Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-23 / 251. szám

1983. OKTOBER 23., VASÄRNAP Pályaválasztási bemutató Ízelítő a mesterségekből Pilisvörösváron és Szentendrén oktatnak Kellemes, vidám és hasz­nos délelőttöket tölthettek az elmúlt hét második feléoen azok a nyolcadik osztályos ál­talános iskolai tanulók, akik — eleget téve a szívélyes in­vitálásnak — fölkeresték a pilisvörösvári 206-os számú Szakmunkásképző Intézet pá­lyaválasztási bemutatóját. Mint Szakács Balázsné, az Iskola igazgatóhelyettese el­mondotta, az intézetnek két részlege van. Az egyik itt, a másik Szentendrén találha­tó. Az anyaiskolában a kő­művesek, épületburkolók, szo­bafestők, ácsok, padlóburko­lók, épületasztalosok, műkő­készítők és kőfaragók tanul­nak, Szentendrén pedig ugyancsak kőművesek, szo­bafestők. valamint autószere­lők, villamos járműszerelők, villanyszerelők, karosszériala­katosok és női ruhakészítők. Ettől az évtől kezdődően már szövőket és textilgépészeket is oktatnak. A szakmunkásképző intézet immár negyedik éve rendezi hagyományosan ezeket a szak­mai bemutatókat, a környék­beli általános iskolások részé­re. A szükséges anyagokat és a gyerekeket szállító autó­buszokat az iskolával kapcso­latban álló nagyvállalatok biztosítják. A Pomázon és Szentendrén elsajátítható va­lamennyi szakmával megis­merkedhettek a diákok — gyakorlatban is. A szakokta­tóktól és a másod-harmad­éves tanulóktól leshették el — ha tudták —, a különféle mesterfogásokat. Akinek volt kedve, vagy mersze, az rög­tön kipróbálhatta frissen Szerzett tudását a vakolóka­nál, vagy a kalapács megfele­lő használatában. A vendéglátó iskola igaz­gatója, tanári kara és tanulói tájékoztatták az érdeklődő nyolcadikosokat a pályavá­lasztási lehetőségekről, arról, hogy mit vár tőlük ez az in­tézmény, s arról is, hogy mit nyújt nekik. A háromnapos pályaválasz­tási bemutatón hozzávetőleg ezer gyerek vett részt, közü­lük háromszázan lányok. A pályaválasztási bemutatók ilyen formában sokkal ered­ményesebbnek bizonyultak, mint a gyárlátogatások. Csök­kentek a beiskolázási gondok. Azelőtt egy-két első osztályt is nehéz volt megtölteni, most pedig négyet-ötöt is tudnak indítani évente. A mérhető javulás elsődleges oka talán az emberközelibb módszerekben rejlik, abban, hogy egyik iskolás győzi meg a másikat az adott szakma szépségeiről. Esetleg éppen olyan, aki egy-két évvel ez­előtt még ugyanott kopta;taa padot, mint a mostani nyol­cadikos. Ez annál is inkább igaz, hiszen elsődlegesen a környéken lakóknak kíván az intézet továbbtanulási lehető­séget biztosítani. Rendhagyó előadóest Foton A költői szavak varázskörében A Fóti ősz rendezvényei so­rában Bessenyei Ferenc, két­szeres Kossuth-díjas kiváló művész tartott előadóestet a művelődési házban. A teljes bevételt az új Nemzeti Szín­ház építésére ajánlották fel. „Nem lehet király, ki nem poéta." Nem lehet színész, ki nem messiási hévvel, költői ihletettséggel szól a közönség­hez. Heltai Jenő szépséges lí­rai játékának gondolata gyű­rűzött tovább azon az októbe­ri estén, amikor Bessenyei Fe­renc a fóti művelődési ház kis színpadára lépett. Közös sors A nagy egyéniségek ismerik a titkok titkát; miként lehet szavakba önteni a mindany- nyiunkat foglalkoztató gondo­kat. Miként lehet szellemi izgalomba hozni, közös eszmé- lésre hívni a nézőtéren ülő­ket. Oly módon, hogy a fel-fel- lobbanó érzelmek letisztulá­sával közös akarat fogalma­zódjék meg, s a hallgató csöndben mindenki tudja: közös sorsunkról van szó. Ki más aggódhatna legin­kább a nyelv tiszta csengésé­nek megőrzésén, mint akinek ez a mestersége. Bessenyei Ferenc azok közé a színészek közé tartozik, akik nem elé­gednek meg az írott szó pusz­ta tolmácsolásával. Saját egyéniségén szűri át a költői kinyilatkoztatást, hogy az ih­let pillanatában ő maga is poétává váljon. Elfojtott in­dulatokkal, majd az érted ha­ragszom hangosságával perel a színpadon. Együttgondolkodás Aki hosszú utat járt be, sok minden megadatik számára. Márpedig Bessenyei Ferenc úgy érzi, hogy a szerencséseb­bek közé tartozik. Megadatott számára, hogy a nemzeti szín­játszás legnagyobbjaitól éle­tük teljében leshette el a szi- nészmesterség tudományát, hogy az évtizedek során a leg­nagyobb történelmi egyénisé­geket jeleníthette meg. De fel­emelőnek tartja azokat a meg­hitt pillanatokat, amikor úgy találkozhatott a közönséggel, mint a minap Fóton. Ilyenkor az együttgondolkodás ember­méltóságú gesztusa izzik ma­gas hőfokra — mondotta —, s Nők a történelemben Egy nemes élet szép példája D öme Piroska neve nem is­meretlen az olvasó előtt. Korábban sikert aratott az Asszony a viharban és a Har­coló bányász című regényei­vel, amelyekből filmek is ké­szültek. Most önéletrajzi ihle­tésű, Fény és árnyék című kötetével jelentkezett. A rá­kospalotai születésű, értelmi­ségi családból származó nő tevékenyen részt vett a ma­gyar komrjuiöista mozgalom­DIOFIGYEIO IGEN IS, NEM IS. Sok-sok háttérrádiós műsor között azért akad néhány olyan ma is, ami teljes figyelmet, sőt ennél is többet, együtt gon­dolkodást követel a hallgató­tól. Ilyen a pénteki, már-már éjszakai órában jelentkező Igen is, nem is Egyed László és Rózsa T. Endre találmá­nya. Nem formája, műfaja még csak nem is témái miatt tűnik újdonságnak, hanem szemlélete, látásmódja miatt merőben más, mint a többi. Egyrészt azért, mert szakítva a szokványos rádióműsorok hagyományaival, és az embe­ri gondolkodás beidegződései­vel nem sémákban gondol­kodnak szereplői, a maguk felvetette kérdésekre nem akarnak mindenáron igennel, vagy nemmel válaszolni. El­töprengenek a lehetséges megoldásokon, akár egymás­nak homlokegyenest ellent­mondó magyarázatokat ütköz­tetnek. E többnyire izgalmas szellemi viadalok a hallgató­kat megfosztják a csuoán csak hallgatói kényelemtől, önálló véleményre, a hallot­tak kritikái vizsgálatára kény­szerítik. E szellemi torna gyakran a gondolkodásmód formálásá­nak azt az útját választja, melynek a tudományok fejlő­dése is oly sokat köszönhet. Az előítéletek elvetésével, a korábban megismert magya­rázatok időleges feledésével a kezdetben talán badarságnak hitt állításokról, hipotézisek­ről is kiderülhet, hogy iga­zak, legalábbis közelebb ve­zetnek az igazsághoz. A legutóbbi a Szűcs Jenő­vel folytatott beszélgetés a közép-európai kulturális és gazdasági fejlődés sajátos okaira kereste a választ. S mert a teória vitája a követ­kező műsorban folytatódik, szívesen ajánlom mindenki­nek a késő péntek esti szel­lemi tornát. MUNKAKÖNYVVÉL A ZSEBÜNKBEN. Nem tu l an megfigyelték e, némelyek rendelkeznek azzal a csodá­latos képességgel, hogy a legbonyolultabb kérdéseket is oly egyszerűen képesek elma­gyarázni közönségüknek. Má­sok pedig, sajnos, az aligha­nem egyszerű tényeket is olyannyira képesek összeku­szálni, hogy a végén már maguk sem ismerik ki magu­kat benne. Ez utóbbi jelenséggel talál­kozhatott Lakatos Pál riport­jának hallgatója is. Pedig nem valamely egzakt tudo­mány ismeretlen tájaira, ha­nem egy termelőszövetkezetbe kalauzolta el hallgatóit. Az újkígyósi Aranykalászban ugyanis új bérgazdálkodási formát vezettek be, amely szakított a szokványos bér­színvonal-módszerrel, de nincs igazán szoros kapcsolatban a bártömeggazdálkodással sem. A kifizethető béreket az egy dolgozó által előállított érték­hez köti. Ez idáig egy téma. Ahhoz, hogy a béreket emelhessék, ideiglenes vagy végleges jelleggel a szövetke­zet jó néhány dolgozóját há­zon belül, vagy kívül más munkahelyre irányította, s a maguktól eltávozók helyett se — mindig — vett fel újakat. Mit szólnak a helyzethez azok, akiknek mennie kel­lett? Ez a második téma. Csakhogy a kényszerűen távozók egy része tsz-tag. tu­lajdonos. A módszer vajon összeegyeztethető-e a szövet­kezeti törvénnyel? Ez a har­madik téma. S végül a vezetők lelkiis­merete, félelmei, hogy helye­sen, vagy tévesen döntöttek. S ha a tett végül is haszon­nal jár, vajon megérti-e a tagság, s nem dönt-e úgy a 'egközelebbi választásokon, hogy lecseréli a vezetőséget. Ez a negyedik téma. Belátom, c néhány sor után nem valami világos, hogy miről is szólt tulajdon­képpen Lakatos Pál riportja. Mentségemre szóljon, hogy magam se nagyon igazodtam ki benne. Csulák András ban. Kádár János, R ajk László és Orbán László köré­hez tartozott, együtt dolgozott Ságvári Endrével, s a párt megbízásából évekig szervez­te a bányászok között az ille­gális pártot. Élete tele volt veszéllyel, mindig feje felett lebegett a Damoklész kardja: nem tud­ta, hogy mikor csap le rá a Horthy-fasizmus rendőrsége. A Tanácsköztársaság idején mindössze húszéves volt, de az események mély nyomot hogytak benne. Bátyját, mert vöröskatona volt, halálra ke­resték az ellenforradalmárok. Tehát már a szülői házban megismerkedett bizonyos ha­ladó szellemmel, amelyet a polgári iskolai tanár édesapja és bátyjai testesítettek meg. Érettségi után szabótanonc lett, munkások között dolgozott, majd az egyetemen kapcso­latba került azokkal a fiata­lokkal, a.kik a munkásmozga­lomban is tevékenykedtek. Amikor Rajkot és egyetemi hallgató társait letaróztatták, bíróság elé állították, akkpr, hogy elkerülje a letartózta­tást, a brünni egyetemre iratkozott be, ahol szintén kommunista fiatalokkal tanult együtt, köztük Seres Tiborral, a nyomdászból lett egyetemis­tával, aki később a férje is lett. Erre az időszakra esett a ná­cik előretörése Németország­ban, a Dimitrov-per, idehaza a biatorbágyi viadukt felrob­bantása, a kommunisták ül­dözése. S hogyan lett hát mégis a fiatal egyetemista lányból kommunista? Erről így vall: Gyakran kérdezik, hogyan léptem be a kommu­nista pártba. Nehéz mai em­bernek megérteni, hogy akkor a pártnak nem voltak helyi­ségei, nem ismerték a veze­tőit, és nem lehetett senkihez azzal a kérdéssel fordulni, hogy én párttag akarok lenni. Amikor Stolte hívott, a fiata­lok gyorsaságával határoztam. Hamarosan átvettem első pártmunkámat: megbíztak az Ifjú Proletár című lap gépe­lésével. Így jegyezte el magát a mozgalommal, amelyet aztán hűségesen szolgált. Amikor hazakerült Brünnből, csak munkásként tudott elheivez- kedni. A munkásosztály be­fogadta, s mint szövőnő dol­gozott, majd egyre jobban be­kapcsolódott a szakszervezet, a szociáldemokrata, s ezen keresztül az illegális kommu­nista párt munkájába. Nagyon izgalmasan, érde­kesen, nagy szenvedéllyel ír­ja meg ezeknek az éveknek a történeteit. Viszi közel az ol­vasót annak az időszaknak az illegális munkájához. Vissza­emlékezése nyomán■ kibonta­koznak az ismert kommunista vezetőknek a portréi, mint Kádár Jánosé, aki sokáig a felettes összekötő-kapocsa volt Döme Piroskának, Ságvári Endréé, Rajk Lászlóé. Rendkívüli nagy szeretettel írja le a bányászok mozgalmi munkáját, akik között, mint kommunista szervező, sokáig tevékenykedett. Megírja, hogy miként tartóztatták le, ho­gyan hurcolták el a kon­centrációs táborba, s miként hullott szét első házassága, s hogyan menekült meg a po­kolból, érte meg a felszaba­dulást. Megrázóak azok a sorai, amelyekben lefesti, hogy Rá­kosiéi számára miként vált 6 is megbízhatatlanná, hogyan fagyott meg körülötte a leve­gő, miként lett kitaszított. Közli Rákosihoz írt levelének egy részletét, amelyet érde­mes ide másolni: Az esemé­nyekből úgy tűnik, mintha mindazok, akik itthon, az il­legális mozgalomban dolgoz­tak. megbízhatatlanok lenné­nek. Ügy tekintenék, hogy Schweinitzer mindenkit be­szervezett. kivéve azt, aki mártírhalált halt. Mint írja: nem is gondolta volna, nogy a lényegre tapintott. Csak ké­sőbb tudta meg, hogy az el­keseredésben fogalmazott sza­vai telibe találtak. V égül az 1956-os ellenfor­radalmi események utá­ni konszolidációról ír, arról, hogy miként találta meg munkáját, emberi békéjét, hogyan vett tollat a kezébe, hogy a mozgalomban szerzett gazdag tapasztalatait megírja. Ennek egyik nagyon olvas­mányos szép kötete a Kossuth Könyvkiadónál most megje­lent önéletírása. Gáli Sánuur ez a csoda velünk van az em­beriség eszmélésétől. A napi munka után ki-ki ünneplőbe öltözött lélekkel ül a nézőté­ren. hogy átélje a találkozás misztériumát. A lélekben egy­másnak egyre inkább hátat fordító huszadik századi em­ber a hozzá intézett szó hatá­sára egymásra talál ismét. Bessenyei úgy érzi: ekkor ér­hető tetten a színház igazi fel­adata. Ezen az estén nem volt vé­letlen, hogy a szavak vissza­visszakanyarodtak a színház feladataihoz. Ott szorongattuk kezünkben az emléklapot, a majdani Nemzeti egyegy tég~ Iája gyanánt. Szívtuk a poéta­színész szavait, átéltük, miért e nagy hév, e perlő szív. Bessenyei tíz esztendeje jár­ja az országot. Volt olyan kis falu, ahol még sohasem láttak színházat, sohasem hallottak a színpadról megszólalni szí­nészt. így most, amikor év­századok után ismét színház- építő lázban égünk, próbáljuk összeszedegetni a nemzet szín­házához a köveket, erkölcsi kérdés; miképpen van közünk a színházhoz. A színház feladata Kelemen László 1814-ben úgy halt meg, hogy egy életen át a nemzeti színjátszásért ügyködött. A kései utódok most ismét azért jönnek össze, hogy a nemzet nyelvének őrét felépítsék. Ez a cél vezérli a poéta lelkű színészt is, aki kö­zös gondolkodásra hívott mindannyiunkat. Erdős! Katalin Fecskék Csodára aligha számíthattak a zsámbékiak a mostani nyá­ron, annál inkább lakóhelyük közösségeinek Összefogására, nemkülönben mások megértő és segítő támogatására, hogy nagy vállalkozásuk — a Zsám- béki szombatok — szivet, lel­ket melengető valóság legyen. Egy fecske nem csinál nyarat — szoktuk idézni a népi böl­csességet, ám kettő már igen, s ha még többen melléjük (sz) állnak, akkor már valóban csodára képesek. A helyi művelődés irányítói segítőtársaikkal együtt azt tették, ami másutt is követ­hető: elhitették lakótársaikkal, hogy az álmok megvalósítha­tók, ha jó előre tisztázzák: ki mit ad és cserébe mit kan. Jó csapatmunkásként villanyt szerelt — ha kellett — a szín­házi előadáshoz a tanácselnök, a művelődési ház igazgatója agitált, szervezett, a társadal­mi munkás mindig mindenütt Jelen volt, s a szervezetek, üzemek, intézmények dolgozói is magukénak érezték és akarták a hely szellemének a feléledését. Ma is azt tartják: legyen további kisugárzása Pest megye nagyközségének. Immár önálló tanítóképző fő­iskolája mellett zenei esemé­nyeiről, amatőr és hivatásos színházi bemutatóiról, gyer­mekfoglalkozásairól. s marasz­taló vendégszeretetéről is tud­janak országszerte. Jékely Zoltán még azt írta Zsámbék romjai című versé­ben : „ ... mert nincs őrzője néki / s oly árván, egyedül borong... / mint faluvégi dombon egy sárga csont.** Az elmúlt héten mintha ezt cáfolták volna meg a jelen levők, akik Zsámbékon az el­következő évek programjairól, a nagyközség fejlesztési célki­tűzéseiről beszélgettek. Könyv­tár, kis galéria, szőlő- és bor­történeti kiállítás, napközi, óvoda, emlékmű, szakorvosi rendelők, öregek napközi otthona, új húsbolt, autóskein ping és még sok közhasznú ügyet emlegettek fel. Ami legfontosabb: megszállottan. Mert nemcsak hisznek abban, hoffv a tervek megvalósulnak, hanem ők is tesznek érte — alighanem a legtöbbet. M. Zs. Lemeztéka A Hungaroton hanglemez hetekre — Brahms születésé­nek 150. évfordulójára — je­lent meg a német romantikus zeneszerző egyik legnépsze­rűbb műve, a Német requiem. A digitális felvételt Ferencsik János vezényli, közreműködik a Szlovák Filharmónia ének­és zenekara, valamint Tokody Ilona és Gáti István. A nagyszabású oratórium rendhagyó mű, több értelem­ben és több vonatkozásban is. Vallásos ihletésű gyászzenét — sok évszázados hagyomány alapján — a latin nyelvű gyászmise liturgikus szövegé­nek felhasználásával írtak> a zeneszerzők. Ilyen például Cherubini, Mozart, Berlioz és Verdi ismert Requiemje. Brahms szakít ezzel a hagyo­mánnyal. Hívő protestáns lé­vén napi olvasmánya a Lu­ther fordításában közkézen forgó német biblia. Ebből vá­logatta ki saját maga azokat a textusokat, amelyek a halál­ról, az elmúlásról, a megbéké­lésről, valamint a síron túli örök élet reményéről és ígé­retéről szólnak. Rendhagyó a mű zenei meg­formálása is. A fiatal, mind­össze harmincas évei derekán járó zeneszerző szinte függet­leníti magát kora romantikus német zenéjétől. Stílusában a klasszikus formálás szabályai érvényesülnek, rendkívül sok archaizáló, a barokk zenéből kölcsönzött megoldással. (Brahms műve abban az évti­zedben született, amikor Wag­ner a Trisztánt és a Nürnbergi Világsikerek filmvásznon Több mint 30 űj, magyar és külföldi játékfilmet mutatnak be az év végéig a filmszínhá­zak. A produkciók között több világsikert aratott film is sze­repel. Novemberben kerül a mozik programjára az „Exca­libur” című ír alkotás. John Boormann rendező egy kö­zépkori eredetű mítoszt dol­gozott fel: az Arthur király legendát. Egészen más jellegű az amerikai Steven Spielberg munkája az „E. T.”. A film- történet egyik legnagyobb kasszasikerének számító szu­perprodukció decemberben ke­rül a mozik programjára. A tudományos-fantasztikus tör­ténet főhőse egy földön kívü- 'i lény, az E. T. Novemberben és december­ben több igen értékes filméi 'áthat a közönség. Közülük kiemelkedik a „Magánélet” című szovjet film, amelyet lurij Rajzman rendezett Nagy sikerre számíthat az amerikai Alan J. Pakula ren­dező „Klute” című filmje. lane Fondával a főszerepben A művésznőt ezért az alaki tásáért Oscar-díjjal tüntették ki. mesterdalnokokat alkotta!) Brahms az első zeneszerző, aki zenetörténeti összefüggésben gondolkodik. Tudatosan vál­lalja fel a nagyszerű hagyo­mányok, a bécsi klasszicizmus mindenekelőtt Beethoven és a német barokk (mindenekelőtt Bach) művészi örökségének folytatását. A Német requiem zenéje nemcsak Bach polifo- nikus művészete előtti tisztel­gés. Merít a lutheránus egyház népének gazdag melódiakin­cséből éppúgy, mint példaké­pe Bach. Ezek az egymásra épülő zenei stílusok csodálatos harmóniában olvadnak eggyé a Német requiem muzsikájá­ban. A fájdalom és a kétely hangjai a romantikus daliro­dalmat idézik, míg a bizalom, a megtelt hit a korái és a szi­gorú szerkesztésű fúga hang­ján szól. A mű hét tétele szim­metrikus felépítésű. A textu­sok, a zenei formák, a hangú- lati, érzelmi változások szigo­rú rendbe szerveződnek, s te­remtenek végtelen egyszerűsé­get és nyugalmat. Ferencsik Jánosnak különös affinitása van a brahmsi requiem világához. Szinte évente elvezényli a művet hangversenytermeinkben is, s ennek a számtalan élő kon­certnek a tanulságát kamatoz­tatja most nagyszerű felvéte­lén. Fenséges komolyság, emelkedettség, pátoszmentes, emberi hang jellemzi felfogá­sát. Nagyszerű az előadói együttes is; a Szlovák Filhar­mónia ének és zenekara, vala­mint a*két szólista. De kétség­telen, hogy a felvétel abszolút hőse Ferencsik. A Német requiem három le­mezoldalra elfér. A negyedik oldalon két Bahms-motetta (op. 74) csendül fel. A két kí­séret nélküli, vallásos szöveg­re írt kórusmű egyértelműén a bachi örökség folytatása. mintegy tiszteletadás Bach gé­niuszának. Brahms nagy tisz­telője, értője és ismerője volt Bach művészetének, öreg ko­rában úgy nyilatkozott, hogy életében két fontos esemény történt; az egységes Németor­szág létrejötte és Bach művei­nek összkiadása. A két motet­ta bizonyítja kijelentésének igazát. Mi ve1 ezek a kórusmű­vek ritkán, szinte sohasem hallhatók élő előadásban, meg­jelentet ás ük igen tanulságos és hasznos volt. Várad! László Komoly zenei tanulságok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents