Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-23 / 251. szám

msem MSS. OKTOBER 23.. VASÁRNAP 5 Ti/ év a mérlegen Asszonyok a brigádban Ilyen gazdagok vagyunk? Szolgáltatóknak kiszolgáltatva Akinek kevés a pénze, drágán vásárol Építkezési fegyelem Egyszerűbb eljárások Bár az utóbbi években — országos méretekben —, riasz­tó hírek láttak napvilágot ar­ról, hogy egyes körzetekben elszaporodtak az engedély nélküli építkezések, Dabas nem tartozik az ilyen telepü­lések közé. A községi tanács rendszeresen figyelemmel kiséri az építkezéseket. A helyszínelő tanácsi dolgozók évente egy-két alkalommal találkoznak csak olyan mun­kával, amelyhez előzőleg nem kértek engedélyt. — Az építkezési fegyelem megszilárdulásához hozzájá- rult az is, hogy az utóbbi években egyszerűbbé vált az engedélyek kiadása — mon­dotta Schönweitz Tamás, a dabasi tanács vb-titkára. — Ismert, hogy az új jogszabá­lyok szerint, megkülönbözte­tünk engedélyhez és bejelen­tési kötelezettséghez kötött építkezéseket. Ha például va­laki betonkeritést, kisebb mé­retű téglaépületet, fészert akar csinálni, akkor elegendő, ha csak bejelenti azt a ta­nácsnál. Más a helyzet akkor, ha olyan garázst épít például, aminek az alapterülete meg­haladja a 12 négyzetmétert, s ajtó és ablak is kerül az épületre. Ilyenkor kötelező beszerezni az engedélyt. Persze nemcsak a kedve­zőbb építési feltételek miatt csökkent a községben a sza­bálysértők száma, valószínű­leg hozzájárult ehhez az is, hogy jelentősen emelkedett a kiszabható büntetések össze­ge. S mivel a helyszínelő ta­nácsi dolgozók néhány héten belül nyomára bukkannak an­nak, ha valahol az előírások­tól eltérő munka folyik, aiig van arra lehetőség, hogy bár­ki is elkerülje a jogps felelős­ségre vonást. Cs. J. Szerencsés véletlen, ha va­laki egy község állami veze­téséből kikerülve is megőrzi korábbi társadalmi megm'za- tását, s tanácstagként vesz részt szűkebb lakóhelye ügyes-bajos dolgainak intézé­sében. A helyzet márcsak azért is kedvező a számára, mert egykori vb-titkári be­osztása kapcsán alakítója, for­málója is Tápiószecső mai ar­culatának. Kovács Ferencné még ma is az olyan tanácstagok közé tartozik, aki szinte valameny- nyi községi fórumon szót kér, hogy kifejtse a maga és a választói véleményét. A Móra Ferenc utcai ház lakójáról nehéz elképzelni, hogy képes az asztalra csap­ni, ha úgy érzi, hogy az ál­tala képviselt ügy háttérbe szorul. Szavai inkább nyu­godt, kiegyensúlyozott jellem­re vallanak. — Községünkben h >sszú ideje visszatérő probléma, hogy kevés a szilárd burkola­tú út, s bizony a legtöbb he­lyen a gyalogjárdák is hiá­nyoznak — mondja. — Per­sze a dolgon könnyen lehet­ne segíteni, mivel a körze­temben van elegendő ember, aki vállalkozna társadalmi munkára, s a saját háza előtt megcsinálná a járdát. Csak­hogy eddig mindig akadt va­lami más feladat. Hol az is­kola építéséhez, az óvodához, korábban a vízvezetékhez kel­lett a segítség, hol máshoz. A gyalogjárda meg elmaradt. — Ugyancsak hosszú harc árán sikerült elérni, hogy a községünkben lévő boltok áruválasztéka javuljon. Az emberek gyakran panaszkod­tak, hogy az ellátás kritikán aluli, ha valamit venni akar­nak, akkor a járási székhely­re vagy a fővárosba kell utazniuk. A legutóbbi ta­nácsülés egyik központi té­mája is ez volt. Akkor a nagykátai Áfész képviselője ígéretet tett arra, hogy a jö­vőben változik a helyzet. Nos, tartotta a szavát, ma már érezhető a javulás. Az előkészítő üzemben óriá­si a zaj. Nem csoda, hiszen a Csepel Autógyár 22 ezres szerelőcsarnokának középső részén helyezkedik el. Itt nemcsak az alvázszerelők ka­lapácsolása, de a festősor szin­te fülsértő zúgása is állandóan hallik. Inkább csak mutogatva, szájmozgásból olvasva értjük meg egymást. A Kállai Éva brigádot keresem, s így ka­lauzolnak Szűcs Pálnéhoz, aki a tíz éve alakult asszonybri­gád vezetője. — Az alapító tagokból hár­man maradtunk — mondja a mindig vígkedélyű fiatalasz- szony —• Vratár Ottóné, Bíró Sándorné és én. A többiek folyamatosan érkeztek vagy távoztak tőlünk. Annak idején kilencen ha­tározták el, hogy brigádot alakítanak. S ez a néhány asszony, aki addig is lelki- meretesen, szívvel-lélekkel dolgozott, időközben rájött, mennyi mindenre képesek együtt. Felvették a kapcsola­tot a ráckevei öregek napkö­zi otthonával, s azóta rend­szeresen látogatják az idős, magukra hagyott embereket. Keresetükből mindig jut a rá­szorulóknak is néhány száz forint. Gyermekintézmények­nek gyűjtöttek játékokra, ru­hákra, balesetet szenvedett munkatársuknak, elhunyt kol­légájuk családjának igyekez­tek a részvét mellett anya­giakban is kifejezni segítő szándékukat. — Az asszonyokra általá­ban jellemzőbb az erősebb ér­zelmi kötődés, talán ezért is irányult vállalásuk zöme az elesett emberek felé. Soha nem érték csalódások, kudarcok e téren a kollektívát? — De igen — mondja Szücsné. Nemrég egy három- gyermekes családot juttat­Kovács Ferencné több mint 25 éve tanácstag, jól ismeri választói személyes problé­máit, gondjait is. így aztán, amikor egy alkalommal vala­ki abban kért tőle segítséget, hogy szellemi fogyatéKos gyermekét felvegyék a gyöm- rői otthonba, néhány nap alatt kedvező választ tudott adni. Persze törődni kell a körzet idős, magányos embe­reivel is, akik ugyancsak számtalan apró kéréssel for­dulnak hozzá. — Két évvel ezelőtt men­tem nyugdíjba — folytatja Kovács Ferencné. — Nem a helyi tanácstól, hanem az egyik, itt a közelünkben lévő honvédségi alakulattól. 1972- ben kerültem oda, ahol egyébként a férjem és a lá­nyom is dolgozik, polgári al­kalmazottként. A választókör­zetem is azon a területen van, amelyik a legközelebb esik az alakulathoz. Vagyis, amíg be­jártam dolgozni, naponta kétszer is volt lehetőségem, hogy személyes kapcsolatba kerüljek az ott lakó embe­rekkel. Ma viszont több az időm, hogy érdemben foglal­kozni tudjak az ügyeikkel. A közelmúltban az ország valamennyi településén meg­vitatták az új választási tör­vényjavaslatot. Bár a Móra Ferenc utcai címre nem ér­kezett meghívó a HNF helyi szervezetétől, a beszélgetés során ez a dolog is szóba jön. — Véleményem szerint nem a tanácstagok számát kell nö­velni, hanem olyan személye­ket kell megválasztani, akik érdemben tudják képviselni a választók érdekeit. Nem mel­lékes az sem, hogy a megvá­lasztott partnere legyen a he­lyi vezetésnek. Vagyis, hogy a tanácstag beleszóljon a dol­gokba, de arról sem szabad megfeledkeznie, hogy nem­csak kérnie, de adnia is kell valamit annak, aki jól sze­retné végezni a tanácsi műn- Icát Csitári János tunk albérlethez, úgy, hogy a lakbért fizettük helyettük, sőt pénzt is adtunk a gyerekek ellátására. Félre ne értsék, nem vártunk mi ezért sem­mit, de az nagyon rosszul esett, amikor a férfi szó nél­kül kilépett tőlünk. Az vigasz­tal bennünket, hogy az embe­rek többsége azért nem ilyen. Hálásan fogadják a jó szándé­kot. Bizonyságul a brigádnaplót mutatja. — Itt vannak a köszönő so­rok, amelyeket a társadalmi munkáért, patronálásokért ír­tak nekünk. A gondosan fogalmazott mondatok is valahogy azt su­gallták. ez a kilenc asszony valóban megérdemli az elis­merő szavakat. Hiszen, mint ahogyan Szűcs Pálné mondta, valamennyien családanyák, sőt többen — így a „főnökasz- szony” is — fiatal koruk el­lenére nagymamák. Nehéz kö­rülmények között dolgoznak, s a családi élet mindennapos gondja mellett szívesen vál­lalják a plusz feladatokat. Nézem a huzatos, soha nem csendesedő üzemet, az „égig érő” állványokat, ahol napon­ta húsz-harminc mázsányi al­katrészt cipelnek ezek a lel­kes nők, rakodják a polcokra, viszik a szerelőkhöz. Közben vállukon a gyereknevelés, a házépítés, a kevés kis pénz — átlagosan 16 forint az órabé­rük — beosztásának gondja. S mégis, ha tudják, hogy se­gítségükre várnak, szó nélkül cselekszenek. No, azért pihenésre is jut idejük. Egy hete sincs, hogy a családtagokkal együtt Galyatetőre ruccantak ki, s a hűvös idő ellenére élmények­ben gazdagodva, jó hangulat­ban érkeztek vissza. A tíz év mérlege: hatszor aranykoszorút és egy alka­lommal a vállalat kiváló bri­gádja címet nyerték el. Terveik: még többet, a le­hetőségekhez mérten még job­ban dolgozni. Nyáron a negy­venfős üzemből állandóan tíz-tizenketten hiányoztak, s mégis zökkenőmentesen ment minden. Ebben a brigád is oroszlánrészt vállalt magára. Aztán, ha csak tehetik, igyekeznek tanulni, képezni magukat. A brigádvezető most fejezte be a marxista középiskolát, de részt vesznek az őket érdeklő fórumokon, szemináriumokon. R. M. Ha Budapesten egy utcában felbontják a burkolatot, föld­munka kezdődik — a lakók ál­talában mérgelődnek. Vidéken ugyanez a fölfordulás rend­szerint örömteli esemény. Az emberek tudják, hogy víz, gáz. csatorna, vagy éppen elektro­mos vezetékhálózat épül ott Tudják azért is, mert régóta várják, s rendszerint ilyenkor nekik is zsebbe kell nyúlni. Büdös, de iható Zsámbékon örülnek minden útbontásnak, különösen ha víz­vezeték-építés miatt történik. Hiszen kevés a víz, s ami van, az is nitrátos. Hetven-nyolc- van egy éven aluli gyermek számára — mivel palackozot­tat nem kapnak — a szülők 2-3 naponta Perbálra buszoznak. kerekeznek, jobb esetben autóznak egészséges ivóvízért. Ugyanígy oldja meg gondjait a nagyközségben működő cse­csemőotthon is. Néhány éven belül bizonyára csak lidérces álomként emlé­keznek majd a zsámbékiak az idei nyáron átélt napi 15-16 órás vízhiányokra. Az eocén­program részeként megépül a bicskei regionális vízmű. amely a szénrétegről leszivaty- tyúzott vízzel tucatnyinál is több település égető gondját oldja meg. Zsámbék e program első ütemében kap vizet, mér dolgoznak a település határá­ban az OVIBER szakemberei. Azt a kis időt, már kibír­hatnák, gondolná az ember, ám a település ívővízgondjai tényleg olyan súlyosak, hogy a végleges megoldásig is tenni kellett valamit; egy új kutat fúratni. — Ennek az úgynevezett Kálvária kútnak sem jó a vize — magyarázza Zink Imre ta­nácselnök. — Ám a benne le­vő magnéziumszulfátnak leg­alább nincs élettani hatása. A Zsámbékot, Tököt és Perbált ellátó közös vízmű összteljesít­ménye 1140 köbméter, idén nyáron 2300-ra lett volna szük­ség. Nálunk május 4. óta víz­korlátozás volt. De ezt nem terjesztettük ki például a cse­csemőotthon mosodájára, ahol nemcsak a zsámbéki. csaknem kétszáz gondozottra, hanem más intézmények számára is mosnak. Persze csúcsfogyasz­tásra sehol sem lehet erőmű­vet építeni, tárolókkal azon­ban javítani lehetne a helyze­tet. Ám a mi két, 100 köbmé­teres medencéket másfél óra alatt képes kiinni a falu. Gon­dolhatja, hogy ilyen előzmé­nyek után boldogan vállalunk egy sor kellemetlenséget, ami a vízellátás érdekében adódik. Ám amit a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat munká­saitól el kell viselnünk, az már nem ebbe a kategóriába tarto­zik. S ez nemcsak az új háló­zat építésére, hanem a meglevő üzemelésére is vonatkozik. Gyermek az iszapban A tanácselnök hosszan sorol­ta a nem megfelelően végzett munkákat és következményei­ket. Például, hogy az egyik csőtörés — s ilyen bizony a vízhiányos időkben is gyakran előfordult — kijavításához csak azután kezdett hozzá a PVCSV, hogy egy gyermek csaknem belefulladt a hiba he­lyén keletkezett iszapba. Vagy, hogy a Szabadság tér 22. számú ház falai mégrogytak: alámos­ta egy csőtörés vize, amelynek kijavításához egy héttel a be­jelentés után kezdtek hozzá. Azt szerettem volna, ha a vi­tatott munkákat, helyszíneket együtt járjuk végig a PVCSV illetékeseivel. Ez azonban nem egyszerű dolog. Illetékesből tu­catnyit találni, felelőst lelni lehetetlen. Külön osztály fog­lalkozik a tervezéssel, vállalko­zással, s amit a budaörsi köz­ponti építésvezető elhárít, azt megint mások, az érdi mér­nökség — üzemelteti és tartja karban. Ám olyan is előfordul, hogy a szolgáltató rész épít valamit. Felelőst találni nem sikerült és a „szembesítésre” is csak a PVCSV építésvezetőjét tudtam megnyerni — őt sem könnyen. Dallas Miklós látat­lanban sokáig bizonygatta, hogy ezek apró ügyek, aminek csak egyes helybeliek keríte­nek ekkora feneket. Végül is vállalkozott egy rövid helyszí­ni szemlére. Munkagépet hozott A PVCSV mikrobuszával jártuk végig azokat az utcá­kat, ahol az építésvezető em­berei dolgoztak. A Csap utcá­ban a tanácselnök megmutatta, hogy eltűntek a csatornatisztító nyílások, miután a PVCSV dolgozói befejezték ott a víz­vezeték-fektetést, és vita tá­madt az útjavítás körül is. A Csap utcában, amerre majdan egy autóskempimg lesz, ottjár- tunkkor sártenger állt, fél méter mély keréknyomokkal. Errefelé a vezetéképítés előtt szórt murva burkolat volt, ennek nyomát még látni egy másik szakaszon és a feldúlt út szélén is. — Legalább a földet egyen­gessék el — mondja a tanács­elnök. Az építésvezető azon­ban még azt is vitatja, hogy az út valaha jobb állapotban volt, mint most. — Ilyenek ezek a tanácsok — jegyzi meg. — Elvárnák, hogy minden földutat beasz­faltozzunk, ahol csak dolgoz­tunk. — Mi pedig örülünk, ha egy útra egyszer összejön a pén­zünk — hajtogatja Zink Imre. — Mi nem tudunk kétszer fi­zetni ugyanazért. A régi Szomori úton me­gyünk végig A tanácselnök az egyik házra mutat. — Ott lakik az a Bíró József, aki a vezetéképítés után saját pén­zén hozott munkagépet és a PVCSV helyett több száz mé­teres szakaszon rendbehozat­ta az utat. A beszélgetést a tanácsel­nökkel négyszemközt folytat­juk. Hangja indulatos és ke­serű. Nem tudták — Kiszolgáltatottak va­gyunk, s ezt különösen azok a települések érzik, ahol társa­dalmi összefogással javítottak a vízellátáson. Nálunk a fél falu árkot ásott, amikor az első törpe vízmű veket készítet­tük. S ma szívességnek ve­gyük, hogy üzemeltetik, kar­bantartják? Itt megteheti a PVCSV mint kivitelező, hogy nem jelenik meg egy-egy ivóvízvezeték-szakasz műszaki átadásán, s hogy több százezer forintnyi olyan munkáról szó­ló költségvetéssel jön egy szakasz műszaki átadására, amelynek a tizedét sem vé­gezte el? A Kálvária kút megyei ta­nácsi segítséggel készült, ám mivel az idén nem jutott rá pénz. a szivattyú automatikus leállításához szükséges jelző­kábelt nem építették be a ve­zetékkel együtt. Emiatt egész télen vízfolyásra lehet majd számítani a kút környékén, s jövőre sokkal nagyobb költ­séggel. újabb útfelbontással készülhet csak el a nélkülöz­hetetlen elektromos vezeték. A nagyközségi tanács nem tu­dott arról, hogy milyen drá­gán akarnak spórolni. Pedig, ha ismeri a tényeket — mint a tanácselnök mondja — a föld aló] is előkeritették volna a kábelre a pénzt. A PVCSV vezetői is pocsé­kolásnak tartják az ilyen munkát, ám a vállalat nem rövidül meg. A vezetéképítést alvállalkozó végzi el. Embe­reik majd újra feltúrják a több mint egy kilométeres szakaszt, Legfeljebb a zsám- békiak most már nem örülne’- annyira, csak felteszik a kér­dést: ilyen gazdannk vaavvnk? Móza Katalin VASÁRNAPI 60HDOtATOK FELELŐSSÉG /~\lyan szűrt sugarakkal özönlik a szeptemberi nap, ^ melyet Rilke kért — szinte nyár van órákra. Any- nyira az, hogy a kis ovisok szép sorjában sétálnak a gesztenyefák alatt. Egyik diót talált, s mintha Ameri­kát fedezte volna fel, úgy újjong. Nem is hurrogják le, de a sor bomlik, ketten kapnának utána, a többi a föl­dön keresi — hátha ő is talál kincset. Zaj is támad, autó is közeledik az úton, így dadus néni tempósan rendet teremt. Üjra csönd van. Két kapatos férfi közeledik. Kapatosak, pedig még csak délelőtt van, munkaidő, nem a borozás napszaka. Ha még csak borosak lennének, de ezúttal pálinkaszag termi a csúf trágárságot. Megjegyzéseket tesznek a való­ban csinos, szőke hajomlású óvónőre, aki kalocsai min­tájú köpenyben vezeti, vigyázza a kis lurkókat, akár­hogy is tekintjük — a jövőt, holnapunkat. Az inzultus­ra először nem figyel, úgy tesz, mintha nem venné ész­re, de az egyik nagycsoportos megneszeli a történteket, s böködve suttog a társának. Végül már az egész kedves társaság nem az oroszlán­alakú felhőket nézi, nem a gyülekező madarakat, nem a legelésző kecskét, mely ott mekeg a réten, nem a kert­ben virító őszi rózsákat, a kerítéshez ballagó kutyust, a morzsoló bácsit az udvaron — az élet megannyi ham- vasságát, báját, embernövelő törekedékét, hanem a két kapatos ricsajozót. a lesből támadó két férfit, akik tud­ják. hogy ebben a helyzetben a fiatal nő védtelen, ki­szolgáltatott. Elnézem őket. A két délelőtti agresszort. Jó ruhájuk van, valahol építkezhetnek „Adyért". Nem lumpen elemek, csak felelőtlenek. Durvaságukkal nem a harmóniát, hanem a bizalmatlanságot növelik e kis emberpalántákban, s ehhez nincs joguk. Tréfának, könnyed csínynek veszik olcsóan sötét „szellemességük”, pedig rombolnak. ég az a szerencse, hogy az óvó néni végül határozot- tan egy mondattal rendezi a szeptemberi utca ne­gatívummal megzavart áhítatát. Szerencsére ő a győz tes, mértéktartása és bátorsága révén. Amazok elkullog­nak, a gyerekek pedig mennek tovább a rozsdás leve­lekkel szőtt utcán előre, hazafelé, a Jövőbe. Losonci Miklós Különleges ragasztóanyag Nem mindennapi a ragasztóanyag, amely a két óriás üvegtáb­lát és a közöttük levő alumínium lécet összetartja. De az Üveges Szövetkezet dunaharaszti üzemében gyártott FD Ther- mopán üveg sem mindennapi. Jó hőszigetelő tulajdonsága miatt keresett a hűtő- és építőiparban Trencsényi Zoltán fölvétele Tanácstag Tápiószecsőn Nemcsak kérni, de adni is...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents