Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-25 / 252. szám
1983. OKTÓBER 25., KEDD / 3 Ősszel a konzervgyárban Túl a felvásárláson Nagykőrösön Több mint négyszáz fajta termék Az idei aszályos esztendőt a Nagykőrösi Konzervgyár is megérezte. Bár augusztusban naponta több mint száz vagon paradicsom és tizenkét, tizenöt vagon barack zúdulta gyáriakra, mégsem érte el a várakozást sem mennyiségben, sem minőségben. Most már csak alma és körte érkezik, na meg a paprikaszállítmányok vége találkozik az udvaron, a már szépen sokasodó, korábban feldolgozott befőttekkel. A raktározási gondok miatt farácsokkal el- válásztott üvegpiramisok sorakoznak a szabad ég alatt. Több mint négyszáz fajta különböző termék készül Nagykőrösön, ebből harminchétféle a készétel. Befőttek, ízek, jamek, savanyúságok, sűrítmények, hordóban, üvegben és dobozban. A sokrétűség előnyei A gyárban hat önálló üzemrész van, egy-egy üzemben négy-öt gyártósor, de sok az olyan berendezés, amelyik csak egyféle áru előállítására alkalmas, így nemcsak terméket, de gyakran gépeket is váltani kell. Az átállás idő és pénzrabló feladat. A használaton kívül helyett masinákat az állásidő alatt javítják, tisztítják, hogy rendben legyenek, mire újra rájuk kerül a sor. — Ami Magyarországon megterem, szinte mindent tartósítunk a spárga és a rebarbara kivételével. Ez jó is, meg rossz is — mondta Antal László Igazgatóhelyettes főmérnök. — Jobb lenne, ha szakosod- hathánk éa csak kétszázféle árut-kellene feldolgozni, de a sokrétűségnek is van előVilcsák Ernőné megvizsgálja a dobozfedeleket nye: ha az egyik gyümölcsvagy zöldségféleségből kevés van, akad helyette másik. Éves termelésünk ennek következtében az idén előreláthatólag 200 millióval több lesz a tavalyinál, meghaladja a kétmilliárd forintot. Hatalmas villanydarálóban készül a vagdalthús. A gépsor mellett dolgozó asszonyoktól azt szeretném megtudni: vajon ők fogyasztják-e a saját konzervjeiket? Szemere Józsefné háztartást vezet és mindennap főz, ezért inkább hideg ételnek valót: májkrémet, különleges vagdalthúst szokott venni. Körösi hurka — Szeretem a babfőzeléket, meg a zöldborsót is, és a Körösi hurkát. — A legfinomabb a székelykáposzta vegyes pörkölttel. Csak ritkábban készítjük, az idén még alig volt — sajnálkozik Kakuk János, a keverőgép kezelője, aki a kelkáposztafőzeléket sem veti meg. A jó minőségre nagyon ügyelnek a régi, ismert konzervgyárban. Nem elég a na- tósági állatorvosi bizonylat, azután jön a belső ellenőrzések sora. A gyártásközi technológiai ellenőr, Lajtár István. Negyedóránként visznek ételmintát a központi laboratóriumba, ahol többféle vizsgálatnak vetik alá. Ezenkívül állandóan gyárban tartózkodik a Pest megyei Állategészségügyi és Élelmiszerhigiéniai Állomás képviselője, akit tréfásan „élet- és halál urának” neveznek. Az élelmiszeripar nagyon vízigényes, a gyárnak 24 kútja van, mégis kevés a vizük. Ezek a kutak már régiek és újak fúrására jelenleg nincs pénz. A víztakarékosság sokkal kifizetődőbb. Tisztítóberendezésekkel és visszaforgatással oldják meg a feladatot. Például takarításra csak vísz- szaáramoitatott, átszűrt vizet használnak. Inkább az ize Bármilyen jó minőségű, tartósított ételt készítenek egy konzervgyárban, kevésbé kelendő, ha nem megfelelő a külleme, a, csomagolása. A magyar kónzervek, befőttek külalakja, mint ismeretes, nincs arányban az ízükkei. Ez alól a ríagykőrösi konzerv sem kivétel. A gyárnak saját dobozüzeme van, ahol importból származó ónozott rézlemezből dolgozhak (a magyar ^lumíniumlemez ára majdnem duplája ennek, dobozonként 70 fillérrel drágább). Itt készülnek a címkék is. Egyes megrendelők maguk küldik a göngyöleget és a feliratot is, ezek bizony szebbek, gusztusosabbak a hazainál. A jól csomagolt étel felhívja magára a figyelmet, kívánatossá teszi és kóstolásra csábítja a vevőt. Seress Eszter Nemcsak a fát, az éráit is látják Hasznot hoznak a társaságok Eveken keresztül sok gondot okozott a mezőgazdasági nagyüzemekben, hogy miként tudnák megfelelően hasznosítani ki- 6ebb-nagyobb erdeiket. Bár azzal mindenki tisztában volt. hogy az ésszerűbb gazdálkodás a fával megfelelő hasznot hozhat s ez némi nyereséghez is juttathatja a szövetkezetét, az ágazat fejlesztésére nem volt elegendő pénz. Mert gondoljunk csak bele: már egy-egy jobb motorfűrész is tízezrekbe kerü, a nehéz fizikai munkát helyettesítő, speciális erőgépek ára ugyancsak százezer forint felett van. Egy nagyüzemnek ez sok pénz, hiszen a fejlesztési források zömét — ha folyamatosan akarnak fejlődni — a mezőgazdaságra kell fordítaniuk. Mi, hát a megoldás? Milyen utat Választottak megyénk termelőszövetkezetei, állami gazdaságai az erdőgazdálkodásban rejlő lehetőségek kihasználására? — Erről beszélgettünk dr. Balázs István tanácsossal, a Pest megyei Tanács természetvédelmi, fa- és vadgazdálkodási csoportvezetőjével abból az alkalomból, hogy a nemrég megalakult erdészeti és faipari operatív bizottság legutóbbi ülésén áttekintette ezt a témát. feines szűkláiókörííség — Az elmúlt években valamennyi nagyüzemben átfogó vizsgálatot végeztünk, s ezek megállapításait most összegeztük — kezdte beszélgetésünket dr. Balázs István. — Elsősorban az általánosítható észrevételeket emeltük ki, s tekintettel arra, hogy a munka jobbítása a célunk, ezúttal .a mérleg negatívumokat tartalmazó serpenyőjét vettük nagyító alá. ■ — Mekkora területre tehető a termelőszövetkezeti erdőgazdálkodás? — Pest megyében összesen 40 ezer 856 hektáron van értékelhető faállomány a nagyüzemekben. Ez az összes erdő 27 százaléka, önálló gazdálkodást 73 téesz és állami gazdaság folytat, ezek közül 52- ben jelentős ágazatként tartják nyilván, s csak négy helyen zárták veszteséggel a múlt évet. A jövedelmezőség mérése azonban sok gondot okoz. Együtt könnyebb — Mindenütt? — Ma már igen. Ahogy fokozatosan felismerték, hogyan lehet keresni ezen a tevékenységen, úgy kezdtek mind nagyobb jelentőséget tulajdonítani a fagazdálkodásnak. Első lépésként felsőfokú végzettségű szakembereket hívtak a nagyüzemekbe. Jelenleg 86 főállású erdőmérnök van a megye téeszeiben, állami gazdaságaiban, s ez jó arány. Ám tizenhét helyen — ez a véleményünk — még nem eléggé felkészült vezetők irányítják az ágazat munkáját. — Ezekben a szövetkezetekben miért nem lépnek gyorsa bbban? — Egy-két nagyüzemben Mészáros Ferencné és Szemere Jő- zsefné töltik a vagdalthúst a futószalagon Ellenőrzés a központi laboratóriumban Xrencsényi Zoltán felvételei N égy megye tizenegy városában van üzeme a Délmagyarországi Tejipari Vállalatnak. Horváth Sándor, kalorikus mérnök, a vállalat műszaki vezetője hetenként végigjárja a tizenegy várost. Ellenőrzi, felülvizsgálja az új berendezéseket, eljárások bevezetését, ha kell éjjel, nappal dolgozik, dolgoztat. Tervez, kivitelez, ha kell, maga áll a gép mellé, megmutatja, mit hogyan csináljanak. Életútja nem volt sima, bár legtöbbet az élelmiszeriparban dolgozott, a katonaságnál épített hidat, és két évig mint energetikus működött a Magyar Filmlaboratórium Vállalatnál. Építettem az egész országban, sőt külföldön is. A Budai Járási Építőipari Szövetkezet megbízásából az NSZK-ban elsajátítottunk egy különleges építési eljárást — mondja Horváth Sándor —. egy dologhoz azonban mindig hű maA pispagandisfa radtam, az oktatáshoz. '— Nagyanyám nevelt, és még érettségi előtt egyedül maradtam. Dolgoztam, tanítottam és tanultam, nem volt köny- nyű, de leérettségiztem. Ebben az időben, 1947-ben gyerekfejjel már a Szociáldemokrata Párt tagja voltam, és munkás a Tejipari Vállalat elődjénél. Fiatalon képzett marxistának számított, a két párt egyesülése után az ifjúsági mozgalomban vett részt, 1950-ben kiemelték és egyetemre küldték. 1951-ben kezdte meg a műszaki egyetemen tanulmányait és már egyetemi évei alatt propagandista lett. Közben tartalékos tiszti tanfolyamra javasolták, elvégzése után műszaki politikai tiszt lett, majd egy évig a honvédségnél oktatóként működött. — Feletteseim rábeszéltek a tiszti pályára, de nem tudtak meggyőzni. Visszamentem az egyetemre. Több vezető beosztásban voltam, az Élelmezési Minisztériumban is dolgoztam egy ideig, de mindig vonzódtam az alkotó munkához, szerettem oktatni. Elvégezte a marxista—leninista egyetemet, ezután marxista középiskolában tanított, majd különböző pártszemináriu- mpk. tanfolyamok vezetésével bízták meg a nagy gyakorlattal rendelkező propagandistát. — Minden órámra úgy készülök, mintha még soha nem foglalkoztam volna a témával. Tavaly tréfásan „tisztelendő- nek” neveztek a hallgatóim, mert elvállaltam a valláskritikai szeminárium vezetését. A következő oktatási évben politikai gazdaságtant fogok tanítani. Érdeklődő ember vagyok és igyekszem a tanítványaim érdeklődését is felkelteni. Azt tapasztaltam, ha én élvezem, amit előadok, akkor a hallgatóim is élvezik az előadást. L egnagyobb eredménynek azt tartja, ha szólásra bír egy hallgatag résztvevőt. A legfontosabbnak. azt tartja, hogy megtanítsa az embereket, másokkal is közölni gondolataikat. A napi munkával, az élet által felvetett problémákkal igyekszik illusztrálni előadásait. Nem az az elsődleges célja, hogy megtanulják a hallgatók, ami a könyvben van, hanem hogy a mindennapi gyakorlatban alkalmazni is tudják a tanultakat. , S. E. még mindig él a régi szemlélet, amely korábban is többször hátráltatta a fejlődést Azt vallják ugyanis: az én házam az én váram, s nem engednek beleszólást dolgaikba. — A legtöbb helyen viszont nem így gondolkodnak. — Szerencsére! S ennek meg is van a látszatja. A gazdaságok felismerték, hogy ha kü- lön-külön nem boldogulnak, együtt bizonyosan megvalósíthatják elképzeléseiket. Megyénkben az elmúlt években hét gazdasági társaság alakult, ezek közül kiemelkedően működik a nagykőrösi, a nagyká- tai és az ácsai. Alakuló kapcsolatok — Könnyen ment a szervezés? — Nem mindig, gyakran nagy ellenállásba ütköztünk. Az eredmények azonban bizonyítják; ez az egyetlen járható út. Nemegyszer hosszadalmas viták árán látták csak be az érintettek, hogy nincs igazuk. Hadd említsek egy példát. A váci járási pártbizottság készített egy értékelést a mezőgazdasági nagyüzemek erdőgazdálkodásának helyzetéről. Jobbító szándéktól vezérelve, határozatot hoztak, hogy létre kell hozni a szövetkezetek együttműködését, s a gesztorságra az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságot szerették volna felkérni. Ez az út azonban járhatatlan! Az állami vállalatnak más az elszámolási rendszere, eltérő a felépítése is, nehéz lenne összehangolni az érdekeltet. Állásoontunkat elfogadták, s azóta a járási nagyüzemek már meg is alakították gazdasági társaságukat, az Ipoly-vidékiek nélkül. — Minden gt-ben megfelelő a szakmai munka színvonala? ' — Általában igen. Amikor ezeket létrehozták a taggazdaságok, eleinte az volt a céljuk, hogy alkalmas szakembergárdát alakítsanak ki. Később ez jó alapot teremtett a gépbeszerzések összehangolására, a szűkös anyagi források bővítésére. A közös szakmai, szellemi és pénzügyi erő sok gondot megoldott. — A szövetkezetek fafeldolgozásra is vállalkoznak? — Feldolgozásra egyelőre nem nagyon akad példa. Ez nem is baj. Pest megyében ugyanis — ha az állami és szövetkezeti erdőgazdálkodást együtt vizsgáljuk — jóval nagyobb a fűrészüzemek kapacitása, mint arra pillanatnyilag szükség van. Inkább azt javasoljuk, az érintettek alakítsanak ki együttműködést a rendelkezésre álló kapacitások mind teljesebb kihasználására. Van már erre is példa: a Ceglédi Állami Tangazdaság gesztorságával működő társaság a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdasággal kötött szerződést. S ha már itt tartunk, hadd tegyem hozzá- támogatjuk a gt-k közötti kapcsolatokat is. Örömmel fogadtuk ezért a monori és a nagykátai járási társaságok együttműködését is. Telepíteni, de miből? — A nagyobb mértékű fa- kitermelés feltételezi a tervr szerű telepítést is. — Igen, ez valóban így van. Sajnos, a szövetkezetek fásítási igényét nem tudjuk kielégíteni. Az erre a célra fordítható állami pénzforrás alaposan megcsappant, a nagyüzemek ugyancsak nem óhajtanak pénzt áldozni a telepítésekre. Tavaly összesen csak 24 hektárnyi erdőt telepítettek saját erőből. S hogy mennyire nehéz helvzetben vagyunk, íme, egy nélda: a csemői November 7., a nagykátai Magyar—Koreai Barátság, a hernádi Március 15. és a nagykőrösi Arany János termelőszövetkezetek erre az évre összesen 2 ezer 200 hektáron szerettek volna új erdőt telepíteni. de az állami keretből csupán az ötödére futotta — mondotta befejezésül dr. Balázs István. Furucz Zoltán Megyei főszerkesztők a Szovjet Kultúrában AFN-baráti találkozó Az APN (Novosztyi) szovjet hírügynökség hétfqp a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában baráti találkozót rendezett a megyei napilapok főszerkesztőinek. A találkozón, amelyen részt vett Karvalics László, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese is, arról a tevékenységről beszéltek, amelyet a megyei lapok folytatnak a Szovjetunió eredményeinek, társadalmi, gazdasági, kulturális fejlődésének az ismertetésében. Jurij AKimov, az APN budapesti irodájának vezetője méltatta i központi sajtószolgálattá (Centropress) rendszeresen közösen kiadott cikkeik szélei körű felhasználását a lapokban, Nyikolaj Szaprikin, a: APN moszkvai igazgató tanácsának tagja pedig elismerő oklevelet nyújtott át í kiemelkedő munkásságért amelyet a magyar—szovje' barátság ápolásában, különösen a Szovjetunió fennállásának tavaly; 60. éves jubileuma alkalmából fejtettek ki. Mely- és energiatakarékos Kovács István meós ezúttal nem ruhát, hanem hibát keres az ikladi Ipari Műszcrgyár próbapadján vizsgázó, alig 10 kilogrammos mini mosógépben, amely kis helyen elfér és jövőre már boltokba kerül!- Barcza Zsolt felvétele
