Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-05 / 235. szám

2 1983. OKTOBER 5., SZERDA Várhatóan összsiikck a polgárháborús ellenfelek Szaúdi diplomáéiul erőfeszítések Felszólalások az ENSZ közgyűlésén Folytatódik az általános vita Várkonyi Péter magyar külügyminiszter (a képen balra) New York­ban találkozott Pérez de Cuellar ENSZ-főitkárral HARMADIK FORDULÓ V ilágpolitikai szempontból a szovjet—kínai kapcso­latok fontosságát aligha le­het vitatni. Abban valameny- nyi helyzetelemző egyetért, hogy Moszkva és Peking vi­szonyában a rossz emlékezetű holtpontról bizonyos kimoz­dulás már történt. A norma­lizálás folyamata azonban — tekintettel e kapcsolatokat károsan érintő hordalékra — érthetően lassú, az akadályok nem hárulhatnak el egyik napról a másikra. A múlt év októberében Pe- kingben, az idén márciusban Moszkvában tárgyaltak a két ország képviselői — külügy­miniszter-helyettesi rangú megbízottai — a kapcsolatok normalizálásáról. Holnap a kínai fővárosban a harmadik forduló kezdődik, amelyre Leonyid Iljicsov külügymi­niszter-helyettes vezetésével már Pekingbe érkezett a szov­jet küldöttség. Figyelemre méltó, hogy idő­közben — szeptember köze­pén —, a korábbi gyakorlat­tól némileg eltérő módon bő­vült a szovjet—kínai párbe­széd. Ezúttal Mihail Kapica szovjet külügyminiszter-he­lyettes járt Kínában, s nem­csak a kétoldalú kapcsolatok­ról, hanem a nemzetközi kér­désekről is konzultált pekingi partnereivel. Három héten be­lül tehát két külügyminiszter­helyettesi szintű eszmecsere — erre bizony hosszú-hosszú ideje nem volt példa a két szomszédos ország közelmúlt­jának históriájában. Amilyen biztató jel önma­gában a kapcsolatok norma­lizálásáról folytatott párbe­széd harmadik fordulója, . olyan kétségek is megfogal­mazódnak. Nevezetesen azzal összefüggésben, hogy _ Kína milyen mértékben kívánja meggyorsítani a Szovjetunió­hoz fűződő kapcsolatainak normalizálását, s erre a fo­lyamatra milyen hatást gya­korol az Egyesült Államokkal ápolt viszonya. A két kapcso­latrendszer önkéntelenül is kölcsönhatással van egymásra, s egyiket a-másik függvényé­ben vizsgálni aligha iölös óvatosság. Ebből a szempontból nem elhanyagolható fontosságú Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter közelmúlt­ban tett pekingi látogatása. Űt magát idézve, látogatása „hozzájárult a két ország kö­zötti további katonai együtt­működés alapjainak lefekteté­séhez”. Ha így van, akkor Weinberger pekingi útja könnyen beárnyékolhatja a holnap kezdődő harmadik for­duló eszmecseréit. Washington — igaz — nem titkolja: katonai együttműkö­désében Kínával a Szovjet­unió katonai erejének ellen- súlyozására törekszik. Erről vall a neves kína-szakértők által nemrég az Atlanti Ta­nács nevű amerikai magán- társaság részére készült jelen­tés is. Ami Peking szándékait illeti, nyilvánvaló, hogy a Szovjetunió szeretne tiszta vi­zet önteni a pohárba, s egy­értelmű választ vár arra vo­natkozóan, vajon meddig ter­jed Kína és az Egyesült Álla­mok együttműködése, nem ve- szályezteti-e az a szovjet vé­delmi érdekeket. Könnyűnek és gyors sike­rekkel kecsegtetőnek nem te­kinthető a szovjet—kínai kap­csolatok normalizálását célzó harmadik forduló. Annyi azonban bizonyos, hogy a két ország jószomszédi viszo­nyának helyreállítása szem­pontjából fontossága rendkí­vül nagy. Csao Ce-jang kínai kormányfő a közelmúlt na­pokban, Kína nemzeti ünne­pén mondott pohárköszöntőjé­ben a többi között így fogal­mazott: „várakozással tekin­tünk az elé, hogy a kínai- szovjet kapcsolatok útjában álló, e kapcsolatok normalizá­lását gátló jelenlegi akadá­lyokat sikerül elhárítani”. E bben a várakozásban százmilliók osztoznak. Mindazok, akik a két szom­szédos ország viszonyának javulását nem vonatkoztat- ják el az ázsiai földrész biz­tonságától és békéjétől. Gy. D. A politikai és a katonai helyzet romlása arra késztet­te Fahd szaúd-arábiai uralko­dót, hogy személyes megbí­zottja révén sürgős kezdemé­nyezést tegyen a libanoni tűz­szünet és a tervezett nemzeti párbeszéd megmentésére. En­nek jeleként értékelik Bejrút­ban, hogy Rafik Hariri kiter­jedt tárgyalásokat kezdett a keresztény jobboldal, az el­lenzéki Nemzeti Megmentési Front és más politikai-vallási csoportok vezetőivel. Sajtóér­tesülések szerint várhatóan csütörtökön és valószínűleg Szaúd-Arábiában ülnek tár­gyalóasztalhoz először a pol­gárháborús ellenfelek. A né­zeteltérések fokára jellemző, hogy egyéb javaslatok között már a bejrúti nemzetközi re­pülőtér is szóba került a ta­lálkozó lehetséges színhelye­ként. Az Asz-Szafir című bej­rúti lap úgy' tudja, hogy Szí­ria Szaúd-Arábia helyett in­kább Tuniszt, az Arab Liga székhelyét tartaná megfelelő, nek. A drúz tartományok ön- igazgatási terve körül szított politikai vihar, a Valid Dzsumblatt ellen indított kampány azt a gyanút kelti a Haladó Szocialista Párt ve­zetőségében, hogy a hatalom mögött álló jobboldal csupán ürügyet keres az ellenzék egységének megbontására, a Ä Német Szociáldemokrata Párt csak november 18—19-i, rendkívüli kongresszusán, a genfi tárgyalások eredményé­nek ismeretében hozza meg végleges döntését az ameri­kai rakéták NSZK-beli tele­pítésével kapcsolatban — je­lentette ki Willy Brandt párt­elnök és Hans-Jochen Vogel frakcióelnök «z SPD párttaná­csának keddi ülésén. A két kongresszus között legmagasabb szervnek szá­mító párttanács előtt Brandt és Vogel rendkívül éles sza­vakkal bírálta a Kohl-kor- mányt. Értékelésük szerint a keresztényliberális koalíció már most belenyugodott a tárgyalások kudarcába, és a telepítés megkezdésére készü­lődik. A nyugatnémet minisztériu­Jó néhány hét eltelt már azóta, hogy — máig sem tisz­tázott körülmények között — meggyilkolták a hároméves amerikai száműzetése után Manilába hazatérő Benigno Aquino szenátort, a Fülöp- szigeteki ellenzék vezéralak­ját. A felháborodás azonban máig sem csökkent. A tünte­tések. véres összecsapások so­rozata jelzi: a 7000 szigetből álló kelet-ázsiai, országban a belpolitikai feszültség való­színűleg túljutott azon a szin­ten, hogy Marcos elnök szo­kásos módszereivel lecsilla­píthassa a merénylet kapcsán kirobbant vihart. Megrendült uralom Mindenekelőtt semmi hitele az államfő által kinevezett vizsgálóbizottságnak, amely a gyilkosság hátterét lenne hi­vatva felderíteni. Az elter­jedt vélekedés szerint egyéb­ként a felelősöket a hadsereg legmagasabb rangú vezetői kö­zött kell keresni, mások pe­dig nem zárják ki a kombiná­ciókból az elnök befolyásos feleségét, Imeldát sem. Rá­adásul tartják magukat az el­nök súlyos betegségéről szóló híresztelések. Sőt, a megfigye­lők értékelése szerint a Fü- löp-szigeteken ideír felkészül­ni a Marcos utáni korszakra. Lehet persze, hogy az 1985-ben hatalomra jutott és az 1972—1981-es szükségálla­megbékélési kísérlet aláásá- sára, hiszen nyilvánvaló, hogy a szeparatizmus vádja minden alapot nélkülöz. A libanoni hadsereg pa­rancsnoksága elismerte, hogy vasárnap zendülés tört ki a hammani laktanyában. A hét­fő este kiadott hivatalos köz­Reagan amerikai elnök ked­den a Fehér Házban fogadta Edward Rowny tábornokot, a genfi SALART-tárgyalása con részt vevő amerikai delegáció vezetőjét, s utána rövid be­szédében azt közölte, hogy — úgymond — „új” utasítások­kal látta el őt a hadászati fegyverkorlátozási tárgyalá­sok szerdán kezdődő újabb fordulója előtt. Az amerikai módosítások nem érintik a tárgyalások fő témáit, csupán a hadászati ra­kéták számának csökkentésé­re vonatkozó elveket. Rea­gan elképzelése szerint mun­kacsoportot állítanának fel Géniben a stratégiai rakéta­erő „leépítésével” kapcsolatos elvek kidolgozására. A leépí­tés kétirányú lenne: minden mok 560 munkása, alkalma­zottja és tisztviselője levélben kérte Helmut Kohl kancellárt, hogy ne járuljon hozzá az amerikai rakéták NSZK-beli telepítéséhez. Aldo Morót, az Olasz Keresz­ténydemokrata Párt elnökét 55 napos fogság után azért gyil­kolták meg, mert a terroris­ták ily módon akarták meg­akadályozni, hogy a kommu­nistákat is politikai hatalom­hoz juttató hatpárti egyez­mény létrejöjjön. A „Vörös Brigádok” római osztaga Moro elrablásával és pót időszakában hatékony egyeduralmat kiépítő államfő „leírása” korainak bizonyul. Ám a tények mégis azt bizo­nyítják, hogy Marcos szilárd uralma valóban a múlté. Ma­nilában százezres tömegtünte­tésen követelték távozását. Terjed az elégedetlenség a középrétegek körében is. Az országot súlyos gazdasági gondok gyötrik. Megosztott ellenzék Kevésbé hatásos ugyanakkor az ellenzéki pártok fellépése. Az Egyesült Nemzeti Demok­ratikus Szervezet nevű, 12 csoportot tömörítő koalíció akár jelképezheti problémái­kat: kiutat jelentő társadalmi programban nehezen tudnak megegyezni, s közös platform­jukat jórészt a Marcos-ellenes- ség jelenti. Ráadásul Aquino meggyilkolása után az ellen­zék nem rendelkezik olyan vezető személyiséggel, aki az egység kikovácsolásóra és a szükséges tömegtámogatás ger­jesztésére is képes lenne. A rendkívül ügyes taktikus­nak tartott Marcc: természe­tesen kihasználja az ellenzék belső ellentéteit. Ám első­sorban a rendfenntartó egysé­gekre támaszkodik: a soroza­tos tüntetésekre erőszakkal felelt. Az eredmény: tucat­nyi halott és sok száz sebe­sült. Tv-nyilatkozatában pe­lemény szerint a „katonai gyűlés egyik részvevője a tör­vényeket és a katonai előírá­sokat megsértve, az igazsággal és a tényekkel ellentétes köz­leményt olvasott fel”. Az ille­tékes hatóságok vizsgálatot, illetve bírói eljárást indítot­tak az ügyben. új nukleáris töltet helyett két régit semmisítenének meg. Emellett meghatározott idő­közönként a modernizálástól függetlenül mindkét fél le­szerelné rakétáinak bizonyos százalékát. A The Washington Post ér­tesülése szerint a Fehér Ház, akárcsak a közép-hatótávol­ságú rakéták esetében, ez esetben, is arra gondol, hogy létező szovjet rakéták, repü­lőgépek, tengeralattjárók fe­jében csak papíron létező amerikai nukleáris eszközö­ket ad fel. A valóságos amerikai tár­gyalási pozícióra Edward Rowny tábornok utalt kedd reggel a CBS televíziónak adott interjújában. Kijelen­tette: „nyitva állunk minden javaslat előtt, ha megvaló­síthatjuk alapvető célunkat, a ballisztikus rakéták számának egyharmaddal való csökken­tését”. Mint ismeretes, szov­jet részről éppen ezt az „alap­vető célt” utasítják el, mivel megvalósulása az amerikainál aránytalanul nagyobb számú szovjet interkontinentális bal­lisztikus rakéta leszerelését feltételezi. kivégzésével a katoldikusotk és a kommunisták közötti törté­nelmi közeledésre, a nemzeti szolidaritás létrejöttére kívánt csapást mérni — ezek a leg­fontosabb megállapításai a kereszténydemokrata politikus gyilkosainak perét lezáró bí­rósági dokumentumnak, me­lyet kedden hoztak nyilvános­ságra. dig kijelentette: ha a kor­mányellenes megmozdulások, a „szélsőséges radikálisok” rá­kényszerítik, ismét be fogja vezetni a statáriumot. Ebben a kényes helyzetben a szakértők két olyan ténye­zőre hívják fel a figyelmet, amelytől a manilai vezetés és egyben az ország so:sa függ­het. Az egyik, a rendkívüli állapot 11 éve alatt többszö­rösére duzzadt, s az állam- irányításba is belekóstolt had­sereg. Nem elképzelhetetlen ugyanis, hogy a társadalmi fe­szültség növekedésével, a for­radalmi veszély erősödésével jelentkezik a katonai rend­csinálás, vagyis a hatalomát­vétel szándéka. Növekvő puccs veszély A másik nagy kérdőjel az elnök támaszát jelentő Egye­sült Államok állásfoglalása. Az USA természetesen érdekelt Thaiföld, Szaúd-Arábia, Al­géria és Barbados képviselői szólaltak fel az ENSZ-köz- gyűlés 38. ülésszakának álta­lános politikai vitájában hét­főn délután. Alex Miguel Schweitzer chilei külügyminiszter a hall­gatóság némi megrökönyödé­sére „komplett demokrácia­ként” írta le á Pinochet-re- zsimet. A tömeges forradalmi megmozdulásokat a miniszter olyan terrorcselekményekként igyekezett feltüntetni, ame­lyeket „ismeretlen személyek” irányítanak, méghozzá „a szovjet imperializmus megbí­zásából”. Szidhi Szavetszila thaiföldi külügyminiszter az országa és Kambodzsa határán kialakult A Német Demokratikus Köztársaság teljes támogatá­sáról biztosította Jurij Andro­pov szeptember végi nyilatko­zatát a Világpolitika kulcs- fontosságú kérdéseiről. Az NSZEP KB Politikai Bizottságának, az NDK Ál­lam- és Minisztertanácsának közös nyilatkozata elítélte az Egyesült Államok vezető kö­reinek militarista politikáját. A nyilatkozat szerint az ame­rikai politika célja a katonai erőfölény megszerzése és az egyeduralmi helyzet biztosítá­sa a világ legkülönbözőbb tér­ségeiben. lenne a nyugalom helyreállí­tásában, márcsak két. straté­giai fontosságúnak tekintett légi- és tengerészeti támasz­pontja miatt is. Valószínűleg ez játszott közre abban, hogy a Fehér Ház csak több he­tes habozás után jelentette be: Reagan „sürgős belpoliti­kai teendői”, „fontos törvény­hozási akciók” miatt mégis lemondja novemberre terve­zett látogatását. A halott Aquino árnyéka tehát Manila és Washington kapcsolatára is rá vetődik. Hiszen a Reagan- adminisztráció el akarja ke­rülni, hogy túl szorosan kö­tődjék a megingott Marcns személyéhez. Különösen, ha — amint egyre többen jósolják — a Fülöp-szigeteki elnök visszavonja ígéretét és még­sem tartják meg az eredetileg jövő májusra beütemezett ál­talános parlamenti választáso­kat. Sz. G. feszült helyzetről beszélt, s Vietnamot próbálta felelőssé tenni a Pol-Pot-rezsim mene­kültjeinek problémáiért. Szaul Al-Fejszal szaúd-ará­biai külügyminiszter1 a közel- keleti problémának a fezi arab csúcstalálkozó határoza­tai alapján való megoldását sürgette. •k Miguel D’Escotóval, Nicara­gua külügyminiszterével ta­lálkozott New Yorkban dr. Várkonyi Péter külügyminisz­ter. A magyar és a nicaraguai külügyminiszter kölcsönös ér­deklődésre számot tartó nem­zetközi kérdésekről és a két­oldalú kapcsolatokról tár­gyalt. Az NDK vezetői megállapít­ják, hogy a szocialista orszá- rgok «.Uen • irányuló, első, csa­pás mérésére alkalmas atom- : fegyverek tervezett telepítése a Német Szövetségi Köztár­saságban tovább bonyolítaná a nemzetközi helyzetet, sú­lyos politikai és katonai kö­vetkezményekkel járna. A nyilatkozat kiemeli a két német állam különleges fele­lősségét tekintettel arra, hogy az NDK és az NSZK a világ két legnagyobb katonai szövetségének határvonalán helyezkedik el. Felszólítja a bonni kormányt, vizsgálja fe­lül az eurorakéták kérdésében elfoglalt álláspontját. Róma OKP-FKP találkozó Időszerű nemzetközi kér­désekről, a fegyverzjtcsökken- tés problémáiról és a kétolda­lú pártkapcsolatokiról kezdő­dött kedden Rómában magas szintű tanácskozás az Olasz Kommunista Párt és a Fran­cia Kommunista Párt küldött­sége között. A francia küldöttséget Georges Marchais főtitkár ve­zeti. a delegáció tagjai: Ma­xime Gremetz, a központi bi­zottság titkára, a politikai bi­zottság tagja, valamint Henry Costa, a külügyi osztály he­lyettes vezetője. Az OKP kül­döttségét Enrico BerlingueT főtitkár vezeti. Dél-Korea IPU-kanferenda Kedden a dél-koreai fővá­rosban megnyílt az Interpar­lamentáris Unió 70. konfe­renciája, amelyen a szervezet 98 tagországa közül 72-nek mintegy 650 parlamenti kép­viselője vesz részt. Az ülésről politikai meggon­dolásból számos fejlődő és el nem kötelezett ország távol mtaradt. A jelenlegi szélsősé­ges imperialista propaganda­hadjárat és az ezzel kapcsola­tos kedvezőtlen tárgyalási légkör miatt több szocialista ország, köztük hazánk sem küldte el képviselőit a tanács­kozásra. Kohl belenyugodott a genfi kudarcba SPD-politikusok elemzése 7Háttér ESYHALOTT ÁRNYÉKA. Gumibotokkal és könnyfakasztó gránátokkal oszlatják fel a tüntető egyetemistákat a Fülöp-szigetek fővárosában. A SALART-tárgyaasck előtt Lényegtelen amerikai módosítás Csapás a történelmi kompromisszumra Befejeződött a Moro-per A két német állam felelőssége NBK-állásponta rakétákról

Next

/
Thumbnails
Contents