Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-05 / 235. szám

Csak lehetőség őszi vigalmak Épp a Dunakanyar Áru­ház előtti utcaszakaszon álltam, az órám 16 óra 20 percet mutatott, amikor a hét végi forgalmas utca fö­lött piros színfoltot pillan­tottam meg a Váci Kötött­árugyár kéményének olda­lán. A kéményfalhoz si­muló ember, aki a festékes vödröt tartotta a kezé­ben, csak később vált lát­hatóvá, amint följebb ha­ladva mozdult. Mégsem, erre a bátor munkásra figyeli most az utca népe, mert a Duna irányából másféle hangok és közelgő látványosság te­relte el a figyelmet. Elő­ször pisztolylövéseknek vél­tük, csak pár pillanat múl­va jöttünk rá, amikor a közelgő lovasokat megpil­lantottuk, hogy a karikás ostorok durrogása téveszt meg bennünket. Ez a je­lenség aztán pillanatok alatt átfestette, megváltoz­tatta az utca képét, han­gulatát. Pántlikás lovak táncoltak a hintó előtt, éneklő fiata­lok, a szárazfát cincogtató muzsikások követték őket a gumirádlis szekéren. A másikon préselték a szőlőt néha az utca forgatagába is le-le dobtak egy-két fürtöt, s a menetet csacsifogaton zárta a maskarások mókázó csapata. ACsikós József utca torkolatánál táncra is per­dült a szüret népe, húzták nekik a talpalávalót, osto­raikat pattogtatva biztosí­tották a forgalmat a lovas legények, majd nagy dér- rel-durral bevonultak a vasúti alagút alá, s azon át meg is érkeztek ottho­nukba, a Mezőgazdasági Szakközépiskola udvarára. No de tovább ne folytassuk, mert az iskola fiataljainak vigassága csak példa, apro­pója a mondandónknak. A kérdés megállapítás is lehet. Mi is lenne velünk az élet magunk teremtette tarka színei nélkül, me­lyek szerepe az eléggé sok szürke szín, s főként az élet terheinek, feszültsé­geinek feloldása, s mi taga­dás: ahogy modernizálód­tunk, meg a tárgyak meg­szerzésének bűvöletébe es­tünk, úgy lett egyre keve. sebb a szín. az ilyesfajta oldószer is. A hagyomány, ha valódi, ébreszteni való, s néha még idegenforgalmi látvá­nyosságnak sem rossz. Mert például itt is kattant egy­két fotómasina, s mögötte az elhangzott mondat; — es ist sehr romantisch. Ez utóbbi is jó ha van, de csak akkor, ha igazi. Mégegyszer ki kell jelen­tenem, hogy most nem a mezőgazdaságisokról van szó, hanem az általában, mostanság a falut mozdító szüreti bálokról. Arról a jó szándékról, mely mialt nem eshetünk a konkrét kritizálás kísértésébe, mert ezzel több évre is kedvét szegnénk a mások örö­méért fáradozó szervezők­nek. Általában azért ki lehet mondani, ahogy akár szü­reti bál, akár más címen, kínálkozó lehetőségeknek bizonyulnak az őszi vigal­mak. Oldott, hangulatos, de mégis ízlést, gondolkodást formáló, közös ügyeket köz­vetlenül megtársalgó társa­dalmi eseményeknek. De mondjuk ki: Ezek most, még nem azok, ha kivétel akad is közöttük. Mert pél­dául ott, ahol a filoxera több, mint egy évszázada elpusztította a szőlőt, s azt ma sem termelik jelentős mértékben, hogy még emlé­keznének effajta hagyomá­nyokra. Ha pedig igen. ak­kor nem hihetik el, hogy őseik ilyen alkalmakkor háromszínű pántlikát visel­tek a kalapjuk mellett, s a felbérelt hangászok silány műdalokat basaváltak, ami. két mi már együtt is csak rosszul tudunk, énekelni egyénieskedve, összhang nélkül. Bevallom, nemzeti szí­neink láttán az én szívem dobogásának ritmusa is gyorsabb lesz, de nem ak­kor. ha ezeket a színeket a szekérkerék krepp-papír díszeiként pillantom meg. Kovács T. István Városszéli álom Szakszervezeti fotótárlat Szakmai vitát is tartottak Mazzag Pál, az SZMT főmunkatársa megnyitja a kiállítást. EZ ÉV MÁJUSÁBAN, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa, a Pest megyei Műve­lődési Közipont és Könyvtár, valamint a Váci Fónyforrás- és Alkatrészgyár közös felhí­vást adott ki a megyében élő és dolgozó amatőr fotósok ré­szére. A felhívás nyomán 39-en 119 képpel vettek részt a pályázaton. A szakmai zsűri a képek kétharmadát kiállí­tásra alkalmasnak ítélte, melyeket a váci bemutatkozás után a SZOT-ban láthatott a közönség, majd vándorkiállí­tásként a megye több üzemé­ben, intézményében. Az első ízben meghirdetett kiállítás úgy a jelentkezők létszáma, mint a képek minő­sége szerint a rendezőik által elvárt sikert hozta. Ugyanak­kor megmutatta, hogy a me­gye területén hol vannak fe­hér foltok. Kevésnek tűnik a fotóklubok, szakkörök kollek­tív jelentkezése. A számukra meghirdetett különdíj odaíté­lése komoly gondot jelentett a zsűrinek. Az első a Tungsram fotókor, mely minőségében kiemelkedő alkotásokkal jelentkezett, va­lamint a Dunakanyar Fotóklub ifjúsági csoportja, amelynek égy-két kiemelkedő alkotástól eltekintve, tagjai csupán a kezdők színvonalát ütötték meg. Kiemelkedő egyénisége volt e csoportnak Molnár Fe­renc, aki a Kikötő című alko­tásával a zsűri harmadik díját kapta. A második díjat a Tungs­ram fotókör tagjai közül Zsig- ri Oszkár „Gyümölcsös” című képével nyerte el. A beadott kollekciójával, magas techni­kai tudásról és kifinomult képszerkesztésről adott tanú- bizonyságot. AZ ELSŐ DÍJAT VÄCI fo­tós nyerte el Bíró Ádám sze­mélyében, a Városszéli álom” című képével. A lírai hangvé­telű kép kellemes arányérzék- ről, magasfokú technikai tu­dásról és jelentős rutinról ta­núskodik. Bíró Ádám színes kollekciója nem csupán« repro­dukálja a valóságot, hanem azt képpé szerkesztve az egyéni­ségére formálva, a belső szín­világával kiegészítve tárja elénk. összességében a kiállítás ké­pei nélkülözik a technikai és a képszerkesztési bravúrokat, azonban a színvonalat tekintve az amatőrmozgalom helyes irá­nyát tükrözik. Ezért is került még három különdíj kiosztás­ra, valamint a Forte gyár és az Egyesült Izzó váci gyárá­nak különdíjai. A megnyitó napján szakmai tanácskozásra került sor, ahol az alkotók, a zsűri tagjaiból álló fotóművészekkel beszél­gethettek. Ez a kezdeménye­zés hagyományteremtő céllal Indult bízva abban, hogy a megyében élő amatőr fotósok egyre nívósabb képekkel ne­veznek be a pályázatra. Kép és szöveg: Papp László Az Ipolytól Aggtelekig A mesevilág színes kővel Szeptember 17-én borongós, esős reggelre ébredtek Ipoly- tölgyes nyugdíjasai. Még sö­tét volt, mikor kora reggel 5 órakor gyülekezett a kis cso­port az autóbuszmegállóban. A nyugdíjasklub 30 tagja már hónapokkal előtte ter­vezte az egynapos kirándulá­sát. Űticél: aggteleki csepp­kőbarlang és Eger várának megtekintése volt, valamint a Cserhát, Mátra, Bükk hegy­ségek gyönyörű tájainak lá­tása. Az Ipolyvölgye Mgtsz autóbusza Grósz Pál gépko­csivezetővel tette meg a hosz- szú utat. Menet: Balassa­gyarmat, Salgótarján, Ózd, Aggtelek; visszafelé: Eget, Gyöngyös, Hatvan. Vác volt az útvonal. Az aggteleki cseppkőbar­lang gyönyörű, lenyűgöző lát­ványa a csodálat érzésével töltötte el az idős embereket. Egy-egy termének, a fantázia által alkotta alakjainak nézé­se. felismerése, bámulatba ej­tette az ott még sohasem járt nyugdíjasokat. Közel másfél órás körülbelül 2 kilométeres föld alatti út után ismét a felszínre értünk. Kint a sza­badban nagy sóhajjal tért magához a gyönyörű „mese­világból” a valóságba kiért csoport. Az egri vár kazamatáiban emlékeztünk történelmünk dicső hőseire, kiknek marok­nyi csapata Dobó István. Bornemissza Gergely, s a többi hősök bátor ellenállásá­ban megtört a török szultán hatalmas seregének ereje. Végül még Gárdonyi Géza. az Egri csillagok írójának sírjánál tisztelegtünk pár percig, majd a már említett úton estére haza is értünk. Élményekben gazdag napot zártunk, olyat, melyet soha­sem fog elfelejteni, a nyugdí- jasklub egyetlen tagja sem. Győrök József vÄiiia A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 235. SZÁM 1983. OKTÓBER 5., SZERDA Az alapellátás tapasztalatai Szoknyán Kevés a bolt, sok a panasz A mintegy 2 ezer lelket számláló Szokolyának, Verő­cemaros társközségének ke­reskedelmi hálózata évek óta nem mondható kielégítőnek. A lakosság alapszükségleteit a néhány létbizonytalanságé magánbolt mellett, két kor­szerűtlen áfész-bolt látja el. A kettő közül a 39-es számú kisbolt személyi és tárgyi feltételek miatt az elmúlt években többször volt zárva, mint nyitva. Ezért a tanács megvonta az áfésztől a kisbolt működési engedélyét, megszüntette a bérleti viszonyt. Az áfész nem volt hajlandó lemondani a tanácsi bolt működtetési jogá­ról. Ez év tavaszán a vita jog- előre emelkedett, a kisbolt vi­szont zárva maradt. Így a 38-as számú nagybolt­ra hárult a lakosság ez irányú igényének teljes kielégítése. Arra a nagyboltra, aminél az eladótér szűkössége, a raktá­rozási és az, állandó munka­erőgondok miatt az alapellá­tás akadozott, az áruválaszték nem volt megfelelő. A kis tel- teljesítményű hűtőkapacitású gépek miatt a tejtermékek, húsfélék választéka is szegé­nyes. A több órás sorban ál­lások s az ezzel járó feszült­ség elég gyakran az eladók és a vásárlók konfliktusát élezte. Elkerülve ezt a tortú­rát, sokan az 5—8 kilométerre lévő Morgó ABC-ben és Verő­cemaroson vásároltak. A helyi pártszervezet kez­deményezésére a napokban a nagyközségi közös tanács és az áfész vezetői között meg­állapodás született a község kereskedelmi ellátottságának javítása érdekében. Rasman István áfész-elnök: — Tizenhat település keres­kedelmi ellátása tartozik hoz­zánk. Szokolya közellátása a leggyengébb pontunk, a sze­mélyi, a tárgyi feltételek itt a legrosszabbak. A községnek adósak vagyunk, s ezen közös akarattal, összefogással, kell változtatnunk. ■ Ezt tükrözi a mostani megállapodás, mely­ben vállaltuk, hogy szeptem­ber 1-vel megnyitjuk a 39-es számú kisboltot. A kisebb1 festési, mázolási munkákat el­végezzük saját költségen, fel­töltjük áruval és gondosko­dunk boltvezetőről. 1984 első felében új berendezéseket ho­zunk ide, ha a forgalom úgy kívánja, még egy eladót fel­veszünk. A 38-as számú nagy­boltot pedig 1984-ben kezdjük korszerűsíteni, az eladótér és a raktár bővítésével. A kor­szerűsítési munkákat saját költségünkön oldjuk meg. A kereskedelem sajnos munka­erőhiánnyal küzd. Az itt dol­gozók anyagi, erkölcsi megbe­csülése sem jó. Bérük nem úgy alakult az utóbbi idők­ben, ahogy kellett volna. En­nek ellenére remélem, hogy a község kereskedelmi ellátása a jövőben kielégítő lesz. Viski Sándor vb-titkár: — A község alapellátásáról van szó, a lakosság alapszük­ségleteinek kielégítéséről. A lakosság igénye az életszínvo­nal emelkedésével párhuza­mosan nő. Ezért a 39-es szá­mú kisbolt 2—3 éve ismétlődő több hónapos bezárása súlyos fennakadást okozott közsé­günk kereskedelmi hálózatá­ban. Az áfésznek a felmerülő személyi és tárgyi problémák ellenére is biztosítani kellett volna a bolt folyamatos nyit­va tartását. Most úgy tűnik, hogy ezzel nem lesz gond. Jövőre a tanács korszerűsíti a kisboltot, ezáltal is biztosít­va a jobb feltételeket a keres­kedelmi ellátás részére. Táv­lati tervként pedig már most vizsgáljuk annak lehetőségét, hogy a következő ötéves terv­ben hogyan lehetne közösen egy új ABC építését előirá­nyozni. A tanács már ennek szellemében foglalkozik a te­rület kijelölésével. Báthori Ferenc községi párttitkár: — A kereskedelmi hálózat korszerűsítése meghaladta a tanács és az áfész pénzügyi lehetőségeit. A lakosság érde­kében mégis már régen lépni kellett volna, de közösen, egy akarattal. A rossz ellátás, mint társközségnek, komoly politikai problémát okozott, a közhangulatot befolyásolta. A feszített gazdasági hely­zetre való tekintettel a prob­lémát átmenetileg megoldja a két bolt korszerűsítése, de a lakossági igények kielégítésé­nek feltételei csak egy új ABC-áruház felépítésével te­remthetők meg. A jövőben ezen leszünk, s ha kell, a megyei tanács és a MÉSZÖV anyagi támogatását is kérjük, s azt hiszem, kérésünk nem irreá­lis. Mint megyei tanácstag, a szükséges pénzösszeg megszer­zéséhez a segítségemet fel­ajánlottam. Szórád Ágnes Deákvári fórum Vevők, eladók egymás közt A deákvári körzeti párt- szervezet és a Hazafias Nép­front körzeti bizottsága az élelmiszer- és tüzelőellátás­ról fogyasztók fórumát ren­dezett a napokban. A huszonegy hozzászólóból tizenkettő a kenyér és a pék­áru minőségét kifogásolta. A hiba okát többen a technoló­giai fegyelem be nem tartá­sában, a nem megfelelő ki­dolgozásban, sütésben, szállí­tásban látják. A kereskedel­met is elmarasztalták, mert áranydiplama Vízi úttörőcsapatot szervezett Verőcemaros! otthonában gratuláltunk Míves Ottó nyu­galmazott tanárnak, aki a napokban aranydiplomát ka­pott. Kérjük, beszéljen életé­ről, s a fél évszázaddal ez­előtti pályakezdésről. — Kismaroson születtem 1912-ben, hatholdas, nyolc­gyermekes családból. Kitű­nően végeztem el az elemi is­kola hat, s a polgári iskola négy osztályát. Édesapám el­adott egy hold földet és be­íratott a Jászberényi Tanító­képzőbe, ahol 1933-ban vé­geztem. Talán hihetelenül hangzik a mai pedagógus­hiány időszakában: három évig állás nélkül voltam, szü­leim gazdaságában kapáltam, kaszáltam. — Az első katedra? — 1936 őszén Rétságra ke­rültem, ott tanítottam 1947 tavaszáig. Utána hazajöttem Kismarosra és Verőcére taní­tónak. Az iskolák államosítá­sa után behívtak előadónak a Pest megyei Tanácsra. Mi­közben megyei tanulmányi feladatokat láttam el, gyak­ran utaztam Jóború Magda miniszterhelyettessel. Közben befejeztem a Pedagógiai Fő­iskolát, s mint négygyerekes családapa, Vácra kértem be­osztásomat, általános iskolai tanárnak. — Emlékszünk még a váci Búvár Kundra. — A tanár úr működésé­nek emlékezetes eredménye volt, hogy miközben Vácott tanított, megszervezte az első magyar vízi úttörőcsapatot, a váci Búvár Kundot. Évek alatt, kötelékben végigevez­ték a Dunát, a Tiszát, a Siót, a Balatont, 50 gyerekkel. Ezért kapott Kiváló úttörő kitüntetést. Megírta a magyar vízi úttörőcsapatok könyvét, segítve a kiképzést. Rádió­ban, folyóiratokban publikált, beszélt a témáról. Két tanít­ványa országos győztesként egy Duna-tengerjáró hajón heteket töltött görög, török, egyiptomi vizeken. Molnár Nándor és Király Attila volt. — Más, kedves emlékei? — Vác felszabadulásának 25. évfordulóján megjelent e negyedszázad kultúrtörténetét átfogó munkám. 1968-ban Moszkvába utazhattam juta­lomútra, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünne­pére. Korábbi emlékeimből megemlítem, hogy jó barát­ságban voltam Móricz Zsig- monddal, Kittenberger Kál­mánnal és Fekete Istvánnal szép napokat töltöttem a Bör­zsönyben. — Hogyan telnek a napjai? — Sokat olvasok, németre fordítok. Külföldi turisták­nak megmutatom a Duna­kanyart, Egert, Debrecent Váchoz, a Hámán Kató Isko­lához sok kedves emlék fűz. Harminchat évi szolgálat után mentem nyugdíjba. Mí­ves Ottó elismerései: a Mun­ka Érdemrend bronz fokoza­ta, az Oktatásügy kiváló dol­gozója. Magyart és történel­met tanított. Tanítványai helytállnak az életben, ió szakmunkások, orvosok, ta­nárok, mérnökök lettek. Sok európai országban járt ide­genvezetőként. — Rendezem emlékeimet — mondja. Volt e fél évszá­zadnak sok derűs, de sok ár­nyas időszaka is. Én csak a szépre emlékezem ... Papp Rezső szabványon aluli termékeket fogad el. Ugyancsak sokan foglalkoz­tak a magánfuvarozók által kért szállítási díjakkal. Hang­súlyozták; mivel a díjtétele­ket nem elég széles körben hozták nyilvánosságra, ezért sokan nem ismerik, a magán- fuvarozók annyit kérnek, amennyit akarnak. A visszaélések megszünte­tése érdekében kérték, hogy az árjegyzékeket a megfelelő helyeken füg­gesszék ki. Többen sérelmezték, hogy a váci élelmiszerboltok nagy részében a kőbányai sört rak­táron át ládaszámra értékesí­tik, amikor az előadótérben olcsó sört nem lehet vásárol­ni. Kérték az üzemeltető köz­pontokat, fokozottan ellen­őrizzék azt a rendelkezést, hogy az árut csak az eladó­téren, a pénztáron át lehet eladni. Panasz hangzott el a váci élelmiszerboltok nem megfelelő külső és belső tisztasága, rendje, a hely­telen mérés, a pontatlan számolás, a hentesáruk (például virsli, krinolin, párizsi), egyforma íze miatt. Számosán hiányolták az egy­ségárak feltüntetését, a lejárt szavatosságú áruk forgalom­ból való. kivonását. A Vác és Környéke Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat, a Vác és Környéke Áfész, a Budapest környéki TÜZÉP, az Észak-Pest me­gyei Sütőipari Vállalat veze­tői válaszadásukban megkö­szönték az információkat, kér­ték, hogy a felszólalók a leg­közelebb konkrétabb adatokat közöljenek, észrevételeiket az illető bolt vásárlók könyvébe is jegyezzék be, mert így in­tézkedéseiket hatékonyabban tudják megtenni. M, Gy, ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents