Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-05 / 235. szám

1983. OKTOBER 5., SZERDA Tapasztalatcsere Lakásszövetkezetek A Pest megyei MÉSZÖV és a Nyugat-szlovákiai Lakás- szövetkezetek Szövetsége kö­zött érvényben levő ötéves megállapodás jegyében kétna­pos látogatásra érkezett me­gyénkbe Mária Cembálová, a szlovák szövetség elnöke és Jurij Majer, a nyitrai lakás- szövetkezet elnöke. Pest me­gyei látogatásuk első napján, tegnap találkoztak Tuza Sán- dornéval, a MÉSZÖV elnöké­vel, s ezt követően a budaör­si ifjúsági lakásszövetkezetet keresték fel, majd Szentend­rére látogattak. Végül a váci deákvári lakásszövetkezet ön­elszámoló karbantartó részle­gének munkájával ismerked­tek. Ma Szigetszentmiklóson a Pestvidéki Gépgyár által élet- rehívott lakásszövetkezetet te­kintik meg. KGST-bizottság Szénbányászat helyzete A KGST szénbányászati ál­landó bizottságának 60. ülése kezdődött kedden Mátrafüre- den az Avar szállóban. A bol­gár, csehszlovák, lengyel, ma­gyar’ mongol, NDK-beli, ro­mán. szovjet, valamint jugo­szláv küldöttség mellett részt vett az ülésen a KGST-titikár- ság szénbányászati osztályának vezetője, továbbá az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságá­nak képviselője. A tagországok küldöttségeit miniszterek, il­letve államtitkárok vezetik, a magyar delegáció vezetője Ka­póiéi László államtitkár. Az ülésen a szénbányászat helyzetének és fejlesztésének időszerű kérdéseivel, az együtt­működés további lehetőségei­vel foglalkoznak. Is-merte'ik a tagországok szénbányászatá­nak fejlesztési prognózisait, vizsgálják a mélyművelésű és külfejtései széntermelés fej­lesztésének lehetőségeit, ta­nácskoznak az alapvető bányá­szati berendezések kölcsönös szállításának kérdéseiről. A tanácskozás résztvevői megtekintik a mátraaljai szén­bányák Thorez bányaüzemét, megismerkednek az itt folyó kü'színi széntermeléssel és ta­nulmányozzák a bányászat be­fejezését követő rekultiváció gyakorlati alkalmazását. A KGST szénbányászati ál­landó bizottságának mátrafü- redi ülése pénteken a megál­lapodásokat rögzítő jegyző­könyvek aláírásával fejeződik be. Szüret '83. Megmozdult a szőlők hegye... Zsong, zsibong a szőlőtáb­lák környékén az élet: ország­szerte javában tart a szüret. A legdélebben fekvő, történel­mi borvidékeken már szep­tember közepén megkezdődött az ősz e nagy munkája, s most, október első napjaiban Pest megyében is megmozdult a szőlők hegye, sőt, mint az alábbiakból kiderül, nem egy gazdaság, kistermelő pincéjé­ben már forr a fa- és beton­hordók tartalma. Eladná, ha vennék Édes már a homok leve, meg­telt a puttonyom vele — dú­dolja Bimbó Gyula, miközben a borházban terpeszkedő kád­ba üríti puttonyának tartal­mát, a szép fürtű kadarszőlőt. Apósának segít a fiatalember, csakúgy, mint az a tucatnyi asszony és férfi, akik Polónyi János négyszáz négyszögöles parcelláján szüretelnek. Kalá­kában — mondja a hetvenkét éves gazda. Családtagok, rokonok, jó szomszédok szaporázzák a munkát, hamar megtelik egy- egy vödör, a szakállas fiatal puttonyosnak nem sok ideje marad a fiatalasszonyokkal való incselkedésre. Itt, a Ceg­léd melletti öregszőlő Király­féle dűlőjében kora reggel óta hajladoznak a szőlőszedők, pö­rög a daráló kereke, csattog a satuszeg, ömlik a lé a töldök- lókbe. Szombat van, szüret — ünnep. — Ritka az ilyen alkalom, hogy összejön a nagy család — mondja Polónyi János. — A fiam a messzi Szarvas lakó­ja, lányaim is elfoglalt embe­rek, hát most, a szüreten ta­lálkozunk. Erzsiké és Etelka birkapör­költet főz, a hatalmas üst kö­rül tüsténkednek. Száll a csí­pős gőz a sorok közé, hol föl­röppen egy-egy vicc, pletyka- fcszlány, s olyankor nevetés csilingel az ökörnyálas leve­gőben. Polónyi Jánosnak viszont nincs kedve nevetni. — Kevés az edény, hát el­adom a fölös szőlőt. Hogy ki­nek? Fogalmam sincs. A vá­rosban nem vesznek át szőlőt, a távoli Nyársapátra kell fu­varozni. Ott meg — állítólag — öt-hat forintot fizetnek a szőlő kilójáért. Látja ezeket a szép fürtöket? Az ember saj­nálja eladni. Sokba kerül ma­napság a szőlő: nagyon drága a permetezőszer, a hordó, a kád, de még a lopó is — ha volna. — Hagyd már el János, el­végre szüret van — szól közbe Pali bácsi, s a gazda igazat ad bátyjának, aki halkan fütyö- részni kezd. Csattog a satuszeg Szüreti béke szitál Pilis ke­leti felében, a Bárókai dűlő két oldalán pihegő parcellák fölött is. A falu apraja, nag"- ja serénykedik, hogy a jó időt kihasználva kádakba kerüljön az éves, fárasztó munka gyü­mölcsének leve. A dűlő pere­mén gépkocsik — ki jár ma­Csak a sárguló falevelek és a laposabban tűző napsugarak jelzik: itt az ősz. Felhőtlen az ég, nem rezdül a levegő sem itt, a Tápiószentmártoni Aranyszarvas Termelőszövet­kezet százharminchárom hek­táros szőlészetében. Felnőttek és hetedikes kisdiákok szedik a tőkék termését: a gazdaság erdészeti és műanyagüzemi dolgozói, s a helyi általános is­kola tanulói. Bőség zavara A család apraja-nagvja a tőkéknél sürög-forog napság kerékpáron Pilisen? — alszanak, gyerekek hancu- roznak. Sztanyik János — hetven­hat éves, nyugdíjas tűzoltó — már leszedte a termést ötszáz négyszögöl szőlőjéről. Most a présbe tömködi a szőlőt segí­tőjével, Harmath Ferenccel. Sutulunk — mondja az öreg, s a legalább százesztendős prés nyomólapjait igazítja helyük­re. Még néhány perc, s csat­tog a satuszeg, ömlik a lé az üstbe, onnan vödrözi hordóba Harmath Ferenc. — Tizenöt mázsát adott ez a tábla — mondja Sztanyik Já­nos, s körbe mutat. — Mi lesz a sorsa? Kisutuljuk, aztán a pincébe kerül a lé. Van hor­dó, elegendő. Nem olyan sok ám az a tíz-tizenkét hektó bor: elmegy ünnepekre, megisszák a komák, a napszámosok. Nem adok én el egy dekát sem. öt forintért kilóját? Akkor már inkább kivagdosom a tőké­ket ... — Sokan mondják ezt ma­napság — kesereg a vasadi Kossuth Szakszövetkezet fel­vásárló telepének vezetője, Malik Erzsébet. — Sajnos, bárhogy is szeretném, nem tu­dok többet fizetni, mint amennyi elő van írva. Tizenöt vagon szőlőt vehetek át ezen az őszön. Eddig már hat va­gonnyit szállítottunk Inárcs- ra, a Budafoki Pincegazdaság telepére. — S ha a gazdák többet hoz­nak tizenöt vagonnál? — El kell küldenem őket. — Hova? — Haza, mert sem Pilisen, sem környékén nincs másik felvásárlóhely. Egy magát megnevezni nem akaró kistermelő így sóhajto­zik, miközben a műanyag zsá­kokba gyűrt szőlőt lerakja a mázsára: — Ha tovább emelkedik a kötöző- és permetezőszer, va­lamint a borászati eszközök ára, fejszét vásárolok, nem horolót. Volt már rá eset, hogv va’aki kivágta a szőlőiét és fokhagymát ültetett helyébe. Lehet, hogy igaza van — an­nak hetven forint kilója... — Huszonnyolc forintot ka­punk minden mázsa leszedeti szőlő után — mondja az egyik csinos fiatalasszony. — Napi 4—5 mázsánál többet nemigen tudunk leszüretelni, így hát kissé lehangoltak vagyunk. Azt hittük, többet keresünk majd, mint az üzemben. Kollár János belső ellenőr — a pince ügyeletes vezetője — szerint az idei őszön való­színűleg a bőség zavarával küszködnek a falubeli kister­melők. — Fölkészültünk a szőlő át­vételére — mondja, s egy pa­pírívet mutat; arról olvasom: a 15—17 cukorfokos szőlőért hét, ennél édesebb levű gyü­mölcsért nyolc forintot fizet­nek kilogrammonként. — Naponta három-négy va- gonnyi szőlőt veszünk át a kistermelőktől. Itt dolgozzuk fel, azután az Izsáki Állami Gazdaságba szállítjuk a sűrí­tett mustot. — Eddig ötven vagon szőlőt dolgoztunk fel — folytatja Kollár János. — A szedők na­gyon szapora kezűek, meg is érdemlik a mindennapi meleg ételt, melyet helyükbe szállí­tunk. A megkopasztott tőkéjű sző­lősorok között lassan letelep­szik az ősz, majd a tél. de itt. a pincében nincs holtszezon: minden évszakban duruzsol­jak a fejtő- és szűrőgépek. Bősze Imro PenJamenii bizottság előtt Kereskedelem az apró falvakban Két napirenddel foglalko­zott tegnap az országgyűlés kereskedelmi bizottsága. Első­ként Andrikó Miklós belke­reskedelmi miniszterhelyet­tes beszámolóját hallgatták meg a képviselők az idegen- forgalom eddigi nyolchónapi tapasztalatairól. Ismertetve a fontosabb adatokat, elmondta, hogy az idén augusztus vé­géig mintegy nyolcmillió kül­földi érkezett hazánkba (hat százalékkal több, mint tavaly a hasonló időszakban), köztük több volt ugyan, aki legalább egy éjszakát töltött nálunk, mégis az állapítható meg, hogy áz itt-tartózkodás ideje csök­ken. Lényeges — és tanulsá­gos — tapasztalat az is, hogy a turisták, akármelyik tájáról jönnek a világnak, nagyon megfontolják, mire költik a pénzüket. S ha már költenek, megfelelő színvonalú szolgál­tatást várnak el. Az idegen- forgalom eredményeivel, to­vábbi feladataival kapcsolato­san számos észrevételt tettek a képviselők. Ezután — dr Szlamenicky Istvánnak, a SZÖVOSZ elnökének előter­jesztése nyomán — azt vitat­ták meg a bizottság tagiai miként alakult a szövetkezeti kereskedelem és vendéglátás hazánkban, kiilörös tekintet­tel az aoró falvak és a váro­sok külterületeinek ellátá­Ősi kötelesség Mondhatnánk ősi kötelessé­ge a szövetkezeti kereskede­lemnek az, hogy áruit elsősor­ban a nagyközségekben, köz­ségekben s a még kisebb tele­püléseken kínálja. Az áfészek igyekeznek is ennek a kötele­zettségnek a legmesszebbme­nőkig eleget tenni, h'szen tisz­tában vannak azzal is, hogv munkájuk szerves része a te­lepüléspolitikának, ugyanak­kor talpköve az alapellátás­nak. Hogy a szövetkezetiek a városokban is jelen vannak? Igen. Erre ösztönzi őket az úgynevezett tagérdekeltség: ha tagjaik a városba mennek, igyekeznek őket ott szolgálni tovább. Érdekes dolog ez a tagérde­keltség. Ellentmondásba kerül például a nyereségérdekelt­séggel. Az áfészek azonban mindenképpen az előbbit tart­ják hangsúlyosabbnak, még akkor is, ha bizonyos üzletek üzemeltetésére ráfizetnek, ki­váltképp az említett apró fal­vakban. Ezért nincs is talán példa arra, hogy egy-egv ilyen kis településen szövetkezeti boltot bezárjanak. Sajnos, akadt azonban tegnap egy pél­da: Mogyoród. Kovács István­ná (Pest m. 1: vk.) képviselő említette, hogy — egyébként emberileg talán érthető okok­ból — a község közepe táján álló kis boltot nem működ­teti az áfész, anvből az követ­kezik, hogy az ott lakó idős A puttony gyorsan megtelik .., A szerző (elvételei embereknek vagy a felvégi vagy az alvégi ABC-be kell menniük, ha vásárolni akar­nak. Folynak a tárgyalások az érintett áfész vezetőivel, s minden bizonnyal közös neve­zőre jutnak, a lakosság meg­elégedésére. Ám ez az eset is arra utal, hogy a számottevő fejlődés ellenére a szövetke­zeti kereskedelem sem mentes az átmeneti nehézségektől. Feszítő gondok S hogy ezek a nehézségek más helyeken nem is annyira átmenetiek, arról tájékoztatta a bizottságot, illetve a belke­reskedelem és a SZÖVOS7 illetékeseit Kovács László (Pest m. 20. vk.) képviselő Feszítő gond, hogy a fővárost övező agglomeráció települé­sein az üzletek többsége el­avult, s bár képletesen, de már-már attól kell tartani né­hol, hogy a tető a boltvezető fejére szakad. Szükség volna nagyobb felújítási keretre, s csak támogatni lehet a S2Ö- VOS7 kezdeménvezést. amely szerint a zárolt szövetkezeti közoonti tartalékalapból föl kellene szabadítani 2—30n ezer forintot ilven célokra Más kérdés: miért kell várm a felújítással addig, amíg a KÖ-TÁX. fenyegetőzik az üzle* bezára+ésá^al? A kénviselő további fontos feladatna'-- tartia a jelenleg igen súlyos raktározási prob'“mák megol­dását. Ezzel az a'aoellátás fo- 'vametosságáhnz is megfejem, fenénk egv igen fontos felté­telt. A megve 20. számú vá- 'asztókerületében is gondot okrzmak a bérleti viszonyok- számos kis bolt működik ma­gántulajdonú épületben, több­ször támadnak nehezen tisz­tázható, vagy nemegyszer át­hidalhatatlan kényszerhelyze­tek. Tovább kellene javítani a felvásárlás körülményeit, fel­tételeit is, kivál'képp a zöld­ségeket, a gyümölcsöt tekint- i .. Ismert, hogy a felvásár­lási árnak igen gyakran há­romszorosáért kínálják ugyan­azt a portékát az üzletekben. Ez többféle érdeket is sért egyszerre. Érintette a képvi­selő az ugyancsak országosan köztudott munkaerőgondokat is, utalva arra, hogy a keres­kedők sem mindig ott dolgoz­nak, ahol a legnagyobb szük­ség van rájuk. Jobbító szándék A közérdekű témához még hét képviselő fűzött észrevé­telt, javaslatot, hallottunk -őszinte, nyílt bírálatot a bi­zottság tagjaitól, melynek kapcsán a jobbító szándék, a segíteni akarás, a felelősség nyilvánult meg. A felmerült kérdésekre Andrikó Miklós, illetve dr. Szlamenicky István válaszolt, majd az elhangzot­takat Nyers Rezső, a bizottság elnöke foglalta össze. Az or­szággyűlés kereskedelmi bi­zottságának nevében felkérte a Belkereskedelmi Miniszté­riumot, a SZÖVOSZ-t s min­den illetékes szervezetet, fon­tolják meg az ülésen fölvetett tapasztalatok tanulságait, s vizsgálják meg adott esetek­ben a megoldás lehetőségeit. Külön felhívta a figyelmet a vitában is sokszor érintett élelmiszer-alapellátásra (a tő­kehúsra is), a lakosság tüze­lő- és építőanyag beszerzési feltételeinek javítására, a szállítási fegyelemre s a meg­felelően alkalmazott ösztönzési rendszerek továbbfejlesztésé­re, ide értve az apró falvak kis boltjaiban dolgozó keres­kedők bérét is. B. I. Havonta hatmillió forint Készpénz helyett átutalás A posták és az OTP-fiókok pénztárai előtt kígyózó hosszú sorok azt jelzik — ezen intézmények pénzforgal­mi adataival együtt —, hogy még mindig elsősorban készpénzben teljesítjük fizetési kötelezettségeinket. Ha­vonta biztosan több órát töltünk azzal, hogy befizetjük a telefonszámlát, a különböző kölcsönök részleteit, a biztosítási díjakat, hogy otthon lessük a villany- és gáz­számlást és az újságpénzek összegyűjtőjét. ban, üzemben — kötik meg a szerződéseket a leendő szám­latulajdonosokkal. Legutóbb a gödi Dunamenti Tsz lépett a fizetéseket átutaló munkahe­lyek sorába. — Nekünk is többletmunkát jelent ez — mondja dr. Stefkó Lajos munkaerő- és bérgaz­dálkodási főosztályvezető —, de ezt vállaltuk. Nálunk kü­lönösen nagy jelentősége van az átutalásnak, ugyanis elég későn, a tizenötödikét megelő­ző pénteken van a fizetés. S így bizony sokszor késve ér ­keznek be a különböző köl­csönök részletei az OTP-be. A tanácsteremben az OTP három dolgozója várja a szerződéskötőket. Az előzetes .jelentkezések alapján mintegy száz érdeklődőre számítanak S valóban sorra érkeznek a dolgozók. legtöbben az építé­si és egyéb kölcsönöket, a házadót, a villanyszámlát, a t.v-díiat és az újságok árát diktálják föl. A kiadásoktól fiegően ezer-kétezer, esetles Mrnmezer forintot utaltatnak •U fizetésükből az OTP-hez. Idegenkednek az újtól Lassan mind több azonban azoknak a száma is, akik él­nek az OTP által felkínált le­hetőséggel és átutalási betét­számlát nyitnak. Ha nem is túl gyorsan, de növekszik azok tábora, akik már a fi­zetésüknek legalább egy ré­szét egyenesen a számlájukra utaltatják. Ez utóbbi, valóban kényel­mes és egyszerű módszer. Gyorsabb terjedését nemcsak a készpénzhez való ragaszko­dás, az újtól való idegenkedés gátolja, hanem az, hogy na­gyon sok munkahely elzárkó­zik még a fizetések átutalásá­tól, mondván, ez megnöveli az adminisztrációt. Pest megyében eddig IP* munkahely kötött megállapo­dást az OTP megyei igazgató­ságával a munkabérek átutalá­sára. így 2500 dolgozó béré­ből küldenek havonta össze­sen hatmillió forintot a taka­rékpénztárba. A szám nem túl magas, az igazgatóságon azonban mégsem elégedetle­nek, hiszen ezt a szolgáltatási mindössze két esztendővel ez­előtt vezették be. S az átuta­lási betétek száma összesen is csak kilencezer, nem tartják tehát rossz aránynak, hopv ezek egyharmadánál utalják esvenesen a számlára a mun­kabér bizonyos hányadát. OTP-sek a helyszínen Az OTP elégedett lehetne az eredménnyel, ám újabb é- újabb munkahelyeknek, illet­ve dolgozóknak kínálja ezt a lehetőséget. A fiókok munka társai ilyen esetben o hely színen — tehát az adott gyár- | lókkal kényelmesebb A várakozók mind met egyeznek abban, hogy íg sokkal kényelmesebb les Mindig gondot jelentett pénzek befizetése, mer? gyak ran már zárva az OTP, ami kor befejezik a munkát é sokuknak a lakóhelyén nine is takarékpénztári fiók. Álta 'ában bent a munkahelye gyűjtötték össze a csekkeke ’s valaki munkaidőben men ú föladni a pénzt. Erre már nem lesz szükség ’leves szervezéssel, egyszerű síthető az ügv!n<ézés. M. Nagy Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents