Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-29 / 256. szám

8 PEST MEGYEI HlRLAP MAGAZIN ms.október*9..szombat Művekbe álmodott vallomások Móricz Zsigmond Varga Imre állandó gyűjtemé­nye Óbudán nyílt meg, a Lakta­nya utca 7. szám alatt. Mondhatnánk, sokan mondják Is — annyi nehezen kibontakozó, félreértéseket hordozó, fel nem ismert, teljességet el soha nem ért életmű tömkelegében —, hogy Varga Imre szerencsés ember, szerencsés szobrász, aki előtt nyit­va áll az út, nincs akadály. Olyan ember ő, aki a rajzi felismeréstől eljut nemcsak a műig, hanem an­nál tovább is: hatvanévesen meg­éri, hogy szobrokkal gazdagította sokfelé az országot. Bartók port­réját felavatták Párizsban, a Va­tikánban 1980-tól sok tízezren szemlélhették meg Szent István szobrát. Nemcsak országosan is­mert, hanem nemzetközileg is hírhez jutott művész. manuális erőfeszítésről, eredmény­ről. Korábban Stróbl Alajos, Zala György, Kisfaludi Stróbl Zsigmond jelentette a hazai köztéri szobrászat léptéikét, s az elmúlt években Varga Imre vette át a stafétabotot olyan lenyűgöző termékenységgel, mely tíz szobrásznak is elegendő feladatot je­lentene egy életre. viában, Jemenben is hirdetik immár nemcsak az ő, hanem a magyar szobrászművészet kimagasló érték­rendjét. Varga Imre dolgozik agyaggal, fá­val, márvánnyal, bronzzal, kővel, re­mekül alkalmazza a hegesztést. Szo­borrá álmodja Zeusz, Chagall, Tán­csics, József Attila, Veres Péter, Der- kovits, Radnóti, Nagy István, Káro­lyi Mihály, Kopernikusz, Kodály, Bartók és Móricz Zsigmond alakját, Minden szobrászi feladat megoldá­sára képes. Művei nem egyszerűen csak teljesítmények, hanem szemé­lyes vallomások. Jelenléte szűkebb pátriánkban, Pest megyében is egyenletesen folyamatos. Százhalombattai emlékművét az 1950-es Vasmunkás portré elmélyí­tésével valósította meg. Számtalan kezdeményezésének lett összefoglalá­sa a Vácott felállított Anya és leánya Mesterműve a két Czóbel aromás, mely terrakotta és bronz változatok­ban ismert, több méretben, Szent­endrén és Budapesten. Maradandó alkotása a bronzból mintázott és Gödöllőn 1982-ben felavatott Lenin emlékműve. Az eszme, a gondolat izgatta öt Leninben, az a mély töp­rengés és egyetemes megfontoltság, mely diadalmas társadalmi cselek­véssé lendíti milliók vágyát és aka­ratát Teljességgel Megoldások Szobra áll Lajosmizsén, Salgótar­jánban, Hódmezővásárhelyen, Sze­geden, Budapesten, Debrecenben, Makón, Mohácson, Baján, Siófokon, Pécsett, Szombathelyen, Hatvanban, Gyöngyösön, Hegyeshalomban és az ország sok más helyén. Felállított plasztikái, emlékművei Kómában, Párizsban, Auschwitzban, Jugoszlá­Már az első napokban nagy kö­zönség vette birtokba Varga Imre óbudai állandó gyűjteményét. Itt tel­jesség látható művekben, vázlatok­ban, változatokban, a rajzóik, kis­plasztikák és szobrok regiszterében. Távozóban egy fontos igazsághoz érkezett el felismerésünk. Ahhoz, hogy a magyar művészet európai ér­tékű rendjét átveszi a címzett, a magyar nép. Művökben és új kultu­rális intézmények állandó gyűjtemé­nyeiben, mely az egész nemzet mű­vészi előrelépését, általános felemel­kedését, szellemi gyarapodásunkat igazolja. Folyamatosan Nála a magból mindig erő lesz, nem hagyja tékozolni kincseit. Eh­hez adott szobrászi képessége, szor­galma, az a munka, amivel mindig kicsikarta a művet; őrzött, növelt, megszerzett műveltsége, mellyel kap­csolatot épített évezredek emberi gondolkodásával és szobrászattá ala­kította. Bárlki nyomába eredhet, csak tízszeres munkát szükséges vé­geznie az átlagnál, meg kell tanul­nia hiánytalanul a szobrászat tör­vényeit, rendelkeznie szükséges a vállalkozás bátorságával, azzal, hogy egyszerre tartsa a kontinuitást Phei- diastól Picassóig és szót értsen a szobrok fogadásában, elfogadtatásá­ban kortársadval. Ez az, amiben kö­vethetetlen. Egyszerre felkészült szobrász és inspirativ művész, aki emellett kü­lönleges szorgalommal és munka­tempóval rendelkezik. Meggyőző ér­ved is kimeríthetetlenek a szobrok megalkotásában és társadalmi fo­gadtatásában. Az eredményt és a rendkívüli értéket látva, úgy tűnik, hogy Varga Imrének soha nem vol­tak választóvonalai. Termékenyen A gyűjtemény udvara Árpádházi Szent Erzsébet Életre szóló barátságok Nincsenek kétségei, csak megoldá­sai. ötletekben dús képzelete gyor­san alakítja szoborrá az élményt Termékeny a gondolatban és a szob­rászi kivitelben. Rendelkezik a se­bességgel és a megfontoltsággal egy­szerre, pedig szobrászi nyitánya kis­sé elhúzódott. Siófokon 1923-ban született és harminchárom éves ko­rában, 1956-ban végzett Mikus Sán­dor és Pátzay Pál tanítványaként. Elmúlt negyvenéves, amikor felfe­dezték 1965-ben a Műcsarnokban kiállított Prométheusz-szobra révén. A mű Antwerpenbe került, másik változatát később Szekszárdon állí­tották fel. Megnyílt az út Varga Im­re előtt, s ő villámsebesen száguldot­tá be pályáját, minden álmából szo­bor lett. Varga Imre ismeri a vereséget. Ha voltak is sikertelen pályázatai, ment g, maga útján feltartóztathatatlanul. Adyt 1966-ban álmodta ruskicai már­ványból szoborrá, melyet Ráckevén avattak fel a költőről elnevezett gimnáziumban. Akkor is erejét meg­feszítve dolgozott, amikor még nem ismerték. Akkor is, amikor szép sor­jában Munkácsy- és Kossuth-díjas lett, kiváló művész, Herder-díjas. A tények mindenkit meggyőzhet­nek erről a kivételes szellemi és Éf Szovjet diplomával több mint ötezren örömmel értesítem, hogy az 1948'49. tanévre a Szovjetunióba szóló ösztöndíjban részesítettem. Az ösztöndíj egyelőre egyéves ta­nulmányok folytatását biztosítja a Szovjetunióban. Egyidejűleg gon­doskodtam arról, hogy a kiutazó ösztöndíjasok repülőgépen jussanak cl tanulmányaik helyére... Dr. Bóka László államtitkár aláírásával 35 évvel ezelőtt küldték cl az idézett sorokkal kezdődő leveleket. Űtnak indult a Szovjetunióban tanuló magyar ösztöndíjasok első csoportja. Fiatalemberek, akiknek nagy többsége először ült repülőn, először lépte át az országhatárt. Orosz nyelvtudásuk is meglehető­sen fogyatékos volt, de tudták, hogy olyan ismereteket szerezhet­nek a szovjet egyetemeken, amelyekre itthon égető szükség van. Tanultak társadalomtudományt, művészeteket és főként természet- tudományi, műszaki képzettséget szereztek. Szukcbb szakosodás Az akkori ösztöndíjasok vissza­emlékezéseiből 1978-ban kötet jelent meg, Feledhetetlen esztendők cím­mel, melyben kirajzolódik, hogy mi mindennel kellett megküzdeniük. Honvággyal, nyelvi problémákkal, a szigorú tanulmányi követelmények­kel. Heti ötven-hatvan órát töltöt­tek az egyetem-főiskola padjaiban. Az eredmény? Felkészült szakem­berként tértek haza, második anya­nyelvűkké vált az orosz. És életre szóló barátságot kötöttek Moszkvá­val, Lentngráddal, a többi egyetemi várossal. A három és fél évtized alatt több mint ötezren szereztek szovjet dip­lomát az egyetemek és főiskolák nappali tagozatain. (Nem számolva a fegyveres erők és a társadalmi szervezetek közvetlenül kiküldött hallgatóit.) Több mint háromezren műszaki pályára készültek fel. Bi­zonyos, hogy a szakemberképzésnek ez a formája jelentős szerepet ját­szott és játszik a magyar értelmi­ség utánpótlásában. Hiszen a Szov­jetunióban olyan szűk szakmai sza­kosodás lehetséges, amilyen nálunk nincs, mert a kisszámú igény miatt a hazai felsőszintű szakemberképzés nem lenne célszerű, nem lenne gaz­daságos. A közlekedés, az élelmi­szeripar, a mezőgazdaság, a vegyé­szet stb. egy-egy részterületével foglalkoztak behatóan a szovjet egyetemeken, főiskolákon. E diplo­mások nélkül bizonyos szakterületek fejlődése nehezebb volna. (Jellemző példa a paksi atomerőmű, ahol a magyar szakemberek szinte kivé­tel nélkül a Szovjetunióban szerez­ték meg diplomájukat.) Kölcsönös érdeklődés Általános tapasztalat, hogy a ma­gyar ösztöndíjasok jól tanulnak, azaz gazdag ismeretanyaggal, jól képzett szakemberként térnek haza. Többségük itthon is kapcsolatban marad a szovjet műszaki, tudomá­nyos élettel. Követi választott hiva­tásának fejlődését, az egykori szov­jet egyetemi társaktól, oktatóktól is értesül az újabb és újabb eredmé­nyekről. Az érdeklődés természete­Protesszor sen kölcsönös. Ha úgy tetszik, e sze­mélyes tájékozódás is segíti a ma­gyar—szovjet gazdasági és műszaki­tudományos, valamint kulturális együttműködést. A kölcsönös tájé­kozódás szervezett formájaként em­lítendő, hogy az MSZBT meghívá­sára évente szovjet egyetemi tanár­küldöttség érkezik hazánkba. Tagjai azoknak a szovjet felsőoktatási in­tézményeknek az oktatói, amelyekben jelentős számban tanulnak magyar hallgatók. A delegáció megismerke­dik a szakma magyarországi képzé­sével, a diplomásokkal szemben tá­masztott igényekkel. Szakterületük legfrissebb ismereteiről informálják a volt ösztöndíjasokat, akik 1976 óta részt vehetnek szovjetunióbeli szak­mai továbbképzésen is. Ösztöndíjasok bizottsága Nem szorul különösebb magyará­zatra, hogy miért kíséri figyelem­mel a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság a volt ösztöndíjasok Itthoni tevékenységét. Hiszen a szakmai ismeretek mellett tapasztalatokat, élményeket szereztek arról is, ho­gyan élnek, gondolkodnak a Szov­jetunióban. Az MSZBT VI. országos értekezletét követően, 1977 február­jában alakult újjá az ösztöndíjas bi­zottság. Az a szaktárcákkal együtt­működve segíti a hazatérő ösztöndí­jasok szakmai, társadalmi beillesz­kedését, a Szovjetunióban folyó szakmai továbbképzést és a ma­gyarországi ösztöndíjasklubok tevé­kenységét. A beilleszkedést nehezíti, hogy nem mindig sikerül azonnal megta­lálni a végzettségnek megfelelő munkahelyet. A szakmai nyelvet, a hazai szakmai szokásokat is meg kell ismerniük. A többi pályakezdő­höz hasonlóan, a szovjet diplomások is szembetalálják magukat egzisz­tenciális gondokkal. Kivált azok, akik az egyetemen kötöttek házas­ságot — a szovjet házastárs elhe­lyezése kíván segítő figyelmet. Tárcaszinttől a klubokig Értékelte a bizottság például a szaktárcák és a kinn tanuló ösztön­díjasok közötti kapcsolattartást, be­számolókat hallgatott meg a megyei és városi klubok munkájáról, szer­vezi a szovjet tanárdelegációik ma­gyarországi programját, a szakmai találkozókat, a tárcaszintű összejö­veteleket. Budapesten és a megyék­ben is sorra alakultak, alakulnak az ösztöndíjasklubok. Pécsett a Mecse­ki Ércbányászati Vállalat, Kazinc­barcikán a Borsodi Vegyi Kombinát, Dunaújvárosban a Dunai Vasmű ad otthont a klubnak. A budapestiek közül megemlíthetjük a csepeli ösz­töndíjasok klubját, a textiles ösztön­díjasokét, a repülősklubot. Ez utób­bi a kijevi polgári légiforgalmi egyetemeken végzetteket fogja ösz- sze. A klubokat közös akarat hozta létre: az ösztöndíjasok igénye, hogy egymással találkozzanak, gyakorol­ják az orosz nyelvet, kicseréljék szakmai tapasztalataikat. Azaz a klubok szakmai, kulturális és szó­rakoztató rendezvényeket Is kínál­nak. A bizottság legfontosabb felada­tának azt tekinti, hogy bevonja a Szovjetunióban végzett szakembere-, két az MSZBT-tagcsoportok mun­kájába. A tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy a szovjet diplomások szívesen vesznek részt a tagcsopor­tok tevékenységében. Köztünk élnek, tevékenykednek, immár több mint ötezren. Szívesen megosztják velünk élményeiket. ' MAROS DENES

Next

/
Thumbnails
Contents