-től 20 óráig. Aszód, helyőrségi klub: j Vankóné Dudás Juli kiállítása., Galgamácsa, művelődési ház« Családi fényképek Galgamá- csán, a kiállítás nyitva 15-től 19 óráig. :j Mogyoród, általános iskola« Családi fotográfiák Mogyo­ródon, nyitva 14—18 óráig. sa ü gyeiét mi Állatorvosi ügyelet: Csömö­rön, Erdőkertesen. Gödöllőn, Isászegen, Kerepestarcsán, Mo-. gyoródon, Nagytarcsán, Pece- len, Szadán, Veresegyházon, Váoegresen november 12-én. szombatop. 8-, órától november 14-én; "hétfőn' 8: óráig; dr. SZŐ- ke Ferenc, Gödöllő, Stromfeld S. u. 16. Aszódon, Bagón. Dányban, Dotnonyban, Galgahévízen, Galgamácsán, Hévizgyörkön. Ikladon, Kartalon, Túrán, Val- kón, Váckisújfaluban, Vác- szentlászlón, Versegen és Zsámbokon november 12-é.n, szombaton 8 órától, november 14-én, hétfőn 8 óráig: dr. Sző­ke Pál, Aszód, Kossuth L. u. 86. Az ügyeleti napokon vég- ; zendő exportszállításoknál dr. Szőke Ferenc állatorvos ve­hető igénybe. Johohohó. Színes, szinkroni­zált bolgár film. Csak 4 óra­kor. Majmok bolygója. Színes amerikai tudományos-fantasz­tikus film, 6 és 8 órakor. III. hélyáron! Tizennégy éven alu­liaknak nem ajánlott! Újfajta ablakvasalás Üjfajta ablakvasalásokat készítenek hamarosan sorozatban a kerepcslarcsai Szilasmenti Tsz ipari üzemében. Képünkön: Pál József szerszámkészítő az FND—25-ös marógépen a vasalatok egyikének szerszámát készíti el Hancsovszki János felvéteie ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) 4

Next

/
Thumbnails
Contents