Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-29 / 256. szám

1983. OKTOBER 29., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGA?IN PEMÜ-program öl cvre Az importtakaréko$ság ígéretes receptje A Pest megye! Műanyagipari Vállalat, mondhatnánk úgy. ki- váló adottságokkal rendelkezik. Széles skálájú, szerencsés össze­tételű termékszerkezete a piaci sikerek egyik záloga. Két alapve­tő termékből — cipőipari kellé­kek és műszaki cikkek — több ezer féle változatot gyártanak. Mindehhez egy ütőképes fejlesztő és műszaki gárda társul biztosít­va a fnlvamatos meeúiulás lehe­tőségét. Hűen tükröződik ez a termelési, és exportadatok sta­tisztikáiban is. A mérleg nyelve Mielőtt bárki irigyelni kezdené a PEMÜ t, mondván végre egy válla­lat. amely a zordabb gazdaságpoli­tikai széiiárás idején sem panasz­kodik, gyorsan ide kell iktatni egy de-t. Mi több, csupa nagybetűvel kellene írnunk ezt. a pozitív ténye­zők sorát megszakító szót. Mert a felsorolt erények valóban jellemzik a vállalat tevékenységét, de a ter­meléshez felhasznált anyagok 55 százalékát tőkés importból szerzik be. S bizony ez manapság sokat ront az összképen, különösen, ha a köz­ismerten drága műanyagipari alap­anyagokról van szó. A konvertibilis valutáért vásárolt termékek aránya három évvel ez­előtt a mostaninál is lényegesen több volt, 96 százalékot tett ki. A csök­kenés számottevő, különösen, ha a dinamikusan fejlődő exportot is szá­mításba vesszük. (Idén például meg­duplázták tőkés kivitelüket.) Az ex­port-import mérleg azonban még így is erősén félrebíl’en. Az idei 48 millió forint értékű kivitellel szem­ben 550 millió forint értékű beho­zatal áll. A vállalat vezetői ügy (télik meg, hogy egyoldalúan csak az export mindenáron való fokozására töre­kedni — kerül, amibe kerül alapon — sem a PEMÜ-nek. sem a népgaz- 1 dasáenak nem éri meg igazán. S miután ezt felismerték, öt évre szóló úgynevezett nullszaldós anyaggaz­dálkodási tervet dolgoztak ki. Nem kevesebbet jelent ez, minthogy 1987-ben az import értéke nem ha­ladhatja meg a 270 millió forintra tervezett exportot. Magyarul, a ter­meléshez valutáért megvásárolandó alapanyagot saját tőkés eladásainak bevételéből kívánta fedezni a PEMÜ. Mi tagadás, merész elképzelés. Horváth Ferenc vezérigazgató sem venne rá mérget, hogv minden kö­rülmények között «ikerfii. de abban bízik, hogv még mindig többet érhet­nek el. mint azok. akik meg sem próbál iák. A lecket tehát föl van ad­va Méghozzá kétszeresen: egyrészt több mint ötszörösére növelni az ex­portot. másrészt felére csökkenteni az importot. S mindezt öt év alatt, olvan öt év alatt, ami — legalábbis egyelőre — nem sok biztatót ígér a piaci viszonyok változásában. tésére három-négy variáció születik, bízva abban, valamelyik csak bejön Mindehhez azonban partnerek kellenek. A külkereskedelmi válla­latok. a hazai kooperációs partne­rek nélkül a PEMÜ sem jutna mesz- szire. Éppen ezért törekednek az együttműködési szerződések megújí­tására, erősítésére. Olyan megálla­podásokat kötnek, hogy az üzletben a partner is minél jobban érdeke’ legyen. A Tiszai Vegyi Kombináttal például közösen kísérleteznek bizo­nyos adalékanyagok előállításán. A külkereskedelemmel együtt keresik szocialista országok olyan vállala­tait. ahol a PEMÜ termékeiért cse­rébe importpótló anyagokat kaphat­nak. Ebbe a sorba illeszthetők az olyan közös vállalkozások is. min' a Qualiplastik magyar—amerikai vállalat, amelynek Zsámbékon lét­rehozott üzemében poliamid hulla­dékokból állítanak elő újra haszno­sítható és exportálható alapanyago­kat. Többet nyújtani Amint az a példákból kiderül, a merésznek ítélt elképzelés sikere alapvetően az előkészítésen, a mű­szaki fejlesztésen áll vagy bukik. A PEMÜ műszaki gárdája létszámban már elegendő — mintegy száz mér­nök dolgozik a vállalatnál —. kvali­tásban azonban még nem állnak ilyen jól. Pontosabban még nem mindenki tevékenykedik azop a te­rületen, ahol a legtöbbet tudná nyúj­tani. Azt már elérték, hogy minden gvár Igazgatójának meghatározott időre szól a megbízatása, s további sorsuk az eredményektől függ: A mérnöki tudás azonban még koránt­sem sikerült megfelelően kihasznál­ni. Minden feladatra céltudatosan kívánják a lövőben kiválasztani a legmegfelelőbb emberi. így terem'tfp nekik szakmai és anyagi perspektí­vát egyaránt. A fejlődést, a tudo­mány eredményeivel való lépéstar­tást a feladatok ielleaéből követke­ző iránvftott továbbképzési rend­szerrel látják biztosítottnak. S mindez együttesen hozhatja meg a sikert, amire, ha mérget nem is vesznek a PEMÜ vezetői, de nagyon bíznak abban. M. NAGY PÉTER A táj, a természet cs az ember Beszélgetés dr. Stefanovits Pál akadémikussal Tízezrek keresik föl nyaranta Aquincum romjait a főváros ha­tárában, hogy az olvasmányaikból ismert ókori település maradvá­nyait kézzel fogható közelségből is szemügyre vegyék. Miközben sé­tálnak az évezredekkel ezelőtt emelt falak töredékei között, vajon végiggondolják-e, mi késztette a rómaiakat arra, hogy éppen itt épít­sék föl ezt a várost? A tudomány már régen választ adott erre a kérdésre. A hajdani letelepülők tudták, hogy ide jó forrás vizét le­het elhozni, mégpedig igen nagy mennyiségben, innen el lehet vezet­ni a szennyvizet — mert arra is gondoltak —, s ez az a hely, ahol a nemzetközi kereskedelmi útvonalak találkoznak, itt a folyó, ami vé­delmet is jelent. Így csinálta ezt már az ősember is. Ott helyezte el családi tűzhelyét, ahol kedvezőek voltak a környezeti feltételek. Mi­ként is hatott — és hat — a természeti, táji adottságok összessége a településhálózat kialakulására, illetve fejlődésére? Erről beszélget­tünk a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető tanárával, dr. Stefanovits Fái akadémikussal, aki a közelmúltban hasonló téma­körben tartott előadást egy Pest megyei ankéton. — Bevezetésül arra hívnám föl a figyelmet, hogy Pest megye geoló­giai felépítésének változatossága tu­lajdonképpen majdhogynem a Kár­pát-medence változatosságát tükrö­zi. Megtalálhatók a középhegységi, az alföldi jellegű, a dombsági tájak, a hegylábak, a lejtős-hegyes oldalak, vagy a mocsaras síkságok egyaránt. Ennek megfelelően, a kőzettani ösz- szetétel is roppant sokszínű. A me­gye északi kiszögeliéseire az andezit jellemző. Ugyanakkor nem szűköl­ködünk mészkőből, dolomitból, tehát tömör, üledékes karbonátos kőzetek­ből sem. Óriási különbségek vannak. Ezek a különbségek a táj termékeny­sége szempontjából is^elentősek, hi­szen a kőzeteknek az anyaga nemcsak ott, helyben fejti ki hatását, hanem távolabb is. Lehordás következtében e kőzetek részei eljutnak messzi te­rületekre. A bennük levő vegyi anya­gok kioldódás után másutt is kifejtik hatosukat. Az andezitből például ér­tékes ásványi anyagok, egyebek közt magnézium, mikroelemek származ­nak át a levonuló vizekkel olyan vi­dékekre, amelyeken ezek hiányoz­nak. Nem mindegy, hogy az a víz, az az iszap honnan jön le és hová kerül. Változatosságot jelent az is, hogy a megye számos területén van­nak idősebb tengeri üledékek, isza­pok, hórrúíkok. amelyek magukon vi­selik koruk jellegzetességeit. Az oli- gocén (a földtörténeti harmadkor egyik szakaszából származó) agyag semmiképpen sem azonos tulajdonsá­gú a' pannóniai kprú agyaggal, vagy a még fiatalabb, folyó melletti agya­gos öntéssel, a bennük levő ásványi anyagok értéke alapján. A megye déli. délkeleti részére a lösz. azaz a hullóporos származású kőzetek anya­ga és a homok a jellemző. Tehát lát­juk, hogy maga a geológiai fölépí- tettség. az ásványi gazdagság, s az ásványokban megszilárdult elemek­nek a változatossága mennyire tet­ten érhető a megyén belül. Ugyanennyire meghatározó Peat megyében a domborzati, hidrológiai és meteorológiai tényezők heterogén vol­táig? — Feltétlenül. A domborzati viszo­nyok az előbb említett kőzettani kü­lönbségeket topább tagolják. Mert az nem mindegy, hogy például egy lej­tős területről a meteorológiai állomás által mért csapadékmennyiségnek a fele lefolyik, s csak a fele jut a ta­lajba. Ugyanakkor a síkságon nem­csak a lehullott esővel, hanem a hegyekből lezúduló csapadékvízzel is számolni kell. Egyik helyen a víz­hiány, a másikon a víztöbblet lehet a probléma. Hozzátenném ehhez azt is, hogy míg az egyik területen nincs talajvízhatás, addig a másikon, a me­gye déli, délkeleti részei felé halad­va ennek igen nagy jelentősége van. Ha a talajvíz a felszíntől két-három méterre észlelhető, vagy még köze­lebb, akkor ennek óriási szerepet tulajdoníthatunk, hiszen a növények gyökerei elérik e talajvizeknek a kapilláris zónáit. Száraz időszakok­ban innen vizet tudnak fölvenni. A talajvizek tehát fölérnek egy-egy költséges öntözési rendszerrel, ha okosan használják ki azokat. Ajánlatos ezeket a talajvizeket más szempontból Is vizsgálni, mivel gondolom nem közömbösek akkor sem, amikor Ivóvlznyerésl lehetősé- gelnkról van szó? — A víznyerési lehetőségek korlá­tozottsága és a vízfogyasztás ugrás­szerű emelkedése feszültségeket okoz. Különösen igaz ez Pest megyé­ben. ahonnan nem csupán e terület, hanem a főváros vízellátását is meg kell oldani. Közismert, hogy a me­gye kűtjniból kerül ki a budapesti vezetékekbe jutó viz nagy többsége. Fokozott a felelősség. A talajvíz a Duna felé — tehát a kutak irányába — áramlik. Ha minősége a különböző szennyezések folytán romlik, tisztí­tása sokba kerül, vagy netán megold-' hatatlan. Gondolok például a nitrá- tospdásra, a vasasodásra. Ez a szeny- nyezödés összefügg egyrészt a gaz­dálkodással, másrészt a lakott tele­pülések életével. • Sokfelé tartja magát az a hit,’ hogy a vizet elsősorban a mezőgazda­ság szennyezi. Ml az Igazság? ________ — Ez tévhit. Nem tehető kizárólag. a mezőgazdaság felelőssé vizeink minőségének romlásáért. Kétségtelen, hogy a műtrágyák alkalmazása foly­tán, illetve a nagy állattartó telepe­ken keletkező hígtrágya helytelen ke­zelése miatt kerülnek a talajvízbe károsító anyagok. Ha teszem azt ho­mokon szőlőültetvény telepítése előtt kiviszek négy tonna műtrágyát és ki­szórom, annak nagy része egy-két- három év múlva tényleg átmosódik, mert a homokos talajok nem képe­sek megkötni a tápanyagokat. Vagy ha a hígtrágya nem a szántóföldre jut módszeresen, hanem egy völgybe vezetik, ahol bűzös tóként pocsolyá- sodik, hiztos, hogy előbb-utóbb be­szivárog a talajvízbe, de ezeket a káros hatásokat kellő körültekintés­sel, szakértelemmel meg lehet előzni. S ez a megelőzés mindenképpen sa­ját érdekünk. A táj adottsága! ugyanis nemcsak lehetőségeket kí­nálnak, hanem kötelezettségeket is rónak ránk, emberekre. • A megye településhálózatára te­kintve úgy tűnik, eleink Igen Jól al­kalmazkodtak azokhoz a bizonyos tá­Partnerek kellenek Am nem Is csodára, mesébe Illő fordulatra várnak a PEMÜ-nél. Ter­vüket saját tapasztalataikra, gya­korlatukra alapozzák. A nverssumi- cipőtaloak alapanyagaként használt granulátumot oéldául korábban nyu­gatról vásárolták Hosszú ideig ku­tatták a módiát. hogyan lehetne en­nek az importnak legalább egy ré­szét kiváltani. Különböző receptűrá- kat, gépeket vásároltak, kísérletez­tek. S három évvel ezelőtt eav nyu­gat-európai vásáron bemutatták sa­ját alapanyagukat. Ma ehbő1 készül­nek a nversaumi cipőtalpak. s ezek már csak 65 százalékban tartalmaz­nak Importanyagot a korábbi száz százalékkal szemben. S mivel gyár­tókapacitásuk meehaladia a hazai Igénvekc* még tőkés exportra is jut a termókhől. liven és ehhez hasonló módszerek az alapial elképzelésüknek. Az elő­készítésre. fektetik a hangsúlyt Min­den évre. mVo len termékre minden aiap-nvagta i^űlön tervei dolgoznak ki. Egy-egy importtétel helyettesi­Gyökerek Diplomamunka az Iparművészeti Főiskoláról Jt adottságokhoz, (gy van ez? , — Azt, hogy egy-egy település hol alakult ki, valóban meghatározták a természeti viszonyok. Az erdős vidé­keken lehetett vadászni, fát kiter­melni, bányászni. A síkságon legel­tetni, szántóföldi termelést folytatni. Megfigyelhető, hogy az ember leg­szívesebben a tájhatárokon telepe­dett meg, ahol többféle megélhetési mód kínálkozott. S mivel az előbj biekben felsorolt adottságok miatt változatos volt mindig maga a táj; Igen sokféle települést hozott létra ott az ember. Később, amikor kibon-' takozott az iparosítás, épültek az utak, vasutak, mát* nem csupán á természet volt a döntő, a gazdasági szempontok is közrejátszottak a te­lepülések fejlődésében, az ember tu­datosan alakította lakóhelyének ar­culatát. S ami egyébként a természe­ti viszonyok és az ember kapcsolatát illeti, mai álláspontunk is elismeri $ táj kínálta lehetőségek szerepét a te­lepüléshálózat fejlődésében, kivált­képp az úgynevezett eltartóképesség tekintetében. • Ezeket a lehetőségeket feltétle­nül ki kell használnunk, de meg u foszthatjuk magunkat azoktól, ha nem bánunk velük ésszerűen, ha nem óvjuk őket megfelelően. — Ha valami döntő az ember szempontjából, az a táj eltartóké­pessége. Nézzük meg például a Gal- ga vidékét. Az ottani falvak szépeit gyarapodnak, a lakosság nem kívánd kozik el, mert élni tud a lehetőségek­kel, amelyeket a táj kínál a zöldség- termesztésre. Vagy a tejtermelő te­henészetek példája mit bizonyít? A Pest megyei táj olyan feltételeket te­remt, amelyeket a lakosságnak ki kell használnia, de mindig és minde­nütt a vidék jelleyizőinek figyelem- bevételével. A termelés csak diffe­renciáltan fejleszthető, ez pedig igen gondos mérlegelést kíván. Ami jó és hatékony a megye egyik sarkában, az káros lehet a másikban. Mire gondolok? Egyebek közt arra, hogy nem lehet elsődleges szempont* mennyit fizetnek a kukoricáért, a eszerint állapítjuk meg a vetésszer­kezetet. A lejtős vidékeken a kuko­rica kifejezetten kárt okoz a jövőre nézve. Miért? Azért, mert tavasszal, nyárelőn a nagy záporok idején nem ad kellő borítást a talajnak, szaba­don zúdul le a víz, beláthatatlan kö­vetkezményeket okozva. Ilyen tere­peken őszi gabonát ajánlatos ter­meszteni, ami jövedelmező is, és & talajt is védi. Mondhatjuk, hogy egyik legn igyobb kincsünk * termő­talaj. Ha nem óvjuk, a magunk és unokáink létét veszélyeztetjük. A je­lenleg is folyó agroökopotenciál-fel- mérés ad bizonyos támpontokat ah­hoz, hogyan tovább a természeti le­hetőségek kihasználásában. Ám mindenkor vegyük figyelembe, hogy a környezet megóvásának követelmé­nye áll előttünk korlátként És e ket­tősséget szem előtt, tartva kell meg­élnünk e sokszínű tá'on. BÁLINT IBOLYA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents