Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-23 / 251. szám

1983. OKTOBER 23., VASÁRNAP POSTABONTÁS « v/feftin VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PF: 311 - 1446 Hasznosítják A budajenői domb tövében van egy fűzfaliget. Ügy tűnik, mintha gazdátlan lenne, pe­dig nem az. A toki Egyetértés Termelőszövetkezethez tarto­zik. A múlt őszön gondos ke­zek kezelték. A kitermelt anyagot feldolgozták használa­ti tárgyaknak, lakásdíszeknek A füzes magától nő. Értékes erdei termék, feldolgozna ló. Ne hagyják ezt a gazdag ter­mőterületet elértéktelenedni. Ha nem tisztítják, használha­tatlanná válik. Amennyiben a termelőszövetkezet nem hasznosítja, ajánlja fel kiter­melésre, feldolgozásra. P. L. Budakeszi ★ A tőkl Egyetértés Tsz agronó- musától, Kinyik Lászlótól kaptunk választ kérdéseinkre. A szóban forgó füzest nem a közós gazda­ság hasznosita közvetlenül. 1-a- nem egy kosárfonó bérli. Eddig azért nem történt k!termelés, mert a vesszőknek előbb be kell érni. Korábban ugyanis pattan, törik, tehát nehéz megmunkálni. A’tn- Iában ebben az időben kezdik vágni. Bár, ha korábbi megrende­lése van a kosárfonó mesternek, élőbb is me-kezdi a kitermelést. Az id*n Is látta mér az agrnr.ó- mus, hogy dolgoztak a füzetben, Remél’ük. sl’erült me-nyugtat- nur.k levélírónkat: nem megv ve­szendőbe az értékes erdei termék. Félreértés Három kiskorú gyermekem van. Szeretnék olyan munkát vállalni, amit otthon is elvé­gezhetek. Jelenleg kisállatte­nyésztéssel foglalkozom. En­nek azonban van egy szépség­Egyik Ismerősöm a minap jóízűen mesélte, hogy ő milyen élelmes. Kaptak ugyanis a ta­nácstól egy értesítést, hogy ut­cájukban elsejétől kezdve portalan szemétszállító kocsi jár a lovas kocsi, illetve a te­herautó helyett, és az csak ku­kából viszi el a szemetet. A tanács annak rendje és mód­ja szerint mindenkinek kül­dött egy közel 700 — hétszáz — forintról szóló cskket. Aki befizeti a kul i árát, annak szombaton és vasárnap házhoz szállítják. Nos, ismerősöm nem akarta befizetni az összeget, vagyis ahogy ő fogalmazott, esze ágában sem volt ennyi pénzt kidobni az ablakon. Szépen megvárta a hétfőt — a környéken ugyanis akkor szál­lítják el a szemetet —, és el­emeit az utcáról egy kukát. Nekem meg eszembe jutott, mintha nem is lenne olyan na­gyon egyéni az ötlet. Né­hány éve ugyanis, amikor ná­lunk vezették be a kukás rendszert, mi szó nélkül be­fizettük a csslsket. Még örül­tem is a fedeles szemetesnek, ami nem jelent veszélyt a gyerekre nézve, ha az udva­ron játszik. Két hátig tartha­tott az örömö , ezután ugyanis eltűnt. Egy „élelmes” ember hazavitte, átfestette raj­ta a házszámot, hiába keres­tem. Isme-ősöm mentegető­zik: ő nem családi háztól vit­te el, hanem társas háztól. Ott úgyis volt ilt darab, és négv megmaradt nekik. Vajon meddig? A portalan szemátszállítás olyan szolgáltatás, amelyre a községekben — gépkocsik, utak hiánya mlat‘ — eddig várnunk k llett, néhol még most is csa.k hos.-ú távú terv. S ahelvett, ho^y örülnénk an­nak. hogy nem marad házunk előtt szjmá'.k pác, amikor „feldobják” a kocsira a hulla- dákot, rajnáliuk 700 forin­tot. amibe a szabváry for­máló kuka -érül. Tisztesség helve!*. ..éHrre-ek”. vagv in­kább m?a2on lolitl nők, eset­leg — leírni is félek — tól- Vajok lennénk? Valami baj hibája; sok a kiadás, a bevé­telre pedig több hónapot kell várni. A tévé Ablak című adásában hallottam, hogy riasztóberendezések szerelésé­hez megbízható munkatársa­kat keresnek. Jelentkeztem a IX. kerületi Rendőrkapitány­ságon ajánlott levélben. A riasztóberendezés alkatrészei­nek összeszerelését szívesen vállalnám. Amennyiben ez nem sikerülne, talán önök tudnának valamilyen megol­dást ajánlani. Gombkötő Miklósné Szigetszentmiklós, ősz u. 30. ★ Véleményünk szerint félreértet­te az Ablak adásában elhangzot­takat. A riasztóbe-endezéseknek nem az BsszeáUftásáhoc. hanem a lakásokba, üzletekbe történő fel­szerelésé1-ez ke-e ■”ek megbízható és hozzáértő yáUa’kozókat. Oí'hon is elvérezhető munka vállalásához két mefoVHst lavasolunk: érdek­lődjék a körnvoző fe'enü'^nek kis­üzemeiben, szövetkezeteiben, és olvas-' rend-deresen a napilapok álláshirdetéseit. Méltó helyen Évekkel ezelőtt szóban és írásban hadakoztam az erede­ti helyéről máshová szállított Török Ignácz szobrával kap­csolatban. Tiltakozó hangom mindenütt — még a műem­léki felügyelőségnél is — sü­ket fülekre talált. Az aradi vértanúk emlékére rendezett idei ünnepségen meghatottan tapasztaltam: végre visszake­rült méltó helyére városunk mártírjának, Török Ignácznak a mellszobra. Nem tudom ki volt az, aki elrendelte a szobor visszahe­lyezését, de ezúton köszönöm meg minden gödöllői lokál­lehet az értékrendünkkel, ha másokat megkárosítani .— le­gyen az a más egy család vagy egv társasház lakói — vagányság. Valami baj van... — Tóth bácsi?! — Félreért­hetetlenül bosszús mozdulat­tal tolta félre a kezében lévő iratcsomót a budaörsi nagy­községi tanács elnökhelyette­se, Bandur Aladár. Ez volt a válasz arra, hogy elmondtam, panaszos levelet kapott szer- kesztcGégünk a Lenin utcai játszótérrel kapcsolatban. Egykor megszavazta — Nem szükséges, hogy ne­vet mondjon. Tudjuk. Soha senki nem tett ez ügyben be­jelentést, csak ő. De ő aztán alaposán. Megkereste már le­veleivel valamennyi létező fel­sőbb tanácsi szervet. Sőt, az MSZMP KB panaszirodáját is. Minden alkalommal újra vizs­gáltuk, ellenőriztük a játszó­téri állítólagos rendbontást, a lakókat zavaró körülménye­ket. Mit mondjak? Hát játszó­tér! — Olvasónk szerint felnőt­tek is járnak oda. Előszeretet­tel a focipályára — idézek kapásból a levélből. — Előfordulhatott, de nem hiszem, hogy ez jellemző. Töb­bet mondok: a szomszédban van a rendőrőrsünk. A pa­rancsnoka éppen Tóth István bejelentései nyomán vállalta, hogy személyesen ellenőrzi, felnőttek, rendbontó suhancok ne bontsanak rendet a játszó­téren. Az elnökhelyettest munka közben zavartam meg. ki tud­ja, hányadszor és hányadik­ként ebben az ügyben. Ennek patrióta, a magam és csalá­dom nevében ezt az intézke­dést. Egyúttal megismétlem ja­vaslatomat: az Erzsébet-park országos hírű, hársfákkal sze­gélyezett útja alkalmas lenne Török Ignácz, Petőfi Sándor, Stromfeld Aurél és a szecesz- sziós művészet hajdan itt dol­gozott mesterei, az agrártu­dományi egyetem nagy tudó­sai mellszobrainak elhelyezé­sére. Sik István Gödöllő Vizsgálat lesz Lapjuk szeptember 4-i szá­mának Postabontás rovatában megjelent „Hetven utas hiába várt vonatra” című cikkel kapcsolatban vizsgálatot ren­deltünk el. A vizsgálat eredményéről annak befejezése után a szer­kesztőséget értesítjük. Gál Sándor igazgatóhelyettes MÁV-igazgatóság Miskolc ★ Erről azonnal tájékoztatjuk majd olvasóinkat. Hétfőn: estig A dunakeszi OTP-fiók reg­gel 7-kor nyit. De kinek? Az ember ilyen korán a közért­be megy, nem az OTP-be. Délután viszont, mikor a mun­kából odaérnénk, már bezár­tak. Két éve építkeztünk, most már módunkban van a központi fűtést is megcsinál­tatni. Ehhez akarunk OTP- kölcsönt felvenni. Egy hónap­ja beadtuk a kérelmünket. Időpontot nem tudtak mon­dani, mikor jönnek ki, felmér­ni a lakást. A szomszédoktól tudtam meg, hogy időközben már jártak nálunk. Előzetesen értesítést nem küldtek, s mert dolgozunk, nem voltunk ott­hon. Kéthónapos ügyintézési időt ígértek, és ennek a fele ellenére szívesen tájékoztatott a napközis park kialakításá­nak történetéről. Ugyanis a terület nem játszótér, hanem az utóbbi, park, s társadalmi munkában építették a vízgé­pészeti vállalat dolgozói a gyermekév alkalmából. A vállalatnak több százezer fo­rintjába került ez a létesít­mény. — Az egészben az a legér­dekesebb, hogy Tóth István mint volt tanácstag, annak idején megszavazta, hogy a felajánlott játszóteret az ő utcájukban létesítsék — ezzel a meglepő fordulattal bocsá­tott utamra a tanácselnök­helyettes. Csináljanak rendet — Valóban én kértem ebbe az utcába, de a gyerekeknek! — méltatlankodott Tóth Ist­ván. amikor következőként a lakásán felkerestem, s mond­tam, nem tudom mire vélni a tanácson hallottak után a játszótér elleni haragját. A menyével és a fiával már megvitattuk a házukkal éppen átellenben, az út túloldalán lévő játszópark okozta gond­jaikat. Elmondták: elég gyak­ran voltak felnőtt meg a fel­nőtt kor határán álló látoga­tói a térnek. Nagy erővel rug­dosták a labdát a kapufának, a teret körülvevő kerítés be­tonszegélyének. Ez — így mondta Tóth István — pokoli zajt Utd okozni. Aztán söté­tedés táján nem oda illő han­cúrozások is megestek. már letelt. Mikor lesz ebből központi fűtés? És biztos, hogy egy nap szabadságunk bánja majd, ha újra kijönnek. Nyíri Miklósné Dunakeszi-alsó ★ Beszéltünk Ferenczi Ferencié­vel, az OTP dunakeszi fiókjának vezetőjével. Elmondta, hogy ügy­feleiket minden esetben 2—3 nap­pal előbb értesítik arról, mikor mennek ki helyszínelésre. Nekik sem jó, ha zárt ajókat találnak, s doleuk végezetlenül kell vissza­térniük. Előfordulhat, hogy elkal­lódik egy levél, de emiatt nem fog késni ti-yük elintézése. Soron kívül ismét felkeresik önöket, természetesén előzetes értesítés után. A nyiivatartásra vonatko­zóan azt a felvilágosítást kaptak, hogy azt éppen az ügyfelek kí­vánságára alakították ki így, hogy reggel 7 órától 16 óráig, Illetve hétfőn 18 óráig és pénteken 14.30-ig tartanak nyitva. Ha ol­vasónknak alkalmatlan a reggeli időnrnt, hétfőn este rendezheti a dolgait az OTP-vel. Talán abban is egyetért velünk, hogv a közért­be sem jávunk minden reggel. Hát. ha még rendkívüli intézni­valónk van, mondjuk, éppen az OTP-nél. Mikor nyílik? Gyakran halljuk, olvassuk: kevés az üzlethelyiség. Buda­keszi központjában azonban üresen áll egy — gazdára várva. A redőnyén lakat, ti. ablakai befedve. Egy tábla is van, hogy mindenki megtud­ja, itt virágbolt nyílik, a va­lamikori tejbolt helyén. A szűkszavú szöveg ennyit kö­zöl. Meddig tart vajon egy boltmegnyitás? Mi az akadá­lya? Ha mégsem virágbolt lesz, miért nem adják át más célra? Értesülésem szerint volt több pályázó is és a la­kosság érdeklődését a virág­üzlettel felcsigázták. Hát ak­kor nyissák meg végre! Padányi Lajos Budakeszi Nyugdíjasok Más - években is megren­dezték, tavaly szintén, de igazán csak az idén értettem meg igazán, mit is jelent egy Többször szaladtak a rend­őrőrsre, csináljanak végre rendet! Ezzel legalább elérték, hogy a randalírozás megszűnt. Legalábbis egyelőre. A Tóth család többször is hangsúlyoz­ta, hogy nem a gyerekek já­téka, zsivaja zavarja őket. Pe­dig tudnak ám akkora ricsajt, lármát csapni, amikor kitó­dulnak egyszerre a szomszé­dos iskolából, hogy elég hall­gatni! De hát hol adják ki végül is a bennük feszülő fö­lös energiát? Ebben egyetértettünk. Bár olykor nem ártana, ha a pe­dagógusok — amikor ott van­nak — fékeznék őket egy ki­csit. A focizás a legzavaróbb. Kiváltképp, ha nem egymás­nak, hanem a kerítés betonjá- nak rúgják a labdát. Keskeny az út, néhány méterre van csupán, úgy hallják a szobá­ban. mintha a ház falán csat­tanna a „bőr”. Tóth István 87 éves, a menye és a fia is nyugdíjas már. Hasonló korú emberek élnek többen is a játszótér körül. Nyugalmat kívánnak, pihenni szeretné­nek. Nincs gazdája Kis helyen futnak össze a keskeny utcák a szélesebb Le­nin utca végén. Viszonylag szűk a térség, amelynek kö­zepén kapott helyet a játszó­tér. Az elgondolás jó volt, hog> a jószerével udvar nél­küli 1. számú általános isko­la előtt játszópark épüljön a gyerekeknek. A kapu fölött nyugdíjas-találkozó. A meg­hatottság* és az öröm váltako­zott régi szaktársaim arcán, ahogy ott láttuk magunk kö­rül a Budapesti Közúti Igaz­gatóság régi dolgozóit, volt munkatársainkat. Az egykori törzsgárdát, akik valameny- nyian érezzük még összetar­tozásunkat. Rég nem látott arcok ..., az útőrök, az út- mesterek, a főmérnök, egyko­ri igazgatóink ... vállalatunk meghívására találkoztunk va­lamennyien a toki Patkó-csár­dában. A családias hangulat igazi baráti légkört teremtett. Még olyan régi útkaparó munkás is van közöttünk, aki annak idején vigyázzban állva tisztelgett az elhaladó főúri hintáknak, vagy a Volán-bu­szok elődeinek, a MAVART- járatoknak, amelyek naponta felverték a port a földeléssel kezelt makadám utakon. Be­szédtéma volt a múlt, de fe­ledve a szálló időt — kinek- kinek mennyi nyomja már a vállát! — igazán jól éreztük magunkat. Búcsúzásnál min­den meghívott ízlésesen cso­magolt ajándékot kapott em­lékeztetőül. Máté Ferenc Bernecebaráti Csak 50 százalék MÁV szolgálati lakásban la­kunk. Tíz évvel ezelőtt kor­szerűsítettük az otthonunkat, bevezettük a gázt. Mivel a MÁV hozzájárulásával, enge­délyével történt, így a gázbe­rendezések is a tulajdonába mentek át. A múlt évben ja­víthatatlanná vált a gázka­zán, engedélyt kértem a cse­rére. Meg is kaptam decem­berben 2 ezer 200 forint érté­kig. Mivel akkor nem volt ka­zán a dunakeszi TIGÁZ-nál, ezért csak februárban cserél­ték ki és számlázták 2088 fo­rint értékben. Ezt én kész­pénzben kifizettem. Mivel a pénzemet nem kaptam meg a MÁV-tól, elindultam augusz­tusban a keresésére. Végül a budapesti igazgatóságon kö­zölték velem, hogy a pénzt a tábla adja tudtul, hogy nap­közispark, s 14 éven felüliek nem látogathatják. Körbejártam, és rosszked­vűen ültem le a deszkája- vesztett padra. Lehangoló lát­vány. Nagy költséggel, sok munkával létesült. Azután már nem volt gazdája. Nem sokat törődhettek a gondozá­sával, az egyetlen pillantással felmérhető. Mint az is, hogy a rombolás, amely a létesít­ményt érte a 3—4 év alatt, aligha gyerekek műve. Az ivó- kutak szétverve, a forgóhinta karvastagságú vastengelye át­szakítva, a focipályán a kapu­fa kimozdítva, eltörve (csak balesetet ne okozzon!), a pá­lya köré több méter magasan kifeszített fémháló szétszag­gatva... Ügy tűnt, hogy rá­férne az alapos rendcsinálás. Vitathatatlan, hogy egy olyan erőteljes fejlődésben levő településen, mint Buda­örs, a tanácsnak nem lehet központi gondja egyetlen ját­szótér. Csak egyszer kellene itt rendet teremteni, s utána gazdakézre adni a parkot. Ki legyen az? Ennek eldöntése talán mégsem a mi dolgunk. De kézenfekvőnek látszik — napközisparkról lévén szó —, az iskola. Meg — urambocsá! — azok a szülők, akik be-beté- vednek a parkba. Menjenek is, de ne egymással, hanem a gyerekeikkel játsszanak. Nincs ám annál nagyszerűbb, mint apuval focizni! Persze, miután segítettek rendbehozni a parkot, segít­senek rendet tartani is. A la­kók és á gyerekek nyugalma érdekében. Mert játszani is csak nyugalomban lehet Ügy igazán, önfeledten! K. E. gödöllői TIGÁZ felvette, egy hét múlva menjek vissza, és megkapom. így lett, de az összegnek csak a felét kaptam vissza. Ezt sérelmesnek tartom, mert tudomásom szerint a teljes összeg járt volna nekem. Hi­vatkoztak egy rendeletre, mely szerint július 1-től csak a fe­lét fizetik. Én már februárban elküldtem a számlát! Miközben ennek a pénznek jártam utána, tájékoztattak arról is, hogy a korszerűsítés­ből eredően a lakbért túlfizet­tem, s ezt lelakhatom. A bu­dapesti igazgatóság műszaki osztályán kell ezt kérnem. Meg is tettem, szóban. így nem fogadták el. Azt válaszol­ták, kérvényeznem kell, s megmondták azt is, hogyan. Sokallom azonban, hogy 2—3 hónapot kell arra várnom, hogy ezt a pénzt is vissza­kapjam. Azt sem értem, miért kell kérvényeznem a saját pénzem kifizetését. Nagy Tiborné Dunakeszi ★ Személyesen kénünk felvilágosí­tást olvasónk két kérdésére a MÁV Budapesti Igazgatósága mű­szaki osztályán Kondor Gyulától, Első kérdésére vonatkozóan: egy­szerűen megmutatták nekünk is azt a rendeletét, amit olvasónk Is látott. Bizonyára felületesen ol­vasta el, mert a rendeletben egy­értelmű, hogy azt visszamenően január 1-től kell alkalmazni a fo­lyamatban levő ügyekben. A gáz­készülékcsere februárban történt, tehát a költség fele-fe’e arányban terheli a bérbe adót és a bérlőt. Második kérdésére: mint ahogy olvasónk sem tudott a túlfizetés­ről, a műszaki osztályon sem tud­tak. ahol első fokon felülbírálják a túlfizetés, illetve a visszatérítés jogosságát. Amint leveléből kide­rült, részletes felvilágosítást ka­pott arról, mi az útja az elbírá­lásnak. Ezért kell írásban kérni. A hárnmhánaoos é‘futási időt ml Is sokall'u'c volna, ha nem Iátíuk, hogy máris továbbjutott a kérel­me. intézik. így aggodalma alap­talan. Ismét katedrán Újra ott áll a katedrán a 70 éves Révay Lajosné tanító né­ni. Nálunk, Dunakeszin 1048 óta oktat, nevel. Most a 2-es számú általános iskolában. Is­merkedjenek meg vele, ha csupán néhány sorban is. Pe­dagógus szülők gyermeke, édesapja 42 évig tanított, igaz­gató volt a Heves megyei Apc községben. Édesanyja 36 évig volt tanítónő. Révay Lajosné Sopronban szerzett oklevelei. Dunakeszire 1948-ban került. S ami igencsak említést érde­mel : egyetlen navot sem hiány­zott a katedráról. Amikor nyugdíjas lett, sem tudott megválni a katedrától, a tanítványoktól. Rögtön mun­kába állt. Oktató-nevelő mun­káját 1979-ben „Kiváló úttörő­vezető’’ kitüntetéssel ismerték el. Korábban érte más elisme­rés is. Kötelességtudásra nevelni és szeretni kell a gyerekeket — vallotta. — Olyan alapokat ad­ni nekik, amire bátran lehet építeni. Magam is — mint régi ta­nítványa — szeretettel gondo­lok vissza azokra az évekre, amikor tanított. Solymosi László Dunakeszi ★ Jő egészséget kívánunk Révay Lajosnénak, hogy minél tovább állhasson a katedrán, taníthassa a felnövekvő nemzedéket, egykor volt tanítványainak gyermekeit. Tevékenysége a hivatásszeretet példMa lehet az ifjú pedagógusok számára. Szerkesztői üzenetek R. Józsefné tököli olvasónk pa­naszát személyesen adtuk át a Budapest-vidéki Postaigazgatóság postaforgalmi igazgatóhelyettesé­nek, Nagy Péternek. A panasz jel­legének megfelelő, alapos és kö­rültekintő vizsgálatra kaptunk ígéretet. Miután ez feltehetően hosszabb időt igényel, ezért türel­münket kérték. Gy. Istvánnénak, Nagykőrös: ha felveszi a leadott lakás ellenében a használatbavételi díj háromszo­rosát, valóban — a rendelet értel­mében — elveszíti főbérlői jogát egyszer és mindenkorra, az egész ország terülMére vonatkozóan. Te­hát nem csupán a volt lakóhelyén. Amennyiben ezt el kívánja kerül­ni, csak az egyszeri összeget kérje. „Élelmesség” mások kárára Reméljük, egyedi eset Vissza-visszatérő panasz Nem csupán gyermekzsivaj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents